.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. március 17., kedd

A múlt árnyai - 10. fejezet

10. FÉLTÉKENYSÉG



KÍVÁNCSIAN NÉZTEM JASPERRE, miközben ő elgondolkozva birizgálta a műanyaglavór szélét. Szinte éreztem, ahogy őrlődik magában. Volt valami, egy titok, amit mindennél jobban el szeretett volna mondani nekem, valami mégis visszatartotta. Talán, nem akart összetűzésbe keveredni Edwarddal. Nem hinném, hogy félelemből, hanem inkább testvéri szeretetből, és most azon gondolkozott, hogy megéri-e vállalni ezt a kockázatot.

- Edward meg fog ölni ezért… - sóhajtott fel végül, beigazolva a tépelődését, majd felnézett rám. – Csak azért mondom ezt el neked, mert talán, hosszú távon jobb, ha tudsz róla. Hogy ne bántsd őt akaratlanul. Edward nagyon bonyolult lélek…

- Igen, ezt már észrevettem – húztam el a számat viccelődve, hogy oldjam egy kicsit a Jasperben lévő feszültséget. Halványan rám mosolygott.

- Miután Edward elhagyta a nagyanyádat, rettenetesen szenvedett. Azt hittük, sosem fog kilábalni ebből az egészből. Alice szinte minden nap látta, ahogy Edward elindul felkeresni a Volturit – Jasper arca elkomorodott.

- Mi az a Volturi? – halkan szóltam közbe, mert nem akartam megzavarni, de nem teljesen értettem, hogy miről is beszél pontosan.

- Igaz, te még nem hallottál róluk… Ők… Egy vámpír uralkodócsalád. Amolyan rendőrfélék a mi világunkban. Ügyelnek, hogy a vámpírok betartsák a szabályokat, és ha szükséges, közbelépnek. Olaszországban, Volterrában székelnek. Három vezetője van, Aro, Marcus és Caius. Nekik is elég nagy hatalmuk és erejük van, de maguk köré gyűjtötték a legtehetségesebb vámpírokat is. Ha valaki felbosszantja őket, akkor nagy az esély arra, hogy az volt élete vagy léte – attól függően, hogy emberről vagy vámpírról van-e szó – utolsó tette – magyarázta Jasper. Próbáltam megemészteni a hallottakat, de még mindig nem igazán értettem.

- De miért akarta Edward felkeresni őket? – kérdeztem rá.

- Fel akarta dühíteni őket. Megszegni egy pár szabályt, hogy megállítsák – nézett rám jelentőségteljesen Jasper.

- Hogy megállítsák? Mármint, hogy… - elkerekedtek a szemeim, és a levegő a tüdőmbe szorult.

- Meg akart halni – bólintott. - Azt hiszem, csak és kizárólag Carlisle és Esme miatt változtatott mindig a döntésén. Tudta, hogy micsoda kín lenne nekik, ha elveszítenék őt. Mintha meghalna a fiuk.

- Ezt nem tudom elhinni – az asztalra könyököltem, és fejemet a kezeimbe temettem. Edward öngyilkos akart lenni? A gondolattól is fájdalom járta át minden porcikámat. Egy világ Edward nélkül – mintha a legfényesebb csillagtól fosztották volna meg az égboltot.

- Mikor megérkeztél, attól féltünk, hogy végleg összeomlik. Ehelyett, újra „él”, csak még maga sem vette észre. Újra van célja a létének.

- Célja?

- Téged megvédeni.

- Értem… - bólintottam lassan. – Fontos neki, hogy a nagymamám vére fennmaradjon – idéztem fel Edward magyarázatát egy régebbi beszélgetésünkből.

- Is – nézett rám eltöprengve Jasper. – Te tényleg nem látod? – rázta meg a fejét, arcára keserű mosoly ült ki.

- Mit? – Miért kell Cullenéknak folyton összezavarniuk? Rébuszokban beszélnek, és elvárják, hogy tudjam, mire gondolnak. Az istenért, nem én vagyok a gondolatolvasó! Ez néha annyira dühítő…

- Kezd nagyon is… kedvelni téged… - köszörülte meg a torkát zavartan Jasper.

- Én is kedvelem őt. És titeket is. Nem értem, mi ezzel a gond… - Azon kívül, hogy én a kelleténél jobban kedvelem Edwardot… De erről senkinek sem kell tudnia.

Jasper felnevetett.

- Ti emberek néha annyira értetlenek vagytok. – Bosszúsan összeráncoltam a homlokomat. – Az erdőben kérdezted, hogy Edward miért mérges rám… - próbálta meg másképp megközelíteni a dolgot Jasper.

- Te pedig azt felelted, hogy nem csak a tegnapi „próba” miatt, hanem más oka is van.

- Igen. Nos… - Jasper az ablak felé fordította a fejét. – Edward nem szereti, ha a közelemben vagy. Ideges lesz tőle.

Sóhajtottam.

- Én pedig, attól leszek ideges, hogy fogalmam sincs, miről beszélsz – néztem bosszúsan Jasperre.

- Edward féltékeny – fordult vissza felém. Szemei az arcomat kutatták.

Féltékeny? Kire? Miért? Mi van?

- Nem értem. – Nem tudom, milyen arcot vághattam, de Jasper felkuncogott.

- Rendben, beszéljünk nyíltan – bólintott, aztán megint felnevetett, mikor egy „Már épp itt lenne az idejét” mormoltam magam elé. Pár másodpercig csendben ült, aztán komollyá vált az arca. – Belőlünk vámpírokból, ha elég erősen kötődünk valakihez, ösztönösen előjön a védelmező és a birtokló ösztön. Edward pedig fenyegetve érzi a… - elgondolkozott egy pillanatra, hogy milyen szót is használjon. - …tulajdonát. Vagyis téged.

Mikor eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott Jasper, felháborodva meredtem rá. Az a másik vámpír is azt mondta, az övé vagyok. Hogy azt kell tennem, amit mond. Megfosztott a szabad akaratomtól, és úgy kezelt, mint valami tulajdontárgyat, ami csak azért létezik, hogy neki engedelmeskedjen, és amit bármikor összetörhet, amint már nincs szüksége rá. Edward nem tekinthet rám úgy, mint az a szörnyeteg!

- Nem vagyok senki tulajdona! – hirtelen ugrottam fel, elfelejtve, hogy a lábaim még mindig a lavórban vannak. Ha Jasper nem pattan fel a másodperc töredéke alatt, hogy elkapjon, valószínűleg, hátravágódok a székkel együtt. Végül neki köszönhetően, nem történt semmi bajom, csak a szék esett hátra, és némi víz loccsant ki.

- Nem, persze, hogy nem vagy – próbált meg Jasper lenyugtatni engem, miközben a helyére állította a feldőlt széket, és visszaültetett rá. – Megpróbálom elmagyarázni… A tulajdon tényleg nem túl jó szó rá – sóhajtott fel Jasper. Mély levegőt vettem, és igyekeztem odafigyelni rá. – Edward kötődik hozzád érzelmileg. Talán, mert annyira hasonlítasz a nagyanyádra, talán más miatt – ezt nem tudhatom. De a lényeg, hogy úgy érzi, hozzá tartozol. Ez nem tudatos nála, sőt, érzem, hogy megrémíti őt, amit irántad érez, de nem tudja irányítani. – Jasper észrevehette, hogy a szavai megijesztettek, ezért rögtön hozzátette. – A legfontosabb, amit tudnod kell, hogy Edward sosem ártana neked. Még ha ez szenvedést is okozna neki, mindig azt tenné, ami neked a legjobb – a szemembe nézett, és várta, hogy megértettem-e.

Bólintottam. Jasper felemelte az asztalon fekvő törölközőt, amit még azóta sem vittem vissza a fürdőszobába, és felém nyújtotta. Gyorsan megmostam a lábaimat, miközben a szavait emésztgettem, majd megtöröltem őket.

- Edward féltékeny, mert… Úgy hiszi, hogy érzel irántam valamit. – A törölköző kiesett a kezemből, és a földön landolt. – Tényleg így van? – Jasper kérdésétől elvörösödtem.

- Mármint, hogy… Úristen! Hogy beléd vagyok-e zúgva? – kínomban nevetni kezdtem. – Nem, dehogyis! Én nem… - össze-vissza dadogtam, és csak remélni tudtam, hogy ezt Jasper nem tudja be annak, hogy hazudok. Ha zavarba jöttem, hajlamos voltam a felesleges locsogásra. – Honnan vetted… honnan vettétek, hogy én… hogy beléd…?

- Érzem, hogy szerelmes vagy – jelentette ki Jasper. Belém akadt a nevetés. – Nem tudom, kibe, csak magát az érzést érzem benned. És tudom, hogy szereted a társaságomat. Ez persze, nem jelenti azt, hogy belém szerettél, de jelentheti azt is – magyarázta Jasper tárgyilagos hangon, de a szemei zavartan néztek mindenhová, csak éppen rám nem.

- Persze, hogy nem jelenti azt! Nem vagyok szerelmes beléd! És másba sem – tettem hozzá gyorsan, ám rögtön elpirultam a hazugságtól. Jasper félredöntött fejjel fürkészett engem. Zavartan sütöttem le a szememet.

- Rendben – biccentett, de nem úgy tűnt, mint akit meggyőztem. Bosszúsan szusszantottam. – A lényeg, ami miatt ezt az egészet elmondtam, hogy bármit is érzel irántam vagy Edward iránt, légy óvatos vele. Nem bírna ki még egy csalódást. Ne adj neki reményt, mert rossz vége lesz. És… talán… nekünk is tartanunk kéne egy kis távolságot, hogy ne piszkáljuk fel feleslegesen Edwardot.

- És akkor mit tegyek? Ne szóljak többet hozzátok? – éreztem, hogy elönt a tehetetlen düh. Szükségem volt Jasperre, a nyugalmára, a vele való beszélgetésekre, és szükségem volt Edwardra is. Ha nem is mondhatom el neki, hogy mit érzek, hiszen, ahogy Jasper is mondta, csak csalódna végül, akkor is látnom kell őt, beszélnem kell vele. Nem tudom távol tartani magam tőle. Főleg, hogy egy házba vagyunk zárva.

Az természetes, hogy sosem tudhatja meg, hogy belezúgtam, hiszen, egyfelől csak Bella nagyit látja bennem, de én sosem leszek ő; másfelől meg, ugyanazok a problémák állnak fenn velem kapcsolatban, mint hatvan éve a nagymamámmal kapcsolatban – vagyis, hogy emberek vagyunk. Teljesen felesleges és kegyetlen dolog lenne tőlem bármivel is próbálkozni Edwardnál. De arra szükségem van, hogy a közelembe legyen – bármilyen önző dolog is ez.

- Nem azt mondtam, hogy nézz levegőnek minket, csak… - Jasper tett néhány tétova lépést az ablak felé, majd visszafordult. Kinyitotta a száját, majd rögtön vissza is csukta. Dühösen felmordultam.

- Csak?

- Nem tudom. Még sosem voltam ilyen helyzetben… - bizonytalanul megindult felém, aztán leült a mellettem lévő székre. – Alice sokkal jobban ért az ilyesmihez – sóhajtotta alig hallhatóan. – Annyit tudok, hogy Edward nagyon törékeny most lelkileg, és… Te is az vagy. Szóval, csak vigyázz, hogy ne adj jeleket.

- Miféle jeleket? – csattantam fel. Úgy csinál, mintha a nap minden percét azzal tölteném, hogy Edwarddal vagy vele flörtölök.

- Hát, amiket a nők szoktak… - Jasper feszengve az asztal szélét birizgálta, mint egy kisgyerek, akitől épp kikérdezik a leckét, de ő egy mukkot sem tanult. Ha nem lettem volna dühös, akkor még aranyosnak is találtam volna a zavarát. – Tudod…

- Nem, nem tudom! – pattantam fel. – Ha valami bajotok van egymással, oldjátok meg, és engem hagyjatok ki az egészből! Én nem küldök semmilyen jeleket, sem neked, sem neki. Ha ti hallucináltok, arról én nem tehetek! – Tudtam, hogy kicsit igazságtalan dolog átmennem támadóba, de ez az egész beszélgetés zavarba hozott és feszültté tett. Annál többet, mint hogy eltitkolom az érzéseimet, nem tudok tenni Edwardért. – Így is van most elég bajom, nem gondolod?

- De igen… Sajnálom. Csak féltem Edwardot és téged is – sóhajtott fel Jasper, én pedig elszégyelltem magam. Vettem pár mély levegőt, aztán visszaültem a székre.

- Figyelj… - kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem az övét, de aztán meggondoltam magam – nem akartam, hogy félreértse a gesztusaimat. – Tudom, hogy csak jót akarsz, és köszönöm, hogy mindezt elmondtad, és hogy vigyázni akarsz rám is. De… Nem tudok mihez kezdeni ezzel a helyzettel. Én… Annyira bonyolult most az életem. Össze vagyok zavarodva teljesen – hunytam le fáradtan a szemeimet. Kicsit belefásultam ebbe a sok problémába. Úgy éreztem, mintha az elem, ami működtet engem, lemerült volna. Aztán Jasper keze az enyémre csúszott, és én hirtelen megteltem pozitív energiával. Bármennyire is hideg volt a bőre, mikor megéreztem az érintését az ujjaimon, még csak össze sem rezzentem. Felnéztem rá, egyenesen a szemeibe. – Annyit megígérhetek, hogy igyekszem semmi olyat nem tenni, amivel Edwardot bánthatnám, rendben? – halvány mosolyra húztam a számat, remélve, hogy viszonozni fogja. Megtette.

- Rendben – bólintott. – Azt is meg tudod ígérni, hogy olyat sem teszel, amivel magadat bánthatod? – szólalt meg egy pillanatnyi csend után.

Végiggondoltam a szavait. Ahhoz, hogy ezt megígérjem, rá kéne jönnöm, hogyan tudom elfelejteni Edwardot, de azt hiszem, hogy erre nem létezik semmilyen módszer.

- Sajnálom, de ezt nem tudom megígérni – haraptam be az alsó ajkamat. Jasper egy ideig fürkészve figyelte az arcomat. Zavarba jöttem, és hiába próbáltam szabályozni magam, a szívverésem gyorsabb lett.

- Értem – bólintott, aztán elengedte a kezem. Felállt és a folyosó felé indult. Láttam, hogy a küszöbről még visszafordul, és eltöprengve végignéz rajtam, de aztán szó nélkül felment az emeletre.

Nem akartam a beszélgetésünkkel foglalkozni, sem semmi mással, ami megterhelő lenne, mert most, hogy Jasper már nem volt a közelemben, szörnyen fáradtnak éreztem magam – nem testileg, hanem lelkileg inkább. Miután felvánszorogtam az emeletre a papucsomért, megkerestem Esmét, és megkérdeztem tőle, merre találok egy felmosórongyot, vagy valamit, amivel feltakaríthatok magam után.

Otthon nem igazán szerettem a házi munkát – persze, ha muszáj volt, bármit elvégeztem -, de most kifejezetten jól esett, hogy kikapcsolhattam az agyamat, és a padló felmosásával foglalkozhattam. Már rég csillogott az egész, és sehol sem volt egy sárfolt sem, de még mindig sikáltam, csak hogy tovább tartson az elfoglaltságom. Aztán tovább haladtam, lemostam a lépcsőket, és az emeleti folyosó padlóján is végigmentem a felmosóval.

Végül, mikor már minden padlófelület patyolattiszta volt, kiöntöttem a felmosó vizet, és visszamentem a földszintre. Tétován szétnéztem, hogy mihez is kezdhetnék, mikor meghallottam a nappaliból Edward gügyögését. Esme a padlón ült vele, és egy színes csörgőt rázogatott. Az öcsém a levegőbe nyújtogatta a kezeit, hogy elkapja az érdekes és zajos játékot.

- Csatlakozhatok? – léptem közelebb mosolyogva. Edward közelsége mindig jobb kedvre derített. Már csak a látványától is boldogabbnak éreztem magam.

- Persze. – Esme ragyogó mosolyától egy pillanatra megszédültem. Végül, mikor összeszedtem magam, leültem melléjük a padlóra.

- Szép lett a padló – dicsért meg Esme.

- Köszönöm – megérintettem Edward bal tenyerét, mire azonnal összezárta az ujjait, és megszorította az enyémeket. Igazán erős kisbaba volt. Mosolyogva figyeltem, ahogy közelebb húzza a kezemet, és megpróbálja az öklömet beleszuszakolni a szájába. Mikor nem járt sikerrel, ellökte a kezemet és összeráncolta az orrát. Felnevettem.

- Örülök, hogy jobban vagy – szólalt meg Esme, megtörve a csendet.

- Jobban? – néztem fel rá.

- Az embernők általában akkor takarítanak, ha valami bajuk van – mosolyodott el keserűen. – Az előző életemben milliószor sikáltam fel a padlót.

- És segített? – kérdeztem halkan.

- Nem igazán… - rázta meg a fejét. – És neked?

- Épp azon elmélkedtem, hogy kár, hogy a szobákban szőnyeg van – nevettem el magam. Esme velem nevetett.

- Hidd el, nem sokára minden jobb lesz – mosolygott rám. Valamiért hittem neki.

Furcsa érzés volt Esme közelében lenni. Megnyugtató. Mindig tudta, hogy mit kell mondania, vagy hogy mikor kell hallgatnia ahhoz, hogy az ember jól érezze magát mellette. És valahányszor elmosolyodott, a belőle áradó szeretet felmelegítette a körülötte lévőket. Látszott rajta, hogy boldog – csak néha vettem észre némi szomorú csillogást a szemeiben, ha az öcsém közelében volt. Nem tudtam elképzelni abban a másik, boldogtalan életben, ahol nem ragyogott ilyen gyönyörű mosoly az arcán.

- Milyen volt… mikor az új életed elkezdődött? – szaladt ki a számon, mielőtt átgondolhattam volna.

- Az átváltozás pokolian fájdalmas, de utána, mintha megnyílt volna előttem a mennyország kapuja. Ahogy megláttam Carlisle arcát, tudtam, hogy bármi is jön, mindig ott lesz velem és vigyáz rám – Esme pillantása merengővé vált, ahogy visszaemlékezett azokra az időkre.

- Nehéz volt… követni Carlisle-t? – utaltam a vegetáriánus életmódra. Próbáltam meggyőzni magam, hogy nem a lehetőségeimet mérlegelem éppen, csak egyszerűen megpróbálom elterelni a saját gondjaimról a figyelmemet. Nem csak az ember létem választ el Edwardtól – ismételgettem magamban.

- Igenis és nem is – nézett rám tétován. – Az elején volt, hogy… hibáztam.

- Ó! – nyögtem ki, mikor eljutott az agyamig, hogy ez mit is jelent. – Sajnálom – néztem rá együtt érző arccal.

- Sajnálod? – Esme kissé meglepetten nézett rám. – Mármint engem?

- Is. Szörnyű érzés lehet, hogy a saját hibádon kívül bántottál másokat. Egyszer, mikor még gyerek voltam, apuval kirándulni mentünk. Kérdeztem tőle valamit, ő hátra fordult, aztán puff. Csak egy nagy csattanás volt. Egy őzike kitévedt az útra. Hetekig azon gondolkoztam, hogy ha akkor nem szólalok meg, akkor nem történik meg az a baleset – meséltem el. Persze, béna összehasonlítása volt a két esetnek, hiszen, az egyik esetben emberekről, a másikban pedig egy őzről volt szó, de az érzés, ami akkoriban kínzott, hasonló, csak gyengébb lehetett ahhoz, amit Esme érezhet.

Bólintott, hogy érti.

- És mitől volt könnyebb? – próbáltam elterelni a figyelmét egy újabb kérdéssel.

- Carlisle miatt. Azt akartam, hogy büszke legyen rám. Sokszor csak az állított meg, hogy ne okozzak neki csalódást. Ő olyan… jó. Elég jó akartam lenni neki – mosolyodott el.

- Az vagy. Nálad jobbat nem ismerek. – Általában nem szoktam megérinteni az embereket – ez valamiféle gátlás bennem -, de most kinyúltam, és megszorítottam Esme kezét. Óvatosan visszaszorított.

Edward nyűgösen rugdalózni kezdett. Esmével egymásra néztünk, és elmosolyodtunk.

- Peluscsere – nyögtem ki. Mindjárt hozom a cuccokat – kászálódtam fel a földről, és az emelet felé indultam.

- Isabella! – Esme hangja megállított. Visszafordultam. – Te is elég jó vagy hozzá. – A mosolya titokzatos volt – mintha hirtelen belém látott volna. Próbáltam értetlen arcot vágni.

- Kihez?

- Ahhoz, akit majd választasz – felelte, aztán visszafordult az öcsémhez.

Pár másodpercig döbbenten néztem rá. Csak én éreztem úgy, hogy egy konkrét valakire célzott, vagy tényleg így volt? Megráztam a fejem. Annyit gondolkoztam mostanában Edwardon, hogy úgy látszik, paranoiás lettem tőle. Honnan is tudhatná Esme, hogy mit is érzek…

Úgy döntöttem, hogy az elmeállapotom feszültségére fogom a dolgot, és felsétáltam az emeletre.

Először Alice szobájába néztem be – mert csak ekkor jutott eszembe, hogy fogalmam sincs, Jasper hová pakolta el Edward cuccait -, de ott nem találtam a pelenkázáshoz kellő dolgokat. Aztán Rosalie szobája felé sétáltam, remélve, hogy ott találom majd Emmettet, és segítséget kérhetek tőle.

Bekopogtam, de senki sem felelt. Körbepillantottam, aztán óvatosan lenyomtam a kilincset, és bedugtam a fejem az ajtón. A szoba üres volt, de a sarokban megláttam a bölcsőt, és benne a táskámat. Gyorsan belopóztam, felkaptam a táskát, aztán már rohantam is ki.

- Itt is vagyok! – lóbáltam meg a táskát, mikor visszaértem a nappaliba.

- Csinálhatom én? – kérte Esme olyan hangon, hogy még a legkőszívűbb ember sem tudott volna nemet mondani neki. Lehuppantam törökülésbe a szőnyegre, és csak figyeltem, ahogy tisztába teszi az öcsémet.

- Megjöttünk! – csapódott ki a bejárati ajtó, és Alice libegett be rajta kezében jó pár bevásárlószatyrot lóbálva. Elmosolyodtam – sejtettem, hogy Alice nem hagyja ki az alkalmat. Mögötte jött Rosalie is, legalább ugyanannyi csomaggal, mint a testvére.

- Találtatok valamit? – kérdezte Esme.

- Igen, egy nagyon cuki ruhát Isabellának, és Rosalie vett néhány új rugdalózót is – felelte lelkesen Alice.

- Esme úgy értette, hogy találtunk-e valami nyomot – szólalt meg gúnyosan Rosalie.

- Ó! – kuncogott fel Alice. – Nem igazán. Nincs a városban, csak vadászni jár be.

- Felvisszük a csomagokat. Mindjárt részletesen elmeséljük – szólt közbe megint Rosalie, és egy pillanat alatt már a lépcső tetején is volt. Alice követte.

Újra visszafordultam Edward felé, akin Esmének köszönhetően már tiszta pelenka volt. A következő pillanatban arra eszméltem, hogy a földön fekszem, a nyakamra egy hideg és kemény kéz fonódik és a levegő kipréselődik a tüdőmből. Rosalie szeme fekete és gyűlölettel teli volt, torkából mély, ijesztő morgás tört fel.

37 megjegyzés:

  1. hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűha Bella lavóros magánakcióján jót nevettem :D meg azon, hogy mindig visszakérdezett bár Jasper egészen jól tűrte :D Azért a vége jól arcon csapott... ebből megint nem lesz alvás :D előre sajnálom a körülöttem lévő embereket XD összegzésnek: ez a fejezet is hasonlóan szuper, mint a többi csak így tovább, már alig várom a folytatást :):):)

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon jó lett. Egy kicsit hiányzott a nagy Edward...De Jasper nagyon cuki volt. Mint egy kisgyerek aki nem tanult, hogy téged idézzelek. És hogy Isabellának nem esett le hogy Edwardnak tetszik. :) Ha lehet azt mondani, a vége nagyon sejtelmes volt. Rosalie csak úgy rátámad Bellára... Remélem azért Jasper nem hal meg. A 11. fejezetben mi lesz huhh. Már várom. Eléggé bunkóság lesz a szokásos kérdés most hogy csak ezekben a percekben lett kész ez a fejezet. De még a héten jön a 11. fejezet?

    VálaszTörlés
  3. Ja, most jutott eszembe. Köszi Mannazora az emlékeztetést. A lavóros részen még mindig röhögök. Én már idegbajt kaptam volna, annyiszor kérdezett vissza Isabella. De nem baj. Mi így szeretjük. :)

    VálaszTörlés
  4. ááá, ez nagyon jó lett. Huu, most megint alig fogom bírni kivárni a következő részt. Én is remélem, hogy még a héten lesz folytatása.

    VálaszTörlés
  5. ejnye, ilyenkor abbahagyni :D Amúgy nagyon tetszett ez a rész is, csak olyan kár, hogy ilyen hamar a végére értem. *szip* Kezdem egyre jobban megkedvelni Jaspert. :)

    FOLYTATÁST!FOLYTATÁST!FOLYTATÁST!FOLYTATÁST!FOLYTATÁST!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó ... de Rose most csak azért haragudott meg Isabellára mert bement a szobájába? ááá ezen fogok szerintem agyalni egészen addig, amíg fent nem lesz a kövi feji. Amúgy szuper lett, és legalább tisztábban látok egy pár dolgot :P ja és a szokásos : mindig okozol meglepetéseket :D

    VálaszTörlés
  7. Hát ezt nem hiszem el, a legjobb résznél abbahagyni... :D
    Már alig várom a folytatást. Remélem hamar kész lesz, mert annyira kíváncsi vagyok, hogy mi lehet a baja Rosalie-nak.
    Mondanom sem kell, hogy ismét nagyon jól sikerült a fejezet. Hihetetlen vagy :)
    Szóval csak így tovább, és mihamarabbi folytatást!

    VálaszTörlés
  8. Kedves Spirit Bliss!
    Nagyon-nagyon tehetséges vagy. Az egész történet zseniális. Magával ragadó. A rabja lettem. Az ötlet is szuper, és a stílusod is. Hűek a karakterek is. Annak is nagyon örülök, hogy Jasper és Esme ennyit szerepel benne. Hány fejezetesre tervezed? Remélem még sokáig élvezhetjk ezt a fic-ket.
    Még egyszer gratulálok. Csak így tovább. Alig várom a folytatást! Truska

    VálaszTörlés
  9. Szió! :)
    Újból itt. Előbb picit visszautalnék, a válaszodra, vagyis én is reagálnék :D Hát kérdezted, hogy tényleg annyian ajánlottak-e. Én csak annyit tudok, hogy elég sok helyen bukkant fel a neved, szóval a válasz szerintem igen. Sokan ajánlottak itt-ott. :)

