Szülinapi novella + egy csomó jó hír! :)

Ez a bejegyzés most jó hosszú lesz, mert olvasni valót is kaptok majd, és mesélni is szeretnék egy csomó dolgot... :) Szóval...

1. Először is, nagyon boldog születésnapot szeretnék kívánni B.J.-nek. A mostani novellát neki ajánlom. :) A barátnőjétől kaptam egy nagyon aranyos levelet, hogy B.J. mennyire szereti az írásaimat, és ha kaphatna tőlem egy csak a számára írt novellát, annak nagyon örülne, én pedig nem tudtam, nemet mondani. :) Bocsánat, de ez egy egyedi eset lesz, első és utolsó ilyen alkalom, mert félek, hogy ezután túl sokan kérnének majd ilyesmit tőlem, én pedig szívesen írnék mindenkinek novellákat, csak időm nem lenne rá elég... :-/ Mivel B.J. számára kértek először ilyesmit, ezért a megtisztelő ötletet és a kedves levelet is értékelem azzal, hogy csak neki teljesítem ezt a kívánságát. :)

2. Az egyik barátom (nem tudom, hogy szeretné-e, hogy a nevét megmondjam...) most éppen gyakornok egy tévétársaságnál, és kezdő írókkal kell pont interjút készítenie, és felkért, hogy legyek az interjúalanya. A Sors keze, hogy pont ő kapta ezt a feladatot. :D Szóval, nagyon köszönöm neki még egyszer itt is, hogy rám gondolt! :) Hihetetlenül izgalmas élmény lesz leforgatni egy interjút vele. :D

3. Ez egy hosszabb mese lesz. :D Mikor fent voltam Pesten a Bel ami forgatásán, összeismerkedtem egy újságírónővel, Szurovecz Kittivel. Vagyis hát, beszélgettem vele kétszer pár percet. :) Nagyon kedves volt (azóta is emlegetem mindenkinek, hogy visszajött hozzánk azért, hogy megmondja, hogy másnap vigyázzunk a forgatáson, mert a helyszín nem túl jó környéken lesz... Szerintem, ez nagyon aranyos gesztus volt tőle. :) ), és megemlítettem neki, hogy nem sokára kiadják a könyvemet.
Ezek után most pénteken kaptam egy mailt tőle, hogy felkutatta az elérhetőségeimet, mert interjút szeretne készíteni velem a Marie Claire magazin számára. :D Egyfelől, már az is megtisztelő, hogy egy profi újságíró kutat az elérhetőségeim után, és felajánl egy ilyen lehetőséget, másfelől, a Marie Claire magazin szerintem, egy elég színvonalas magazin. :) Szóval, hatalmas lehetőség és még hatalmasabb megtiszteltetés számomra ez az egész. :) A jövő héten Kitti és egy fotós le fognak utazni hozzám Pécsre, és remélhetőleg, egy nagyon érdekes interjút fogunk készíteni majd. :) Én már nagyon izgulok, és nagyon kíváncsi vagyok, mert ez egy nagy élmény is, amit nem minden nap él át az ember (legalább is, én biztosan nem :D ). :) Drukkoljatok nekem, hogy ne legyek nagyon zavarban, és ne mondjak zagyvaságokat. :D

4. Szurovecz Kitti nagyon kedves volt velem, ezért úgy gondoltam, hogy nektek is érdemes lenne őt megismerni emberként és íróként is. :) Ugyanis, neki most jelent meg nemrég egy könyve, aminek a címe Smink nélkül, és találkozhattok vele egy dedikáláson 2010. május 15-én 16-17:30-ig a Városligetben a Nők Lapja családi hétvégéjén. :) Engem is meghívott facebookon, de sajnos, most nincs lehetőségem utazni, viszont úgy gondoltam, hogy ha már én nem tudok menni, hátha valamelyikőtöknek felkelti az érdeklődését, és örömmel elmenne... Szerintem, tényleg érdemes. :)

5. Nem tudom, hogy emlékeztek-e még a Robos-Milás körfices projectre... Nos, megint én kerültem sorra, szóval, remélhetőleg még ma este felkerül az általam írt fejezet a blogra. :) Itt fogjátok megtalálni: http://weloveyourpattz.blogspot.com/

6. Jelentkeztem egy Twilight ficíró versenyre, amely ma kezdődött el. Nem mondhatom meg, hogy melyik ficet írtam én, mert név nélkül kell részt venni a versenyben, ugyanis, az olvasók, vagyis ti, szavazhattok majd arra az írásra, amelyik nektek a legjobban tetszik. :) De gondoltam, kiteszem a linket, hátha van kedvetek olvasgatni, szavazni... :) Ez a verseny honlapja: http://twilightpalyazat.blogspot.com/

7. Ne feledkezzetek el a nyári talis bejegyzésről eggyel lejjebb... Írjátok meg a véleményeteket, ha úgy gondoljátok, el tudnátok jönni... :)

Azt hiszem, hogy ennyi lett volna, most pedig következzen a novella, amelyet B.J.-nek ajánlok. :) Boldog születésnapot! :)




Évforduló



Alice előttem ült a szőnyegen. Az orrát összeráncolta a koncentrálástól, a száját vékony csíkká préselte, a szemei pedig időről időre elhomályosultak a félrevezető látomásoktól, amelyeket az én direkt váltakozó döntéseim okoztak. Pontosan két perc huszonhárom másodpercig bírta a felesleges próbálkozást, aztán bosszúsan felszusszantott.

- Ez így nem ér!

- Miért ne érne? – vontam fel a szemöldökömet elégedetten. Nagyon nehéz volt Alice elől bármit is titokban tartani. Hatalmas mértékű koncentrációt igényelt, hogy folyamatosan új és új döntést hozzak úgy, hogy még magam se tudjam pontosan, melyik is lesz a végső.

- Mert tudni akarom! – fonta össze maga előtt a karjait. Annyira édes volt így… Csak egy hajszál választott el attól, hogy feladjam a tervemet, és az ajkait csókolva elsuttogjam a titkomat, mégsem tettem. Azt akartam, hogy most az egyszer tényleg meglepetés legyen számára valami. – És ha most ellövöd az „aki kíváncsi, hamar megöregszik” mondást, esküszöm, hogy harapok.

- Hmmm… - néztem rá félredöntött fejjel, miközben a fejemben ezernyi izgalmas kép jelent meg. – Na és, hol?

- Mit hol? – vonta össze a szemöldökét Alice.

- Hol harapsz meg? – jelent meg apró mosoly a szám szegletében. Alice pillantása egy másodpercre villámlóvá vált, aztán gonosz kis vigyor ült ki az arcára, ami azonnal rossz előérzettel töltött el.

- Ahol csak akarod… - csicseregte kedveskedő hangon, miközben feltérdelt, aztán közelebb mászott hozzám négykézláb. Egy kismacska képe ötlött fel bennem, aki a gazdájához akar dörgölőzni, hogy megkapja a legdrágább, legszebb gombolyagot.

- Ezzel nem fogsz levenni a lábamról. Úgysem árulom el – nyeltem kiszáradó szájjal, mikor az apró kezek a térdemre tévedtek, hogy aztán felfelé vándorútba kezdjenek.

- Azt majd meglátjuk… - tolta fel magát a földről csak azért, hogy kényelmesen helyet foglalhasson a combjaimon lovagló ülésben. – Mi lenne, ha egyezséget kötnénk… - susogta a fülembe, amitől az ágyékom azonnal kőkemény lett. – Nem kell elmondanod, hogy mit találtál ki, csak mutasd meg a hamis sugallatokat, és én megteszem, amit csak akarsz… Egy hamis sugallat, egy kívánság… Te döntöd el, hányat lősz ki – mosolygott rám, miközben élvezkedve mocorogni kezdett az ölemben. Kétségbeesve markoltam meg az ágy szélét, miközben éreztem, hogy minden egyes mozdulattal közelebb kerülök ahhoz, hogy az akaraterőm apró darabokra hulljon szét.

Nem szabad… Nem… - Alice szája a nyakamra tévedt, én pedig nem tudtam visszafojtani egy nyögést. Nem, nem, nem, nem… - A finom ujjak a tarkómnál a hajamba túrtak. A bizsergéstől a szikla, amit a testemnek nevezhettem már jó ideje, teljesen elolvadt.

- Rendben, de csak egyet… - motyogtam Alice ajkai közé egy csók közben.

- Csak egyet… - húzódott hátra Alice, hogy aztán felpattanjon rólam, és egy pár lépésnyire megálljon előttem. Kérdőn néztem rá, és bár a köztünk lévő távolság szinte fizikailag fájó volt, mégsem mozdultam. – Nos, mit szeretnél? – rebegtette meg a szempilláit felém. Az ölem kínzó feszülését érezve majdnem felnevettem a kérdésen.

- Téged – feleltem egyszerűen, mire Alice elgondolkozó arcot vágott.

- Ez nem jó kívánság, én már a tiéd vagyok – vonta meg a vállát. – Pontosíts a kéréseden… - vigyorgott rám. A tekintetem végigcirógatta tetőtől talpig.

- Szerelmeskedni akarok veled – tértem vissza a szemeihez, hogy beléjük olvadhassak. Egy pillanatig hagyta, hogy fenntartsam a köteléket, aztán lehajtotta a fejét.

- Hát, az sajnos, nem fog menni – sóhajtotta bánatosan.

- Miért? – Egy másodpercig a meghökkenés uralkodott el rajtam, aztán pedig aggódni kezdtem. Még sosem fordult elő, hogy Alice visszautasított volna, sőt, a legtöbbször ő volt az, aki kezdeményezett. – Valami baj van? – vetettem be a képességemet, de a kíváncsiság okozta enyhe bosszúságon és a vágyakozáson kívül semmi mást nem érzékeltem.

- Baj? Hááát… Az attól függ, honnan nézzük – tárta szét a karjait, aztán végigmutatott magán. – Ruha van rajtam. Igazán nem várhatod el tőlem, hogy ruhában szerelmeskedjek – pislogott rám vádló tekintettel.

- Ó, azon könnyen segíthetünk – álltam fel megkönnyebbülve, hogy Alice-hez sétáljak, és megoldjam a problémát, de tiltakozva felemelte a kezét.

- Nem, nem! – ingatta meg előttem a mutatóujját, miközben elhátrált előlem. – Abban egyeztünk meg, hogy te kérsz, én megteszem. Kérdd szépen, hogy vetkőzzek le… - nézett rám elégedett arcot vágva, amiért sikerült csapdába csalnia. Két lehetséges ajándéktervemnek annyi… - törődtem bele.

- Levetnéd a ruháidat, kérlek… - A hangom reszelőssé vált, és mikor Alice a rajta lévő világoskék inget emberi tempóban kezdte gombolgatni, a légzésem felgyorsult. Hófehér fogai szégyenlősen beharapták az alsó ajkát, mintha most fedte volna fel magát előttem először. Az izgalom miatt alig bírtam egyhelyben maradni, mikor a vékony anyag a földre hullott. Biztos voltam benne, hogy a tökéletes halmokat az én kedvemre formázta valaki odafent, bár fogalmam sem volt, mivel érdemelhettem ki ezt.

Miközben a nadrág is a földre került, az aranybarna szempár fel-felpislantott rám, hogy lássa a reakciómat. A képességemmel átadtam Alice-nek az érzéseimet, hogy ne csak látványként élhesse át őket, mire elakadó lélegzettel csukódott le a szeme egy pillanatra.

- Most te jössz… - suttogta, miután felfedte minden báját előttem. Fél másodpercre, mintha az agyam teljesen kiürült volna, csak bámultam őt, aztán megpróbáltam összeszedni magam.

Nem veszem meg a gyémánt karkötőt – döntöttem el, aztán figyeltem, ahogy Alice tekintete elhomályosul egy pillanatra.

- Oké – mosolygott rám úgy, hogy csak egy hajszálon múlt, hogy nem indult be újra a szívem. – És most, mit szeretnél? – Hümmögő hang hagyta el a számat, miközben mély levegőt vettem.

- Most még inkább szerelmeskedni veled – ismertem be. Alice mellkasa sűrűbb emelkedésbe és süllyedésbe kezdett. A látvány szinte őrjítő hatással volt rám.

- Hát, az még mindig nem igazán fog menni… - nézett rám szégyenlősen.

- Most miért is? – érdeklődtem fesztelennek tűnő hangon, holott úgy éreztem, ha nem kapom meg őt perceken belül, akkor szétrobbanok. Összefontam a mellkasom előtt a karjaimat, mintha saját magamat akarnám megakadályozni abban, hogy egyszerűen Alice-hez lépjek, és a játékunkat felfüggesztve megcsókoljam.

- Mert te is ruhában vagy, butusom – mutatott végig rajtam, miközben közelebb lépett hozzám. A karomban az izmok megfeszültek.

- És gondolom, nem vetkőzhetek le magam… - Előre tudtam, mi lesz Alice válasza. A várakozás furcsa mód – annak ellenére, hogy tudtam, ismét csatát vesztettem -, kellemes forrósággal járt át.

- Nem bizony – rázta meg a fejét. A kusza fürtök ide-oda csapódva felkavarták a levegőt, és Alice édes-kínzó illata megtöltötte az orromat.

- Akkor megkérhetlek, hogy segíts levetni a ruháimat? – tettem felszólítás nélkül, amit az én kívánatos boszorkányom elvárt tőlem. Elégedetten elmosolyodott, aztán megindult felém. Mire elém ért, szinte már tüdőbajosként kapkodtam a levegőt, annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt szükségem rá.

- Kérésed számomra, parancs – függesztette rám a pillantását, és keze a pulóverem széléhez csúszott. – Emeld fel a karodat! – utasított, miközben az ujjai játékosan bekúsztak a ruha alá, és végigsimítottak a hasfalamon, hogy ismét az őrület szélére sodorjanak. Ahogy végre szabaddá vált a felső testem, alig vártam, hogy Alice ismét megérintsen. Hiába.

Ehelyett azonnal a nadrágom övével kezdett el foglalkozni emberi tempóban, valószínűleg azért, hogy tényleg teljesen kikészítsen – sikerrel. A kezem önkéntelenül emelkedett fel – csak egyetlen csókot akartam lopni tőle, hogy legalább egy kicsit enyhítsem a lángokat -, de azonnal ellépett tőlem félbehagyva a foglalatosságát.

- Jasper Hale, tartsd be a szabályokat! – vágott nagyon morcos képet, mire fájdalmas grimaszba torzult az arcom. Jó ideje kevés dolog volt, ami kínt tudott okozni nekem, de most úgy éreztem, ezerszer inkább viselném el száz másik vámpír harapását a testemen, mintsem egy másodperccel is tovább kelljen vágyakoznom Alice után. – Gyerünk, ígérd meg!

- Rendben, sajnálom – emeltem fel a kezeimet.

- Ééés? – tette csípőre a kezeit Alice, ami így meztelenül elég mókás látvány lett volna, ha éppen nem vagyok teljesen felajzott állapotban.

- Megígérem, hogy betartom a szabályokat – böktem ki kelletlenül. Alice elégedetten bólintott egyet, aztán ismét visszajött mellém. Tisztában volt vele, hogy a neki adott szavamat nem szegném meg akkor sem, ha belepusztulok. Ismét visszatért az övemhez, és mikor végre megszabadított tőle, és a nadrágomat is kigombolta, kissé megkönnyebbülten felsóhajtottam.

- Ülj le! – lökött a mellkasomnál fogva az ágyra, hogy aztán levehesse rólam a cipőmet, a zoknimat és végül a nadrágomat is.

- Most már kérhetem azt, hogy szeretkezz velem? – könyököltem fel. A tekintete az ágyékomra siklott, amitől aprót rándult a férfiasságom. Komolyan megfontoltam, hogy feladom az egész háborút, és eldöntöm, melyik ajándékot kapja Alice, pedig még a legkeményebb csatákban sem futamodtam meg soha.

- Először egy ajándék… - emlékeztetett.

- Oké… - nyögtem. Nem fogom megvenni a… Chanel kosztümöt – hoztam meg az újabb döntést gyorsan. Alice arca továbbra is derűs maradt, ezért tudtam, hogy az, amit igazán szeretne, még a terveim között szerepel. – Szóval… Szerelmeskedhetünk? – érdeklődtem kissé türelmetlenül, de a hangom nyugodt maradt.

- Persze – vonta meg a vállát Alice, mire megkönnyebbülten kifújtam a levegőt a tüdőmből. Leült mellém az ágyra, aztán hátradőlt, és becsukta a szemét. Várakozva pislogtam rá, de meg sem mozdult – még a légzést is abbahagyta.

- Alice? – szólítottam meg bizonytalanul. Ha nem tudtam volna, hogy lehetetlen, azt hittem volna, hogy elaludt.

- Igen? – nézett fel rám, de egyébként nem mozdult.

- Azt hittem, szeretkezünk… - ráncoltam össze a homlokomat.

- Hát, persze. Csinálhatod – hunyta le ismét a szemét. Felnyögve dőltem vissza az ágyra, és megdörzsöltem az arcomat.

- Oké… Azt szeretném, ha megcsókolnál – adtam meg magam végső kétségbeesésemben. A következő pillanatban Alice fölém gördült, a teste az enyémhez simult, az ajkai pedig készségesen nyíltak meg előttem. Újabb ajándékötletről mondtam le gondolatban, miközben a kezeim a derekára siklottak.

- És most? – lihegte a számba a rövid látomás után.

- Most meg akarlak kóstolni… - kaptam a nyaka után, de harapás helyett csak végignyaltam a hófehér bőrt. Felkuncogott, mintha csiklandoztam volna, én pedig belemarkoltam a csípőjébe, és megemelve őt fordítottam a helyzetünkön.

Mielőtt még tiltakozni tudott volna, az ajkaim lecsaptak a kulcscsontjára, és onnan lefelé haladva beteljesítették a legutolsó kívánságomat. Alice nyöszörgése és sóhajai olyanok voltak számomra, mint egy ajzószer, az érzései átjárták minden egyes porcikámat, kiegészítve a saját vágyaimat.

- Nem kapod meg az új Ferrarit sem – mondtam el a maradék három tervem közül az egyiket, miután ismét visszatértem a szájához.

- Oké – nyögte. A lábai körém fonódtak, mint két kecses inda, az ágyékom pedig az öléhez préselődött. – És most? Felhasználod az utolsó kívánságodat? – nézett vágyakozó tekintettel rám, miközben én megfeszülő izmokkal próbáltam visszafogni magam legalább arra a kis időre, amíg választ adok neki.

- Az esme-szigeti nyaralásra sem viszlek el, úgyis már többször voltunk ott – feleltem végül. Az imádott szempár egy pillanatra elhomályosult, és Alice arcára kiült egy ragyogó, elégedett mosoly.

- Köszönöm – suttogta nekem meghatottan. Ahogy a pillantása és a testünk összeolvadt, már egyáltalán nem bántam, hogy most sem sikerül majd meglepnem őt.