.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. április 15., szerda

A múlt árnyai - 19. fejezet

19. VÁLASZTÁSOK



EDWARD ÚGY VISELKEDETT, mintha évekig távol lettem volna tőle. Nem csak hogy egész este nem hagyott egyedül, de még a két méteres körzetemet is csak addig volt hajlandó elhagyni, amíg a fürdőszobában elintéztem a különböző emberi dolgaimat. Nem mintha zavart volna… Élveztem, hogy a közelemben van, hogy újra és újra megérint, mintha csak meg akarna győződni róla, hogy nem fogok kámforrá válni egyik pillanatról a másikra, mint valami délibáb.

Nem mertem említeni a farkasokat és a velük töltött estét. Nem mintha féltem volna Edwardtól, inkább csak nem akartam neki fájdalmat okozni azzal, hogy elmesélem, mennyire jól éreztem magam velük. Elhatároztam, hogy megtartom magamnak az élményeimet, de mikor lefeküdtünk, Edward kérdezgetni kezdett.

Épphogy csak bebújtam a takaró alá, mikor éreztem, hogy leül az ágyam szélére. Azóta a szörnyű este óta, valahányszor lefeküdtem aludni, ő az ágyam mellé térdelt, vagy az ágy szélére ült, és vigyázta az álmaimat. Ezt már megszoktam tőle. Most viszont egy mozdulattal lerúgta a cipőit, és mellém feküdt. Megfordultam, és kíváncsi izgatottsággal néztem rá.

- Ugye, nem baj? – kérdezte gyorsan. Megráztam a fejem. – Elfáradtál?

- Egy kicsit… - vallottam be. A teljes igazság az volt, hogy bár a testem elfáradt, lelkileg és szellemileg még teljesen frissnek éreztem magam. Jonathanék társasága feltöltött energiával.

- Jól érezted magad? A blökiknél… - húzta el a száját. Hallottam a hangján, hogy próbál kedves és érdeklődő lenni, de nem bírta ki, hogy a gúnyt teljesen elrejtse. Elmosolyodtam.

- Nem kell erről beszélgetnünk.

- Mindenről szeretnék tudni, ami veled történik – simított végig a karomon.

- Biztosan? – Bólintott. – Oké… Igen, nagyon jól éreztem magam – kezdtem, aztán elmeséltem mindent, ami történt. Hogy mindenki milyen kedves volt, a hússütést, a zenélést és éneklést, valamint Benjamin vicces bukfencét. Edward figyelmesen végighallgatott, aztán adott egy csókot a homlokomra.

Másnap reggel a lehetőségekhez képest vidáman és frissen ébredtem. Esme áthozta az öcsémet, én pedig levittem a nappaliba játszani. A nagyobbik Edward leült mellénk a földre, és figyelte, ahogy az ujjaimat nyújtva támaszként járni tanítom a kicsit. Ha volt miben kapaszkodnia, már vígan totyogott előre, de amint elengedtem, lehuppant a hátsófelére. Viszont, ha négykézláb mászhatott, oda kellett figyelnem rá, mert pillanatok alatt eltűnt a szemeim elől, mint egy kis mini versenyautó.

Valamiért Edward zongorája nagyon tetszett neki. Folyton a lábaihoz mászott. Talán, a fa sima tapintása, vagy a hófehér szín miatt. Megértettem, tényleg gyönyörű hangszer volt.

- Szeretnél játszani rajta? – szólalt meg Edward. Valószínűleg észrevette az ösztönös vágyódó pillantásokat, amiket a zongora felé vetettem. Mostanában hiányzott a zene.

- Nem zavarna? – pislantottam rá. Még élénken élt az emlékeimben, mikor nekem támadt, mert a nagyi altatóját kezdtem el pötyögni. Megrázta a fejét, és hogy bizonyítsa, felnyitotta a zongorafedelet.

Kissé megilletődve ültem le a padszerű székre. Ujjaimat a billentyűkre helyeztem, és egy egyszerű ujjgyakorlattal próbáltam megolajozni berozsdásodott emlékezetemet. Mivel egyetlen műre sem emlékeztem már Bella nagyi altatóján kívül, így csak improvizáltam. Éreztem, hogy Edward leül mellém, de a tekintetemet nem vettem le a billentyűkről.

Csodálatos érzés volt hallani a hangokat, amiket kicsiholtam a hangszerből. Igaz, nem volt tökéletes, de büszke voltam magamra, hogy ennyire még emlékszem. Aztán egyszer csak meghallottam a mély hangokat, melyeket nem az én ujjaim játszottak, és amik mintha az én szólamomra válaszolgattak volna.

Automatikusan megálltak a kezeim, és hallgattam Edward játékát, ami minden önbizalmamat romokba döntötte. Hihetetlen, hogy még ebben is jó – mit jó, zseniális. Morcosan összeráncoltam az orromat.

Az összes tudásomat összeszedve újabb dallamot kezdtem játszani. Hallottam magam mellett Edward kuncogását, ami csak még inkább arra ösztönzött, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam. Ahogy leütöttem az utolsó hangot, Edward egy sokkal bonyolultabb és gyönyörűbb improvizációval válaszolt. Tátott szájjal figyeltem, ahogy ujjai száguldoznak a billentyűkön, miközben a zenét hallgatva libabőrös lett a karom.

Mikor befejezte a melódiát, várakozva rám vigyorgott. Megráztam a fejem, hogy kitisztítsam a gondolataimat. Újabb kör következett, de akármilyen bonyolult dallamot is játszottam, Edward mindig lehagyott. Végül feladtam, tudtam, hogy úgysem győzhetek. De ha a háborút nem is nyerhetem meg, egy kis csatát talán igen… Elmosolyodtam, miközben Edward újabb játékra készülődött. Ujjai fürgén futottak végig a billentyűkön.

Bal kezemet óvatosan a combjára csúsztattam. Elégedetten éreztem, hogy megrándul. Aztán ahogy az ő ujjai a billentyűket simogatták, úgy siklottak az enyémek is egyre feljebb és feljebb. Éles C hang szólalt meg a Cisz helyett – félreütött, majd elkapta a csuklómat.

- Sosem játszol tisztességesen. – Olyan szemekkel nézett rám, hogy elakadt a lélegzetem. Szabad kezével átnyúlt a derekam mellett, én pedig erős szívdobogás közepette vártam, hogy megcsókoljon. Lehunytam a szemeimet, aztán meghallottam az előbb félbeszakadt dallamot két oktávval feljebb lejátszva. Bosszúsan néztem fel, Edward arcán féloldalas, elégedett, csibészes mosoly volt. – Ha neked szabad, nekem is… - vonta meg a vállát, aztán visszafordult a zongorához, és játszani kezdett.

- Mondtam már, hogy milyen gonosz vagy? – szólaltam meg, miközben azon gondolkoztam, hogy sértődjek meg vagy inkább nevessek azon, hogy Edward megint legyőzött, méghozzá a saját módszereimmel.

- Épp itt volt az ideje, hogy észre vedd! – még mindig játszva, rám pillantott. Gúnyosan mosolygott, de a szemei komolyak maradtak.

- De én így is szeretlek – csúszott ki a számon. A keze hirtelen megállt a billentyűkön, én meg visszafojtott lélegzettel bámultam rá. Nem akartam még kimondani ezt a szót. Ő már egyszer mondta nekem, hogy szeret, de mivel akkor épp dühös és összezavarodott volt, nem voltam biztos benne, hogy az számít-e.

A legtöbb férfi meg szokott ijedni az ilyen érzelemkinyilvánításoktól, mert félnek az elkötelezettségtől, és tartottam tőle, hogy Edwardot is megijesztettem ezzel az egyetlen egyszerű, de mégis sokat jelentő szóval, amit most csak véletlenül és tréfából ejtettem ki.

Elfordítottam a fejemet, aztán felsikkantva ugrottam fel. Edward ijedten pattant fel, nem értve, hogy mi is a bajom. Vigyorogva guggoltam le, és kinyújtottam az öcsém felé a karjaimat, aki eddig alig pár méterre játszott tőlünk. Most viszont, inogva bár, de talpon állt teljesen egyedül, mindenféle támasz nélkül. Edward megnyugodva mellém térdelt, és érdeklődve figyelte a jelenetet.

- Gyere… Gyere ide hozzám, törpe! – hívogattam a kicsit, miközben ő a lábait óvatosan egymás elé helyezte. Az első pár lépése bizonytalan volt, aztán mint, akit kilőttek, megindult felém. Az utolsó pár centinél kinyújtotta előre a kezecskéit. Az egyikkel megfogta az én felé nyújtott kezemet, a másikkal pedig Edward felé kapálózott.

Edward bizonytalanul kinyújtotta felé a kezét, és hagyta, hogy az apró ujjak támaszt találjanak rajta. Egy pillanatig lélegzetvisszafojtva nézett le az öcsémre, aztán elvigyorodott.

- Ügyes vagy, annyira ügyes vagy! – lelkendeztem, aztán felkaptam az öcsémet, és megpörgettem a levegőben. – Gyere, még egyszer! – letettem alig másfél méterrel távolabbra, aztán visszamentem Edward mellé, és hívogatóan intettem neki.

Megindult felém, aztán hirtelen tett egy apró irányváltást, és Edward kezei közé futott be kacagva.

- Ó, te kis áruló! – nevettem fel Edwarddal együtt. Csillogó szemekkel nézett rám, aztán egyik pillanatról a másikra az arca elkomorult. Óvatosan a kezembe adta az öcsémet, és az ajtó felé fordult. Csak most vettem észre, hogy Esme ott áll az ajtófélfának dőlve, és minket figyel.

- Vigyáznál rájuk, kell egy kis idő… - kérte Edward tőle, aztán kisietett a szobából. Értetlenül néztem utána.

- Mi történt? – kérdeztem félénken Esmétől, aki közelebb jött hozzánk. A szemei szomorúak voltak.

- Azt hiszem, egy kicsit kiborítottam a gondolataimmal – sóhajtott fel.

- Mire gondoltál? – Reméltem, hogy nem tartja tolakodónak a kérdésemet.

- Arra, hogy szépek vagytok együtt. Mint egy igazi, boldog család – magyarázta. Szomorú mosoly játszott az ajkain.

- Ó! – nyögtem fel. Valószínűleg a szeretlek szó és Esme gondolatai túl nagy sokk voltak együtt Edwardnak. Aggodalmasan haraptam be az ajkamat. Nem akartam, hogy bármi elijessze, és újra felépítse maga körül azokat a falakat, amiknek a tégláit már félig lebontottam. Ha most magára hagyom a gondolataival, biztosan csak a sötét oldalát látja majd a dolgoknak. – Esme, kérlek, vigyáznál egy kicsit az öcsémre? – kérdeztem.

- Utána akarsz menni? – Bólintottam. – Nem kéne neki egy kis időt hagyni?

- Nem hinném – ráztam meg a fejemet.

- Hát jó – sóhajtott, és átvette Edwardot. – Sajnálom, nem kellett volna felzaklatnom a gondolataimmal. – Rámosolyogtam Esmére, hogy tudja, nincs semmi baj, aztán felrohantam az emeletre. Reméltem, hogy Edward a szobájában húzódott meg, és nem hagyta el a házat, mert ki biztosan nem engednének, és én is ódzkodtam attól, hogy egyedül sétálgassak az erdőben.

Szerencsém volt. Edward épp akkor pattant fel a földről, ahol ült, mikor benyitottam hozzá. Dühösen vonta össze a szemöldökét.

- Megmondtam, hogy nem maradhatsz egyedül még a házban sem! Hol van Esme?

- Odalent a testvéremmel. Én kértem meg, hogy vigyázzon rá – feleltem. Nem akartam, hogy Edward bármiben is hibáztassa a nevelőanyját.

- Visszakísérlek hozzá – indult el felém, de én beljebb léptem, és becsuktam az ajtót. Körbenéztem a szobában – mikor legutóbb itt jártam, nem igazán sültek el jól a dolgok. Reméltem, hogy Edward most nem szándékozik az orromra vágni az ajtót.

- Nem hagyom, hogy megint butaságokon rágd magad – közöltem, és próbáltam határozottnak látszani. Morcos arcot vágott, és bosszúsan felsóhajtott.

- Nehezebb veled, mint… - harapta el a mondat végét, és elfordulva tőlem visszafordult az üvegfal felé.

- Nem vagyok a nagyanyám! – csattantam fel. Hirtelen szörnyen dühösnek éreztem magam. Majdnem hangosan felnevettem kínomban, mikor rájöttem, hogy a rég elhunyt nagyanyám emlékére vagyok féltékeny. Szánalmas. Mégis olyan erősen tört rám az érzés összeszorítva a mellkasomat, hogy sírni tudtam volna.

- Tudom, hogy nem vagy ő – motyogta Edward maga elé.

- Sajnálod, igaz? Hogy nem ő vagyok. Azt kívánod, hogy bárcsak ő lennék! – kiabáltam felé, miközben csak egy hajszálnyi józanész tartott vissza attól, hogy ne essek neki ököllel márványkemény hátának. Úgy fordult felém, mint aki az őrület szikráit keresi a szemeimben.

- Nem, dehogy is! – a hangja megrökönyödött volt.

- Hazudsz – szűrtem a fogaim között a hangokat. Görcsösen ökölbe szorultak a kezeim, hogy vissza tudjam tartani a könnyeimet.

Olyan lendülettel indult el felém, hogy önkéntelenül hátrébb léptem egy lépést. Hátam az ajtóhoz szorult. Muszáj volt lehajtanom a fejemet, mert kicsordultak az első könnycseppek a szememből. Éreztem, ahogy Edward karjai a derekam köré csúsznak, és magához húz. Fejemet belefúrtam a mellkasába.

- Tudom, hogy nem vagy Bella. – Összerezzentem, ahogy kimondta a nagyi becenevét. Most először tett ilyet, amióta csak megismertem. – Nem is akarom, hogy ő legyél. Nagyon hasonlítasz rá, de nagyon különbözöl is. És tetszenek a különbségek. Szeretem, amilyen te vagy.

- Tényleg? – a hangom bizonytalanabb volt, mint amilyennek szántam.

- Tényleg – hallottam a halk susogást a fülemnél. Aztán Edward kezei elengedtek, és hátrébb lépett. – De ez nem jelenti azt, hogy okos dolog, amit most csinálunk.

- Már megint itt tartunk? – töröltem meg gyorsan az arcomat.

- Nem már megint, még mindig.

- Megmondtam már, hogy semmi sem érdekel azon kívül, hogy veled lehetek. Én tényleg komolyan gondolom, vagy nem hiszel nekem? – fürkésztem az arcvonásait.

- De igen, hiszek neked. Elhiszem, hogy most így gondolod – bólintott komoly arccal. – De mi lesz egy év múlva, tíz év múlva? Még csak egy gyerek vagy… Nem tudhatod, mi a jó neked.

- Nem vagyok gyerek. – Nagy erőfeszítésembe telt, hogy a hangomból ne hallatsszon ki az a dac, ami a tinédzserekre olyan jellemző. Elmosolyodott – de a mosolya keserű volt. – Amíg tudom, hogy te is érzel valamit irántam, úgysem fogok leszállni rólad! – vontam meg a vállamat. – Szóval, felesleges rágnod magad, mert nem menekülhetsz előlem – próbáltam utánozni azt a féloldalas mosolyt, ami rá jellemző akkor, ha valami ironikus dolgot mond. – Ha elmész, megkereslek. Ha újra megszöksz, utánad megyek. Én nem hagyom magam lerázni. Nem követem el ugyanazt a hibát, amit a nagyi – néztem a szemeibe határozottan.

Elhúzta a száját, aztán leült a kanapéjára. Odamentem hozzá, és elétérdeltem. Kezeimet az övéire fektettem, amik a térdén pihentek.

- Edward… - szólaltam meg végül kissé bizonytalanul. Az esti beszélgetésünk után úgy döntöttem, hogy megkérdezem Edwardtól a szombatot. Látszólag, egész jól viselte a farkas témát, még ha a gúnyos megjegyzéseket nem is tudta elhagyni, és nem akartam Jonathanékat sem megbántani azzal, hogy még csak rá sem kérdezek. Valamint, ha Edward a quileute-eken gondolkozik, akkor legalább nem azon zakatol az agya, hogy el kéne hagynia.

- Miért érzem azt, hogy ez a hangsúly nem sok jót ígér? – mosolygott rám.

- Jonathanék meghívtak szombaton a tengerhez – mondtam, mire halk morgást hallatott. – Még nem mondtam igent – tettem gyorsan hozzá.

- Akkor mit mondtál?

- Hogy megbeszélem veled…

- Nagyszerű! – rázta meg a fejét. – Most a farkasok biztosan azt hiszik, hogy terrorban tartalak, és nem teheted szabadon azt, amit szeretnél.

- Dehogy is hiszik azt! – ráncoltam össze a homlokomat.

- Dehogy nem. Ha valami rosszat rám lehet kenni, azt rám is kenik.

- Mondtam nekik, hogy ez nem így van. – Edward a fogai közt mormolt valamit, amiben benne volt a bolhás dögök kifejezés. Felsóhajtottam. – Én nem értem ezt az egészet… Miért utáljátok egymást annyira, ha egyszer mindketten a jó oldalon álltok?

- Nem mi kezdtük – vonta meg Edward a vállát. Felkuncogtam.

- És még én vagyok a gyerek – vigyorogtam rá. – Ő húzta meg először a hajam, óvónéni, én csak visszahúztam. – Újra potyogni kezdtek a könnyeim, de most a nevetéstől. Edward egy pillanatig összehúzott szemöldökkel nézett rám, aztán egy pillanat alatt a földön találtam magam. A szívem azonnal dörömbölni kezdett, ahogy Edward teste óvatosan, de határozottan hozzám simult.

- Vondd vissza, hogy gyerekes vagyok! – nézett Edward egyenesen a szemembe, miközben lehengerlő mosolyt villantott felém. Fogai veszélyesen csillantak meg, de én egyáltalán nem féltem tőle. A kábulattól csak arra voltam képes, hogy ellenkezve megrázzam a fejem. Az ajkát a számra nyomta egy pillanatra. – Vondd vissza! – Újabb fejrázást kapott válaszként. Megint közelebb hajolt hozzám, én pedig vágyakozóan megemeltem a fejem, hogy minél előbb elérjem. Kuncogva húzódott vissza. Szemei vágyakozva, de határozottan néztek vissza rám. – Vondd vissza!

- Nem – nyögtem ki az önbecsülésem utolsó szilánkját összeszedve.

- Túl határozott vagy – a mosolya egyszerre volt elismerő és keserű. Lehajolt, és óvatosan megcsókolt. Elégedetten sóhajtottam fel. – El szeretnél menni szombaton? – kérdezte végül elhúzódva tőlem, miközben kisimított egy tincset az arcomból.

- Ha téged nem bánt, akkor igen – néztem a szemeibe.

- Kibírom – pattant fel rólam, aztán a kezét nyújtva felhúzott engem is. – Persze, csak pár órára… - simított végig a karomon. Megborzongtam az érintésétől.

Ahogy hátrébb lépett tőlem, próbáltam mély levegőket venni, hogy az agyam megint képes legyen az értelmes gondolkozásra.

- Kaphatnék egy telefont? – kérdeztem végül. – Szólnék Jonathanéknak, és megbeszélném velük, hogy mikor és hol találkozzunk. – Mire kimondtam a kívánságomat, Edward kezében már ott is volt a mobilja.

- Mi a szám? – kérdezte.

- Ó, az a nadrágomban maradt – kaptam a fejemhez. – Mindjárt hozom! – indultam az ajtó, felé, de Edward elkapta a karomat.

- Hé, hé, hé! Még nem szűnt meg az állandó felügyelet feletted! Csak velem együtt mehetsz – nyitotta ki előttem az ajtót. Kissé bosszús sóhaj hagyta el a számat.

- Alig pár ajtónyira van csak a szobám…

- Az nem számít – vonta meg a vállát Edward.

Egészen a szobáig követett. Amíg előkerestem a szekrényből az előző nap viselt nadrágomat, és kihalásztam a zsebéből a cetlit, az ajtófélfának dőlve figyelt engem, aztán átadta a telefont. Épp tárcsáztam a papírra felírt számot, amikor hirtelen megjelent Tanya Edward mellett. Gondolkoztam azon, hogy félbehagyom a hívást, de egy mély hang beleszólt a másik oldalon. Próbáltam egyszerre két helyre figyelni, de Tanya amúgy is olyan gyorsan beszélt, hogy esélyem sem volt megérteni, így kissé dühösen, de minden figyelmemet Jonathanra fordítottam.

- Szia, Isabella vagyok! – szólaltam meg végül.

- Szia! – Jonathan hangja először lelkesnek tűnt, aztán kissé idegesnek. – Ugye, nincs semmi gond, nem azért hívtál?

- Nem, nem. Minden rendben – feleltem gyorsan. – Csak azért hívlak, mert szeretném elfogadni a meghívást a tengerpartra.

- Ó, ez klassz! – Jonathan lelkesedése visszatért. – A vérszívó mégis elengedett? – kuncogott bele mély hangon a telefonba. Bosszúsan szusszantottam egyet.

- Nem kellett engedélyt kérnem rá. A magam ura vagyok!

- Persze, persze – hadarta gyorsan. – Akkor szombaton, délelőtt tízkor a határnál? – kérdezte.

Edward felé pillantottam, hogy megkérdezzem, megfelel-e így a dolog, de ki sem kellett nyitnom a számat, rám nézett és bólintott. Tanya ragadozó mosolyát látva majd megevett a düh, hogy nekem nincs vámpírhallásom, amivel egyszerre két helyre is tudnék figyelni.

- Rendben, ott leszek – válaszoltam Jonathannak.

- Nehogy otthon hagyd a fürdőruhádat – figyelmeztetett.

Mivel nem volt saját fürdőruhám, már előre láttam, hogy Alice mennyire fog örülni annak, hogy vehet nekem egyet. Csak reménykedni tudtam, hogy egy nem túl extrém darabot választ majd. Legfeljebb könyörgök neki, ha nagyon muszáj…

- Oké, nem fogom. Akkor szombaton... Szia, Jonathan! – köszöntem el.

- Nate. Hívj csak Nate-nek – szólt közbe gyorsan.

- Rendben, szia, Nate! – javítottam ki magam.

- Szép napot, Isabella! – Kinyomtam a telefont, és az ajtó felé fordultam. Tanya felém nézett, aztán végigsimított Edward karján, és kilibbent a szobából. Összehúzott szemekkel néztem utána.

- Most mi jár a fejedben? – kérdezte Edward kuncogva.

- Azon gondolkozom, hogy megkérem Alice-t üsse meg helyettem ezt a libát – vallottam be. Az igazság az volt, hogy ebben a percben, nagyon is jó ötletnek tűnt a dolog. Lehet, hogy Alice aprónak tűnt, de biztos voltam benne, hogy nagyot oda tudna sózni, ha akarna. Márpedig, ha én kérném, megtenné.

- Nem hiszem, hogy erre szükség lenne – rázkódott meg Edward válla az elfojtott nevetéstől.

- Nem emlékszel? – léptem közelebb hozzá. – Önálló, határozott lányka vagyok. Majd én eldöntöm, hogy mi szükséges és mi nem az – simítottam végig ott a karján, ahol az előbb Tanya is tette, aztán el akartam lépni mellette, de megfogta a csuklómat, és visszahúzott egy csókra.

41 megjegyzés:

  1. Szia,

    Ez a fejezet nagyon-nagyon tetszett, az egész olyan vidám volt, egy két részt kivéve, és amúgy amikor a kis Edward a nagyhoz megy, én is rögtön arra gondoltam, hogy olyan, mintha egy szépboldog család lenne :)

    További jó munkát, írást, és sok ihletet =)

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Eddig csak csendben figyeltem és olvastam a fejezeteket, nem írtam még kommentet, de most már kellett, hogy elmondjam nagyon jól írsz és fogalmazol!Csak így tovább!Türelmetlenül várom a folytatást!:) Csak Jaspert hiányolom egy kicsit, az utóbbi fejikben nincs túl sok szerepe.
    További jó írást!
    Viki

    VálaszTörlés
  3. Szia! Fúú, nagyon jó, ez lett az eddigi kedvenc fejezetem. Annyira jó dolgokat tudsz kitalálni. Pl.:a zongorás rész, meg hogy Esme gondolatai megzavarják Edwardot:) Nagyon királyak. Sokkal jobban szeretem a te Isabelládat, és tök jó, hogy meg is mondta Edwardnak, hogy ő nem hasonlít a nagyanyjára. Csak arra lennék kíváncsi, hogy Tanya mit akart itt a végén. Csak hergelni akarta Isabellát, vagy valami más oka van? Egyre jobbakat írsz:) Hajrá-hajrá a további fejezetekhez:) Puszi: Juca

    VálaszTörlés
  4. Szia,

    igen én is így voltam ezzel csak olvastam, olvastam és olvastam és nem írtam, de most már kell. Az eddig legjobb fanfic amit olvastam. Az alaptörténet is nagyon jó várom mit fogsz belőle kihozni:-).
    Ez a fejezet téll nagyon aranyos és jó volt, Isabella végre mérges volt - ez egy kis határozottságot adott neki.:-D
    Tetszett, hogy csak Edward-Bella kapcsolat volt.:-).

    Megérte várni a fejezetre most egy kicsit többet és ahogy én észre vettem kicsit hosszabb is volt. Én arra leszek kiváncsi, hogy Dominic mikor jön vissza ...

    Üdv: Betti

    VálaszTörlés
  5. Igen, nagyon nagyon jóóó, nagyon nagyon imádom és szeretem:)))!!!
    Lééééccci siess a következővel:D Oké, telhetetlen vagyok, de szülinapi ajinak pont megfelelne:D
    Jóóó tudom, az nem sokára van sőt..xD (19), de az azt jelentené, hogy hamar van új feji, aminek nagyon örülnék:D A Tanyas rész is nagyon tetszett a végén, még akár meg is jegyeztem volna, hogy Látod miért nincs szükség?:P Tanya nem kapott ilyet..:D (mármint ez gondolatban kijött, de szövegileg nem jó....:D)
    DE, amit imádtam, az a combos-zongorás rész:D MÁR nagyon régóta, mióta elkezdtem olvasni az 1. könyvet eszembe jutott egy ilyen, s ha majd írok abban ez benne lesz:P NAH ezt bebuktam, mindenesetre nagyon jó lett:D
    Jajj, annyira faltam, hogy nem is tudom, mi az még amit akartam:)
    Mind1, tényleg nagyon tetszett, gratulálok, és sok sok ihletet és időt a kövihez:P (Meg Szandit, hogy hamar kész legyen:D)
    puszii
    Leia

    VálaszTörlés
  6. nagyon nagyon jó az az igazság ,hogy nem tudok mit írni mert nem találok szavakat annyira jó csak így tovább
    szia Emi

    VálaszTörlés
  7. Szia Szallem vagyok :))
    Eddig még nem írtam kommentet de mostmár nagyon kikivánkozott belőlem.
    Ahogy írsz az egyszerüen eszméletlen, mindig izgatottan várom a folytatást.Olyan érzések támadnak fel az emberben hogy néha sírok is mert annyira jó(tudom ez gáz).Felkavarod az állóvizet.Olyat érzek amikor olvasom a történetedet mint amikor az Alkonytot olvastam egyszerüen Csodálatos, Eszméletle, és Hihetetlenül Fantasztikus, és Varázslatos.Nagyon Gratulálok. Sok sok sikert a továbbiakhoz.Hajráááááá!!!!
    :))))

    VálaszTörlés
  8. Szia! Nagyon jó lett ez a fejezet is! Gratulálok hozzá! Már nagyon várom a folytatást!!! Vajon mi lesz ebből??? Na, de mindent a maga idejében!! :D

    VálaszTörlés
  9. szia! Nagyon nagyon tetszett ez a feji sztem ez volt eddig az egyik legjobb.:) Aranyos volt a kis törpe:D Meg Edwardék is és tetszett hogy kimondta hogy legszívesebben leütné azt a némbert meg hogy Edward nem hagyta csak ugy elmenni ebből látszik hogy talán nincs oka aggódni Tanya miatt hisz őt csókolta meg nem azt a libát:DD csak igy tovább remélem a további fejire nem kell annyit várni de tudom hogy dolgod van és azért nem tetted eddig fel nem sürgetni akarlak csak annyira jó hogy néha türelmetlen vagyok:D Szép napot,puszi

    VálaszTörlés
  10. Ez is nagyon jól sikerült nem részletezem mert úgyis tudod jah és az előző is nagyon jó volt és ott és itt se volt függő befejezés. HOGY-HOGY??
    valaki más írta na jó ez csak vicc volt mert ilyen jót csaqk TE tudsz írni jah és Stephenie Meyer na jó sztem elég is lesz sok szerencsét a kövi részhez és írj léccy függő véget mert sokan nem szeretik de így legalább jobban ösztönöz arra hogy feljöjjek minnél gyakrabban na puszí SPIRIT.

    VálaszTörlés
  11. Nagyon tetszett:D!
    Epizódról epizódra egyre jobb:))))
    Mikor jön a következő? Szemeim szomjasak:P!!

    VálaszTörlés
  12. aztaaaaa!!!imádom!!(L) ez a rész nagyoon tetszett!!(a farkasos csak azért kevésbé,mert inkább vámpírpárti vagyok!!:D de azok is jók voltak;))...és ismét türelmetlenül várom a folytatást!!csak így tovább!! puszi(K)

    VálaszTörlés
  13. u.i.:a kis Edward első lépései (H) nagyooon süß:) puszi

    VálaszTörlés
  14. Újat nem tudok mondani, csak magamat és másokat ismételném... KIRÁLY!!!

    VálaszTörlés
  15. Szia!
    Én sem tudok újat mondani :) Mert igazából, amit írnék, azt előttem már sokan leírták :) De azért meg még is írni akartam, hogy tudd, nekem is ugyanannyira tetszik, mint az előttem szólóknak, és igazából nem is lehet rá szavakat találni :) Csak így tovább!! Már nagyon várom a köv. fejit IS :D

    VálaszTörlés
  16. Júúj nagyon jó! és várom a folytit :P

    VálaszTörlés
  17. Szerintem ez nagyon jó volt!! Mikor lesz készen a következő rész?

    VálaszTörlés
  18. Húh...végre...ismét fantasztikus fejezetet írtál...Nekem nagyon nagyon tetszett....A kedvenc részeim pl. amikor Edward azt mondja, hogy egyáltalán nem szeretné, hogy Bella legyen Isabella helyett...meg az elején,amikor befeküdt mellé-hát ezt nem gondoltam volna, de nagyon szuper volt...és az is ttszett,amikor Edward visszahúzta a végén és megcsókolta...meg igaza van Esme-nek, sztem is úgy néztek ki-legalábbis, ahogy elképzeltem-, mint egy boldog család...nagyon aranyosak lehettek, a két Edward és Isabella :D ....rem. hamar lesz folyti,mert nagyon jó...egyébként, ezt csak úgy mondom, de én is elkezdtem írni egy fanficet....

    VálaszTörlés
  19. hűű nagyon jó volt...főleg a ,,Vond vissza!" rész :DŁ remélem hamar lesz folytatás

    VálaszTörlés
  20. Szia!
    Ismételjem a többieket, miszerint milyen fantasztikus is volt a fejezet? Azt kéne, de utálom mindig ugyanazt szajkózni. XD Így csak annyi mondok, nagyon cuki volt a kissrác, ahogy Edwardhoz ment Isabella helyett, és kórosan vágyom arra is, hogy egy ilyen isteni pasi rám nehezedjen, és engem csókoljon :P
    Folytatás remélem most hamarabb jön, mint ez, már elvonási tüneteim voltak :D
    Puszi,
    Dorkuci

    VálaszTörlés
  21. Ajj, annyira jó ez a fejezet!!! Volt benne humor, romantika, minden ami kell. Imádtam!!!
    Végre már Edward is kezd feloldódni, ez tetszik.
    Már nagyon várom a folytatást!
    Puszi

    VálaszTörlés
  22. Szia!
    Nagyon tetszett a fejezet. Tetszik ez a határozott és makacs Isabella karakter, legalább olyan makacs, mint Edward és így nagyon összepasszolnak:) Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  23. egész jó ez a rész,csak olyan itt a vége fuss el véle:)sorry
    szükségünk van újból arra a feszültséggel teli kimondatlan, ideget borzoló ,pattanásig feszülő távolságra
    amikor csak a lélek érintkezik,mert többet adni olyan bizonytalan és felelőtlen
    látni a küzdelmet a lehetetlennel, az óvni akarás legutolsó akaratszikrájáig
    jajj, ne vegyetek komolyan
    nyúl

    VálaszTörlés
  24. Tök jó lett! A "Vond vissza!" rész lett a legjobb szerintem de az egész nagyon klassz! Csak így tovább!!!

    VálaszTörlés
  25. Áh, ez üdítő volt! A zongorázós résznél 100on volt a pulzusom! Örülök, hogy végre kanyarodsz vissza kissé könnyedebb, humorosabb vizekre.:) A morcos, önkinzó Ed nagyon unszimpatikus (ha rossz kedvem van én inkább ironikus vagyok)x)

    VálaszTörlés
  26. az önkínzó hosszú í, bocsi :P

    VálaszTörlés
  27. Amúgy egyetértek nyúllal, abban, hogy jó az a pattanásig feszülő távolság. Viszont az óvó, és mindig felelős Ed unalmas. Szálljon el néha az agya, lépjen túl a határon! Végtére is már kezd neki leesni, hogy Bellával felfújta a dolgokat... Vagy lehet csak én látom ilyen lazán?!

    VálaszTörlés
  28. Hát...én se tudok semmi újat mondani nagyoooon jó lett ez a fejezet is:D Az egész nagyon tetszett de én is egyetértek nyúllal és A*lice-el hogy tényleg jók lennének azok az izgi részek:D
    Remélem most hamarabb lesz köv. fejezet mint ez mert ezt nagyon nehéz volt kivárni:D
    Puszi:)

    VálaszTörlés
  29. Mikor lesz készen a következő rész???? Nagyon várom!

    VálaszTörlés
  30. Szia!
    Újfent lenyűgöztél:)
    Érdekes,hogy Isabella, még mindig nem képes Tanya jelenlétébe beletörődni..:) bár mondjuk én sem tenném a helyében:) Az a nő egy hárpia..:) na mindegy.:)
    Már nagyon várom a fejleményeket, és hogy Dominiccal mi lesz.. Na meg azt, hogy Edward vajon hogyan dönt így első körben...:)

    VálaszTörlés
  31. Szia! Én vagyok csacskamacsa, csak megint nevet változtattam, de ez már végleges, úgyhogy, ha at látod, h Voiki akkor azt ugyanaz írta, mint azt amit csacskamacsa írt, azaz én...
    Ezt akartam elmondani, valamint azt, hogy annyira tetszik a történeted, h próbálkoztam egy sajáttal és csináltam hozzá blogot is...Azt szeretném kérdezni, h: Csinálhatnánk-e egy linkcserét? Ha igen akk itt az oldim címe: http://twilightfanfic-voiki.blogspot.com/
    És két dolog miatt bocsánatot kérek!!! Az egyik az, amiért ide írtam a címet, a másik pedig az, hogy ugyanolyan a sablonom, mint ez, mert ez tetszett a legjobban...
    Remélem nem haragszol *bociszemek*

    VálaszTörlés
  32. Szia Spiritem! Megérte ennyit várni, erre a fejezetre. Nagyon jó lett. Azért is tetszett, mert nem úszott ez egész rész rózsaszín felhőkben, hanem volt néhol kicsit komolyabb része is. A kis Edwardot annyira imádom:D A "vond vissza rész" pedig egyszerűen szuper.
    Ügyes vagy! Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  33. mikor lesz kényen a következő rész?
    Lécci vki válaszoljon!!4!
    Nagyon szuper a történet

    VálaszTörlés
  34. Amint tudok, válaszolok minden kritikára, és már készül a következő fejezet is. :) Egyébként, kitaláltam, hogy bal oldalra kiírom mindig, hogy mikorra várható az új fejezet. :) Most is kint van már, hogy elvileg hétfő estére. :) Ott mindig megnézhetitek majd, hogy állok épp az írással, és tudjátok majd, hogy mikorra várhatjátok a frissítést. :)

    VálaszTörlés
  35. Miri: Igen, most kissé kedvesebb, vidámabb, nyugodtabb fejezetek jönnek majd. Tudod, vihar előtti csend. :D Örülök, hogy tetszett. :)

    Kriszta: Köszi. :D

    Viki: Örülök, hogy most írtál. :) Köszönöm a dicséreteket. :) Az új fejezetben lesz egy kicsi Jasper, és nem sokára megint előtérbe kerül majd. :)

    Juca: Köszönöm. :) Örülök, hogy tetszettek ezek a kis jelenetek. :) Tanyával kapcsolatban majd később kiderül a válasz a kérdésedre. ;)

    Betti: Örülök, hogy te is írtál most hsz-t. :) Köszönöm. :) Igen, Isabella tud határozott lenni, ha akar. :) És Dominic is hamarosan visszatér. :D

    Leia: Egy napot késett a fejezet, de Boldog Szülinapot! :) És bocsi, hogy megírtam előtted a zongorás részt, úgy látszik, egyre jár az agyunk. :)

    Emi: Nekem ennyi is elég. :) Köszönöm. :)

    Szallem: Neked is köszönöm, hogy most írtál. :) És dehogy ciki, hogy sírsz. :) Sőt, igazán megtisztelő, hogy tudok hatni az érzéseidre. :) Nagyon köszönöm a sok szép dicséretet! :)

    Névtelen 1.: Hát, majd még kiderül, hogy mi lesz… :D Köszönöm. :)

    Judit: Örülök, hogy te is odavagy a kicsi Edwardért, és hogy tetszett a fejezet. :) Hát, igyekszem, igyekszem az írással, csak néha közbejönnek dolgok. De ha van egy szabad napom, akkor írok, és ahogy kész, már teszem is fel. :)

    Telekygirl: Hehe, hát, nem lehet mindig függővég. :D Majd olyan is lesz még. :) Remélem, hogy azért függővég nélkül is feljössz a blogra és olvasol. :) Köszi. :D

    V17: Feltettem, remélem, hogy csillapítja a szomjadat. :)

    Dorothea: Örülök, hogy tetszett. :) És hogy édesnek találtad a kicsi Edwardot. :)

    Kisildikó: Az ismétlésnek is örülök. :D

    Niki: Köszi, hogy írtál. :) Szükségem van minden egyes biztatásra, hogy ne legyek bizonytalan. :) Szóval, köszönöm, ha írsz, még akkor is, ha „csak” annyit, hogy tetszett. :)

    Angyal: Köszönöm. :) Már fent van. ;)

    Névtelen 2.: Köszi. :) Már kész, és feltettem. :)

    Csacskamacsa: Köszönöm, hogy megírtad, mik tetszettek. :) Jó tudni mindig, hogy melyik részek sikerültek úgy, ahogy szerettem volna. :) Igen, cserélhetünk linket. :) Még nem volt időm elolvasni a történetedet, de el fogom. :) És egyik sem gond. :) A linket valahogy meg kellett adnod nekem, és a sablon meg azért sablon, hogy bárki használhassa. :)

    Borsy007: Igen, azt a részt szerettem írni. :D Örülök, hogy tetszett. :)

    Dorkuci: Hihi, bocsi az elvonási tünetekért. :D Most is kicsit késtem, de remélem, hogy azért nem szenvedtél nagyon, és tetszeni fog az új fejezet. :) Köszi, hogy te is kiírtad, mi tetszett. :)

    Brigitta: Igen, kezd oldódni, bár még nem olvadt fel teljesen. :D Örülök, hogy tetszett. :)

    Drusilla: Örülök, hogy így látod. :) Szerintem, is nagyon összeillenek. :)

    Nyúl: Én is szeretem azokat a részeket, amikor még távolságot tartanak, és érezni a vibráló feszültséget, de nem tarthat ez a távolság örökké. :) Szóval, remélem, hogy a kevésbé távolságtartó részek is tetszeni fognak azért. Próbálok ezekbe is feszültséget és vibrálást csempészni. :)

    Ency: Úgy látszik, mindenkinek az a rész tetszett a legjobban. :D Köszönöm. :)

    A*lice: Nem, nem csak te látod ilyen lazán. :) Én úgy gondolom, hogy a kettő között kell az egyensúlyt megtartani. :) Edwardnak mindenképpen oldódnia kell, hiszen, ha mindig távolságtartó, akkor nem lehet boldog Isabellával. Viszont, a védelmezőreflex, főleg magával szemben, még egy jó ideig megmarad, hiszen, Isabella tényleg csak egy törékeny ember, akivel bármikor bármi történhet, és ezért Edwardnak felelősségteljesnek is kell lennie. Szóval, az egyensúly a lényeg. :) Egyszerre kell oldódnia és felelősségteljesnek lennie. :)

    Zsuzsi: Lesznek majd izgi részek hamarosan. :) Igyekszem mindig a fejezetekkel. ;)

    Névtelen 3.: Már feltettem. :) Örülök, hogy vártad. :)

    Alinka: Kíváncsi vagyok, hogy megváltozik-e a véleményed Tanyáról az új fejezet után. :D Dominicról és Edward döntéseiről még nem mondhatok semmit… Majd kiderül… ;)

    Truska: Hát igen, nem vagyok a teljes rózsaszín köd híve, mindig kell egy kis bonyodalom. :D Köszönöm. :)

    Névtelen 4.: Feltettem, és köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  36. Nagyon, nagyon, nagyon teszik!!! egyszeruen IMÁDOM!!!!!

    VálaszTörlés
  37. Moll Rowan: Nagyon, nagyon, nagyon örülök. :D

    VálaszTörlés
  38. Szia!
    Eddig még nem írtam kommentet, de most úgy gondoltam mégis elmondom, hogy fantasztikus ez a történet.Annyira jól csinálod.Sosem az történik, amire az ember számítana.Egyszerűen nem lehet abbahagyni az olvasást.Szuper az egész és pont azért, mert annyira más, mint az eredeti.Megvan benne minden, van ,hogy megborzongat van,hogy ellágyít.Csak azt tudom mondani, hogy nagyon, nagyon tetszik!Gratulálok hozzá és alig várom, hogy továbbolvassam.
    Zsizsa

    VálaszTörlés
  39. Hello!

    Nem olyan régen találtam a blogodra, és teljesen a hatása alá kerültem. Olvastam a twilight-sagát is el kell mondjam, hogy nagyon jól elkaptad az írónő stílusát( ha ez volt a cél):)
    eTruska

    VálaszTörlés
  40. Ez is nagyon jó. Eddig még nem írtam, de nagyon tetszik a Tanya - Isabella ellentét.:) Ez még színesebbé teszi a történetet.:) Ahogy olvastam, végig görcsben volt a gyomrom, főleg azoknál a részeknél, ahol Isabella és Edward voltak középpontban.:P Még mindig olvasok, igyekszem minél többször, és minél értelmesebb kommentárt hagyni, de egy-egy fejezet után alig tudom összeszedni a gondolataimat, nem, hogy még összefüggő mondatokban is leírjam őket..:D Na, megyek is folytatni az olvasást.^^ Puszi: ewoO

    VálaszTörlés