.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. január 25., hétfő

A jelen boldogsága - 6. fejezet

6. DIAGNÓZIS



- CARLISLE… - motyogtam magam elé még mindig kissé zavartan. Az aranybarna szemek megilletődve néztek rám. – Bocsánat, én azt hittem, hogy Edward… - próbáltam magyarázkodni, de csak egy elnéző mosolyt kaptam válaszként. A kezeimet fixírozva vártam, hogy megszólaljon, de mikor ez nem történt meg, ismét ráemeltem a pillantásomat. A levegő hirtelen a tüdőmben akadt. Döbbenten meredtem Russelra. Az ágyam szélén ült – pont ott, ahol az előbb még Carlisle -, és dühösnek tűnt. Tudtam, hogy valami furcsa rajta, de az első pillanatban nem jöttem rá, hogy micsoda. Aztán a felismerés úgy vágott képen, mint egy pofon. A bőre hófehér volt, a szemei pedig… vörösek.

Összerezzentem, ahogy vicsorogni kezdett és a torka mélyéről halk, fenyegető morgás tört fel. A fogai éles pengeként csattantak össze. Aztán hirtelen a magasba emelte a fejét, és a levegőbe szimatolt. Az arca átszellemült, mintha valami csodálatosat érzett volna. A fémes vérszag behatolt az én orromba is. Pánikba esve rúgtam le magamról a takarót, és elkerekedett szemekkel figyeltem a hasamat. Olyan volt, mintha lenyeltem volna egy labdát. De nem ez ijesztett meg, hanem az ágyat elöntő vér. Először azt hittem, hogy a lábaim közül jön, aztán olyan hangot hallottam, mint mikor egy ruhaanyagot kettétépnek. A hasam felnyílt, pulzálva ömlött belőle továbbra is a vér, de nem éreztem fájdalmat. Aztán megláttam Őt.

Bármennyire is megijesztett a helyzet, abban a pillanatban, amikor rám nézett, tudtam, hogy minden rendben lesz. A melegbarna szemek kíváncsian kukucskáltak felém. Kinyújtottam a kezemet, és végigsimítottam a vértől kissé maszatos, hófehér bőrön és a bronzvörös fürtökön. Az érzés, amely végigszáguldott az ereimen, olyan volt, mint a forró láva. Az elsöprő ereje miatt hasonlított ahhoz, amit Edward látványa okozott mindig bennem, mégis más volt.

- Szeretlek – suttogtam a még sosem látott, mégis ismerős gyermeknek, és tudtam, hogy igazat mondok. A kis kezek erősen megszorították az ujjaimat.

- Isabella… - Meglepetten ráncoltam össze a szemöldökömet. A hang sehogyan sem illett egy babához. – Isabella…

Az ujjaim meg akarták ragadni az álomképet, de az füstként csúszott ki a kezemből. Csalódottan nyitottam fel a szemeimet.

- Isabella, jól vagy? – Edward hangja csak lassan jutott el a tudatomig, ahogyan az is, hogy olyan erővel markolom a hasamnál a takarót, hogy az ujjaim teljesen elzsibbadtak.

- Igen, jól vagyok – mormoltam.

A testem lassan ellazult, de a gyönyörű baba arca nem akart eltűnni a fejemből. Hirtelen rándult egyet a gyomrom. Arrébb löktem Edward karját, és kiugrottam az ágyból. Az utolsó pillanatban értem a vécéhez, és öklendezve szabadultam meg a gyomrom tartalmától. Mikor megmostam a csapnál az arcomat, és a tükörbe pillantottam, Edward aggódó, bűntudatos tekintetével találtam szemközt magam.

- Minden rendben – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán vette be. – Sikerült Russelt hazavinni? – tereltem gyorsan másra a szót, miközben megtörölköztem.

- Persze, nem volt semmi gond. – Edward szája széle aprót rándult, mire egy gyanakvó pillantással ajándékoztam meg, de végül jobbnak láttam semmit sem kérdezni. – Le tudsz jönni? Carlisle vár minket az ebédlőben… - Vettem egy mély levegőt, hogy egy kicsit megnyugtassam magam. Biztos voltam benne, hogy a vizsgálatok eredményéről akar beszélni velünk, de abban már cseppet sem, hogy felkészültem-e már az igazságra.

- Mennyi az idő? – ráncoltam össze a homlokomat. Ez az éjszaka olyan sűrű volt, hogy teljesen elveszítettem az időérzékemet.

- Hat óra van – tájékoztatott Edward.

- Ó, miért nem keltettél fel, amikor visszaértél? – bosszankodtam.

- Nem volt szíve hozzá – hallottam meg Emmett jókedvű hangját, ahogy elhaladt a nyitott ajtó előtt. Kuncogva forgattam meg a szemeimet, aztán ellépve Edward mellett a földszintre indultam.

Carlisle az asztalfőn várt ránk. Mikor beléptünk Edwarddal, felállt, és kihúzott számomra egy széket. Edward kivételesen nem a saját, megszokott helyét választotta, hanem mellém ült le.

- Elvégeztem a vizsgálatokat – erősített meg Carlisle abban, hogy miről is lesz szó. A szívem a torkomba ugrott, ami nem segített abban, hogy leküzdjem az újra rám törő émelygést. – Tökéletesen biztos, hogy sem terhes nem vagy, sem a méreg nincs rád különösebb hatással, és egyéb ismert betegségre utaló jeleket sem találtam.

- Ó… - nyögtem fel halkan. Carlisle elénk tolt egy papírdarabot, amin különféle adatok voltak a vér- és egyéb vizsgálatokkal kapcsolatban. Én egy kukkot sem értettem belőlük, Edward ezzel szemben, orvosi szakértelemmel olvasta végig őket. Próbáltam leolvasni az arcáról valami érzelmet, de megint magára öltötte a hideg tárgyilagosság álarcát.

- Akkor maradt az álterhesség – bólintott végül, aztán az apjára nézett.

- És akkor most? – kérdeztem. – Mármint, mivel lehet ezt elmulasztani?

- Tudok adni pár gyógyszert, amik csökkentik a tüneteket. Hányinger elleni tablettát, és a vérnyomásodra egyet, hogy ne szédelegj. De… ezzel nem oldódik meg a dolog, mivel lelki eredetű – fűzte össze az ujjait Carlisle torokköszörülve.

- De én jól vagyok. Tényleg – bizonygattam, hogy aztán rögtön meg is cáfoljam önmagamat, néhány öklendező hanggal. A szék hátraborulva csapódott a padlóhoz, mikor kirúgtam magam alól, és bemutatva egy tökéletes sprintet a fürdőszoba felé rohantam ismét. Mikor megkönnyebbültem, a markomban egy halom kéztörlővel ültem le a csempékre, hogy aztán önkéntelenül induljanak meg a könnyeim. Fogalmam sem volt, miért is sírok pontosan, csak az ürességet éreztem, amitől fájóan összeszorult a torkom. Mikor kopogás nélkül kinyílt az ajtó, azonnal az arcomhoz kaptam, hogy eltűntessem a rossz kedvem nyomait.

- Nyugi, csak mi vagyunk… - dugta be a fejét Alice a résen. – Bejöhetünk? – kért engedélyt, de már be is szökellt mellém, és törökülésben helyet foglalt mellettem. Jasper becsukta az ajtót, és csatlakozott hozzánk. – Jól vagy?

- Muszáj mindenkinek ezt kérdeznie? – csattant a hangom élesebben, mint azt szerettem volna. Mélyet lélegeztem, aztán bűntudatosan pislogtam Alice-re és Jasperre. – Sajnálom…

- Akarod, hogy segítsek? – kérdezte Jasper. A hangján éreztem, hogy pont annyira zaklatott, mint én.

- Ha téged zavarnak az érzéseim, akkor csak nyugodtan – bólintottam beleegyezően, de hiába vártam a nyugalom érzését, nem jött.

- Ez nem rólam szól. Neked szükséged van rá? – mosolygott rám halványan, mikor értetlenül néztem rá.

- Nem tudom… - ráztam meg a fejemet. – Talán, jót tesz, ha kijön… Lassan már úgysem tudom, mit is érzek valójában – nevettem fel keserűen, miközben a kezem önkéntelenül tépdesni kezdte a korábban arctörlésre használt papírt. Leszaggattam egy darabkát belőle, hogy aztán vékony csíkká görgessem az ujjaim között.

- Vágyakozol, csalódott vagy, üres és ennek ellenére mégis boldog – sorolta a bennem kavargó érzelmeket Jasper. – Bonyolult lélek vagy.

- Tudom – vigyorogtam rá még mindig könnyes szemekkel.

- És ti hogy vagytok? – kérdeztem, de a pillantásom automatikusan Alice-re vándorolt. Mostanában nem sok lehetőségem volt beszélgetni velük, és ez nagyon hiányzott. – Hiányollak az iskolában…

- Jól… - Alice hangja elég halovány volt, de legalább egy apró mosoly kiült az arcára. – Jövő héten már valószínűleg megyek én is. Carlisle nem tud több igazolást adni, már így is kissé gyanús lehet a tanároknak a sok hiányzásunk – magyarázta, miközben Jasper pulóverének az ujját babrálta.

- Most, hogy Russel is megbékült, ebédelhetünk négyesben – vidultam fel a gondolattól. Még mindig nem adtam fel azt a tervemet, hogy Cullenéknak emberi barátokat szerzek az iskolában, és ehhez Russel volt az első lépés.

- Az jó lesz – bólintott Alice, és ő is mintha lelkesebbé vált volna. Először azt hittem, hogy a közös ebédek gondolatától, de aztán megláttam, hogy a jegygyűrűmet figyeli. – Tudod… arra gondoltam – kezdte óvatosan, mintha az ellenkezésemre számítana. -, hogy elkezdhetnénk tervezni az esküvőt. Még egy vámpírnak is szüksége van időre, hogy mindent megszervezzen, és nekünk már vészesen fogy… - ráncolta össze a homlokát.

- Már miért fogyna? Még ki sem jelöltük a napot… - értetlenkedtem.

- Még – hunyorgott rám.

- Mit láttál? – követeltem tőle a választ, miközben Jasper birizgálni kezdte a lábaim mellett heverő papírtörlőket.

- Csak, hogy még a tavaszi kollekcióból rendelem meg a ruhádat – vonta meg a vállát.

- Mi? De hát, most van tavasz… Hülyéskedsz! – fürkésztem gyanús jelek után kutatva, de csak annyit láttam, hogy jót mulat a kétkedésemen. – Nem, nem. Én férjhez fogok menni, de még nem most – tiltakoztam. Igaz, hogy minden vágyam az volt, hogy Edward felesége legyek, de előtte még annyi mindent el kéne intéznünk. Szeretnék egy házat, örökbe fogadni a testvéremet, és… - Még be kell fejeznem a gimit, le kell érettségiznem – mondtam ki a következő gondolataimat, bár ezek izgattak a legkevésbé. Fogalmam sem volt, honnan jött hirtelen ez a pánik és mi okozta, mégsem tudtam legyőzni. – Még nem is vagyok tizennyolc! – derült fel hirtelen az arcom a felismeréstől. – Amíg nem vagyok tizennyolc, nem mehetek férjhez.

- Kivéve, ha a törvényes gyámod engedélyt ad rá… Ezt pedig könnyű lesz elintézni. Ha Nate ellenkezne, majd én kezelésbe veszem. Bízd csak ide! – vigyorodott el most először tiszta szívből Alice.

- Talán, Isabella nem akarja ezt… - hagyta abba a kéztörlő hajtogatását egy pillanatra Jasper, és kérdőn nézett rám.

- Nem bántanám – szeppent meg egy pillanatra Alice. – Nem úgy értettem…

- Tudom – tettem a kezem Alice-ére nyugtatóan. – Csak túl gyors ez valahogy… Egyik sokkból zuhanok a másikba, és egy esküvő olyan zzzzzz… - csapkodtam a kezemmel, azt jelezve, hogy egy ilyen esemény tiszta őrület. – Csak pihennék egy kicsit… Pár hónapot… - Alice szemei a távolba meredtek, aztán megrázta a fejét. – Hetet? - néztem rá könyörgően, mintha rajta múlna a jövő változása.

- Talán… - felelte bizonytalanul. – De nyugalom, én mindent elintézek helyetted. Nem kell, hogy zzzzzz legyen számodra – utánozta a mozdulataimat. – Neked csak annyi dolgod lesz, hogy jelen legyél, és igent mondj – igyekezett megnyugtatni nem túl sok sikerrel.

- De én szeretnék részt venni benne – sóhajtottam fel bosszúsan. Nem akartam lemondani arról, hogy beleszólhassak a saját esküvőmbe. Egyszerűen csak szerettem volna egy kis nyugalmat, mielőtt ismét felbolydult volna az egész életem.

A halk kopogás akadályozta meg, hogy újra kiboruljak. A lábaim mellett már nagy halomban feküdt a széttépkedett papírhalom. Edward tétován kukkantott be, és a feldúltságomat látva még inkább elbizonytalanodott, hogy jól tette-e.

- Indulnunk kéne az iskolába, de ha nem vagy jól… - kezdte.

- Nem, minden rendben – pattantam fel, hogy aztán halk átkozódással szédelegve kapaszkodjak a mosdó szélébe.

- Talán, jobb lenne, ha itthon maradnánk – ajánlotta újra.

- Nem. Menni akarok! – szedtem össze magam. Még mielőtt elindulhattam volna, egy apró, fehér papírrózsa került a látóterembe. Meglepetten nyújtottam ki a kezem, és vettem át Jasper kezéből a papírtörlő origami-alkotást egy meleg mosoly kíséretében. – Köszönöm – motyogtam halkan. Mielőtt a folyosóra lépve becsukhattam volna magam mögött az ajtót, még láttam, hogy Alice is kap egy ugyanolyan rózsát, mint én – csak ő nyert mellé egy csókot is.

Az autóban ülve mosolyogva forgattam az ujjaim között a virágot, miközben a fejemet Edward vállára hajtottam. Az illata és a kis ajándékom újra eszembe juttatták életem legromantikusabb napját. Jasper valahogy mindig megtalálta a módját, hogy segítsen nekem, bár arról fogalmam sem volt, hogy ez most ösztönös vagy tudatos volt-e nála. De a lényeg úgyis a végeredmény volt.

Mire megérkeztünk az iskolába, már egészen jó kedvem volt, és még az sem tudott letörni, hogy Edward aggódva követte nyomon a hangulatváltozásaimat. Egy csókot nyomtam a szájára – kivételesen direkt kiélvezve a bámuló tekinteteket -, aztán elindultam matek órára. Mosolyogva léptem be a terembe, ami azonnal le is olvadt az arcomról, amint észrevettem, hogy Russel helye üres. Egészen addig reménykedve figyeltem az ajtót, amíg Mrs. Joyce meg nem érkezett, aztán végképp ideges lettem.

Alig bírtam végigülni az órát, és mikor megváltásként megszólalt a csengő, azonnal felpattantam, és Mrs. Joyce rosszalló pillantásával cseppet sem törődve siettem ki a teremből. Edward már a falnak dőlve várt rám, és amint észrevett, felvonta a szemöldökét.

- Beszélnünk kell – húztam magam után a parkoló felé.

- Mi történt? Rosszul vagy?

- Russel nem jött iskolába! – álltam meg egy pillanatra, hogy a nyomatékosság kedvéért Edwardra nézzek. A szemei azonnal elsötétültek.

- Elmegyek a házukhoz, te maradj itt! – indult az autója felé.

- Nem, nem. Én is menni akarok – tiltakoztam. – Az én hibám, hogy Russel olyan sokat megtudott rólatok.

- Én úgy tudtam, hogy az enyém. Végül is, én játszottam szuperhősöset – húzta el a száját, miközben kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót. Meglepett, hogy nem tiltakozik az ellen, hogy vele menjek, de inkább nem kérdeztem rá az okára. Talán, ő is úgy sejtette, hogy ha Russel valami hülyeséget akar csinálni, akkor én jobb alany vagyok arra, hogy lebeszéljem róla.

- Tegnap, mikor hazavitted, mikre gondolt? – jutott eszembe hirtelen.

- Zavarban volt, amiért látom a gondolatait, ezért össze-vissza járt az agya. Leginkább körülötted… - rándult meg Edward szája.

- Ezt meg hogy érted?

- Lényegtelen – rázta meg a fejét Edward. – És az apja haragjára gondolt… Hogy mennyire dühös lesz rá, amiért kilógott a házból éjszaka.

- Visszatetted a fegyvert a helyére? – Edward bólintásától furcsa súly nehezedett a mellkasomra. – És ha megint elvette? És valami ostobaságot akar csinálni?

- Nem akar meghalni. Most semmiképpen sem. – Edward hangja elég magabiztos volt ahhoz, hogy higgyek neki. – Túl kíváncsi, és örül, hogy életében először talált valakit, aki nem retteg a képessége miatt. Nem adná ezt fel.

- Remélem… - sóhajtottam.

Már éppen meg akartam kérdezni, hogy mennyi idő, amíg odaérünk, mikor Edward lefékezett egy kisebb ház előtt.

- Kérlek, maradj a kocsiban – fordult felém, aztán mikor kelletlenül bólintottam, kiszállt, és a bejárati ajtó felé indult. Amikor bekopogott, és egy idős nő – valószínűleg, Russel nagymamája – ajtót nyitott neki, letekertem az ablakot, hogy minden szót tökéletesen halljak.

- Jó napot kívánok, Edward Cullen vagyok! Russelt keresem – Edward elővette a behízelgő énjét, ezért bár a hölgy megtartotta a távolságot, mégis mosolyogva válaszolt.

- Sajnálom, de ő ilyenkor az iskolában van. – Láttam, Edwardon, hogy egy pillanatig hezitál a válaszon, de végül biccentett egyet.

- Értem. Akkor elnézést a zavarásért! Viszontlátásra! – köszönt el, majd visszaindult hozzám.

- Ne adjak át neki valami üzenetet? – szólt utána a nő fél lábbal kilépve a verandára.

- Nem szükséges, de igazán köszönöm – fordult vissza Edward egy olyan mosollyal az arcán, ami miatt biztos voltam benne, hogy még az öreg hölgynek is jó pár percbe telik majd magához térni.

- Muszáj volt így flörtölnöd vele? – húztam fel az orromat, mikor Edward visszaült a kocsiba.

- Flörtölnöm? – nézett rám úgy, mintha megőrültem volna. – Nem mondod komolyan, hogy féltékeny vagy egy nagymamára? – nevetett fel jókedvűen.

- Korban inkább illik hozzád… – szúrtam oda gonoszul, de csak azt értem el vele, hogy még inkább nevetni kezdett. Magamban füstölögve figyeltem, ahogy letekeri a saját oldalán is az ablakot, és gázt ad.

- Most hazamegyünk, vagy mi lesz? – érdeklődtem.

- Nem. Érzem az illatát, talán, meg tudom találni – szimatolt a levegőbe. Nem foglalkoztam azzal, hogy Russel illatára figyeljek, ezt a vadászatot, most meghagytam Edwardnak. Hátradőltem az ülésen, és az óra előtt a táskámba rejtett rózsával kezdtem megint játszani. Valahogy megnyugtatott az, hogy a kezemben tarthattam.

- Hmmm… - Edward elmélkedő hümmögésére felpillantottam. Csak most vettem észre, hogy éppen egy erdei ösvényen járunk, nem messze a Cullen háztól.

- Gondolod, hogy…

- Hogy Russel hozzánk akart eljutni? – fejezte be a mondatomat. – Igen, nagyon úgy tűnik – helyeselt.

- De hát… - kezdtem értetlenkedve, de Edward most is közbevágott.

- Miért menne hozzánk, ha tudja, hogy éppen iskolában vagyunk?

- Igen, de ne lopd ki a szavakat a számból – dugtam ki a nyelvem. – Szóval, miért akarna akkor meglátogatni minket, amikor nem vagyunk otthon? – tettem fel újra a kérdést, mikor Edward túlságosan belemerülve a gondolataiba, elfelejtett válaszolni.

- Talán, pont azért, mert nem akarja, hogy otthon legyünk… Lehet, hogy kíváncsiskodni szeretne egy kicsit – vetette fel.

- De hát, a többiek otthon vannak. Esélye sincs bejutni mellettük a házba… Még csak a tisztás közelébe sem tud úgy menni, hogy ne tudjanak a jelenlétéről – csúsztam feljebb az ülésen.

- Ezt ő nem tudja – juttatta eszembe Edward.

Elképzeltem, ahogy Russel megpróbál észrevétlenül besurranni egy vámpírházba, és a rekeszizmom önkéntelenül működésbe lépett. Lopakodhatott volna hangtalanul, a saját testének zörejei – szívdobogás, lélegzés – is elegendőek lettek volna ahhoz, hogy elárulják. Aztán, mikor rájöttem, hogy ez a gondolat, bármilyen vicces is, azt jelenti, hogy Russel nem bízik bennem, és kémkedni akar a családom után, a jókedvem keserű pirulává változott.

- Az ember kíváncsi természet – szólalt meg Edward, mintha csak rájött volna az elkomorulásom okára.

- Tudom. Csak azt hittem, hogy bízik bennem és megértett – eresztettem ki fáradtan a levegőt a tüdőmből.

- Nem hiszem, hogy ennek köze lenne a bizalomhoz – fékezett le Edward az ösvény végén, ahol a fák már túl sűrűen álltak ahhoz, hogy kocsival menjünk tovább. – Te is bízol bennem, mégis képtelen vagy legyűrni a természetes emberi ösztöneidet, nem igaz? – simított végig az orromon, hogy aztán finoman megnyomja a hegyét. Mielőtt még játékosan beleharaphattam volna a kezébe, kipattant az autóból.

Tovább haladva a fák között már én is jobban figyeltem Russel nyomaira. Kicsit megnyugtatott a gondolat, hogy sem ő, sem a titkaink azon része, amelyről még nem tudott, nincsen veszélyben, így jobban tudtam koncentrálni a célunkra – vagyis, hogy rátaláljunk. Összerezzentem, mikor Edward telefonja megszólalt. Alig egy szemvillanásnyi időbe kerül, míg előkapta a zsebéből a készüléket.

- Alice?

- Edward… Hol vagytok? Mondd, hogy az iskolában, és nem az erdőben! – hallottam tompán Alice hangját, de így is biztos voltam benne, hogy valami baj történt. Túl idegesnek tűnt, és mikor Edward nem válaszolt, rémülten nyögött fel. – Tudtam… Akkor tényleg most történik meg.

- Mit láttál? – kérdezte gyorsan Edward.

- Egy vámpírt. És… Azt hiszem, meg fogja ölni Russelt. – Ahogy Alice befejezte a mondatot, az erdőből riadt kiáltás hangzott fel.

- Russel… - Nem láttam magam, de biztos voltam benne, hogy az arcomra kiült a totális pánik.

56 megjegyzés:

  1. Még nem írt senki? Elsőőőőő! :P

    VálaszTörlés
  2. wow ... Isabellának már megálmodó képessége is van? Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Russellel!!!! Nagyon kíváncsi!

    VálaszTörlés
  3. Ezt már nevezem. Nagyon jó lett, ismét egy ilyen befejezés. Titokzatos, fordulatos, okos. Gratulálok!

    VálaszTörlés
  4. nagyooon jó lett.:D
    örülök, hogy volt benne Alice és Jasper, már hiányoltam őket:S
    de amúgy szerintem Izabella terhes lesz, lehet hogy nem most, de hamarossan....Russel pedig, uh. lehet hogy Iza is előre látta a jövőt és ő is vámpír lesz?:)

    VálaszTörlés
  5. Kicsit sajnálom Isabellát, olyan zzzz most minden körülötte! :D Remélem, rendeződnek majd a dolgok!
    Alice meg Jasper aranyosak voltak! :) És a vége... Szerintem Russel vámpír lesz, de ez valahogy várható volt. Gondolom, Edward meg Isabella a megmentésére sietnek, de csak úgy tudják megmenteni, h vámpír lesz!

    VálaszTörlés
  6. Ó te jó ég! Remélem, nem történhet baja Russelnek, még csak most került újra a képbe! lehetr, hogy életveszélyben lesz és át kell változtatni vámoírrá? húha...
    jasper nagyon aranyos volt azzal a virággal! Hát...ezek a Cullen fiúk!!!Nekem is kéne egy:)hajtogathatná itt a rózsákat...
    Szóval álterhesség...akkor ezen gondolom még túl kell jutnia Isának, és azután akar esküvőt, de lehet, hogy nem...
    Akkor gondolom, a szülinapja körülre lesz tervezve a nagy nap...
    Gondolom a farkasság csak a testi betegségeket gyógyítja gyorsan...ugye?
    Aggódom Russelért, és vajon ki lehet az a vámpír?????????????
    jajj de izgisss:):):)
    Köszönjük a frisset, puszi nektek, madj még írok!
    Andi

    VálaszTörlés
  7. Uhh csak nem lett Iza is előre látó mint Alice??? Jajj rem nem. Szegény Russel rem nem esett baja. Ez az állterhesség nagyon rosz így szegén Izabella! :D na most ennyit szia Spirit

    VálaszTörlés
  8. Benne vagyok az első 10-ben :D Ilyen se volt még. :) Mikor befejeztem a fejezetet így maradt a szám: :O Nagyon jó fejezet lett! Váratlan fordulat... Nem tudom, hogy most mit gondoljak...
    Lényeg, nagyon jó lett és várjuk a következő fejezetet! :)

    VálaszTörlés
  9. ÁÁÁÁ!!!

    Spirit egyszer meg fogsz ölni!!!
    Ezek a függő végek...
    Késze vagyok...
    Ki az? Milyen vámpír???
    Alíg vároma folytatást!!!

    Kérlek minél előbb ments meg minket az oldalunk kilyukadásától!!!

    Gabó

    VálaszTörlés
  10. Jajjjj de örülök az új fejinek!!

    Hát félig igazam volt: Carlile volt az csak aztán Russel lett és végül álmodta:-)
    Tudtam én hogy mindig meg tudsz lepni.

    Szóval mostmár biztos, hogy nem terhesség, de még mindig nem tudom mi miatt lehet álterhesség.
    Szeretem Jaspert!! Annyira tetszett a papírrózsa, habár ritkán tűnik föl, mindig valami meglepőt, csinál. Talán ő majd segít rájönni Isa bajára. Aranyos volt ahogy megmondta, mit érez Isa.
    És a végén Russel.... Megint lehet izgulni az új vámpír miatt. Hogy én hogy útálom a függővéget!

    Dolgoztam, tompult aggyal csak ennyi jön ki belőlem.Szeretem ezeket az apró kis nüanszokat(éljenek a rózsák)
    Nagyon vároma kövit!!!

    Puszi és gratula.
    Charlotte90

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. Nem, nem hagyhatod abba itt!!!!!!!!! :O
    Uhh...
    Én arra tippelek hogy a vámpír a Volturiból van, de ez csak tipp :((( Russel ugye most "majdnem tud" a vámpírokról, lehet hogy a Volturi meg akarja ölni őt, VISZONT akkor nem tudnak a képességéről, mert Aro vadászik az ilyenekre mint Russle, SZÓVAL akkor ha MÉGIS tudnak a képességéről, akkor úgy akaják megölni hogy átváltoztatják!!! Jujjjj, siess a folytatással!!!
    Hjaj... nem tudom mit írjak... ez nagyon jó volt :))
    Majd nemsokára jön Benjis fejezet? Bár ezt már kérdeztem az előző fejezetnél is, de ténlyeg kíváncsi vagyok Benjire is, na de azért elsődlegesen Russelre! :D
    Najó ennyi :D
    Kittti

    VálaszTörlés
  13. Most olvasom! Isa lehet hogy, tényleg előre látta az álmában, hogy Russelnek baja esik, és az álom után már azt sem tartom lehetetlennek, hogy habár megtámadja őt a vámpír, de nem hal meg és akkor Isa tényleg látta előre, Hogy Russelből vámpír lesz.
    Jó kis erős képességű lenne a memóriatörléssel.

    NA MAJD KIDERÜL...

    VálaszTörlés
  14. Háááát.... Nagyon zzzzzz volt ez a fejezet :D Nekem sokkal jobban tetszett, mint az előző kettő. Öhm izéé, nincs elég kreativitásom hosszabb véleményt írni, amúgy meg már most nagyon várom a folytatást. Spirit, te vagy a legjobb :)

    VálaszTörlés
  15. Váááááááááááááááá, ez aztán a fejezet! Nekem az előzőek is tetszettek, de ez tényleg nagyon fordulatosra sikeredett!
    Az elején csak kapkodtam a fejem, hogy "áááá, tudtam, hogy Carlisle!", aztán meg: "most mivaaan? Russel?!?" (és ezt folyamatosan közöltem Andival msn-en, aki pedig tanulna szegény a holnapi vizsgájára, dehát muszáj volt...) Szóval lassan csak leesett, hogy ez álom lesz, de a fejezet végével összekapcsolva tényleg nagyon érdekes, lehet, hogy Isának van még különleges képessége, ami most derül ki?
    A baba-kérdésben megint jól összezavartál minket: Isa tünetei egyre egyértelműbbek, az, hogy Alice tavaszra jósolja az esküvőt, szintén a baba mellett szólna, meg ugye ott van az álma is, Carlisle meg kerek-perec kijelenti, hogy biztosan nem terhes. Na ezt rakjuk össze... Jasper nagyon aranyos volt a virággal. :) Meg Edward a nagymamával. :) Az ilyen kis momentumokat annyira szeretem az írásaidban. :)
    És a vége: áááááááááááááááááá, hogy lehet itt abbahagyni? Nagyon kíváncsi vagyok, én is arra tippelek, hogy vámpír lesz Russelből. Várom nagyon a folytatást!

    VálaszTörlés
  16. Juj, ez nagyon izgalmas volt! MÉG!!!
    Két tippem van...
    1.: egyetértek, szerintem is volturis a vámpír.
    2.: Isabella terhes. Hiszen, mikor Bella volt terhes a BD-ban, akkor se tudták rajta kimutatni. Emlékszem, Carlisle ideges volt, mert az ultrahangon nem látott semmit és Bella csak akkor lehetett benne biztos, mikor megmozdult Renesmee a pocakjában. De ez csak tipp... Állterhes is simán lehet, de nekem nagyon furcsa most ez a szédülés és hányás dolog.

    Csak így tovább, alig várom a folytatást!

    Sister

    VálaszTörlés
  17. Fenébe már, minek kell folyton függővéget írni? Egy idő után kifejezetten idegesítő... XD
    Szerintem Russel nem lesz vámpír. Csak most már ki fog derülni a titok, és lehet, hogy meg fog rémülni Edwardéktól, de tuti, hogy Isabella valahogy elnyeri a bizalmát. Legalábbis szerintem. És az is lehet, hogy a farkasok mentik meg... Meg nem tudom, Russel nekem inkább az az embertípus, valahogy nem illik rá a vámpírság. Plusz tuti nem csak barátként gondol Isabellára. Mikor Edward mondta, hogy főként Isabellára gondolt, és Isa rákérdezett, hogy hogyan is érti, akkor Edward nem is adott választ a kérdésre. :D
    Jasper nagyon aranyos volt. :) Alice meg már szervezné az esküvőt. :D
    Érdekes volt a fejezet... elgondolkodtató...

    VálaszTörlés
  18. Húúúúúúú.jaj ne...remélem nem fog meghalni. :(((
    Ne tégy ilyet... Durva vámpír lenne belőle,a képességével. Várom a kövit.
    Üdv
    Laura

    VálaszTörlés
  19. júúj ez most izgis lesz...
    siess....
    pussz heni

    VálaszTörlés
  20. Szia!
    Én nem bírom ezt a Russel gyereket.Ugye nem lesz vámpír.Én nem akarom,hogy az legyen,hogy aztán a memóriatörlő képességét tudja használni pl Edwardon és így közés és Isa közé álljon.Nagyon gyanús nekem,márcsak Edward reakciója miatt is,mert nem mondta el Isanak mire is gondolt vele kapcsolatban mikor vitte haza.Ne már.Én gonosz vagyok,de nem bánnám ha nem lenne többet Russel.Nyugis fejezetenek jobban örülnék,mintsem egy Russel miatt felborított fejiknek.Jasper igazi lovag.:)Alice ő Alice,nem hazudtolja meg magát,de őt így szeretjük :).Álterhesség...Lehet,hogy most mégcsak az,de van egy olyan érzésem,hogy lesz baba a későbbiekben.Én nagyon örülnék neki:).És annak is ha örülnének neki,nem úgy mint az eredetiben.Megnézném Edward hogy gondoskodik Belláról és hogy mennyire örül mikor megtudja meg úgy végig.Tudom,hogy úgy nagyon elütne az eredeti alkonyat sztorytól,de ezzel a szemszöggel senki sem foglalkozik,amit én annyira sajnálok.:( A függő vég...Én is utálom.Zs.

    VálaszTörlés
  21. Jaaajj! Kiderült hogy igazából Edward keze volt, amit beleálmodott és ami a végén felébreszti!
    Jaj szegény Russel! Már kezdett körvonalazódni bennem egy lehetséses folyti, ami azért elég reménytelen de... Szóva Ed és Isa rátalálnak, de még él és érzékeli a dolgokat, és akk a 2 vámpír csatázni kezd, Isa pedig átváltozik farkassá Russelnek meg kiesnek a szemei a helyérõl :-9 Azért kicsit vicces lenne...

    VálaszTörlés
  22. te jóó ég!! még ilyen fejezetet... nagyon nagy, és izgulhatok egy hétig... remélem lesz egy kis csata is, kiváncsi vagyok abban milyen is vagy, mert azt nem olvashatunk tőled sokszor...

    VálaszTörlés
  23. Na, ez frankó volt! Kezelésbe veszi Alice Natet? :D Bocsi, de önkéntelenül is rosszra gondolok! Tudom, hogy Alice direkt bujkál a többiek elől! Valamit tud! De mér ilyen fontos a ruha megvásárlása meg az esküvő? Valami nem stimmel! NEM TERHES!!! Brühüm, brühüm! Oké kidumáltad magad a baba sztorival kapcsolatban, de azért még keresem a kiskaput! Két elméletem van 1. Most nem terhes, de hamarosan az lesz! 2. Ez egy nagy hülyeség, de azért leírom. Mindenki tudja, hogy állapotos, és direkt nem mondják el neki, hogy utána majd titokban elaltassák és kivegyék a gyerekeket! (Fúú ez így leírva még nagyobb baromság, mint gondoltam! Edward az eredetiben a gyerek ellen volt már a szigeten is pedig akkor még nem tudta mi lesz a vége! Az ötlet innen jött.) :D Idióta Russel! Mindig mindent elront! Tuti vámpír lesz! Örülök, hogy nem vártad ki az egy hetet!

    Cup Cup Szupcsi

    VálaszTörlés
  24. Ez egy nagyon gonosz befejezés volt!

    VálaszTörlés
  25. Szia!
    Nagyon jó lett. Várom a folytatást.
    Pusszancs!

    VálaszTörlés
  26. Áááá,ezt a függővéget.Nem ér:P
    Nagyon szupi rész lett,izgis és kíváncsi vok a folytatásra.Rem hamar jön.Szia

    VálaszTörlés
  27. ÓÓÓÓ!
    Nagyon jó!
    Beindultak az események!
    Akkor ezek szerint az álmok valóra válnak.Tehát ha a megérzésem nem csal,hamarosan mégis csak megszületik a Cullen baba is .Na most aztán lesz miért a Volturinak Forksba menni.Kíváncsi vagyok,hogy Russel képessége mennyire erősödik fel vámpírrá válása miatt.Aronak biztos nagyon tetszene.
    A babavárás pedig azt is megmagyarázná miért házasodnak össze olyan hamar.
    A másik variáció pedig szerintem az,hogy Alice látja,hogy Russel miatt a Volturi eljön hozzájuk és balhé lesz,ezért döntenek úgy,hogy előtte összeházasodnak.Ha netalántán valami baj lene,esetleg meghalnának akkor ez férj és feleségként történjen.De mondjuk ettől még lehetne Isa terhes.Én legalábbis örülnék neki.
    Hamar a frisst!
    Judith

    VálaszTörlés
  28. Szia! Nagyon jó lett, de egy kicsit szeretnék akadékoskodni. :)
    1. A vámpírok nem szoktak akkor szöszmötölni, amikor nincs rá semmi okuk, viszont azt írtad, hogy Alice babrálta Jasper pulcsiját.
    2. Alice elméletben nem látja a farkasok jövőjét, viszont Isabelláét látta. Ez hogy van?
    Pusz: Nickyy. =)

    VálaszTörlés
  29. Nagyon izgalmas volt!
    az elején azt se tudtam hogy ez most mi. olyan zzzz volt:D
    aztán rájöttem hogy álom. kicsi fázis késés.:)
    váá ha Russel téll vámpír lesz az sok mindent megváltoztat. kiváncsian várom mit hozol ki a köv fejezetből és meddig húzod az idegeimet:) (jó értelemben)

    jah és ebben az időszakban voltak a vizsgáim, és nagyon jó felüdülés volt olvasni a fejezeteket, a vizsgadrukk után:)
    puszi, Lou:)

    VálaszTörlés
  30. Szerintem Russel van olyan hogy beáll a Volturihoz. Főleg ha kiéhezett,vad vámpír lesz az elején. Ami szerintem nagyon valószínű.
    Laura

    VálaszTörlés
  31. szia
    nagyon vártam a frisst ,de nem gondoltam hogy ilyen gyorsan lesz:-)
    Fúhh az eleéjén a babás álom :-D,remélem mégis lesz baba csak nem mutatják ki a vizsgálatok:-P
    de Bellánál is így volt :-)
    Russel meg hogy vámpír lesz vagy nem húhhhhh, nagy esély van arra h Edward már nnem érnek oda időben és megharapja és átváltozik :-P
    vagy nem ő kiáltott hanem Isabella mert ez nem volt világos:-D
    nagyon várom a következő fejezetet és nagyon jó az oldal meg a történet :-D :-P
    szia,
    Rita

    VálaszTörlés
  32. Szia Spirit!

    Ha Isa valóban megálmodta Russel átváltozását, akkor a szülés is bekövetkezik! Na,ennek nagyon örülnék!!!Ez indokolná a sietős esküvőt is!
    Az idegen vámpír sok gondot okozhat a C-családnak!De legalább pörögnek az események! :)

    Hajrá,hajrá!
    Gabriella

    VálaszTörlés
  33. Jujjuuujjjujj!!!! Az első mondat után tudtam, hogy csak álmodik. De most akkor... Bella is megálmodta Nessie-t (mégha fiúnak is), illetve a Volturit is, kicsit másképp ugyan. Most pedig Russel... Alice a megölésén biztos azt értette, hogy teljesen kiszívja, és nem átváltoztatja, de talán időben odaérnek, akkor átváltozik... Főleg, hogy a kiáltás már talán azt jelzi, hogy megtámadta, és meg is harapta... De akkor a baba? Spirit, ne húzd már az idegeinket!!!!!! vááááááááááá :D Ráadásul idegen vámpír? fantasztikus, nagyon jó, csak kicsit rövidnek tűnt...

    VálaszTörlés
  34. Jajj, és Jazz a rózsávaaaaaaaaaaal... (L) :D Egyébként el kell, hogy mondjam, annyira imádlak, mert most mindenki megint ismét a terhességre tippel... Annyira fantasztikusan el tudod érni mindig, hogy az olvasóid mire tippeljenek, aztán a következő fejezetben meg bumm, koppanás, hogy jé tényleg, rosszul következtettünk, biztos ez lesz, a végén meg kiderül, hogy egy harmadik variáció. :) Szóval egyszerűen imádom, ahogy tereled a "gyanúkat"... bár én is így tudnám. :)
    tavaszikollekció... xD

    VálaszTörlés
  35. Váóóóóóóó... 8D
    Biztos volt, hogy Russel bajba fog kerülni... De hogy hogy eddig a farkasok sem vették észre azt a vámpírt? Itt valami bűzlik... :D

    VálaszTörlés
  36. Huh, ez nagyon jó rész lett!!! Isabella már előre meglátta hogy mi fog történni vagyis majdnem mert ő vámpírként látta de ki tudja lehet hogy oda érnek Cullenék és még meg tudják menteni de hogyha az álmai igazak vagy hogy ish mondjam akkor gyereke is fog születni remélem de elég durva lesz akkor itt is a szülés mint a Breaking Down-ban de még nem is terhes úgyhogy majd meglátjuk mi lesz. De hogy mi fog történni Russelel már nagyon várom remélem nem hal meg de ki lehet az a vámpír? Már nagyon kíváncsi vagyok! Siess Spirit a következő résszel mondjuk most így jó hogy hetente van vagyis hat nap ha jól emlékszem nah mindegy csak annyi hogy siess!!! :) :)

    VálaszTörlés
  37. Most lehet, hogy félnem kellene, de Russel nem a szívem csücske, szóval inkább az Edwardos részeknek örülök. A barátnőmmel megint infón olvastuk, és pukkadoztunk a nevetéstől. Szegény Edward nem tehet róla, hogy olyan elbűvölő, nem igaz? Viszont van egy sejtésem:

    Egy vámpír meg akarja ölni Russelt, igaz? De eddig nem volt szó semmilyen idegen vámpírról, a falka sem észlelte, és Alice sem látott eddig jövevényt. Edward már tuti idegbeteg módjára bujkált volna Isabellával... tehát a vámpír nem idegen? Aztán felrémlik előttem a kilétüket féltőn őrző Rosalie képe... Belőle még kinézném. A titok érdekében! Na és az álom? Az nagyon erős volt kezdésnek. De ott meg Carlisle szeme vérvörös... És akkor Alice sem nyugtalankodna.
    Ja, de csak azt ne akard mondani, hogy a fiúbanda, aki üldözte Russelt, az egy nomád vámpírcsalád!:D

    És mág valami. Tudod, mi úgy hiányoljuk azt a zongorát. A könyvben, a filmben és a te írásaidban is az egyik legyszebb rész volt, amikor ez a "fejlett önuralmú vámpír" zongorázott. Hiába, Edward mindent jól csinál...:D ha cselekmények engedik, szólj létszi Edward nak, hogy üljön le egy kicsit játszani, ha van kedve....;)

    Na befejeztem. Nagyon nagyon várom már a következőt, és minden jót neked!

    Másik Zsani

    VálaszTörlés
  38. Zzzzzz...

    Húúú, háát, izé, na nem is tudom hol kezdjem!

    Nos már a cím is tetszett, lehetett tudni, hogy miról is lesz szó benne többek között, de ezt az árulkodó utalást is sikerült megcáfolni, vagyis rábizonytalanítani, vagy tudom is én, de valójában már minden szakavatott megrögzött Twilight olvasó rajongód tisztában van azzal hogy mi is a valódi "diagnózis", csak valahogy a szuper képességű csúcsfejlettségű idegrendszerrel rendelkező kedvenc vámpíralakjaink nem jöttek még rá arra amit már Isabella is ösztönösen érez, csak még a magzat nem könyökölte hason, de már erre se kell sokat várni, hisz napok kérdése. Meg persze az álom! Ösztönös ráérzés, meg a démonbébis legendák megemlítésének hatása?

    De egyébbként is, ez az eddigi legjobban megszerkesztett fejezet (vagyis most ennek az élménye él bennem legélénkebben, mert sajnos nincs időm újraolvasgatni a korábbi fejezeteket :(, meg a számítógépem is rosszalkodik) Isabella álma és Alice látomása nagyszerűen keretbe foglalja a fejezetet! Ámulok-bámulok, te tényleg elképesztő írótehetség vagy Spirit! Szóval keretbe foglalja és öszegzi a harmadik könyv edeményeit és bonyodalmainak csíráját, hogy aztán kibontakozhasson a sztori a maga valóságában/világában! Nagyon jól rejtőzködik és álcázza magát álterhességnek ez a terhesség, de vajon Carlisle akkor is ilyen elnéző mosollyal és megilletődve fog nézni, amikor leesik neki a tantusz végre? És nem is Nate fog kiborulni leginkább, hanem Russel (eszembe jut itt Jacob meg Rosalie a Bellás szülés esetén)? Pláne úgy hogy frissen lesz átváltozva!

    És végre Alice ráált az esküvői témára, persze arra én se számítottam hogy lelkileg máris rendbe jön, hiszen a sokk utóhatása még mindig érezhettő és árnyékként követik egymást Jasperrrel, de legalább már egy kicsit elterelődnek a gondolatai az elkövetkezendő hetekben. Khm... akarom mondani eddig úgy nézett ki, de most már közbeszólt a jelen és változik kissé a jövő, szóval lehet hogy mégsem kell a gyámi beleegyezés és nem nagyon kell még nézegetni a tavaszi kollekciókat amíg le nem rendezik a Volturit meg egyébb bonyodalmat jelentő vámpírokat.

    Hajaj, most kiapadtak a szavain és egyébbként is ideje lenne befejeznem a túlórámat, amit sikerült még inkább kitolnom ezzel a "kis" hozzászólásommal. Na rendbe szedem a kis klónjaimat a laborban aztán megyek is!

    Csóközön mindenkinek!

    VálaszTörlés
  39. ha bejön a russeles dolog akkor bejön a babás is :) széles vigyorral várja a következő fejezetet ahogy iza és edi babát gyárt :d

    VálaszTörlés
  40. Szia!

    Nagyon tetszett ez a fejezet! Tele volt fordulattal, és izgalommal! :) Kíváncsi leszek Russelből tényleg vámpírt csinálsz-e... Az jól felforgatja majd a történetet. Mennyire lesz ura a vérszomjának, és nem-e fog bántani valakit azok közül, akik eddig Őt bántották. Vajon erre azért van szükség, mert köze lesz ahhoz a bizonyos Benji-Lupe búcsúzáshoz? Az állterhesség, meg szerintem tényleg csak állterhesség, és Isa nem vár kisbabát. Viszont ez elindíthat egy gondolatmenetet benne, vagy Carlisle-ban akár, hogy mi lenne ha, meg stb. Remélem hamarabb jön a következő fejezet.

    Üdv.: Suomi :)

    VálaszTörlés
  41. Szia!
    Úr Isten! Ez nagyon jó volt. Nem is találok szavakat! Pedig ez nálam elég ritka.
    Russalből vámpírt csinálsz? Ez olyn fura, de olyan jó is. Áááá.... Ezzel most inkább nem próbálkozom.

    VálaszTörlés
  42. Váá. Baromi jó fejezet. Imádooom. *_*
    A következő kép a fejemben, hogy lassítottfelvétellel a hang irányába kapják mindketten a fejüket, Edward ahogy elkezdene rohanni, Isabella farkassá változik, és együtt kezdenek száguldani az erdőn át.
    Remélem megmenekül ez a Russel kölyök, mert igazán helyes egyéniség, de az is igaz, hogy sajnos nem lehet mindennek jó vége.. :/ :S :D
    Azért remélem sikerül megmenteniük^^
    Puszi:Lynn.^^

    VálaszTörlés
  43. Umm...
    Hát nem tudom. Igazából pont a feji olvasása előtt fejeztem be egy könyvet(Shiver) és nem tudom. Lehet, hogy csak azért nem tetszett és nem értettem annyira a fejezet lényegét, mert még annak az utóhatása alatt voltam, vagy hülye vagyok, vagy mindenre rájövök majd később, de valamiért nem esett jól. És valljuk be, nem volt egy eseménydús feji.
    Mind1. Én imádlak azért Spirit:D
    Pux

    VálaszTörlés
  44. Szia Spirit!
    Ez a fejzet is tetszett mint mindíg. De ha Russelből vámpír lesz frászt kapok. Kifejtem miért. Azért mert már kicsi Eden kívül, akiről mostanásg nem hallunk semmit nincsenek "normális" emberek a történetben. Legalábbis nekem hiányzik az az alap, amitől elrugaszkodik a "másik világ". Remélem érted mire gondolok. :)
    A diagnózis. Hát én örülök, hogy nem terhes Iza, mert így még bőven történhet valami akció pl. : nomád vámpírok támadása stb. De ha babája lenne akkor csak az otthon töltött órákról olvasnánk, mivel Edward az én kicsi szentem nem hagyná, hogy Iza akár csak egy lépést is tegyen valamilyen veszélyforrás felé. Viszont az álterhesség nekem nem jött be annyira magyarázatnak, valahogy jobban örültem volna valami betegségnek. Persze gyógyíthatónak. De mindez az én bajom. :)
    Alapjában véve pedig megint megkaptuk a szokásos heroin adagunkat, és a remek formádat. :) Csak így tovább. És jó munkát az Árnyékvilághoz.
    Puszka
    Ja és azt kihagytam, hogy nagyon tetszett. :)

    VálaszTörlés
  45. Most jutott eszembe, hogy mit is felejtettem ki tegnap!
    Én még mindig ikreket várok, az rá tudna kontrázni a dolgokra, azt meg már úgy is tudjuk, hogyan zajlik le egy normál, khm akarom mondani Bellás Homo sapiensnél a félvér terhesség, az ikerterhesség ehhez lenne egy kis plusz, ha már úgyis egy ellenálló fajta az anya. Na jó ez így nagyon szadistán hangzik, hogy ennyire vágyom Isabella szenvedésére, de szivesen olvasnám akkor is egy ilyen terhesség leírását!

    Na meg más vámpírhölgyemények reakciójára is kíváncsi vagyok, mert ugyebár a BD-ban Rosalieban talált Bella rögtön szövetségesre, kíváncsi vagyok, hogy itt, hogy alakul a dolog, mivel már van kicsi Edward és már megbeszélték, hogy Rose utálta Isát amíg látszólag be nem bizonyosodott, hogy nem lehet gyereke, és úgymond a meddőségben találtak egymás barátság szerű megbecsülésére. (Szép kis árnyalt eltérés a BD-hoz képest, ahol ezért Leah érzett együtt Rosalie-val.) Szóval vajon amikor kiderül a terhesség ténylegesen Rosali itt is együttérző lesz, támogató, meg szövetséges, vagy először iszonyúan utálni fogja Isabellát, és esetleg Edward lesz a nagyobb támogató? Az is megeshet.

    És már rég hallottunk a Denali kánról, ők nem terveznek látogatást? Meg lesznek hívva az esküvőre? És mit szólnak majd a gyerekhez (vagyis reményeim szerint gyerekekhez), ill. először a vámpírgyermek vagy Russel kelti fel a figyelmüket? Aztán vajon egyszerre rendeződi kel a két dolog?

    Na most már nagyon fel vagyok csigázva, és iszonyú kíváncsi vagyok hogyan alakul a történet, mert ezernyi szálon folytatódhat, bontakozhat ki! Szóval sokáig itt fogok még csüngeni, de nem bánom! Ha legalább 40 fejezetnyi adagban adagolod Spirit a heti Jelen boldogsága adagunkat csak kicsit bontogatva ki a szállakat én már azt se bánom, mert imádom a gondolatmenetedet és az apró kis utalgatásaidat amin aztán napokig elelmélkedhetek!

    VálaszTörlés
  46. Ha már Isabella Ateara említette a Denali klánt, hát, mi lenne ha Russelből most vámpír lenne, és újszülöttként Cullenék rejtegetnék, aztán jönnének Tanyáék és Russel beleszeretne Tanyába vagy valakibe a Denali klánból? :))) mikor lesz fejezet????
    Kittti

    VálaszTörlés
  47. jajj neee ne öld meg szegény russelt =(((((((
    Nikcsii

    VálaszTörlés
  48. Nah erre igazán kíváncsi vagyok! Nem is tudom, hogy mit remélejek, mert ha Russel meghal akkor megoldódnak a problémáik és nem kell egy "ovisra" is vigyázniuk. De ha meghal akkor Isa teljesen el lesz kenődve...és elveszíti az egyetlen emberi barátját...
    Nah most nagy dilemmát okoztál!
    Nagyon tetszett a fejezet és izgalommal várom a következőt!!!
    B.J.

    VálaszTörlés
  49. sziasztok
    hát nekem is olyan furcsa érzéseim vannak Russellel kapcsolatban nekem se szinpi pedig nem szoktam elfogult lenni:-P
    De nagyon várom a frisst:-D
    és remélem nem lesz teljesen Russel körüli
    ÍRJATOk kommenteket hogy gyorsabban frisst kapjunk :-P
    és most a babás álommal kapcsolatban is teljesen fel vagyok pörögve tudom h egy fejezet alatt nem fog megszülni meg minden de nagyon várom mi lesz vele és hogy mi lesz a folytatás:-D
    Mert ugye amikor Bella is terhes volt ő is álmodott először furcsa dolgokat :-P
    És ki tudja lehet hogy itt is ez a dolog történik csak Isabellának azt hiszik ,hogy állterhesség :-P
    most nagyon jár az agyam vajon mi fog jönni ez a befejezés meg minden borzolja az idegeket :-P
    (és holnap nincs suli így nemtom mit csinálok és mivel foglalom elmagam)

    Sziasztok,
    Rita

    VálaszTörlés
  50. Én egyszer valahol olvastam, hogy vannak olyan nők, akik megálmodják, hogy babát várnak már akkor, amikor "hivatalosan" még nem is tudnak róla. A hormonok hatása meg ilyesmi... Remélem Isa is így van ezzel :)
    Őszíntén nekem sem a szívem csücske Russel. Talán azért, mert Isa túl sokat foglalkozik vele. Oké, hogy emberi barátokat is szeretne, de miért pont egy ilyen fura szerzetet kellett kinéznie magának? Szerintem ha egy lány/nő szerelmes és ráadásul az esküvőjére készülődik, akkor ne érdeklődjön ennyire egy másik hímnemű iránt.
    Ettől függetlenül nagyon tetszett a fejezet (ezt egyszer már leírtam, de nem lehet elégszer :))

    Niki

    VálaszTörlés
  51. Szia,
    Wowwww ezt nevezem.Komolyan tudsz valamit:D.
    Rendszeres olvasod vagyok amiota rátaláltam erre az oldalra és azt állithatom,hogy egyre jóbb amit írsz.
    Találtam már több Twilight-témás irásokat de ez eddigi legjobb:)
    Ugy,hogy gratulálok és csak igy tovább.
    Iza

    VálaszTörlés
  52. Jujj nagyon jó volt...olyan régen vártam már, hogy legyen új fejezet :: :)
    Szegény Isa...azért már sajnálom, hogy ennyi minden baja van, főleg hogy azt se tudják mi...kiváncsi lennék, hogy mi de szerintem nem állterhesség.
    És Jasmer meg Alice...de arik voltak...Tényleg hiányoztak már:) Tök cuki volt az a rózsa is:)
    Nahát és Russel...lehetséges h Isa megálmodta, hogy Russel vámpír lesz...csak összekutyulta egy kicsit a gyerekes résszel. Tuti lesz valami de sztem Russ nem hal meg...vagyis remélem, mert akkor Isa már tényleg megszülné azt a babát xD xD
    És valyon megint valami új vámpír??? :O Áhh szegényeknek sose lesz nyugadalmuk ..
    Nagyon jó volt és minnél gyorsabban a következőt xD
    Puszi: L. Vivi

    VálaszTörlés
  53. Húúú, hát... sokkolódtam.:D
    Zseniális vagy! Jasper és Alice nagyon aranyosak voltak:)
    Russel meg...mondd, hogy nem ölöd meg!!!:( Én nagyon bírom Russt.
    Szóval nagyon várom már a kövit, és csak így tovább.:)
    Noncsy

    VálaszTörlés
  54. Szia édesem.:):)

    Visszatértem. A helyzet az, hogy egy hete volt a szalagavatóm és eléggé el voltam havazva. A napokban olvastam el, az elmúlt 3 fejezetet. Annyira furcsa, március óta olvaslak, és ilyen még nem volt, hogy ennyi fejezet halmozódjon fel. Annyira elvette az eszemet az egész készülődés, hogy nem tudtam volna ráállni a témára. Nekem ehhez külön rákészülés, és hangulat kell. :D Itt szoktak rajtam csodálkozni, hogy hogy bírok várni órákat napokat arra, hogy olvashassak és nem azonnal csapok le rá. :)

    NA szóval, ha nem gond egybe kapod a véleményemet.

    4. fejezetben, hmmm fura nekem Edward aggódása, őszintesége féltése, kicsit olyan idegesítő már, más szemmel nézve meg nagyon aranyos, csak nekem néha sok.:D Nem tudom elhinni, hogy Isabella nem akad ki rajta néha. De komolyanan puffognék egy sort a helyében ezért.:D Mikor Russel le akarta vetni magát, hát nem is tom, kicsit olyan fura volt. Végülis ha jobban belegondolok érthető..csak olyan fura.

    %. fejezetben. Nem tom mit vannak oda, mmint a család többi tagja. :D Isabella tud rendesen kommunikálni.:D ÉS nagyon jól csinálta a rávezetést, nem árult el túl sokat, mégis eleget ahhoz, hogy meggyőzze.

    6. fejezet. Jó értem én hogy Russel kíváncsi a titkukra. Gondolom ezért ment el hozzájuk. Még arra lennék kíváncsi hogy milyen gondolatokat titkolna el legszívesebben.:P
    Az álterhesség. Hm. Nem tudom,hogy ez hogy van, de annyira fura, hogy egy tizenhét éves lány álterhes lesz azután, hogy megtörténik az első alkalom. NEm tudom mi zajlott le a tudalalattijában, és nincsen szabályhoz kötve, hogy ki mikor legyen álterhes, de ez olyan fura. Szerintem húzod az időt, és nem is álterhes, vagy késleltetni akarod a történéseket. Jah és még valami. Jasper rózsáim olvadtam. :D Én is akarok!!:D

    Lelkecském, én már mindent kinézek belőled.:D

    NAjo ennyi lenne a véleményem. Am nagyon ügyes vagy, jó lesz ez. :) Bocsánat az esetleges zagyvaságokét. Este 10 után nem vállalok garanciát, azért, hogy értelmes mondatot alkossak. :D

    Puszi, Truska

    VálaszTörlés
  55. Hűha... Sokmindenre számítottam, de erre az egyre nem. Legalábbis méég nem. Ha idegen vámpír járkál az erdőben, hogy nem vette észre senki? Se Nate-ék, se Cullenék. Ezek után biztos fény derül Russel számára is, hogy mik is valójában ők. Remélem nem változik át... ha viszont mégis, Izabelle álma valóra válik, legalábbis egy része...:p Kíváncsian várom a folytatást! :)
    Üdv.,Keya

    VálaszTörlés
  56. Úristen!*-* Hát, erre nagyon nem számítottam.*-* Egyszerűen imádtam. Emmett beszólása.. xD Meg Isabella álma.*-*(L) Teljesen azt hittem, hogy igaz. És a vége.*-* Jézus, Russel.. Annyira, hú.. :D Egyébként Isa is azt álmodta, hogy vámpír. Ennek később lesz még valami jelentősége? :D Kíváncsi vagyok. :D Nem tudok mást mondani, imádom! Na, olvasom tovább, mert ha nem tudom meg, hogy mi van, akkor itt helyben elájulok. :'D Csak így tovább, nagyon szuper. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés