.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. augusztus 2., vasárnap

A jövő reménysége - 10. fejezet

10. HÍVÁS



JÓ PÁR PERCIG CSAK ültünk egymás mellett ujjainkat és tekintetünket egymásba fonva. A légzésem el-elakadt, miközben az agyamból minden épeszű gondolat kiköltözött. Edward a bűvöletébe vont teljesen – ha nem lett volna vegetáriánus, és nem szeretett volna annyira, hogy sosem akarna bántani, akkor most a rózsaszín köd miatt önként hagytam volna neki, hogy belém harapjon.

- Meg akarlak csókolni… - Edward rekedtes hangja csak egy kis idő után állt össze értelmes mondattá a fejemben. Szárazon nyeltem egyet.

- Nem lenne szabad – motyogtam. A bizsergő érzés szétáradt az egész testemben, de az ajkaimban volt a legerősebb. Tudtam, hogy vagy ezer oka van annak, hogy miért nem kéne megtennünk, de hirtelen egy sem akart beugrani. Aztán az agyam egyik leghátsó zugából mégis csak a felszínre bukkant az egyik indok. – Alice… Alice figyel.

- Mit érzel most? – jött a kérdés felém, mire halkan felnyögtem. Edward arcára kiült a szokásos félmosoly. – Azt hiszem, rosszul tettem fel a kérdést… Mit érez most a farkas?

- Semmit… - susogtam. – Semmit. A farkas alszik.

- Akkor óvatos leszek, hogy ne ébresszem fel. – Éreztem meg Edward szabad kezének simítását az arcomon. Elakadó lélegzettel hagytam, hogy végighúzza az ujjait egészen a nyakamig, aztán lassan előre hajoljon, és a szájával végigcirógassa az enyémet. Szédelegve kóstolgattam az édes ízt, miközben próbáltam az öntudatomnál maradni. Halk torokköszörülésre riadtam, majd Edward felmordult, és elhúzódott tőlem. Csalódott nyöszörgés hagyta el a torkomat. - Alice túl jól végzi a munkáját… - Bár még mindig csukva voltak a szemeim, kihallottam Edward hangjából a halvány dühöt.

- Máskor örülnék ennek, de most… - sóhajtottam. Csak jó pár perc múlva néztem fel. Edward még mindig átható pillantással bámult rám – ami nem igazán segített az önuralmam fenntartásában -, aztán hirtelen felkapta a fejét. Én is meghallottam azt, amit ő, és kissé feszült mosolyt varázsoltam az arcomra, mert tudtam, hogy nem sokára poénáradatot kapok a nyakamba.

- Szép napot, húgocskám! – lépett elő a fák közül vigyorogva Emmett, és már messziről integetett. Visszaintettem neki, és felálltam a lépcsőről – Edward velem együtt emelkedett fel, hogy ne kelljen elengednie a kezemet.

- Szia, Emmett!

- Meguntad a bolhákat a túloldalon, és hazajöttél? – nevetett fel mély hangon. Éreztem, hogy Edward ujjai megfeszülnek – valószínűleg tartott tőle, hogy mérges leszek az új családom sértegetésétől.

- Á, nem, arra már beszereztem pár bolhanyakörvet – szólaltam meg vigyorogva. – Most csak azért ugrottam át, hogy beadjak néhány légfrissítőt arra az esetre, ha több időt terveznék itt tölteni. Tudod, kell a szag miatt… - legyezgettem meg a levegőt az orrom előtt. Emmett egy pillanatig csak bámult rám, aztán kacagni kezdett. Edward szorítása enyhült a kezemen.

- Örülök, hogy itt vagy, húgocskám! Hiányzott már a humorérzéked – kacsintott rám.

- Nekem meg hiányoztak a csipkelődéseid – vallottam be. Ha az ember hozzájuk szokott, és megértette, hogy nem gonoszságból fakadnak, akkor tényleg egész jókat lehetett röhögni Emmett beszólásain. Edward köhintett halkan egyet, és merev tekintettel nézett Emmettre.

- Mi az? – vonta fel a szemöldökét Emmett értetlenül, aztán hirtelen kiült az arcára a felismerés. – Ó, persze… Akkor én megyek is, ti meg… Beszélgessetek vagy, amihez épp kedvetek van – kaptam egy újabb vigyort, majd Emmett felsétált a lépcsőkön az ajtóig – visszafojtottam a lélegzetemet, és a korláthoz passzírozódva próbáltam a legtávolabb húzódni tőle -, és eltűnt a házban.

- Ne haragudj az érzéketlensége miatt – szabadkozott Edward, miközben ujjai simogatni kezdték a kézfejemet.

- Ugyan – vontam meg a vállam. – Ő Emmett. Attól még, hogy most farkas vagyok, értem a viccet – mosolyogtam fel rá.

- Ó, hát ilyen nincs… - mordult fel hirtelen.

- Mi az?

- Carlisle és az Alfád el akarnak orozni tőlem – húzta el a száját. A következő óráim azzal teltek, hogy ismét vért adtam – mostanában többször csapoltak le, mint egész életemben összesen -, aztán végighallgathattam Carlisle újabb elméleti fejtegetését, amiből csak annyit fogtam fel, hogy ha netalántán, észrevesszük, hogy új farkas van átváltozóban, akkor szólunk neki, és megvizsgálhatja – szigorúan Jonathan felügyelete alatt. Egyikük sem akart kísérletezni senkin, nehogy véletlenül ártsanak bárkinek is, de egy átalakulóban lévő farkastól szerzett vér- és DNS-minta Carlisle szerint, sokat lendíthetett a kutatásain.

Már kora délutánra járt az idő, mire végre elszabadulhattam a dolgozószobából. Edward megint ugyanott várt rám, ahol elváltunk egymástól. Automatikusan nyújtottam felé a kezemet, hogy legalább ennyivel közelebb lehessek hozzá, aztán magam után vontam a nappali felé az öcsémékhez. Carlisle kivételével, akit magával ragadott a kísérletezési láz, az egész Cullen család kiélvezte, hogy végre megint együtt vagyunk mind.

- Emmett, azonnal tedd le! – Hallottam meg Rosalie hangját, ahogy beléptünk a helyiségbe. Emmett a magasba emelte a testvéremet, és mindkettejük élvezetére repülőset játszott vele – az első alkalom óta, amikor kézbe vette, sokkal bátrabban nyúlt már Edwardhoz -, Rose pedig rettegő tekintettel próbálta meg visszaszerezni őt. Nem mert erőszakosabban fellépni, nehogy véletlenül baja essen a kicsinek, így csak verbálisan fenyegetőzött. – Emmett Cullen, tedd le, nem hallod?

- Nyugalom, te is látod, hogy élvezi… - Az öcsém hangos kacagása betöltötte az egész szobát.

- Ha nem adod ide fél másodpercen belül, én esküszöm… Esküszöm… - szorultak ökölbe Rose kezei. Én is kissé megszeppenve figyeltem a jelenetet, bár hittem, hogy Emmett tudja, mit csinál, és sosem ártana még véletlenül sem az öcsémnek.

- Mi lesz akkor? – vonta fel a szemöldökét Emmett kihívóan, miközben karját a magasba nyújtva az öcsémmel együtt, megállt egy pillanatra. Edward lábaival és kezeivel a levegőben kapálózva próbálta meg rávenni őt, hogy folytassák a játékot.

- Akkor… - Rosalie összepréselt ajkakkal meredt Emmettre. – Akkor nem szexelek veled egy hónapig! – A szobában hirtelen megfagyott a levegő, majd egyszerre tört ki mindenkiből a visszafojtott kuncogás. Rosalie gyilkos pillantást vetett felénk, majd újra Emmett és az öcsém párosára koncentrált.

- Úgysem bírnád ki… - nézett rá Emmett bizonytalanul.

- Úgy véled? – tette csípőre a kezeit Rose. – Jól gondold meg, most egy kisbabáról van szó… - Mind ismertük Rosalie legnagyobb álmát, ami sosem válhatott valóra, és tudtuk, hogy milyen érzékeny, ha egy gyerekről van szó. Edwardot pedig, a vele töltött sok idő miatt úgy szerette, mintha a saját vére lett volna. Emmett egy másodpercig csak bámult rá, aztán elfintorodott, és átnyújtotta a testvéremet Rosalie-nak.

- Helyes döntés – ölelte magához a kicsit Rose.

- Tudom, hogy nem tetted volna meg – lépett mögé Emmett, és miközben Rosalie nyakába csókolt, kezével belemarkolt a fenekébe is. Elpirulva fordítottam a tekintetemet a padló felé.

- Esme, megfognád egy kicsit? – kérdezte Rosalie, majd mielőtt észbe kaphattam volna, már le is passzolta az öcsémet a kérdezettnek. Emmett lassú léptekkel hátrálni kezdett, aztán a másodperc egy töredéke alatt elsuhant mellettünk, Rose pedig követte.

- Hajaj, most megkapja a magáét – kuncogott fel Alice. Eddig a kanapén ülve figyelte a jelenetet Jasper mellkasához bújva, most viszont felkelt, és elénk lépett. Az ő illatát már egész megszoktam, de a szobában töményen kavargó vámpírszag, mintha maró hatású lett volna.

- Látom, nem haltál bele az unalomba odafent – mosolygott rám szélesen. – Már arra készültem, hogy mentőakciót szervezek a számodra – kacarászott csilingelő hangon.

- Bocsáss meg, drágám! – szólalt meg Esme is tapintatosan tartva a távolságot tőlem. – Ha Carlisle egyszer fellelkesül, akkor hajlamos elragadtatni magát.

- Semmi gond… - legyintettem. – Megbocsátotok egy pillanatra? – kértem, aztán elengedve Edward kezét kifordultam a nappaliból, és a bejárati ajtót feltépve kisiettem a verandára.

- Jól vagy? – hallottam meg Edward hangját a hátam mögött.

- Persze, semmi baj – támaszkodtam neki a fakorlátnak, és mélyeket szippantottam a friss levegőből, hogy megtisztítsam az orromat a kellemetlen szagtól. – Nekik is ilyen nehéz? – intettem a fejemmel a ház felé.

- Elviselni az illatodat? – kérdezte Edward, és mellém sétált, de most nem ért hozzám. Hirtelen nyilallt belém a felismerés. Én már elmondtam Edwardnak, hogy az ő illata kellemes maradt a számomra, de valahogy az sosem jutott eszembe, hogy fordítva vajon, mi a helyzet. Rá nincs hatással a bevésődés, ami vonzóvá tehetné számára a szagomat. Vajon büdösnek érez? Olyan nehéz elviselnie a szagomat, mint ahogy nekem a többiekét? Hirtelen kellemetlen szégyenérzés öntött el, és igyekeztem magam kicsire összehúzni, mintha attól a szagom intenzitása is csökkenne. – Alice azt mondta, hogy már egész megszokta, a többiek… Hát, egy kissé kellemetlen nekik, de minél többet vagy itt, annál hamarabb változik ez majd.

- És… te? – csúszott ki a számon.

- Mit én? – fordult felém értetlen arcot vágva.

- Te hogy viseled? – Úgy ejtettem ki a kérdést, mintha csak valami semmiségről lenne szó, és nem is érdekelne a válasz, holott, a szívem a torkomban dobogott. Nem tudom, mire volt jó ez a megjátszás, hiszen, Edward úgyis hallotta az izgatottságom tam-tamját, egyszerűen csak ösztönös, önvédelmi reakció volt.

- Az illatodat? – Az, hogy Edward nem a szag szót használta, némi reménykedésre adott okot, bár nem mertem előre megkönnyebbülni. Előbb hallanom kellett a válaszát.

- Igen, azt. Számomra jó az illatod, de engem köt a bevésődés. Számodra milyen az enyém?

- Csacsi Isabellám… - sóhajtott fel Edward. Óvatos mozdulattal kinyújtotta felém a kezét, és figyelve minden rezdülésemre, végigsimított az arcomon. – Azt mondtad nekem, hogy bevésődés nélkül is szeretsz, és azt hiszed, hogy csak mert engem nem köt, más hatással vagy rám, mint eddig?

- Hát… - bizonytalanodtam el. – Nem tudom… Más hatással vagyok? – haraptam be az alsó ajkamat. Edward felnevetett, én pedig elvörösödtem.

- Szeretlek téged. Szeretem a hajadat, a tekinteted, ahogy elpirulsz, a bőröd, és az illatodat is. Nincs olyan dolog, amit ne szeretnék benned. Még a makacsságodat is szeretem – vigyorodott el. – És ha igaz, amit mondtál, te sem a bevésődés miatt érzed kellemesnek az illatomat, hanem mert egyszerűen szeretsz engem. Vagy nem így van? – nézett a szemeimbe, miközben a keze még mindig a nyakamon nyugodott, és az ujjai önálló életre kelve, lágyan cirógattak.

- De, így van – fújtam ki szaggatottan a levegőt, miközben apró borzongás futott végig rajtam.

- Helyes – biccentett, aztán közelebb hajolt a nyakamhoz – egész testemben megfeszültem -, és vett egy mély lélegzetet. – Imádom az illatodat.

- Hé, gyerekek, még mindig figyelek – kocogtatta meg az ablaküveget Alice. – Gyertek, Edy baba éppen beszélni tanul.

- Edy baba? – fintorodott el Edward.

- Hé, én találtam ki ezt a becenevet neki, szóval, ha nem akarod, hogy téged is így hívjalak nyilvános helyen, akkor jobb, ha nem cikizel – ráncolta össze az orrát Alice.

- Rendben, rendben, egy szót sem szóltam – emelte fel a kezeit megadóan Edward, aztán hátat fordított az ablaknak, és rám fintorgott. Nem bírtam elfojtani egy kuncogást. Jó volt megint itthon lenni.

Rose és Emmett már újra a nappaliban voltak, mire visszamentünk. Esme tartotta most az ölében az öcsémet, Alice pedig előttük ült, és különböző játékállatokat mutogatott neki. Muszáj volt mosolyognom azon, hogy több száz éves vámpírok legalább annyira élvezik a játékot néhány plüssállattal, mint egy alig nyolc hónapos csecsemő.

- Ez itt a maci – rázta meg az egyik játékot Alice Edward orra előtt. – Mit mond a maci? – gügyögte magasabb hangon, mint ahogy általában beszélt. Edward halk brümmögő hangot hallatott. – Igen, brumm, azt mondja! – sikkantott fel Alice boldogan.

A kezébe vett egy macska formájú plüsst, engem pedig már előre rázott a röhögés, mert sejtettem, hogy mi fog kisülni az egészből. Edward kérdőn pillantott rám, de én csak megráztam a fejem, és Alice-ék felé intettem, hogy figyeljen.

- Ez itt a cica – kezdődött előröl a procedúra pont ugyanúgy, mint az előbb. – Mit mond a cica, Edy baba? – várta a választ Alice úgy bámulva az öcsémre, mintha a rák ellenszerének a nevét szedhetné ki belőle.

- Brrrrrrrr… - Úgy tört ki belőlem a röhögés, mint szénsavas ásványvíz a palackból egy rázós út után. A könnyeimet törölgetve próbáltam meg erőt venni magamon, miközben Alice morcos arccal nézett rám.

- Csak… Csak annyit tud mondani, hogy brrrr… - magyaráztam levegő után kapkodva. – A maci… a maci csak véletlen volt.

- Ó… - Alice elszontyolodva tette le a cicát.

- Hé, de attól még mutogathatod neki az állatokat – próbáltam meg jobb kedvre deríteni. – Sokat tanul belőle. Először is, ha nem is mondja még, megjegyezheti a szavakat. Másodszor, fejleszted vele a beszédkészségét, mert látja és hallja, hogyan formálod a hangokat – soroltam.

- Tényleg? - Alice elgondolkozva vette újra a kezébe a plüssállatot.

- Esküszöm – tettem a szívemre a jobb kezemet.

- Akkor jó – vigyorodott el, és újra megrázta a cicát Edward előtt. – A cica azt mondja, miáu – magyarázta. – Miiiiáááuuu – nyomott meg minden hangot, miközben olyan erőteljes szájmozgással formálta meg őket, hogy ha ember lett volna, biztosan kiugrik az állkapcsa. Lehuppantam a kanapé elé a földre, és onnan figyeltem fél szemmel őket. A figyelmem felét viszont a nagyobbik Edward kötötte le, aki leült nem messze mellém, és ahelyett, hogy Alice-ék játékát nézte volna, le sem vette rólam a szemét.

Zavartan kapirgáltam a szőnyeget a körmömmel, miközben próbáltam az arcomba felkúszó forróságot megzabolázni – hasztalan. Végül Esme mentett meg, aki pár pillanatra lemondva az öcsémről, kiment a konyhába, hogy hozzon nekem pár szendvicset. Ezek után már teljesen a tányéromba süllyeszthettem a tekintetemet, mintha észre sem venném, hogy figyelnek. Persze, a zavarom ettől még nem múlt el, így sikeresen leettem magam paradicsomszósszal, és úgy folyt a szám mellett ki a narancslé egy túl nagy korty után, mintha szökőkút lettem volna.

- Azt hiszem, neked sem ártana egy előke… - röhögött rajtam Emmett, miközben Rose egyik szőke hajtincsével játszadozott. – Születésnapodra azt kapsz tőlem – ígérte, majd felszisszent Rosalie könyökétől, ami hirtelen az oldalába szaladt.

Gyanakodva néztem végig a család összes tagján, de mindenki úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Hirtelen még Edward is érdekesebbnek találta az öcsémet, mint engem. Már épp fel akartam szólalni az ügyben, hogy nem szeretnék nagy születésnapi felhajtást, mikor megjelent Jonathan és Carlisle a lépcsőkön.

- Végeztünk – állt meg Nate a nappali bejáratában, míg Carlisle Esméhez sétált, és leült mellé. – Én most hazamegyek, te nem jössz?

- Én még maradnék, ha nem gond… - néztem rá kérlelőn.

- Rendben, ahogy gondolod – bólintott.

- Elnézést… Jonathan… - állt fel Esme hirtelen. – Nem éhes esetleg? Készítettem némi ételt Isabellának, és még maradt belőle, szívesen…

- Nem, köszönöm! – Jonathan hangja elég kemény volt ahhoz, hogy Esme ne erőltesse tovább a dolgot. A mellkasom összeszorult ettől. A gondolat, hogy a két családom utálja egymást, fájdalmasabb volt, mint ahogy emlékeztem rá. – Sötétedésre azért gyere haza – pillantott rám Nate ismét, majd köszönés nélkül kisietett a házból. Edward olyan gyorsan pattant fel mellőlem, hogy időm sem volt utánakapni, vagy megkérdezni, hová megy. Idegesen pillantottam a többiekre, miközben azon gondolkoztam, hogy kimenjek-e a két fiú után megnézni, hogy még élnek-e, vagy bízzak a józan eszükben.

- Nem lesz gond – mosolygott rám Alice biztatóan, így maradtam a helyemen, de a gyomrom egészen addig diónyi méretű volt, míg Edward újra fel nem tűnt.

- Csak egy kérdés… - néztem Edwardra, mikor visszaült mellém. – Él és sértetlen?

- Igen és igen – felelte, miközben a szája sarka megrándult. Nem tudtam eldönteni, hogy az idegességtől, vagy inkább egy mosolyt nyomott el.

Ezután szerepcsere történt. Most Edward volt az, aki mindenre figyelt, csak rám nem, és én voltam, aki fürkésző tekintettel bámultam őt. Tudni akartam, mit mondott Jonathannak! A tegnap estéről volt szó? Vagy valami másról? Normálisan beszélgettek, esetleg összevesztek? Vajon, Nate még szóba áll velem, miután hazamegyek? Bosszúsan sóhajtottam fel. Most már értettem, milyen zavaró is lehet Edwardnak, hogy nem képes olvasni a gondolataimban.

Arra kaptam fel a fejemet, hogy Esme és Carlisle előttem állnak.

- Igen? – néztem fel rájuk, ami így a földön ülve elég kényelmetlen testtartást eredményezett.

- Tudod, azon gondolkoztunk Carlisle-lal, hogy vajon mit tervezel a tanulmányaidat illetően… - szólalt meg Esme.

- A tanulmányaim… - elég bamba fejet vághattam, mert mindketten elmosolyodtak.

- Iskolába kéne még járnod – segített ki Carlisle.

- Öhm… Igen, persze – feleltem. Az igazság az volt, hogy mióta eljöttem Tucsonból eszembe sem jutott a gimnázium. Olyan volt, mintha egy előző életben kellett volna csak foglalkoznom a tanulással.

- A La Push-beliekkel beszéltél már erről? A rezervátum iskolájába fogsz járni? – érdeklődött Esme.

- Én… Nekem még nem jutott eszembe ez a téma eddig – ismertem be.

- Pedig le kéne érettségizned. Az érettségi fontos – szólt közbe Edward is.

- Mi már csak tudjuk – kuncogott fel Alice, aztán újra az öcsémnek való magyarázásra fordította a figyelmét.

- A lényeg, hogy folytatnod kéne az iskolát – nézett rám Edward komolyan.

- Ha ez ennyire fontos neked… - egyeztem bele. Engem nem igazán érdekelt az iskola. Szerettem tanulni, tapasztalatokat szerezni, de az új életemben annyi mindent meg kellett még ismernem, hogy a gimnázium folytatása és az érettségi teljesen lényegtelennek tűntek.

- Nem, ez neked fontos – komorult el Edward arca.

- Oké – vontam meg a vállam, de a kemény vonások csak nem akartak lágyulni, ezért inkább zavartan néztem vissza Carlisle-ékra. Nem értettem, hogy mi baja lehet Edwardnak. – Megbeszélem majd a dolgot Jonathannal – ígértem. Carlisle éppen mondani akart még valamit, mikor felhangzott a halk csörgés.

- Elnézést, egy pillanat – vette elő a mobilját, aztán a füléhez emelte. – Dr. Cullen – szólt bele. Mikor meghallotta a választ, az arca meglepettséget tükrözött, ahogyan a többieké is. Valószínűleg, ők is hallották, hogy ki van a vonal másik végén. Én is koncentrálni kezdtem, de csak annyit tudtam kivenni, hogy egy női hang Jaspert követeli a telefonhoz, így nem igazán értettem, hogy mi is folyik itt. – Beszélni akar veled, azt mondja élet-halál kérdése – nyújtotta a készüléket Jasper felé végül Carlisle. Alice kezében ropogó hangot adott a műanyagcsibe, de nem szólt egy szót sem.

- Mondd! – szólt a telefonba Jasper, majd faarccal kisietett a nappaliból. Megrökönyödve pillantottam körbe. Mintha mindenkiben megfagyott volna a levegő. Alice üveges tekintettel meredt maga elé, miközben a csirke feje leesett a szőnyegre. Kellett pár másodperc, mire egyáltalán meg mertem szólalni, de akkor is önkéntelenül suttogóra vettem a hangomat, bár tudtam, hogy felesleges.

- Mi folyik itt? – kérdeztem Edwardtól. Kifújta a tüdejéből a levegőt, aztán felpattant a földről.

- Gyere, most hazakísérlek – húzott fel a földről. Rose adott egy puszit az öcsém fejére, majd kérés nélkül átadta. Valami gond volt. Valami olyasmi, ami az egész családra kihatással lehetett – és az arcukból ítélve, negatív kihatással. Ahogy kiléptünk a nappaliból, Alice még csak el sem köszönt tőlem. Ez még jobban megerősítette bennem a rossz érzést.

- Mi történt? – álltam meg az erdő szélén, miután Edward majdnem szó szerint kitoloncolt a házból.

- Semmi – rázta meg a fejét.

- Nem vagyok hülye! – csattantam fel idegesen. – Valami gond van. Tudni akarom!

Edward úgy tett, mintha nem is hallana. Elindult a fák közé, én pedig kénytelen-kelletlen követtem.

39 megjegyzés:

  1. wáááh:D imádom:D
    nekem először Jade ugrott be...de Ő miért telefonált volna? huha nemtudom *gondolkodófejetvág* ezen még átrágom magam:D
    jaj Ed meg Isa olyan kis cukik együtt:)
    Spirit grat:) ismét egy nagyon jó feji volt:D
    Emmettet meg Roset annyira bírom mikor civakodnak :D nagyon tetszett:D

    VálaszTörlés
  2. Áh hát nem lehet így befejezni! :)vagy talán mégis:):)
    Jó kis feji volt, köszönjük az élményt! Ez jó befejezése a hétnek!
    Örülök hogy elkezdődött megint a közeledés Edward és Isabella között...
    Először azt gondoltam hogy Jade hívta Jaspert, mert az magyarázatot adna Alice viselkedésére is...vagy nemtom, hogy scaj meg minden...de nem úgy szólna bele Jasper hogy "Mondd"
    úúú nagyon kíváncsi vagyok!!!
    A poénok most is jók voltak...mint mindig:)
    Na ennyi voltam...

    VálaszTörlés
  3. Woof woof bébik xD Először nekem is Jade ugrott be, de hát... mind1. Áh olyan jo kis fejezet lett! Nagyon tetszett! :D /Bijjuss/

    VálaszTörlés
  4. Áááááá és megint függővég.
    Amúgy imádtam a fejezetet, mint mindig. Főleg az elejét, az annyira... szóval igen :D
    Amúgy azt hiszem, találtam egy nem is olyan rejtett jelentést. :D
    A telefon meg... hát persze, hogy Jade-re tippelek első sorban, mert ő lenne a teljsen kézenfekvő, de ha jobban átgondolom, nem sok logika van benne.Meg természetesen sose aza megoldás, ami a legkézenfekvőbb lenne, mert sikerül mindig megcsavarnod. Talán Saroe vagy Juliette volt a telefonáló. Esetleg megtudták Jade történetét, ami Jasperhez köthető... vagy nem tudom.. Esther is lehetett. Ezen még gondolkodok, de szerintem nem Jade volt a telefonáló, bár lehet, hogy mégis...
    Szóval nagyon tetszett. :D

    VálaszTörlés
  5. Már régóta olvasom a történeted, de csak most szántam rá magam arra, hogy kritikát írjak. Hisz egy szóban ki lehet fejezni hogy mit gondolok a történetedről: SZUPER
    Úgyhogy nagyon gratula az eddigiekhez. Ehhez a fejezethez annyit, hogy osztom az előttem szólók véleményét, én is először Jade-re gondoltam, de attól tartok hogy ezzel nem találtam el, mert te nem írsz ennyire egyértelmű dolgokat, inkább megycsavarod még a történetet.
    Így hát attól tartok, hogy izgulhatunk amíg megírod a következő fejezetet, mert esélytelennek tartom, hogy kitaláljam. Már nagyon várom a folytatást...(tudom tudom a jó fejezethez idő kell úgyhogy nem sürgetlek):D

    VálaszTörlés
  6. Én úgy sejtem Maria telefonált:D De amúgy tök jó mint az előzők:)
    Noncsy

    VálaszTörlés
  7. Szia Spirit!
    Nagyon jó lett ez a rész is, köszönjük!
    Edward és Isabella olyan aranyosak együtt... Amikor elmondja Ed, hogy neki sem rossz Isa illata... *sóhajt*
    Nagyon kíváncsi vagyok, mi történhetett Edward és Nate közt, az előző részben már úgy tűnt, Ed nem csinál gondot a kis incidensből... :) De amikor visszajött, nagyon feszült volt, szóval nem tudom...
    A titokzatos telefonálóval kapcsolatban meg, mivel Alice nem látta előre a hívást, gondolom, hogy egy farkas lehetett, női farkast meg csak egyet ismerünk Isán kívül... De nem tudom, mi lehetne a magyarázata. De nem is baj, ha nem találjuk ki előre, biztos meglepsz majd minket. :)
    Puszi és siess a folytatással!

    VálaszTörlés
  8. jujj ez ez áhh imdáom*.* Emmet bezsólásai (előke). Rosalie: akkor egy hónapig nem fogok szexelni veled *nagyon röhög* Alice oylan édi volt, mikor tanitotta a Kis Edy Babát beszélni.:D Elképzeltem, hogy mi lenne, ha a nagy Edwardot is Edy.nek becéznék *kuncog* Olyan édes együtt Edward és Isabella :) Hujujj ki telefonált? Csak nem Jade? És mit bezsélt a két fiú egymással? És mi ez a végén ez a nagy titkolódzás?

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Elolvastam az új fejezetet, és most jutottam el addig, hogy a beszámolókat is elolvassam.

    Teljesen elpityeredtem...

    Az új fejezet pedig:

    A 'ki telefonált' kérdésre a válasz sztem Maria.

    1. Alice ki miatt lett volna ennyire feszült, ha nem Jasper előző ""párja"" miatt?

    2. Nem tudok elképzelni mást, akinek Jazz csak úgy odavakkantaná, hogy 'Mondd"

    3. valóüszínű, hogy azért 'toloncolta ki' Ed Isabellát, mert ugye Maria és a társai nem vegák... és mivel az igazi vérfarkasok és a vámpírok között elég erős az ellentét, nem biztos, ha Isabella átváltozna, nekik is azonnal leesne, hogy ő csak alakváltó (ahogy Aro is azthitte, hogy igazi vérfarkasok...)

    Arra mondjuk kiváncsi lennék, hogy miért viselkedett Edward ilyen idióta módon, miután visszajött kintről.

    Lehet, hogy ennek a könyvnek a fő konfliktusa a titokzatos telefonáló köré épül? Lehet, hogy a megoldást Jade jelenti?

    Megint adtál gondolkodnivalót :)

    Köszönök mindent!

    Puszi

    VálaszTörlés
  10. wíí de jó fejezet volt...amikor Ros kijelentette hogy akkor nem szexelek veled egy hónapig hát akkor szakadtam a röhögéstől :D XD nagyon teccett ez az egész de a vége természetessen megin olyan hogy szenvedve várom a folytatást hogy mi lesz ....Én is egyszerre arra gondoltam h Maria telefonált amikor az monta Jesper hogy"Mondd"

    VálaszTörlés
  11. Szia!

    Mint bármelyik másik, ez is nagyon jól sikerült fejezet. Csak hát már megint ilyen véget írni neki...
    Abban majdnem teljesen biztos vagyok, hogy nem Jade kereste Jaspert, mert a korábbi fejezetekből ítélve Jasper még véletlenül sem úgy kezdte volna, hogy Mondd. Reni felvetése szerintem helytálló Mariaval kapcsolatban, bár nekem ez elsőre eszembe sem jutott.
    Személy szerint én már nagyon hiányoltam Emmetet, most is nagyon jót röhögtem a beszólásain, hogy Rosalie-ról már ne is beszéljünk. Ez volt aztán a fenyegetés... :)
    Már várom az új fejezetet, mert ebből a storyból sosem elég! :D
    Puszi,
    Vicky

    VálaszTörlés
  12. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy Jade Joshnak elmondta a dolgokat, aki ezután valahogy kikotyoghatta, vagy pedig hallgatózott Juliette, Saore vagy Esther...akik közül az egyik felhívta Jaspert...vagy Maria telefonált...Elképzelhető, hogy Alice nem a féltékenységtől akadt ki, hanem mert mondjuk Jade elhatározta hogy megöli Jaspert...vagy nem is tudom...úgysem tudjuk kitalálni, drága szerzőnk ennél csavarosabban oldja meg a dolgokat mindig...:):):)

    VálaszTörlés
  13. Húha... Hát, lesz min gondolkodni, úgy érzem =) Nem tudom, hogy pontosan mi játszódhatott le a két fiú között. Ötleteim vannak, de az túl egyszerűnek tűnik. A telefonáló meg... Vagy Maria, vagy pedig Jasper utána következő útitársai (Charlotte és Peter, ha jól emlékszem), de inkább Maria. És gondolom van valami köze Jade-hez. Talán figyelmeztetés, vagy hasonló. Esetleg a telefonáló tudja, hogy Jade farkas, és azt akarja, hogy pusztítsák el? Vagy a vőlegénye él és meg akarja keresni, de annak nem biztos, hogy jó vége lenne... Na jó, már összeírkáltam minden hülyeséget. Kíváncsian várom, mi az igazi megoldás.

    VálaszTörlés
  14. Szia Spirit!!
    Nagyon jó lett ez a feji is.
    A titokzatos telefonálót illetően eggyetértek Noncsyval és Mismouthtal, hogy Maria volt az. Nagyon jó poénok voltak benne, Emmett és Rose *röhög*
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi történt akkor amikor Edward kiment Nate után.
    Nagyon várom már a folytatást!!
    Puszi, Rowan

    VálaszTörlés
  15. Ja, még ezt elfelejtettem: gondolom Jade nem véletlenül ment Joshuához. Szerintem olvasta a leveleket, és beszélt vele, de persze ki tudja... (Spiriten kívül =D) Nem tudom, lehet, hogy valaki a rezervátumból telefonált. Először azt gondoltam, hogy nem, mert Jasper válasza ehhez nem nagyon illik, meg valahogy nem tudom elképzelni, hogy szóba álljanak valakivel Carlisle-on kívül. Aztán az is megfordult a fejemben, hogy végül is az ő telefonjára érkezett a hívás, és mondjuk Maria miért őt hívná. Mondjuk valószínűleg az elismert doktor számát könnyebb megszerezni. Na most már magamat is összezavartam XD

    VálaszTörlés
  16. Halihó! :)

    No összeszedem a gondolataimat. Először is imádtam az Edward-Isabella jeleneteket, főleg az elején a fejinek. Nagyon aranyosak voltak, Alice pedig jól végzi a "munkáját". Túl jól. :D

    Emmett pedig, tényleg hiányzott már. :) És ez a beszólás Rose-tól, nagyon röhögtem rajta. Kíváncsi lennék, hogy a szülinapi dolognál, mire is gondoltál... Edward viselkedése szerintem abból adódik, hogy a múlt jutott eszébe, Bella.


    De hát igen, ami leginkább foglalkoztat megint, az a hívás. Tudtam aludni tegnap, de akkor is járt rajta az agyam. Legelső tippem, amit Mismouth is mondott. Maria. Biztos vagyok benne, hogy nem Jade, mert ő nem is tudja elvileg, hogy Jasper ilyen közel van hozzá, meg honná tudná Carlisle számát. És hát Jasper sem lenne ilyen segítőkész vele és nem tegezné. Oké, kideríthette Jade Carlisle számát, de ezt nem tartom valószínűnek. Távol akar maradni a Cullenektől. Viszont olyan valaki hívta Jaspert, aki ismeri, aki miatt Isabella nem lehet ott, tehát gondolom nomád vámpír. És ha nem Maria miatt viselkedett volna így Alice, ahogy, akkor ki miatt? Charlotte és Peter is eszembe jutott, de Alice miattuk nem nézne maga elé üveges tekntettel.

    No hát majd kiderül, remélem nem vagy(ok)unk messze az igazságtól. :)

    Egyébként meg nagyon jó a feji, de ezt remélem már tudod.

    Pusziiii!!!

    VálaszTörlés
  17. Sziasztok!
    Emmett és Rose nagyon jók voltakxD Meg Emmett beszólásai..:D
    Isabella kezdi már megtanulni a "leckét", ahogy látom (olvasom), alszik a farkasa:D
    Hát a hívással kapcsolatban először Jade ugrott be, de akkor Jasper biztos nem azt mondta volna, hogy : Mondd.
    Talán tényleg Maria, és az előző hsz-okból is nagyjából mindenki erre gondol:D
    Ja egy kérdés, lehet hülyeség, de Alice nem akkor néz "üveges" tekintettel, mikor látomása van? Vagy itt csak olyan "emberi" üveges tekintetről van szó?
    Mert ha látomása van, akkor a telefonáló nem lehet farkas, ezáltal Jade sem.
    Vagy én kombinálom túl Alice tekintetét?xD
    Ismét egy szuper fejezet:D
    Puszi, Lou:)

    VálaszTörlés
  18. mondd h nem jade aki beszel jasperrel
    nagzon jo fejezet volt
    tovabb

    VálaszTörlés
  19. jájj, Emmett olyan aranyooooos :)
    meg az egész Cullen család hangulata..meg hát Rose xDxD
    sztem is Maria volt.. de ez nem éééér. már megint nem tudjuk, mi lesz.. fejiiit. MOST ! :P
    már alig várom. puszii

    VálaszTörlés
  20. Spirit nekem nagyon tetszik ez a fejezet is, ha könyvben lenne akkor nem bírnám letenni. A fejezeteket direkt így fejezed/fejezitek be?? mármint hogy pont egy izgalmas rész közepén illetve kezdetén szakad meg, vagy ez a véletlen müve??? És a telefonáló szerintem Jasper régi barátai lehettek mint: peter,Charlotte vagy MAria. De az sem kizárt Jade lett volna,kicsi a valószínüsége, maradok az első megérzésnél Maria volt az.Várom a következő fejezetet:)
    Franci

    VálaszTörlés
  21. Elismerésem!!! :D Szuper, mint a többi...nagyon várom a folytatást! :D Shane

    VálaszTörlés
  22. Ezek a befejezések!!:O:D mindig a legjobb részeknél:O:D:D!!!
    nagyon tetszik!!!:):)
    Bocsi,hogy a 8-hoz 9-hez nem írtam kommentet, de nyaralni voltam, és egybe olvastam végig mindet most!!!
    jó sok mindenről lemaradtam, de pótoltam:D:D
    Gratula hozzá!!:) nagyon szupiii!!
    Már várom a következő részt!!!:)

    VálaszTörlés
  23. Hali!
    Oh wao!! Ez komoly volt!! először is édes Edward meg Isabella! Olyan aranyosak együtt!!
    Jaj imádom Emmettet!!!Annyira idióta!!!:D
    Aztán Alice is aranyos volt amikor Edi babával játszott!!!
    Miért fontos az hogy Isabella suliba járjon? És ki miért hívta Jaspert?? jaj írd meg gyorsan a kövi fejezetet mert nem bírom ki!!!!!
    Imádom ezt a történetet!!!!

    VálaszTörlés
  24. Szia Spirit!

    Megint nagyot alkottál, gratula!

    Egy kicsit nekem a Múlt Árnyai jutott eszembe... ott volt minden ilyen idillien családias... jól haladnak Edwardék! :D Ennek úgy örülök!

    Arra nincs tippem, hogy Edward és Nate miről beszélhettek... :S

    De hogy ki lehetett a telefonáló, arra több komoly tippem is van. Már írták mások is, hogy Maria. Ez ugrott be első tippnek. Őt követte Peter vagy Charlotte, hiszen egykor még társak voltak, ezért lehet tegezően baráti a "MONDD!" megszólítás.
    Aztán arra gondoltam nem-e valami "taktikai vagy stratégiai" jellegű a hívás, mert akkor számításba jönnek még a Denaliak is... Bár abból ítélve, hogy Carlisle nem a keresztnevén, hanem hivatalosan: Dr. Cullenként szólt a telefonba, azt gondolom, hogy számára ismeretlen számról kapott hívást, ezért a Denaliakat mégis törölném. Maradnak tehát Jasper ismerősei... Jade eszembe sem jutott! Ő ki van zárva! (mondjuk valamelyik farkas tudhatja Carlisle telefonszámát, mert ugye többször is segített Saore-nak, tehát mégiscsak lehet valamelyik farkas, de Jade akkor sem! Emellett kitartok! Erre utalhat a doktorként való beköszönés!!!)

    Inkább azonban az a valószínű, hogy Jasperéknak vendégeik érkeznek, azért paterolták ki gyorsan Isabelláékat a Cullen házból, és kíséri el Edward őket, vagyis veszély közeleg, ezért Ed félti őket!
    Na kiváncsi vagyok közel járok-e az igazsághoz, esetleg beletrafáltam?? ;)

    MSN-en kitárgyaljuk Spirit!
    Addig is pussz!

    VálaszTörlés
  25. Szia!

    Végre utol értem magam, és juj, nagyon jó, és ha lehet ezt fokozni, egyre izgibb a sztori!
    Azért picit sajnálom Nate-et, velem ez mindig így van, mindig azt "bátorítom", akinek semmi esélye...
    Várom a folytatást;)
    Pussz
    Chi

    VálaszTörlés
  26. Sziaa!!
    Remek feji...!!! Ez az "Edy baba" már nekem is eszembe jutott, jókat röhögtünk rajta a lányokkal, és azt hiszem remekül kijátszottad, tényleg!!! Először a telefonálóról azt gondoltam Jade, de már nam vagyok benne biztos... Talán Maria...? Úgyis megtudjuk, ne igaz?
    Nagy örömet okoztál ma is! KÖSZÖNÖMMMM!
    Másik Zsani

    VálaszTörlés
  27. Szia!
    Nagyon jó lett:DKöszönöm hogy Emmett benne volt a fejezetben már hiányoltam mint tudod.
    A mostani fejezetben pedig bajt szimatolok.
    Hogy ki a telefonáló az majd úgy is kiderül te mindig meglepsz így most nem találgatok:D
    A suli pedig jó ötlet igaza van a családnak hogy be kell fejeznie Isabellának a sulit, de szerintem Cullenék nem örülnének ha a rezervátumba járna Isabell ,de ha meg Forksba jár akkor abból elég sok bonyodalom származna.Mondjuk sok mindent megtudhat Bella nagyiról.:D
    Köszönöm és várom a következő fejezetet:D
    Üdv R.E

    VálaszTörlés
  28. Szia!
    Jaj, nagyon jó:) Imádtam:) Marie telefonált? El ne mondd! CSak tippelgetek:P
    Puszi

    VálaszTörlés
  29. Szeretném olvasni a következő fejit, mert lekaparom a tapétát lassan! xD
    Sokáig nem tudtam olvasni, mert nem voltam netközelben, erre most elolvastam 6 fejezetet zsinórban.... és mennék tovább.. és nincs. Ez igazán kegyetlen xD
    Imádlak Spirit :P

    Legra voltam :-*

    VálaszTörlés
  30. Lemaradt...

    Petra!
    Szerintem Edward azért tartja fontosnak, hogy Isabella suliba járjon, mert tudod van ez a mániája, hogy mindent át kell élnie. Az érettségi bálról beszélek meg az érettségiről... de ez az én véleményem :)

    VálaszTörlés
  31. Nagyon jó lett!Én is várom a következő fejit.
    Amúgy mi történt Victoriával? Éli tovább az életét? Találtam egy ugyanilyen ficit ugyhogy lehet hogy valaki ezt másolja.

    VálaszTörlés
  32. Köszönöm mindenkinek a hsz-t. :)

    Anna megírnád kérlek mailben a spiritbliss24@citromail.hu címre annak az oldalnak a címét, ahol szerinted a másolat van? Köszönöm szépen! :)

    VálaszTörlés
  33. Szija,
    Nem tudok mit mondani, nagyon jó lett( again), de ezektől a befejezésektől komolyan az őrületbe megyek :)
    Várom a kövi fejit!!!
    P: Detti

    VálaszTörlés
  34. Van egy olyan érzésem, h ez Maria lesz.Mondjuk az 1. másodpercben és is Jade-re gondoltam, de aztán mégsem.

    VálaszTörlés
  35. "Akkor nem szexelek veled egy hónapig!" xD hát ezem negint röhögtem egy sort xD
    amúgy szerintem Jade hívta fel Jaspert. vagy nem :/ de végülis honnan tudta volna hogy ott van? áá.... nem értem.
    inkább nem is filózok mert csak belezavarodok...

    VálaszTörlés
  36. Kedves Spirit Bliss!

    Első ízben szeretnék gratulálni az eddigi írásaidhoz, minden fejezet eszméletlenül izgalmas. Nekem személy szerint jobban tetszik, mint az eredeti!
    Szerintem is Maria hívta Jaspert egyébként...
    Mikor kerül fel a következő fejezet?
    Sok sikert, kitartást, és rengeteg ihletet a továbbiakhoz!

    Üdv: Liv

    VálaszTörlés
  37. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  38. Igen, szerintem is elképzelhető, hogy Maria hívta, azért kapta fel Alice úgy a vizet.^^ Vagy ha mégis Jade hívta, akkor becsülöm, hogy megtartotta a szavát, és nem jött át csak úgy a határon, hanem Jaspernek telefonált. Bár, ez nem túl valószínű. Mármint, hogy tud Jasperről. Tehát marad Maria.^^

    VálaszTörlés