.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. április 9., csütörtök

A múlt árnyai - 18. fejezet

18. QUILEUTE-K



ÉSZREVÉTLENÜL ELROHANT az idő, és mire észbe kaptam, már másnap késő délután volt. Idegesen rágcsáltam a körmömet a szekrény előtt állva, miközben azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel a farkasoknál tett látogatáshoz. Végül valami kényelmes és elég meleg felső és egy vászonnadrág mellett döntöttem.

Edward az ágyon ült, és mogorván bámult maga elé. Nem tetszett neki az ötlet, hogy távol legyen tőlem, az meg még kevésbé, hogy rábízzon néhány bolhás korcsra – ahogy ő mondta. Bár megnyugtatott, hogy rám nem haragszik, és megért engem, nem esett túl jól látni, hogy ennyire zavarja az, amit tenni készülök.

Alice és Jasper ebéd után bent voltak nálam, és megnyugtattak, hogy ez a hangulat hamarosan elmúlik Edwardnál, ha látja, hogy épen és egészségesen térek vissza a farkasoktól. Reméltem, hogy így lesz.

Miután felöltöztem a fürdőszobában – most Alice felügyeletével -, Edward megint csak az ajtóban várt már rám. Egy másodperccel sem hagyott tovább magamra, mint ahogy szükséges volt. Megint egy kisebb csapat kísért ki a határhoz – a különbség csak annyi volt, hogy most Tanyát és Rosalie-t leváltotta Alice és Jasper.

Már messziről megláttam a magas férfialakot – akiről közelebbről kiderült, hogy Jonathan az. Egyedül volt, legalább is, úgy tűnt, de sejtettem, hogy a társai nem messze várnak ránk. Edward feszültsége a tetőpontjára ért, mikor letett a földre a határvonal mentén. Tétován álltam mellette, figyelve a vonásait, aztán lábujjhegyre emelkedtem, és egy puszit nyomtam az arcára. Távolabb akartam lépni, de nagy meglepetésemre, megragadta a vállaimat. Háttérzajként hallottam a farkasok morgását, miközben Edward a számra nyomta az ajkait.

Ezek után, nem számított csodának, hogy kissé elkábulva lépkedtem Jonathan felé.

- Ha bármi baja esik, megbánjátok! – nézett Edward egyenesen Jonathanra, aki elhúzta a száját, de azért bólintott.

- Épségben visszahozom – felelte.

- Tizenegyre – vágta rá Edward.

- Éjfél. Egy perccel sem korábban – kontrázott rá Jonathan.

- És egy perccel sem később, vagy véged, korcs!

- Viszlát, Isabella! – integetett utánam Alice. Visszaintettem feléjük, aztán elindultam Jonathan után. Kicsit féltem attól, hogy nagyobb utat kell megtennem majd a fák, bokrok és kiálló gyökerek között, amik életveszélyesek voltak a számomra, de legnagyobb meglepetésemre, alig öt perc után egy ösvényre jutottunk, aminek a közepén ott állt egy dzsip. Körülötte ott volt a négy farkas. A legkisebb – Benjamin – azonnal odaszaladt hozzám, amint meglátott. Megállt pár méternyire tőlem, gondolom, hogy ne ijesszen meg túlságosan, aztán lesunyta a fejét, mintha azt jelezné, hogy ártalmatlan rám nézve. Összeszedtem minden bátorságomat, és odaléptem hozzá. Óvatosan kinyújtottam a kezemet, és megérintettem a füle mögött a fejét. Világosbarna bundája puhább volt, mint gondoltam.

Halk, elégedettnek tűnő hangot hallatott, ahogy vakargatni kezdtem, aztán felemelte a fejét, és végignyalt a kezemen. Felnevettem.

- Na gyerünk, fiúk! Induljunk! – szólalt meg hirtelen Jonathan. Annyira belemerültem a farkas simogatásába, hogy teljesen el is felejtkeztem arról, hogy még a hátam mögött áll. Benjamin felpattant hirtelen, aztán a többi farkassal együtt befutott a fák közé. Körülbelül egy perc múlva négy félmeztelen fiú sétált ki elém.

A legfiatalabbnak tűnő lépett először elém, és kinyújtotta felém a kezét.

- Kösz a fülvakarást! – vigyorgott rám.

- Akkor, te vagy Benjamin? – fogtam meg a kezét mosolyogva. Bólintott, aztán hátrébb lépett.

- Én Daniel vagyok – mutatkozott be a mellette álló fiú. Bár mindannyian hasonlítottak egymásra, ő és Benjamin valahogy mégis jobban, mint a többiek. Talán, a szemeik miatt – azonos mogyoróbarna árnyalatú volt az íriszük. Daniel egy pár évvel idősebbnek tűnt, és pár centivel magasabb volt, mint Benjamin és a következő fiú, aki hozzám lépett.

- Aidan – mosolygott rám. – Örülök, hogy megismerhetünk.

- Én is – biztosítottam róla. Az utolsó fiúra néztem. Fekete szemei sötéten meredtek rám. Valamiért ő volt a legrémisztőbb a farkasok közül.

- Te pedig akkor csak Joshua lehetsz – léptem közelebb hozzá. Morcos arccal bólintott. Zavarba jöttem a távolságtartásától – nem tudtam, miért ilyen velem, mikor a többiek olyan közvetlenek.

- Ne is törődj vele! – vonta meg a vállát Benjamin, és a kezemet megfogva az autó felé húzott. – Csak nem szeret emberi alakban lenni, miközben vérszívók vannak a közelben.

- Már nincsenek, csak idehoztak – feleltem, mire Jonathan a hátam mögött felnevetett.

- Az, amelyikkel olyan jóban vagy – fintorodott el, ahogy kimondta. -, még mindig itt cirkál a határvonal mentén. Tiszta ideg… - Még hangosabb nevetés hagyta el a száját, miközben a fák közé pillantott. Összeszorult a gyomrom. Eszembe jutott, hogy talán, jobb lenne visszamenni, de mielőtt meggondolhattam volna, Benjamin kinyitotta nekem az ajtót, és besegített az anyósülésre.

Az autóút nem volt hosszú. Negyed óra múlva meg is érkeztünk. Jonathan leparkolt, aztán kisegített a kocsiból. Mikor észrevettem az engem figyelő új tekinteteket, zavarba jöttem. Két velem egykorú lány épp tűzifákat hordott egy kupacba – gondolom, sötétedéskor tábortüzet akartak gyújtani -, de mikor észrevettek, megálltak a munkában, és felénk siettek. Mögöttük egy kempingszéken egy hosszú, ősz hajú indián ült, melegbarna szemei mosolyogva üdvözöltek, mikor a közelbe értünk.

- Ő itt Saore – húzta magához az egyik lányt Aidan csillogó szemekkel. A lánynak hosszú, ébenfekete haja és ugyancsak fekete szemei voltak. Majdnem olyan magas volt, mint Aidan – pedig a farkasok alapból szörnyen magasra nőttek -, de mivel arányosak voltak a testének részei, mégis kecsesnek tűnt.

- Üdv itthon! – küldött felém egy meleg mosolyt Saore. Jól esett, amit mondott. Féltem, hogy kívülállóként érzem majd magam La Push-ban, de a sok barátságos arc láttán úgy éreztem, mintha rég nem látott, kedves rokonokat látogatnék meg éppen.

A másik lány, aki jóval alacsonyabb volt minden jelenlévőnél, kivéve engem – és kinézetre egyáltalán nem tűnt indiánnak -, azonnal hozzám lépett, és röviden magához ölelt. Kissé zavartan viszonoztam – nem voltam hozzászokva az ilyen közvetlen testi kontaktusokhoz.

- Juliette vagyok – mutatkozott be, miután hátrébb lépett, aztán megfogta a kezemet, és a farakás felé kezdett húzni. – Sütünk egy kis húst meg egyéb finomságokat, remélem, éhes vagy! – csacsogta. Valamiért emlékeztetetett Alice-re.

Ahogy a táborhelyre értünk, az öregember lassan felemelkedett a székéről, és felém csoszogott. Benjamin mellém lépett.

- Ő itt a nagypapám – mutatta be a férfit. – Ő pedig… - kezdte volna, de a ráncos kéz a magasba emelkedett.

- Ő Isabella… Le sem tagadhatnád, hogy Bella Swan unokája vagy! – fürkészte barátságosan csillogó szemekkel az arcomat. – Pont olyan vagy, mint ő.

- Ismerte a nagyit? – kérdeztem kíváncsian. Pont az volt az egyik oka annak, hogy elfogadtam ezt a meghívást, hogy minél többet megtudjak a családom múltjáról, és arról, hogy honnan is származom valójában. Régen eszembe sem jutott, hogy kíváncsi legyek a La Push-ban élő emberekre. Érdekesek voltak a mesék róluk, de megvolt a saját kis életem, és nem éreztem úgy, hogy valami vagy valaki hiányozna belőle. De most, hogy már csak az öcsém és én maradtunk, valamiért felértékelődött bennem a származás és a család kérdése.

- Még szép, hogy ismertem! Ott voltam az esküvőjén! – nevetett fel az öregember. – Nekem kellett egy kis párnácskán odaegyensúlyozni a gyűrűket Jacobékhoz, én meg idegességemben a földre ejtettem őket. Vagy fél óráig tartott, mire mindkettő meglett.

- Ön… - az emlékeimben kutattam a megfelelő név után. – Seth? A kis Seth Clearwater? – tátottam el a számat csodálkozva. Egy csomó történetet hallottam már a kedves, szeleburdi Sethről, és furcsa volt látni most azt az öregembert, aki lett belőle.

- Én lennék az, személyesen – bólintott mosolyogva. – Örülök, hogy köztünk vagy – szorongatta meg a kezemet. – Most, ha nem haragszol, visszaülnék… Öreg csontjaim már nem nagyon bírják az ácsorgást. Gyere, foglalj helyet te is! – mutatott az egyik fa mellett az összehajtható, kempingszékekre. Mire elindulhattam volna, hogy hozzak egyet, Benjamin már meg is előzött. Leültem Seth nagypapa mellé.

- Benji, menj, és hozz még fát! – hessegette el a körülöttem somfordáló fiút Juliette.

- Benjamin vagyok! – húzta össze morcosan a szemöldökét a megszólított – ettől inkább tűnt mókásnak, mint rémisztőnek -, de azért elindult a közeli domb felé, hogy teljesítse a feladatát.

- Mesélj egy kicsit magadról! – kérte Juliette, miközben leült az egyik szikladarabra. Daniel a lábának dőlt. Azt hiszem, ők is egy párt alkothattak, legalább is, abból, ahogy egymásra néztek, erre következtettem.

Zavarba jöttem a kérésétől. Mit mesélhetnék magamról… A gyerekkorom olyannak tűnt, mint egy előző élet, a jelenem pedig annyira zűrzavaros volt, hogy nem tudtam volna értelmes gondolatokat formálni róla.

- Mit szeretnétek tudni? – kérdeztem.

- Hány éves vagy? – kérdezte Aidan. Saore a kezében lévő papírtányérral meglegyintette a fejét.

- Ilyet nem kérdezünk egy nőtől!

- Nem tudom, mit vagytok úgy kiakadva ezen a témán… - vonta meg a vállát Aidan.

- Persze, könnyű annak, aki nem öregszik – kapott válaszként egy nyelvnyújtást.

- Nem öregszetek? – jutott el az agyamig Saore mondata. Eszembe jutott Jacob nagypapa ráncos arca. – Az nem lehet…

- Amíg nem adjuk fel a farkaslétet, addig állunk az öregedésben. Csak akkor kezdünk megint öregedni, ha többet nem változunk át – magyarázta Jonathan.

- Ó! – mondtam. Saore-ra néztem, és tudtam, hogy egyre gondolunk. Lehet, hogy meg fogunk öregedni, miközben azok, akiket szeretünk, fiatalok és életerősek maradnak. Megborzongtam.

- Szóval, hány éves is vagy? – ismételte meg a kérdést Aidan, miközben vigyorogva kitért Saore újabb legyintése elől, a karjai közé kapta, és magához szorította őt.

- Tizenhét – mosolyogtam rájuk. – Vagyis… májusban leszek tizennyolc – javítottam ki magam.

Közben Benjamin visszatért egy nagy rakás faággal a kezében, amiket ledobott a többi közé.

- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg, miközben lehuppant a fűbe.

- Persze – bólintottam.

- Miért a vámpírokhoz mentél védelemért?

- Benjamin! – szisszent fel Jonathan. Az arca bosszússá vált.

- Nem volt más választásom – feleltem figyelmen kívül hagyva Jonathant. – Nem tudtam, hogy ti… hogy az őseim kik voltak valójában. Azt hittem, csak Cullenék védhetnek meg – magyaráztam.

-És most? Miért vagy a vérszopókkal még mindig? – Joshua hangja kissé ellenségesebbnek tűnt, mikor Cullenékról beszélt, mint a többieké. Ez nem igazán tetszett.

- Mert szeretem őket. Ők lettek a családom – néztem egyenesen a szemébe. Állta a tekintetemet.

Összerezzentem, mikor hirtelen lépések zaja ütötte meg a fülemet. Egy tömzsi, kedves arcú indián nő tartott felénk, kezében egy nagy tálca hússal. Mikor meglátott, megtorpant egy pillanatra.

- Miért nem szóltatok, hogy már megérkezett? – csattant fel aztán. Gyorsan az elé siető Daniel kezébe nyomta a tálcát, aztán kezét a szoknyájába törölgetve közeledet felém. – Szervusz kedvesem! – ölelgetett meg úgy, hogy közben az összes levegő kipréselődött a tüdőmből. Gyanakodni kezdtem, hogy talán, a nők közül is lehet olyan, aki farkaserővel bírhat. – És még meg sem kínáltátok semmivel? – tette csípőre a kezét. Ahogy végignézett a hatalmas indiánfiúkon, azok úgy húzták be a nyakukat, mint a kiskölykök, akik rossz fát tettek a tűzre. – Elnézést az udvariatlanságért! Mindjárt hozok neked valami innivalót, aztán ha a fiúk végre hajlandóak megmozdulni – nézett megint feléjük anyai szigorral az arcán, mire mindannyian felpattantak a helyükről. -, akkor elkezdhetjük kisütni az ételeket is. Mindjárt jövök… - sietett vissza a távolban álló házak irányába.

Amíg Jonathanék meggyújtották a tüzet, a lányok mellé somfordáltam.

- Az előbbi hölgy, ki volt? – kérdeztem kíváncsian.

- Ó, ő Benjamin és Daniel édesanyja. És Seth nagypapa lánya. Esthernek hívják – tájékoztatott Juliette. Ahogy beszélt, szőke haját és kék szemeit bámultam – de csak akkor vettem észre, hogy ezt teszem, mikor felhívta rá a figyelmemet.

- Fogadjunk, hogy most azon gondolkozol, hogy egy fehér lány hogy került ide… - kuncogott fel.

- Ó, bocsánat, én nem… - jöttem zavarba hirtelen.

- Semmi gond – mosolygott rám kedvesen. – Tudod, én nem vagyok quileute. Vagyis vér szerint nem. Itt már igen – mutatott a mellkasa bal oldalára.

- És hogy találkoztatok? – érdeklődtem.

- A szüleimmel Forksba költöztünk. A helyi iskolába jártam. Aztán egyszer lementünk a la pushi tengerpartra, és ott Dan meglátott engem. És bevésődtünk…

- Hogy mit? – kérdeztem vissza.

- Bevésődtünk. Ez egy farkasszokás. Ha meglátják a számukra legmegfelelőbb párt, akkor onnantól kezdve csak érte élnek – pirult el. – És nagyon nehéz egy olyan férfit nem szeretni, aki érted veszi minden egyes lélegzetét – vetett szerelmes pillantást Danielre, aki nem messze tőlünk épp próbálta meggyújtani a tüzet.

- És ez nem… zavaró? – haraptam be a számat. – Mármint, olyan, mintha nem lenne választásotok… - gondoltam végig a hallottakat.

- Miért akarnánk mást választani, ha megtaláltuk a tökéleteset? – vonta meg a vállát mosolyogva, aztán felpattant mellőlem, és odasietett Danielhez az akkor már lobogó tűz mellé.

Esther nem sokára visszatért egy újabb tálcával, amin egy nagy kancsó limonádé és poharak álltak. Jól esett a hűs ital. Jonathan nem messze tőlem ült le, és a testéből valamint a tábortűzből áradó hőtől melegem lett.

- Tudod, szombaton lemegyünk a tengerhez úszni a többiekkel… Esetleg velünk tarthatnál – szólalt meg, miközben egy nyársat nyomott a kezembe, amire hús és krumplidarabokat tűzdelt.

- Hát, nem is tudom… - motyogtam zavartan. Nem akartam, hogy Edward türelme elfogyjon, és összevesszünk.

- Jól érzed magad velünk, nem? – kérdezte.

- Persze – bólintottam. – Nagyon is.

- Akkor? Biztonságban lennél.

- Tudom.

- Félsz a vérszívó véleményétől? – húzta el a száját.

- Nem, én csak nem akarom, hogy aggódjon értem. De… Majd megpróbálom megbeszélni vele, jó? – próbáltam időt nyerni úgy, hogy ne bántsam meg az azonnali visszautasításommal. Először látni akartam, hogy Edward hogy viselte a távollétemet, és hogyan viselkedik majd, ha visszamentem. Aztán majd ráérek eldönteni, hogy megemlítem-e neki a tengerparti kirándulást.

- Rendben – bólintott.

Szerencsére, ezek után hanyagoltuk a vámpírtémát. Hallgattam, ahogy pattog a tűz, és élveztem az ételek ízét. Közben, figyeltem, ahogy a fiúk úgy falnak fel mindent, mint egy sáskaraj. Mikor szép lassan elfogyott minden étel, Joshua előhozott az egyik házból egy gitárt, Daniel pedig megjelent egy kisebb kongaszerű dobbal. A halk dallamok betöltötték a levegőt. Lehunytam a szemem, és hallgattam, ahogy Saore és Juliette egy vidám indián dalocskát énekelget egy lányról, aki beleszeretett a holdba, az istenek pedig csillaggá változtatták, hogy örökre a szerelmével lehessen. A dob ritmusára önkéntelenül is mozogni kezdett a lábam.

Összerezzentem, mikor valami szőrös ért a karomhoz. Benjamin visszaváltozott farkassá, és a farkát csóválva bújt a kezemhez, kérve, hogy simogassam őt. Furcsa volt a tudat, hogy valójában ő egy ember, de próbáltam úgy gondolni rá, mintha csak egy kedves kutyust vakargattam volna – máskülönben biztosan zavarba jöttem volna.

- Hé, Benjamin, játsszunk! – emelt fel egy sárga műanyagtányért Daniel, miután a zenélést pihentették egy kicsit. Körbenézett, hogy az édesanyja nincs-e a közelben, aztán elhajította a levegőbe, mint egy frizbit. Benji úgy pattant fel mellőlem, mint akit ágyúból lőttek ki. A domb felé rohant, amerre a frizbi tartott, fejét felfelé fordítva, hogy lássa merre is repül a célpont.

Már majdnem a domb tetején járt, mikor hirtelen felugrott a levegőbe, és fogaival elkapta a tányért. Lelkesen, ide-oda cikázva rohant visszafelé, miközben a fejét rázva mutatta zsákmányát, aztán a következő pillanatban már csak azt láttam, hogy a lábai összeakadnak, és barna hógolyóként gurul lefelé, bele egyenesen az egyik bokorba.

Ijedten ugrottam fel, de a következő pillanatban kidugta a fejét az ágak közül – most már emberként -, hajából levelek meredeztek szanaszét.

- Direkt volt, emberek, direkt volt! – kiabálta felénk elvörösödve, miután kikapta a szájából a tányért. Egyszerűen nem lehetett kibírni nevetés nélkül, egy emberként kezdtünk el hahotázni rajta.

Szegény Benjamint a testvérei egész este ezzel az esettel piszkálták. Dan és Aidan újra és újra bemutatták, hogyan is esetlenkedett szerencsétlen, nekem pedig, bármennyire is sajnáltam, nagy erőfeszítésembe telt visszafojtani a kuncogásomat. Kárpótlásul, miután ismét visszaváltozott farkassá, hogy visszakísérjenek Edwardhoz, még egyszer jól megvakargattam a fejét.

Nehezemre esett elbúcsúzni. Tényleg jól éreztem magam, és úgy éreztem, hogy ők is szeretnének még viszontlátni. Ahogy visszaültem az autóba, lelkiismeret-furdalásom támadt, amiért megszerettem azokat, akik utálják az új családomat, de egyszerűen nem lehetett nem szeretni Benjamint vagy a lányokat. Joshua volt az egyetlen, akivel szemben még fenntartásaim voltak, mert nem értettem a viselkedését.

Jonathan vezetett, én pedig mellette ültem, és az ablakon át figyeltem, ahogy a többi farkas árnyékként rohan mellettünk. A gondolataim már Edwardnál jártak. Most éreztem csak, hogy mennyire hiányzik. Szerettem volna minél hamarabb érezni magam mellett.

- Ezt eltennéd? – nyújtott egy kis fecnit felém Jonathan, miután lefékezett azon az ösvényen, ahonnan elindultunk korábban. – A telefonszámom. Ha bármire szükséged van, vagy csak szeretnél találkozni velünk, egy szavadba kerül…

- Köszönöm – habogtam, és a nadrágom zsebébe tettem a cetlit. – Tényleg köszönök mindent! Még találkozunk, ígérem!

- Helyes – bólintott elégedetten Jonathan. – Menjünk, a vérszívód már vár… - szállt ki az autóból.

- Viszlát, fiúk! – intettem a farkasok felé, akik csaholva vettek tőlem búcsút – kivéve Josh-t aki lefeküdt a kocsi mellé, és sötét pillantást vetett felém.

Próbáltam elfojtani a lelkesedésemet, ahogy közeledtünk a határ felé. Nem akartam Edwardot azzal bántani, hogy kimutatom, mennyire élveztem a farkasok társaságát. Ahogy megláttam őt, azonnal meggyorsítottam a lépteimet. Úgy állt a határ mentén, mint egy kőszobor, egészen addig, míg át nem léptem azt. Megragadta a karomat, és a mellkasára vont. Belefúrtam a fejemet az ingébe.

- Jól vagy? – tolt el pár másodperc után.

- Nincs rajta egy karcolás sem – felelt helyettem Jonathan. – Viszlát, Isabella! – köszönt el, majd a fák felé indult.

- Menjünk… - kapott fel Edward a karjaiba, és tudtam, hogy bármennyire is jó máshol, én most vagyok igazán otthon.

43 megjegyzés:

  1. naggyon jó :D hmmm....következő?? :$ xD

    VálaszTörlés
  2. Ez egyszerűen csúcsszuper lett! Szerintem Benji a legjobb vérfarkas! Benji, Benji csak azért is Benji és nem Benjamin. :)
    El ne felejtsem... Mindenkinek - előre is - kellemes húsvéti ünnepeket!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon nagyon tetszett, hogy Seth et belevontad a történetbe. imádtam azt a kis szeleburdit:) mint mindig mostis tökéleteset alkottál:)
    várom a folytatást:)

    VálaszTörlés
  4. Megint nagyot alkottál. Benji a legaranyosabb farkas az összes közül. Joshua kicsit bunkó volt szerintem, főleg mikor Isabella be akart neki mutatkozni. Miért érzem úgy, hogy ő lesz az aki bekavar majd?! xD Mindenesetre jó volt megismerni közelebbről a farkasokat, és tetszenek az új szereplők. Csak Edward hiányom volt. Az elején nagyon tetszett mikor visszahúzta, és megcsókolta. Na meg a végén is, mikor felvállalta mennyire hiányzott neki. Mennyire szeretik egymást...ezek után egyre kiváncsibb vagyok, hogy milyen bonyodalmak lesznek. A farkasok, Edward hezitálása,Dominic-ről ne is beszéljünk. Egyre izgalmasabb fejezetek elé nézünk. Vajon Dominic mivel fog próbálkozni...hmm nekem fogalmam sincs, hogy próbálja majd kicselezni a Culleneket, és a farkasokat.:D Várom a folytatást. Mikorra is?:$

    VálaszTörlés
  5. Jajj ::csillogó szemek::

    IMÁDOM Benjamint, úgy ahogy Seth-et is :D Könnybe lábadt a szemem, amikor megérkeztek La Push-ba. Annyira jó, annyira jó!!! Nagyon köszönöm :) És remélem még sokat olvasunk Benjaminról :)

    VálaszTörlés
  6. Már megint nagyot alkottál!!! Szenzációs volt a fejezet!!! és egyre jobban kedvelem Benjamint...igazán kedves és szeretetreméltó...Nekem az utolsó mondat a fejezetből igazán tetszett,mivel ez azt jelenti,h ugye Isabella már Cullenéknél érzi magát igazán otthon...egy kérdés: Edward egész nap ott körözött a határnál vagy később hazament?
    Oh...és olvastam,h talán holnapra várható Edward Cullen elemzés...szóval azt is meg az új fejezetet is tűkön ülve várom...Remélem azért Edward nem viseli majd nagyon nehezen,h Isabella a farkasokkal volt együtt...és még azt is remélem,h nemsokára megjön az esze és ráébred,h nem tud Isabella nélkül "élni" és nem fog elmenni...Na, a lényeg,h igazán szuper let a fejezet és várom a kövi fejezetet!!!
    Szia

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Hát mit ne mondjak, nem csalódtam benned :D Csúcs szuper lett a fejezet, és nagyon tetszettek a farkasok is. Ahogy a többiek is mondták, nekem is Benjamin lett egy pillanat alatt a szívem csücske. Annyira hasonlít Sethre. Csupán egy kérdésem volna? Seth egykoron szintén farkassá változott? Csak mert ha jól emlékszem, Cullenék még azelőtt elhagyták Forksot, mielőtt ő átváltozhatott volna. Bár, ugyanez áll Jacobra is, de gondolom akkoriban nem volt szükség annyi farkasra, mint az eredeti könyvekben. Joshua pedig igencsak Leahra emlékeztet engem, ő volt ilyen mogorva és kissé bunkó XD
    Edwardot továbbra is imádom, nem lehet nem bolondulni érte :D:D
    Nagyon várom a folytatást, baromi kíváncsi vagyok, Dominic mikor tolja vissza a mocskos pofáját, és most mit tervez. Remélem, Edward letépi a fejét XD
    Puszi,
    Dorkuci

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Remek lett ez a fejezet is! Minden farkast megkedveltem, oké, Joshua még csak a megértem kategóriába tartozik. Ő valószínüleg nehezebben veszi a "vegetáriánus-nem ellenséges vámpír" problémát.
    Dorkuci, most belepofátlankodom a meseanyónk munkájába és megválaszolom a kérdésedet. Seth azért változott farkassá, mert Laurant és Victoria azután jött vissza, h Cullen-ék elmentek és őket bizony szét kellett szedni. :)
    Köszönöm a remek fejezetet!
    X: Arisa

    VálaszTörlés
  9. Nagyon nagyon jó volt. Mindig is az volt a legnagyobb bajom, hogy mindkét brancsot imádom, a farkasok is jók a maguk módján meg a Cullenek is. És így mindkettőnek kénytelen vagyok bizonyos fokig igazat adni. Nagyon édes volt Banjamin és Seth is még mindig. Bár nem tudom nagypapinak elképzelni:)De hát ez az élet rendje. Imádtam a fejezetet. És Edward is nagyon édes, ahogy megint átveszi az irányítást a csak a szerelmére összpontosító énje:)

    VálaszTörlés
  10. IMÁDOM! :) Benji, illetve Benjamin bocsánat 4ever :D:D:D Úgy bele tudom élni magam, jaj de szeretlek :D
    Puszi: Timi

    VálaszTörlés
  11. Nagyon jó lett! Szerintem is Benjamin a legaribb vérfarkas, meg Edward is olyan aranyos volt amikor visszahúzta Isabellát és megcsókolta, meg a végén is. Csak így tovább. Várom a következő fejezetet!!!

    VálaszTörlés
  12. Juj, megint tök jó lett, gratulálok!! Kiváncsian várom a többi fejezetet :D

    VálaszTörlés
  13. Már jó ideje nem írtam...mert mindig csak ugyanazt tudnám írni: FANTASZTIKUS! És még mindig a Te írásodat imádom a legjobban...:):)

    VálaszTörlés
  14. Király lett az új fejezet:) Szerintem nagyon jól bele tudod vinni a történetbe a humort:) Pl.: Az összes Benjaminos rész:) Meg amikor Edward bolhás korcsnak nevezi a farkasokat:) Tök jó lett az a rész is, amikor a tábortűznél gitároznak és énekelnek, és amikor Aidan megkérdezi Isabellát, hogy hány éves, és Saore leszidja:)... Imádom a történetedet, csak így tovább!
    Juca:))
    Ja és sajnálom, hogy nem kaptál levelet a kiadótól:S

    VálaszTörlés
  15. Nagyon jó lett a feji :) folytit hamar!

    VálaszTörlés
  16. annyira jó lett ez is..és tök jó, hogy Edward kimutatja az érzéseit Ł..szóval legyen folytatás hamarosan..és persze Edward elemzés :D

    VálaszTörlés
  17. Annyira nagyon jó lett, hogy szinte ott voltam, totál láttam mindent:):):)
    Szeretem!
    Mikor jön a folytatás?:D

    VálaszTörlés
  18. Hát ez nagyon jól sikerült. Nagyon tetszett az, ahogy az indián törzset bemutattad, valamint gondolhattam volna, hogy Benjamin Seth rokona, mivel tisztára úgy viselkedik, mint Seth a Twilight saga-ban. Ez ügyes megoldás volt! :)
    Már alig várom a következő fejezetet, remélem hamar jön!
    pussz

    VálaszTörlés
  19. Hát ez a fejezet is naaagyooon jó volt:D Nagyon tetszett ahogy leírtad a találkozást,és teljesen bele tudtam élni magam:)Benji pedig szerintem is nagyon aranyos:D
    Nagyon ügyi vagy és nagyon várom a folytatást:D
    puszi:)

    VálaszTörlés
  20. Ohjaj imádom. Csak ennyit tudok hozzáfűzni: IMÁDOM!! A farkasokat az eredetibe utáltam kivéve Seth-et és már ki voltam akadva a gondolattól, hogy itt is lesznek. De itt egész megkedveltem őket.:D Főleg Benjamint,egyedül Joshua-val nem vagyok kibékülve. Bolhás korcs...:$:$ Edward nagyon édes, és Isabellát is kedvelem. Sokkal jobban mint Bellát. Nem nyuszi, sokkal rámenősebb, és bátrabb. Következő?

    VálaszTörlés
  21. Szia! Hát én is eléggé tartottam a farkasoktól, hogy mit hozol ki belőlük. Nagyon aranyosak. Benji, meg nagyon örültem Shet-nek is:D Ezek szerint akkor mindenki meghalt a régi falkából? Egyáltalán mennyi idő telt el? olyan negyven év körülbelül? Tetszett ez a rész is, és azt hittem jobban fogom hiányolni Edwardot, de egy fejezet erejéig feledtetted velem.:D Az indinán dalocskának a története nagyon tetszik. Még ilyen gyönyörű hasonlatokat, meg szófordulatokat!(gondolok itt a tiszta vízű forrásos hasonlatra is):D Csak így tovább! Várom a fejleményeket! Üdv: Truska

    VálaszTörlés
  22. Még valami. A nap folyamán kipattant a fejemből egy fanfic ötlet. Lassan elkészülök az első fejezettel. Azt szeretném kérdezni, hoy ki vállalja, hogy elolvassa, tanácsot ad, esetleg lebeszél az írásról? Spirit Bliss ne haragudj, hogy ideírtam. Remélem megbocsátasz. Csak nem tudom, hogy mit kezdjek. Hagyjam, vagy érdemes folytatni. Ha valakinek van kedve segíteni kérem szóljon. Valahogy akkor kapcsolatba lépünk. Nagyon köszi előre is Bocsi még egyszer Spirit, te vagy a király:D Nem akarok a te népszerűségeddel vetekedni:D
    Truska

    VálaszTörlés
  23. szia már régóta nézem a történetedetés nagyon meg tetszett.Véülis ugyanazt tudnám leírni mint a többiek.Sztem is nagyon jó ötlet ez az Edward elemzés így legalább már párhuzamba vonhatjuk a két fél gondolkodását csak így tovább:D
    Truska ha szeretnéd én szívesen elolvasom neked és adok'tanácsot' bár nem hizsem h szükséged lesz rá:) és ha megadod az msn-címedet szívesen fel is veszlek:)

    VálaszTörlés
  24. Bocsi, mindenkitől, válaszolni fogok a hsz-ekre külön, meg Edward elemzés is lesz hamarosan. Most csak Truskának szeretnék üzenni gyorsan. :)

    Truska: Ha gondolod, szívesen megnézem, amit írtál. :) Kíváncsi vagyok rá. :D Szóval, ha segítség kell, akkor szívesen segítek. :)

    VálaszTörlés
  25. Szia!hát először is csak annyit szeretnék mondani,h le a kalappal előtted..valami eszméletlen ahogyan írsz!én már jó pár twilight fanfictiont olvastam már,de ez messze a legjobb az összes közül!!! :):) csak tegnapbukkantam rá az írásaidra és alig bírtam abbahagyni..aztán ma este folytattan az olvasást és tessék, már fél négy múlt pedig egykor kezdtem! hihetetlen fantáziád van és egyszerűen húúúú..ez leírhatatlan! az egész sztorit IMÁDOM!!! :):) lenyűgöző,grat hozzá és már alig várom a folytatást!!! ;):):)

    VálaszTörlés
  26. Csodás, csodás, csodás. Hirtelenjében ennyi jut eszembe. Folytatás mikor lesz?

    VálaszTörlés
  27. Spirit, Szandi merre vagytok????:(

    VálaszTörlés
  28. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  29. Sziasztok!
    Nagyon Boldog Húsvétot kívánunk Spirittel minden kedves olvasónak, hsz-előnek! Jelenleg mindketten családi körben húsvétolunk, és csak pici időre tudunk idenézni, de Spirit nemsokára válaszol mindenkinek, aki írt :)

    (Bocsánat hogy megjegyzem, de aki névtelenként ír, az aláírná a nevét is légyszi, hogy tudjuk kinek válaszolunk? Nagyon köszi előre is!)

    Sok puszi mindenkinek:
    Szandra

    VálaszTörlés
  30. sikerült,eddig nem tudtam beírni
    üdv
    nyúl

    VálaszTörlés
  31. Nagyon szépen köszönöm a segítséget. Drága Spirit meg neked is kedves névtelen. Jobb ötlet híján ideírom az msn címem.(helembai_judit@hotmail.com) Ha még mindig áll az ajánlatotok, akkor szívesen megmutatom. Nem egy nagy durranás, de szerintem ötlet van benne. Addig is kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek így kicsit elmaradva is. Sok locsolót! puszi, Truska

    VálaszTörlés
  32. Mindenkinek Szeretnék Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánni!:D

    VálaszTörlés
  33. Sziasztok, csak szeretném ezúton is megköszönni, azoknak, akik felvettek msnre, és segítettek. Nagyon hálás vagyok. Remélem megúsztátok szárazon a húsvétot.:D Puszi,Truska

    VálaszTörlés
  34. szia!
    csak gratulálni tudok a írásodhoz. remélem eljut hozzád mert tuti utál ez az oldal és nem enged megj küldni.
    köszönöm hogy olvashatlak.

    kiri

    VálaszTörlés
  35. nagyon király
    ennyit tudok mondani finoman fogalmazva'''
    :D

    VálaszTörlés
  36. Eddig az összeset olvastam és imádom, nem tudom mikor szándékozod felrakni a következő fejezett, de remélem minél előbb. Mert én is közeledek ahhoz, hogy kijukadjon az oldalam. XD :D puszi : sunbeam

    VálaszTörlés
  37. Még csak ma találtam rád, de már is Te vagy a kedven íróm. Nagyon jók a fejezetek, és várom a folytatást!:D

    VálaszTörlés
  38. Névtelen 1.: Köszönöm. :) A következő már majdnem kész, csak kicsit elakadtam. Remélhetőleg, Szandi még ma este megadja a helyes irányba való lökdösést, és éjfél körülre kész leszek. :D Ha mégsem, akkor is holnap már mindenképpen felkerül az új fejezet. :)

    Anett: Igen, Benjit én is imádom. :D És remélem, hogy jól telt a húsvétod. :)

    Szuszooo: Igen, Seth nekem is az egyik kedvencem volt az eredetiben. :) Távol volt ez a tökéletestől, de köszönöm. :)

    Klaudia: Benji tényleg édes. :) Joshua pedig egy mogorva farkas, de majd kiderül, hogy miért. :) Az új fejezetben tuti nem lesz Edward hiányod. :D Nem sokára kész leszek vele, ha a sors is úgy akarja. :)

    Mismouth: Ó, tényleg könnybe lábadtak a szemeid? :D Igen, még olvashattok egy csomó Benjaminról. :)

    Csacskamacsa: Igen, Isabella már Cullenéknál érzi otthon magát, és Cullenékat tartja a családjának. :) Edward egész nap ott körözött a határnál. :) Nem volt nyugalma, amíg Isabella vissza nem tért. :) És még egy jó ideig bizonytalan lesz, de majd lenyugszik idővel. :) Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat! :)

    Dorkuci: Örülök, hogy nem csalódtál bennem. :) Seth nem volt farkas anno. Seth ugye, akkor változott át az eredetiben, mikor megjelentek a Victoria újszülöttjei. Itt viszont, megölték a farkasok Victoriát, még mielőtt létrehozhatta volna őket. Vagyis, Seth, Leah és a többi később átváltozott farkas sosem lett farkas az én ficemben. Csak azok, akik a New Moonban változtak át még, mikor Victoria még csak egyedül kóborolt a környéken Bellára vadászva. Dominic nem sokára megint megjelenik majd. Látom, te is utálod rendesen. :D Pussz neked is. :)

    Arisa: Joshuának oka van arra, hogy így viselkedik, de ez majd később kiderül. :) Seth-tel kapcsolatban tévedsz, de fentebb kijavítottalak. :) Én köszönöm, hogy elolvastad a fejezetet, és írtál hsz-t. :)

    Drusilla: Igen, végül is, a farkasok is a jó oldalon állnak, így nehéz őket nem kedvelni, főleg az olyan típusú farkasokat, mint Seth és Benjamin. :) Seth-et tényleg nehéz nagypapaként elképzelni, de hát, meg kellett öregednie. :) Örülök, hogy Edward viselkedése is tetszett. :)

    Timi: Igazán örülök, hogy így bele tudod élni magad. :D Én is szeretlek téged. :) És a többi olvasómat is. :) Pussz neked. :)

    Ency: Örülök, hogy tetszett Benji és Edward is. :) Igyekszem a következő fejezettel. :)

    Mona: Köszönöm szépen! :) A folytatás már készül. ;)

    Jorand: Nekem ez az egy szó is elég, hogy boldog legyek. :D Köszönöm szépen! :)

    Juca: A Benjamin legurul a domboldalról részt Szandinak köszönhetitek, mert az ő fejéből pattant ki, én csak engedéllyel lenyúltam és szavakba öntöttem. :D Az Aidan-Saore-s és a tábortüzes ötlet viszont az enyém. :) Egyébként, szeretem a humort, örülök, hogy ti is. :) Köszönöm, de ne sajnáld. :) Nekem elég, hogy ti itt vagytok nekem, és olvassátok, amit írok. :)

    Angyal: Köszönöm, igyekszem. :)

    Borsy007: Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :) A folytatás kicsit késik most, mármint, ahhoz képest, amit megszokhattatok, bocsánat érte…

    V17: Látom, te is vizuális típus vagy, mint én. :D Az klassz dolog. :) A folytatás vagy ma este, vagy holnap jön. :)

    Brigitta: Örülök, hogy tetszettek az indiánok. :) És igen, Benjamin teljesen olyan, mint Seth, szóval, nem is lehetne másnak a leszármazottja. :) Pussz neked is. :)

    Zsuzsi: Köszönöm szépen, örülök, hogy te is bele tudtad élni magad. :) Puszi. :)

    Haga: Köszi, hogy ilyen lelkes vagy! :D Annak meg külön örülök, hogy az eredetiben nem bírtad a farkasokat, nálam meg igen. :) És annak is, hogy az én Isabellámat jobban szereted, mint Bellát. :) Ez jól esik. :) A következő legkésőbb holnap este jön. :) De lehet, hogy már ma este. :)

    Truska: Én is féltem a farkasokról írni, mert nem tudtam, hogy nektek tetszeni fognak-e, de megnyugodtam, hogy igen. :) Egyébként, 60 év telt el azóta, hogy Edward elhagyta Bellát. Egyszer le is vezettem, hogy miért, és hogyan, majd előkeresem a papírt, ahová leírtam, de a lényeg, hogy 60 év. :) Szóval, igen, a régi farkasfalkából már senki sem maradt életben. Feladták mind végül a farkasságukat, és megöregedtek a párjaikkal. Vagyis, majdnem mindenki… De ez még titok… Szóval, nem mondtam semmit. :D Ó, Szandi is oda volt az indián dalocska történetéért. :D Rendben, próbálok majd még belecsempészni ilyen hasonlatokat és szófordulatokat. :) Köszönöm. :)

    Névtelen 2.: Köszönöm. :) Igen, az Edward elemzés nektek is és nekem is sokat segít, hogy átlássuk mindkét oldalról a történéseket. :) Örülök, hogy azt is jó ötletnek találod. :)

    Névtelen 3.: Nagyon-nagyon köszönöm a sok dicséretet! :D Örülök, hogy idetaláltál, és hogy ennyire tetszik. :) Remélem, hogy a folytatás is elnyeri majd a tetszésedet. :)

    Névtelen 4.: Nekem ennyi is elég. :D Köszönöm. :) Folytatás legkésőbb holnap este, de lehet, hogy már ma meglesz. :)

    Nyúl: Örülök, hogy most már sikerült beírnod. Üdv közöttünk! :)

    Kiri: Eljutott. :D Én köszönöm, hogy olvasol és hogy írtál. :)

    Névtelen 5.: Nekem elég, ha csak ennyit írsz. :D Köszi. :)

    Sunbeam: Remélem, hogy az oldalad nem lyukad ki… :) Igyekszem az új fejezettel. Legkésőbb holnap este fent lesz, de igyekszem, hátha még ma éjfélig fel tudom tenni. :) Nagyon köszönöm. :)

    Lili: Ó, köszönöm! :) Ez nagyon jól esik. :) Igyekszem kiérdemelni ezt a címet továbbra is. :)

    VálaszTörlés
  39. 1-18.-ig a véleményem egy szavas szavakban:
    Imádom, Tooooovááááb, láv, király, szupi... stb.

    Na szóval ez a véléményem. Remélem még ma lesz folytatás. :D

    VálaszTörlés
  40. Nana: Hihi, köszönöm az egy szavas véleményeket. :D

    VálaszTörlés
  41. Annyira tetszett ez is.*-* Jó volt, hogy ilyen farkasos volt.:P Sethnek meg különösen örülök, hogy feltűnt, a Sagában ő volt az egyik kedvenc farkasom.:) Nagyon tetszenek az új szereplők. Szépen le van írva a személyiségük.:) És a maga módján mindenki nagyon megfogott.:) Na, szóval bírom az újakat (meg persze a régieket is).:) Megyek is folytatni, csak gondoltam ezt még gyorsan leírom.^^ Na szia! ewoO

    VálaszTörlés
  42. Egyszerűen nem bírom letenni! Olyan rossz volt látni a BD végén, hogy "VÉGE" és most olyan, mintha a "folytatást" olvasnám. Még jó, hogy ez a könyv már készen van teljesen, mert nem bírnék mindig várni az újabb fejezetekre! :P :D :D
    Iszonyat jó!!!
    Gratula hozzá Spirit Bliss!

    VálaszTörlés