    Meg még egy apró dolgot mondanék. Sok mindent köszönhetek a Harry Potter könyveknek. Sok új dologgal találkoztam és sok kedves embert ismertem meg a hatására és most ehhez hozzáadódott a Twilight iránti rajongás is, mert ha nem látom kint azt a sok twilightos fanficet a főoldalon… Csak elkezdte fúrni az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis mi a fene ez, ami miatt így telepakolják a HP-s (csupa nagybetűvel) oldalt ilyen Twilight izés ficekekkel. Kicsit fel is voltam háborodva, de még mielőtt ítélkeztem volna, elkezdtem a neten kutatni a könyv után és egy óra keresgélés után meg is találtam. Csak annyit mondok, hogy aznap éjszaka nem aludtam. Este 10-kor kezdtem el olvasni és hajnali 5-ig beleragadtam a sorok közé, nem szabadulhattam. Aztán aludtam 2-3 órát és miután felébredtem, befejeztem a könyvet. Aztán pedig… jött a többi, ami ugyancsak elfogyott.
    Hmmm, de hogy mit akartam ebből kihozni? Egyszerűen azt, hogy így kerültem ide. A megszállottságom határtalan. :D
    És azzal hogy ide kerültem találtam egy nagyon kellemes történetet, állítom, hogy az összes magyar Twilight fanfictionök közül a tiéd az egyik legjobb, ha nem egyenesen a leglegleg! Na ez értelmes volt, de remélem elnézed nekem az okosságaimat :D

    Amit még mondani akartam, az Bellával kapcsolatos, hogy igazad van, az ember a néha másoknak már nyilvánvaló dolgokat nem veszi észre maga körül. És tényleg, mégis hogyan vehetné észre, ha ő maga is próbálja a saját érzéseit sarkítani (nem bele szeretett Edwardba, hanem csak belezúgott :D )? A helyében én sem merném észrevenni ezeket a jeleket, mert mi van, ha tényleg csak bebeszéli magának őket, reménykedik, aztán mondjuk nagyot puffan a földön, mondván nem is úgy van ahogy gondolta. Szóval igen, néha jobb inkább becsukni a szemünket tudat alatt.

    Huh, na most talán rá is térhetnék úgy igazán erre a fejezetre. Ami tetszik az az, hogy nem szerepelt a fejezetben Edward, mégis volt élet a sorok között, szólt valamiről ez a fejezet, még jobban kirajzolódtak a jellemek, most elsősorban Esméé és Jasperé, akit mellesleg egyre jobban kezdek megkedvelni. :D
    Mert más ficeknél azt vettem észre, hogy teljesen ráhasalnak két személyre, az ő kapcsolatukra, és a körülöttük lézengő kis mellékszereplők jellemének kibontakoztatása, vagy mit kibontakoztatása, egyáltalán a szerepeltetése hiányzik. Nálad ilyen nincsen, mint mondtam korábban, hagyod érvényesülni a többieket is, beleszövöd őket a történet fonalába, s szerves részét képezik a (ha már fonálnál járunk) a végül megkötött pulóvernek vagy sálnak.

    Huh, szegény Bella kicsit értetlenül állt a dolgok előtt. :D Én viszont elszórakoztam rajta. Vagyis inkább mind a kettőjükön, mert Jasper is vicces volt, ahogyan próbálta volna Bellát rávezetni a dolgokra, de végül mégis kézen fogva kellett felvilágosítani, ami azért jó, mert legalább nincsenek félreértések. Edward féltékeny és kész. Na meg itt van ez a birtoklásos, tulajdonos eset is. Nekem nagyon tetszett, ahogy felvezetted Bella kétségeit, félelmeit, a másik vámpírral kapcsolatban. Most legszívesebben bemásolnám azt a bekezdést, de valószínűleg tudod miről beszélek. De akkor is! Berakom, mert jólesik és este van és különben is :D
    Szóval ő tetszett:

    „Belőlünk vámpírokból, ha elég erősen kötődünk valakihez, ösztönösen előjön a védelmező és a birtokló ösztön. Edward pedig fenyegetve érzi a… - elgondolkozott egy pillanatra, hogy milyen szót is használjon. - …tulajdonát. Vagyis téged.

    Mikor eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott Jasper, felháborodva meredtem rá. Az a másik vámpír is azt mondta, az övé vagyok. Hogy azt kell tennem, amit mond. Megfosztott a szabad akaratomtól, és úgy kezelt, mint valami tulajdontárgyat, ami csak azért létezik, hogy neki engedelmeskedjen, és amit bármikor összetörhet, amint már nincs szüksége rá. Edward nem tekinthet rám úgy, mint az a szörnyeteg!”

    Ahogyan rögtön jön is az összehasonlítás. Edward nem lehet ugyanolyan. Áh, már fáradt vagyok elmagyarázni miért tetszett, így csak azt mondom megfogott ez a kis bekezdés, mert csak. :)
    Na ugorjunk… Igazából ez az egész kis Jasperes párbeszéd tetszett. Főleg még az a rész amikor szóba jön az az eshetőség, hogy Edwardnak tényleg lehetne oka féltékenykedni, mert Bella netán szerelmes Jasperbe :D Olyan aranyos volt az a kis össze-vissza dadogás Bella részéről, meg alapból az egész szituáció Jasper feltételezésétől kezdve :D
    Huh, de amúgy kicsit gonosz voltam, mert elképzeltem, amint Edward mondjuk bejön az ajtón éppen akkor, amikor Jasper Bellát „tölti” :D Szerintem nem kicsit zavarta volna őt az a kis testi kontaktus. :D
    Hmmm, na utána jött Esme. Ő is kapott egy is teret, mesélt egy kicsit, és aztán jött ez a furi vég… Nem izgulok, mert tudom, hogy Bellának úgysem lesz baja, de kíváncsi vagyok, hogy mi ütött Rosalieba…
    Huh, kicsit hosszú voltam, bocsi. :D De még hozzátenném, hogy a többiekhez hasonlóan én is nagyon várom a folytatást.
    Üdv: Nimol

    Ui: Szeretnék kérni/kérdezni valamit az oldallal kapcsolatban. Csak egy apróság az órával. Annyira furcsa és kicsit zavaró, hogy nem a megfelelő időt mutatja… nem lehetne váltani a közép európai időre? 8)

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Ez nagyon aranyos volt, ez a féltékenységről szóló párbeszéd. Nagyon tetszett. Jasper még mindig nagyon aranyos:) És a végén ez a hirtelen harag Rosalietól, most amíg nem lesz folytatás találgatni fogok, hogy mi hozta ki belőle ezt a reakciót. Már most van egy csomó elméletem, hogy mi hozhatta ki belőle és nagyon kíváncsi vagyok, hogy te hogyan fogod folytatni. Jaj nagyon felcsigáztál, hogy mi lesz a folytatás.:)Már most alig várom.
    Üdv: Drusilla

    VálaszTörlés
  11. Mannazora: Igen, a lavóros jelenetet én is láttam magam előtt szinte. :D Azért, remélem, hogy aludtál egy kicsit, és nem töprengtél egész éjszaka. :) Köszönöm szépen, igyekszem a folytatással. ;)

    Anett: Hát, Edward most járőrözött a ház körül... Nem lehet mindig ő a középpontban. :D Igen, Jasper nagyon édes, amikor ilyen kis zavart. :) Ahogy már írtam az előző fejezetnél egy kritikában, férfi... És csak érzi az érzelmeket, nem érti. :) Szerintem, ha belegondolunk, ez logikus. És most Eclipse SPOILER következik magyarázatképpen!!! Mármint, mikor még ember volt, szinte még gyerekként katona lett, aztán megharapták, ezután a harc volt az élete megint. Végül találkozott Alice-szel, és minden nagyobb bonyoldalom nélkül, első látásra egymásba szerettek. Vagyis Jasper nagyon tapasztalatlan az érzelmek terén, mert eleinte nem tudott a szerelemmel foglalkozni, Alice-szel meg minden simán ment. :)
    És igen, Isabella tényleg kis értetlen volt, de Edward és Jasper legalább annyira értetlenek, mint ő. :)
    Az új fejezet, reményeim szerint, pénteken kerül fel. :)

    Kriszta: Igen, a héten mindenképpen lesz még új fejezet. :) Igyekszem majd vele! ;) Köszönöm. :)

    Nana: Az jó, mert én is egyre jobban kedvelem Jaspert. :D Lassan már képzeletbeli háremem van a Cullen-pasikból. :D Hogy nézhet ki mindegyik ilyen szívdöglesztően? :D És még aranyosak is! :D Az meg kit érdekel, hogy vért isznak... :D

    Angyal: Nem, Rosalie nem csak az miatt haragudott meg, mert Isabella bement a szobájába. Ennyiért talán, nem lenne olyan dühös. :) Más oka van rá... Majd meglátjátok... :)

    Brigitta: Nem tehetek róla... Valahogy mindig csak úgy ösztönösen jönnek a függővégek. :D Igyekszem minél hamarabb folytatni. ;)

    Truska: Nagyon szépen köszönöm a sok dicséretet! :) Nagyon jól esnek! :) Körülbelül olyan hosszúra tervezem ezt a történetet, mint Meyer a Twilightot, de... Ha lesz rá igény, akkor vannak tervek a fejemben a folytatásra, vagyis több könyvesre is meg tudnám írni ezt a történetet ugyanúgy, ahogy Meyer is tette. És talán, ha szeretnétek, akkor Edward szempontjából is írhatnék egy regényt, úgy, mint Meyer a Midnight Sunban. Csak attól függ, hogy megmarad-e az érdeklődésetek. :)

    Nimol: Hű, hát, nagyon köszönöm. :) Mármint, ezt a leglegleg-et. :D Ezek után, már tényleg bármit elnézek neked. :D
    Én a moziban a filmet láttam először, és az fogott meg benne, hogy végre egy vámpíros film, ami nem a vérengzésről szól, hanem az érzelmekről, a pszichológiáról, a filozófiáról és egyéb ilyen magasztos és érdekes dolgokról. Na meg, persze, Edward a világ legszívdöglesztőbb vámpírja. :D Szóval, amint kijöttem a moziból, eldöntöttem, hogy kell nekem a könyv! Szerencsére, a legjobb barátnőm ekkor még nem vett nekem karácsonyi ajándékot, így megkérhettem, hogy légyszi, ezt vedd meg, majd nagyon meg fogok lepődni, mikor átadod. :D Szóval, megkaptam tőle, amiért ezúton is ezer hála neki! :) Most már csak az a kérdés, hogy most áprilisban miből fogom megvenni a Twilight dvd-t, a New Moon könyvet és azt a másik "így készült"-szerű könyvet, aminek most nem jut eszembe a címe. :D Kéne nyerni addig a lottón. :D Nah mindegy... Majdcsak lesz valahogy... Max hónap végén nem eszik a család, és majd fotoszintézissel tartjuk életben magunkat. :D Hupsz... Bocsi... Kicsit elkalandoztam. Vissza a kritikához...
    Igen, én imádom Edwardot és Isabellát, de nagyon-nagyon szeretem a többi Cullent is, és ezért muszáj, hogy róluk is írjak. :) Szerintem, nagyon érdekes mindegyik vámpírkarakter. Mindannyiukban van valami, ami megfogja az embert, ami miatt szeretni kell őket. :) És, ha állandóan a főszereplőkre koncentrálnék, akkor nem lenne sem bennetek, sem bennem az a feszült várakozás, hogy mikor történik már valami közöttük, legalább valami kis apróság. :D A vicces az, hogy én sem tudom előre, hogy mi fog történni. Vagyis, a nagy vonalakat igen, de a kisebb történéseket még nem. Azok csak akkor jönnek, amikor leülök a gép elé, és a szereplők szinte szó szerint átveszik az uralmat a gondolataim és a kezeim felett. Szóval, én is mindig kíváncsian várom, hogy hogyan irányítanak a karakterek. :)
    Én is szeretem azt a részletet, amit bemásoltál. Örülök, hogy ezt választottad ki, mert Szandival sokáig gondolkoztunk, hogy a tulajdon szó megfelelő-e arra, amit ki akarok fejezni, hiszen olyan lealacsonyítóan hangzik a nő számára. Én pedig inkább valami olyasmit akartam kifejezni Edward érzéseivel kapcsolatban, hogy úgy érzi, Isabella hozzá tartozik, ez pedig nem egyenlő ugye, a birtoklással, inkább valamiféle lelki kötelék.
    Végül úgy döntöttem, hogy legyen a tulajdon szó, és Isabella is akadjon ki rajta, ahogy minden nő tenné, ha tulajdontárgyként beszélnének róla. Szóval, végül, muszáj volt Jaspernek megmagyarázni, hogyan is értette pontosan ezt a szót, mert Isabella rögtön másképp értelmezte a rossz tapasztalatai miatt.
    A lényeg, hogy azáltal, hogy ezt emelted ki idézetként, érzem, hogy a sok gondolkodás és kétkedés ellenére, mégis csak sikerült úgy megírnom azt a részt, ahogy szerettem volna. :)
    Rosalie-val kapcsolatban nem árulhatok el még semmit, de pár nap, és megtudjátok, hogy mi baja van. :)
    Ó, és kívánságod számomra parancs: Átállítottam az órát. :)

    Drusilla: Nagyon kíváncsi lennék az elméleteidre. :) Szóval, ha van kedved, oszd meg velem őket. :) Érdekelne, hogy a közelében jársz-e annak, ami valójában történt. :) Igyekszem, a folytatással! ;)

    VálaszTörlés
  12. Szia!
    Az elméleteim:
    Az egyik az volt, hogy azért dühös, mert bement a szobájába engedély nélkül, de ugye ezt már ki is zártad.
    A másik, hogy azért dühös, mert az ellenséges vámpír nagyon közel van és az egész családot bajba keverte, főleg Emmett miatt aggódik.
    A harmadik elméletem, hogy azért dühös, mert felzaklatta Edwardot és ezzel együtt valószínűleg az egész családot.
    A negyedik elméletem, hogy most tört ki rajta, hogy a rendőrség a házukban járt, és aggódik, hogy esetleg lelepleződhetnek, ha valami rosszul sül el.
    Az ötödik elméletem, hogy egyszerűen csak kitört rajta a féltékenység, mert Isabella még ember és sok lehetősége van az életre.
    A hatodik elméletem, hogy azért dühödött be, mert kiderült, hogy hogyan is találkozott ezzel a vámpírral Isabella és mérhetetlenül ostobának tartja, amiért ilyesmibe keveredett és ezzel mindenkit veszélybe sodort.
    Egyenlőre ennyi, de majd még gondolkozom rajta. Jó vagyok az elméletgyártásban. Legalábbis ezt szokták rólam mondani.:)
    Persze az is lehet, hogy valami egészen más az, amire te gondolsz:)
    Azért nem adom fel:)
    Üdv. Drusilla

    VálaszTörlés
  13. Támogatom az ötletedet miszerint S. Meyer-hez hasonlóan több ,,könyves" lesz a történeted. :D(hiszen én ezzel csak jól járok :)) Egyébként én a te helyedben már egy kiadóhoz fordultam volna :D (ilyen tehetséggel és hát amint láthatod a fentiekben érdeklődésben sem szenvedsz hiányt hiszen imádjuk az írásodat) egyébként is ha kiadatnád nem lenne problémád a lottó szelvény kitöltésével XD
    Anyum előre vetítette a jövőmet hogyha S. Meyer-hez hasonlóan írsz:A gép előtt öregedsz meg, zsepi halmazok körülötted, fel se bírsz majd állni, mert úgy fogsz nevetni, hogy majd megpukkadsz! kérdem én hát nem aranyos?! XD de ez csak azért van, mert ő még nem olvasta... de teszek én az ellenkezőjéről.. *gonoszmosoly* :D

    VálaszTörlés
  14. Drusilla: Érdekes elméletek, de sajnos, egyik sem az, ami az én fejemben megszületett. :D De nagyon tetszik, hogy ennyit gondolkoztok a történetemen, és bármikor, ha eszetekbe jut egy ötlet vagy elmélet, nagyon örülnék, ha elmesélnétek. :)

    Mannazora: Vicces, mert most már te vagy a sokadik, aki a kiadót emlegeti, és azért is, mert épp negyed órával ezelőtt írtam meg egy levelet a kiadónak, hátha... Még nem küldtem el, mert szörnyen bizonytalan vagyok, de valószínűleg el fogom küldeni... Azt hiszem, hogy veszíteni nem veszíthetek semmit sem. :)
    Nagyon köszönöm tényleg, hogy ennyire támogattok ebben, és remélem, hogy a kiadó úgy találja majd, hogy elég nagy az érdeklődés, és elég színvonalas az írásom. Majd meglátjuk, hogy mi lesz... :)
    Anyud jövőképe vicces. :D Azért néha állj fel a gép elől, mert a fantázia jó dolog, de az élet is legalább ugyanolyan klassz. :) Szóval, élvezd az életet és a könyveket is. A lényeg az egészséges arány. :)
    És hajrá, hajrá! Vedd rá anyud az olvasásra, mert kíváncsi vagyok a véleményére. ;)

    VálaszTörlés
  15. wáááááááááááááááóóó tényleg??? KÜLD EL, KÜLD EL, KÜLD EL, KÜLD EL, KÜLD EL, KÜLD EL, KÜLD EL, KÜLD EL kérlek :D Teljesen igazad van, nincsen veszíteni valód max. a kiadónak :)
    nyugi néha kimegyek a konyhába aztán a gépre pillantok majd teszek egy kört a kertben és vissza ülök ... na jó most komolyan :D szerintem a barátaim 90% nem gondolná hogy ennyit tudok a gép előtt lenni/olvasni, és talán ez jó mutatja hogy még nem estem túlzásba :D (MÉG XD) De olyan jó leülni és csak olvasni...olvasni...a történetedet ez lett az én kis oázis-om a nagy világban (szóval nagyon sok köszönet :) )sok rossz dolog történt velem az elmúlt évben... de mondhatom, hogy a lelkem szempontjából a lehető legjobbkor tört be az életembe a történeted! Tudod ilyenkor nem a tanulni való, az egészségügyi állapotom meg ezek a legfontosabb kérdések a fejemeben hanem az hogy Rosalie-nek mi a baja?! és ez nagyon jó érzés tud lenni :)Jaj... nem is tudom hogy hogy jött ez ide hiszen semmi köze nincsen a történetedhez és nagyon sajnálom azt hiszem bocsánatot kell kérnem tőled és mindenkitől aki ezt olvassa és a bajaimmal húzom az idejét de nagyon jól esett végre megszabadulni tőle. Szóval mégegyszer bocsánat! :(
    És csak így tovább! + Küld el a kiadónak és adj magadnak egy esélyt! :)

    VálaszTörlés
  16. Szia!

    Juj, drukkolok, h a kiadónak elnyerje a tetszését a sztorid. :) Ha nem, akkor további kiadókkal is fogsz próbálkozni? Huh, mpst lehet merészet mondok, de apáék könyvkiadással foglalkoznak... :D És imádom a fic-kedet. ^^ Tetszik, hogy ennyi mindenkinek jut szerep benne. =) Meg az alapötlet is király. Áááh, a lényeg, h IMÁDOM!! Nagyon várom a folytatást, igyelezz vele, mert nem sokáig bírom! xD Remélem, akár pénteknél előbbre is fenn lesz. :) Ja, és nehogy félre értsd, nem sürgetlek, csak már nagyon kiváncsi vagyok Rosalie bajára. Drusilla rengeteg okot írt, de egyik sem jó...Én már több indokot nem tudnék mondani, szóval már tényleg nagyon érdekel mi lehet a gond... :D Jah, és remélem, hogy Edward és Isabella kapcsolata jól alakul... ^-^ Szóval sok sikert, és jó írást! :)
    Pux. (:

    VálaszTörlés
  17. Mannazora: Elküldtem a levelet... Hát, meglátjuk, hogy egyáltalán, kapok-e valami választ... Én mindent megtettem, amit tudtam, szóval, most már csak a kiadón múlik, hogy lát-e ötletet a dologban, és elég színvonalasnak tartja-e az írásomat. Mindenesetre, drukkoljatok! :)
    Bocsi, hogy nem válaszoltam azonnal, csak be kellett rohannom az egyetemre, mert órám volt, és csak nemrég értem haza.
    Sajnálom, hogy rossz dolgok értek a múltban, és igazán örülök, hogy ezeken egy kicsit enyhíteni tud az írásom. Remélem, hogy helyre jönnek a gondjaid, bármik is legyenek, és ne kérj bocsánatot. Ha jól esik mesélni róluk, akkor csak nyugodtan tedd azt. :) Néha kimondani vagy leírni a dolgokat, amik bántanak, máris könnyebbé teszi a terheket. Szóval, ha valami bajod, szomorúságod van, szívesen meghallgatom én is, és gondolom, a többi olvasóm is. És ha mással nem is tudunk segíteni, legalább lelki támaszt nyújthatunk. :)

    Kedves névtelen: Köszönöm szépen a drukkolást neked is! :) Nem tudom, hogy más kiadókkal próbálkozom-e majd, ha ez nem jön össze... Majd meglátjuk... Ennyire előre nem akarok gondolkozni, mert már az is nagy szó lesz, ha egyáltalán elolvassák a levelemet, és válaszolnak, és huhh... Nem merek előre lelkesedni ezért az egész ötletért, mert ki tudja, mi lesz a vége, és jobb, ha úgy állok hozzá, hogy úgysem lesz belőle semmi, mert akkor nem csalódom. :D Szóval, majd meglátjuk, mi lesz, ha kapok válaszlevelet. :)
    Már elkezdtem írni az új fejezetet, remélem, hogy hamar kész leszek vele. Igyekszem! ;)
    Köszönöm szépen a jó kívánságokat! :)

    Ó, még valami... Már korábban is akartam írni, csak mindig elfelejtettem... Akik névtelenül írnak hozzászólást, nem írnának oda a hsz végére egy nevet (mármint sajátot :D)? Keresztnevet vagy valami becenevet, nicknevet... Olyan furi érzés Névtelen 1. 2. 3. stb.-nek hívni titeket. :D Előre is köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  18. Te...te...te írtál a kiadónak?! Hát én menten a nyakadba ugornék! Tök jó! Drukkolok hogy lássák benne azt amit mi! Ha nem veszik észre akkor vakok :P

    VálaszTörlés
  19. Igen, írtam nekik. :D Hát, majd meglátjuk, hogy mit szólnak hozzá... Amint kapok választ, megírom nektek. :) Addig meg drukkoljatok! :)

    VálaszTörlés
  20. Köszönöm az élményt!!! IZGATOTTAN Várom a folytatást!!!

    VálaszTörlés
  21. Én köszönöm, hogy elolvastad, és hogy írtál. :) A folytatás már készülget. ;)

    VálaszTörlés
  22. Szió!

    Ez a fejezet iszonyatosan jó volt. Imádom Jaspert és az egész történetet úgy ahogy van. Egy csomót nevettem rajta, és nagyon tetszett. A befejezés megint jó izgire sikeredett úgyhogy alig várom a folytatást. :-)) Már tiszta függő vagyok! És anyunak is nagyon tetszik, ő is szorgalmasan olvassa. Amúgy olvasta a twilightot is mindet, most velem olvassa a breaking dawnt. Ajánlottam már másnak is és nekik is nagyon tetszett. Szóval csak így tovább és várom a mihamarabbi folytatást. :-)

    VálaszTörlés
  23. Szia!
    Nem baj még nem adtam fel, hogy gondolkozzak amíg nem teszed fel a következő fejit.:)Új gondolat: extra képességű az ellenséges vámpír és mondjuk Rosalie haragját felhevítve bántja Isabellát?
    Nem ér kinevetni:) Lehet, hogy tök hülyeségnek hangzanak az elméleteim?
    Na mindegy, de ha eltalálom egyszer akkor se mond el, had izguljak.:)
    Üdv.: Drusilla

    VálaszTörlés
  24. Anicica: Örülök, hogy neked és anyudnak is tetszik, amit írok. :) Remélem, hogy továbbra is kiérdemlem ezeket a szép, dicsérő kritikákat. Igyekezni fogok. :) És köszönöm, hogy másoknak is ajánlod a történetet, és terjeszted a Twilight és az én híremet is. :) Holnap jön a folytatás. :)

    Drusilla: Nem, egyáltalán nem nevetlek ki! Ez nagyon jó ötlet! Kár, hogy nem nekem jutott eszembe... :D Sajnos, nem ez a megoldás, én ennél sokkal unalmasabb és prózaibb okot találtam ki, de nagyon tetszenek az elméleteid, főleg ez az utolsó. :) És nagyon örülök, hogy ennyit töröd rajta a fejed. :)

    VálaszTörlés
  25. Jaj de jó, holnap folytatás, már alig várom! :-))

    VálaszTörlés
  26. Örülök, hogy ilyen lelkesen várod. :)

    VálaszTörlés
  27. Holnap... Honlap? Holnap!!! Végre valami jó, már kezdtem szétunni az agyam XD

    Függő vagyok a A múlt árnyaira, és egyben a rajongód is :D

    VálaszTörlés
  28. Ó, nagyon köszönöm! :D Furi, hogy vannak rajongóim, de jó érzés... :) Igyekszem tényleg kiérdemelni a kedvességeteket. :)

    VálaszTörlés
  29. Hát Spirit, szerintem nem rajongóid vannak, hanem egy egész rajongó táborod, aminek természetesen én is tagja vagyok. Tiszta szívemből kívánom, h sikerüljön valamelyik kiadónál "valami"...Igazán tehetséges vagy! Szurkolok Neked!!!!! Írj ám, ha jelez valamit a kiadó...:):)

    VálaszTörlés
  30. Nem hiszem, hogy a te verziód unalmas lenne, eddig nem olvastam tőled unalmasat, egyszerűen csak más jutott eszedbe. :) És nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi az ami nem jutott eszembe, úgyhogy nagyon várom az új fejezetet:)

    VálaszTörlés
  31. Jorand: Hű, rajongótábor... :D Váo... :D Sosem hittem volna, hogy lesz ilyenem. :D Köszönöm. :) Jelezni fogok, ha a kiadó válaszolt, de még semmi hír... Szerintem, elég sok dolga lehet egy kiadó vezetőjének, szóval, talán, még van remény, hogy válaszolnak majd... Köszönöm a szurkolást! :)

    Drusilla: Hát, majd meglátjuk, hogy mennyire lesz unalmas, amit kitaláltam. :) Remélem, azért kicsit élvezni fogjátok. :D De az ötleteid nagyon klasszak voltak! :)

    VálaszTörlés
  32. hűűű...én tegnap jöttem először az oldalra...és nagyon nagyon-tetszik tegnap mindent elolvastam..és...nem is tudom egyszerűen imádom ..várom a folytatást:DŁ

    VálaszTörlés
  33. Borsy: Örülök, hogy idetaláltál az oldalra, és hogy tetszett a történetem. :) Remélem, hogy a folytatás is elnyeri majd a tetszésedet, és fogsz még írni nekem egy pár hozzászólást. :)
    Köszönöm, és igyekszem az új fejezettel. ;)

    VálaszTörlés
  34. hűűha:D
    sziia:)
    ez, nincs új hozááfűzni valóm-fantasztikus mint az eddigiek
    de talán mégis - ez tetszik a legjobban eddig, mert Jasp és Edward :D és éédesek:) Edward a kis féltékeny, Jasp a kis szégyenlős, és Bella- Bella az értetlenke :)
    király vagy (L) imáádom a fic-ed :)
    Ps. kiss. csk. ^^

    VálaszTörlés
  35. Csk.: Hihi, igen, ezek mókás fejezetek voltak. :D Szerettem írni őket. :) Edward és Jasper édes pasik. :) Köszönöm, pussz. :)

    VálaszTörlés
  36. Hát, sikerült aludnom vagy másfél órát, így ennek a fejezetnek újult erővel kezdtem hozzá. A véleményem most sem változott, imádtam!:) A vége meg egyenesen elépesztő. Gondoltam tanulok, mert a hétvégén még nem tanultam, de ezek után szerintem muszáj lesz elolvasnom a következőt is.:D Ami azt illeti, szép hosszúak a fejezetek, és mindig van benne valami, ami megfog, és az egészet érdekessé teszi. Most például a befejezés miatt fogom tovább olvasni.^^ Eszméletlen jó volt. Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés