.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. június 4., péntek

A jelen boldogsága - 21. fejezet

Hétvégén felutazom Pestre a könyvhétre, hogy személyesen is találkozhassak Katona Ildikóval és részt vegyek más könyvhetes programokon, szóval, nem leszek elérhető... Viszont, írtam nektek fejezetet a hétvégére. :) Drukkoljatok, hogy minden fontos dolgot meg tudjak beszélni Ildikóval, és haladjunk a könyvkiadással kapcsolatban. :)




21. DOMBOCSKA




MIUTÁN HAZAÉRTÜNK az esküvő utáni nap hajnalban, Edward eltűnt Carlisle irodájában a fivéreivel együtt, és nem is láttam őt egészen másnap hajnalig. Mikor visszajött, az arca komor volt, és nem igazán akart beszélgetni. Csak bebújt mellém az ágyba, magához ölelt, és megkért, hogy aludjak tovább.

Másnap reggel, ahogy kinyitottam a szemeimet, azonnal tudtam, hogy ismét eltűnt mellőlem. Mikor Alice benézett hozzám, megkérdeztem tőle, hogy hová ment a testvére, de kitérő válaszként csak annyit kaptam, hogy neki, Jaspernek és Emmettnek el kell intézniük valamit. Egyszer Esme is benézett hozzám a testvéremmel, de egyébként egyedül voltam.

A következő napok sem teltek túlzottan másképp, azon kívül, hogy Carlisle felkeresett, és elmondta, hogy az állapotom miatt az lenne a legjobb, ha magántanulónak állnék – legalább is, ez lenne a fedősztori.

Egy hét után az aggodalom helyét, amit a Volturi és Gianna miatt éreztem, egyre inkább átvette a fásultság és az unalom érzése. Na meg, a bosszúságé. Amióta Edwardot a férjemnek tudhattam, azóta kevesebbet találkoztam vele, mint előtte. Napközben ki tudja, hol járt a fivéreivel, esténként pedig csak nyomott egy csókot a számra, mellém feküdt, és ha kérdezősködni próbáltam, teljesen bezárkózott.

Ismét alkonyodott, mikor lementem a konyhába, és egy tányért megpakoltam öt hatalmas szendviccsel. Mostanában ez volt az egyetlen örömöm, ami a legnagyobb sajnálatomra, kezdett meglátszani rajtam.

Éppen visszatettem a narancslevet a hűtőbe, mikor meghallottam Edwardék hangját odakintről. Alig pár pillanat múlva már otthon voltak, és még egy szemvillanásnyi idő kellett, hogy a hűvös karok magukhoz öleljenek, és szenvedélyes csókban részesüljek. Értetlenül pislogtam Edwardra, mikor eleresztett – már napok óta nem volt olyan jó kedvű, mint most.

- Hé, hé, srácok, az ingyen pornó nem szerepelt a ma esti programjaim között… - hangzott fel Emmett nevetése az ajtóból. – Kivéve persze, ha Rosalie benne van egy kis mókában – suttogta oda vigyorogva, aztán beljebb tessékelte magát. Kelletlenül kibontakoztam Edward karjaiból, aztán magam után húzva őt, lehuppantam a pult mellé. – Jesszus, ezt mind meg fogod enni? – ült le velem szembe Emmett, és hitetlenkedő kíváncsisággal meredt rám.

- Miért, csak nem kérsz belőle? – lóbáltam meg az orra előtt a szendvicsemet, mire elfintorodva húzódott hátrébb.

- Az kéne még… - borzongott meg. – De ha te ennyit eszel, kilenc hónap múlva úgy fogunk begurítani Carlisle irodájába, hogy megszülhess – röhögött fel, miközben a szemei a távolba meredtek. – Elképzeltem, vicces lesz… - rázkódtak meg a vállai. Egy másodpercig villámló tekintettel néztem rá, aztán a számhoz emeltem a kenyeret, és direkt hatalmasat haraptam belé.

- Emmett, kifelé! – hallottam meg Edward hangját magam mellől. Szigorúan meredt a testvérére, aki valószínűleg, megint valami számára viccesen gondolkozott velem kapcsolatban.

- Oké, oké… - emelte fel megadóan a kezét, aztán rám vigyorgott, és kisétált a konyhából.

- Mire gondolt? – fordultam Edward felé.

- Semmi fontosra – kaptam egy puszit a halántékomra. – Egyél csak… - mosolygott rám. Egy másodpercig elgondolkozva szuggeráltam a szendvicsemet, aztán visszatettem a tányérra.

- Tényleg kövér vagyok? – sütöttem le a szememet.

- Ne foglalkozz Emmettel. Lökött – csóválta meg a fejét Edward.

- Ez nem válasz a kérdésre… - préseltem össze a számat. Edward ellágyult vonásokkal nézett rám.

- Gyönyörű vagy. – A hangjától elpirultam, de nem voltam biztos benne, hogy tényleg így gondolja, vagy csak megpróbálja elterelni a figyelmemet a témáról.

- Csak gyönyörű vagy gyönyörű és kövér? – faggattam tovább, mire nevetve megrázta a fejét.

- Terhes vagy, normális, hogy felszedsz néhány kilót. Akkor kéne megijednünk, ha nem tennéd… - simított végig az arcomon, aztán felemelte a megkezdett szendvicset, és a számhoz emelte. Egy pillanatig csak néztem rá, aztán győzött az éhség.

Alig negyed óra alatt eltűntettem mindent a tányéromról, aztán felmentem a fürdőszobába átöltözni. Kissé izgatottabb voltam, mint az elmúlt napokban, mert Edward hangulatából úgy tűnt, hogy esetleg lesz esélyem egy kis összebújásra.

Zuhanyzás után az állótükör elé léptem, és a törölközőt szétnyitva vizsgálgattam a hasamat. Tényleg jobban kidudorodik, mint eddig – simítottam végig rajta egy hangos sóhaj kíséretében. Más esetben nem érdekelt volna, ha felszedek pár kilóval többet, mint az normális lenne, de Edward mellett teljesen más volt minden. Ő olyan tökéletes volt, én meg… Nem is értettem, hogy tetszhetek neki, hogy kívánhat egy olyan tökéletlen lényt, mint én.

Magamba roskadva indultam vissza a hálószobába, miközben ezernyi kétség rágott, és mire beléptem az ajtón, az önbizalmam már teljes romokban hevert. Edward megütögette maga mellett az ágyat, aztán olyan mosolyt küldött felém, amitől egy másodpercre megremegett a lábam.

