Twilight tali képek frissítve + Freeb beszámolója

Szóval, a tali képei frissítve lettek, felkerült pár új, itt találhatjátok őket:
http://picasaweb.google.hu/nevramiel/SpiritBlissTwilightTali2009?feat=directlink



És elkészült Freeb beszámolója is:

No akkor jöjjön az én leírásom, saját szemszögemből a taliról. Meg kell mondjam, rendkívül nehezen álltam neki. Annak ellenére, hogy fanfictionoket írok, ez valahogy nehezebben ment. Mert itt a saját érzéseimet írtam le. :) De remélem, ki tudom fejezni magam úgy, ahogy elképzeltem, amikor nekiálltam ennek. :)

Nagyon kíváncsian vártam azt a pénteket, hogy mi is lesz. Jucával már előre megbeszéltük – vagyis tervbe vettük -, hogy esetleg találkozunk előbb, s majd együtt megyünk a buszmegállóba a többiekhez. Pénteken két óra körül taliztunk azt hiszem, hol máshol, mint az Árkád előtt. Bementünk a vásárcsarnokba, mert anyum megbízott egy feladattal: vigyek haza tíz tojást. Hát mondanom sem kell, azon gondolkodtam, hogy fogja kibírni az egész délutánt épségben. :D De! Egy szemet kivéve az összes túlélte. :D

Miután megvettem a tojást, Jucával az Árkádba vettük utunkat, hogy leüljünk egy nyugisabb helyen – ami természetesen egy bevásárlóközpontban mondhatom nincs is -, s beszélgessünk. Nagyon sokat dumáltunk, terítékre került persze a tali is. ;) Már akkor izgatottak voltunk a nap további alakulása miatt. :D

Mivel jó sok időnk volt, így hát előbb meg is érkeztünk a buszmegállóba – pontosabban az ominózus váróterembe :D -, ahol jelentem mi voltunk az elsők! :D Még Bliss és Szandi is később jöttek. Aztán pár percre rá már négyen álltunk a váróterem előtt, várva a talira érkezőket. Nem is néztek páran ferde szemmel ránk a Twilight-os táblácskával a körünkben – vagyis Bliss kezében. :D Már izgatottan vártam, mikor is ismerem meg a többieket, s ők hogyan fognak hozzám viszonyulni. Egy kicsit rossz érzésem volt, hogy nem vagyok ismert Bliss kritikáinál, mint olvasója, s ebből arra gondoltam, hogyan is kerülök én oda a találkozóra? De Bliss már egy hónappal kb. előtte megnyugtatott, hogy Szandi és nélkülem nem is lehet tali. Szörnyen jól esett, és remélem senki nem fog megharagudni rám, hogy ilyet mondtam. :S

Szóval nagyon vártam a találkozást, főleg, hogy egyik legkedvesebb – persze Jucán kívül -, kritikálómat, Vikit is megismerhetem személyesen. Ez nekem nagy elismerés volt, nem beszélve a többi emberről, akit megismertem alig pár óra alatt, és mindegyiküket őrzöm az emlékeimben, a szívemben. :) Legelőször Csilla és Viki csapódott hozzánk, így már hatan vártunk Bliss és Szandi által készített lista sorrendben érkezőjére, messziről jövő Vikire. :) Ami vicces volt az az, hogy nem szemből, vagy oldalról, egyenesen hátulról csapott le kis társaságunkra! :D Egy gyors bemutatkozás után – Jucának és nekem ismételten -, az Árkád felé vettük az irányt, hogy hűsítő innivalót vegyünk a nyári melegben.

Még mindig nevetek, mikor arra gondolok, hogy egymás után kétszer mozgólépcsőztünk, mert nem tudtuk eldönteni, mit is akarunk. :D Aztán végül is a megvett innivalókkal együtt elfoglaltunk majdnem két asztalt fent a kajáldáknál, míg vártunk a fél hat körül érkezőkre. (Az időpontokat már nem nagyon tudom. :D) A hangulat már akkor rendkívül jó volt, ez biztos. :)

Aztán újból kimentünk a buszmegállóba, mert érkezett két mosolygós lányka, Ági és Eszter. Emlékszem épp azon tanakodtunk mi heten, hogy az épp leszállt két lány, akik fényképeket készítgetnek a másik oldalon, vajon ők lehetnek-e. :D Mókás volt. Végül észrevettek minket, s addigra jól megszokott gyülekezőhelyünkön – ami, még én nem említettem egy kiszáradt medenceszerűség volt -, bemutatkoztunk egymásnak.

Ezen a napon már csak egy emberkére vártunk, Renire. Addig, míg vártuk őt, behelyezkedtünk a váróterembe, ahol későbbi játék közben megismerkedtünk a – most már kedvenc -, takarítónőnkkel. Azóta is láttam már párszor Pécsen, mikor a buszomra várva ültem a megállóban. Elhihetitek magamban – mert hát mégis csak hülyének néznének, ha hangosan röhögnék -, röhögtem. :D Szegény Reni, nem tudta, hogy mi vagyunk azok az elvetemült twilightos emberkék, akiket keres. Ugyanis, amikor bejött épp HP-ról beszéltünk, azt hiszem. :D Szóval először bejött hozzánk, aztán kiment, és csak utána egy mobilhívás alkalmával derült ki, hogy minket keres. :D Miután Reninek is mindenki szépen sorban bemutatkozott, belevetettük magunkat az említett játékba. Már régebben játszottunk ilyet Bliss-szel, és emlékeztem, milyen kis szivatós játék. Főleg, ha az ember, pont arra nem gondol, vagy pont annak nem jut eszébe a keresztneve, akinek épp a neve a hátán van. :D Mint az én esetemben. :D Hogy nem jutott eszembe… *fejére csap * Bliss aranyos volt, és segített kicsit. :) ;) Ennek ellenére, csak nevettem magamon, és élveztem a társaságot, s a játékot. Az sem érdekelt, hogy a hátunk mögött a buszra váró emberek kicsit furán néztek ránk, az összegyűlt kis társaságra a váróteremben, akiknek hátán egy papíron valami iromány volt. :) És még a takarító néni sem dobott ki minket másokkal ellentétben.. :P:D Bírt minket… :D

A játék után jött aztán a nagy beszélgetős este. A fentebb említett kiszáradt medencéket elfoglaltuk teljes létszámmal, ki állva, ki ülve a lépcsőn hallgatta a többieket. Még mindig tök jó érzés, ahogy visszagondolok, mennyi mindent tudtam meg akkor egy-egy emberkéről, mi mindent osztottunk meg egymással. :) Aztán sajnos a hazamenés ideje is eljött, én pedig győzködtem Blisséket, hogy az utolsó buszomig ne kelljen sokat egyedül várnom, s addig is maradjanak, ha tudnak. Utálom a járatokat, mert az egyik túl korai, a másik túl késői… Még mielőtt azonban elmentünk volna haza, vagy épp Blisshez Reni és Viki, mindenki átadta ajándékát Blissnek. :) És én is kaptam egy ajándékot Jucától! Azóta is a párnám, amin – természetesen -, általam kiválasztott twilightos képek vannak, ott van az ágyikómban. Használni nem merem, nehogy valami „kárt” tegyek benne. :D És még mindig nem kaptam kielégítő választ tőle, miért is jutalmazott meg egy ilyen szép ajándékkal, de nagyon aranyos volt, és köszönöm neki! :) *puszit dob *

Az ajándékozás után aztán elbúcsúztam egy-egy puszival újdonsült kis barátaimtól, hogy a tizenegyes buszmegállónál elszakadva tőlük, hazafele vegyem az irányt. Jó későn értem haza, úgy negyedtizenkettő körül, egy gyors fürdés, meg egy kis evés után, már mentem is az ágyikómba, hogy holnap fel bírjak kelni. Bár jó sokáig nem tudtam elaludni, forgott az agyam a nap eseményein. :D

Másnap reggel ismételtem találkoztam Jucával, ugyanis egy órával előbb volt csak buszom, mint amennyit megbeszéltünk Bliss-szel találkozó időpontját, s Juca volt olyan aranyos, hogy addig velem volt. :) Nem kellett egyedül eltöltenem ennyi időt. Elbeszélgettünk, míg a vonatállomásra mentünk. Hát persze, hogy mi voltunk az elsők, aztán szépen sorban megjött Csilla Ágival és Eszterrel, Viki, majd Bliss, Szandi, Viki és Reni. :) Ameddig vártunk az érkezőkre, addig játékkal ütöttük el időnket. Bliss és Szandi titokzatosan csak keveset árultak el belőle, hogy majd a későbbi társashoz kell. Élveztem az apró tesztet, mert kíváncsi is voltam, hova is kerülök a besorolások közül. Mindenféle válaszom volt, mégis a farkas csoportba kerültem. Amit picivel később Bliss elmondott – tulajdonságokat -, azok illettek is rám, úgyhogy jó csoportba kerültem, bár a többi is ugyanilyen jó lett volna a társaság miatt. :)

Még készen sem lettünk a teszttel, már befutott Anna is, majd Franci, Sztella, Virág, Gigi, Dia, Melinda és Zsani. :) Miután végre együtt volt teljes létszámmal a csapat, felnyomultunk a helyi járatra, s végállomásnál Blissnél kötöttünk ki. Hát igen, anyukája igencsak meglepődött arcot mutatva nézte a sok emberkét, ahogy bevonulunk Bliss szobájába. :) Mivel egy kicsit sokan voltunk, s szűkösen is – bár a jó emberek kis helyen is… -, úgy gondoltuk, inkább lemegyünk a füves területre a ház előtt, ahol kényelmesen elhelyezkedhetünk pár takaróval alattunk. :D Egy kisebb vásárlás után, már műanyag poharunk és szörpünk is volt, egy fincsi hideg teával kiegészülve.

Miután mindenki oltotta szomját, s elhelyezkedett, papírt és tollakat keresgéltünk a 48 +1 kérdéses Bliss és Szandi által készített „teszthez”. Persze mondanom sem kell, hogy Bliss regényéből voltak a kérdések, némelyik jó nehéz, apró részletek, amik néha elkerülik az ember figyelmét, amikor vannak izgisebb részek is a fejezetben. :D Hm… Vagy csak nekem? *vigyorog * Némelyek pedig könnyebbek, hogy az emberkének legalább azok helyesek legyenek. :D *röhög *

Sajnos az időjárás keresztül húzta számításainkat, így mielőtt még elkapott volna ott kint minket a vihar, újra bezsúfolódtunk Bliss szobájába. Szegény Szandi javította a kérdéseket, míg mi vígan játszottuk a társast, ami nagyon, de nagyon jó volt, és tetszett. Pontosan már nem emlékszem, hányadik is lettem a tesztes játékban, de ahhoz képest, hogy azt hittem, nagyon sok mindenre helytelen választ adtam, nem végeztem rossz helyen. És egy kis önfényezés: mi, vagyis a farkasok lettünk az elsők a társasban. :D A feladatok nagyon ötletesek és aranyosak is voltak, amikor olyant kellett, hogy meggyőzzük a szereplőket egymás igazáról. És írtunk egy szerintem jó kis versikét is. :) Nagyon jól éreztem magam és azok az agyagbábuk hihetetlen szépek voltak. :) Ezúton is egy nagy köszönet Gabinak! :) Blissnek és Szandinak is persze. ;)

Hú… és az első helyezett – Juca -, egy könyvet kapott, nem is akármilyet, hanem Bliss A múlt árnyai című fanfictionjét!!! Ott ültem Reni mellett, amikor kihirdette Szandi az eredményt, és ott „óóó” –ztam, hogy azta! Úristen, Bliss könyve!!! :D Aztán, miután Juca megnézte, „elkoboztuk tőle” pár percre, hogy kezünkbe vehessük, s megnézhessük teljes életvalójában a könyvet. És az elején még benne is vagyok. Még mindig könnyek szöknek a szemeimbe… :) :S Ahogy Jucának is, mikor kezébe vehette. :)

És utána jött csak a személyre szabott dedikálás Blisstől a nyereményként kapott könyvjelzőkre, amik az órarendekkel együtt meseszépek lettek. Hát igen, ott majdnem elsírtam magam… :S Én már csak ilyen érzékeny lélek vagyok. A lényeg, hogy Bliss jó sokáig irogatta a könyvjelzőket. :D

A nap fénypontja pedig… Twilight. Mi más? :D Filmformában, természetesen angolul, felirattal. Nekem tetszett, hogy nagyobbacska körben - ami a tv körül volt -, elfoglaltuk helyünket, s mindenki a filmet nézte. Majdnem mindenki, mert Reni és én egy darabig csak félig, ugyanis elég nagy kényszert éreztünk arra, hogy megcsodáljuk Dia twilightos képes gyűjteményét. Fantasztikus volt! :D Szóval, hol a képeken olvadoztunk, hol a filmen megjelent szereplőkön. :D Na és azért egy jelenetet megnéztünk szinkronnal is, hogy röhöghessünk egyet. A hangulat isteni volt! :)

Aztán sajnos eljött megint csak az indulás ideje. Csillának, Áginak és Esztinek kicsivel előbb kellett elmenniük, mint nekünk. (Juca, Viki, én) No és most jön a fénypont, amit senki nem hagyott ki szinte a leírásából. :D Szóval kimentünk a buszmegállóba, Bliss, két Viki, Reni, Juca, Anna és én, amíg nem jött a busz beszélgettünk. Na igen, az a busz el is ment előttünk, mondván, úgy is jön még egy. Csak ott volt a bibi - utána derült ki -, hogy azzal már nem érek be az utcsó buszom indulására… Hát pöppet rosszul éreztem magam, mert anyuék vártak otthon, Blissnél pedig már így is hatan „szállást foglaltak”. Persze mindenki örült, hogy ott maradtam… Köszi csajok, hogy nem dobtatok ki. :P :D

Így hát, amikor visszamentünk, Szandi, Zsani no meg Dia és Melinda igen csak meglepődtek, hogy újra ott vagyok. :D Aranyosak voltak és szorítottak nekem helyet a szobában. :) Miután mindenki elhelyezkedett, elkezdtünk nézni egy animé-t – amit én nem ismerek, nem is figyeltem nagyon rá -, aztán azt vettem észre, hogy már majdnem mindenki alukál. Így hát én is fordultam egyet és megpróbáltam aludni.

Reggel korán keltem, Blissel együtt, olyan öt óra után. Sajnos korai busszal haza kellett mennem, mert aznapra családi programot szerveztek nekem. Pedig úgy maradtam volna még vasárnap is veletek!! :( Reni és Viki is felébredt, mikor mentünk. Még egy integetésre futotta az álmosakat pislogó Vikinek, mielőtt kiléptem volna a szobából. Renitől pedig kaptam egy ölelést útravalónak. A buszmegállóban még elköszöntem Blisstől, aztán már csak a buszról nézhettem alakját, miközben arra gondoltam, milyen jó nap vár rájuk még…

Hát itt véget is ért nekem a találkozó. Remélem, hogy nem felejtettem ki semmit és senkit a leírásból. :D

Puszi Mindenkinek!!! :))))) Freeb