.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. április 2., csütörtök

A múlt árnyai - 16. fejezet

16. CSALÁD



MINDEN ELSÖTÉTÜLT ELŐTTEM. A morgások erősebbé váltak, és mire észbe kaptam, Dominic már eltűnt mellőlem. Egyszerűen ott hagyott a földön. A megkönnyebbüléstől felerősödött a zokogásom. Megpróbáltam felülni, de ahogy a kezemre támaszkodtam, mintha kést döftek volna a csuklómba. A fájdalomtól szédülni kezdtem.

A morgás volt az, ami kitisztította a fejemet egy kicsit. Ahogy felpillantottam, a lélegzet a tüdőmbe szorult. Sosem láttam még ilyen hatalmas farkasokat. Öten voltak, de három azonnal elvágtatott mellettem, és bevetették magukat a fák közé, egyenesen a vámpír után. Kettő viszont maradt. Fehér, éles fogaik veszélyesen tűntek elő a szájukból, ahogy morogva néztek a társaik után.

Aztán közeledni kezdtek felém. Az egész testem lüktetett a fájdalomtól, a fejem mintha ólomsúlyból lett volna. Hátradőltem, és tehetetlenül vártam, hogy cafatokra tépjenek. Aztán a sötétség magába szippantott.

Hangos beszélgetésre tértem magamhoz – túl hangosra. A fejemhez emeltem a kezemet, és nyüszítő hang tört fel a torkomból.

- Engedjétek oda hozzá! – A hang dühös volt, és vagy ezer közül is felismertem volna.

Edward... - hívtam őt.

- Meg kell vizsgálnia egy orvosnak! Eresszetek már el! – morgás szakadt fel a torkából.

Edward... Miért nincs mellettem még?

- Nyugodj meg… Ha nekik esünk, attól nem lesz jobb neki – Carlisle hangja nyugtató volt, aztán a hangszíne megváltozott, mintha valaki máshoz beszélne. – Kérlek… csak megnézem, hogy nem esett-e baja.

- Nem, én is odamegyek! – csattant fel Edward. – Jó, rendben… Csak ő… De ezt még megbánjátok, bolhazsákok! – A hangjából színtiszta düh áradt.

Éreztem, ahogy egy hideg kéz megérinti az arcomat. Dominic! Hirtelen összerándultam, és sikoltva ültem fel. Rémülten kúsztam arrébb, míg bele nem ütköztem egy kisebb fába a hátam mögött.

- Semmi baj… - Carlisle hozzám beszélt, de kezét megadóan feltartotta az alig pár méterre álló farkasok felé, akik vicsorogva figyelték minden mozdulatát.

Zavartan néztem körbe, hogy felmérjem a helyzetet. Carlisle előttem térdelt, alig két méterre, a vonásai aggodalmasak voltak. A háta mögött Edwardot Emmett és Jasper szó szerint lefogták – nem igazán értettem, hogy miért, egészen addig, amíg meg nem láttam a rájuk morgó másik három hatalmas farkast.

- Isabella… - próbálta Carlisle magára vonni a figyelmemet. – Fáj valamid? – kérdezte, én pedig azt akartam felelni, hogy mindenem, de a szám nem akart engedelmeskedni. Csak a riadalomtól kitágult szemekkel bámultam rá. – Közelebb megyek, jó? Nem bántalak, csak meg akarlak vizsgálni… - magyarázta nekem. Olyan óvatosan kúszott közelebb hozzám, mintha attól félne, ráugrok és megharapom. Nevetni akartam, de csak halk zokogásra voltam képes.

Ahogy hozzámért, megint megrándultam, de ő csak suttogott hozzám. Nyugtató, kedves dolgokat… Elálmosodtam tőlük. Aztán a kezembe nyilalló fájdalom magamhoz térített. Felszisszentem. A morgás hangosodott.

- Nem tört el, de be kéne fáslizni… - hallottam Carlisle hangját. A hónom alá akart nyúlni, hogy felemeljen, mikor vad ugatás hangzott fel mellettünk. Carlisle kérdőn nézett hátra Edwardra.

- Nem akarják engedni, hogy magunkkal vigyük – Edward szemei feketén villámlottak a farkasok felé.

- Mi történik? – motyogtam. Még mindig rémült voltam és zavarodott, de kezdtem visszatérni a valóságba. A szemeim ide-oda jártak - láttam, hogy Edward ide akar jönni hozzám, de Emmették még mindig nem hagyják.

- A quileute-ek földjén vagyunk – felelte Carlisle kissé idegesen. Próbáltam végiggondolni, hogy ez mit jelent, de a fejem még mindig kóválygott. Quileutek, farkasok, határvonal… Határvonal!

- Átléptétek? – a szemeim elkerekedtek. Mit jelent ez? Kirobbantottam egy háborút a farkasok és a vámpírok között? Hirtelen a szemeim előtt lejátszódott egy jelenet: a hatalmas farkasok nekiugranak Edward torkának, és… Reszketni kezdtem újra.

- Csak én. Megkaptam az engedélyt rá, hogy megnézzelek… - felelte Carlisle, majd a legnagyobb farkas felé fordult. – Muszáj ellátnom, itt nem megy. És teljesen ki is van hűlve. Ígérem, hogy nem esik bántódása. – A farkas megrázta a fejét, mintha nemet mondott volna.

- Nem ti döntitek el! Ő hozzánk tartozik! – csattant fel Edward, és láttam, hogy Emmett és Jasper megfeszülnek, hogy visszafogják. Féltem, hogy nem bírják sokáig…

- Veletek akarok menni – mondtam kissé ijedten, mire a farkas, mintha meglepett pofát vágott volna. – Ők a barátaim. Velük akarok menni – céloztam most már direkt a farkasnak, mire halk morgás volt a válasz. Aztán a farkas hátralépett egyet, de a szemei undorodva mérték végig Carlisle-t.

- Hozd át! – hallottam Edward sürgető hangját. Carlisle óvatosan a karjába vett – egy kissé távolabb tartva magától, kinyújtott karokkal, és lassan megindult a többiek felé. Csak most vettem észre, hogy távolabb a fák között, ott vár Rosalie és Alice. Ahogy átléptük a határt, Emmett és Jasper elengedte Edwardot. Láttam, ahogy tétován megindul felém, de Rosalie megelőzte. Megállt Carlisle előtt, és kinyújtotta felénk a kezét.

- Add át! Én viszem! – A hangja furcsán kemény volt, de ahogy a karjaiba vett, a pillantása olyan lággyá vált, mint még soha. Nem értettem, de nem is igazán foglalkoztatott most.

Mindenem fájt, és szörnyen szédültem. A fogaim össze-összekoccantak és a végtagjaim mintha kőből lettek volna. Éreztem, hogy valamit rám terítenek, és ráeszmélve hiányos és zilált öltözetemre, egy pillanatra szégyenérzet futott végig rajtam – aztán erő hiányában rögtön el is halt.

Azt hiszem, elalhattam Rosalie karjaiban, mert legközelebb egy puha ágyban tértem magamhoz. A történtek úgy vágtak végig rajtam, mint egy ostor – minden egyes emlék végigpörgött az agyamon olyan gyorsan, mintha egy videokazettát képpel pörgettem volna gyorsítva. Összerándultam, és hirtelen felültem.

Rosalie azonnal ott termett az ágyamnál, és visszafektetett.

- Semmi baj – igazította meg rajtam a takarót – megéreztem a megszokott barackillatot, ami az ágyneműből áradt, és ez kicsit megnyugtatott.

- Edward? – kérdeztem azonnal. Tudni akartam, hogy biztonságban hazaért-e, és nem keveredett konfliktusba a farkasokkal. Rosalie kicsit arrébb állt – a szoba legtávolabbi sarkában egy széken ott ült Edward.

- Itt vagyok – a hangja megtört volt. Nem nézett rám, a földet fixírozta. Elöntött a szégyenérzet. Én sem bírtam magamra nézni, azok után, hogy az az állat majdnem…

- Nyugalom… - éreztem meg Rosalie kezét a kezemen. Észre sem vettem, hogy a légzésem kapkodóvá vált, és reszketni kezdtem.

- Hol az öcsém? – pillantottam körbe. Utoljára pont ezen az ágyon láttam. Csak kicsin múlt, hogy ne veszítsem el őt is. Rose az ajtóhoz sétált, és Esmét szólította – aki pár pillanat múlva meg is érkezett karjában a testvéremmel.

Úgy öleltem magamhoz, mintha ezer éve nem láttam volna. Fejemet az apró mellkasára hajtottam, hogy halljam a szívverését, és elrejtsem a könnyeimet a többiek elől – bár valószínűleg, úgyis tudtak róluk.

Nem tudom, meddig ültem ott Edwardot ölelve és az egereket itatva, de mire felemeltem a fejemet, a szoba majdnem teljesen kiürült – csak Rosalie állt nem messze az ágyamtól. Mindig meglepett egy kicsit, hogy a többiek ilyen hangtalanul tudtak mozogni. Ha nem bíztam volna bennük feltétel nélkül, ijesztőnek találtam volna a dolgot – így csak lenyűgöző volt.

- Leülhetek az ágyra? – szólalt meg Rosalie halkan.

Bólintottam. Meglepett, hogy ennyit törődik velem, mióta visszahoztak – talán, lelkiismeret furdalása van, amiért az ő felügyelete alatt raboltak el… Pedig nem tehet róla. Sem ő, sem Emmett. Ezt meg akartam mondani neki, de ahogy kinyitottam a számat, megszólalt.

- Tudom, hogy mit érzel most… - kezdte. – De az első és legfontosabb, hogy tudd, te semmiről sem tehetsz! – nézett rám. Zavartan hajtottam le a fejemet, de az állam alá nyúlt, és óvatosan felnyomta, míg a szemünk egy vonalba nem került. – Nem kell szégyenkezned valami miatt, amit egy vadállat tett veled. Mikor… mikor ember voltam, velem is megtörtént, csak én nem voltam annyira szerencsés, mint te – a mosolya keserű volt. A felismeréstől kellemetlen érzés keletkezett a gyomromban.

- Mit tettél? Hogy tudtál…? – kezdtem.

- Hogy tudtam túltenni magam rajta? – az arca egy pillanatra megkeményedett, aztán elégedettség és gúny jelent meg rajta. – Megöltem őket – jelentette ki. Egy pillanatra elkerekedett szemekkel néztem rá. Aztán elképzeltem, mi lenne, ha Dominic ember lenne, és lehetőségem lenne végezni vele… - Megijesztettelek, sajnálom – túrt bele a hajába Rosalie.

- Nem. A helyedben én is ezt tettem volna – bólintottam komoran. Abban a pillanatban tényleg úgy hittem, képes lennék megtenni – soha nem gyűlöltem még úgy senkit, mint azt a szörnyeteget.

- Nem hinném… - Rosalie megrázta a fejét, és egy önkéntelen, kedves mozdulattal megütögette a kezemet – aztán gyorsan vissza is húzta a sajátját, mintha szégyellte volna az emberi gesztust. – Az, ami történt velünk, csak és kizárólag azoknak a szemétládáknak a hibája. – Az, hogy sorstársakként emlegetett minket, valamiért könnyebbé tette az egészet… Mintha nem lettem volna egyedül. Volt valaki, aki értette és átérezte, hogy milyen iszonyatot érzek, ha csak rágondolok az este történtekre. – Tudom, hogy ezt nehéz most még tudatosítanod magadban. Nekem is hosszú ideig tartott, míg megértettem, hogy nem az öltözködésem, a mozdulataim, a szavaim vagy bármi velem kapcsolatos lett volna az oka a történteknek. Ilyesmi bármelyik nővel megtörténhet. És soha nem a nő a hibás, bárki bármit is mond! – a hangja olyan határozott volt, hogy hinni akartam neki.

- Mi történt a rendőrökkel? – jutott hirtelen eszembe. Próbáltam elterelni a figyelmemet a történtekről, és ez megfelelő témának tűnt.

- Valaki felhívta őket névtelenül, hogy a házunk környékén láttak téged. Mire Emmett fel tudott jönni, hogy elrejtsen titeket, már csak a kicsit találta. Azonnal tudta, hogy mi történt… - mutatott az orrára Rosalie annak jeleként, hogy az idegen vámpírszag alapján jöttek rá az elrablásomra. – Elrejtette Edwardot, gyorsan körbevezettük a rendőröket, aztán felhívtam Carlisle-ékat, és azonnal utánad indultunk mi is, amint a zsaruk elmentek. Emmett és én is szörnyen sajnáljuk, hogy nem figyeltünk jobban. A mi hibánk… Azt hittük, itt biztonságban vagy, és nem mer idejönni érted. – Rosalie idegesen állt fel – valószínűleg zavarba hozta a bocsánatkérése.

- Nem a ti hibátok – ráztam meg a fejem. Rosalie biccentett egyet felém.

- És… hogy találtatok meg? Volt… volt egy hamis nyom…

- Amikor elindultunk keresni, éreztük a szagodat és a kutyák szagát is – az ellenkező irányból. Jasper úgy gondolta, hogy nem véletlenül jöttek elő pont most… - magyarázta. – Ketté váltunk. A családommal a farkasok után mentünk, mert minket ismernek már, Tanyáék pedig a másik nyomot követték. Véletlen, hogy pont mi találtunk rád… Mire odaértünk… ott voltak már a kutyák is, elkergették azt a… - Rosalie felső ajka visszahúzódott, fogai mögül halk morgás hangzott fel. Megrázta a fejét, és a hang elhalt. – Haza akartunk hozni, de azok a bolhás dögök akadékoskodtak. Kár, hogy Edward nem tépte darabokra őket… - nevetett fel sötéten, de mikor meglátta az arcomat, elhallgatott. - Pihenj egy kicsit… Visszaviszem a kicsit Esméhez, aztán hozok neked valamit enni – emelte ki a karomból Edwardot – csak azért nem tiltakoztam, mert még mindig fáradtnak éreztem magam.

Ahogy Rosalie kilépett a szobából, a résnyire nyitott ajtón Edward sunnyogott be. A feje le volt hajtva – véletlenül sem nézett volna rám -, és szó nélkül ült vissza a sarokban lévő székre. Zavart, hogy kerüli a pillantásomat, és bármit is mondott Rosalie, mocskosnak éreztem magam.

- Edward… - szólaltam meg halkan. Olyan bűntudatos pillantással pásztázta tovább a padlót, hogy tudtam, mindenképpen beszélnem kell vele. Bár fájt, hogy nem bír rám nézni, megértettem őt.

- Szükséged van valamire? – kérdezte megtört hangon.

- Megértelek… - hagytam figyelmen kívül a kérdését, és feleltem a magamban lejátszódó gondolatokra.

- Tessék? – most először pillantott fel rám. A tekintete értetlen volt.

- Megértem, hogy mit érzel most… velem kapcsolatban – nyögtem ki, és a torkomat a sírás fojtogatta. Biztos voltam benne, hogy ő sem hibáztat a történtek miatt, de a tudat, hogy egy ilyen szörnyeteg hozzámért és majdnem meg… megerőszakolt, valószínűleg, túl sok volt neki.

- Értem – hajtotta le újra a fejét. – Azt hittem, nem törődsz majd bele ilyen könnyen… - Úgy ült a széken, mint egy szobor. Az arcvonásai kemények voltak, kezei ökölbe szorítva a combján feküdtek.

- Nincs más választásom… - ráharaptam a számra, hogy elfojtsam a kitörni készülő sírást. – Nem tudom letörölni magamról annak a… annak a szörnyetegnek az… érintését – a hangom el-elakadt. Kínszenvedés volt kimondani minden egyes szót. Edward megfeszült, ujjai elfehéredtek a szorítástól. – Megértem, hogy így már undorodsz tőlem… Hogy így már tényleg nem… nem akarsz engem – Hiába küzdöttem kibuggyantak az első könnycseppek a szememből.

Edward elkerekedett szemekkel nézett fel rám. Nem tudtam elviselni a pillantását, ezért az ágytakaró mintáira szegeztem a tekintetem. A szemem sarkából láttam, ahogy feláll, és tétován elindul. Azt hittem, hogy kimegy a szobából, de mikor az ágy felé jött, a szívem önkéntelenül is dübörgésbe kezdett. Még akkor sem néztem fel, mikor éreztem, hogy besüpped mellettem a matrac.

- Te… te tényleg azt hiszed, hogy… bármiféle ellenérzésem van veled szemben, csak mert… az a szemét állat… - motyogta, én pedig kezdtem elveszteni a fonalat. – Annyira kis bolond vagy… - sóhajtotta.

Éreztem, ahogy egy hideg ujj megérinti az arcomat, és letörli a könnyeimet. Az érintés nyomán lángba borult a bőröm. Felemeltem a fejemet, és amint megpillantottam Edwardot elvesztem. Mézszín szemei szomorúan csillogva nyelték el a tekintetemet. A légzésem felgyorsult, és úgy éreztem, mintha valami láthatatlan mágnes vonzana hozzá. Nem gondolkoztam, egyszerűen előre hajoltam, és a szám az ajkaihoz nyomtam.

Apró borzongások futottak végig a gerincem mentén. Edward szája jéghideg volt, de a legédesebb dolog, amit valaha ízleltem. Ösztönösen többet és többet akartam belőle. Halk sóhaj hagyta el az ajkait, ahogy óvatosan visszacsókolt. Még előrébb dőltem, kezem a nyakára siklott – bőre olyan sima és kemény volt, mint a márvány. Ahogy megérintettem, összerezzent, aztán csak arra eszméltem, hogy lágyan eltol magától. Csalódottan nyögtem fel, és próbáltam megállítani a szobát, ami ringlispílként forgott velem.

A szemeimet lehunyva próbáltam összeszedni a gondolataimat. A szívem még mindig gyors ütemben vert. A történtek után lehet, hogy ellenérzéseket kellett volna éreznem a testi közelség iránt, de mégsem éreztem. Ez a csók teljesen más volt, mint az, amit az a vadállat kierőszakolt. Csók… Nem is lehet igazából annak nevezni a tegnapit. Durva volt, fájdalmas, undorító. Még csak nem is hasonlított ahhoz, amiben részem volt alig pár másodperce.

Edward közelsége egyáltalán nem ijesztett meg. A csókja pedig olyan volt, mint egy friss forrás hideg vize – lemosta a másik, nem kívánt érintést. Az illata, az íze, a bőre tapintása mind beleivódott a testembe, a lelkembe, a gondolataimba, és egy pillanatra elfelejtettek velem minden rosszat.

Tökéletes volt a csók, és féltem, hogyha felnyitom a szemhéjam, a reményeim tovaszállnak. Végül mégis csak kilestem a pilláim mögül, Edward még mindig ugyanott ült, ahol az előbb, az arca még mindig ugyanolyan közel volt hozzám, mint a csók előtt közvetlenül. A szemei le voltak hunyva, és mélyeket lélegzett. A kábulat újra elkapott, de mielőtt előre mozdulhattam volna, Edward szemei felnyíltak. A tekintete tele volt gyengédséggel, szomorúsággal és bűntudattal. Hátrébb húzódott, és nagyot sóhajtott.

- Ezt nem lett volna szabad. Sajnálom – a hangja mélyebb volt, mint általában, mikor megszólalt.

- Nem volt… jó? – kétségbeesetten gyűrögettem a takarómat.

- Tökéletes volt. – Edward pillantásától lángba borult az arcom. – De… Nem tisztességes, hogy kihasználom a lelki állapotodat. És az sem, hogy játszom az érzéseiddel, mikor tudom, hogy… - elhallgatott hirtelen.

- Hogy elmész úgyis? – fejeztem be helyette, és a gyomrom azonnal diónyira zsugorodott.

- Nem könnyíted meg a helyzetemet… Néha… néha úgy érzem, nincs elég erőm megtenni – vallotta be szégyenkezve.

- Akkor ne tedd! – kaptam a lehetőségen. Keserűen felnevetett.

- Mihez kezdjek veled, te gyönge kis ember… - kinyújtotta a kezét, és gyengéden végigsimított az arcomon. Szinte belebújtam a tenyerébe.

- Szeress… - feleltem suttogva, és zavaromban még jobban elpirultam.

- Abban nincs hiba… - Edward mosolya szomorkás volt, de az én szívem ki akart törni a mellkasomból.

- Más nekem nem számít.

- Pedig kéne… Én semmit sem tudok adni neked – komolyodott meg az arca.

El akarta húzni a kezét, de ráfektettem a sajátom, hogy visszatartsam. Igaz, bármikor elhúzhatta volna így is – mert hát, mi az én erőm az övéhez képest -, de nem tette. Ez még inkább reménnyel töltött el. Most először éreztem, hogy talán, van esélyem meggyőzni Edwardot.

Azt mondta, szeret. Rá kell jönnie, hogy szükségem van rá. Hogy nem hagyhat el, mert azt nem fogom kibírni. És hogy neki is szüksége van rám. Eddig nem hittem, hogy Alice-nek igaza van, és képes lehetek megingatni Edwardot az elhatározásában, de most szinte kézzel foghatóan éreztem, ahogy a páncélokon, amikkel eddig védte magát, egyre több és több lyukat ütök. Hirtelen erősnek és eltökéltnek éreztem magam.

- Nekem nem is kell semmi, csak te – vágtam rá.

- Buta lány… - csóválta meg a fejét. – Sokkal többet érdemelsz egy olyannál, mint én.

- De nekem nem kell több! – csattantam fel. Arrébb rúgtam a lábaim mellett fekvő melegvizes palackot, és feltérdeltem az ágyon. – Te tökéletes vagy nekem! Miért nem érted már végre meg? – dühös és zaklatott voltam.

Azt akartam, hogy felfogja, hogy nincs más férfi, aki boldogabbá tehetne engem. Mert őt szeretem. Igen… Bárhogy is próbáltam tagadni, hogy ez tényleg szerelem, már késő. Szerelmes voltam. Eszeveszetten, őrülten és örökre. Ha ezt elmondtam volna valakinek, valószínűleg nem hitt volna nekem, őrültnek nézett volna vagy egy ostoba tinédzser lánynak, aki összekeveri a szerelmet a vággyal, de én tudtam. Tudtam, hogy mit érzek, és most már értelmetlen lett volna tagadni. Magam előtt mindenképpen.

- Nem lenne szabad még meghallgassalak sem… Nem tudod, mit beszélsz…

- De igenis tudom! – feleltem durcásan, de amint kimondtam, már meg is bántam. Szörnyen gyerekesen hangzott, márpedig nem akartam gyereknek tűnni Edward szemében. – Kérlek, csak gondold át a mérleg másik serpenyőjében lévő dolgokat is! – próbáltam inkább érvelni, hogy legalább egy kicsit komolyan vegyen.

- Alice és te úgysem hagytok békén addig, nem igaz? – sóhajtott fel megadóan.

Elvigyorodtam.

- Nem hát!

- Nem ígérek semmit sem… - tette hozzá gyorsan látva rajtam a túlzott lelkesedést.

- Rendben – próbáltam visszafogott lenni, de már ennyitől is szárnyalni tudtam volna. Ha csak egy kicsi esélyt ad nekem, nem fogom elszúrni!

- Rendben – nézett a szemeimbe mélyen.

Az idő megint mintha megállt volna… Elmerültem a tekintetében, és a külvilág teljesen megszűnt. A szívem ismét tamtamba kezdett, a szám kiszáradt, a bőrömet pedig mintha elektromosság bizsergette volna. Ahogy Edward arca óvatosan közeledett felém, elfelejtettem lélegezni és az összes értelmes gondolat kiszállt a fejemből.

Lehunytam a szemeimet, és vártam, hogy megérezzem az ajkait a sajátomon. Zavartan néztem fel, mikor fél perc múlva sem történt semmi. Edward hátrahúzódott, majd felpattant az ágyról, én pedig értetlenül néztem rá – egészen addig, míg meg nem hallottam a kopogást az ajtón.

44 megjegyzés:

  1. Bocsánat tőletek, hogy rémhíreket keltettem az előbb....vagyis az új feji miatt...:) Csak már nagyon fel voltam pörögve az első 6 oldal olvasása után :D:D:D
    ISTENI lett Spiritem :) És készülj hogy a következő fejezet elkészültéig ostorral hajszollak majd! :D (nem ám :)inkább csak szavakkal ösztönözlek majd)
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. brrrrrrrrr igen, igen!!!! *veri a mellét, és king kon üvöltéseket hallat*
    a legszebb ajándék mit adni lehet
    11-kor megjött az új fejezet! (még rímel is)

    jó éjt:)

    VálaszTörlés
  3. Köszi, alig várom, hogy holnap elolvassam, most értem haza és KO lettem, de holnap:)

    VálaszTörlés
  4. Isteni volt mint mindig. Imádtam ahogy Rosalie érzéseit is belesződted a történetbe. Bennem folyton csak ugyanaz a kérdés ismétlődik újra meg újra az egész végével kapcsolatban.(Olyan nem lehet, hogy nem lesz happy end ...szal ilyen már meg se fordul a fejemben) Többféleképpen is el tudom képzelni, hogy hogy maradhat Bella Edward mellett, de egyszerűen nem tudom melyik a jobb... Kíváncsi leszek rá, hogy mégis hogyan képzeled...

    Pussz. Továbbra is imádom a fejezeteid!(Minél többet, minél gyorsabban! :D)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Jajj, hát megérte itt várakoznom és percenként lefrissíteni az oldalt, volt új fejezet! És milyen jó fejezet :)) Most már boldogan mehetek aludni :)
    Puszi,
    Dorkuci

    VálaszTörlés
  6. Megint mondom 1001. alkalommal ma, hogy imádlak :) főleg azért, hogy még mielőtt eltávot kapok, elolvastam ezt a fejit :P mostmár nyugodtan megyek neki a hétvégének... vagyis miről beszélek... az új feji felőli kérdések ott lesznek a fejemben :P nagyot alkottál most is :)

    VálaszTörlés
  7. Hát ez a fejezet eszméletlenül jó lett!!!...Nagyon felcsigáztál,hogy vajon mi is lesz a folytatásban...Remélem hamar lesz új fejezet,mert én elégggé türelmetlen típus vagyok,de azért ne értsd félre,nem akarlak sürgetni,csak annyira tetszik ez a történet,hogy minnél előbb szeretném továbbolvasni!!!.....És kszönöm szépen,hogy felraktad ezt az új részt,mert már alig bírtam magammal ;)
    Na most már megyek...egy kicsit megnyugodtam az új fejitől...Na szia és jó éjt

    VálaszTörlés
  8. Szia! Eddig sose írtam kritikát de most már nem bírtam ki. Naagyon jóó a történet naggon tetszik és mindig várom hogy mikor jön új. Ahhoz képest hogy más a szereplő nagyon jól megcsináltad. De a Farkasok érezték hogy Isabella kicsoda?Vagy tudták hogy ennyire védték? És tényleg bántotta a lányt a vámpír vagy csak akarta? Mert ott abbamaradt a leírás és akkor pont elkergették és akkor,nem értem:) De várom a folytit és nagyon jól írsz és örülök hogy ráakadtam puszi és sok sikert a továbbiakban. Üdv: Judit

    VálaszTörlés
  9. Legra:


    Most mit mondhatnék. Rosalie. Még ha irigy is vagyok rá, mert Emmett az övé, egyszerűen nem tud hidegen hagyni az, ami történt vele.
    Sírtam, és olvadtam és nem tudom mit mondhatnék. *Legyezi magát*
    Az a bajom, hogy én nem hiszek az ilyesmiben. Nekem ez már a túl szép, hogy igaz legyen kategória és az a gyanúm, hogy azért nem lesz ám itt minden fenékig tejfel, ahogy tartja a mondás. De... még így is imádni fogom, elvégre az élet már csak ilyen.
    És még mindig Te vagy a legjobb. ;)
    Továbbra is veled Istennőm!!! (L)
    csóka ;)

    VálaszTörlés
  10. Hát nagyon jó volt, hogy a farkasok is meg a Cullenek is ott voltak hirtelen:) Nagyon jó megoldás:) És az is nagyon tetszett, hogy Rosalie kicsit emberi oldalát is láthattuk.:) Nagyon nagyon jó volt a fejezet:)

    VálaszTörlés
  11. Eszméletlen!!!!:D:D
    Összement az egom, hogy tudnék én bármit is írni:))))
    Nagyon tetszett, következőt ide!!!

    VálaszTörlés
  12. Szia! Egyszerűen fantasztikus, mint eddíg az összes fejezet. Én csak pár napja akadtam rá a történetedre, igazságszerint először a merengőn,de aztán megtaláltam az oldaladat és egy nap alatt elolvastam az összes eddígi részt. Utána pedig, nem győztem felnézzni ide, hogy vajon van-e már friss rész és ma végre volt. Nagyon tetszik, egyszerűen nem találok rá szavakat. Talán csak annyit mondanék, légyszí-légyszí folytassd gyorsan :-)
    Üdv: gabogabo2

    VálaszTörlés
  13. NAAGYON NAAAAGYON jó lett ez a fejezet is mint mindegyik!!!!;) Alig várom a folytatást!!!:)

    VálaszTörlés
  14. Egy újabb hihetetlenül jó fejezet!
    Olyan jó, hogy vannak ilyen emberek, akiknek ennyi tehetségük van az íráshoz... Nekem sajnos nincs, úgyhogy nem is tudom eléggé kifejezni, mennyire tetszik az írásod.
    Nem is ragozom tovább, a lényeg az, hogy már alig várom a következő fejezetet! (Addig is, még elolvasom kétszer-háromszor. :))
    Üdv: Kati

    VálaszTörlés
  15. Imádtam ezt a fejezetet!!!
    Ismét sikerült meglepned, azt hittem, hogy Edward menteti meg Isabellát, farkasokra egyáltalán nem számítottam, de így sokkal érdekesebb és izgalmasabb volt az egész. És ahogy folytatódott... Végre megtörtént az első csók (tudom, hogy már volt egy, de az más volt). Már az előző két fejezetre is azt írtam, hogy ez meg ez volt a legjobb, de a mostani veri mindegyiket. Bár ahogy ismerlek túl fogod szárnyalni ezt is. :)
    Nem győzök gratulálni neked. Csak így tovább, és már türelmetlenül várom a következő fejit!

    VálaszTörlés
  16. isméét nagyoon jjó fejezet(L) és a csók(H)
    nagyoon király vagy.várom a kövi fejezetet;) puszi

    VálaszTörlés
  17. egyre csak jobbak lesznek....annyira imádom..ezt is annyira átéltem együtt sírtam Isabellával.Ł legyen gyorsan folytatás...

    VálaszTörlés
  18. Naggyon jó volt ez a fejezet is és ismét csak gratulálni tudok neked SPIRIT szerintem eddig ez volt a legjobb fejezet de ahogy már mondták előttem biztosan túl fogod szárnyalni ezt is És hogy hogy csak ennyíh megjegyzés van máskor 44 is szokott lenni úgyhogy írjatok Spiritnek hogy boldog legyen és több fejit tudjon megosztani velünk "DON'T WORRY & BE HAPPY"

    VálaszTörlés
  19. Hát ismét teljes extázis. Míg nem tetted fel, aggódtam, hogy az előző fejezet után már csak ilyen-olyan jöhet. De ismét bebizonyítottad, hogy mekkorát tudsz alkotni. Mindig meg tudsz lepni, és ne tudd meg hány álmatlan éjszakát okozol nekem! xD Annyira tetszett, ahogy Edward aggódott Isabelláért, és vissza kellett fogni őt Jaspernek és Emmettnek. És Rosalie most bebizonyította, hogy nem egy önző, érzéstelen szőke liba. De a legjobb a csók volt! (L) VÉGREEEEEE! *öntelt büszkefej* Remélem lesz még pár ilyen érzéki jelentet! :$ Mert az eredetiben is azokat szerettem a legjobban, és a te fic-edben még nem nagyon volt eddig. Nem baj ami késik nem múlik! És alig várom a folytatást. Mondd, hogy pár nap múlva kész lesz, mert ha nem uhhh világgá megyek! Várom a folytatást! (minnél hamarabb xD)

    VálaszTörlés
  20. Mint az összes többit ezt is IMÁDOM!!! Nagyon ott van! Köszönöm az élményt!!!

    VálaszTörlés
  21. IMÁDOM A TÖRTÉNETEDET!!Nem tudok betelni vele. Amíg nem jön az új fejezet ezt fogom elolvasni vagy szássszor!!!FOLYTATÁST!!FOLYTATÁS!!

    VálaszTörlés
  22. Ez a fejezet is nagyyoooon jóóó volt:D
    Az előző fejezetekhez is írtam és egyszer már mondtam hogy amíg vártam a köv. fejit akkor találgattam hogy vajon hogy folytatod: na, hát én is gondoltam arra hogy a farkasok elviszik aztán meg a határon állnak és hogy ott várják Isabellát...de te ezen is túltettél sokkal izgisebb lett mint amire én gondoltam:D Jó hogy végre elcsattant az első csók de remélem azért lesznek még izgalmak,bár ahogy azt már megszokhattuk biztos lesznek:D ja és én még egy kis féltékenykedést is eltudnék képzelni Edwardtól:D
    Összegezve: Nagyyooon jóóóóó:D de már tudod:D
    Izgatottan várom a folytatást!!:)
    Puszi Zsuzsi

    VálaszTörlés
  23. Szóval akkor sokadszorra is ez a fejezet is nagyon jó lett. És ahogy a farkasok bejöttek a képbe,ISTENI volt!
    De a legjobb Edward reakciója volt. Ááááá Istenem mikor jön már rá hogy nem élhet Bella nélkül??
    És ebben a fejezetben nagyon sajnáltam Rosaloet,szegényke. Nagyon jól megmutattad mit érezhetett akkor Rosalie.
    Csúcs szuper lett!
    GRAT! következőt kérünk,következőt kéri a nép!

    VálaszTörlés
  24. jajaj remélem Isabellába nem szeret bele a farkasalfa, és nem lesz Isa legjobb barátja xD Ed most nem szúrhatja el :)

    VálaszTörlés
  25. Mondtam, mondtam, megmondtam hogy a vérfarkasok találják meg. Jó-jó utánna jöttek Carlisleék. Mostanra is jósolok oké? Most a kopogós vámpír Rosalie lesz, aki Isabellának hoz valami hamit. Naszóval...ez a fejezet nagyon jó lett. Én csak kapkodtam a fejemet. Csak így tovább. De azért gyűjts egy kis D vitamint is. Olyan szépen süt a nap

    VálaszTörlés
  26. Húúúha ez is ütős lett. Az eredeti könyvben utáltam a vérfarkasokat, kiváncsi vagyok, hogy itt fogom e szeretni őket! Alig várom a folytatást! Mikorra várható??:D

    VálaszTörlés
  27. Szandi: Hiányoznak az ösztönző szavaid. :D Nem tudok már a múzsáskodásod nélkül ficet írni. :D Azt hiszem, függő lettem (veled való beszélgetés függő :D ), szóval, remélem, hogy ma már tudunk beszélni msn-en. :) És köszi, hogy éreztetted velem a lelkesedésedet, miközben ezt a fejezetet olvastad. :) Jó látni, hogy mennyire tudsz lelkesedni. :)

    A*lice: Örülök, hogy ennyire örültél az új fejezetnek. :D Remélem, tetszett. :) Nyugi, nem terveztem olyan szerelmi háromszöget, mint ami régen Edward-Bella-Jacob között volt. :D Nem azért tűnt fel a farkasfalka, hogy megismételjem a történelmet. :) Más oka van a megjelenésüknek. :)

    Henna: Örülök, hogy tetszett a Rosalie-s rész. :) És kíváncsi lennék az elméleteidre. :) Szerinted, hogyan maradhatna a végén együtt Edward és Isabella? :) Remélem, megírod nekem. :)
    Igyekszem a folytatással, csak... Szandi sem volt a közelben most egy ideig, hogy segítsen nekem, meg egyéb kétségeim is voltak... :D De jön nem sokára... :)

    Dorkuci: Jó hallani, hogy tényleg ennyire vártátok néhányan aznap este az új fejezetet. :D És nagyon örülök, hogy tetszett. :)
    Pussz neked is. :)

    Angyal: Örülök, hogy a hétvége előtt még fel tudtam tenni a fejezetet, és el tudtad olvasni. :) És majd írd meg, milyen volt a hétvégéd... :) Remélem, klassz. :)

    Csacskamacsa: Igyekszem, igyekszem az új fejezettel, csak most egy kicsit át kell gondolnom az egészet, és szükségem lenne Szandira is, hogy helyre tegyen lelkileg és támogasson múzsailag. :D Remélhetőleg, majd ma megtörténik ez, és akkor holnap estére kész lesz az új fejezet. :D

    Judit: Örülök, hogy nem bírtad most már megállni, és írtál nekem. :)
    A farkasok nem hiszem, hogy felismerték Isabellát. Mármint, ők nem látták az igazi Bellát, hiszen, ők új generációs farkasok, így nem ismerhették fel külső alapján, és annyira nem erős benne a farkasvér, hogy más módon felismerhessék (mondjuk szag vagy ilyesmi alapján). Csak azért védték, mert ember, és a farkasok létének a célja ugye, az emberek védelme a vámpírokkal szemben. :)
    És nem, a vámpír ténylegesen nem erőszakolta meg Isabellát. Csak akarta, de a farkasok időben megérkeztek. Viszont, ami történt, az is épp elég lelkileg egy nőnek ahhoz, hogy megtörjön, hogy hibáztassa és undorítónak higgye magát stb. Ez pszichésen azért nagy hatással van a nőkre. :-/
    Köszönöm szépen. :) Remélem, hogy a folytatással is elégedett leszel. :)

    Legra: Örülök, hogy érzelmileg ilyen hatással van rád, amit írok. :) Ezt nagyon jó hallani. :)
    És igen, azt hiszem, már kiismertél. Nem lesz még itt minden fenékig tejfel. Ez még csak a kezdet... :D Én sem hiszek a rózsaszín köd, és onnantól minden tökéletes romantikus álomképben. :)
    Millió pussz. :)

    Drusilla: Olyan furi, hogy mindenki a farkasokat és Rosalie-t emeli ki, mikor ott volt az első csók is. :D Persze, örülök, hogy a Rosalie-s jelenet ilyen hatással volt rátok, csak hát, annyira vártátok már azt a csókot az előző fejezeteknél. :D
    Azért remélem, hogy a csók is tetszett. :)
    Köszönöm, örülök, hogy tetszett a fejezet. :)

    V17: Ugyan! Nem vagyok én olyan jó, hogy ne lehetne lekörözni. :) Írj csak írj! :)
    Köszönöm. :)

    Gabogabo2: Örülök, hogy ide találtál a Merengőről. Akkor már volt értelme feltenni oda is... :D Éljen a reklám. :D
    Klassz, hogy annyira tetszik, hogy még a szavakat sem találod. :D Holnap este valószínűleg lesz már folytatás. ;)

    Dyna: Köszönöm szépen! :D Örülök, hogy tetszett. :)

    Kati: Mindenki másban jó. :) Én örülök annak is, ha pár szóban elmondod, hogy tetszett a fejezet, olvasod és várod a folytatást. :) Ez is sok erőt és örömet ad. :) Köszönöm szépen! :)

    Brigitta: Végre valaki említi a csókot! :D Köszönöm! :D Már azt hittem tényleg, hogy senkinek fel sem tűnik. :D Kicsit kétségbe is estem, hogy ennyire sablonos lett, vagy túl korai, hogy senki sem meri említeni? :D
    Igyekszem a folytatással és a túlszárnyalással is. ;)

    Dorothea: Ó, és második csókemlítő! :D Köszi. :) Örülök, hogy tetszett. :) Pussz neked is. :)

    Borsy007: Ó, tényleg vele sírtál? :D Ez csúcs! :D Mármint, nem az, hogy vele szenvedtél, hanem hogy így átélted. :) Ennek örülök. :)

    Telekygirl: Köszi, hogy a többieket is kritikaírásra ösztönzöd. :D Nem mintha ez a 25 kritika nem lenne több, mint amit kívánhatok, csak a többi fejezethez képest kevesebb... Kicsit félek is, hogy ez az én hibám, és valamit elrontottam a fejezetben, vagy csak a szép idő és egyéb elfoglaltságok számlájára kell írnom, hogy most kevesebben írtatok, mint eddig. Remélem, hogy a második... Ha mégis az első lenne, írjátok meg, hogy mi a gond és mit rontottam el, hadd tanuljak belőle. :)
    Örülök, hogy neked is ennyire tetszett ez a fejezet. :) Köszönöm. :)

    Klaudia: 3. csókemlítőm. :D Nagyon örülök, hogy neked is tetszett a csók. :D És hogy meg tudlak még lepni, és nem laposodott el a történetem még a számodra. :) Remélem, hogy ez még jó sokáig így marad. :) Igyekszem mostantól majd több érzéki jelenetet írni. :)
    És nehogy világgá menj! :D Így is fogynak a kritika íróim... Hmmm... Lehet, hogy tényleg belehaltak és beleőrültek a várakozásba, ahogy a kritikákban ígérték? Ez még eddig eszembe sem jutott... Juj, azt hiszem, jobb, ha sietek a folytatással. :D

    Névtelen 1.: Nagyon köszönöm! :D Örülök, hogy tetszett a fejezet. :D

    Kriszta: Hű, ha újra és újra képes vagy elolvasni, annyira tényleg nem lehet rossz. :D Örülök, hogy ennyire tetszett! :)

    Zsuzsi: Örülök, hogy felül tudtam múlni a képzeletedet. :D Persze, hogy lesznek még izgalmak. :D Mint mondtam, egy csók még nem váltja meg a világot, és a rossz nem tűnik el teljesen. :D Nálam a pillanatnyi boldogság nem jelenti azt, hogy mostantól minden nyugis és békés lesz. :) Szóval, nyugi, lesznek itt még galibák. ;)
    Milyen féltékenykedésre gondoltál Edward részéről? Mármint, hogy kire legyen féltékeny?
    Egyébként, mókás, hogy azt hiszitek, hogy tudom, hogy nagyon jó, amit csinálok, mert nem tudom. :D Mármint, tényleg nem, ezt nem szerénységből mondom. :D Folyton attól rettegek, hogy elszúrom, és olyan jó olvasni, hogy nektek tetszik. :) Szóval, köszönöm, hogy mégis leírtad, hogy nagyon jó, annak ellenére, hogy azt hitted, tudom már. :)

    Mellee: Örülök, hogy örülsz a farkasok megjelenésének. :) Még mindig kicsit félek tőle, hogy akik amúgy az eredetiben nem bírták őket, majd nálam is ellenérzésekkel lesznek irántuk, szóval, próbálom majd úgy megfogni őket és kidolgozni a karakterüket, hogy látszódjon az ellentét köztük és a vámpírok között, de azért szerethetőek legyenek. :)
    Rosalie-t úgy látszik, mindenki szerette ebben a fejezetben. :D
    A nép akaratával nem tudok szembe szállni. :) Holnap estére lesz új fejezet. :)

    Anett: Persze, hogy oké. :D Jósolj nyugodtan, nagyon érdekelnek a gondolataid és tippjeid. :) Majd holnap meglátod, hogy ki kopogott, és meglátjuk, hogy megint bejött-e a tipped. :D
    Igen, voltam nemrég sétálni egy kicsit, és magamba szívtam a nap erejét. :D Szóval, most feltöltöttem magam egy új fejezet megírásához. :D

    Lady: Az eredetiben én sem voltam kibékülve az összes vérfarkassal, meg az idegroham kerülgetett az Edward-Bella-Jacob háromszögtől, szóval, megértelek. :D Remélem, hogy az új farkasokat jobban fogod szeretni. :) Igyekszem majd, hogy így legyen. :) Folytatás holnap este lesz. :)


    Köszönöm szépen, hogy írtatok. :) Viszont, lenne egy kérdésem... Nem vagyok telhetetlen, de ennél a fejezetnél megcsappant egy kicsit a kritikaszám az előzőekhez képest, pedig azt hittem, hogy mindenkit feldob majd a csók... :D
    Szóval, szörnyen bizonytalan lettem... Tudjátok, ez ilyen hülye írószokás... Ha nem kapunk annyi visszajelzést, amennyihez hozzászoktunk (egyébként, rájöttem, hogy nagyon elkényeztettetek eddig, és talán, ezért is bizonytalanodtam most el :D ), akkor rögtön arra gondolunk, hogy valamit biztosan elrontottunk.
    Szóval, ha így van, és tényleg valami rossz, elsiettem az első csókot, sablonos lett, vagy egyéb gond van a fejezettel, akkor kérlek, írjátok ám meg nyugodtan. Nem fogok megsértődni, összeomlani stb., hanem csak tanulni akarok belőle, és ha lehet, kijavítani a hibáimat. :)
    Ha pedig nem hibáztam, és más az oka, hogy most kevesebb a hsz, akkor remélem, hogy élvezitek a szép időt, a friss levegőt, a pihenést stb. :) Csak jó lenne biztosan tudni, hogy semmit sem szúrtam el. :D
    Tényleg bocsánat, csak önbizalomhiányos, önmarcangoló típus vagyok, aki folyton magában keresi a hibát, és kell hogy tudjam, tényleg elrontottam-e valamit, vagy sem. :D

    Nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt nekem! :) Hálás vagyok érte, és most, ahogy írtam a választ, nagyon lelkes lettem, és mindjárt neki is állok az új fejezetnek, hogy ne kelljen túl sokat várakoznotok rá. :) Sok puszi mindenkinek! :)

    VálaszTörlés
  28. hát szerintem nem kell aggódnod..minden fejezet egyre csak jobb és már nem tudunk több szinonimát a tökéletesre meg, hogy imádjuk meg ehhez hasonlók..és szerintem a csók is nagyon-nagyon jó volt..főleg h mindkettő várt a szeme kinyitásával(az nagyon tetszett)ezeket a fejezeteket nem lehet megunni az utolsó 5 fejezetet kb 5ször olvastam újra és még mindig ugyanúgy hat rám..sírok rajta nevetek gondolkozom..szóval tényleg nagyon jó nem kell aggódnod

    VálaszTörlés
  29. Borsy007: Ó, nagyon köszi. :) Remélem, hogy a többiek is így gondolják, és tényleg csak más dolguk van, vagy nem akarják ismételni önmagukat (bár én az ismétlésnek is örülök :D). :)
    Bocsi, hogy itt nyavajgok nektek, én egy kritikának is nagyon örülök, és ha már egy emberre hatással van, amit írok, az már fantasztikus érzés, csak féltem, hogy valamit elrontottam, és azért nem írtok annyian, mint eddig. :D Kicsit önbizalomhiányos vagyok. :D
    De ha véletlen egyszer valami nem tetszene, akkor tényleg, komolyan, kérlek, írjátok meg majd nekem! :)
    Már nekiültem egyébként az új fejezetnek, szóval, holnap estére remélhetőleg kész lesz, és akkor nem kell 6x-ra is a régi fejezeteket olvasgatnod. :D
    Tényleg köszi, hogy írtál. :) És igen, az, hogy Edward szeme is csukva maradt a csók után, azért jelent valamit. :D

    VálaszTörlés
  30. Drága Spiritem!

    Eszedbe ne jusson, hogy valamit nem jól írtál, vagy valami nem jó a fejezetedben. Lehet az a baj, a kevesebb kritikának, hogy még nem tértünk magunkhoz, és Borsy007 jól írta, már nem találunk több szinonimát. De majd a neten fogok szótározni, hogy a TÖKÉLETES-nek mi a szinonimája, mert nekem csak ez az egy szó jut eszembe a fejezetedről. Na meg az, hogy MÉÉÉÉÉÉG. Nagyon köszönjük neked, hogy ilyen lelkiismeretes vagy, és törődsz azzal, hogy nekünk mi legyen a jó. Másnál pl. eddig még nem láttam azt, hogy szavazást indít az egyik szereplő nevének kiválasztásához. (bocs a többiektől ha volt ilyen) Te nem csak azzal törődsz, hogy leírd az elképzeléseid, saját szórakoztatásod céljából, hanem tényleg nekünk írsz. Ez nagyon kevés emberről mondható el! És most, hogy írtad, hogy milyen önbizalomhiányos lettél, a szivem szakadt meg érted. Szerintem sokan egyetértenek velem, ha azt mondom ez is az egyik legjobb fejezeted lett. És azt mondtad, hogy a csókról nem írtunk. Hát nekem nagyon tetszett, nem sablonos, nem átlagos, bár ebbe a fejezetbe nem vártam volna. Itt egy "nagyölelős, simogatós, vigasztalós" részt képzeltem volna el. Etttől fügettlenül nagyon jó hogy beletetted. A hideg futkosott végig a hátamon, libabőrös lettem, 50x el kellett olvasnom újra és újra, hogy tovább tudjak haladni, és csaknem a mentő vitt el úgy dobogott az én szivem is!:D Szóval, fel a fejjel, és türelmetlenül várjuk az új fejezetet.

    VálaszTörlés
  31. Ha már Edwardról van szó...elemzést is csak holnapra várjunk..csak mert ez a fejezet az ő szemszögéből is érdekes lenne, hogy mit gondolt például amikor nem mehetett oda Isabellához..meg persze, hogy a csóknál mit gondolt.. :D

    VálaszTörlés
  32. Klaudia: Neked is nagyon köszönöm! :) És igen, fontos nekem az, hogy ti is részt vegyetek ebben a történetben, mert ha nem vagytok, és nem biztattok Szandival együtt, akkor valószínűleg nem létezne ez a történet.
    Eddig mindig úgy voltam vele, hogy elkezdtem valamit írni, és amíg írtam, tetszett, aztán utána valahogy már nem, és abbahagytam. Szörnyen bizonytalan tudok lenni. :D Biztosan már az agyatokra megyek ezzel. :D Ez az átka az önbizalomhiánynak... Folyton kételkedek magamban, és mindig azt hiszem, hogy rossz, amit csinálok. :D Váh, szörnyű vagyok, tudom. :D
    Köszönöm, hogy újra és újra alátámasztjátok az ingatag önbizalmamat. Nagyon hálás vagyok nektek! :)
    Imádok írni magamnak is, megőrülnék, ha nem tehetném, de én mindig úgy fogtam fel az írást, mint egy három komponensű dolgot. Három dolog szükséges ahhoz, hogy tényleg létezzen egy mű: először is maga az alkotás, aztán az író, aki létrehozza ezt, és az olvasó, aki átéli az összes betűt. Szerintem, ez így teljes és egész, és egyik sem fontosabb a másiknál. A három: mű, olvasó és író, együtt létezhet csak. :)
    Szóval, igen, nagyon fontosak vagytok nekem. Nem azért, mert ajnároztatni akarom magam, hanem, mert azt szeretném, hogy ti is részei legyetek annak, ami nekem örömet okoz: vagyis, az írásnak. :) És szeretek örömet okozni nektek. :)
    Szóval, még számíthattok arra, hogy valahogyan belevonlak titeket a történetbe. :)
    És tényleg mindig-mindig kíváncsi vagyok a véleményetekre, teóriáitokra, gondolataitokra, bármire, amit el akartok mondani. (És nem feltétlenül csak az írásommal kapcsolatban. Ha bármi másról beszélni akartok, akkor is itt vagyok, hiszen annyi jót adtatok már nekem, hogy nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg nektek...).
    Örülök, hogy ennyire átélted a csókjelenetet. :) Klassz ezt hallani. :)
    Köszönöm szépen, ígérem, hogy sietek az új fejezettel! :)

    Borsy007: Az Edward elemzést igyekszem megírni még ma. :) Igazából, attól függ, hogy sikerül-e, hogy este át tudom-e nézetni Szandival, de valószínűleg igen. :) Szóval, 99%, hogy még ma este lesz elemzés. Fejezet pedig holnap este. :)
    Még egyszer köszönöm neked is! :)

    VálaszTörlés
  33. Annyira de annyira hihetetlen vagy! Gratulálok! Nagyon jó vagy:D Lassan elő kell vennem a szinoníma szótárt, hogy jelzőt találjak rá. Gratulálok. Azon csodálkoztam kicsit, hogy az a három farkas ilyen gyorsan feladta Dominic üldözését.( ha jól értettem amikor megjelentek Cullenék ők is ott voltak.)Isabella is elképesztő. Nagyon nagy lelki ereje van, csoda, hogy még nem roppant össze. A forrásos hasonlat( a csóknál) nagyon tetszett. Csak így tovább. Várom a folytatást. Am kíváncsiságból honnan jött a neved, Spirit Bliss?
    további jó irogatást! Truska

    VálaszTörlés
  34. Truska: Azt, hogy miért adta fel a három farkas Dominic üldözését, az Edward elemzésben gondoltam kifejteni, de ha már rákérdeztél... :) Egyébként, jó kérdés, köszönöm, hogy feltetted. :)
    Szóval, a három farkas elkezdte üldözni Dominicot, de közben az Isabellával maradt két farkas megérezte Cullenék illatát, és üzentek a társaiknak gondolatban, hogy jöjjenek vissza, mert még több vámpír jön, és ketten nem bírnak majd velük (hiszen érezték, hogy 6 vámpír jön, és nagy lesz a túlerő, ha a 3 társuk nem tér vissza). Szóval, a 3 Dominicot üldöző farkas azért fordult szinte azonnal vissza, hogy a testvéreiknek (és természetesen, Isabellának) nehogy baja essen. :) És mivel a farkasok is olyan gyorsak, mint a vámpírok, így körülbelül ugyanakkor értek vissza, mint ahogy Cullenék is megérkeztek a helyszínre. :)
    Igen, Isabella erős lány, de csak azért, mert van kikért erősnek lennie. A testvére, Edward, Cullenék... Sokat segít, ha olyanok vannak az ember mellett, akik szeretik. :)
    Ó, a forrásos hasonlat Szandinak is tetszett. :) Köszi. :)
    A nevem... Nos, nem tudom, hogy tudsz-e angolul... A spirit azt jelenti, lélek, a bliss pedig azt, hogy gyönyör. Összevonva, lélekgyönyör. Azért ez a nevem, mert számomra az írás ilyen... A lelkemnek okoz örömet. :) Egyébként, 3-4 éve elkezdtem írni egy regényt (valamiért pont egy vámpírosat :D ), és abban volt két vámpírlány, akiknek beszélő nevet akartam adni. Az egyikük Spirit lett, a másikuk Bliss. Aztán, mikor gondolkoztam azon, hogy milyen írói nevem legyen a neten, valamiért eszembe jutott ez a két név, és arra gondoltam, hogy összevonva tökéletesen kifejezi azt, hogy mit is jelent számomra az írás. :) Ezért lett Spirit Bliss a nevem. :)

    VálaszTörlés
  35. Hű látom sokszor előkerült a nevem...szegény Spiritem, 1-2 napra magadra hagylak és máris ennyire előtör az önbizalomhiányod...mármint akkor is amikor itt vagyok, de most ?! :D Puszi :)
    Amúgy megmondom őszintén, tényleg annyira kevesen említettétek azt a hőn áhított csókot, hogy egy picit az én eltökéltségem is megremegett... Nekem nagyon tetszett a csókjelenet, el sem tudom mondani szavakkal mennyire, talán csak Spirit érti, aki 'láthatta' az összes reakciómat, és ez a nagy hallgatás a csók után dolog még engem is elbizonytalanított :)
    No de ezt senki ne vegye szemrehányásnak, aranyosak vagytok hogy ilyen megható dolgokat írtok Spiritnek, tényleg szüksége van a bátorításra, mert az istenért nem hiszi el nekem hogy magasan átlagon felüli tehetsége van! :)
    Pusz Szandi

    VálaszTörlés
  36. Hát nem tudom konkrétan nem gondoltam még senkire hogy kire legyen féltékeny csak sztem az is izgis lenne de énse szerelmi háromszögre gondoltam:D Vagy ha például Bella jóba lenne a farkasokkal(de csak barátok lennének) az is féltékennyé tenné szerintem Edwardot.:)De mint mondtam te úgyis kitalálsz valami sokkal jobbat szóval türelmetlenül várom a folytatást:D

    VálaszTörlés
  37. Nagyon jó lett és tök jó hogy Roset is egy kicsit jobban megismerjük!!!
    várom a kövatkező fejezetet nagyon jó!!!!

    VálaszTörlés
  38. Szandi: 1-2 nap nélküled annyira szörnyen pocsék. De tényleg. Mintha... Mintha hiányozna valami fontos idebentről... A lelki társam. A múzsám. :D Ilyenkor tényleg nem találom a helyem. :D Szörnyű, de azt hiszem, szörnyen függök tőled. :D
    Egyébként, nincs magasan átlagon felüli tehetségem, csak elfogult vagy. :D De azért köszi. :)

    Zsuzsi: Igen, a farkasok okoznak még elég galibát barátként is. :D Majd megpróbálok kitalálni valami izgiset. ;)

    Névtelen: Örülök, hogy tetszik Rose előtérbe kerülése. :) Köszönöm. :) A következő fejezetet perceken belül felteszem. ;)

    VálaszTörlés
  39. Megint tökéleteset alkottál! Gratulálok! :] Mit gondolsz hirdethetném az oldaladat az oldalamon? [www.twilightsaga.try.hu]

    VálaszTörlés
  40. Borsy: Örülök, hogy örülsz neki. :D

    Mona: Köszönöm. :) Persze, hogy hirdethetnéd. :D Megtisztelsz. :) Cserébe én is feltehetlek a linkek közé? :)

    VálaszTörlés
  41. Ez nem kérdés :D Már ki is raktalak ^^

    VálaszTörlés
  42. Mona: Én is téged. :) És köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  43. Ez valami leírhatatlan..*-* Nem találok szavakat.. Úristen! Ha az továbbiakban is hasonló értelmes mondatok jutnak eszembe, akkor lehet, hogy nem írok, de az összes fejezet végére képzeld oda, hogy IMÁDOM, és tudd, hogy nagyon-nagyon jó.:) Puszi: ewoO

    VálaszTörlés