- Jó kedved van… - próbáltam meg elterelni a figyelmemet. Leültem az ágy szélére, és Edward arcát fürkésztem. – Elmondod, mi történt?

- Nem tudom, hogy nem idegeskednél-e rajta túl sokat feleslegesen. Csak téged szeretnélek megkímélni – sóhajtott fel, de éreztem, hogy az ellenállása koránt sem olyan erős, mint pár napja.

- A Volturi három hónap múlva eljön értünk és egy nomád vámpír mászkál a közelben… Mi az, ami ennél jobban idegesíthetne? – vontam fel a szemöldökömet. Edward szája megrándult, aztán bólintott.

- Mint észrevehetted, az elmúlt napokban elég sokat voltunk távol itthonról a testvéreimmel – kezdett bele. Tudtam, hogy nem vár válaszra, ezért csak csendben vártam, hogy folytassa. – Mi kidolgoztunk egy tervet, és erre gyakoroltunk úgymond…

- Miféle tervet? – A hangom halk volt. Edward pár pillanatig csendben elmélkedett, aztán mély levegőt vett.

- A Volturi így is, úgy is ránk fog támadni. Ha odaadnánk nekik Russelt, azzal csak időt nyernénk. Valamit úgyis találnak majd előbb vagy utóbb – fogta meg a kezemet – talán, hogy magát megnyugtassa, talán, hogy engem. – Jasper úgy gondolja, hogy nincs esélyünk, ha ellenünk jönnek. Akárhányan is állnak az oldalunkra, amíg a Volturi képes megfosztani az érzékeinktől vagy iszonytató fájdalommal kínozni minket, addig lehetetlenség szembeszállni velük.

- Meg fogunk halni? – hirtelen hideg borzongatott végig, de nem Edward bőre miatt.

- Nem. Természetesen, nem – rázta meg a fejét azonnal, és még erősebben szorongatta a kezemet. – Jasper szerint, az egyetlen lehetőségünk, ha mi támadunk először. Volterrában. Arónak eszébe sem jutna, hogy önként megyünk elébük, és kihasználhatnánk a felkészületlenségüket és a meglepetés erejét.

- Egyetértesz Jasperrel? – nyeltem nagyot. A gondolat, hogy be kell sétálnunk a Volturihoz, egyáltalán nem töltött el jó érzéssel.

- Bármennyire irtózom a gondolattól is, igen – bólintott.

- Szóval, mi megyünk Volterrába… Aro nem fog túl korán rájönni, hogy ott vagyunk? – próbáltam meg kiszedni Edwardból a részleteket.

- De igen, valószínűleg… Nem hiszem, hogy bejuthatnánk észrevétlenül a főhadiszállásukra. Éppen ezért kérjük az engedélyét a belépéshez.

- Ezt most nem értem – ráncoltam össze a homlokomat. – Az előbb a meglepetésről beszéltél…

- Giannát visszaküldjük, amint felkészültünk, hogy mondja meg Arónak, átadjuk neki Russelt. – Már éppen tiltakozásra nyitottam volna a számat, de a hosszú mutatóujj az ajkaimra simult, hogy elhallgattasson. – Valójában, nem fogjuk átadni – nyugtatott meg. – Elég, ha Aro úgy hiszi, ezért megyünk.

- Szóval, csellel bejutunk a Volturihoz, és aztán?

- Gianna segít nekünk… Igaz, hogy csak pár pillanatig tart a képessége, de ez elegendő idő lenne számunkra, hogy kiiktassuk azokat, akik túl veszélyesek ránk nézve. – Pár pillanatig csend volt, amíg megpróbáltam megemészteni a hallottakat. Nem tetszett, hogy Gianna hozzánk való hűsége az, amin a terv sikere áll vagy bukik, de nem ez volt az egyetlen dolog, ami felboríthatott volna mindent.

- Mondjuk, hogy megbízhatunk Giannában, és nem árul el minket – tételeztem fel. – Mi van, ha Aro túl korán megérinti őt, és rájön mindenre? Ez túl nagy kockázat…

- Azon dolgozunk éppen, hogy ezt megoldjuk – simított ki egy tincset az arcomból Edward.

- Hogyan?

- Mikor Gianna megvárta Russelt abban a mosdóban, még fel sem merült benne, hogy elárulja Arót. Hiszen, ő sem látott semmi esélyt arra, hogy legyőzhetnénk… – nézett a szemembe Edward. – Aztán Russel beszélt neki a képességéről, és Giannának támadt egy ötlete – kelt fel mellőlem, és az ablakhoz sétált. – Gianna úgy gondolta, hogy az emlékek, amelyeket Russel töröl, valójában nem tűnnek el teljesen. Egyszerűen csak blokkolódnak. Ha pedig így van, akkor csak rá kell jönni, hogyan lehet visszahozni őket…

- És ez mennyiben segít nekünk? – próbáltam meg rájönni, de ötletem sem volt.

- Mielőtt visszaküldenénk Giannát, hagyja, hogy Russel törölje az emlékezetéből azokat a dolgokat, amelyeket Arónak nem szabad tudnia. Gianna csak annyira fog emlékezni, hogy itt volt, figyelt minket, mi beleegyeztünk Russel átadásába, és hazaküldtük őt – magyarázta Edward.

- Szóval, ugyanúgy Aro szolgája lesz, mint régen? De akkor hogy segít nekünk Volterrában majd? Ó! – nyögtem fel, mikor összeállt a kép. – Valahogy visszahozzuk az emlékeit a megfelelő pillanatban!

- Úgy bizony – mosolygott rám Edward halványan, amiért magamtól rájöttem a megoldásra.

- Akkor azért voltál távol mostanában olyan sokat, mert…

- …mert Russel képességét próbálgattuk. Hogy képes-e olyan sok emléket kitörölni Gianna fejéből, és hogy vissza tudja-e hozni őket – erősítette meg Edward a gondolataimat.

- És képes rá? – kérdeztem aggodalmasan.

- Máig nem voltam benne biztos… De ma megpróbálkoztunk egy új módszerrel, ami úgy tűnik, hogy be fog válni.

- Akkor ezért van jobb kedved – lelkesültem fel. Feltoltam magam az ágyról, és Edwardhoz lépve a karjaiba bújtam. – Mi volt az új módszer?

- Mondjuk úgy, hogy most egy emberi megoldás jobbnak bizonyult, mint egy természetfeletti – kuncogott fel, mire kíváncsian néztem fel rá.

- Nocsak…

- A pszichológusok gyakran használnak hívószavakat, amelyek felidéznek egy érzést, egy gondolatot, egy emléket… Russel ezt a szót ismételgette, miközben kitörölt egy emléket, és mikor ismét kimondta, az emlék elkezdett felszínre törni. Még nem tökéletes, de… Működhet – simogatta Edward keze a derekamat. – De ma már nem akarok erről többet beszélni – villant hirtelen ismerős fény a szemében.

- Van valami jobb ötleted? – vontam fel a szemöldökömet.

- Esetleg… - kapott fel könnyedén a karjaiba, hogy egyetlen lépéssel az ágy mellett teremjen ismét. – Már egy hete a feleségem vagy, és még alig volt lehetőségem szeretni téged – csókolt meg, miközben ismét letett a földre, és ujjai végigzongoráztak a combom külső oldalán.

- Szentségtörés – sóhajtottam. Edward a hálóingem széle alá nyúlt, és elkezdte felfelé húzni az anyagot.

- Fel a kezekkel! – kuncogott, én pedig kissé tétovázva, de engedelmeskedtem neki. Ahogy lekerült rólam a ruhadarab, zavartan kezdtem harapdálni a számat. – Mi a baj? – simult a hűvös tenyér az arcomra.

- Semmi – ráztam meg a fejemet, aztán a karjaimat Edward nyakába fűztem, és szorosan hozzábújtam. A kétségeim azonnal enyhültek, mikor megéreztem a hasamhoz nyomódó kemény bizonyítékát annak, hogy Edward kívánatosnak talál. Lehajtotta a fejét, és az ajkai végigkóstolták a vállamat és a nyakamat. Halk sóhajok szakadtak fel belőlem a gyengéd kényeztetés hatására, aztán egyszer csak furcsa mozgolódó érzés terelte el a figyelmemet. Megdermedve akadt bennem a levegő.

- Baj van? – Edward összeráncolt homlokkal húzódott el tőlem. Fél percig csak csendben figyeltem, aztán halkan felkuncogtam.

- Nem. Csak már hallucinálok… - pirultam el. Vagy tényleg túl sokat ettem… - tettem hozzá magamban. Lábujjhegyre emelkedtem, és megcsókoltam a kemény ajkakat. Edward finoman előre dőlt, arra ösztökélve, hogy leüljek az ágyra, aztán fölém mászva fekvő helyzetbe nyomott.

Kezeink simogatva fedezték fel a másik testét, mintha most először ismerkedtünk volna egymással, miközben összeforrtunk egy hosszú és mély csókban. Az újabb váratlan lökő érzésre most már mindketten mozdulatlanná merevedtünk. Edward elkerekedett szemekkel nézett rám, mire nagyot nyeltem.

- Ezt nem hallucináltam, ugye? – kérdeztem tőle halálra vált hangon. Edward azonnal felkelt rólam, és a kezét a hasamra fektette. Abban a pillanatban, ahogy hozzám ért, egy kis, mozgó dudor feszült a tenyerének. Mintha valami megérezte volna az érintését, és hozzá akart volna bújni. Zihálva könyököltem fel, miközben újabb mozgást éreztem odabent. – Ez nem lehet… Ilyenkor még nem… - ráztam a fejem.

- Szólok Carlisle-nak! – pattant fel Edward. Egy pillanatig mozdulatlanul feküdtem, aztán hirtelen rájöttem, hogy teljesen meztelen vagyok. Gyorsan felkaptam a padlóról a hálóingemet, és ahogy belebújtam már nyílt is az ajtó.

Carlisle aggódó arccal nézett rám, Edward pedig sápadtan húzódott be a szoba sarkába, de nem vette le rólam a szemét.

- Edward azt mondta, hogy… Érzel valamit… - lépett közelebb Carlisle.

- Mozog. Mozog a babám – nyögtem fel, ahogy újra megéreztem az apró lábak rugdosását – legalább is, úgy képzeltem, hogy a lábai voltak.

- Feküdj le, kérlek – intett Carlisle az ágy felé. Amint megtettem, a kezét ugyanúgy, ahogyan Edward is, a hasamra tette. A mozgás nem maradt abba, de nem is koncentrálódott a keze alá, ahogyan az előbb.

- Tényleg mozog – komorodott el Carlisle arca. Edward egész testében megfeszült, és láttam rajta, hogy megint közel áll a kiboruláshoz.

- Végül is, különleges baba. Lehet, hogy nála ez a normális – vetettem fel, hogy megnyugtassam. – Csak mozgolódik, nem fáj vagy ilyesmi…

- Ez azt jelenti, hogy sokkal fejlettebb, mint hittük – fordult a fia felé Carlisle. – Hozok egy centit… - suhant ki a szobából, hogy egy pillanattal később már egy mérőszalaggal a kezében álljon az ágy mellett. – Ülj fel, kérlek – adta az újabb utasítást. Hagytam, hogy lemérjen, aztán elgondolkozva nézett a centire. – Négy hónap… - motyogta maga elé.

- Négy… hónap? – ismételtem el.

- A derékbőséged alapján négy hónapos terhesnek tippelnélek – bólintott Carlisle.

- Én azt hittem, hogy csak túl sokat eszek, és emiatt… - suttogtam magam elé, miközben elkezdtem halkan számolni. – Körülbelül másfél hete lehetett, ha azóta négy hónapot… - emeltem fel az ujjaimat.

- Egy nap alatt két hetet fejlődik – hallottam meg Edward fojtott hangját.

- Akkor… - ráncoltam össze megint a homlokomat.

- Akkor tizennyolc nap alatt kell kifejlődnie teljesen – segített ki ismét Edward. Az ujjai – a szokásoshoz képest, még jobban – elfehéredtek, ahogy a keze ökölbe szorult.

- Még másfél hét? – kerekedtek el a szemeim az izgalomtól. Újabb apró rúgást éreztem, mintha a kisbabám meg akart volna erősíteni abban, hogy jól számoltam.

- Minden nap le kell mérnünk, hogy lássuk, tényleg napi két centit nő-e a derékbőséged… Az is lehet, hogy lelassul – tekerte össze a mérőszalagot Carlisle.

- Vagy felgyorsul – hunyta le Edward a szemét egy pillanatra.

- Ne aggódj, jól vagyok! – kerültem ki Carlisle-t, hogy Edwardhoz léphessek. Mosolyogva fogtam meg a kezeit. – Még meg is könnyebbültem, hogy nem kövér vagyok, csak a baba nő – nevettem fel, mire vetett rám egy az épelméjűségemben kételkedő pillantást.

- Azt hittem, több időnk lesz felkészülni – sóhajtott fel Carlisle. – De megoldom – mosolygott ránk biztatóan. Edward pillantása az apja felé rebbent, aztán bólintott. – Ha bármi gond van, szóljatok – sietett ki az ajtón. Biztos voltam benne, hogy az egész éjszakát annak fogja szentelni, hogy a nem sokára levezetendő szülés menetéről gondolkozzon.

- Rá kellett volna jönnöm – fürkészte a hasamat Edward.

- Szóval, te is észrevetted, hogy nagyobb lett, csak azt hitted, hogy híztam, igaz? – tettem csípőre a kezeimet.

- Normálisnak hittem, hogy hízol egy keveset, és eszembe sem jutott… ez… - túrt bele a hajába. Kinyújtottam a kezemet, és végigsimítottam a kemény mellkason.

- Azt hiszem, félbehagytunk valamit… - búgtam többek között azért, hogy eltereljem a figyelmét. Hitetlenkedve felnyögött.

- Isabella…

- Mi van? Nem történt semmi sem – kezdtem gombolgatni az ingét. – Jól vagyok, nem fáj semmim és kívánlak…

- Te nem érted, hogy mit jelent ez? – lépett el a kezem elől.

- Hát, úgy tűnik, hogy nem – fújtam ki a levegőt kissé hangosan.

- Még kilenc-tíz nap… - nézett rám fájdalmas tekintettel.

- Igen. Még kilenc-tíz nap, és szülők leszünk. Hidd el, én sem képzeltem, hogy ilyen gyors lesz, de nem bánom. Furcsa lesz és nehéz… De hamar beletanulunk majd, meglátod – próbáltam meg kedvesebb hangon bíztatni.

- És ha… nem úgy alakul, ahogy szeretnénk? Alig másfél hét múlva, akár el is veszíthetlek. Az olyan szörnyen kevés idő. Nem akarom… – ült le az ágyra, miközben mindkét kezét a fejének támasztotta két oldalt.

- Edward, már megmondtam… Nem lesz baj, erős vagyok – ültem le mellé. Ahogy a kezemet a combjára fektettem, összerezzent. – Azt hittem, ezen már túl vagyunk… - sóhajtottam fel elkeseredve.

- Én próbáltam… Kilenc hónap hosszú idő, azt hittem, addig sikerül elhinnem teljesen, de másfél hét… Olyan közel van, annyira… valóságos… - nézett rám kétségbeesve. Rossz volt látni, ahogy szenved, és fogalmam sem volt, mit kéne mondanom neki.

Mielőtt még bármit kitalálhattam volna, a hideg ajkak vadul kaptak az enyémek felé, és olyan hévvel kezdték csókolni őket, amilyenben talán, egész eddig életem során sosem volt részem. Mintha Edward fel akart volna falni, a saját részévé tenni…

- Nem lesz semmi baj… - suttogtam a fülébe, mikor az ölébe húzott. Keze végigsimított a hasamon, mintha valami jelet várna, egy megerősítést, hogy igazat mondok neki, és mikor az apró dudor mozogni kezdett közvetlenül a tenyere alatt, én biztos lettem abban, amit eddig csak sejtettem. – Megismer téged – jelentettem ki. Edward kételkedve nézett rám.

- Már hogy ismerne meg?

- Mikor Carlisle megérintett, nem bújt így hozzá. Csak akkor csinálja ezt, amikor te simogatod. Nézd… - húztam el a kezét, mire a dudor is visszahúzódott. Pár pillanat múlva visszafektettem a tenyerét az előbbi helyre, a kisbabánk pedig ismét megmutatta magát. – Látod? – vigyorogtam rá boldogan. – Szeret téged. Épp ezért, nem fog bántani engem – nevettem fel halkan. Edward feszült vonásai kissé ellazultak, keze újra és újra végigsimított az apró, izgő-mozgó dombocskán.

36 megjegyzés:

  1. Szia! Én még igazából soha nem írtam még ide kritikát, de most fel akarok hagyni ezzel a rossz "hagyománnyal"!
    Nagyon örülök, hogy most én tudok először neked írni kritikát ehhez a fejezethez, bár még nem olvastam.:)
    Hihetetlen, hogy milyen fantasztikusan írsz. Én sajnos történeteket kevésbé tudok írni, mint olvasni. Remélem, hogy még nagyon sok fejezeten követhetjük nyomon Bella és Edward különös kapcsolatát.
    Nem is tudom, hogy még mit írjak...
    Köszi, hogy elkezdted írni ezt a történetet.
    Üdv.: Sacherevell alias Névtelen :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Rövid, de annál izgalmasabb. Hát az ugye egyértelmű volt, hogy a baba jóval hamarabb meglesz mint egy normális terhességnél, de hogy ilyen hamar azt nem gondoltam volna. Nagyon-nagyon várom már. Az nagyon édes, hogy a bébi megismeri Edwardot. Aranyos... Nagyon tetszik Edwardék ötlete a Volturi megtámadásáról,bár azt gondolom nem lesz az annyira egyszerű. Összességében nagyon tetszik. Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  3. Húú, ez nagyon jó volt. Kiváncsi vagyok, hogy ismeri fel Edwardot. Csak nem valami képesség? :D Meg miközben ezen gondolkoztam, az jutott eszembe, hogy Edward az ő gondolatait miért nem hallja? Ha már csak másfél hét van, akkor mostmár hallania kellene vagy nem? És ez még Bella terhességénél is gyorsabb, vagy rosszul számolok? A farkasgén miatt van?

    Nagyjából ennyi kérdés jutott eszembe hirtelen. De most mennem kell, mert még tanulni akarok holnapra. Emelt töri érettségi szóbelije! Drukkoljatok! :D

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Ez hihetetlenül édes fejezet lett.
    Emmett hozta a formáját.:D
    Nagyon tetszik a Volturis ötleted.Így Russel is megmenthető,meg mindenki más is.Álmomban sem gondoltam volna ilyesmire,gratulálok neked.Hihetetlenül jó ötlet.:)
    Úgy szeretem mikor Ed és Isa beszélgetnek.És amikor a baba megy Ed kezéhez,ez nagyon édes.Olyan jó hogy itt Ed annyira más.Itt megérinti,sőt,majdnem szeretkezik is bellával.Szóval teljesen más a hozzáállása,mint a bd-ben és ez nekem sokkal jobban tetszik.A Volturis megoldás is,minden.Sokkal jobb vagy mint Steph.Remélem még jó pár részig olvashatjuk a történetet.Nem akarom,hogy vége legyen,annyira jó.Orsi

    VálaszTörlés
  5. Én drukkolok Spirit! ;) Várom már nagyon a könyvedet!!
    A fejezethez meg annyit fűznék hogy nagyon aranyos és meghitt volt. Nagyon tettszett hogy a baba felismeri és szereti Edwardot :) és csak a szokásos bajom van vele :D de a kedvedért türelmes vagyok meghát más választásom nincs igaz?! ;) pusz

    VálaszTörlés
  6. Helló!
    Nagyon szép lett a vége....
    Nem értem, hogy hogy támasztja meg két felől a feét a kezével Ed, amikor leül az ágyra....tudom, hogy nem ez a legfontosabb, de akkor sem értem:)
    Ja, meg kicsit összezavarodtam, hogy akkor most ültek az ágyon, aztán megint az ágynál vannak, de akkor közben ezek szerint felálltak....vagymi:)
    Na mindegy, csak az iylen kis részleteknél ha nem értem, akkor lehet, hogy teljesen máshogy képzelem el, mint ahogy te megírtad:)
    Amúgy nagyoln jól kitaláltad a gondolattörlő-visszavarázsló trükköt, csak aztán váljon be...
    Ja, és Isa másfél heétre is nagyon kíváncsi vagyok ám, agyalok, hogy hogy fogod megcsinálni...merthát tuti más lesz mint a BD, de hogy???? ez itt a kérdés...gondolkodom, aztán majd úgyis más lesz, de ez a szép benne:):):)
    És sok sikert Katona Ildikóval!
    Most megyek, szép feji volt, köszi
    puszi
    Andi

    VálaszTörlés
  7. mindjárt behányok!azt mondtad "ezentúl befejeződnek a párhuzamok a Breaking Downnal" ez azért egy elég erős párhuzam-a baba gyorsan fejlődik... és a volturi amúgy is támadni akar "miért akarna"???
    Mia

    VálaszTörlés
  8. Szia!

    Nagyon aranyos volt ez a fejezet! Én nem olvastam a BD-t, szóval azt se vágom, hogy ott mi volt, de nem érdekel, mert te sokkal jobban írsz szerintem! :D
    Várom a következő fejezetet!

    VálaszTörlés
  9. Mia: Ez nem párhuzam. Az elejétől kezdve betartom Meyer világának szabályait, és az ő világában így működik egy félig vámpírbaba kifejlődése. Ennyi. Ha nem így írtam volna meg, azzal megszegtem volna egy szabályt, és én könyvhű voltam eddig is, és az is maradok. A Volturi pedig azért támadna mindenképpen, mert Cullenék a szemükben egyre erősödnek (most már farkasokkal is barátkoznak pl.), ráadásul ijesztő is számukra az az összetartás, amit a családtagok egymás iránt mutatnak, és félnek, hogy előbb vagy utóbb Cullenék átveszik az irányítást a Volturitól. Egyébként, ha valami nem tetszik, azt normálisan is el lehet ám mondani, hányós megjegyzések nélkül. Tudod, csak kulturáltan. Köszi... :)

    VálaszTörlés
  10. Jah igen... Amúgy Breaking Dawn a címe helyesen a 4. könyvnek. :)

    VálaszTörlés
  11. Jajj, a vége annyira aranyos volt! Teljesen meghatódtam.
    Pusszancs!

    VálaszTörlés
  12. Szia!

    Először is Emmett, nagyon imádom őt! :D
    Nélküle uncsi lenne az élet! :D

    Nem akarom túlragozni a dolgokat, tetszik ahogy alakultak a dolgok és, hogy megtudtuk a tervet, meg egy új infót Russel képességéről! :)

    Hú... na és az a rész... olyan édes volt Isa és Edward :) Na meg a baba :D
    Amúgy majd mesélek neked valamit erről a babás dologról, mármint, hogy megismeri Edwardot, és szerintem egy jó nagyot fogunk nevetni rajta! :D

    P.Andi: Tedd mind két kezedet az arcodra és ülj le és még könyökölhetsz is... na kb. ez a két oldalt megtámasztotta a fejét szerintem, csak ezt a mozzanatot írásban nehezebb leírni...
    Egyébként minden szónak jelentősége van, szóval az hogy az ágyhoz lépet nem azt jelenti, hogy azonnal le is teperte :P
    Remélem tudtam segíteni :)

    Mia: Már bocs, de ha figyeltél volna egy kicsit, akkor tudhatnád, hogy Spirit Meyer hűként ír, tehát ez azt is jelenti, hogy ha Meyer azt írta, hogy a vámpír baba 27 napra jön a világra akkor az nem lesz 9 hónap!!!!
    Ez nem BD hasonlat, hanem Meyer hűség!
    A Volturi meg egyébként már évszázadok óta keres kifogást, hogy támadhasson Cullenék ellen... ha nem ismered eléggé a történetet legalább ne mondj olyanokat amik nem helytállóak!
    Amúgy meg mind ezt el lehet mondani szépen is, ha meg rosszul vagy akkor menj az illem helyre! Na erről csak ennyit...!!!!!


    Sorry Spirit, de az ilyenek annyira ki tudnak akasztani...

    Pusz, Kriszti :)

    VálaszTörlés
  13. jaj, ez hihetetlen édes lett! :) én is meghatódtam. :)
    lenne egy kérdésem: a Könyvhétre konkrétan melyik nap mész, és hánykor? csak mert én is sokat járok arra, és jó lenne találkozni Veled. :)
    Lili

    VálaszTörlés
  14. Sorry!

    Már ezer éve megírtam a kommentem csak éppen a lányok nem hagyták, hogy elküldjem és így nem láttam, hogy már válaszoltál!

    De ebből is látszik, hogy igazat beszélek! :)

    Na csak ennyi...

    VálaszTörlés
  15. Lili: Írj nekem egy mailt a spiritbliss24@gmail.com címre, akkor megadom neked a telefonszámomat, és megbeszéljük, hogyan tudunk összefutni. :) Egyébként, holnap 10:14-kor érkezik meg a vonatom a keletibe, ha oda ki tudsz jönni, akkor telszám nélkül is megtalálsz. :) Utána onnan azonnal megyek a könyvhét helyszínére, és valószínűleg, egész délutánig, estig ott leszek. :) Vasárnap pedig 3-ra mindenképpen megyek, de lehet, hogy már előbb kint leszek. :) De az a biztos, ha írsz egy mailt, és akkor tuti el tudsz érni telefonon, hogy mikor, hol vagyok éppen. :) Jah, és ha más is ráér, és találkozna velem, akkor szintén írjon mailt. Még csomagolok meg ilyesmik, úgyhogy kb. 11-ig meg tudom nézni a mailjeimet. :)

    Kriszti: Igen, hát, ismersz, és tudod, hogy milyen szabályok szerint írok. :) Köszi. :) Holnap találkozunk, pussz. :)

    És mindenki másnak is köszönöm, aki írt eddig, bocsánat, hogy nem válaszolok mindenkinek külön, csak nagyon kapkodok már a csomagolással meg mindennel... De köszönöm, hogy írtatok. :)

    VálaszTörlés
  16. Drága Spirit!
    Ez a fejezet annyira édes volt. Emmett még mindig a kedvenc, a beszólásai mindig találóak.
    Eleinte féltem, hogy valami gond van és azért távolodik el Edward, de szerencsére a megoldáson gondolkoznak. Jasper hihetetlen nagy elme. Örülök, hogy ilyesmi megoldást tervezel, mert én még mindig amellett vagyok, hogy maradjon Russel ember. Bár ha sikerrel járnak és Gianna is jófej lesz, akkor lehet meggondolom magam :D
    A babával kapcsolatban nagyon meglepődtem, de jó értelemben. Számítottam rá, hogy ilyen gyorsan feljődik. Kíváncsi vagyok, milyen különleges teremtmény lesz belőle. A vége annyira édes volt, hogy megismeri Edwardot. Véleményem szerint a baba és mama között hihetetlen érdekes kapcsolat van, sokkal mélyebb, mint azt az ember gondolná és a baba mindent megért, plána ha még kis extrákkal van felszerelve :D
    Nagyon várom, hogy megszülessen. Kíváncsi vagyok, fiú vagy lány, mi lesz a neve...

    Mia! Véleményt intelligensen is lehet közölni. Meg helyesen írni sem rossz dolog. A Volturi mindig félt a Cullenektől, hogy átveszik a hatalmat, egyszerűen indokot keresnek... Azt hiszem, ez elég egyértelmű.

    Spirit, az írásod által mintha kicsit ismernélek is. A stílusod fantasztikus, és ez a saját történeted, ennek hűen csavarod is a szálakat. Remélem nem veszed fel az ilyet, mert nem érdemes.
    Jó szórakozást a könyvhéten, kíváncsian várom a fejleményeket a könyveddel kapcsolatban!

    Sok puszi

    VálaszTörlés
  17. nagyon nagyon tetszett! ma nem igazán volt jó kedvem, vizsgára készülök, nincsenek mellettem a barátaim, nem süt a nap... de amikor ezt elolvastam önkéntelenül mosolyra húzodott a szám.. kiváncsivagyok erre a csöpségre és a nevére:)

    VálaszTörlés
  18. Drága Spirit!

    Hát ez a fejezet egyre nagyobb bonyodalmakat okozott.Az elejét furcsáltam is,de számítottam rá,h beindulnak a dolgok és nem csalódtam.Fura nekem ez a Volterrára támadás.Nem egészen hiszem,h ez megvalósítható így,ahogy Ed emondta.Lehet,h vmit direkt nem közölt Isával?Cullenék túl kevesen vannak és nem tudom elképzelni,h lenne akkora erejük,h sikerülhessen,elvégre a BD-ban is gyakorlatilag Bella képessége miatt hátrált meg a Volturi.Aztán a baba is...számítani lehetett rá,h hamarosan megszületik,de ez váratlanul ért.Én még csak ott tartottam a spekulációba ,h vajon mi lesz a neme vagy a nemük.Miért ne lehetnének ikrek?Nagyon bírnám:)
    Nem értettem azt a rész,mikor Isa kijön a fürdőből,akk elvileg Ed az ágyon fekszik és Isabella odamegy hozzá.Ed simogatja az arcát és beszélgetnek,aztán Isa feltolja magát az ágyon és odabújik hozzá és akkor Edward felkapja és leülteti az ágyra?Azt hittem eddig is ott voltak...Nah,nem is fontos,csak valahogy nem értettem.A lényag a baba,aki nemsokára a világra jön.Nem lesz egy könnyű futam,de annyira sokkoló sem,mint a BD-ben.Ha a baba érzékeli Edward érintését és felismeri benne az apját,akkor Edwardnak nem kéne hallania a kicsi gondolatait?Vagyí lehet,h a a babában a farkasgén lesz a dominánsabb és inkább a mamájára fog hasonlítani ,na meg persze Bella nagyi néma elméjét is örökli?Az is eszembe jutott,h akkor Isabellának és Edwardnak ezentúl védekezniük kell,ha nem akarnak több babát?Vagy ez csak egyszeri csoda?:)

    Most már aztán tényleg nagy izgalommal várjuk a következő fejezeteket!Jó szórakozást a könyvhetes programokon,töltődj fel sok + energiával,mert attól tartok szügséged lesz rá.:P
    Csók: Dena

    VálaszTörlés
  19. Szia Spirit!
    Több hete követem a történeted, és az egyik legjobb! Ami a legjobban tetszik, hogy valós helyzeteket írsz, nem viszed el az abszurditásba, mint néhányan mások...
    Az elsődleges ok, amiért úgy gondoltam, hogy írnom kell, hogy belémnyilalt egy gondolat a babával kapcsolatban. Méghozzá, hogy ő lesz esetleg Nate társa, persze ha kislány lesz. :D
    Először nekem is furcsa volt az ágyas jelenet, de csak mert figyelmetlen voltam. :)
    Edwardtól nagyon lovagias, hogy méghogyha úgy is gondolja, Isa felszedett pár kilót, akkor is úriember tud maradni, és még ha kínoznák se mondaná rá, hogy kövér. Több ilyen pasi is lehetne a világon...
    Szóval összefoglalva, csak így tovább Spirit!
    Laura

    VálaszTörlés
  20. ŐŐ lehet nem ide kéne ezt írnom, csak itt hátha tudna valaki válaszolni, hogy sikerült megnyerni annak az olvasónak ezt a tető felújítást??:)
    Remélem igen!!

    Puszi: SOlei

    VálaszTörlés
  21. Ez nagyon aranyos lett! Most olvastam - újra - el a BD-t, és teljesen a baba-hatás latt állok... :)
    Pusz

    VálaszTörlés
  22. Szia! Alig várom, milyen lesz a baba! Csak sajnálom, hogy a kicsi Edward mostanában keveset van Isabellával és Edwarddal, pedig olyan aranyosak együtt és Edward is kezdett megbarátkozni Edy babával, és az nagyon jó volt.
    És remélem Russel és Giana összejönnek majd valamikor, megérdemelné az a fiú, hogy boldog legyen.
    Puszi, Kate

    VálaszTörlés
  23. Jajj! nagyon tetszett!!!
    Emett... hát igen, hozza a formáját...

    jajj olyan jó volt! várom a folytit!

    am. frissült a blogom:
    http://www.twilightsaga-fanfictions.blogspot.com/

    Spirit! benne lennél egy linkcserében???

    VálaszTörlés
  24. Szia Spirit!

    Valóban nagyon megható rész lett!
    Szegény Edward kiborulása érthető volt, hiszen akárhogy nézzük, a szerelme élete veszélyben van. Persze most, hogy Ő is szorosabban részese a dolognak, valószínűleg jobban megérti Isát, de ugyan úgy retteg az esetleges tragédiától, mint eddig.
    A tervük nem tudom mennyire válhat be, őszintén, Isabellához hasonlóan még én sem bízom annyira Giannában.
    Majd kiderül!

    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
  25. Szia Spirit!

    Visszatértem és nem is egy akármilyen fejezetre!
    Mikor az ember azt hinné az eleje alapján, hogy egy jó kis unatkozós házaséletről írsz....

    Hát nem erről van szó. Emmett.. Imádom a humortá örültem neki nagyon!

    Éss tudtam én a múltkor, hogy Russel fogja törölni Gianna emlékeit, de izgis lesz, hogy hívja vissza. Kíváncsi lennék milyen szót ismételget az előhívásnál-törlésnél:-) vannak tippeim...
    Örültem, hogy kifejtetted pontosan a Russel témát, most tök jól megértettem (bár lehet ez azért történt, mert pihentebb vagyok:-)))Kezd Gianna szimpatikus lenni:-)majd kiderül.

    És persze a végén a BABA. Aranyos volt Isa, hogy a pocakját nézegette és ez is egy tényleg tipikus probléma sok nőnél, hogy kövérnek hiszi magát a terhesség alatt. Itt meg persze a baba is nagyobb. Kíváncsi voltam, itt milxen gyorsan fog nőni, a baba, mivel hogy farkas és vámpír félvér. Erre esetleg kérhetek magyarázatot mi alapján ötlöttétek ki (gondolom Szandival)a 18 napot, mert érdekelne és tudom, hogy te erre is ügyelsz? :-) De tetszik a mérős megoldás, és az is hogy tudjuk mikor jön. Tehát még a Volturi akciók előtt. Hú de várom!!!!

    És persze a kedvenc részem az utolsó két bekezdés. Annyira aranyos, hogy csak Edward kezéhez bújik szorosabban<B iMÁDOM, AMIKOR ILYENEKET ÍRSZ!!!!

    Sok puszi, ja és kérlek majd elküldenéd a gondolataidat a novellámról amit a pályázatodra küldtem? Ide létszi: charlotte9018@freemail.hu
    Köszönöm előre is!

    És GRATULÁLOK minden győztesnek, még olvasom őket de írogatok oda is:-)

    Puszi

    Aranymag (Charlotte90)

    VálaszTörlés
  26. SZIA SPIRIT!
    Ez egy nagyon aranyos és az elején elgondolkodtató fejezet. Most akkor mit is akarnak csinálni?Azt akarják megelőzni,hogy Russel vámpírrá váljon! De mindenkinek felhívom a figyelmét a 6.-dik fejezet elejére! Izabellának volt egy álma!-mint Bellának a BD elején.Ugye jól sejtem,hogy nemhiába!A farkasok gyorsan gyógyulnak ugye SPIRIT!?

    VálaszTörlés
  27. Szia!


    Nagyon de nagyon klassz kis fejezet volt kezdve Emettel :)
    aztán a baba!Hú milyen jó volna egy kis "farkas" baba születne vámpír génnel!áá....
    Nagyon várom a folytatást!


    Mia: hányni nem itt kell!
    Nem tudom te mit gondoltál,hogy nem lesz Volturi meg a baba 9 hónapig fog fejlődni?
    Attól mert lesz"harc" ha lesz,meg a baba hamarabb születik lesznek ám fordulatok bőven Spirit nem egyszer meglepett már minket vagy is engem biztos!

    Spirit: sok sikert továbbra is neked!

    VálaszTörlés
  28. Szia!
    Én már olvastam a fejezetet hamarabb is de még nem volt időm kommentet írni úgyhogy most teszem meg:).
    Jó lett és Emmett hozta a formáját:D.
    Ez a Volturi megtámadásos dolog nekem soha nem jutott volna eszembe:O.
    És az hogy Gianna segít nekik az egy kicst furcsa,mármint azért mert nem hiszem hogy önszántából megtenné,úgyhogy azt gondolom hogy beleszerettek egymásba Russellel:Đ.
    Na és a babás rész az nagyon aranyos,amikor Edwardhoz odabújik:).

    VálaszTörlés
  29. Szia!
    Már egy hete találtam a blogodat és azóta kezdtem el olvasni.
    Nagyon megteccet ez a történe és nem is tudom,hogyan is foglaljam össze.De 3.-ban összefoglalom.
    1.Nagyon jól írsz.
    2.Annyira teccik amit írsz(Jól összehoztad a történetet.
    3.Remélem jó sokáig meglesz ez a történet mert egyszerüen "REMEK".
    Én azt javasolom,hogy mindíg ilyen jól írj és ne hagyd abba.
    Már nagyon izgulok a folytatáson.
    Remélem hamarosan itt lesz mert már alig birók egyhelyben ülni a türelmetlenség miat.
    Sies vele lécííííííííí.

    Pussy:Renesme :)

    VálaszTörlés
  30. Elnézést lányok, meg kell védenem Miát.
    Miért baj az, ha valakinek nem tetszik, amit írt Spirit? Attól még szerethet olvasni.
    Nekem sem tetszik ez a fordulat, és amúgy is csomó olyan hiba felfedezhető a történet szövésében és az írásmódban, ami egy blognál nem nagy baj. Egy könyvnél mondjuk annál inkább. Jobb, ha Spirit is látja a hibákat, mintsem elhiszi ezt a tömjénezést, amit felé nyújtotok.
    Gitta21, nyalni viszont itt kell...?
    Üdv nektek, Klariss

    VálaszTörlés
  31. Klariss: Nem azzal van baj, ha valakinek nem tetszik, amit írok. :) Meghallgatom szívesen a hibáimat, ha normálisan mondják el (hányós és egyéb megjegyzések nélkül), építő jelleggel, nem rosszindulatúan. :)
    Azt mondod, egy csomó hibám van, kérlek, írd meg őket. Akkor tanulok csak, ahogyan te is mondtad, ha látom a hibákat. Ha csak azt írod, hogy vannak, ezzel én is tisztában vagyok. Egy történet sincs, ami hibátlan lenne. :) De szeretném konkrétan tudni, hogy mik a hibák, hogy javíthassak rajtuk. :)
    Viszont, az, hogy egy fordulat nem tetszik valakinek, nem hiszem, hogy hiba lenne. Én egyszerűen így képzeltem el, más meg másként. De ez nem hiba, csak másképp jár az agyunk, ennyi. :)
    Szóval, légyszi, írd meg a hibáimat, hadd javítsak rajtuk. :) Köszönöm. :)
    Egyébként, a többiek nem nyalnak, csak szimplán megvédenek a rosszindulattól. Ha valaki normálisan ír negatív kritikát, hidd el, senki egy rossz szót sem szól neki, ahogyan eddig sem tettem sem én, sem az olvasók. :)

    VálaszTörlés
  32. jajjj deéédi kisbaba lesz :D
    amúgy mi lesz a neve?nekem az edwella teccik :D úgyis lány lesz neki pedig tökéletes.xD
    najó csakviccvolt.:D
    puszii nikcsi.

    VálaszTörlés
  33. Nagyon szép!:) Köszi:))! Yirumát hallgattam közben, ami még dobott egyet a hangulaton:)! Ajánlom mindenkinek! Fable

    VálaszTörlés
  34. Szia Spirit!

    Nagyon tetszett ez a fejezet (is:)). Isabella helyében tuti megsértődtem volna, hogy dejó, hogy egy hete házasok vagyunk, de örülnék, ha nem csak eltűnnél egész napra kis férjecském:D...
    Kíváncsi vagyok, mikor tűnnek fel ismét a farkasok.. érdeklődés, szegény Benji is ugye szenved, h lehessen valami, Saoréék hogy "gyógyulnak", Jonathan stb...:P
    Meg persze a többiterhességi probléma (amiről már beszéltünk hétvégén;). A hízás.. hát nálam ez egy központi kérdés ugyebár, és még szép, hogy Ed mást nem mondhatott, mint hogy gyönyörű, de Emmett poénkodása kellett ám hozzá:P! Ha most aggódik, mi lesz 5 nap múlv Isabellával?:D Akkor mini lufija lesz már, szóval... libidó is növekszik meg mindene;)

    Továbbá: ez, h a baba megismeri Edward érintését.. ez nagyon aranyoooos:D! (pff, egyik vámpír sem ismeri az óvszert:P jut eszembe-ezt még fejezetekkel ezelőtt akartam mondani:P:)).

    Viszont teljes mértékben megértem Edward aggódását.. oké, szoktam szidni (főleg eredeti könyvekben (de imádom:)), de azért azzal szembesülni, hogy 18 nap és szülő leszel, plusz aggódni, hogy lehet mégsem sülnek el jól a dolgok.. Egy felöl jó: nem kell 9 hónapig aggódni, bár Ed úgy tervezte addigra megemészti a dolgot, 2: hamarabb túl lesznek rajta, de félő, hogy ha ekkora a növekedés, vajon mi fog történni?

    De persze szurkolok nekik, és egy személyes megjegyzés: NEM hiszem el, hogy megint ott hagytad abba, hogy Isabella nem kapja meg amit akar, vagy LEHET megkapja.. igazságtalanság:D szeretjük olvasni, mikor te írod le az együttlétüket, vagy legalábbis körülírod, valamennyire leírod stb.....:)

    VálaszTörlés
  35. Szia, Spirit!

    Tudom, kicsit eltűntem, de sok dolgom volt. Viszont most bepótoltam a lemaradásomat és továbbra is tetszik a történet.
    Érdekes fordulat Gianna "barátsága", kíváncsi vagyok, sikerül-e a tervük.
    Russel tényleg nagyon meggondolatlan, de lehet,hogy most kivételesen jót tesz vele. :)
    És nemsokára jön a szülés, na, arra is kíváncsi leszek. Főleg arra, a farkaskák, különösen Nate, hogyan fog reagálni, amikor rájön, hogy min kell keresztül mennie Isának. Feltéve, hogy ő is olyan rosszul fogja megélni az utolsó szakaszt, mint Bella.


    Most hirtelen ennyi jutott eszembe, de igyekszem majd sűrűbben írni.

    Puszi

    VálaszTörlés
  36. Na, már aznap el akartam kezdeni, amikor feltetted, de nem volt időm, és most tudtam csak annyi időre géphez ülni, hogy írni is tudjak.. :D Na, jó, közben olvastam a BD-t is. :D Mégis más a két kezemben tartani, mint gép előtt, kalózfordításban.(A) Na, szóval, most volt időm, leültem, elolvastam, és megint nem tudom mit mondjak. :D Emmett az elején..:D Annyira bírom, tényleg elég uncsi lenne nélküle. :D És szerintem is nagyon aranyos volt a vége. :) Kíváncsi vagyok, mi lesz a neve, meg egyáltalán a neme. :D Meg arra is, hogy inkább vámpír lesz-e, mint farkas. :) Elég érdekes. Elvégre a vámpír - mármint nem Cullenék, hanem a 'normális, átlagos' vámpírok - embereket ölnek, a farkasok pedig megmentik őket. :D Két faj, amelyek ős idők óta egymás ellenségei, most egyetlen kisbabában lesznek összezárva. :D Egyre jobban tetszik.:D Egyébként meg BD párhuzam ide vagy oda, nekem nagyon tetszik, és örülök, hogy lesz gyerekük. És ami még foglalkoztat, az a volterrai támadás.. Szerintem nem lesz ez olyan egyszerű, mint ahogy elképzelik, de ki tudja.. :D Uh, és most bevillant. :D Mi van, ha a babának lesz valami hiper-szuper képessége, amivel le tudják győzni a Volturit. :D Ez egyre jobb. xD Elvagyok így magammal.:D Na, kíváncsi leszek, hogy te hogyan gondolod tovább, nekem vannak elképzeléseim. :) Amúgy, ha legyőznék a Volturit, akkor Cullenék lennének az új Volturi, és ők uralkodnának, meg minden? Épp ma jutott eszembe, hogy Meyer igazán megírhatná, hogy a BD után a Volturi újra támad, és Cullenék legyőzik őket, és ők uralkodnak.. :D Kíváncsi leszek, a te sztorid hogy alakul.:D Addig il alolvasom az új fejezetet is, mert eggyel le vagyok maradva.xD
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés