.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. augusztus 19., szerda

A jövő reménysége - 13. fejezet

13. OLTÁS




JONATHAN VISSZAKÜLDÖTT a házhoz, miután megbizonyosodtunk róla, hogy Aidan testi épsége nincs veszélyben. Megértettem, hogy most férfiak közötti beszélgetésre van szükség, de nem tudtam megnyugodni, amíg mindketten vissza nem értek a házhoz. Még mindig láttam a szemeim előtt Aidant, aki a haboktól alig pár centire a földön térdelt, és olyan fájdalommal teli üvöltést hallatott, amitől az ember szemei megteltek könnyel. Még most is mélyeket kellett lélegeznem, hogy ne sírjam el magam.

A ház kanapéján ültem, és bár minden csendes volt, Saorén kívül senki sem aludt. Egyszerűen csak ültünk egymás mellett, és vártuk, hogy elmúljon ez a szörnyű nap, hátha a virradat valami jobbal kecsegtet majd. Miután Aidan megnyugodott – már amennyire meg lehet egy ilyen helyzetben -, visszament az emeleti hálószobába. Jonathan fáradt sóhajjal ült le az egyik szabad fotelbe, és a pillantásával azonnal engem keresett. Nem akartam most vitatkozni, ahhoz túl kimerült és szomorú voltam, de azt sem akartam, hogy Nate azt higgye, rendben van, amit tett. Elfordítottam a fejem, és merően a falat kezdtem bámulni.

Így találtak minket a nap első sugarai, mint valami furcsa szoborcsoportot. Esther volt az, aki megtörte a csendet, amikor felállt, és kiment a konyhába reggelit készíteni. Nem bírtam tovább, és utána mentem. Rám maradt a pirítós elkészítése, míg Esther a tojással foglalatoskodott. Alig tíz percre rá Juliette is csatlakozott hozzánk – ő lett a pohár és innivaló-felelős.

Több turnusban vonultunk az asztalhoz végül – én a lányokkal az utolsó körre maradtam. A maradékból úgy tűnt, hogy farkasétvágy ide vagy oda, másnak sem igen akart lemenni az étel a torkán. Én is csak alig pár falatot ettem, hogy ne kerülgessen az ájulás egész nap, aztán inkább mosogatni kezdtem.

A tányér hangosan csörömpölve esett a földre, ahogy az éles sikoltozás felhangzott az emeletről. Remegő kezekkel kapaszkodtam a mosogató szélébe, és legszívesebben befogtam volna a fülemet, hogy ne halljam. Aztán a sikolyok zokogássá halkultak, de a hallásom túl jó volt ahhoz, hogy még ezt is érzékeljem. Anélkül, hogy felszedtem volna a cserepeket, gyors léptekkel kivágtattam a ház elé. Mélyeket lélegezve próbáltam kitisztítani a fejemet, és elmulasztani az émelygésemet.

- Isabella… - Carlisle hangja meglepett, de jó érzéssel öntött el. Valamiért már a jelenléte is olyan nyugalmat árasztott, amire most nagy szükségem volt. Mint mikor gyerekként féltem valamitől, és tudtam, hogy apa megvéd majd. Ahogy megfordultam, a szemeim megint nedvesek lettek. Tétova, bizonytalan lépésekkel mentem közelebb hozzá, és óvatosan öleltem meg. Az illata kellemetlenül marta az orromat, de nem törődtem vele. Csak belebújtam az ölelésébe, és élveztem, hogy egy pillanatra ismét gyerek lehetek.

A hideg ujjak finoman simogatták a hajamat és a hátamat, és hirtelen sokkal jobban éreztem magam. Carlisle halk hangja kellemes susogásként töltötte meg az elmémet. Igazából, fel sem fogtam, mit mond, de mégis tudtam, hogy most már biztonságban vagyok, és bármennyire is másképp tűnik jelenleg, az élet menni fog tovább, mint eddig.

Rövid idő múlva Carlisle válla felett láttam, ahogy Joshua és Jade kisétálnak a házból. Josh arca megfeszült egy pillanatra, de próbálta elrejteni az érzéseit, hogy ne bántson meg, viszont Jade vonásain tisztán kivehető volt az iszonyat, és még valami, ami meglepett. Mintha valamiféle kíváncsi csodálattal figyelte volna Carlisle-t. Lehunytam inkább a szemeimet, mert nem akartam gondolkozni semmin sem. Csak egy kis békét akartam.

- Köszönöm – húzódtam hátrébb pár perc múlva, mert éreztem, hogy ha továbbra is az ölelésben maradok, állva fogok elaludni.

- Jobban vagy? – simított végig gyengéd féltéssel az arcomon Carlisle.

- Igen, minden rendben – bólintottam.

- Sajnálom… Sajnálom, hogy nem segíthettem – Carlisle hangja bűntudattal teli volt, pedig nem hibázott semmiben sem.

- Tudom, hogy mindent megtettél – mosolyogtam rá szomorúan. – Saore? Hogy van?

- Aidan alig pár perce mondta el neki, mi történt. Be kellett adnom neki még egy nyugtató-injekciót. – Alig láthatóan megremegtem az információ okozta érzésektől. Carlisle óvatosan közelebb hajolt, és egy puszit nyomott a homlokomra. – Minden rendben lesz – mondta, és én hittem neki.

A következő pár nap ugyanúgy telt. Saore ágyban maradt, és nem szólt senkihez. Juliette-tel egyszer bementünk hozzá, de csak az ablakon át bámulta az eget, és észre sem vett minket. Aidan, mikor épp nem volt mellette – ez általában akkor fordult csak elő, mikor Saore elaludt -, úgy járkált a házak között, mint valami szellem. Mi többiek csendes hallgatásba burkolózva tettük a dolgunkat, mint eddig.

Minden nap beszéltem Edwarddal telefonon, de nem akartam most magára hagyni a falkámat, bármennyire is vágytam a közelségére, ő pedig valamiért nem kérte újra, hogy menjek át hozzá. Jonathan viselkedését nem említettem neki, tartottam tőle, hogy túlságosan elvesztené a fejét, és jelenleg nem hiányzott még több probléma senkinek sem. Ettől függetlenül, azóta a csók óta egyetlen szót sem szóltam Nate-hez azon kívül, amit kénytelen voltam – ebbe a köszönés, a falkamegbeszélésekhez tartozó dolgok és néhány más apróság tartozott csak. Egyik reggel megpróbált beszélni velem, de mikor megállított volna a lépcsőfordulóban, kirántottam a karomat a kezéből, és gyorsan lemenekültem a többiekhez.

Megbíztam benne, de kihasználta a helyzetet, és bár az, hogy ki volt épp borulva, enyhe felmentő körülménynek számított, mégsem tudtam egykönnyen elfelejteni a dolgot. Elhatároztam, hogy egy héten belül megbocsátok majd neki, de addig csak érezze át a tette súlyát.

Az ötödik nap volt a fordulópont. Amikor már nem bírtam tovább a La Push minden szegletéből áradó szomorúságot, és úgy éreztem, ha nem láthatom akár csak pár pillanatra is Edwardot, akkor megőrülök. Benji és Daniel járőrözni voltak, a többiek pedig még mélyen aludtak, ezért úgy döntöttem, senkinek sem fogok hiányozni, ha most eltűnök egy rövid időre. Egy szoknyát és egy felsőt a lábamra kötözve változtam át farkassá, hogy minél hamarabb átléphessem a határt. Úgy terveztem, hogy majd a Cullen háztól tisztes távolságban változom vissza, és felöltözve, emberként megyek tovább.

A több napos bezártság érzés után jó volt végre szabadon rohanni a fák között. Élveztem az illatokat, a szelet, és a tudatot, hogy nem sokára megint Edward közelében lehetek. A gondolataim elkalandoztak egy kissé a rám törő – és már jó ideje nem érzett – pozitív érzésektől, valószínűleg, ezért is észleltem későn a veszélyt.

Hirtelen torpantam meg, ahogy a szél iránya megváltozott, és az orromba fújta az ismeretlen-ismerős szagot. Az érzékeim azonnal kiélesedtek, a fülem az ég felé meredt, orrom szimatolva vett mintát, izmaim ösztönösen megfeszültek, mutatva, hogy bármikor készen állok a harcra. Az elmém automatikusan megnyílt az izgalomtól a veszély szót sugározva a többieknek, anélkül, hogy átgondoltam volna.

Az ismeretlen vámpír egy pillanatra megtorpant jó pár méternyire tőlem, de a farkas-képességeimnek köszönhetően jól meg tudtam figyelni ilyen távolságról is. Alacsony, sötét hajú nő volt, valószínűleg mexikói felmenőkkel a vonásai alapján, és a szemei vörösen csillogtak. Ahogy meglátott, az arcát egy pillanatra elcsúfította a félelem és a gyűlölet, aztán hátat fordított nekem, és rohanni kezdett egyenesen a Cullen ház felé.

Azonnal utána vetettem magam – olyan gyorsan rohantam, ahogyan csak bírtam. A bennem lévő farkas nem tétovázott egy percig sem, egyszerűen csak el akarta kapni a prédáját, hogy aztán végezhessen vele. Az elmém, mintha egy rossz horrorfilm szereplője szállta volna meg, szavakat kiabált a világba – ölni, tépni, szétszaggatni.

Kéjes elégedettséggel töltött el, mikor rájöttem, hogy gyorsabb vagyok, mint a vámpír, és hamarosan utolérem. Valószínűleg, ő is rájött erre, mivel hirtelen taktikát váltva lefékezett, és támadó állást felvéve bevárt engem. Megtorpantam nem messze tőle, és morogva hajlítottam be a mellső lábaimat, hogy bármikor rávethessem magam. Felhúzva a felső ajkát jelezte, hogy készen áll a harcra, bár az arcán láttam, hogy nincs ínyére a dolog.

Lassú léptekkel indultam el felé, mire ő is megindult az ellenkező irányba. Bizarr körtáncot jártunk egymás ritmusát tartva, miközben felmértük a másik erejét és gyengeségeit. A kör egyre szűkebb és szűkebb lett, én pedig remegve vártam, hogy végre bezáruljon, és elkezdhessük az igazi harcot.

Az elmém egy hátsó része hallotta a közeledőket, de mivel barátként azonosította őket az emberi énem, így továbbra is csak a női vámpír kötötte le a figyelmemet. Eljött az utolsó másodperc, az izmaim készen álltak az ugrásra. Ellöktem magam a talajtól, és a levegőbe emelkedve készültem az idegen torkának esni. Az oldalról jövő támadás váratlanul ért. Mielőtt a fogaim elérhették volna a vámpírnőt, valami erőteljesen a bordáimnak csapódott, és elsodorva a földre rántott. Egy fájdalmas nyüszítés után dühösen ugrottam talpra, és vicsorogva néztem az ismerős aranybarna szempárba. Egyszerre voltam értetlen és mérges. Jasper kissé meggörnyedve, előrenyújtott karokkal várta a támadásomat.

- Elég volt! – Edward hangja térített magamhoz annyira, hogy pár lépésnyit hátráljak, mutatva, hogy nem akarom bántani Jaspert. Ő is azonnal felegyenesedett, és bocsánatkérően nézett rám.

- Semmi baj, Isabella… – Alice közelebb lépett – ekkor vettem csak észre, hogy ő is jelen van -, és felém nyújtott kézzel próbált megnyugtatni. Tekintetem újra az idegen, embervért ivó vámpírra vetődött, és a morgásom felerősödött. Nem hagyhatom elmenni! Ez egy gyilkos! – üvöltötte túl az elmémben a farkas az emberi énemet.

- Tényleg az – szólalt meg Edward. Meglepődve fordítottam felé a fejemet. – Tényleg gyilkos – bólintott. Elkerekedtek a szemeim a döbbenettől, és egy pillanatra még az ellenséges vámpírról is megfeledkeztem.

Te… hallod, amit gondolok?

- Igen – bólintott Edward megerősítve a feltevésemet. Izgatottan léptem közelebb hozzá, és csak a szemem sarkából láttam, hogy Jasper teste várakozóan megfeszül.

Hogyan? – néztem fel Edwardra. A tekintete lelkesen csillogva fúródott az enyémbe. Tudtam, hogy mindig is erre vágyott – belém látni és megismerni minden gondolatomat -, én viszont tartottam ettől az újfajta kapcsolattól. Nem véletlenül. Az elmémben önkéntelenül végigpörgött néhány dolog, amit nem akartam, hogy Edward valaha megtudjon, és mire le tudtam állítani magam, már késő volt. Láttam, hogy az arcvonásai megfeszülnek az emléktől, de nem volt lehetősége reagálni.

Mindannyian felkaptuk a fejünket, de csak én és Edward hallhattuk az elménkbe behatoló hangokat.

Itt vagyunk! Mindjárt odaérünk! – Daniel hangja túl hangos volt az idegességtől. Tudták, hogy a harcot félbeszakították, és így nem vagyok már veszélyben, de ők sem értették, hogy miért védenek Cullenék egy nomád vámpírt.

- A francba! – mordult fel Edward. Alice és Jasper kérdőn néztek rá. – Jön a többi farkas.

Mi a fene folyik itt? – csattantam fel. Túl ideges voltam ahhoz, hogy kitalálósdit játsszunk – nem elég, hogy itt ez a vámpír, most még Edwarddal is beszélnem kell majd az emlékekről. Legszívesebben visszaváltoztam volna emberré, mert elegem volt már most a hangtalan kommunikációból, de a szégyenérzetem nem hagyta, hogy mások előtt meztelenül mutatkozzak. Az pedig, hogy egyedül hagyjam akár csak egy másodpercre is a nomádot Cullenékkal, amíg felöltözöm, meg sem fordult a fejemben.

- Ő az a vámpír, akiről beszéltünk. Aki telefonált – magyarázta Edward. Hirtelen káromkodások futottak végig az agyamban, aztán a farkamat a hátsó lábaim közé húzva szégyelltem el magam, mikor rájöttem, hogy ezt most nem csak én hallottam. Idióta módon elszúrtam mindent. Edward megkért, hogy hadd intézzék el ezt a dolgot egymás között, mire én összecsődítettem a fél falkát.

Sajnálom… - motyogtam gondolatban. Tudtam, hogy csak azt tettem, amit egy egészséges ösztönökkel rendelkező farkas tett volna, mégis bántott a gondolat, hogy bármiféle problémát okoztam Edwardéknak. – Menjetek! Majd én beszélek velük – ajánlottam fel. Az énem egy része még mindig iszonyodott attól, hogy futni hagyjam az ismeretlent, de nem cselekedhettem Edward kérése ellenére.

- Nem hagyjuk, hogy bárkinek is ártson, ezt mondd meg a többieknek! – Bólintottam, hogy megértettem, és átadom, amit mondott. – Beszélünk még ma? – Edward hangja, ami eddig határozott volt, hirtelen bizonytalanná vált. Bár én nem láttam a fejébe, sejtettem, hogy mire is gondolhat most.

Amint lerendeztem ezt, átmegyek – ígértem, de csak egy heves fejrázást kaptam válaszként. – De… - próbáltam ellenkezni.

- Nem akarom, hogy most a ház közelébe gyere! – tért vissza Edward ellentmondást nem tűrő hangneme. Bosszúsan rándult meg az orrom. – Neked is könnyebb lesz így… - mosolyodott el halványan. Szusszantva forgattam meg a szemeimet, mikor rájöttem, hogy igaza van. – A mezőn várlak majd.

Rendben. Igyekszem gyorsan elszabadulni. Menjetek! – utasítottam őket, mikor meghallottam a fejemben Daniel ellenkező hangját – azt akarta, hogy tartsam ott a nomádot, mert bármit is mondanak Cullenék, rá nem vonatkozik az egyezség. Tudtam, hogy alig pár percünk van már csak, amíg ideérnek, és szívesebben beszéltem volna velük hatszemközt. Úgy talán, könnyebben és kevesebb feszültséggel el tudom nekik magyarázni, hogy miről is van szó – vagy legalább is, annyit, amennyit én tudok a történtekből.

Megmerevedtem, mikor Edward odalépett hozzám, és leguggolt. A félelem legkisebb jele nélkül kinyújtotta a kezét, és az ujjait a bundámba fúrva végigsimított a fejemen. Csak akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem lélegezni, mikor elengedett, és hátrébbment. Intett a fejével, hogy induljanak, a többiek pedig azonnal követték. Rá pár pillanatra, hogy Edwardék eltűntek a fák között, meghallottam a hátam mögött a bokrok zizegését. Még mindig döbbenten meredtem magam elé, mikor Daniel és Benjamin megjelentek.

Hé, mi a fenét csináltál? – zökkentett ki a gondolataimból Dan. A hangjától behúztam a farkamat a lábaim közé, és lesunytam a fejemet. – Az egy idegen vámpír volt! Ehhez nincs joguk Cullenéknak! – dühöngött.

Edward megígérte, hogy senkit sem fog bántani. Kérlek… Hadd oldják meg ők – Próbáltam meggyőzni Danielt.

Mit kell egyáltalán megoldaniuk? Mi a fene folyik itt? És ki ez a vámpír? – pörögtek a kérdések a fejében, én pedig rájöttem, hogy egyikre sem tudom a választ. – Ezt nem hiszem el… - nyögött fel gondolatban. – Fogalmad sincs semmiről, és mégis elengedted őket? – mordult fel.

Edward azt mondta, hogy… - kezdtem volna.

Kit érdekel, hogy mit mondott! Teljesen elvette az eszedet a bevésődés, vagy mi? – Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy Daniel dühös rám, ezért egy pillanatig megilletődve pislogtam csak. Benji a háttérben szintén elég félszegen nézett a testvérére.

Bízom Edwardban! – közöltem végül, mire Daniel gondolatai által képek villantak fel a fejemben – Edward a szemeimbe néz, kinyújtja felém a kezét, én pedig mozdulatlanul meredek rá, miközben az agyam teljesen kiürül, és csak az érintése okozta örömre tudok gondolni.

Nem tudsz józanul gondolkodni! – csattant fel.

Ez nem igaz! – feleltem sértődötten. Nem hittem volna, hogy pont Daniel lesz az, aki felhasználja ellenem a fejemben látottakat. Bevésődöttként értenie kellett volna, hogy el tudok vonatkoztatni az érzéseimtől, ha szükség van rá.

Nem, nem tudsz, én sem tudnék… - nézett a szemembe. Éreztem, hogy a haragja kezd elpárologni, viszont a csalódottság megmaradt. – Menjünk vissza, és beszéljünk Jonathannal, majd meglátjuk, hogy ő mit mond.

Rendben – egyeztem bele, majd a többieket követve rohanni kezdtem La Push felé. Útközben igyekeztem semmire sem gondolni, pedig annyi minden igyekezett az elmém felszínére tolulni. Sok minden volt, amit meg kellett volna rágnom és emésztenem, de ezt mindenképpen egyedül akartam megtenni.

Fellélegeztem, mikor végre ismét emberi alakot ölthettem. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, aztán a fiúk után indultam Nate házához. Mire odaértem – Danielnek és Benjinek könnyű volt, mivel csak egy alsónadrágot kellett magukra rángatniuk -, már mind az asztal körül ülve vártak a konyhában. Meglepődve vettem tudomásul, hogy Joshua is jelen van – valószínűleg, már korábban is Jonathannál lehetett, mert ennyire gyorsak azért még Benjiék sem lehettek -, és nem úgy nézett ki, mint aki túl boldog.

- A fiúk nagyjából összefoglalták, hogy mi történt, de most szeretném hallani a te verziódat – szólalt meg Nate, miután leültem én is.

- Pár nappal ezelőtt valaki felhívta Cullenékat. Edward elmondta, hogy egy nomád vámpír volt, és majd ők elintézik a dolgot. Én...

- Te meg elfelejtettél szólni róla nekünk, mert a vérszívód megparancsolta, mi? – vágott közbe Josh sértett hangon.

- Egyáltalán nem így volt! – tiltakoztam. – El akartam mondani Nate-nek, de aztán… - elakadt a hangom. – Lent a parton... Mikor beszélgettünk. Csak nem volt időm befejezni – szorult össze a mellkasom, ahogy Saoréra, és arra az estére gondoltam. Bólintott, hogy emlékszik, mire megnyugodva kifújtam a levegőt.

- Hát persze. Jó kifogás, sosem rossz… Értem én, hogy elvakít a bevésődés, de nem hagyhatjuk, hogy ez a vesztünket okozza! – Joshua az utolsó mondatait, bár úgy tűnt, nekem szánta, valójában Nate-nek címezte. Láttam rajta, hogy várja az Alfánk döntését, és tartottam tőle, hogy most az egyszer Jonathan tényleg neki ad igazat.

- Cullen tényleg azt mondta, hogy nem fog senkinek bántódása esni? – kérdezte Nate.

- Igen, megígérte. És be is fogja tartani – tettem hozzá teljes meggyőződéssel. Tiszta szívvel hittem Edward szavában. Hogy a bevésődés, a szerelmem vagy egyéb dolog miatt, az nem volt fontos. A lényeg annyi volt, hogy tudtam, sosem hazudna nekem, vagy szegné meg egy nekem tett ígéretét.

- Akkor nincs okunk arra, hogy viszályt kezdjünk – jelentette ki Jonathan, mire Joshua felugrott a székről, és az ökle pörölyként csapott le az asztalra – a recsegésből ítélve egy pillanatig azt hittem, hogy az egész össze fog rogyni.

- Mi az, hogy nincs okunk? Lehet, hogy amíg az a vérszívó itt van, addig nem bánt majd senkit, de utána? Mi lesz azokkal, akiket azután öl meg, hogy már elment innen? Vagy talán, az már nem a mi dolgunk? Azt hittem, mindenkit meg kell védenünk! Minden egyes embert! – hangsúlyozta ki az utolsó három szót erőteljesen. Láttam rajta, hogy próbálja visszafojtani a dühét, de egész testében remegett.

- Joshua, csillapodj… - Nate hangja nyugodt volt, bár tartottam tőle, hogy ez csak a látszat.

- Én ezt egyszerűen nem értem… - kezdett Josh ideges járkálásba, miközben a hajába túrt. – Talán, el tudnám fogadni, hogy nem öljük meg azokat a vámpírokat, akik csak állatvéren élnek, bár ez is nehezemre esik – torzult az arca egy fintorba. – De hogy már az embereket gyilkoló pokolfajzatokat is megkíméljük… Ez egyszerűen lehetetlen! – állt meg Jonathan előtt. – Szerintem, nem tudod már mit csinálsz... Isabella elvette az eszedet teljesen. Így nem lehet egy falkát vezetni.

- Te talán jobban csinálnád? – pattant fel Nate is, és kihívóan nézett Josh szemébe. – Bármikor megpróbálhatod… - Hirtelen elakadt a lélegzetem. Szóval, Joshua már tud a levelekről? A gondolat, hogy esetleg átveszi a falkát, és Cullenék ellen indul, jéghideg rettegéssel töltött el. Az agyam sebesen pörögni kezdett, hogy mivel akadályozhatnám meg ennek a vitának a szörnyű végkimenetelét, és mikor beugrott a megoldás, majdnem halkan felsikkantottam.

- Mondd el neki az oltást! Mondd el, hogy Carlisle mennyit segít! Kérlek! – néztem könyörgő szemekkel Jonathanra. Reméltem, hogy így majd Joshua megérti, hogy Cullenék nem ellenünk vannak, hanem mellettünk.

- Miről beszél? – Joshua testtartása épphogy csak egy hajszálnyit lazult el, de ezt jó előjelnek vettem. Jonathan vett egy mély levegőt, aztán kifújva azt hátrébb lépett.

- A doki rájött, hogy miért nem hal bele Isabella a vámpírméregbe, és úgy gondolja, hogy talán másokat is be tud oltani ellene – fejtette ki röviden Nate. – Ezért beszéltem a fiatalokkal, és kértem tőlük vért. Ha tényleg működne a dolog, óriási előnyt szereznénk.

- Miért segítene egy vámpír nekünk ebben? – Joshua szavai tele voltak gyanakvással. – Honnan tudjuk, hogy nem mérgez meg minket, vagy valamilyen módon nem tesz gyengébbé?

- Mert felügyelni fogjuk a kutatásait – jelentette ki Jonathan. – Ott leszek végig mellette. Csak itt kutathat, csak itt vizsgálhat meg közülünk bárkit is, és csak azt teheti, amit megengedünk neki – mondta el a szabályait, miközben mindegyik után a mutatóujjával megérintette az asztallapot.

- És ha véletlenül mégis csak gyanús lesz valami, majd kimagyarázza magát. Vagy kimagyaráztatja Isabellával, te meg megeszed az egészet – horkantott fel Josh gúnyosan.

- Sosem tennék olyasmit, amivel árthatnék bárkinek is La Push-ból – szóltam közbe felháborodva. A gondolat, hogy Carlisle valami rosszat akar, én pedig támogatom benne, felháborított több szempontból is. Egyfelől Carlisle miatt bántott a feltételezés, mert tudtam, hogy milyen fontos neki minden egyes emberélet, másfelől rosszul esett, hogy úgy tűnt, Joshua még mindig nem bízik bennem.

- Hidd el, ezt tudom – nézett rám Josh, és egy pillanatra mintha megenyhült volna a tekintete. – De annyira naiv vagy… És elvakult. Nálad könnyebb prédát azok a vérszívók keresve sem találtak volna. Önként és őket védve mész az áldozati oltárra.

- Ez hülyeség! – mordultam fel. Cseppet sem tetszett, hogy Joshua úgy beszél rólam, mintha kisgyerek vagy értelmi fogyatékos lennék.

- Ha nem bízol az ítélőképességemben, te is jelen lehetsz a folyamatnál – szólt közbe Jonathan. – Ha bármit észreveszel, ha a doki akármivel ártani akar nekünk, itt és most mindenki előtt megesküszöm, hogy felbontom velük az egyezséget. Edwardot – fintorodott el, ahogy kimondta a nevét. – nem bánthatjuk, de a többiekre akkor nem vonatkozik a védelem. – Bár tudtam, hogy ez úgysem következhet be, mert Carlisle tisztességes vámpír, a gyomrom mégis összeszorult a gondolattól. – Így megfelel? – nyújtotta a kezét Nate Joshua felé.

- Nem. – Mind meglepetten néztünk Joshuára. – Nem, mert nem értek ezekhez az orvosi dolgokhoz. De Jade ért hozzá! Azt akarom, hogy ő felügyelje a vámpírdoktort! – A kellemetlen érzés, ami eddig csak a gyomromat kínozta, egyszerre elöntötte az egész testemet. Egy vészvillogó azt jelezte, hogy ez nem lesz így jó, de mielőtt még beszélhettem volna Jonathannal a dologról, bólintott egyet.

- Rendben. – Joshua megfogta Nate még mindig felé nyújtott kezét, és megrázta.

39 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Mindenkitől elnézést kérek, sajnálom, hogy eddig tartott, remélem elnézitek...mást nem tudok tenni. És remélem, a fejezet kárpótol a sok várakozásért! (Bár ebben biztos vagyok :) )
    Jó olvasást, és aztán forogjanak azok a kerekek, kápráztassatok el minket az elgondolásaitokkal :), puszi Szandi

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó volt ez a fejezet is, megérte a várakozást:)

    VálaszTörlés
  3. Wuhú 2. Olvasó vagyok!!!!!!:P. Annyira jó lett!!! Kár, high men úgy nézek ki mint Isa , és nem Forksban lakok... Nem Team Jacob, hanem Team Nate(L)

    VálaszTörlés
  4. Drága Spirit!

    Fenn maradtam, hogy még lefekvés előtt elolvashassam.Kimerítő elgondolást akarsz?:D megkapod:D
    Az eleje gyönyörű volt. Idézek:

    "Egyszerűen csak ültünk egymás mellett, és vártuk, hogy elmúljon ez a szörnyű nap, hátha a virradat valami jobbal kecsegtet majd."

    "Így találtak minket a nap első sugarai, mint valami furcsa szoborcsoportot."

    Szinte én is hallottam Saore üvöltését. húú. kirázott a hideg.

    Hogy ki a nomád? Hát első tippem azonnal Maria volt.Hogy Jasper miért védené? lövésem sincs:D Bár elképzelhető, hogy valami abban a hatvan évben történt a családdal, és egy nem is annyira régi ismerősről van szó.
    De mivel tudom, hogy a te ötleteid általában kiszámíthatatlanok, nem vagyok biztos benne. A farkasok és Josh viselkedésétől meg görcs állt a gyomromba.

    Jade és Josh valami hatalmas nagy lavinát fog elindítani. Érzem. És ez nem kecsegtet jóval.
    De ettől történet egy történet:D
    Am nagyon fergeteges volt. Ahogyan szépen lassan felépítetted:)A farkasokat is meg lehet érteni és a többieket is. De nem tudom mit fogsz kihozni belőle.

    Késő van, most nem ugrik be egy elmélet se.
    hm...
    Lassan, és fokozatosan nagy bajok lesznek itt.

    Mindent bele, jó lett:)
    Köszönjük Nektek, az újabb csodát!
    Puszi,
    Truska

    VálaszTörlés
  5. sziasztok, én is megvártam az új fejezetet és nem hiába:):)
    Szinte láttam magam előtt Edward tekintetét amikor meglátta Isie fejében a dógokat...hmmm:):)kíváncsi vagyok, mi lesz a mezőn:):):)de naggyonnn
    Josh nekem nagyon furcsa egyéniség...sose lehet kiismerni, néha oylan törődő meg együttérző, aztán meg mindent Isa nyakába zúdít....Jade meg a háttérben megbújik, és lehet hogy túlzás, de mintha Josh-t használná fel ahhoz hogy a terveit véghezvigye...szerintem Jade nagyon nem pozitív szereplő, kiahsználja Josh-t és hmmm szerintem mostan ennyi a lényeg...A vörösszeműre nincs most tippem, mert aludni kéne hozzá és rovart kell gyilkolnom a falamon...
    Köszönjük a fejezetet, elgondolkodtató, szép, és szokás szerint profi:):):)
    jóéjt, jó pihit, megint csak sok sok ihletet
    puszi
    P.Andi
    úúú eszembe jutott, hogy biztos majd Jade összekutyul valamit, hogy Carlisle-t rossz színben tüntessék fel és harag legyen a vámpírok és farkasok között...hmmm...csöppet szappanoperás, de sebaj...:D:D:D

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok, drágáim! :)

    No, én is fent maradtam a fejezet kedvéért :D És mennyire megérte! Gyönyörűen kezdődik, izgalmasan folytatódik, a vége meg megint jóó idegtépő...XD Habár én is úgy érzem, valami gubanc lesz Jade-kel, továbbra is kedvelem! Na meg ugye Team Josh *.* Na jó, nem vagyok túl értelmes így hajnali kettőkor...XD

    Egy történetet muszály megosztanom veletek! Itthon bekrepált a netünk, ezért a könyvtárban kerestem rá a 12. fejezetre, mert újra el akartam olvasni. Hát, nagy nyugiban olvasgatok, egyszer csak mögém téved a 40 (40!!!!) éves könyvtáros néni, rápillant a kijelzőre, majd szinte felkiabál:
    "Saore és Aidan elveszítik a kisbabát? Jaj nem!"
    És kihúzott egy széket, leült mellém, és elkezdi olvasni. Hát az államat úgy kellett összekaparni a földről...XD azóta jókat beszélgetek vele a ficiről. Ő is a lánya jóvoltából talált rád, drága Spiritem :) Azek a jótékony tinédszer lányok... :D Na, holnap azt hiszem, megyek is be a könyvtárba, hogy kielemezzük a legújabb fejezetet! :D
    Soook-sok puszi és elismerés: Ancsy

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Ebben a fejezetben sem csalodttam várom a folytatást.Jade nekem se szimpi és van egy olyan érzésem hogy szakadás lesz a falkában, vagy nemsokára Isabella meg fogja harcolni első harcát.
    Az idegen vámpirra van egy tippem szerintem Peter felesége lesz akivel még anno Jasper és Peter Mariatól távozott.Lehet hogy megint rossz nyomon haladok de rá gondoltam.
    Üdv R.E

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett ez a feji is szerintem is rosszat akar Jade és én azt veszem ki a történetböl h valami komplikáció lesz erre felbontsák a szerzödést és ezért Isa és h maradjunk az eredeti könyvnél még valaki pl.:Benji csatlakozik Cullenékhoz és megvédik öket na mind1 majd meglátjuk mit hoz a Jövő Reménsége ^^
    Am én az egész ficböl a legnagyobb bajkeveröket a Volturit hiányolom nem mintha bármi jó is származna a jelenlétük által de az biztos vinne egy kis izgalmat a történetbe xD
    Puszi Spirit Ügyi Voltál Mint Mindig!

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó lett ez a fejezet is:)
    Nekem van egy sejtésem, hogy mégis milyen bonyodalom lesz ebből a "Jade felügyel" egyezségből.
    Spirit minden elismerésem:)

    VálaszTörlés
  10. Szia!

    Megint nagyon izgalmas lett a történet. Kíváncsi vagyok mit hozol ki belőle. Köszönet a válaszodért, nagyon örülök, hogy lesz Em-Rose fejezet is!!!! *.*
    Most kezdtem el írni én is egy sztorit, ha van kedved, olvass bele, kíváncsi lennék a véleményedre.
    Köszi.

    VálaszTörlés
  11. Szia!
    Szerintem Jade felismeri majd Jaspert és ebből lesznek a gondok...és még azon gondolkodtam, hogy Isabella és Nate megbeszélték, hogy távol kell tartani őt Jaspertől nem? lehet,hogy rosszul emlékszem... maga a fejezet csodálatos volt most már csak arra vagyok kiváncsi mit beszélt Nate Edwardal és, hogy mit reagál majd Ed a csókra...

    VálaszTörlés
  12. Huhh hát hol is kezdjem az elején nagyon tetszett ahogy Carlisle megnyugtatja Isát,aztán szerintem a nomád Charlotte(nem biztos h így írják)na szóval Peter felesége de nem tudom ők nomádok?? de amúgy is ha Charlotte akkor hol van Peter??
    Wáá nekem se tetszik Jade:Stutira Háború lesz a farkasok és a vámpírok kösztxD

    VálaszTörlés
  13. Nagyon izgi a történet....:D alig várom már a következőt, de csak egy jut eszembe: Még, még, még!!!!! X)X)Most irok először...nagyon nagyon jól írsz, csak egyvalami nem tetszik benne...ezek az erotikus dolgok, mármint nem baj ha igy irod meg minden csak nekem..hogy is mondjam úgy elszáll a varázs ahogy ezt olvasom :) Olyan mintha valami kukkoló lennél és megnézed mit csinál Ed és Isa.
    De ettől függetlenül nagyon teszik csak így tovább!!!!
    Puszi: Vivi

    VálaszTörlés
  14. Amikor végigolvastam a fejezetet az első reakcióm ez volt: neeeeeeááááááááá. A második ez volt: wáááááá nem lehet áááááááá. A harmadik ez volt: neeeeeeeeeem akarooooooooom ááááá. Anegyedik ez volt: Jade gonosz, és jaj mi lesz most, baj lesz áááááááááááááááááááá.
    És most, hogy kitomboltam magam, adok értelmesebb kritikát is. :D:D Sóval (cukorral) tök szomorú volt az eleje. :( Az idegen vámpír szerintem továbbra is Maria. Ez elég logikus lenne. Edward meg megtudta a csókot és oké, hogy most nem rontott neki senkinek ezért, de félek, mi lesz később...
    A következő, amire részletesebben ki akarok térni az a Jade-Joshm és külön is ők. :D Tehát Jade tuti nincs beleesve Josh-ba, viszont magába akarja bolondítani őt, és Josh egyértelműen nem közömbös Jade-del szemben. Ezek szerint Josh tud arról, hogy lehetne alfa. Még egypár ilyen vita, és ki fogja használni... főleg, ha Jade közben ott még Josh-t a többiek ellen fordítja. Jade meg áááá nem akarom, hogy ő felügyeljen, biztos kitalál valami mondvacsinált okot, hogy felbontsák az egyezséget, és áááááááá...
    Amúgy Edward annyira aranyos volt, mikor megsimogatta Isabellát. :)

    VálaszTörlés
  15. Szia Spirit!
    Már éjjel elolvastam, de akkor nem jutottam el a vélemény írásig, mert nem tudtam volna semmi értelmeset írni. :) Szóval megint nagyon jó lett a fejezet! Gratulálok! Nekem különösen tetszett, hogy Edward végre hallja Isabella gondolatait. Kíváncsi vagyok, hogy fog majd reagálni a hallotakra, különösen a csók érdekel. Utánaolvastam Maria leírásának, és egyezik a tiéddel: "alacsony, sötét hajú nő volt, valószínűleg mexikói felmenőkkel". Már csak az a kérdés, hogy mit keres itt...
    Josh már megint a rosszabbik oldalát mutatja. Nagyon gonoszan és lekezelően beszélt Isabellával. Nem hinném, hogy okuk lenne felbontani az egyezséget, de ha Jade benne lesz, akkor én már nem számítok semmi jóra. Hiába írtad, hogy "kíváncsi csodálattal" figyelte Carlisle-t, nekem már felbukkanása óta nem szimpatikus. Mint mindig, most is nagyon várom a következő fejezetet.
    Puszi, Vicky

    VálaszTörlés
  16. Sziasztok,am jó lett a feji változatlanul, de mintha kicsit rövidebb lett volna, mint szokott, de nem lényeges!!!!
    Mikor lesz friss? *reménykedő arc*
    Puszi mindenkinek! :)
    Detti

    VálaszTörlés
  17. Nos, ha eddig volt is egy kis reményem arra hogy Jade jó, akkor most tuti elszállt. Itt a remek alkalom, hogy tőrbe csalja őket... Vagy várj!!! Nem!!! Ha Jade bemegy a Cullen házba, akkor megismerheti Jaspert... ÚHHHHH!!!
    Tényleg Maria az a vámpír? akkor Jade őt is megismeri nem? Te jó ég!!
    Remek feji volt bár én már kezdem kicsit hiányolni Edwardot (mindkettőt) úgy igazából... Talán majd a következőben...
    Soksok puszy
    Másik Zsani

    VálaszTörlés
  18. szia!
    nagyon jó lett ez a fejezet is=)
    nagyon tetszik=)az a rész mikor Edward megsimogadta Bellát az nagyon tetszett=)annyira aranyos volt=)és Jade-t még mindig nem kedvelem vagyis nagyon nem szimpatikus azóta mióta felbukkant...és várom már a következő részt=)mikor lesz a következő rész??:Dremélem hamar=)
    puszi,Rosalie

    u.i.:bocsi de most többet nem tudok irni mert nem akarom milliószor azt leiirni hogy nagyon jó mondjuk ez igaz=)és gratulálok ehhez a fejezethez is=):)

    VálaszTörlés
  19. szia!
    Nekem az első tippem a nomád vámpírra valamelyik Volturi "tag", de most már teljesen összezavarodtam a volturi miért akarna jasperrel beszélni?!Majd még gondolkodok rajta:D:D.
    Jade nekem soha nem tetszett és tuti ,hogy valamit el akar rontani.
    Nagyon várom a folytatást!!

    VálaszTörlés
  20. szia! jajj nagyon jó volt ez a fejezet:D de én most joshal értek egyet
    a vámpírt nem kellett volna megvédeniük ez teljesen abszurd, mégha edwardék barátja is a farkasoknak az a kötelességük hogy megöljék őket,
    isabellát megértem hogy mért nem támadott de natet nem hogy mért védi őt
    mindenesetre már várom a következő fejezetet hogy valami kiderüljön
    Puszi: Emily13

    VálaszTörlés
  21. Jajj egyre jobban nem szeretem Joshuát meg Jade-t.
    Jade biztos hazudni fog, hogy felbontsák az egyességet a vámpírok és a farkasok között!!! -> de lécci ne legyen igazam:D:D
    már alig várom Edward és Isavbella beszélgetését. Biztos látta azt a csókot a fejében...:O:O
    húhh, már nem bírom sokáig a következő részig:D:D:D
    Nagyon nagyon jó volt!!:):):)

    VálaszTörlés
  22. Szia Sirit!

    Jade bemerészkedik az oroszlánbarlangba??:D Na erre baromira kíváncsi leszek! Lehet izgulni Jasper miatt...Maria Maria Maria...várom mi lesz ebből!!:D Nate-re igen nagy hatással van Izabella ahogy elnézem...és bevallom tetszik is a dolog...de hát nem is én lennék:) Team Nate:D Egyébként nagyon szépen leírtad azt a szomorú légkört...nagyon megható volt. Remélem Saore hamarosan jobban lesz...Sok puszi!! Luna

    VálaszTörlés
  23. Szia!
    Én is éjszakáztam :P
    Saora hány éves ?
    Valamiért az ilyen Jade féléket nem birom... attól én is tartok hogy mi lesz ha meglátja majd Jaspert... Nagyon tetszett ez is mint mindig:D Várom a kövit!
    pussz

    VálaszTörlés
  24. Szió Spirit:)
    még este elolvastam a fejezetet, de nagyon rossz állapotban voltam így a hsz-ig nem jutottam el.Nagyon sajnálom h mire majd lenne új feji én már kirándulni leszek és nem tudom meg a fejleményeket:(
    és tényleg nagyon szépen megfogalmaztad azt a lesújtó és szomorú érzést amit mindenki átélt...:S
    Maria nem tudom mit akarhat, egyelőre elég kevés az infó ahhoz h kitaláljak vlmit:S bár lehet csak én vagyok nagyon leeresztve:S
    Joshnak szerintem több személyisége vanXD:D néha tökre emberi és érző lény máskor meg annyira ellenszenves:S bár én megértem és egy picit azért tényleg igaza van a nomád vámpírral kapcs. de akkor sem kéne mindig mindent Isa nyakába varrni:S...férfiak...pff:DxD:D
    Jade tuti megkavar vlmit....ebben szinte teljesen biztos vagyok.Ha mégis felismeri Jaspert vagy Maria-t akkor abból még nagy gondok lesznek szerintem. És tuti hogy fúrja valamivel Josh-t...manipulálja ő meg szerencsétlen észre sem veszi:S énnekem is az ugrott be amit már vlki írt, hogy ha még lesz pár ilyen veszekedés Josh kérni fogja az Alfa-jogokat.
    Carlisle szerintem karakterhűen viselkedett:) illik a személyiségéhez ahogy Isabellát nyugtatgatta:)
    huhh...jelenleg ennyire telt Tőlem:S bocs a sok hülyeségért xD:D
    természetesen nagyon tetszett a fejezet gratula hozzá:)
    pusszó

    VálaszTörlés
  25. Szia!
    én arra volnék kíváncsi h igazából most hány éves is Isabella? :P és mikor van a szülinapja? :) (Zsófi)

    VálaszTörlés
  26. Szia!

    Jaj, nagyon jó lett ez a fejezet is! Bár ezzel most nem mondtam semmi újdonságot!:)

    Istenem, Jade fogja felügyelni a vizsgálatokat? Ajaj,valami azt súgja,hogy ennek nem lesz jó vége! Annyira utálja a vámpírokat,hogy biztos kitalál majd valamit! Főleg,ha találkozik Jasperrel és felismeri!
    Izgatottan várom a következő rész!:)

    Anita

    VálaszTörlés
  27. Szia
    Én is leírom amit már mindenki, nagyon jó lett ez a fejezet is. Nekem meg sem fordult a fejemben a gondolat, csak a hozzászólásokat olvasva esett le, hogy Edward látta Isabella fejében a csókot. Kíváncsi vagyok mit fog reagálni. Most is, és a kérdezz-felelekben is szó volt arról, hogy Edward mit beszélt Nate-tel.Biztos nem figyeltem eléggé, de mondjátok már el, hogy mikor beszéltek?
    Jade biztos fog valamit kavarni.Nagyon unszimpi.Ki fog valamikor derülni, hogy mi volt azokban a levelekben? Nagyon kíváncsi vagyok rá.
    Én is izgatottan várom a következő fejezetet.
    Ja, és az egyik hozzászólóhoz kapcsolódva, aki a 40 éves könyvtárosról írt, hát én is annyi vagyok és mégis nagyon élvezem ezt a történetet és az egész sagát imádom. Nem hiszem, hogy ebből ki lehet öregedni.
    Írj még nagyon sok ilyen jó fejezetet.
    Köszi
    Krisztina

    VálaszTörlés
  28. Krisztina: Az, hogy mi van a levelekben, már fejezetekkel ezelőtt kiderült. Isabella elmondta Jonathannak. Olvass vissza. :) Ebből is adódtak most a gubancok...
    Edward és Nate pedig akkor beszéltek, mikor Isabella a Cullen házban volt az öccsével. Míg a többiek a nappaliban játszottak a kicsivel, Nate éppen távozott a Carlisle-lal való megbeszélésről, Edward pedig kiment utána. Ezt is keresd vissza. :)

    Mindenkinek köszönöm a hsz-eket. :) Egy valamit még hozzátennék, sokan írtátok, hogy mivel Jade felügyeli majd a kutatásokat, találkozni fog Jasperrel. Drágáim, leírtam, hogy Carlisle csak La Push-ban végezheti a kísérleteket, és azt is, hogy ő az egyetlen vámpír, akit beengednek a farkasok a területükre. :) Ergo, ilyen módon Jade-nek esélye sincs, hogy Jasper közelébe kerüljön, mert ő a kutatások miatt nem megy a Cullen házba, Jasper pedig még mindig nem lépheti át a határt. :) Szóval, emiatt nem kell aggódnotok, mert nem történhet meg. :)

    Viszont, a kérdésekből látni, hogy átugrotok leíró részeket, pedig higgyétek el, azokban is egy csomó információ van, és emiatt úgy vélem, hogy egyáltalán nem unalmasak. :) Szóval, ha képben akartok lenni, és tudni szeretnétek, hogy mi miért történik majd a későbbiekben (mivel most már nagyon bonyolódni fognak a dolgok, így figyelnetek kell majd nagyon), akkor olvassatok figyelmesen. :) Igazán megtisztelő, hogy annyira izgatottan várjátok a fejezeteket, hogy minél gyorsabban el akarjátok olvasni őket, de higgyétek el, ha lassabban haladtok, és minden szót elolvastok és megértetek, akkor sokkal jobban fogjátok élvezni, mert nem csak érezni, hanem érteni is fogtok minden szót. :)

    Egyébként, a következő fejezet csak hétfőn jön valószínűleg, mivel Szandi nincs gépnél pár napig, vasárnap pedig a születésnapom lesz. Bocsánat, hogy sokat kell várnotok, remélem, hogy megéri. :) Addig is olvasgassatok vissza, tényleg tele van jelzésekkel, nyomokkal és érdekességekkel az összes fejezet. ;)

    A többi kérdésre, majd a kérdezz-felelkben válaszolok. :)
    Pussz mindenkinek, és még egyszer köszönöm a kritikákat. :)

    VálaszTörlés
  29. Szija Spirit Bliss! Már nagyon régóta olvasom a történeted, és ma találtam valamit, ami talán érdekelni fog... nézelődtem a pályázatok között és erre bukkantam:
    http://palyazatok.org/digitalis-konyvnyomtatasi-palyazat-2009/
    Ugyan én is belekezdtem egy könyvbe, de az enyém még közel sincs kész állapotban, úgy gondoltam neked szólok először, mert olvastam, hogy egy másik könyvet is írogatsz, nem csak ezt a ficet.. és szerintem, fantasztikus író vagy :D szóval, ha van kedved, próbáld meg ezt a pályázatot, hátha sikerül kiadatnod a könyved. Nem akarom ráderőltetni, de azért remélem segítettem. Sok szerencsét!

    http://palyazatok.org/digitalis-konyvnyomtatasi-palyazat-2009/

    Üdv: angeldia

    VálaszTörlés
  30. Hali Spirit!
    Már jó rég nem komiztam, de csak azért mert egyik ámulatból a másikba estem:D Most komolyan, teljesen rá vagyok kattanva a történetre...oO
    Szerintem Josh amúgy nem venné át az alfa szerepet, de mivel most nagyon nem ért egyet Nate-el így lehet hogy át venné...hát nem tudom, de én nem szeretném amúgy:D Akkor már inkább Isabella:D
    Jahj és még annyi,de előre szólok, hogy ez nem ide tartozik! Amint láttam te is olvastad/ olvasod a KUNY-t aminek most lett vége.(láttam a komidat azért gondolom:D)És annyit röhögtem, volt egy csaj, asszem valami Móni aki azt írta rá hogy az utolsó részek pornósak:D Szerintem egyátalán nem...:/ basszus olyan vicces volt:D
    nah puszi és jócakát

    VálaszTörlés
  31. Szia Spirit!
    először is boldog születésnapot így előre is!!!sok-sok szép pillanatot vasárnapra és jó sok gyertyát fújj el!!!:DD
    na és akkor most a fejezetről: az első benyomásom az nem változott: "HŰŰŰHAAAA!!!" kb minden rész után ez az első reakció:DDD na de aztán beindultak ám az agykerekek...egy korábbi kommentben olvastam, hogy Jade majd keresztbe tesz Carlislénak. Hát szerintem ha ez lenne a célja, azt már megtehette volna Saorenál is nem? akkor is mondhatott volna valamit, amivel megingatja a farkasokban a vámpírokba vetett hitet. Szóval szerintem nem erről van szó, viszont ettől függetlenül a rosszérzés Jade iránt nem múlt el...valami nagy kavarc lesz még itt.
    Edward véleménye a csókról...csak magát a csókot látta Isa gondolataiban, vagy Isa érzéseivel is tisztában van? mert ha igen, akkor tudnia kell, hogy Isának sem tetszett jobban...na persze ettől még Natere ugyanúgy haragudhat teljes joggal. kíváncsi vagyok lesz e valami verekedés vagy ilyesmi...mondjuk mikor Nate megy az oltások miatt Carlisléhoz...bár talán megtudják beszélni valahogy...vagy nem. komolyan nem tudom!sok lehetőség van, és tuti a végén valami olyasmi lesz, amire nem gondoltam így egyből...
    A rét...úgy várom már!!!!!! nagyon-nagyon!!!!:DDDD
    ja és egy kérdés ami mostanság fogalmazódott meg bennem: a vérfarkasoknak lehet gyerekük? Isa lehet terhes? és ha igen, akkor egy vámpírtól lehet terhes? nem tudom, hogy jutott ez eszembe, csak beugrott valamikor, és azóta nem hagy nyugodni...
    és azt is olvastam egy kommentben, hogy Jade Josht használná fel céljai elérésben...ezen én is elgondolkodtam egy kicsit, és hát szerintem nem hülyeség...csak mégis mik Jade céljai??? na igen, ez itt a kérdés....
    hát úgy most ennyi jutott csak eszembe. majd ha beugrik még valami biztos írok:DDD ez a rész is nagyon jó lett, egy csipetnyit sem csalódtam benned (na nem mintha ennek a lehetősége valaha is fenn állna...). csak így tovább!!!! és alig várom a következő részt!!!!!!!!!
    ja és mégegyszer boldog szülinapot!:D

    VálaszTörlés
  32. Szia Spirit!

    Elég régen írtam neked, sajnos...
    De mindig olvasom a kövi részeket, és nagyon tetszenek. Fantasztikusan írsz. Imádom az írásaid.
    Jade-ről már egy ideje rossz érzésem. Olyan, mintha rosszat akarna a falkának, de legfőképpen Cullenéknek és Isabellának. Remélem, nem fog ártani nekik.
    Carlisle-t imádom, olyan igazi apuci figura itt is. :))
    Edward ugye nem csak a csókot látta Isabella gondolataiban, hanem azt is, hogy ő mit gondol róla??
    Nagyon várom a következő részt!

    Boldog szülinapot!!!

    Puszi: Szandra

    ui. ha megkérlek, véleményeznétek Szandival a történetem. Igaz, nem Twilightos. Ha igen, a profilomban megtaláljátok. Köszi :)

    VálaszTörlés
  33. Boldog születésnapot Spirit Bliss!!!

    VálaszTörlés
  34. Boldog szüliiiinapot!!!!:D:D
    puszi:)

    VálaszTörlés
  35. Sok Boldog Születésnapot Spirit!!!!!:D

    VálaszTörlés
  36. "Megint egy évvel öregebb lettél,
    És bölcsebb is talán.(Hm...xD)
    Őrizd meg az emlékeid,
    És légy nagyon vidám!"

    Sooook, sok boldog szülinapot neked, drága egyetlen Spiritem! és még soook sok ilyen szép írásokat, mint a ficced!

    Sooooooook sok puszi: Ancsi

    P.s.: Na nézd má' még időbe' köszöntöttem fel... piros betűs ünnep! xD

    VálaszTörlés
  37. Köszönöm szépen mindenkinek! :) Nagyon édesek vagytok! :)

    VálaszTörlés
  38. Ajjaj.. Ami azt illeti, ez a 'Jade fog felügyelni' dolog nem nyugtat meg.. Sőt.. Nekem is van egy olyan érzésem, hogy lesz valami gubanc, bár ahogy téged ismerlek, még az is lehet, hogy más nyomon indulsz el, és nem Jade lesz a lavina elindítója. Én már semmin sem lepődök meg.. Vagy inkább pont, hogy mindenen meglepődök, elképesztő fordulatokat tudsz írni.:D Na, megyek, folytatom.^^ Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés