Az oroszlán és a bárány éjszakája - Breaking Dawn kimaradt nászéjszaka jelenet

Egyszer régen Szandinak volt egy vizsgája, én pedig megígértem, hogy ha átmegy rajta, akkor megírom neki Edward és Bella nászéjszakáját. Átment, de nekem vagy nem volt időm, vagy nem volt ihletem éppen, szóval, húztam, halasztottam a dolgot. De most elkészült. :D Szóval, ez az ő ajándéka. :)
Emellett ma átléptük a 60000-es határt, vagyis, több, mint 60000 különböző látogató járt a blogomon. :) Nagyon köszönöm nektek, hogy itt vagytok és olvastok. :) Úgyhogy ez egy kicsikét most hálaajándék is nektek. :)



Az oroszlán és a bárány éjszakája



„- Ne félj – mormogtam. – Összetartozunk.
Váratlanul elárasztott saját szavaim igazsága. Ez a pillanat olyan tökéletes, olyan helyes, hogy lehetetlen volt kételkedni benne.
Átölelt, és magához szorított. Nyár és tél. Olyan érzés volt, mintha testem minden idegvégződése áram alatt lévő vezeték lenne.
- Örökké – értett egyet velem, majd gyengéden mélyebb vizek felé húzott.” (Részlet a Breaking Dawnból.)


Az egész testem bizsergett. Edward ujjai a meleg tengervíznek köszönhetően most nem voltak olyan hidegek, mint máskor, így néha meg sem tudtam különböztetni, hogy ő ér-e hozzám vagy egy apró hullám simít végig rajtam. Mintha mindenhol éreztem volna Őt...

A teste körbefont, a szája az enyémet kóstolta óvatosan. Azt hittem, hogy zavarban leszek majd a meztelenségünktől, de a félelem és bizonytalanság, amit a fürdőszobában éreztem alig pár perce, teljesen elmúlt. Annyira természetes volt hozzásimulni. Mintha gubóként zárt volna körül, biztonságosan védve mindentől és romantikusan kizárva a külvilágot.

A karjaimat a nyaka köré fontam, és a tarkóját simogatva élveztem a borzongást, amit kiváltok belőle. Annyira hihetetlen volt, hogy tényleg kíván. Engem, egy senkit. Egy egyszerű, csúnya emberlányt. Hiszen ő olyan gyönyörű volt, annyira tökéletes… Egy igazi angyal. Még most sem igazán értettem, hogyan lehetek ennyire szerencsés. De az voltam, és az emiatt érzett hálát, egyszerűen nem tudtam szavakba önteni.

Mikor megemelkedtem, egy másodpercig abban a hitben voltam, hogy egy hullám kapott fel elszakítva a lábamat a tengerfenéktől, aztán rájöttem, hogy Edward kezei a csípőmnél fogva tartanak. Lábaim ösztönösen a derekára kulcsolódtak, ami apró nyögést csiholt ki mindkettőnkből.

Most, hogy rajta csimpaszkodtam, a mellkasom majdnem a hasam aljáig kiemelkedett a vízből. Elpirulva néztem fel Edwardra, de ő ahelyett, hogy kihasználta volna a helyzetet és megbámult volna – ahogyan minden tizenhét éves fiú tenné – olyan átható és szerelmes pillantással nézett a szemembe, hogy az összes gondolat kifutott a fejemből.

- Lélegezz, szerelmem… - hallottam meg Edward halk, mosolygós hangját. Levegő után kaptam, aztán a homlokomat a vállának döntöttem, hogy ne lássa a zavaromat. Ahogy megéreztem a száját a nyakamon, megremegtem. Halk, mormoló hangot hallatott, amit én az elégedettség számlájára írtam.

Az ajkai lassan elindultak az állam mentén lecsókolva rólam a vízcseppeket, ezért felemeltem és hátrahajtottam a fejemet, hogy szabad utat engedjek neki. Ma éjszaka bármit tehetett volna velem, amit csak akar – olvadt masszaként sem erőm, sem akaratom nem lett volna tiltakozni. Nem mintha akartam volna… Élveztem minden egyes érintést, minden egyes csókot.

Engedelmesen dőltem még hátrébb, mikor a hűvös ajkak még lejjebb kalandoztak. Zihálva kapkodtam a levegőt – ilyen intim közelségben még sosem voltunk Edwarddal. Az esküvőnk előtti napokban már közvetlenebb volt velem, mint korábban, de általában inkább csak azt hagyta, hogy én megérintsem, és nem fordítva. Meztelenül is most látott először.

Csak remélni tudtam, hogy nem okozok neki túl nagy csalódást, mert én őt láttam a leggyönyörűbb férfinak az egész világon, és az, amit éppen tett velem, egyszerűen maga volt a mennyország. Szerettem volna, ha én is legalább olyan boldoggá tudom tenni, mint amilyen én vagyok.

A szemeim elkerekedtek, a lélegzetem pedig elakadt, ahogy Edward szája a mellemre tapadt. Sosem hittem volna, hogy a testem valamit ilyen intenzíven is érzékelhet majd, de az ő érintése, mintha ezerszeresen hatott volna rám, mint eddig bármi más.

Remegve fúrtam az ujjaimat a hajába, hogy még közelebb húzzam magamhoz a fejét, miközben ívbe hajlott a hátam. Nem akartam, hogy abbahagyja, amit csinál – azt kívántam, bár örökre így maradhatnánk, összefonódva, miközben ő megízleli a porcikáimat.

- Ó, istenem, Edward… - tört ki belőlem az elragadtatott sóhaj, és ösztönösen megmozdítottam a csípőmet. A kéjes érzés áramütésként söpört végig a testemen teljesen porrá zúzva az önuralmamat. Belemarkoltam Edward tincseibe, és felhúztam a fejét, hogy meg tudjam csókolni. Szédelegve simítottam végig a nyelvemmel a kívánatos ajkakon, amelyek résnyire elnyíltak. Edward először csak visszafogottan viszonozta a csókomat, de végül mindketten egyre szenvedélyesebben faltuk egymást. Lehunytam a szemeimet, és a sötétben pattogó szikrák jelentek meg előttem, aztán egyszer csak hirtelen arra eszméltem, hogy Edward riadt hangja szólongat.

- Bella… Bella, kedvesem… - Laposakat pislogva nyitottam fel a szemeimet, és rájöttem, hogy valami szúrja a hátamat. Meglepetten néztem körbe. A homokban feküdtem, de fogalmam sem volt róla, hogyan kerültem oda. Edward mellettem térdelt, és aggódva fürkészte az arcomat.

- Már megint… - sóhajtottam, mikor rádöbbentem, hogy valószínűleg, elájultam. – Sajnálom – próbáltam meg felülni, de Edward nem hagyta.

- Maradj csak – simított végig az arcomon fölém hajolva.

- Nem akarok! – kapaszkodtam bele a nyakába riadtan, miközben magamat átkoztam. A hülye ájulásommal nem akartam elijeszteni Edwardot attól, amit tenni akartunk. Kétségbeesve nyomtam a számat ismét az övére, és addig nem voltam hajlandó abbahagyni a csókunkat, amíg a teste nem gördült ellazulva fölém.

Karjaim lecsúsztak a nyakából, hogy végigsimíthassam a mellkasát és a hasát – tetszett, hogy a kőkemény kockák meg-megrándulnak az érintésemtől -, de Edward sem maradt tétlen. Olyan sóhajokat csiholt ki belőlem, amelyeket máskor biztosan szégyelltem volna, de most teljesen átadtam magam az érzékiségnek. Végigcirógatta az oldalamat, aztán finoman a combomba markolt. A nyomásnak engedve behajlítottam a térdemet, és köré fontam ismét a lábamat.

- Áu – A hátamat ért szúrástól hangosan felnyögtem. Edward azonnal lekapta rólam a kezét, majd mozdulatlanná dermedt. Tapogatózva nyúltam a homokba, és egy apró kagylót húztam ki magam alól, aztán riadtan pislogtam fel a gyönyörű szemekbe. Edward halk, megkönnyebbült nevetést hallatott – amitől én is kifújtam a tüdőmben tartott levegőt -, és az arcát a nyakam hajlatába fúrta.

- Istenem, azt hittem, hogy nem kaphatok frászt, de ha ezt a mai éjszakát megúszom nélküle, az maga lesz a csoda – mormolta a fülembe félig viccelődve, félig komolyan.

- Ne haragudj… - haraptam be a számat, miközben újabb szidalomáradattal ostoroztam magamat. Edward halálra stresszeli magát amiatt, hogy épségben tartson, én pedig a szokásos bénázásommal csak ráteszek még egy lapáttal a félelmeire…

Feszengve feküdtem alatta, miközben azért imádkoztam, nehogy meggondolja magát ilyen apró butaságok miatt. Már fél perce csendben voltunk, és én kezdtem összeomlani, mikor hirtelen felpattant rólam, és felemelkedtem a földről. Halk sikkantás hagyta el a számat.

- Mit…? – kezdtem volna bele, de Edward a legédesebb módon hallgattatott el.

A következő pillanatban arra eszméltem, hogy kellemesen langyos víz csorog rám. A meglepettségtől felnyílt a szemem. Edward leállított a zuhanyzó csempéjére, és kisimított egy nedves tincset az arcomból.

- Gondoltam, lemoshatnánk magunkról a homokot, mielőtt… - A hangja mélyebb volt, mint megszoktam. Tétován bólintottam, miközben próbáltam elfojtani a zavaromat és visszafogni a kíváncsiságomat. A fürdőszoba világossága Edward számára nem bírt jelentőséggel, mert ő a kinti félhomályban is tökéletesen láthatott engem, de az én szemeim nem voltak ennyire élesek. Most viszont, lehetőségem lett volna gyönyörködni minden porcikájában…

Mintha csak olvasna a gondolataimban, oldalra fordulva válogatni kezdett a fali polcon lévő flakonok közül, én pedig szabad utat engedhettem a szemeimnek, anélkül, hogy feszélyezve éreztem volna magam. Nem akartam elkapkodni a dolgot, ezért Edward vállaival és hátával kezdtem. Olyanok voltak, mint a márvány – fehér, sima, tökéletesen kifaragott. Már láttam őt ing nélkül, mégis újra és újra elcsodálkoztam a szépségén. Aztán a tekintetem tovább kalandozott, még lejjebb, és elakadó lélegzettel kellett tudomásul vennem, hogy Edward mindenhol tökéletes.

- Barackot vagy rózsát szeretnél? – A kérdést felfogta az agyam, de arra már nem futotta a kapacitásából, hogy a számat is válaszra nyissa. – Bella? – Edward kérdőn fordult felém, én pedig úgy kaptam le róla a pillantásomat, mintha valami csínyt követtem volna el. – Azt hiszem, a rózsa illik most jobban hozzád… - hallottam ki a mosolygást a hangjából – zavartan kezdtem rágcsálni az alsó ajkamat.

Felkattintotta a tusfürdő tetejét, aztán a tenyerére nyomott belőle. Megremegtem, ahogy a keze finoman elkezdte bedörzsölni a testembe a rózsaillatú szert. Inogó lábakkal dőltem neki a zuhanyzó falának, és lehunyt szemekkel élveztem a mosakodásnak álcázott kényeztetést.

- Fordulj meg… - suttogta Edward a fülembe, én pedig alig bírtam visszafojtani egy nyögést – a hangja is, mintha megérintett volna. Engedelmesen fordítottam hátat neki. Végigsimított a tarkómon – a karjaimon libabőr keletkezett ettől -, aztán a hátamról mosta le a rátapadt homokszemeket.

- Most én jövök – suttogtam kiszáradó szájjal, és visszafordultam felé. Imádtam, ahogyan hozzám ér, de én is fel akartam fedezni őt. A kemény mellkas gyorsan emelkedett és süllyedt az ujjaim alatt, alig fél pillanat után nem bírtam tovább, a számmal is mohón megízleltem a művészien domborodó izmokat. Végigkövettem egy vízcsepputat, miközben mélyen beszívtam az Edwardból áradó friss, jeges illatot, mely kábító elegyet alkotott a rózsaillattal.

- Szerintem, elég tiszták vagyunk – vont magához egy csókra Edward ismét alig pár perc után. Először tiltakozni akartam, mert a kis játékunk olyan élvezetes volt, de mikor ismét a karjaiba kapott, és a hálószobába cipelve letett az ágyra, már kiment a fejemből az összes ellenkező gondolat. – Olyan gyönyörű, Mrs. Cullen – simított végig az arcomon a hosszú, fehér ujj, miközben a sötétarany szemek beleolvadtak a tekintetembe.

A következő percek vagy talán, órák – már nem tudtam, nyomon követni az időt -, azzal teltek, hogy csak simogattuk és csókoltuk egymást. Az ajkam duzzadva vágyakozott Edwardé után, és nem bírta sokáig a magányt, hűvös lehelete, mint egyfajta kábítószer, kéjes bódulatot okozott. Valahányszor elszakadtunk egymástól egy-egy lélegzetre – vagy hogy máshol kóstoljuk egymást -, rövid időn belül újra és újra visszahívtam őt egy édes keringőre.

Nem tudtam eldönteni, hogy a sziget forró éghajlata miatt vagy amiatt, amit éppen Edward tett velem, de úgy éreztem, lángokban áll az egész testem. A combom köze lüktetett, és úgy éreztem, beleőrülök ebbe az egészbe. Biztos voltam benne, hogy ha Edward most meggondolná magát, és magamra hagyna, azt nem élném túl. Szó szerint.

Kétségbeesetten könyörögtem, hogy szorítson magához olyan erősen, ahogyan csak képes rá. Hogy a bennem tomboló tűz eloltását akartam-e elérni ezzel vagy pont arra vágytam, hogy még magasabbra csapjanak fel a mindent elemésztő lángok, magam sem tudtam volna eldönteni. Egyszerűen csak bele szerettem volna olvadni a sejtjeibe, hogy mindenhol érezhessem őt. Két ember helyett végre egy akartam lenni vele, hiszen, erről álmodtam az első pillanattól, még ha nem is voltam akkor tisztában ezzel.

Miután a ziháló hang a beleegyezésemet kérte ahhoz, amihez már törvényes joga is volt – és amire a szívem már réges-régen megadta az engedélyt -, Edward keze a combomra kúszott, és megemelte egy kissé a lábamat. Elakadt a lélegzetem egy pillanatra, mikor megéreztem a feszítő érzést, és mintha halk nyögést is hallattam volna, mert Edward megállt egy pillanatra, és az arcomat fürkészte elsötétedő tekintettel.

Óvatosan mozdítottam meg a csípőmet, mert arra már képtelen lettem volna, hogy megszólaljak. Edward lehunyt szemmel morgó hangot hallatott, aztán mély levegőt véve előre nyomta magát. A nyilalló érzéstől ujjaim belemartak a lepedőbe, de Edward zihálása elvonta a figyelmemet a fájdalomról.

Még mindig csukott szemmel támaszkodott felettem, az arcizmai pedig megfeszültek. Egy másodpercre átjárt a bűntudat – ekkora fájdalmat és erőfeszítést jelentene neki együtt lenni velem? -, de ahogy rám emelte végül a tekintetét, a koromfekete szempár az elragadtatástól csillogott.

Pár pillanatig csak néztük egymást, aztán nem bírtam tovább. Mindkét lábamat Edward derekára fontam, ezzel ösztönözve őt a mozgásra. Egy kis ideig éreztem még az enyhe fájdalmat, de ez hamar elmúlt, és ami utána következett, az bármilyen kínt megért volna.

Edward csókjai teljesen elkábítottak, úgy éreztem, mintha a mennyországba lebegnék. Keze az oldalamba markolt, ahogy a lökései egyre gyorsabbak és mélyebbek lettek. A fülem mellett hallottam a morgások és nyögések keverékét, melyek apró kisüléseket okoztak az egész testemben. Minden egyes sejtem zsibongott a kéjtől, én pedig képtelen voltam kontrollálni önmagamat. Gátlástalanul nyöszörögtem a nevét, és kérleltem, hogy folytassa, ő pedig megtette, amit csak kívántam.

A tudatom teljesen eltompult, már csak az érzések maradtak – érintések, sóhajok, a tenger morajlása, a szívem dobogása, kiáltások, gyönyör… - és egyetlen sürgető vágy: még, még, még…

- Edward… - A szemeim hitetlenkedve kerekedtek el, ahogy az izmaimat összerántotta a végső kéj. A hátam ívbe feszült, a karjaim és a lábaim görcsösen szorították magukhoz Edwardot, újra és újra magamba húzva őt. Homályosan érzékeltem, hogy a morgása minden eddiginél hangosabb lesz, majd egy kiáltás után megremeg fölöttem. Az élvezet magjai langyosan öntöttek el, én pedig elernyedve dőltem vissza a párnára, és – bár ez a történtek után lehetetlennek tűnt – még ez előbbinél is hatalmasabb földöntúli boldogság öntött el.

Végre teljes voltam – mintha eddig hiányzott volna az egyik testrészem, ami most hirtelen, egy csoda folytán kinőtt. Az elégedettség édesen álmosító érzése tört rám. Egy csókra nyújtottam Edwardnak a számat, aztán csak mosolyogva beleájultam a békés sötétségbe.