.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. május 29., szombat

A jelen boldogsága - 20. fejezet

Szandi eltűnt msn-ről valahová már két órája, szóval, ezt a fejezetet kivételesen Fummie bétázta át. :) Köszönöm neki, hogy a segítségemre volt ilyen késői órán, hogy még most frisselni tudjak. :) Bár lehet, hogy már mindenki alszik... :D Nah mindegy... Aki még ébren van, annak jó olvasást most, aki már alszik, annak pedig holnap. :)

Utólagos kiegészítés (május 29.): Szandi is átolvasta ma reggel, úgyhogy részéről is megvolt a bétázás. :)



20. BIZALOM




MÉG MIELŐTT EDWARD megállíthatott volna, kiugrottam az ágyból, és azonnal a földszint felé rohantam. Juliette és Saore legalább olyan rémülten meredtek az ablaknál álló fekete farkasra, mint én. Joshua teste megfeszült, mintha valakire rá akarná vetni magát, fogai pedig fenyegetően villantak ki a szájából, ahogy morogni kezdett.

- Mi történt? – kérdeztem azonnal, de a lányok megrázták a fejüket. A farkas megmozdult, és tett egy lépést az ajtó felé, de Edward hangja megállította.

- Várj még! Úgysem érnél oda időben, és… Azt hiszem, nem akarja bántani őket. – Visszafojtott lélegzettel pillantottam felváltva Edwardra és Joshuára, és azt kívántam, bár én is átváltozhatnék, hogy láthassam, amit ők. – Fogd vissza magad! Én is aggódom! – mordult fel Edward, és összehúzott szemekkel meredt a farkasra.

- Mi az? Mi történik? – tettem fel újra a kérdést. Juliette kinyúlt, és belekapaszkodott Saore kezébe. Mindketten sápadtan remegtek a félelemtől.

- Gianna használja a képességét – kaptam meg a választ anélkül, hogy Edward rám nézett volna. A szívem eszeveszett tempóra váltott, és a tehetetlenségtől zihálni kezdtem.

- Miért? Mit akar? – jöttek belőlem az újabb kérdések. Meg akartam kérdezni, hogy bántani akarja-e Carlisle-ékat, de nem mertem ezt így hangosan kimondani a lányok miatt.

- Hagyd már abba! Így nem tudom, hogy mit gondolsz te és mi történik valójában! – csattant fel Edward idegesen. A farkas bosszús szemekkel méregette, de aztán lefeküdt a földre, és mancsait az orrára téve próbált lenyugodni és koncentrálni. – Gianna csak kísérletezik. Aro tudni akarta, hogy hat-e a képessége a farkasokra is… Nem fogja bántani őket. Már… Vége is – sóhajtott fel Edward megkönnyebbülve. – Nem tart sokáig a képessége hatása – pillantott a lányokra, hogy megnyugtassa őket. – És egyáltalán nem fájdalmas. Most már minden rendben. – Juliette könnyes szemekkel bólintott egyet, Saore pedig kifújta az eddig bent tartott levegőt. – Ez… érdekes – döntötte oldalra a fejét Edward elgondolkozva.

- Mi? Mondd már! – kezdtem egyre idegesebb és türelmetlenebb lenni. Igazán frusztráló érzés volt, hogy nem tudhattam biztosan, mi történik, és a szeretteim biztonságban vannak-e.

- Jonathan hagyta, hogy Gianna kipróbálja rajta a képességét. A többiek nem voltak lebénítva, csak ezt eddig nem láttam Nate mozdulatlansága miatt. A francba! – mordult fel Edward és Joshua egyszerre. Már majdnem megint rákérdeztem, hogy mit látott, de most Edward megelőzött a válasszal. – Megint emberi alakot öltött, nem látunk semmit.

- Hogyhogy Jonathan belement a kísérletezésbe? Ez őrültség! Miért hagyta volna? – túrtam bele a hajamba.

- Gianna valószínűleg, így is, úgy is kipróbálta volna a dolgot. Így Nate elérte, hogy csak rajta tegye, és a többiek szabadok maradhattak gond esetére – magyarázta el Edward.

- Oda akarok menni – nyöszörögtem, miközben tettem két lépést az ajtó felé.

- Arról szó sem…

- …szó sem lehet! Igen, tudom – fejeztem be Edward mondatát. – Tudom… - sóhajtottam fel. A tenyeremet a hasamra fektettem, hogy ismét emlékeztessem magam, miért is kell a fenekemen maradnom. Ez segített abban, hogy visszafogjam magam, de abban nem, hogy tényleg megnyugodjak. Zaklatottan vágtattam ki a konyhába, hogy ott a konyhapultra tenyerelve mély levegőket véve próbáljam megszűntetni a gyomromban lévő csomót.

- Jól vagy? – hallottam meg Edward hangját a hátam mögül. Gyorsan mosolyt erőltettem az arcomra, aztán a teáskannáért nyúltam.

- Persze – töltöttem meg egy bögrét.

- Biztosan? – éreztem meg a lepkeszárnynyi érintést a vállamon.

- Igen, csak aggódom – fordultam meg a teámat a pulton hagyva. – Rossz érzés, hogy nem lehetek ott, nem segíthetek, és fogalmam sincs róla, mi történik.

- Tudom – felelte Edward szemeivel a padlót fürkészve. Hirtelen elöntött a bűntudat.

- Sajnálom, hogy visszafoglak… - pirultam el. Nekem a kisbabám miatt muszáj volt vigyáznom önmagamra, de Edward csak azért nem ment Carlisle-ékkal, mert én erre kértem. Valószínűleg, ugyanazt érezhette, amit én is, csak neki kevésbé volt jó oka itt maradni.

- Bolond, kisfarkasom – csúszott a nyakamra a hűvös tenyér, és a mézszín szemek az enyémekbe fúródtak. – Szeretem a családomat, szeretném megóvni őket, de most már nem ők az elsők. A feleségem vagy – fogta meg a másik kezével az enyémet, és végigsimított a jegygyűrűmön. - Azért maradtam itt veled, mert te vagy a világon a legfontosabb számomra. Az elsődleges dolgom mostantól az, hogy rád vigyázzak, hogy téged boldoggá tegyelek és hogy melletted legyek.

- De… - kezdtem volna tiltakozni.

- Nincs semmi de – nyomott egy csókot az ajkamra, aztán elgondolkozva nézett rám. – Gondolom, már nem tudnál visszaaludni… Gyere, ülj le, és idd meg azt a teát… A kamilla jót fog tenni – szimatolt bele a levegőbe, aztán felemelte a bögrémet, és az asztalhoz húzott.

Jó pár órán keresztül csak üldögéltünk csendesen egymást és az odakint egyre éledező világot figyelve. Már éppen hajnalodott, mikor Edward hirtelen felkapta a fejét, a nappaliból pedig egy halk vakkantás hangzott fel.

- Közelednek – állt fel Edward a székről. – Nate és Aidan.

- És a többiek? – kérdeztem gyorsan.

- Otthon vannak, elvileg biztonságban. Gianna elment.

- Visszament Volterrába? – lepődtem meg. Furcsa lett volna, ha minden ilyen könnyen megy…

- Nem. Csak meghúzza magát a környéken, mert… - Edward szemei tágra nyíltak, mintha valamin meglepődött volna.

- Mert? – néztem rá nyomatékosan.

- Egyezséget kötött Carlisle-lal és a falkával… - ráncolódott össze a márványhomlok, aztán Edward felhorkantott. – Ha megölném Russelt, elválnál tőlem? – vonta fel a szemöldökét bosszúsan.

- A mosdós incidens után lehet, hogy még segítenék is neked… - forgattam meg a szemeimet. – Mit csinált már megint?

- Mesélt Giannának a képességéről.

- Mi? – pattantam fel én is a székről. – Ez akkor… mit jelent? Mi lesz most?

- Jonathan majd mindjárt elmondja… - pillantott az ablak felé Edward, majd megfogva a kezemet a nappali felé indult.

Amint beléptünk, már nyílt is az ajtó, és megjelent Nate Aidannal. Joshua vakkantott egyet, aztán kisietett a konyhába, hogy nem sokkal később már emberként térhessen vissza.

- Mondd már! – siettetettem Jonathant, ahogy leült a kanapéra. Aidan Saore mellé lépett, és megölelte őt.

- A Volturi ki akar csinálni titeket mindenképpen. Túl veszélyesnek tartanak. Sokan vagytok, képességekkel, farkasbarátokkal… - nézett fel Nate Edwardra. A gyomrom ugrott egyet, és görcsösen kapaszkodtam Edward karjába.

- Aro azt hiszi, idővel át akarjuk venni a hatalmat tőlük… - bólintott Edward. A hangja hideg volt és érzelemmentes, én pedig nem értettem, hogy tud ilyen nyugodtan beszélni arról, hogy meg akarnak ölni mindannyiunkat. – Sejthető volt, hogy egyszer majd eljön ez a nap. Nem érti mi köt össze minket, és ez megijeszti őt. Csak indokot kell találnia, hogy jogosan végezhessenek velünk. De mi nem fogunk adni. A farkasokkal való szövetséget egy törvényünk sem tiltja.

- De azt igen, hogy embereket avassatok a titkotokba – sütötte le a szemeit Nate.

- Russel… - értettem meg.

- Aro azt akarja, hogy adjuk át neki őt vagy végezzünk vele magunk. A lényeg, hogy meg kell halnia. Ha megvédjük… - szorultak ökölbe a férfikezek. Bár Jonathan nem mondhatta magát Russel barátjának úgy, mint én, mégis ugyanaz a háború dúlt benne, mint bennem. A farkasok arra esküdtek fel, hogy megvédenek minden egyes embert a vámpíroktól, de ha most is megtennénk, lehet, hogy az végzetes lenne nem csak ránk, hanem egész La Push-ra vagy akár Forksra nézve is.

- Nem hagyhatjuk… - motyogtam magam elé. – Az nem lehet…

- Nem is fogjuk – állt fel Jonathan kihúzva magát. A tekintete eltökélt volt.

- Akkor az egyenlő lesz a halálos ítéletünkkel – szorította meg a kezemet Edward ösztönösen. – Nem fog sikerülni…

- Micsoda? – pislogtam a két fiúra. A lábaim reszketni kezdtek, és a többiek sem voltak túl jó állapotban. Aidan leültette az egyik fotelbe Saore-t, míg Joshua Juliette-et ölelte magához, hogy támaszt nyújtson neki.

- Gianna azt mondta, hogy van egy terve, de még nem mondhatja el. És hogy a barátodnak, Russelnek a képessége még a hasznunkra lehet – osztotta meg Nate a határ másik oldalán hallottakat velünk.

- Gianna segítene nekünk? – kerekedtek el a szemeim.

- Ő nem feltétlenül ért egyet a Volturi… életmódjával – szólalt meg halkan Edward, miközben Nate-et figyelte, hogy a gondolatait tolmácsolja.

- Vegetáriánus akar lenni? – lepődtem meg.

- Nem.

- Akkor nem értem… - haraptam be a számat.

- Csak megválogatná, hogy kit… fogyaszt el, és kit nem. És lazítana egy-két szabályon… - magyarázta Edward.

- Ezt ő mondta? – hitetlenkedtem, mire Nate és Edward is bólintottak. – Biztos, hogy hazudik… Hiszen, ha így lenne, miért lenne velük?

- Nem olyan könnyű megszabadulni a Volturitól – rándult meg Edward szája. – Ha egyszer valakit bekebeleztek, hatalmas szerencse kell hozzá, hogy élve szabadjára engedjék. Csak keveseknek sikerült eddig…

- De ha Gianna tényleg szembe akarna fordulni a Volturival, Aro nem ölte volna már meg? – próbáltam végiggondolni logikusan.

- Nem feltétlenül – rázta meg a fejét Edward. – Ha tudja is, hogy Gianna mit érez, Aro túl magabiztos. Nem tudná elképzelni, hogy az egyik híve ellenük forduljon. Hiszen, ki merne szembeszállni a Volturival? A legtöbb tag a haláláig hűséges Aróhoz. Különlegesen erősek és képzettek, valamint sokaknak van képessége is… Veszélyes képessége… Ha valaki ellenük fordulna, az lenne az utolsó tette. Csak az tenne ilyesmit, aki megőrült vagy öngyilkos akar lenni – halkult el a hangja, nekem pedig elszorult a torkom. Az ujjaim önkéntelenül szorosabban fonódtak Edward karjára.

- De Gianna ellenük akar fordulni – mutattam rá, mikor egy kissé összeszedtem a gondolataimat.

- Talán, mikor elindult, még nem volt biztos benne, hogy mit is akar… - vonta meg a vállát Nate. – Vagy talán, tényleg csak csapdába akar csalni minket.

- A lényeg, hogy van három hónapunk – olvasta ki Edward Jonathan fejéből az információt. – Ezalatt Gianna itt marad Aro megbízására, és elvileg figyeli és tanulmányozza a farkasokat. Mi pedig eldönthetjük, hogy átadjuk-e Russelt vagy sem.

- Ezen nincs mit eldönteni – jelentette ki Jonathan. – Addig kidolgozunk egy tervet, amivel meg tudjuk védeni Russelt és magunkat is. – Félve pillantottam fel Edwardra, mire ő összepréselt szájjal nézett vissza rám. Biztos voltam benne, hogy pontosan tudja, mire gondolok, és nagyon nem ért velem egyet. Nagyot sóhajtottam.

- Mi az? – vette észre Jonathan a néma párbeszédet közöttünk.

- Semmi – motyogtam, de a tekintete bosszúsan fogva tartott.

- Isabellának van egy őrült ötlete… De ez csak végső megoldásként szerepelhet a terveink listáján – jelentette ki Edward.

- Hallhatnám?

- Isabella úgy gondolja, hogy ha vámpírrá tennénk Russelt, az mindent megoldana – feszült meg Edward arca. A szobában egy pillanatra teljes csend lett, aztán Jonathan felhördült.

- Te megőrültél? – nézett rám hitetlenkedő szemekkel. – Nem hiszem el, hogy komolyan ilyen sorsot szánnál a barátodnak…

- Miért, talán a halál jobb lenne számára? Komolyan nem hiszem el, hogy mindenki ilyen szűklátókörű… - fontam össze magam előtt a karomat elengedve Edwardot, miközben mindenki engem bámult.

- Ha nekem választanom kéne, én inkább a halált választanám – torzult el Nate arca az undortól.

- Hát én nem! – csattantam fel, mire újabb döbbent pillantásokat kaptam válaszként.

- Mindegy, ez nem vitatéma – szólt közbe Edward. – Van három hónapunk, hogy kitaláljunk valamit, és akkor ez az abszurd ötlet teljesen felesleges – közölte. Már nyitottam a számat, hogy kikérjem magamnak az abszurd jelzőt, mikor megcsörrent a mobilja. Ahogy felvette, hátat fordítva mindenkinek felvágtattam az emeletre.

Elegem volt abból, hogy mindenki engem tart őrültnek az ötletem miatt, miközben ők azok, akik a vakhit miatt kockára tesznek mindent. Honnan tudhatná bárki is, mi történik egy vámpír lelkével? Vagy hogy egyáltalán az emberi lélekkel mi lesz a halál után? És különben is, ki a fenét érdekel, mi lesz később? A lényeg az élet, nem pedig az, hogy mi történik velünk, miután vége. Főleg, ha az ember halhatatlan, és jó sokára jut el odáig, már ha egyáltalán eljut… Hülyeség az egész! – morogtam bele a párnába, miután az ágyra vetettem magam.

Arra bezzeg nem gondolnak, hogy mi lesz, ha nem tudjuk megállítani a Volturit. Ha nem jut eszünkbe más terv… Akkor két választási lehetőségünk lesz csak: vagy örökre azzal a tudattal élünk, hogy odadobtunk egy embert – egy barátot – a saját biztonságunkért, vagy megpróbáljuk megvédeni Russelt, és mind meghalunk. Mind… - simítottam végig a hasamon. Ez az, amit nem hagyhatok semmiképpen! – határoztam el magam. Pontosan tudtam, hogy mit kell majd tennem, ha nem lesz más választásom. Még akkor is, ha ezzel mindkét családom akaratát megkerülöm…

- Ne félj, megvédelek… - motyogtam a kisbabámnak. Tudtam, hogy még egy szót sem fog fel abból, ami körülötte történik, mégis úgy éreztem, muszáj ezt megígérnem neki.

- Ahogyan én is. Mindkettőtöket. – Összerezzentem Edward hangjára, mintha rajta kapott volna valami tiltott dolgon, pedig még csak a gondolataimban szegültem ellen neki – és mindenki másnak.

- Nem vagy mindenható – húztam fel magam ülő helyzetbe. – Az akarat nem mindig elég – mondtam ki a félelmeimet. Éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy, aztán egy ujj kúszott az állam alá.

- Meg foglak védeni titeket, esküszöm – nézett a szemembe Edward. – Ha kell… - fordította el a fejét, mintha szégyellne valamit.

- Ha kell? – kérdeztem rá feszülten.

- Ha kell, bármit megteszek, ami szükséges.

- A bármibe beletartozik Russel átváltoztatása is? – akadt el a lélegzetem egy pillanatra, miközben szégyelltem a megkönnyebbülést, amit ez a gondolat váltott ki belőlem.

- Mint mondtam, ezt csak a legvégső esetben fontolnám meg… - rázta a fejét. Csalódottan nyeltem egyet.

- Akkor, mit tervezel? – ragadtam meg egy párnát, és magamhoz öleltem.

- Több mindent. De meg kell vitatnom Carlisle-lal és Jasperrel is – kezdte el piszkálni a párna csücskét Edward, aztán megfogta, és kihúzta a kezemből. – De nincs okod félni. Bízz bennem! – kérte, miközben megfogta a kezeimet. Kényelmetlenül mocorogva néztem rá.

Tudtam, hogy azt várja, mondjam ki neki hangosan, hogy hiszek benne, de a kétségek – hiába nem akartam őket -, ott voltak bennem. Tisztában voltam vele, hogy bíznom kéne benne, hiszen a férjem. Kötelességem lett volna ezt érezni, és ha minden csak azon múlt volna, hogy Edward mennyire szeret minket, vagy mekkora önfeláldozásra képes értünk, akkor azonnal és gondolkodás nélkül a szemébe mondtam volna, de így… Hogyan is biztosíthatna arról, hogy nem lesz semmi baj, hiszen a Sorsot nem ő irányítja.

- Én… - próbáltam meg elmagyarázni neki az érzéseimet, de a tekintetét látva képtelen voltam folytatni. – Bízom benned – mondtam ki remegő hangon. A hazugság savként égette végig a torkomat, és amint kicsúszott, már meg is bántam. Aztán ahogy megláttam Edward szemeiben a tiszta szerelmet és megnyugvást, amelyet a szavaim okoztak, képtelen voltam visszavonni őket. Halvány mosolyt erőltettem az arcomra. Miért kéne fájdalmat okoznom neki az igazsággal, ha egy kis füllentés boldoggá teheti… Nem igaz? – szorult össze a torkom, ahogy a hűvös ajkak megkeresték az enyémet.

- Nem lesz baj – ígérte újra, miközben magához ölelt. Az ujjaim veszettül kapaszkodtak a hátán az ingbe, mintha máskülönben kámforrá válhatna. – Akarsz pihenni egy kicsit vagy hazamenjünk? – kérdezte végül.

- Menjünk haza – suttogtam. Nem bírtam volna most egy üres szobában kettesben ücsörögni Edwarddal. Úgy éreztem, a homlokomra van írva, hogy a közös életünk első napján a szemeibe hazudtam. Nem is értettem, hogy nem vette észre…

Miután elbúcsúztunk lent a többiektől, Edward elővette a csomagtartóból a babaülést, és betette hátra az autóba. Beleültettem a testvéremet, aki nyugodtan szundikált tovább, aztán bekuporodtam mellé, és igyekeztem visszafojtani a sírást. Füllentettem már Edwardnak korábban is apróságokról, de az más volt… Akkor nem ilyen fontos dologról volt szó, és nem kellett a szemébe hazudnom. Nem érdemlem meg őt… - csordult végig egy akaratos könnycsepp az arcomon.

- Mi a baj? – Edward azonnal a fékbe taposott, amint rájött, hogy sírok. – Rosszul érzed magad? – fordult hátra aggódva. Összepréselt szájjal megráztam a fejemet, aztán hirtelen felpattantam, és sírva próbáltam meg átvergődni az első ülésre, hogy Edward nyakába vethessem magam.

- Sajnálom – sírtam a vállába, miközben éreztem, hogy meglepődve a hátamra helyezi a kezét.

- Isabella? – simított ki pár tincset az arcomból, mikor felnéztem rá.

- Félek, és szeretnék hinni benned, de hát, honnan tudhatnád biztosra, mit hoz majd a jövő? Mi lesz, ha történik valami… Ha bajod esik? Vagy a kisbabánknak? Ha a Volturi mindenkivel végez majd? Nem akarlak elveszíteni! Bocsáss meg, kérlek! – tört ki belőlem minden, miközben átkoztam magam, amiért nem voltam képes áldott tudatlanságban tartani Edwardot az aggodalmaimat illetően. Edward vállait szorítva próbáltam meg lecsillapítani a zihálásomat, de túlságosan fel voltam dúlva.

- Van egy tervem. – Edward hangja halk volt és karcos, mintha ő sírt volna, nem pedig én. – Olyasmi, amit soha semmilyen körülmények között nem akarnék megtenni, de ha ezzel megvédhetlek majd titeket – már pedig tudom, hogy megvédhetlek -, akkor megteszem.

- Miről beszélsz? – suttogtam. Éreztem, hogy valami nagyon rossz dologról van szó, de fogalmam sem volt, mire gondolhat Edward. Mi lehet az, ami jobb, mint Russel vámpírrá változtatása, de olyan borzalmas, hogy még Edwardot is megijeszti…

- Azt nem mondhatom el – rázta meg a fejét.

- Miért? – töröltem meg az arcomat a kézfejemmel.

- Mert nem akarom, hogy ezen rágódj, amíg semmi sem biztos. Felesleges.

- Így is rágódom rajta, és hidd el, szörnyűségek járnak a fejemben – néztem aggódva rá. Ismét félrefordította a fejét, és az ablakon át egy másodpercig a fákat bámulta, aztán visszafordult felém.

- Lehet, hogy nem tudok mindent irányítani. Beismerem – sóhajtott fel. – De Aro meggyőzésére megvan a módszerem. Nem mondhatom el, hogy mi, kérlek… Bízz bennem, mert tudom, mit csinálok – mondta határozottan.

- Olyan módszer, amitől neked sem esik bajod? – kérdeztem rá félve a legrémisztőbb gondolatomra.

- Olyan. Esküszöm, hogy sem neked, sem a kisbabánknak, sem a testvérednek, sem nekem nem fog bajom esni – fúrta a tekintetét az enyémbe, miközben összefűzte az ujjainkat – a gyűrűink egymás mellé simultak.

- Bízom benned – mondtam most már teljesen komolyan.

29 megjegyzés:

  1. Szívesen, máskor is. :D Én köszi, hogy gondoltál rám. :D Nem írok hosszút, mert a gondolataimat már olvasás közben élvezhetted. De tetszett a fejezet. :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Büszke vagyok magamra, hogy én lehetek az első, aki véleményt nyilvánít :D vagyis második... xD
    Edward azt tervezi, hogy elmegy a Voltúrihoz, és "odaadja" magát? Csak az lehet az, amivel meggyőzheti Aro-t, és senkinek nem esik baja...
    Számomra kicsit zavaros volt... és az a Gianna meg a körülötte lévő káosz xD de nem a leírás miatt, vagy amiatt, hanem, hogy mi is történik... nem tudom, fura ez a nő, meg a tevékenységei... xD Várom már, hogy megtudjam a megoldást :D
    Ez a Russel meg megőrjít, egyszerűen, hogy lehet ilyen hülye? xD Jó, oké, szerelmes, de akkor is :D Szegény, azt se tudja mit csinál... Remélem, nem lesz belőle vámpír, akkor csak még több bajt hozna a családra, már így is sok baj lett belőle. Aztán, azt is remélem, hogy nem lesz a babának semmi baja ettől a sok stressztől... Meg... mi lesz a gyerek? vámpír, vagy farkas, vagy keverék? (na jó, ez csúnya szó egy gyerekre...)
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mégis meddig fog tartani a terhesség, illetve, hogy mi is lesz... Mert, már egy ideje terhes... és a hasa most nőtt, vagy nem? Vagy, csak én ugrottam át? xD Mostanában nem tudok annyira odafigyelni arra, amit olvasok és ez olyan rossz... :( :D
    Sourire

    VálaszTörlés
  3. Egy órával ez előt megébredtem csak úgy és nem tudtam visszaaludni majd negyedóra forgolodás után eszembe jutott hogy hátha fent van az új fejezet.
    Meglepődtem hogy ilyen későn még azzal foglalkozol hogy feltedd a folytatást. :)
    Én amennyire kíváncsi természet vagyok megint csak olaj volt a kíváncsiságom tüzére ez a fejezet :D. Most törhetem a fejemet azon hogy Edward mit talált ki....
    Mindegy összességében csak a szokásosat tudom mondani.Nagyon király volt. Csak a végével nem vagyok még mindig kibékülve.Minnt egy jo sorozatnak itt is a leg izgisebb reszkor van vége....XD
    de legalább vissza tudok aludni. Kicsit megkönnyebbültem hogy olvashattam a frisset. :)

    VálaszTörlés
  4. Olyan mélyen aludtam, de pontban egykor kipattant a szemem, és az első gondolatom az volt, hogy feljövök ide, és elolvasom a fejezetet.:]
    Nekem most a legjobban az tetszett, hogy Edward így gondoskodott a feleségéről.:]Ahogy odafigyel rá, védelmezi...jahj.:]
    Russel hatalmas aladár. De ha ő nem lenne ilyen dili akkor unalmas lenne minden, szóval szeretem. Szegényt elkápráztatta Gianna.:]Vagy Russel Giannát?xD
    Ez a Giannás beszélgetés nekem is zavaros volt. Többször is vissza kellett olvasnom, hogy megértsem. És tényleg nem tudom, hogy csak csapdába akarja csalni őket, vagy nem.
    A Volturinak az is elég indok, hogy lemészárolják a Cullen családot, hogy Russel életben marad, akkor mi lesz, ha megtudja, hogy Isa várandós. Egy vámpír, és egy alakváltó gyermeke. Biztos nem hagyja szó nélkül. Főleg, hogy Gianna három hónapig marad. Biztos észre fogja venni Isabellán. És Aro mit akar annyira a farkasoktól? Őket is testőröknek? Isaból kinézem azt az őrültséget, hogy elfogadná akár azt is Ed, és a gyermeke életéért cserébe.:] És Edward titokzatos tervéről nekem is az jutott eszembe, hogy önként beállna a Volturiba? Elvégre Aro rég vágyik rá.:]
    Nah most ennyi jutott eszembe.
    Spirit köszönöm, hogy ilyen későn is felraktad, és Fummienak a gyors átnézését. Minden bagolynak jó éjszakát, Spirites álmokat!:]

    VálaszTörlés
  5. Zavaros volt a Giannás beszélgetés? Pedig az volt a feladatom, hogy leginkább azt ellenőrizzem, hogy érthető-e, de nekem az volt. :D Bocsi. :D

    VálaszTörlés
  6. Reggel 6 van, lassan 24 órája ébren vagyok, de azért felfogtam nagyjából, h miről van szó. :D
    Már megint jókor hagytad abba. Vajon mi lehet Edward terve? hmm...
    Russel egy hülye, hogy mondhatta el a különleges képességet? Amúgy szerintem ő szeretne vámpír lenni. Még azt is kinézem belőle, hogy megkéri Giannat, h változtassa át.
    Nem tudom, h meglehet-e bízni Giannaban. Valahogy úgy érzem, h fontos neki Russel, mármint segíteni akar neki.
    Nekem ez a bizalom dolog volt fura, hogy Isabella hazudott Edwardnak, aztán rögtön bevallotta. Szerintem tök nem illett bele.

    VálaszTörlés
  7. Szia!


    Jó fejezet volt,függetlenül attól,hogy megint agyalhatunk,hogy mi lesz !
    Van egy olyan érzésen Gianna-nak tetszik Russel és amugy is volturit unja,akkor lehet neki ez lesz a mentsvára ,Russel vámpir lesz és együtt élnek!(ah szép kis ábrándozás)

    Tetszett ,hogy Iza "füllentett" de itt látszik a személyisége és szerelme Edward iránt ,hogy szinte rögtön bevallota mit érez!

    Várom már egyébként a babás részt mi fog belőle kikerekedni!


    Nagyon szeretem az irásaidat !

    VálaszTörlés
  8. Jó volt, de most csak egy dologra tudok gondolni. Ugye nem? Ugye nem arra gondol, hogy beáll közéjük? Az Aro legnagyobb vágya... Azt nem bírnám elviselni. Pedig tuti arra gondol, mert beleillik az önfeláldozó jellemébe is... És igazából nem esne baja senkinek. "Csak" lelkileg. Inkább legyen Russel is vámpír. Ha egymásba szeretnek Gianna-val, akkor még happy end is lesz. Remélem ez lesz, és nem az előbbi.

    VálaszTörlés
  9. remélem nem azt akarja, hogy odaadja magát a Volturinak...

    VálaszTörlés
  10. Szia!

    Szerintem biztos csata lesz ebből, mivel a Benji-Lupe pillanatokban volt utalás rá, hogy a fiú elmegy és talán sosem látják egymást. Viszont 3 hónap az sok idő, és vajon Isabella terhessége is gyorsabb lesz az átlagnál? Akkor pont megszületne addigra. Vagy legalább is, ha jönne a Volturi nagy pocakja lenne, és nem hinném, hogy Aro megölne egy ilyen különlegességet. Kiváncsi leszek, hogy oldod meg a Volturi képességek kijátszását, mert ugye Bellának könnyű volt, de Isa emberként ezt nem tudja megtenni, kivéve ha már farkas, akkor talán ki tudja terjeszteni a pajzsát, ámbár akkor meg kellett már születnie a babának. Hű ez értelmes? :D Viszont nem igazán szoktad követni Meyert, így fogalmam sincs mi lesz. Russelel bajban vagyok. Nem tudom eldönteni, kedvelem-e vagy sem. Szerintem ő önként lenne vámpír, de miért nem kérdezik meg erről őt magát is? Végül is ez az ő döntése kéne, hogy legyen. Nekem még az jutott eszembe, ha Russel vámpír lenne, akkor felerősödne a képessége. Kíváncsi lennék, mire lenne akkor képes. Remélem nem fogja itt mindenki emlékeit törölgetni. Főként Edwardét, vagy Isabelláét. Kitörli Edward emlékeit, aki így beáll a Volturibe XD na jó ez csak vicc volt, remélem nem ilyesmire készülsz, mert sírva fakadok :D Most nem jut több minden eszembe. Klassz fejezet volt, nagyon várom a következőt! :)

    VálaszTörlés
  11. Szia!

    Most olvastam el és nagyon tetszett! Olyan feszült volt az egész és izgatottan olvastam minden egyes mondatot! Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baja senkinek!
    Várom nagyon a következőt! Puszi!

    VálaszTörlés
  12. Köszi Fummie, hogy segítettél Spiritnek! És még egyszer sajnálom, hogy így alakult az este...

    Olvastam, hogy a bizalom kérdés pár embernek nem ideillő volt. Nekem az a véleményem, hogy Isa a bevésődése miatt füllentett első alkalommal, mert ha akkor bevallja az igazat, akkor azzal nagyon megbántja Edet, és a bevésődése miatt hazudnia kellett. Aztán a saját személyisége felülbírálta, és végül azért fakadt ki és vallotta be mit érez igazából, de szerencsére akkor már meg tudta fogalmazni úgy a gondolatait, hogy azzal nem taposott Ed lelkébe. Szóval pont, hogy így volt igazán karakterhű.... szerintem :)

    Puszi Szandi

    VálaszTörlés
  13. Hali!
    Hulla vok, mert oszt.kir. meg szolfézs alapvizsga volt, úgyh csak jelzem, h voltam, olvastam, tetszett, várom a folytatást stb. Szóval csupa olyan, amit egyébként nem így ömlesztve szoktam közölni. De tényleg tetszett, majd ha fölébredek rendesen, újraolvasom és írok még (remélem).
    Pusz

    VálaszTörlés
  14. Szia!
    Nagyon izgalmas volt a fejezt, tetszett. Gianna még mindig nem a szívem csücske, sőt lassan Russel is kiesik ebből a szerepből. Igazából nem tudom hova tenni, hiszen Isa a barátja és mégis elárulja egy olyan miatt, mint Gianna akit alig ismer. Belé fektették a bizalmukat és szerintem ez egyfajta árulás volt a részéről. Egyre masszívabban tartom magam ahhoz a véleményemhez, hogy Russel sunyi vámpír lenne, mert megrészegülne a hatalomtól és Gianna valamint a Volturi hatására akár a Cullenek ellen fordulna. Sajnálom, de nekem ő nagyon negatív, remélem nem lesz igazam.
    Isa terhessége kíváncsi vagyok milyen ütemben alakul majd, mert három hónap az nem sok idő, de ki tudja milyen babája születik. Gyorsan fejlődik majd? Ha igen, akkor lehet, hogy az ultimátum végén csak nem bántják, elvégre nagyon különleges lény, de ha nagy pocija lesz, akkor én is azt gondolom, hogy Aro nem bántaná, hiszen ő egyfajta "különlegesképességűvámpírgyűjtő" vámpír :)
    Nem csodálom, hogy Isa végül még sem tudod hazudni Edwardnak, annál ő lelkiismeretesebb, mintsem, hogy ilyet tegyen.
    A másik: Edward terve. Ezzel rendesen felborzoltad az idegeimet, mivel ismerve őt, annyira szeret önfeláldozni, hogy ki tudja mire képes. Talán nem készül arra, hogy beáll a Volturihoz, mert az azért elég erős lenne.
    Örülök annak, hogy erős kapocs van a vámpírok és a farkasok között, és nem hajlandóak feloldani. Szeretem ezt az egységet, annyira összeillenek pedig két ellenséges faj.
    Most ennyi jut eszembe, izgalommal telve várom a folytatást!
    Sok puszi

    VálaszTörlés
  15. szija. fuhh hát ez nagggyon király lett.:)
    a sok információ csak úgy kavarog az agyamban.:)
    ahogy olvastam a megjegyzéseket megláttam azt a tényt is, hogy lehet hogy addigra jön majd a baba Isabellának.
    fuhh az kemény lenne.
    főleg szegény Edwardnak.
    nem tudna úgy harcolni, hogy közbe a felesége küszködik a gyermekükkel.
    de hát várjuk a következő fejezetet nagyon.:D
    gyorsan hozd lécci.^^
    puszi.

    VálaszTörlés
  16. Sya!
    Nagyon jó lett!
    Ez a hülye Russel komolyan mondom én fogom kitekerni a nyakát!Kíváncsi vagyok valyon mi lesz az a megoldás.Mondjuk az hogy Edward magát odaadná a Volturinak annak nagyon nem örülnék.Remélem jó vége lesz!
    Pusy.

    VálaszTörlés
  17. Tetszett, amikor Edward és Isa a konyhában voltak, amikor Isa azt mondta, hogy 'Sajnálom, hogy visszafoglak...'. Na, az a rész nagyon tetszett.. Meg azt is bírtam, amikor Edward azt mondta, hogy 'Ha megölném Russelt, elválnál tőlem?'.. :'D Meg amikor Isa felment a szobába és Edward utána ment..*-* Én ott megkönnyeztem, ciki, nem ciki, ez van. :$ És az autós rész.*-* Juj, annyira bele tudtam képzelni magam Isa helyébe.. Ott is sírtam. Nekem is az a tippem, hogy Edward terve az, hogy átadja magát a Volturinak, ha cserébe mindenkit békén hagynak.. Na, ha ez így lenne, akkor elég más szálakat követnénk, az is biztos.. Sokat bőgnék a folytatásokon, ha Edward elmenne.. Szerintem nem úgy fogod megírni, hogy Edwardnak el kelljen menni (már ha egyáltalán ez a terve, hisz ez csak puszta találgatás még.. :D), bár, ahogy téged ismerünk.. Mindig meg tudsz lepni minkedt valami jóval. :D Mindenesetre, akárhogy döntesz, én örülnék neki, ha majd egyszer - miután befejezted a teljes 3. könyvet - megírnád a másik verziót is.. :) Érdekelne. :D És igen, tudom, hogy egy kicsit eltértem a fejezettől, de ez így most bennem volt. :'D Na, mindegy, már be is fejezem, így is túl hosszú, és túl értelmetlen. :) Mindenesetre a lényeg, hogy nagyon jó fejezet volt. :D Sajnos építő jellegű negatív kritikával nem szolgálhatok, mert egyszerűen nem tudok mibe belekötni. :D Csak így tovább, gratulálok az ismét szuper fejezethez. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  18. csak azt ne mondd, hogy Edward vészesetén csatlakozna a Volturihoz:O:O:O:O
    Csak azt ne! Az nem lenne jó:(
    Én csak most írok, mivel most jutottam el odáig, hogy elolvassam azt a kb 9 elmaradt fejezetet:)
    Nagyon jó volt az egész:D Az esküvő gyönyörű volt:)
    Remélem, azért nem lesz semmi baj.
    puszi
    Gicus15

    VálaszTörlés
  19. SZIA!
    Ez valami fantasztikusra sikerült! Mintha nem is a könyv 20.fejezete lenne,hanem mondjuk a 2.vagy 3. na,jóesetben 5.Mit tervez Edward?hogy menti meg őket?(ugye nem?) rosszat sejtek.Ilyet ugye nem teszel velünk(velük).Na és Iza mire gondol?"Pontosan tudtam,hogy mit kell majd tennem,ha nem lesz más választásom." És Gianna őszinte vagy sem? És akkor még ott vannak a farkasok és Russel is!"-Ha megölném Russelt,elválnál tőlem?"Mire is gondol? mit csinál Russel? Rengeteg kérdés biztosan megkapjuk rá a választ,csak bírjam kivárni!Ami nagyon tetszett:Bolond,kisfarkasom....Az elsődleges dolgom mostantól az,hogy rád vigyázzak....."Szóval nagyon izgi,nagyon titokzatos.Nagyon-nagyon várom a folytatást!KÖSZI!

    VálaszTörlés
  20. Szia Spirit!

    Hát nem tudom...most először nem érzem valahogy ideillőnek a témát és olyan furcsa.Vegyes érzelmeim vannak. Szerintem normális dolog ha az embernek kétségei vannak. Ha kételkedik a jövőben. Bármennyire is szereti és bízik Isabella Edben, a szerelme attól nem csökken és nem változik meg, hogy vannak kétségei, és nem bízik egy olyan dolog kimenetelében, ami nagyon két esélyes és végzetes lehet, és kívülre esik Edward hatáskörén. Edward tényleg nem mindenható és nem irányíthat mindent. Szerintem ezért kár volt Isának így kiborítania magát, bár azt meg tudom érteni, hogy a füllentés miatt bűntudata volt, de én nem éreztem volna ekkor lelkifurdalást. Bár ez én vagyok, és bocsánat, de most ez jutott eszembe.

    És miután ilyen szépen kezdtem, azért leírom még, ami tetszett és eszembe jutott a Giannás részekről. Szeretem ahogy leírod a párbeszédeket, ahogy Ed a farkasokat hallgatja. Mindig izgis és persze érdekes, meg fenntartja az érdeklődést és az izgalmat, de az a része nagyon tetszett.:-)
    És nagyon tetszett nekem is a kisfarkasos rész, mélyen egyet értek azzal, hogy most már ők a legfontosabbak Ednek.

    És akkor még ami eszembe jutott:
    1. Mivel sem Russel halála, sem a csata ötletét nem díjaznám legjobban még én is Isabella döntésével értek egyet, és ezt tartom legésszerűbbnek.
    2. Arról, hogy felhasználják Russelt, Az jutott eszembe, esetleg kitörölhetnék Gianna memóriájából azokat a részeket, mikor beszélt a képességéről és a viszonyával a Cullenekkel és a La Pushiakkal. Mert úgy hiszem, Gianna szivesen kivételt tenne Russellel...:-)
    3.Hát Edward tervére nem sok minden jutott eszembe, talán az elköltözés, de azt nem tudnám elképzelni róluk, hogy ott hagyják a többieket.

    Húú, most bepótoltam az elmaradásokat, sok mindent elindított bennem ez a fejezet. Elgondolkoztató, és most már nem lehet panasz izgalmakra:-) Megkapták, akik kérték:-)

    Nagyon várom a folytatást, és köszi hogy még éjszaka felrakta Szandi nélkül(ami tudom nálad nagy dolog:-)

    Puszi
    Aranymag

    VálaszTörlés
  21. Szia!
    Nagyon izgalmas lett! Már most tűkön ülök, hogy vajon mi lesz a következő rész(ek)ben.
    Nagyon rossz érzés kerített a hatalmába, mikor Isabella hazudott Edward-nak! :( Annyira összeszorult a szívem, hiszen Ed olyan önzetlen, olyan tiszta és őszinte! Hogy lehet Neki hazudni??? Hát látszik, Isabellának se tartott sokáig... :) Szerencsére.
    Egyébként fura, hogy Isa azt érezte, Edward nem vette észre, hogy nem mondott igazat, de szerintem Isa tévedett: Edward véleményem szerint tisztában volt a helyzettel. Ha másból nem is, de Isa heves szívdobogásából tuti kiszúrta, hogy nem mond igazat! Egy vámpír egy két lábon járó hazugságvizsgáló... :)
    Azt nagyon remélem, Ed nem akarja "feláldozni" magát a Volturinak, az olyan... túl kézenfekvő lenne, nem? Ennél kicsit eredetibb, meghökkentőbb megoldásra számítok Tőled! :)
    Puszi!
    doo-doo

    VálaszTörlés
  22. Hát akárcsak a többi ez is tökéletes.:) Már nagyon-nagyon várom a folytatást:)
    Puszii:)

    VálaszTörlés
  23. Szia!
    A minap beszéltünk Facebook-on és elmondhattam, hogy mennyire szeretem az írásodat. És ma, ahogy bekapcsoltam a gépet az első volt, hogy megnéztem az oldalt, hogy van-e új fejezet.:D Úgy vettem észre, hogy előszeretettel használod a késleltetést, ami ilyenkor nagyon bosszantó tud lenni, de, ha jobban belegondolok, talán pont emiatt olvasom még mindig a történetet. Volt olyan fejezet, ami az elején nem igazán keltette fel az érdeklődésem, de mikor elértem az utolsó néhány sorhoz, olyan fordulatot tettél bele, ami miatt muszáj volt tovább olvasnom. Ez a fejezet, amúgy is nagyon izgi volt, de már alig várom a következőt!
    Puszi

    VálaszTörlés
  24. Szia Spirit!

    Remélem, Edward nem arra gondolt, hogy beáll a Volturihoz a családja sértetlenségéért cserébe...Nem hiszem, hogy ezt Isa túlélné, hiszen ennyi erővel halott is lehetne!
    Ami azt illeti, Russel valóban nagy segítségükre lehet a képességével! És talán a 3 hónap alatt Gianna is változtat a véleményén...
    A terhesség hosszára én is kíváncsi lennék!

    Nos, nagyon várom a kövit!
    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
  25. Szia:)

    Még soha nem írtam kommentet, mert általában egyetértettem az addig leírt véleményekkel... Na de most:)
    Gyorsan leírom, hogy imádom a stílusodat, én is írok egy ilyen twilight-os fanfiction-t, csak én nyuszi vagyok feltölteni.:)
    Igazából legszívesebben egy többoldalas levelet írnék neked a fejezeteiddel kapcsolatban, de most egyszerűen csak ennyit írok:
    Utálom a Volturit, meg azt, hogy akár Timbuktuban is élhetsz, akkor is rájönnek, ha valami számukra kockázatos dolgot teszel, meg hogy a legkritikusabb pillanatban ellenőriznek dolgokat.. "Gianna kedves, nézd már meg kérlek, nem művelnek-e Carlisle-ék valami törvénybe ütközőt, jó? Köszi,puszi"
    "U.i.: Ha nem találsz semmi szokatlant, légy oly jó, maradj ott három hónapig, hátha mégis lesz okunk rájuk támadni teljes erővel arra a védtelen, nálunksokkaljobberkölcsű családra!"

    A Breaking Dawn-ban is látszott, mennyire következetlenek, egyszerűen szenzációs volt, hogy hosszú fejezeteken keresztül farkasszemezés volt, meg erőfitogtatás, aztán végül, mikor már tényleg jött volna a nagy harc, minden megoldódott Nahuel felbukkanásával, aztán még ők kértek elnézést.

    Edward terve ezek után simán lehetne az, hogy csupán lyukat beszél a Volturi hasába, szépen rávezetve őket a gondolatra, hogy nekik kéne csatlakozni igazából a Cullen családhoz (vagy legalábbis az életfelfogásukhoz), hogy aztán Caius hatástalanul szavazzon Aroval és Marcussal a döntésről (amit amúgy megakadályozna az az apró kavarodás, hogy Nate bevésődik Jane-be, Isabellánál természetesen megindulna a szülés, amit a "különlegesvámpírimádó" Aro vezetne le. Jajj.).

    Najó, a viccet félretéve: Remélem, hogy Edward nem akar belépni a Volturiba, az túl....edwardos lenne. Örülnék, ha szorulna bele annyi önzőség, hogy nem szakítaná el magát új családjától - félve saját fájdalmától is.

    Várom a következő fejezetet:)
    Puszi,
    Viktatus

    VálaszTörlés
  26. Drága lelkem!

    Előrebocsátom h a 14. fejezet óta folyamatosan írtam neked véleményt tegnap meg ma:) Szal majd olvasgasd vissza.:)

    húha... hát először is ki szeretném emelni a kedvenc párbeszédemet:


    "- Ne félj, megvédelek… - motyogtam a kisbabámnak. Tudtam, hogy még egy szót sem fog fel abból, ami körülötte történik, mégis úgy éreztem, muszáj ezt megígérnem neki.

    - Ahogyan én is. Mindkettőtöket. – Összerezzentem Edward hangjára, mintha rajta kapott volna valami tiltott dolgon, pedig még csak a gondolataimban szegültem ellen neki – és mindenki másnak.

    - Nem vagy mindenható – húztam fel magam ülő helyzetbe. – Az akarat nem mindig elég – mondtam ki a félelmeimet. Éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy, aztán egy ujj kúszott az állam alá.

    - Meg foglak védeni titeket, esküszöm – nézett a szemembe Edward."

    Isabella az ilyen vészhelyzetekben válik nagyon meggondolatlanná, és gyerekessé, valamint a csökönyössége is előbújik.:D
    Sztem Edward magát áldozná fel. De nemtom. Fogalmam sincs, hogy mit hozol ki belőle. Túl nyilvánvaló lenne. az ilyen nyilvánvaló dolgokat nem szoktad elénk tenni.:D lesz itt még valami csavar...:D

    Így tovább!

    puszi,Truska

    ui: jó volt ismét olvasni téged, már hiányzott.:)

    VálaszTörlés
  27. Ugye nem? Kérlek, csak nehogy azt mondd, hogy... áááááááááh, inkább ne gondoljunk a legrosszabbra. Nagyon jó lett! Élveztem minden percet, melyet birodalmadban átéltem, és elégek a kéjtől, hogy úja olvassam, de a következő fejezetet. Amúgy tervezem, hogy újra el kezdem olvasni, az elejétől. Megragadó és el nem eresztő. Egyszerűen nagyszerű, és imádom, nagyon várom a kövit!
    PUXD

    VálaszTörlés
  28. Szia!

    szip-szip... :( Bánatos vagyok, mert mindig az elsők között vagyok akik felkerülés után elolvassák, de most nem voltam itthon. :(
    Viszont legalább érdemes és jó volt hazajönni, mert egy ilyen szuper kis rész várt rám! :D

    Előre is bocsi, ha olyat írok amit már előtte többen is írtak, de nincs kedvem és erőm ennyi kommit elolvasni. (Látom, felélénkültek az emberek. Na ja, ki ne szeretne egy szép kis portrét, főleg Edwardosat :P)

    Szóval... hol is kezdjem...
    Gianna: Na igen, szerintem Russel tehet róla, hogy megváltozott a véleménye. Azaz ő tehet szerintem róla, hogy biztosabb lett a döntésében. A "szerelem" sok mindenre képes és erősebb minden másnál, és hát mért ne lehetne Gianna szerelmes Russelba, hiszen hol tiltják ezt meg?!
    Nagyon kíváncsi vagyok arra a tervre, amit Gianna kieszelt, és amiben Russel is szerepet játszik, bár... szerintem egy rugóra jár Isával az agyuk. :)

    Tetszett mikor Isa beszélt a babához, remélem később lesz még ilyen, az annyira aranyos. :) Na és igen, valahogy gondoltam, hogy nem sokáig bírja ki, hogy el ne mondja az igazat Edwardnak, de ez így volt jó.

    Amúgy meg okos húzás ez az Edwardos terv, amit persze még jó sok fejezeten keresztül nem fogsz elmondani nekünk, de talán - persze ha jól sejtem, de én is tévedhetek - ha valaki figyeli és követi az összefüggéseket az eredetivel, akkor rájöhet, hogy mi is Edward terve, melyet sose tenne meg, de Isáért és a babáért megtenné. Amúgy meg nem hazudott, mert nem esne baja neki sem, bár ez csak testileg és nem "lelkileg" értetődő, és ez Isára is vonatkozik. (Na, ezt szépen körülírtam, és ha nem tévedek és jóra gondolok, akkor még a poént se lőttem le. :) Ha meg ha tényleg igazam van, akkor ebből úgy is megérted...)

    Amiről már kezdtem elfeledkezni, és örültem is neki, azt most egyetlen (két) szóval ismét a felszínre hoztad. :( "Három hónap"
    Engem nem érdekel, hogy Fummie miket mond, én a boldog véget szeretem, amiben mindenki, hangsúlyozom MINDENKI!!!!!!!! Boldog!!!!!!!!!!
    Nem teheted ez! Annyira fájt amikor megtudtam, hogy ez lesz, hogy szinte sírtam is, mert az egyik kedvencem. Persze mindenki az, de annyira aranyos és ő nem érdemel ilyen sorsot. Persze senki se, nem is mondanám, hogy helyette legyen valaki más, de ő se...
    Persze te vagy az író, te döntesz róluk (hacsak nem ők maguk, ahogy az lenni szokott, ha befészkelik magukat a fejünkbe :P), meg hát biztos van valami logikus magyarázata, de csak azért, hogy MERT, az nem magyarázat. Ez nem az élet, ez egy fic! szip-szip...
    Ezt ki kellett magamból adnom, bocsi, és remélem értetted hogy kire (és mire) gondoltam...?

    Elégé kipihent vagyok, szóval bocsi, de remélem minden érthető volt... :$

    Pihi, aztán jöhet a következő. :)

    Pusz, Kriszti

    VálaszTörlés
  29. Szia Spirit!
    Imádom a történetedet...kedvenc:D
    én most megpróbálokoztam egy történettel:D
    ha gondolod nézd meg:D
    http://twilightfanfic-kriszti.blogspot.com/2010/05/1fejezet-visszaemlekezes.html

    VálaszTörlés