.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. augusztus 12., szerda

A jövő reménysége - 12. fejezet

12. VESZTESÉG



OLYAN GYORSAN ROHANTUNK vissza a házakhoz, hogy ha még ember lettem volna, akkor biztosan kiszakadt volna a tüdőm. A szívem így is dörömbölt a mellkasomban, bár ez inkább a rémületnek volt betudható, semmint a megterheltségnek. Már Aidanék verandáján hallani lehetett a fájdalmas sikolyokat, és ahogy beléptünk az előszobába, azonnal megéreztem a vér fémes illatát. A konyha előtt a padlón még élénkvörös volt a tócsa, ami csak még inkább megijesztett. Mielőtt elérhettük volna a lépcsőt, Juliette jött le az emeletről. Az arca teljesen elfehéredett, mintha csak neki lett volna vérvesztesége.

- Aidan és Esther fent vannak vele, hívtuk Dr. Cullent, mindjárt itt lesz – nyögte ki, miközben elsietett mellettünk. – Le… leküldtek pár törölközőért, én… - kinyitotta az egyik szekrényt, és remegő kezekkel kutatni kezdett benne. – Nem… nem találom őket – lehajtotta a fejét, és észrevettem, hogy megrázkódik a válla.

- Gyere, majd én megkeresem őket… - húztam arrébb, és intettem Nate-nek, hogy vegye át a támogató szerepét. Juliette azonnal belékapaszkodott, és hangosan sírni kezdett. Idegesen kerestem elő pár törölközőt, aztán az emeletre indultam. Mielőtt beléptem volna a hálóba, vettem pár mély lélegzetet, és elhatároztam, hogy bármit is találok odabent, erős leszek.

Az elhatározásom már akkor megingott, mikor az ajtót kinyitva egy újabb éles sikoly hatolt a fülembe. Saore az izzadtságtól csatakosan vonaglott az ágyban, az arca eltorzult a fájdalomtól. Aidan mellette ült, és hagyta, hogy a hosszú, vékony ujjak az övéibe kapaszkodjanak. Szabad kezével a párnába markolt, és a tehetetlenségtől kétségbeesve figyelte a szeretett nő vergődését.

- A törölközők. – Mutattam fel őket, mert nem voltam képes többet kinyögni. Esther odasietett elém, és átvette őket. Szerettem volna megkérdezni, hogy segíthetek-e valamiben, de csak lefagyva figyeltem, ahogy Esther megpróbálja a törölközőket Saore alá erőszakolni. Mikor odalentről meghallottam az ismerős hangot, halvány megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Carlisle majd tudja, mit kell tenni, ő majd segít…

Arrébb álltam az ajtóból, hogy beengedjem őt a szobába. Egy apró pillantást vetett felém, de azonnal az ágyhoz sietett. Letette a táskáját az ágy szélére, aztán óvatos mozdulatokkal felhúzta Saore lábait. Zavartan pillantottam Aidanre.

- Kérem, doki, segítsen… - A hangja megtört volt. Tétován toporogtam egyik lábamról a másikra - a tehetetlenség érzése őrjítő volt.

- Mindent megteszek, amit tudok. – A fekete táska csatjainak hangjától összerezzentem – mintha felerősödve hallottam volna őket. Carlisle felnézett rám ismét csak egy másodperc erejéig, és a tekintetétől összerándult a gyomrom. Tudtam, hogy mit kér tőlem némán.

- Aidan… - Csak pár másodperc múlva találtam meg a hangomat, és akkor is elég haloványan szólt. – Szerintem, jobb lenne, ha most kimennénk, és nem zavarnánk. – Aidan úgy nézett rám, mintha megőrültem volna.

- Nem hagyom egyedül… - kulcsolta a másik kezét is a Saoréval már összefonódott ujjaik köré, bár valószínűleg Saore ezt már meg sem érezte. A kimerültségtől félájultan feküdt a párnák között. A szemei még nyitva voltak, de látszott rajta, hogy már nem ebben a világban jár. Talán, így volt a legjobb neki…

- Csak útban vagyunk, Saore érdeke is az, hogy… - próbálkoztam ismét.

- Nem! – Aidan hangja határozott volt. Bocsánatkérően néztem Carlisle-ra, de ő csak megrázta a fejét.

- Szükségem lenne a fiamra – szólalt meg végül halkan, miközben teleszívott egy fecskendőt valamivel.

- Miért? – vonta össze a szemöldökét Aidan.

- Mert segítség kell. Nem vihetjük már be a kórházba, úgyhogy itt kell elvégeznünk a műtétet. Edward képzett orvos, kell a segítsége! – dörzsölgette meg Saore bal karjának hajlatán az ereket Carlisle, aztán a vénába szúrta a tűt. Igyekeztem mélyeket lélegezni, hogy ne ájuljak el szégyenszemre – és még több gondot okozva.

- Milyen műtét? Miért kell megműteni? – Aidan szája megremegett.

- Sajnálom, de a magzat már nem él. – A csattanástól ijedten sikoltottam fel. Aidan széke hátradőlt, ő mintha egyetlen ugrással kerülte volna meg az ágyat, és mire észbe kaptam Carlisle már a falnál állt, Aidan hatalmas keze pedig a torkára feszült.

- Mit csinált vele? – Aidan őrjöngő tekintettel bámult az aranyszín szemekbe, miközben Carlisle olyan nyugodtan állt a szorongató marok fogságában, mintha csak a reggeli időjárásról beszélgetnének. Ahelyett, hogy rátámadt volna Aidanra védekezésképpen, egyszerűen felemelte a jobb kezét, és gyengéden a nyakán lévő ujjakra fektette.

- Szörnyen sajnálom. Nem tehettem már semmit. – Éreztem, hogy valaki arrébb tol az ajtóból, de csak azután jöttem rá, hogy Nate volt az, miután meghallottam a hangját. Igyekeztem kipislogni a szememből a könnyeket, de nem sok sikerrel. A következő pár perc homályosan összefolyt a szemeim előtt és a tudatomban is.

Először nem értettem, hogy mit is keres Jade a szobában, hiszen Saoréval még csak nem is kedvelik egymást, ezért megpróbáltam jobban odafigyelni a többiekre. Carlisle már ismét az ágy mellett tevékenykedett – Jonathannak sikerült meggyőznie róla Aidant, hogy Carlisle semmi rosszat nem tett, és ha nem ereszti el az egyetlen orvost a közelben, akkor Saorénak is baja eshet.

- Biztos, hogy ért hozzá? – Fogalmam sem volt, kihez szólt Carlisle kérdése, míg Jade nem felelt rá.

- Még régen sok szülést levezettem, és volt részem néhány komplikáltabb esetben is. És a vándorlásaim során is segítettem, ahol tudtam.

- Mégis csak jobb lenne, ha Edward… - próbálkozott ismét Carlisle az ötlettel, de a farkasok arcát elnézve inkább feladta. Tudtam, hogy a bizalmukat kizárólag Carlisle élvezi, és ő is csak szoros feltételek mellett. Az, hogy még egy vámpírnak engedélyt adjanak arra, hogy La Push határait átlépje, nonszensz volt a számukra. – Rendben, remélem, hogy tényleg tudja, mit csinál… - bólintott végül Carlisle Jade felé. Egy üveget vett elő a táskájából, és a benne lévő folyadékot először az ágyra, majd a kezére dörzsölte, aztán átadta Jade-nek. Láttam, amint előkerül egy pár orvosi gumikesztyű is, amit Jade undorral az arcán segített felvenni Carlisle-nak, hogy a lehetőségekhez képest betartsák a higiénia szabályait.

- Gyerünk, menjünk ki! – tehetetlenül tűrtem, hogy Esther a vállamat átkarolva kifelé irányítson a szobából, míg Nate Aidant bírta valahogyan távozásra. Ahogy az ajtó becsukódott a hátunk mögött, a gyomrom feladta a küzdelmet, és háborogva tiltakozott a mai nap során evett ételek benntartása ellen.

Sokáig ültem a mosdó padlóján a vécécsésze mellett, mert egyszerűen úgy éreztem, nem bírnám elviselni Aidan szenvedésének a látványát. Halkan nyílt ki az ajtó, és Juliette surrant be hozzám. Nem tudom, miért engem választott szenvedőtársnak, hiszen a fiúkat sokkal régebb óta ismerte – talán, mert én is nő voltam, és pontosan tudtam, mit érezhet -, de leült mellém a hideg csempére. A következő pillanatban már csak arra eszméltem, hogy sírva kapaszkodunk egymásba.

A gondolattól, hogy Saore élete veszélyben van, hogy elveszítette a kisbabát, akinek annyira örült, felváltva áramlott végig az ereimen a folyékony, hideg rémület és a forrón lángoló fájdalom. Elképzeltem, mit éreznék, ha az én gyerekem halt volna meg. Aztán eszembe jutott Aidan, és szinte láttam magam előtt Edwardot, amint halott tekintettel mered a semmibe. A torkom összeszorult, és bugyborékoló, elfojtott zokogás tört elő belőle.

Nem tudom, mennyi ideig vigasztaltuk egymást Juliette-tel pusztán azzal, hogy egy szó nélkül öleltük a másikat. Arra sem emlékeztem később, hogy ki nyugodott meg hamarabb. Végül már csak ültünk a fürdőkád oldalának dőlve vörös szemekkel, és vártuk, hogy valaki meghozza a híreket.

Mikor megmozdult a kilincs mindketten összerezzentünk, és Juliette önkéntelen mozdulattal ragadta meg a kezemet. Joshua arca most egyáltalán nem volt olyan kemény, mint általában, és a hangja is sokkal lágyabbnak tűnt, mikor megszólalt.

- A doki most szólt ki. Saore rendben van. – A megkönnyebbüléstől hangosan fújtam ki a levegőt. Juliette letörölte a szeméből kicsurranó könnycseppet, és elengedve engem feltápászkodott a földről.

- Láthatjuk? – kérdezte azonnal.

- Aidan bent van nála. A doki őt is csak azért engedte be, mert nem lehetett visszatartani. Nem hiszem, hogy bemehetnénk. Talán, majd ha pihent egy kicsit… - Josh közelebb lépett Juliette-hez, és esetlenül végigdörzsölte a karját, hogy egy kicsit megnyugtassa.

- Megkeresem Danielt – indult az ajtó felé Juliette. Lassú mozdulatokkal álltam lábra, hogy én is kövessem, de Joshua keze megállított. Döbbenten és kissé bosszúsan néztem rá – nem lehet olyan érzéketlen, hogy most folytassa a délutáni veszekedésünket!

- Te jól vagy? – A kérdése váratlanul ért, és hirtelen elszégyelltem magam.

- Persze. Minden oké – füllentettem.

- Ha kérsz, csinálhatok egy teát, vagy valami… - ajánlotta, miközben az arcszíne szederjessé változott. Nem értettem, mi ütött belé.

- Nem, köszönöm – motyogtam. – Elengednél, kérlek – pillantottam le a karomra, mire Joshua még vörösebbé válva rántotta vissza a kezét.

- Ne haragudj!

- Semmi gond – léptem egyet újra az ajtó felé, de Josh hangja megállított.

- Isabella… Én csak… Szeretnék bocsánatot kérni a délutániért. Tudom, hogy úgy viselkedtem, mint valami állat. – Ahogy visszapillantottam Joshuára, láttam az arcán a szégyenkezést. – Én csak… Annyira fel tud bosszantani Nate hozzáállása, és… a vámpírok – borzongott meg. – Nem értem, mi ez az egész, és… félek. Mármint, ne értsd félre – tette hozzá gyorsan, miközben még inkább zavarba jött. – Nem a saját bőrömet féltem, bármikor kiállok akármelyik vámpírral. Attól félek, hogy nektek valami bajotok esik. A falkának, a lányoknak, a la push-iaknak. Nekem ti vagytok a családom, ha…

- Nem fogsz elveszíteni minket. – Nem tudom, hogy Josh bűnbánata volt-e az ok, vagy a történtek miatt láttam más fényben mindent, de a megbocsátásom teljes és igazi volt. Joshua elé léptem, és felnéztem a fekete szemekbe. – Az én családom is ti vagytok, és sosem hagynám, hogy bármi bajotok essen. Higgy nekem! Cullenék nem akarnak rosszat. Csak segíteni akarnak nekünk. – Joshua sóhaja keserű volt. Egy pillanatra a kád felé fordította a fejét, aztán visszaemelte a tekintetét rám.

- Elhiszem, hogy te hiszel bennük – jelentette ki. Szomorúan léptem hátrébb egyet. Nem ez volt az, amit hallani akartam. – Hidd el, én próbálok hinni bennük, de…

- De nem megy – fejeztem be a mondatát.

- Sajnálom – túrt bele a hajába. – Bár igazad lenne… Akarom, hogy igazad legyen! De… Ha mégis tévednél, én megvédelek majd téged és a többieket is. Ezt megígérem! – olyan harcias tűz lobogott a sötét tekintetben, ami egyszerre ijesztett meg, és töltött el valamiféle büszkeséggel.

- Tudom, hogy számíthatunk rád. Csak hagyd, hogy bebizonyítsam az igazamat. Majd idővel meglátod, hogy tévedsz. – A hangom elég magabiztos volt ahhoz, hogy Josh arcára halvány mosoly üljön ki.

- Meglátjuk – bólintott. – Gyere, hátha szükség van ránk – nyújtotta felém a kezét. Tétovázás nélkül fogadtam el, mint egy báty kezét, akivel összeveszett majd kibékült az ember.

A nappali tele volt emberekkel, mégis olyan csendesnek tűnt minden. A fertőtlenítő szaga betöltött mindent, és oldalra pillantva láttam, hogy valaki felmosta a vért. Nate, Benji, Daniel és Juliette a kisasztalka körül ültek, és néha-néha váltottak egymással egy pár szót. Esther épp a konyhából sietett be, hogy egy pohár vizet és pár gyógyszert nyomjon Seth nagypapa kezébe, aki az ablak mellett lévő karosszékben ült. Még Edward is csendesen feküdt a kiságyában, mintha tudná, hogy valami baj történt. Először fel sem tűnt, hogy Jade is jelen van – kívülállóként egyedül álldogált a fal mellett. Ahogy észrevett minket, furcsa tekintettel nézett rám és Joshuára. Éreztem, ahogy Josh ujjai hirtelen kicsúsznak az enyémek közül.

- Hogy ment? – léptem azonnal Jade-hez. Bármennyire is nem akaródzott beszélgetnem vele, ő volt a leghitelesebb információforrás jelenleg.

- Kiszedtük a… magzatot – felelte. – A méhlepény levált, de végül sikerült megszüntetni a vérzést. Adtunk fájdalomcsillapítót és nyugtatót, szóval, még kába lesz egy ideig.

- De minden rendben lesz vele, ugye? Mármint, fizikailag… - Biztos voltam benne, hogy lelkileg borzasztóan nehéz lesz kiheverni Saorénak a történteket. Valahányszor csak tehette, a keze ott volt a pocakján, mintha már most minden szeretetét át akarta volna adni a kisbabájának. Próbáltam visszanyelni a könnyeket, amik fojtogatták a torkomat.

- Remélhetőleg, igen. Bármikor felléphetnek komplikációk, de most úgy tűnik, hogy rendben lesz. Viszont… - Jade beharapta a száját, és mintha az együttérzés szikráit láttam volna felcsillanni a szemeiben.

- Viszont? – szorult össze a gyomrom.

- Ezek után elég nehéz lesz teherbe esnie – már ha, sikerül neki -, és akkor is félő, hogy ki tudja-e hordani a magzatot.

- Ó… - nyögtem ki. – És tudja már…? Hogy a baba… És hogy… - próbáltam meg összehozni egy értelmes kérdést, nem sok sikerrel, de szerencsére, Jade így is megértett.

- Még nincs magánál annyira, hogy felfogja. – Nem akartam belegondolni, mi lesz akkor, ha kitisztul a szervezetéből a nyugtató, és megtudja, hogy mi történt. A karomat magam köré fonva biccentettem egyet Jade és Josh felé, aztán odamentem a kanapéhoz.

- Megkaphatom a telefonodat? – hajoltam Nate füléhez, és olyan halkan suttogtam, ahogy csak tudtam, mert megzavarni a csendet olyan szentségtelen dolognak tűnt. Jonathan egy szó nélkül nyújtotta át a készüléket, annak ellenére, hogy láttam a szemében, tudja, mire kell nekem.

Kikerülve Jade-et és Joshuát, akik akár intimnek is mondható távolságra álltak egymástól, és beszélgettek, elhagytam a házat. A vágy, hogy beszélhessek Edwarddal, hogy legalább a hangját halljam, erősebb volt most bennem, mint bármi más. Éreztem, hogy ha csak meghallom őt, ha tudom, hogy lélekben velem van, már attól jobban fogom érezni magam.

Ahogy benyomkodtam a számokat, és a fülemhez emeltem a telefont, éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd dobogni. Alig hallottam meg az első csörgést, és Edward máris beleszólt a vonal végén.

- Isabella?

- Igen, én vagyok – a hangom remegett az erőfeszítéstől, hogy ne sírjam el magam. Elindultam a házak között lassú léptekkel, hátha a séta segít egy kicsit. Az ablakok már fényárban úsztak a felkapcsolt lámpáktól. Valahogy fel sem tűnt eddig, hogy már besötétedett, talán, mert a telihold fénye elég erősen világított ma este.

- Mi történt? Carlisle még nem hívott…

- Saore elvesztette a babát – mondtam ki. A levegő hirtelen a tüdőmben rekedt, mintha attól, hogy hangosan elhagyták a szavak a számat, még valóságosabbá váltak volna a történtek.

- Sajnálom – Edward hangja halk volt. - És ő?

- Saore jól van. – Pár mondatban összefoglaltam, mi is történt, és mit mondott alig pár perce Jade a műtétről. Közben elértem a házig, amiben délután Jonathan járt. Olyan messzinek tűnt az egész. Mintha már hetekkel ezelőtt történt volna. Fáradt sóhajjal fordultam vissza, és indultam újra Aidanék háza felé.

- És te? Hogy érzed magad? – Edward hanglejtése féltő és gyengéd volt. Olyan, amilyentől azonnal melegebbnek éreztem a mellkasomat.

- Pocsékul – nevettem fel keserűen. – De majd elmúlik…

- Ha gondolod… - Hallottam egy halk, zavart torokköszörülést. - …átjöhetnél éjszakára. Jasper szívesen átadja a szobáját megint, és… Velem alhatnál. – Ennél vonzóbb ajánlatot nem igazán kaphattam volna akkor sem, ha valaki a lottóötössel kecsegtet. Mély levegőt vettem, miközben próbáltam elnyomni az ösztöneimet.

- Nem biztos, hogy ez a megfelelő pillanat. Lehet, hogy szükség lesz még rám itt… - A hangom nem is lehetett volna bizonytalanabb.

- Ha meggondolnád magad, én várlak…

- Köszönöm. – Élveztem, ahogy a tenger felől jövő hűvös szél végigsimít a forróságtól kipirult arcomon, és lehűt egy kissé. Nem tudtam, mit mondhatnék még Edwardnak, de elköszönni sem volt kedvem tőle. Legszívesebben tényleg csak szótlanul mellébújtam volna, hogy érezzem a karjait a derekam körül és a lélegzetétől keletkező borzongató érzést a tarkómnál.

- Akarod, hogy énekeljek neked? – szólalt meg Edward fél percnyi hallgatás után, mintha csak tudta volna, hogy min elmélkedem. Hálásan mondtam neki igent, miközben lekuporodtam a verandán álló hintaágyra.

Oldalra dőlve felhúztam a lábaimat, és a fülem és a vékony húzat közé szorítottam a telefont, hogy biztosan ne csússzon félre. Lehunytam a szemeimet, és hallgattam a dallamot, amit Edward dúdolni kezdett. Ez a melódia még új volt, eddig még nem énekelte nekem, de kellemesen megnyugtatott. Egy ideig még figyeltem a csillagokat a horizonton, aztán szép lassan lecsukódtak a szemeim.

A tenger vize kellemesen ringatott, ahogy a hátamon fekve lebegtem rajta. Nem éreztem semmi mást, csak végtelen nyugalmat. Mintha ezernyi tündér csilingelő hangja vett volna körül, és bár látni nem láttam őket, tudtam, hogy ott vannak körülöttem, és vigyáznak rám. Legszívesebben örökre itt maradtam volna. Lebegni a semmiben most annyira csábító volt… Magam mögött hagyni a gondokat, a fájdalmat. Igazából azt sem tudtam, mi miatt éreztem ilyesmiket, egyszerűen csak biztos voltam benne, hogy ha most a tenger kivetne magából, újra visszatérnének. Szorosan behunytam a szememet, hogy csak a tündérek és a hullámok hangjára tudjak koncentrálni, és semmi más ne zavarhasson meg.

A dörrenő hangtól mégis összerezzentem, és a hullámok a hirtelen mozdulattól összecsaptak a fejem felett. Levegő után kapkodva ültem fel, aminek az lett a következménye, hogy majdnem leestem az alattam megmozduló hintaágyról – mintha tényleg hullámzott volna egyet velem.

- Isabella? – A telefonba szóló halk hangot csak a farkashallásomnak köszönhetően hallottam meg. Gyorsan megragadtam a készüléket, és a fülemhez emeltem.

- Bocsánat… Csak elaludtam… - vallottam be, miközben megdörzsöltem a szemeimet. Az újabb dörgéstől megborzongtam. Még nem esett az eső, de a távolban már látni lehetett a le-lecsapó villámok fényét, ahogy éles pengeként kettéhasítják az eget, és az utánuk következő robaj is elég rémisztően hangzott.

- Nyugodtan aludj tovább… - lágyult el Edward hangja. Épp ismét elhelyezkedtem volna kényelmesen, mikor kinyílt az ajtó, és Jonathan kilépett a verandára.

- Sajnálom, de most mennem kell – feleltem. – Köszönöm az altatót. – Reméltem, hogy a hangomon is hallatszik, hogy tényleg mennyire hálás vagyok érte. Legalább egy kis ideig elfelejtkezhettem mindenről… - Holnap megpróbálok átmenni – ígértem. Jonathan a veranda másik oldalára sétált, és rákönyökölve a korlátra, bámulni kezdte a tájat.

- Rendben. Isabella… - Már éppen készültem elköszönni, de Edward hangja belém fojtotta a szót. Elmosolyodtam, és bár Nate nem nézett felém, lehajtottam a fejemet, hogy elrejtsem a zavaromat.

- Én is szeretlek – feleltem suttogva a mondatra, ami el sem hangzott.

- Akkor jó. Vigyázz magadra! – Ahogy a vonal megszakadt, felkeltem, és Nate mellé sétáltam.

- Sajnálom. Jó sokat telefonáltam – pillantottam a készülék kijelzőjére, amely megmutatta az időt is. – Edward biztosan állja majd a számlát.

- Nincs szükségem a pénzére! – csattant fel Jonathan felém fordulva. Kissé meghökkenve nyújtottam felé a telefont.

- Persze, tudom… - motyogtam. Nagyot sóhajtott, és visszakönyökölt a korlátra. – Jól vagy? – kérdeztem. Nem szoktam meg Jonathantól a hirtelen kirohanásokat.

- Nem igazán. Saore teljesen ki fog borulni, és Aidan… Miért ilyen igazságtalan a sors? Ők annyira megérdemelték volna, hogy boldogok legyenek – szorult ökölbe a keze. Óvatosan megérintettem a vállát, épp csak egy leheletnyire, hogy érezze az együttérzésemet. Ezután minden olyan gyorsan történt. A derekamra fonódó kar hatására a mellkasához csapódtam, és még mielőtt elhúzódhattam volna, a szája az enyémre nyomódott. Megkövülve álltam az ölelésében, mintha tényleg szoborrá változtam volna. Az ajka forró volt és puha – teljesen más, mint Edwardé -, de nem éreztem semmit. Aztán hirtelen belémnyilallt a felismerés, hogy mit is teszünk éppen, és két kezemet a kemény mellkasra feszítve próbáltam meg ellökni magamtól Jonathant.

- Mi a fenét csinálsz? – Hirtelen jött dühvel töröltem végig a kézfejemmel a számat, de nem volt időm se jól felképelni, se elküldeni melegebb éghajlatra, mert kivágódott a bejárati ajtó, és Aidan úgy robogott rajta ki, mint egy gyorsvonat. Észre sem vett minket, és amint leért a verandáról rohanni kezdett a tengerpart felé. – Utána kéne menni – indultam a lépcsők felé. Aidan arcának a látványától a haragom elpárolgott egy időre – csak arra tudtam gondolni, nehogy baja essen.

Jonathannal a part felé indultunk, miközben az esőcseppek hirtelen ömleni kezdtek az égből. A hajam az arcomba tapadt, ezért próbáltam kiseperni belőle, nehogy hasra essek valamiben. Már csak egyetlen dombon kellett volna átvágnunk, mikor hirtelen egy villám megvilágította az egész égboltot. A hangos dörgést, ami követte, elnyomta a fájdalommal teli üvöltés hangja, ami a partról jött.

56 megjegyzés:

  1. UGYE SENKII NEM UGROTT LE?????????????
    akkor a villám csapott bele???
    WOoF,Woof
    (Nate nem akar élni? Ha ezt megtudja...még mindig furja az oldalamat,h mit beszélhettek Edwardal...)

    VálaszTörlés
  2. egy szót tudok csak mondani....úristen......ez non jó rész volt azért jó lett volna ha Isabella Edwardnál lesz éjszakára :D.....na mind1.....mint mindegyik ez is tök jó rész lett
    puszy Niky

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Hát ez nagyon szomi lett :S De mégis nagyon jó:D
    Szegénykéim:S..Na és Nate?nem tudom mit kéne most gondolni róla..Csak azért csókolta meg Isabellát mert ki akarta használni a helyzetet vagy csak mert szomorú volt,és h. megnyugodjon?
    Csak így tovább és nagyon szeretem ezt az egész történetet!Kezdem azt hinni h. jobb lesz mint az eredeti(sőt már jobb is)!:D:D:D Sok puszi

    VálaszTörlés
  5. húúúú, hát ez fantasztikus volt!!!! egyszerűen imádom!!!!
    és Fanni! én szerintem Nate nem nem tenne olyat hogy kihasználja a helyzetet. csak annyira szarul érezte magát hogy szüksége volt a szeretett nőre. hogy, ha csak egy pillanatra is, de érezhesse. ez álltalában nyugtató hatással van az emberekre.

    puszi és alig várom a folytit!!!!!

    VálaszTörlés
  6. Nah, most szóhoz sem jutok. ez aztán volt izgis rész!!:D
    De Isabella el fogja mondani Edwardnak, hogy Nate megcsókolta???
    kiváncsi leszek Edw. reakciójára!! milyen mérges lesz ha megtudja. Csak át ne lépje a határt és meg ne támadja Jonathant!!:)
    Nagyonnagyonnagyon jóóóó rész!!!
    légyszíííí siess a következő résszel, mert már most olvasnám szívem szerint!!:):)
    ja és még egy kérdés: Jonathan=Nate-tel ugye?? a Nate az a beceneve?? csak már egy ideje foglalkoztat ez a kérdés csak sose kérdeztem meg.:)

    VálaszTörlés
  7. Spirit ezt megint megcsináltad és vajon mitörténhetett Aidan-nal? Ez jó kis fejtörés lesz˘˘

    VálaszTörlés
  8. ójaj... szegény Saore, szegény Aidan, szegény mindenki... =((
    Edward milyen aranyos volt, hogy énekelt Isabellának... =) az esti meghívást én biztos nem tudtam volna visszautasítani ^^
    hát ha ezt a csókocskát Edward megtudja, kitekeri Nate nyakát..bár én nem haragszom rá... *pirul*
    és aidan...? mi történt vele?? jajj... inkább nem is találgatok.... =S Lana

    VálaszTörlés
  9. ááá..imádom ahogy leírod..:D
    sokkal jobb mint az eredeti..ez tele van izgi részekkel meg olyan dolgokkal tudsz elő rukkolni amire nem is számít az ember..és itt-ott fűszerezve is van erotikával..:P:D
    szuper az egész úgy ahogy van.:)
    remélem minél hamarabb jön a következő rész,mert már kezdek megőrülni hogy mi történhetett Aidannel..:D
    pusziii : Zsóó

    VálaszTörlés
  10. Minden nap minden percében az oldarra katintottam, mert már alig vártam ezt a fejezetet. És nem csalódtam.NAGYON Sajnálom Saorét mert elveztette a babát.:'(
    az egész fejezetet végig bőgtem. De mi lesz ha Edward megtudja mit csinált Nate az ő szerelmével húúúúúúúúú. :) :S
    És Josh meg Jade... :):S Lehet, hogy Jade nem is rossz??? Vagy csak egy társra vágyik??? lehet, hogy Izabella rosszul érzi...de én nem nagyon hiszem, hogy ijenben tévedne... na majd meglátjuk... már nagyon várom a következő fejezetett.

    VálaszTörlés
  11. szerintem Aiden csak fájdalmában ordított egyet, és nem a villám csapott belé... az csak véletlen volt, hogy pont akkor volt egy villámcsapás... remélem

    VálaszTörlés
  12. nagyon tetszett ez a rész is...istenien írsz!
    megszeretném kérdezni,hogy a könyv megrendelhető-e még,mert én is megszeretném venni ^^
    várom válaszodat: irisztorma@citromail.hu
    majd ezt kérlek töröld!
    pux

    VálaszTörlés
  13. Annyira jó, és egyben szomorú fejezet lett.:( Remélem nem lett Aiden-nek semmi baja.És az a csók...:D Úgy megkedveltetted velem az összes szereplőt. Nagyon jól írsz és már várom a következő fejezetet. Így tovább!

    VálaszTörlés
  14. Szija Spirit!!!
    Jesszus ez fanasztikus volt, egyre jobb és jobb, csak azt nem tudom hogy ennél lehet - e még jobb!? :)
    Várom a kÖvi részt, de gyorsan( mikor lesz kb kövi rész), már nagyon türelmetlen vagyok!!!:)
    P: Detti

    VálaszTörlés
  15. Szia! Úgy sajnálom Saore-t :((( De mondjuk inkább ő, mint a baba:S Anyukám egyik barátnőjével is ugyanez történt, és utána alig lehetett ráismerni:/ Teljesen kikészült. Viszont, újra teherbe esett, szóval hajrá Saore!!!:) Most már a cím, hogy Jövő reménysége, nem csak Isabellára, hanem Saoréra és Aidanra is vonatkozik;) Meg a kisbabájukra is:) A jövő reménysége:) Mi a fene történt itt??! Joshra gondolok. "Főzzek egy teát??" Tök durva... És ez az egész párbeszéd, mintha nem is ő lett volna. Csak néztem... És tudom, hogy July még hisz abban, hogy Jade nem rossz, és most tényleg tett valami jót, és valószínű, hogy őmiatta viselkedett Josh ilyen kedvesen, az ő hatására, de én még mindig nem hiszem el, hogy Jade jó. Azt hittem, hogy meg fogják egymást ölelni. Josh és Isabella. Gondolom, amikor leértek a többiekhez, és Jade furán nézett rájuk, akkor féltékeny lehetett, mert Josh utána rögtön elengedte Isa kezét:D Máris együtt vannak? Lehet, hogy Jade azért jár folyton Josh-hoz, mert együtt vannak, és nem rossz a szándéka? Nem értem már. Jade rossz. Nate:D Imádom:D Amikor a párbeszédüket olvastam, akkor pont az ő képe volt oldalt:D És megmondtam, hogy lesz csók:)))) Úgy örülök:P Na jó, Ed is kedves volt, hogy énekelt Isának, de... :D Team Nate és Team Josh:)) Végeredményben akármi is történt a fejiben, szomorú hangulata volt, úgyhogy tessék felvidítani őket! Szép volt az álom is:) Hajrá a folytihoz! Puszi: Juca

    VálaszTörlés
  16. Szia Spirit!
    Ez is annyira jó lett! Mesterien csavarod a történetet... Volt egy megérzésem, hogy baj lesz a babával, és tessék! :(
    Viszont mindezek ellenére sikerült meglepned ezzel a Nate-es csókkal... Jobban favorizáltam volna, ha Isabella elfogadja Edward ajánlatát. :)
    De majd eztán... Kiváncsi vagyok Aidan csinál-e valami hülyeséget... Szóval megint nyitva hagytál nekünk itt mindent... Lehet agyalni!
    Pussz

    VálaszTörlés
  17. ez eszméletlen volt:D Remélem h Isa ott fog aludni... Nate miért tette? Nagyon tetszett ez a fejezet is:) Gratula és puszillak:)

    VálaszTörlés
  18. Parasztsag volt Nate-tol az a csok. Isabella mar bevesodott farkas! Ez pofatlansag! Nah, mind1 azert kiraly lett :D

    VálaszTörlés
  19. Szia! Ez a fejezet fantasztikus, nem találok szavakat! Te mindig meg tudsz engem lepni! :)
    Szegény Aidan és Saore! :( Nate meg, áááá nagyon jól kitaláltad, kíváncsi vagyok, hogy Isa mit fog ehhez szólni! :)
    Csak így tovább és gratula! :)
    Már nagyon várom a folytatást! :)
    Puszi, Kitty

    VálaszTörlés
  20. Szia!
    Nagyon sajnálom szegény Saore-t és Aident! Annyira megérdemelték volna, hogy boldogok legyenek, de a sors közbeszólt. :( Remélem még lehet kisbabájuk, én nagyon szurkolok nekik. Szerintem Josh és Jade már egy pár, csak még titkolni próbálják. Meglepő volt Josh kedvessége Isabellával szemben, nem tudom mi hozta ki belőle, talán a szomorú hangulat vagy Jade lenne rá jó hatással? Majd ez is kiderül:D
    Kedves volt Edwardtól az éneklés, bár én farkas párti vagyok (hála Csillának:D), ezért jobban tetszett a csók! :D Annyira tudtuk, hogy lesz csók, még neked is mondtuk :) Arra azért kíváncsi vagyok, hogy fog reagálni Isabella. Vajon elmondja Edwardnak? És ha igen, mit fog tenni Edward?
    Várom a folytatást!
    Puszi,Vicky

    VálaszTörlés
  21. Szia Spirit!
    Nagyon jó lett ez a rész! Amikor olvastam a címet, már sejtettem, hogy Saore valószínűleg elveszti a babáját... :((( Szegénynek biztos nem lesz könnyű megemészteni... De remélem, majd kitalálsz nekik valami vígasztalást. :)
    Jade-del kapcsolatban egyre bizonytalanabb vagyok, igyekszel jobb színben feltüntetni, rendes volt, hogy segített, de azért még mindig gyanús. És tuti, hogy van köztük valami Josh-sal kialakulóban. (Azon gondolkoztam egyébként, hogy vajon a bevésődés az szükségszerűen az első találkozáskor történik meg, vagy elképzelhető, hogy lassabban alakul ki?)
    Edward és Isabella telefonját csodásan írtad le, olyan drága volt Ed, hogy vígasztalta...
    Aztán az a csók! Nate szerintem nagyon dühös lesz magára, biztos, hogy nem tudatosan cselekedett, csak ő is teljesen ki volt bukva és ott volt közel Isabella, nem tudott magán uralkodni... De kíváncsi vagyok, Edward mennyire lesz vele megértő. :D
    És a vége... Nagyon remélem, hogy Aidannel nem történt semmi, szerintem csak átváltozott, hogy ki tudja üvölteni a féjdalmát...
    Siess nagyon a folytatással!
    Puszi:
    Kata

    VálaszTörlés
  22. úristen :S:S:S Szegénykék:( megérdemelték volna a boldogságot, ez a rész nagyon szomorú volt:( drámai...:(
    Isa és Ed telefonbeszélgetése aranyos volt:) még a dúdolgatás is:) ...mondjuk én reméltem h nem megy át éjszakára...az olyan furi lett volna ebben a helyzetben:S...legalábbis nkm olyan furi lett volna...
    Spirit grat:) nagyon ügyes vagy

    VálaszTörlés
  23. Woof woof Nate béjbi! Túlcsordultak az érzelmek, mi? :D
    A viccet félretéve, nagyon szomorú fejezet volt ez... :(

    VálaszTörlés
  24. Szia!
    Nagyon sajnálom szegény Saore-t és Aidant!kár hogy meghalt a kisbabájuk:'(és remélem hogy Aidan nem fog semmi hülyeséget csinálni és a villám se csapott bele...és hát az a csók...éreztem hogy megfogja madj Nate csókolni Isabella-t...és kiváncs vagyok Isa elmondja-e Edwardnak...vagy Edward megtudja-e Nate gondolataiból valahogy...és ha igen akkor hogy fog majd rá reagálni??....csak abba reménykedek hogy a szerződést nem szegi majd meg...és szerintem Jade tuti hogy gonosz nem tudom mért de van egy ilyen megérzésem,hogy jónak adja ki magát de közbe gonosz...és kiváncsi vagyok hogy találkozn fog-e Jasper-ral és ha gen felismeri-e majd...
    remélem hogy hamar jön majd a következő rész is mert már majdnem minden órába vagy félórába denézek nem e raktál fel egy új fejezetet:)gaz csak4-5napja találtam az oldaladra de már elolvastam mindegyik fejezetet ebből a történetből meg a máskból is:)
    puszi<3,Rosalie és jó éjszakát:):P

    VálaszTörlés
  25. Spiritem!

    Megfogadtam h addig nem fekszem le,amíg ezt le nem írom neked, mert holnapra megmásulna valamelyik gondolat vagy szó, és nem lenne talán ennyire szívből jövő. Itt rontottam el az előző fejezeteknél is, mikor máskorra halasztottam a véleményírást. De most ezzel próbálom kárpótolni.

    A következő talán hülyén fog hangzani, de ez fenomenális volt, ez a kedvenc fejezetem a jövő reménységeiből eddig. Tudom, most mindenki hülyének tart, hogy pont ez? és igen, én is sajnálom őket, pont úgy, ahogy mindenki más, és szurkoltam nekik, hogy hátha... de valahol tudtam, hogy ezt a megoldást fogod választani.

    Nem azért szeretem, és tetszik, mert mazohista vagyok:) hanem mert beleborzongtam az érzésekbe. Egyszerre nem csak Isabella érzéseit éreztem, hanem Saoré-ét, Aidan-ét és minden egyes szereplőjét aki benne volt.Tudom furán hangzik, vagy talán nem is olyan furi amit mondok ,csak túl fáradt vagyok, hogy egy értelmes mondatot összerakjak:) Szóval a fájdalom leírása véleményem szerint a legkeményebb és a legnehezebb dolog, persze mindenki érez fájdalmat az élete során, de az úgy papírra vetni h közbe beleborzongjak, az elképesztő.

    Sajnálom őket nagyon, sőt még Nate-re sem vagyok mérges a csók miatt ,mert megértem a lelkiállapotát:)Minden történetben vannak mélypontok és csúcspontok, de ez a mélypont szerencsére az írásodon nem rontott csak javított. Köszönöm az élményt!

    téll nem örülök a boldogtalanságuknak, csak valahol mélyen átérzem... az élet megy tovább... még egy ilyen rész után is, jah és remélem a következő fejezet is jön tovább, nemsokára.

    Bocsi ha túl értetlen voltam.Mindjárt hajnali egy:D

    Puszi,
    Truska

    ui.: valamit elfelejtettél:D Mondtad, hogy szóljak rád, de nem voltam gépközelben, és úgy látszik hiába szóltál Freebnek és Szandinak, hogy emlékeztessenek:D:) Nem baj, nem sürgős, sőt egyáltalán nem kötelező:)

    VálaszTörlés
  26. Áh, alig vártam, h hazaérjek és elolvashassam ezt és az előző fejezetet! Jo lett mindkettő, bár az utóbbi eléggé szomorú. És a vége... NATE MEGCSÓKOLTA ISABELLÁT!!! :o /Bijjuss adott hangot megdöbbenésének/

    VálaszTörlés
  27. Na igen szerintem Edward már élezi a kést otthon:D...na jó viccet félretéve,megtörtént az amit vártunk..a csók:D...Szegény Nate...ez már vesztett ügy...Viszont szegény Saore és Aidan, remélem még megadatik nekik egy baba. Én nagyon szorítok!!! Josh pedig...végre megmutatta hogy azért normálisan is tud viselkedni:)de még mindig megértem az ellenszenvét a vámpírokkal szemben...egyébként tuti Jade-nek köszönhető ez a nagy változás...az sem kizárt hogy ők már együtt vannak...kíváncsian várom a folytatást!! És végül de nem utolsó sorban: Team Nate és Team Josh!!!:D Puszi Luna

    VálaszTörlés
  28. szia Spirit! Megont ügyi voltál, de ez nem is kifejezés arra amit most érzek, mert ez teljesen elbűvöl...
    Elképzelhetetlenül nagy fájdalma lehet ezekután Saorénak, és ezzel egy ütt Aidannak is-akinek már az van, de majd ha látja Saorét szenesni, mégjobban az lesz...ffffffff Biztos nem csapott bele a villám, vagy ilyesmi, csak véletlen egybeesés, hogy pont akkor volt.
    Nate-et nagyon sajnálom, biztos csak kiborult és ösztönösen cselekedett, aztán később nagyon fogja magát szégyelni.
    Edward...hmmmm:) nagyon édes.......és romantikus és csupa odaadás...az altatóval mindent megadott abban a pillanatban Isa-nak, amire szüksége volt, a nyugalmat és biztonságot...
    Jade szerzett egy jó pontot, de még mindig nem tudom, mit gondoljak róla...
    Spirit! Gratulamatula, puszi, további jó munkát és kitartást, na meg tengernyi ihletet!!!
    Andi

    VálaszTörlés
  29. Szia!
    Az utolsó 4 fejezetet most olvastam el, és annyira jók, hogy úristen. :) Ez a fejezet is jó lett, csak kicsit szomorú. Szegény Saore, úgy sajnálom, meg Aidant is. :(
    Remélem hamar jön a következő, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni. :)
    Sok puszi: Polett

    VálaszTörlés
  30. Szegény Saore és Aiden:'(
    Igazán jó fejezet lett, csak szomorú.
    A csók pedig nagyon jó lett:D Kiváncsi vagyok (mikor nem?) hogy mi lesz ezután. Isabella elmondja-e Edwardnak, és mit fog majd ő tenni:D
    Várom a köv. fejezetet:D
    Puszi, Lou:)

    VálaszTörlés
  31. Hali!
    Hát ez tök durva volt, szegények...
    Én remélem, hogy Edward megtudja, hogy mi történt, lehet, hogy fura lesz, amit mondok, de én kifejezetten örülnék egy összecsapásnak Nate és Ed között. Persze nem feltétlenül kiélezett élet-halál harcra gondolok, csak egy kis verekedésre, szópárbajra. Annyira jó lenne... Spirit mit szólsz hozzá?
    M.S.

    VálaszTörlés
  32. Háát... Tudod először azt mondanám Edward ki fog akadni, ha megtudja a csókot - és persze megtudja, mint mindent... De... még mindig nem tudjuk mit beszélt Nate-tel... Lehet hogy "megengedte" neki? Neeem az nem ő lenne... Amúgy jó lenne ha egy kicsit bunyóznának, mert Edward eltörhetné az állkapcsát, ha már Jacobnak megígérte, de nem tette meg az Eclipse-ben... XD
    Na és Jade és Joshua? Igen csak közel vannak egymáshoz... Eddig amolyan leszármazásra gondoltam, de most már inkább gyanakszom szerelemre...
    Úgy sajnálom Saore-t, de mi lesz ha Aidannnak baja esik? Azt biztos nem élné túl! Elveszíti a babát.. aztán Aidant... bár a vége elég zavaros. Ha villám csapott beléje, akkor az véletlen, nem pedig öngyilkosság, nem? Mármint egy alakváltó nem képes irányítani az időjárást, hogy pont belé csapjon a villám... Így viszont végképp nem értem, mert akkor mi volt ez a kirohanás? Azt hittem meg akarja ölni magát...
    Na mindegy, a lényeg hogy sikerült úgy felcsigáznod, hogy szerintem napokig gondolkodom majd rajta. Legyen hamar kövi!!!!
    Ezer hála!
    Másik Zsani

    VálaszTörlés
  33. Kedves Spirit!

    Eddig még soha nem írtam neked megjegyzést, de úgy érzem megérett rá az alkalom. Őszintén...le a kalappal. Még akkor is, ha ez egy fanfic, elismerésre méltó teljesítmény az írói tehetséged, ötletgazdagságod, képzelőerőd és cselekményszövésed. Nem egy művem jelent már meg, talán neves írok közé sorolhatom magam, mégis most én emelem le előtted a kalapom.
    Olvastam, hogy készülsz egy saját művel is. Nos, ajánlom, hogy keres fel érdekelt kiadókat, sokan vannak, akik ilyen rejtett tehetségek után keresgélnek. Viszont azt a művedet(bármennyire is kíváncsi lennék rá) nem ajánlom, hogy föltedd a világhálóra, mert aztán nem engedélyezett a nagyszámbeli kiadás. Minden jót, további sikereket!

    Továbbra is hű olvasód.

    VálaszTörlés
  34. Bocsánat, hogy a többieknek nem válaszolok (de köszönöm mindenkinek a hsz-ét :) ), csak szörnyen kíváncsi lettem. :)
    Az utolsó ismeretlen olvasóm hsz-ére szeretnék reagálni:

    Több műved is megjelent, és neves író vagy? Hű, annyira kíváncsi lennék, hogy ki vagy. :D Bocsánat, csak egyfelől izgatja a fantáziámat, mert imádok olvasni, és lehet, hogy ismerem a könyveidet, másfelől elképesztő érzés, hogy egy igazi író is olvassa az én kis ficemet. El sem tudom mondani, mennyire elképesztő érzés. :D Már csak a gondolattól is a torkomban dobog a szívem. :D

    Számomra minden hozzászólás és mindenki véleménye nagyon fontos, de hogy egy az íráshoz tényleg értő személy is azt mondja, hogy jó, amit csinálok, ez valamelyest enyhíti a bizonytalanságot, amit mindig érzek, ha a saját írásaimról van szó.

    Hű, bocsánat, írópalánta létemre elakadt a szavam, és még mindig szörnyen izgatott vagyok. :)

    Köszönöm a tanácsot, nem fogom feltenni a saját művemet a netre. :) Sejtettem, hogy úgy már nem igazán foglalkoznának vele a kiadók. Bár lehet, hogy így sem fognak... :D De mindenképpen próbálkozom náluk. :) Hátha valaki tényleg lát majd fantáziát bennem. :)

    Nagyon örülnék, ha megírnád, ki is vagy, de ha nem, akkor is így ismeretlenül köszönöm, hogy írtál nekem, és a mindig ingadozó önbizalmamnak támaszt adtál. :) Nagyon-nagyon köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  35. ÚRISTEN.
    O.O
    oké, én is elég rég toltam ide a pofikámat (mármint a kritikaírás terén) utoljára talán a múlt árnyainál. na de ezt a fejezetet szó nélkül hagyni...
    Szegény Saore... szegény Aidan... bőgtem miattuk... annál is inkább, mert az írásodnak hála, teljesen át tudtam érezni a fájdalmukat. Elképesztő tehetséged van Spirit, komolyan mondom, kérek tőled egy aláírást, mielőtt túl drága lenne...XD
    Tudom, hogy rengeteg érdekes dolog történt, de most még a kedvenc szereplőmre (Team Josh :)) sem tudtam rendesen figyelni, annyira lekötött szegény Saore meg Aidan tragédiája... szegények... még most is könnybe lábad a szemem... habár én is reménykedem, hogy nincs igazam, szinte meg vagyok győződve róla, hogy Aidan valami hülyeséget csinált... bár alakváltóként igen nehéz ártania saját magának... meg aztán, most csak nem hagyná egyedül Saorét... ezek az ellenérvek... de azért ott motoszkál bennem a gondolat, hogy mégis...
    Kövezzetek meg, de nekem bejön Jade :D Mármint úgy értve, hogy a karaktere. Szerintem is van valami titok körülötte, de nem hiszem, hogy gonosz lenne... bár, mindig a kedvenc szereplőim a leggonoszabbak... Josh a kivétel :)
    Bocs, hogy ilyen értelmetlenre sikeredett, de még a fejezet hatása alatt vagyok...
    csak így tovább, osztán ki ne nyírd nekem Aidant!
    Soook-sok puszi: Ancsy
    u.i.: most nézem, h lehet, h még nem is írtam... no nembajj! ^.^

    VálaszTörlés
  36. Fú, bocs, h így utólag, de egy ideje nagyon érdekel, hogy hogy kell ejteni a neveket. leírom, én hogy gondolom, aztán javítgass!
    Joshua=Dzsosua
    Jonathan=Dzsoneten
    Benjamin=Bendzsámin
    Daniel=Deniel
    Aidan=Éden
    Jade=Dzséd
    Bocsi, h nyaggatlak, de szörnyen érdekel :)
    Na, most már tényleg megyek!
    puszi: Ancsy
    Juliette=Zsüliett/Dzsuliett (nem tok dönteni...XD)
    Saore=na itt meg vagyok lőve, rá még ötletem sincs...
    Esther=Eszter

    VálaszTörlés
  37. Szia! Hazaértem a nyaralásból, és végre el tudtam olvasni az új fejezetet. Egy kötözködéssel kezdeném, mert ennyi sok fejezet után találtam egy hibát, és muszáj mindenbe belekötnöm. :D
    "a vékony húzat közé szorítottam a telefont" Szerintem a huzat rövid u. Bocsánat, csak ezt muszáj volt, és nem bírtam ki. :D

    Amúgy nagyon tetszett a fejezet. Tök szomorú, hogy Saroe elvesztette a babáját. Nagyon sajnálom szegényt, és Aident is. :(
    Josh és Jade között van/lesz valami. De szerintem Jade csak hülyíti Josh-t. Maga mellé akarja állítani. Nate-en egy kicsit meglepődtem, de szerintem azért érthető, hogy miért viselkedett úgy ahogy. Az emberek a fájdalom hatására érdekes dolgokat képesek művelni, és tök logikusnak találom Nate lépését. Csak Edward reakciójára vagyok kíváncsi. Biztos nem fogja jószívűen elnézni neki. Edward meg nagyon aranyos volt. Írt Isabellának egy dalt. Meg úgy egyébként is. :)
    Nagyon remélem, hogy Aidennel semmi komolyabb nem történt. Saroénak így se lesz könnyű, inkább mellette kéne lennie, ahelyett, hogy butaságokat csinál.
    Tetszett ez a fejezet, érdekes volt, ha nem lennék ilyen fáradt, szívesen elemezném a reakciókat, meg hogy ki mit miért csinált, de most holnapra halasztom.

    VálaszTörlés
  38. Szia!
    Tulajdonképpen 2 napja találtam ide erre az oldalra, véletlenül. Után majdnem másfélnap alatt elolvastam az egészet!!! Alig vettem le a szemem a képernyőről!
    GRATULÁLOK!!! Minden elismerésem. Nagyon jól írsz! Megfogott a stílusod!
    Ezek után naponta többször is fel fogok jönni, és várni fogom a folytatást.
    További jó munkát és sok sok ihletet illetve álmot:D!! (Remélem egyszer összefuthatunk Pécsen!)
    Üdv, Eszter

    VálaszTörlés
  39. Szia!
    Eddig csendes kukkoló voltam ezen az oldalon, de ez a fejezet már nálam is kiverte a biztosítékot.Természetesen jó értelemben!
    Annyi szálat sikerült megmozgatnod, hogy a történet bármerre folytatódhat és tuti sikerül meglepned majd vele bennünket!
    Nekem azért ez a kedvenc sztorim, mert ebben Edward karaktere valamivel férfiasabb, mint az eredeti regényben.Szerintem két szerelmes ha kívánja egymást akkor azon töri magát, hogy egymásnak örömet okozzanak és nekem elég valószerűtlen, hogy egy vámpír, aki sokkal élesebben érzékel mindent, képes évekik nemet mondani az helyett, hogy valami köztes megoldást találna. Ráadásul közben kedvesét egy forróvérű farkas kerülgeti, akinek nyilvánvalóan szándéka többet kicsalni a lányból egy csóknál.
    Nálad végre a szereplők "emberiebben" viselkednek, éreznek. Edward nem egy önmarcangoló szent, hanem egy szerelmes férfi.
    Bella személyisége természetesen más, mint az "elődjének", de csupa kellemes tulajdonsággal lett gazdagabb. Sokkal könyebb is vele azonosulni, mert nem tökéletes, gondolkozásában nem koravén, hanem olyan a viselkedése, amit az ő korosztályában elvárnánk.
    A történeted legvonzóbb részét a farkasok jelentik számomra. Sehol nem olvastam még ilyen szépen róluk írni senkit.Nagyon jól érzékelteted a köztük lévő szoros kapcsolatot. Jade a kihívó viselkedésével nekem valahogy nem illik közéjük és azt meg végképpen nem tudom elhinni, hogy egy olyan megsebzett fiút, mint Josh képes lenne lelkileg meggyógyítani és boldoggá tenni.
    Nagyon várom az új fejezetet,mert kíváncsi vagyok milyen sorsot szánsz a szereplőidnek. Eddig csak lelkesedni tudtam mindenért, ami történt, szóval biztos nem fogsz csalódást okozni.
    Jó munkát!

    VálaszTörlés
  40. jajj.. Saore. Aiden. Szegények.. ez szörnyűű.
    De attól még Nate.. hűha. Ez gyors kirohanás volt xD
    De azért télleg szomorú fejezet lett..
    Kíváncsian várom a következőt! Gratu. És üdv :)

    VálaszTörlés
  41. Kedves Spirit!

    Először is köszönöm a válaszodat…igazán megtisztelő Másodszor pedig elmondanék valamit neked. Elég régen-de még ebben az évben- a 13éves lányom megvett egy könyvet, amelynek címe „Alkonyat”. Gondolom ismerős. A lányom le sem tudta tenni a könyvet. Elképedve néztem, mint szülő, és mint író, mi okozhat neki ekkora eufóriát, mivel, szinte a fellegekben járt amikor beszámolt a részletekről. Szégyen, nem szégyen idős fejjel elcsentem kislányom féltve őrzött kincsét-amit elég taktikásan kellett csinálnom, mivel úgy őrizte azt a könyvet, mint az életét. Egy este alatt kiolvastam én is, és mit mondjak, tényleg magával ragadott. Nemsoká megjelent a második könyv, újra osonás…olvasás. Aztán a lányomat lassan fel sem lehetett állítani a laptopja elől. Fanfic így…Isabella…farkasok…Spirit állandó szavak voltak a családban, mint a reggeli köszönések. Kíváncsi lettem, így én is elolvastam. Ígyhát március óta követem a történetet, és valamikor-hogy őszinte legyek- jobban várom a folytatást, mint a tinédzser lányom…
    Talán olvastad már művemet, de igazából mégsem árulnám el kilétem. Megnyugtatlak, egyik író, költő legyen akárki, aki tollat ragad, egyikük sem látja saját szerzeményében a szépséget.
    Ez egy frivol játék, amelyben kiteljesedünk, hiszen mind különcök vagyunk mi írók.
    A siker ott kezdődik, amit te is látsz…hozzászólások tömkelege, látogatottság, más országokból is vannak rajongóid, ezért sem számít az, hogy én ki vagyok. Ez már csak hab a tortán, méghozzá a siker tortáján. Az az igazi siker, ha élvezed is, amit csinálsz.
    Remélem egyszer az utcán sétálva egy könyvesboltban meglátom egy könyvön: „Hujder Adrienn”. Akkor ígérem megkereslek, és szívesen kezet fognék veled, és persze kérek egy dedikált példányt.

    VálaszTörlés
  42. Én köszönöm, hogy megint visszaírtál. :)
    Aranyos, hogy úgy kellett lopva megszerezned a lányodtól a Twilightot és a New Moont. :D Megértem a lányodat, mert én is úgy bánok ezzel a két könyvvel (és a többi kedvenc könyvemmel is), mintha szent dolgok lennének. :) Szandi folyton azon röhög, hogy két ujjal fogom őket, és csak alig pár centire nyitom ki olvasás közben, nehogy megtörjön valahol, és kihulljanak a lapok idővel. :D Szóval, én is nagyon vigyázok erre a két könyvre, és a szobámból tilos kivinni őket. :D Pedig amúgy nem vagyok egy önző típus, csak ha valami baja esne a Twilight saga könyveinek, biztosan sírógörcsöt kapnék. :D
    Mindig jó hallani, hogy vannak olvasók, akik ennyire várják a történetem új fejezeteit, és hogy nem csak olvasás közben, de utána is foglalkoztat titeket, amit csinálok. Elmélkedtek, beszélgettek róla. Ez nagyon klassz érzés. :)
    És igen, nagyon élvezem az írást. Azt hiszem, bele is halnék, ha nem írhatnék többé. A fantáziám az egyetlen, amit ha elveszítenék önmagamból, akkor azt nem élném túl. Belebújni karakterek bőrébe, tudni, érezni, hogy ők mit tennének, gondolnának, látni magam előtt a mozdulataikat, a mimikájukat, hallani a hangjukat... Mások számára ez őrültségnek hangozhat, pedig az egyik legjobb dolog az egész világon felépíteni és kiteljesíteni egy képzeletbeli világot. Tényleg kicsit olyan, mintha az embernek saját gyereke lenne. Legalább is, számomra olyan. :)
    A dedikált példányt és a kézfogást megígérhetem, ha lesz saját könyvem. :) Bár már ott tartanék... Tegnap megint nagy lelkesen belevetettem magam a saját regényem írásába, szóval, wordben most már a 140. oldalnál tartok. :) Remélem, hogy nyár végére elkészülök, aztán meglátjuk, mit szólnak a kiadók... Találtam 2-3-at a neten, akiknek úgy tűnik, érdemes lenne elküldeni. :)

    És most a többi olvasómhoz is szólnék, mert furdal a lelkiismeret, hogy nekik nincs időm válaszolni... Pedig az ő hsz-eiknek is szörnyen örülök, és annyi erőt adnak, és nagyon-nagyon szeretlek mindannyiótokat. :) Szóval, gondoltam, egy kollektív válasznak talán örülnétek. :) Remélem... :)

    Először is, örülök, hogy sikerült úgy megírnom a fejezetet, hogy átéreztétek Saore és Aidan szenvedéseit. Nagyon bizonytalan voltam abban, hogy amit én érzek írás közben, azt vajon, ti is érzitek-e majd olvasáskor. Szóval, megkönnyebbültem, hogy igen. :)
    A másik, ami számomra érdekes, hogy elkezdtetek találgatni, hogy mi történhetet Aidannal a fejezet végén. :) Nos, én mindig arra kérlek benneteket, hogy gondolkozzatok logikusan. :) Szeretem, mikor elmélkedtek, és észszerűen végigveszitek a lehetőségeket, szóval, ha átgondoljátok az egészet, akkor rájöhettek, hogy a.) elképzelhető-e, hogy Aidan öngyilkosságot kísérelt meg, miközben a bevésődésének szüksége van rá, b.) elképzelhető-e, hogy annyira ironikus legyek, hogy a történtek után még egy villámmal is agyoncsapatom szerencsétlent..., c.) vagy csak simán szegény érzelemkifejező kiáltást hallatott, mert másképp nem tudta kiadni a fájdalmát. Szerintem, magatoktól is rájöttök majd, hogy melyik változat történt. :)
    A kérdésekre és egyéb dolgokra igyekszem ma vagy holnap válaszolni a kérdezz-felelek rovatban. :)
    Ó, és üdv azoknak, akik írták, hogy csak nemrég tévedtek az oldalamra, örülök, hogy itt vagytok, és köszönöm a kedves kritikákat. :)
    És persze, jó látni a régi olvasókat is. :)
    Pussz mindenkinek! :)

    VálaszTörlés
  43. Szia!!
    Hát én majdnem sírtam:(
    Szegények remélem ,hamar kiheverik ez a csapást.

    VálaszTörlés
  44. Szia Spirit!

    Nagyon tetszik az írásod. Azt hiszem naponta kb. 50X nézem meg h van-e friss. Meg szeretném kérdezni, hogy esetleg kiraknád-e az én linkemet. Én nem fic-et írok, ez egy saját regény...
    Ide kiírom ha nem baj, és ha nem akadály kiraknád?
    Előre is köszönöm.
    http://trigenillasmiracle.blogol.hu/

    VálaszTörlés
  45. Én megmondtam, hogy csak egy fájdalmas üvöltés volt...
    ááá már rabul ejtett ez az oldal naon naon naon naon naon naon naon naon jóóóóóóóóóóóó. :D

    VálaszTörlés
  46. Ááá. Mikor jön a kövi fejezet? Már nagyon várom, mindig ilyen izgalmas részeknél lesz vége:O

    VálaszTörlés
  47. Kedves Spirit!

    Ez megint nagyon jó fejezet volt. Remélem, ahogy írtad, hamarosan én is választ kapok az előző fejezet után feltett kérdéseimre. Nagyon boldog lennék, ha lenne Rosalie-Emmett fejezet is.
    Szép napot!

    VálaszTörlés
  48. Szijasztok.=)
    Wáá ez a fejezet is ugyanugy mint a többii..isteni lett.:D Táborba voltam és alig vártam h mire hazaövök fent legyen 1 következőő fejezet.Nagyon sajnálom Saorét és a többieket is..:/ Én attól félek h Aiden nem a villám csapás miatt ordítot hanem mint ahogy irtad 1 elözőő fejezetben..1 ismeretlek vámpir bukkant fel.És lehet vele futott össze.Uhh az a csóók...kivánci vok énis Ed reakciójára.
    Spirit..isméét csak grat.:D

    VálaszTörlés
  49. Szia Spirit (és üdv a többi kommentelőnek is)!
    Én már írtam ide egyszer, talán még kétszer is (xD), de annak ellenére, hogy nem sokszor hallatom hangom a kommentelők körében, minden egyes fejezetet tűkön ülve várok. Ez a fejezet volt az, amitől még a hideg is kirázott (bár ez korábbi jelenetknél is előfordult már). Talán azért tűnik ki ez a többi közül -legalábbis számomra- mert az, ahogy leírtad Saore és Aiden meg sem születő gyermekének tragédiáját, szívszaggatóan gyönyörű volt. Ahogy érzékeltetted a fájdalmat, amit nem csak ők ketten, de mindenki más is érzett...szóval nagyon meghatott az a rész.Külön köszönet azokért a sorokért.
    Őszintén megmondom nem olvastam el minden kommentet (és bocsi, ha már korábban lezártátok ezt a témát), de még az elején szemetszúrt Aiden kiáltásával kapcsolatos találgatások. nem igazán értem min is töpregtek. vagy lehet csak én értem félre a dolgokat, de Aiden nem csupán ordított fájdalmának jeléül? Hiszen meghalt a gyermeke, szerelme pedig majndem követte a kicsit. hiszen ilyenkor mindenki legszívesebben ordítana, csak nem sok embernek van a közelében egy jó kis sziklapart, ahol nem zavarja senki, és akár hangosan is kiadhatja magából a fájdalmát...
    na meg Nate csókja. azzal kapcsolatban nem bocsátkozom feltevésekbe. bár szerintem Edward nem nagyon fog örülni neki, és őszintén megmondom kettejük közül egyértelműen Edward a nyerő nálam:D(bár tény, hogy Isabellának is, és ugyebár nem csak a bevésődéstől)
    és még egy dolog. korábban írtam, hogy Edward kicsit elveszetnek tűnt az első részhez képest. hát azt most szeretném visszaszívni. nem lehet könnyű neki (ahogy persze Isabellának sem). azt hiszem itt érvényben van a "a szerelem fáj" elképzelés. az önmegtartóztatás mindkettőjük részéről bámulatos! de azért nyugodttan élhetene az ott alvási ajánlattal...xD:DDD
    A történeted még mindig fantasztikus, és már vagy háromszor végig olvastam az egészet, és bármikor előről tudnám kedeni megint, mert iszonyatosan jó, és sokadszorra is ugyanúgy izgulok, mint első alaklommal. ezért imádom!!!!
    köszönök minden egyes fejezetet, mondatot és szót. csak így tovább!

    VálaszTörlés
  50. Szia Spirit!
    Annyira szépen szomorú, és fájdalmas ez a fejezet, hogy azt kell, hogy írjam megint fantasztikusat alkottál! :-) Tetszik, hogy Jade-re megint pozitív szerepet osztottál, köszönöm, bár tudom, hogy nem miattam alakítottad így, de én még mindig azt mondom, hogy neki muszáj majd jó szerepklőnek lennie! Örülök, hogy Josh is próbálja rendbe tenni a viszonyát Isabellával. Az pedig, ami Nate és Isabella között történt, szerintem igen is megbocsátható, és megérthető, csak kár, hogy a mindennapi életben ez nem megy olyan egyszerűen!
    A szerelem a legboldogabb, és a legbonyolultabb dolog a világon!!!
    Várom a kérdezz-felelek-et, és az új fejezetet!:D
    Puszi :-)

    VálaszTörlés
  51. Szia Spirit!
    Bocsi, hogy ezen az oldalon zargatlak ilyesmivel, de a Kényszerházasság című művedet nem fogod folytatni? És a Malfoy-szigetes fordítással mi van?
    Jaj, bocsi tényleg, hogy itt kérdezem, ne legyél mérges, meg nem akarlak sürgetni (annyira) tudom, hogy eléggé elfoglalt vagy...
    Puszi

    VálaszTörlés
  52. Szia!
    Fantasztikusan írsz és nagyon tetszik a story...csakhogy amit lehetett már elolvastam és hihetetlenül várom a folytatást.Kérlek tedd fel minél hamarabb,mondjuk ma:D:Dkell a napomhoz:D

    VálaszTörlés
  53. Nagyon tetszik a fanfic-ed! Fantasztikus! Pár napja találtam az oldaladra, és az összes történeted nagyon tetszik! Ebből is várom a folytatást!! ;)
    Pussz: Jera

    VálaszTörlés
  54. 3 nap elég volt hozzá, hogy elolvassam az egész sztorit. Pedig bíztam benne, hogy eltart még egy darabig az olvasnivalóm. De faltam a sorokat. Imádni való történet.
    Elképesztő fájdalmat élhet most át Aiden, de biztos vagyok benne, hogy nem ugrik le semmiféle szikláról. A babájukat ugyan elvesztették, de a bevésődésének tárgya még él. És Aidennek mindig a bevésődésének tárgya lesz a legfontosabb. Következésképpen sose hagyná őt el, nem vetne véget az életének, csakhogy a saját fájdalmától megszabaduljon.
    Johnatan meglepett a váratlan csókkal. Nem is értem, hogy jutott eszébe. El tudom képzelni, hogy mi lesz Edward reakciója. Mert ugye nagyon valószínű, hogy ha legközelebb találkoznak, Edward kiolvashatja a fejéből. És ha Isabella nem mesél erről a ballépésről, Edward pedig a maga sajátos módján szerez róla tudomást, az megint csak félreértések tömkelegét vonja maga után.
    Jaj, szóval kezd nagyon bonyolódni a helyzet.
    Továbbra is imádom Edward odaadó szerelmét. Álmaim vámpírja! :-)

    Remélem hamar fent lesz a folytatás. Türelmetlenül várom.

    Üdv. Danett

    VálaszTörlés
  55. Úristen! Megint sikerült megríkatnod..:) Ez olyan szomorú volt.. Egyszerűen nem találok szavakat..Hú.. Na, megyek tovább olvasni.:P Jaj, majdnem elfelejtettem! Jade még mindig elég gyanús nekem.^^ És talán Josh és közte mégsincs szerelem.. Az annyira kézenfekvő lenne.. És a jelek alapján nagyon nyilvánvaló is.. Szerintem itt valami másnak kell lennie.. Valami.. Nagyobbnak.^^ Bár lehet, hogy csak én kombinálom túl.:D Na mindegy.^^ Pusz: ewoO

    VálaszTörlés
  56. Szia Spirit!
    Ez a rész is nagyon jól sikerült csak kicsit szomorú... Olyan jó történeteket írsz! Én nagy Twilight rajongó vagyok,de ez még a könyvnél is jobb! (mármint nem Meyer kisasszonyt akarom lejáratni mert ő is jókat ír hanem csak úgy...)Ma már elolvastam 3 fejezetet is(kisebb megszakításokkal a kisfiam miatt :)) és nagyon érdekel már hogy mit beszéltek Edward és Jonathan .Edward olyan titokzatos... de ez így illik rá! És amúgy mit akarnak avval a vámpírral? nem értem Cullenéket... Úgy értem, az jó hogy vegák, de mit akarnak egy nomádtól? Talán egy régi ismerős? :)
    Szóval a lényeg hogy jók az írásaid, és csak így tovább!
    Üdv:Orsi

    VálaszTörlés