.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. április 6., hétfő

A múlt árnyai - 17. fejezet

17. FARKASOK



ZAVARTAN PISLANTOTTAM FEL Carlisle-ra, mikor belépett a szobába. Egy pillanatra megtorpant, és fürkészően figyelt mindkettőnket, aztán elmosolyodott, és az ágyhoz lépett. Még mindig kissé kábultan néztem fel rá. Hagytam, hogy megvizsgáljon – és csak most vettem észre, hogy a mellkasom, a karom és a combjaim tele voltak kék és lila foltokkal. A csuklóm még mindig érzékeny volt, de szerencsére, tényleg nem tört el, csak meghúzódott.

A vizsgálatok közben Edward végig az ágy mellett állt, az én szívem pedig olyan hangosan kalapált, hogy azt hittem, szégyenszemre kiugrik a mellkasomból. Próbáltam fegyelmezni magam Carlisle jelenlétében, de szörnyen nehéz volt. Alig vártam, hogy végre megint kettesben legyek Edwarddal. Azt, hogy ennyire sikerül áttörnöm a kettőnk közötti falat, álmomban sem hittem volna – és most először reméltem, hogy végül sikerül teljesen le is döntenem.

- Még pár napig ne nagyon terheld a kezedet – kérte Carlisle. – És Rosalie-val küldetek fel vitaminokat meg egy kis forró levest, nehogy a kihűlésed újabb meghűléshez is vezessen – ütögette meg biztatóan az ép kézfejemet.

- Köszönöm – feleltem hálás hangon. Ez alatt a pár hét alatt teljesen megváltozott az életem. Új családot kaptam. Tényleg úgy éreztem, hozzájuk tartozom most már. Befogadtak, szerettek és én is szerettem őket. Edwarddal meg kell értetnem, hogy ha elmegy, tényleg mindent elvesz tőlem, ami még segít egyben maradnom.

- Beszélnünk kéne még valamiről… - szakította félbe a gondolataimat Carlisle.

Kényelmetlenül mocorogni kezdtem – ha valaki ilyen hangsúllyal mondja, hogy meg kell beszélni valamit, akkor nem lehet túl kellemes a téma. Reméltem, hogy nem a tegnap estét akarja velem Edward előtt megbeszélni. Rosalie-val is kényelmetlen volt, de Carlisle-lal és Edwarddal biztosan olyan szörnyű lenne, hogy elsüllyednék szégyenemben az ággyal együtt.

- Mielőtt elhoztunk volna az erdőből, a farkasok küldtek egy gondolatot Edwardnak… - pillantott hátra a válla fölött a fiára Carlisle.

- Azt mondták, hogy két napon belül látni akarnak téged, hogy tudják, jól vagy, és nem ártottunk neked – morogta dühösen Edward. Még a feltételezés is sértette, hogy a családja vagy ő bármi rosszat tehetne velem.

- Nem kényszeríthetünk semmire, de… - kezdte Carlisle.

- Természetesen, elmegyek hozzájuk – bólintottam. Próbáltam elűzni minden félelmemet a találkozóval kapcsolatban. Igaz, hogy azok a hatalmas farkasok rémisztőnek tűntek első pillantásra, de ugyanúgy jófiúk, mint Cullenék. És mellesleg valamiféle rokonok is – azt hiszem. Bajom tehát nem eshet, és talán, többet megtudhatnék a nagypapáról is.

- Köszönjük – bólintott Carlisle. – Holnap hajnalban kiviszünk a határhoz. A múltkor nem nagyon volt lehetőségem részletesen elmagyarázni, mi is folyik itt pontosan, és nem akarom, hogy véletlenül valamelyikük félreértse a körözési plakátokat vagy a tegnapi esetet. Nem lenne jó egy összetűzés a farkasokkal és a rendőrséggel is – Carlisle arca kissé aggodalmas lett egy pillanatra, aztán elmosolyodott. – De biztosan nem lesz semmi gond. A farkasok elég értelmesek, hogy megértsék a helyzetet. – Edward halkan felhorkantott. – Most pihenj! Hajnalban visszajövök érted – állt fel az ágyról Carlisle, és tétovázva egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Köszönök… mindent! – szóltam utána még mielőtt kilépett volna az ajtón.

Ahogy magunkra maradtunk, kinyújtottam a kezemet Edward felé. Bizonytalanul pillantott rám, de aztán végül odajött hozzám. Belekapaszkodtam a karjába, és lefelé húztam, míg végül le nem ült az ágy szélére. Összefontam az ujjainkat, és hüvelykujjammal simogattam az övét. Nem nézett rám, de hallottam, hogy felsóhajt.

Mikor kopogás nélkül kinyílt az ajtó, egy szempillantás alatt elhúzta a kezét és talpra ugrott. Rosalie rosszalló pillantást küldött felé, majd elterelte az ágy mellől, és az ölembe helyezte a tálcát. A gőzölgő leves mellett volt egy pohár friss víz és néhány tabletta, amelyek közül csak a C-vitamint ismertem fel első ránézésre. Gyorsan bekapkodtam a gyógyszereket, hogy túl legyek a rossz dolgokon, aztán felemeltem a kanalat, és a számhoz emelve fújni kezdtem a levest.

- Mmm… Ez finom – nyeltem le az első kortyot. Rosalie elégedetten kihúzta magát. Megvárta, amíg megeszem az egész tányérral, aztán elvette a tálcát. Az ajtó felé haladtában, mintha odasúgott volna valamit Edwardnak – de nem voltam biztos benne -, aztán visszasietett a konyhába.

Edward visszasompolygott az ágyhoz, és leült a szélére. Felültem, hogy közelebb bújjak hozzá, de kezét a vállamra fektette, és óvatosan visszanyomott. Morcosan néztem rá, mire felkuncogott.

- Rosalie azt mondta, hogy ha nem hagylak pihenni, akkor a pokol lángjai simogatások lesznek ahhoz képest, amit tőle kapok – ajkai lehengerlő vigyorra húzódtak. Hozzám hajolt – a lélegzetem elakadt -, és egy lágy csókot nyomott az ajkam mellé. – Szóval, pihenj… - húzódott vissza, én pedig pár másodpercnyi kábultság után még morcosabban néztem rá.

Magamhoz öleltem a karját, hideg kézfejét az arcom alá temettem. Próbáltam aludni egy keveset, de nem igazán sikerült. Edward közelségétől és illatától nyugodt voltam pillanatnyilag, de féltem, hogy ha elalszom, akkor rémálmaim lesznek. Így csak csukott szemmel hallgattam, ahogy Edward halkan dúdol nekem valamit.

Olyan hihetetlen volt, hogy itt ült mellettem. Attól tartottam, hogy csak álmodom, és mikor felébredek, a csalódástól teljesen összeroppanok majd. Szükségem volt Edwardra. Nélküle és az öcsém nélkül már rég megőrültem volna. Az én két Edwardom… Halványan elmosolyodtam, és mintha egy lepkeszárny-legyintésnyi időre megéreztem volna Edward hideg ujját az ajkaimon.

A délután és este folyamán Rosalie többször is bejött ellenőrizni, hogy megvan-e a megfelelő nyugalmam és kényelmem a pihenéshez, és ahányszor csak megjelent dühös szemekkel méregette a testvérét.

- Mi baja van Rosalie-nak? – kérdeztem Edwardot nővére tizenegy órai látogatása után. Attól tartottam, hogy bár Rosalie együttérzésből nagyon kedves volt velem az utóbbi huszonnégy órában, az alapellenszenve, amivel irántam viseltetett, egyáltalán nem változott. Talán, nem tart megfelelőnek Edwardhoz…

- Úgy hiszi, hogy nem tisztességes, amit csinálok veled – komorult el Edward arca. – És utálom, mikor igaza van.

- Nincs igaza! – szorítottam meg Edward kezét. Nem válaszolt.

Alig pár órát aludtam az éjszaka. Olyan volt, mintha lehunytam volna a szememet, és a következő másodpercben már hajnal is volt. Edward simogatása ébresztett – és bár fáradt voltam, ez volt a legédesebb ébresztőm hosszú idő óta. Edward utasítására Rosalie elkísért a fürdőszobába, és ott is maradt végig velem – szerencsére, volt annyira együttérző, hogy elfordult a kellemetlenebb pillanatokban. Kicsit idegesített, hogy sosem lehetek egyedül, de ha Edward ettől megnyugodott, akkor legyen… A lényeg, hogy velem maradjon. Mindörökre.

Mivel mindenem sajgott, Rosalie a megszokott farmer-blúz összeállítás helyett egy lengébb nyári ruhát hozott nekem, és állítólag a hideg miatt – bár szerintem, inkább a foltjaim eltakarása volt az ok -, kölcsönadott egy fehér kardigánt is. Edward azonnal előttünk termett, amint kiléptem a fürdőszobából. Valószínűleg, észrevette, milyen óvatosan lépkedek – a combjaim fájtak, valahányszor véletlenül egymáshoz dörzsölődtek -, mert odalépett hozzám, és egyetlen, laza mozdulattal a karjaiba emelt. Hálásan bújtam hozzá, viszont, mikor leértünk a földszintre a többiekhez, kicsit zavarba jöttem. Szerencsére, senki nem említette meg, hogy Edward miért is cipel engem.

Carlisle, Tanya, Rosalie, Emmett és Edward vittek a farkasok elé. Az út nem tűnt túl hosszúnak, maximum húsz perc volt. Edward nem akart velem túl gyorsan rohanni, nehogy a sérüléseim fájjanak, és a többiek is tartották a mi lassabb tempónkat. Már kezdett felkelni a nap, mikor éreztem, hogy Edward teste megfeszül, és halk morgás tör fel a torka mélyéről. Kíváncsian kémleltem körbe, de csak jó öt perc után vettem észre a távolban a farkasokat. Hatalmasabbak voltak, mint emlékeztem rájuk.

Ahogy a határhoz értünk, mindenki megállt, Edward pedig letett a földre, de egy lépésnyire sem távolodott el mellőlem. A farkasok minden mozdulatunkat követték. Látszott a szemeikben a bizalmatlanság és a megvetés, ahogyan Edward, Rose, Emmett és Tanya szemében is. Az egyedüli, aki teljesen nyugodtan – és szinte megértően – pillantott a farkasok felé, az Carlisle volt.

- Elhoztuk őt, láthatjátok, hogy semmi baja – mutatott felém Carlisle. A farkasok végigmértek engem.

- Azt kérdezik, hogy miért vagy velünk… – közvetítette Edward a legelöl álló, legnagyobb és legerősebbnek kinéző farkast figyelve. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy el tudjam mondani a lényeget.

- Először is, szeretnék… szeretnék köszönetet mondani azért, hogy megmentettetek – kezdtem el. A farkasok szeme mintha egy kissé meglágyult volna, magam mellől viszont hallottam Rosalie morgását. – Az a... vámpír, akit elkergettetek, megölte a családomat, és engem üldöz már hónapok óta. Cullenék vigyáznak rám, és… - Edward morgása szakított félbe. – Mi az?

- Semmi… - szűrte a fogai között, és villámló szemekkel meredt a farkasok vezetőjére.

- Szóval… Cullenék befogadtak, és megvédenek engem és az öcsémet is – fejeztem be a mondatot.

- Igen, a testvére is jól van! – csattant fel Edward. Dühösen fonta össze a karjait maga előtt. Mielőtt megszólalhattam volna, Carlisle átvette a szót.

- A városban ki van téve néhány körözési plakát, mert a rendőrség keresi Isabellát. – A farkasok felélénkülve fordultak felém. Hátrébb léptem egy kicsit. Edward karja kinyúlt, és védelmezően magához ölelt. – A vámpír hamis nyomokat helyezett el, amiből a rendőrség úgy gondolja, hogy Isabella a szülei gyilkosa. – Le kellett hunynom a szemem egy pillanatra, hogy összeszedjem magam. Mikor felnéztem, a farkasok szemében gyanakvást láttam.

- Nem ő volt! – feszült meg Edward, aztán idegesen Carlisle-ra nézett. – Azt kérdezik, miért higgyenek egy… vérszívónak? – fintorodott el. Carlisle vetett rám egy pillantást, aztán a legnagyobb, sötétbarna színű farkas szemébe nézett.

- Nem kell nekünk hinnetek. Higgyetek a saját véreteknek – mondta.

- Ezt meg hogy érted? – tolmácsolta az újabb gondolatot Edward.

- Isabella, Jacob Black unokája, vagyis Ephraim Black leszármazottja. – Carlisle kijelentésére a farkasok vad csaholásba kezdtek – mintha beszélgettek volna egymással. Az izgalom és hitetlenkedés tisztán érezhető volt a reakcióikból. Aztán az a farkas, aki eddig a kommunikációt vezette, hirtelen hátat fordított nekünk, és bevetette magát a fák közé. Kérdőn és kissé ijedten pillantottam Edwardra, de az arca a helyzethez képest nyugodtnak tűnt.

Lépések zaja hallatszott arról, ahol a farkas az imént eltűnt. A régi legendák alapján, és azok után, amiket Edward mesélt nekem még régebben, tudtam, hogy a quileute-ek képesek farkas és emberi alakot is ölteni, mégis meglepett, mikor az állat helyett egy huszonöt év körüli fiú lépett ki a bokrok közül.

A felső teste mezítelen volt – alul is csak egy hosszúszárú, fekete alsónadrág fedte, izmai minden mozdulatnál megfeszültek. Kicsit zavarba jöttem a látványától… Fekete haja, rövid, szinte tüskés volt, szemei mogyoróbarnák. Magasabbnak tűnt, mint bármelyik korabeli fiú, akivel valaha találkoztam. Az arcvonásai erőteljesek, de arányosak voltak. Igazán jóképűnek lehetett nevezni. Egy pillanatra felrémlett előttem néhány régi fénykép, amin Jacob nagypapa volt még fiatalon. A fiú testfelépítése és külső jellemzői nagyon emlékeztettek rá.

- Tényleg egy Black leszármazott vagy? – állt meg alig pár méternyire tőlünk. A szemei izgatottan végigjártak engem. A történtek után kellemetlennek találtam ezt, de próbáltam nem kimutatni.

- Az vagyok. A nagyapám Jacob Black volt, az apám pedig Charles William Black.

- A rokonaid nagy tiszteletnek örvendenek a törzsünkben. Sajnáltuk, hogy a Black család eltűnt a szemeink elől egy jó pár évtizede… - szólalt meg ismét az indián. – Jonathan Uley vagyok, a csapatunk Alfája – mutatkozott be. Kérdőn pillantottam Edwardra.

- Az Alfa a vezető a farkasok között. Ő parancsol a többieknek – magyarázta Edward.

- Ó, értem… - motyogtam. – Nagyon örülök… - mosolyogtam halványan Jonathanra.

- Ő ott, Joshua – mutatott a jobb oldalán álló farkasra. A farkas barátságosan bólintott egyet felém – viszonoztam a biccentést. – Aidan, Daniel és Benji – mutatta be sorba a többi farkast is. Az utolsó, mindannyiuk közül a legkisebb, felvakkantott. – Benjamin – javította ki magát Jonathan egy fintor kíséretében. Önkéntelenül felkuncogtam.

- Hello – emeltem fel a kezem, és intettem egyet feléjük. Csaholni kezdtek, mintha csak ők is üdvözöltek volna. Végigfuttattam rajtuk a pillantásomat. Benjamin nyurga kis farkas volt, a szőre homokbarna színű, és hosszabb, mint a többieké. Ő volt a legkevésbé ijesztő, mert a szemeiből kedvesség áradt. Danielnek csak egy árnyalatnyival volt sötétebb a színe, de a szőre sokkal rövidebb volt. Aidan vöröses árnyalatú volt, és a pofája hosszúkás formában nyúlt előre. Joshua pedig olyan fekete volt, mint az éjszaka.

- Tudom, hogy a helyzet elég… bonyolult – szólalt meg ismét Jonathan. – De a testvéreim és én, szeretnénk jobban megismerni téged és a testvéredet – a hangja óvatos volt, mintha tudatosan válogatta volna meg a szavait.

Bizonytalanul pillantottam először Edwardra, aztán Carlisle-ra. A farkasok most már, hogy nevük is volt, és egyiküket láthattam emberi alakban is, kevésbé tűntek félelmetesnek, mint először, és természetes érzésként feltámadt bennem a kíváncsiság. Szerettem volna tudni, honnan származom. Megismerni a múltamat, a nagyapám múltját. És talán… az öcsém jövőjét. Ha egyszer átváltozna… Szüksége lenne hozzá hasonlóak társaságára.

- Én is szeretnélek megismerni titeket – Edward halkan felszisszent. Bocsánatkérően néztem rá, remélve, hogy megért engem.

- Csodás! – Jonathan arcára vigyor ült ki. – Akkor holnap este?

- Megőrültél, korcs? – csattant fel Edward. Jonathan dühös arccal és összeszorított öklökkel lépett előre egyet.

- Hallottad! Meg akar ismerni minket! Vagy talán semmibe veszed a szabad akaratát? – a hangja vádló volt. Társai a háta mögött morogni kezdtek.

- Még mindig veszélyben van. Nem fogom addig rátok bízni! – feszült meg Edward teste, és úgy figyelte a vele szemben állót, mintha darabokra akarná tépni.

- Mert mellettetek aztán nagy biztonságban van, nem igaz? – vonta fel sötét szemöldökét gúnyosan Jonathan.

- Fogd be, különben… - kezdte Edward, de aztán idegesen elhallgatott.

- Különben? – Hangzott el az újabb gúnyos kérdés. – Tudod jól, vérszívó, hogy igazam van. Nálunk legalább olyan biztonságban lenne, mint nálatok… Ha nem nagyobban… Szóval? Mit szólsz, Isabella? – pillantott rám Jonathan, figyelmen kívül hagyva Edward dühös morgását. – A vérszívók elhoznak a határig, utána pedig mi vigyázunk rátok… Jó móka lesz – mosolygott rám bíztatóan. – Esküszöm, hogy nem lesz semmi bajotok. Vigyázunk rátok! Aztán, visszamehetsz hozzájuk – intett lefitymáló arccal Cullenék felé.

Zavartan toporogtam. Nem akartam megbántani Cullenékat, de a farkasok egyszer már elüldözték Dominicot – félt tőlük. Valószínűleg, biztonságos lenne velük. És több ok is szól amellett, hogy meg akarjam ismerni őket közelebbről. De a testvérem életét nem mertem kockára tenni…

- Én szívesen elfogadnom a meghívást… - bólintottam. Éreztem, ahogy Edward karja megfeszül körülöttem. – De ha nem bánjátok, az öcsémet otthon hagynám. Még kisbaba, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne magammal hozni… Ha így is áll a meghívás…

- Áll – vágta rá azonnal Jonathan. – Akkor holnap este hétkor? – nézett Carlisle-ra.

- Itt leszünk – bólintott Carlisle.

- Akkor holnap… - Jonathan arca elégedettnek tűnt. – Addig igyekezzetek életben tartani őt, mert ha nem…

- Vigyázunk rá! – Edward arcvonásai eltorzultak a visszafojtott dühtől.

- Számon kérjük rajtatok, vérszívó! – vetette még oda Jonathan. – Viszlát, Isabella! – fordított hátat nekünk, aztán besétált a fák közé. Mikor ugatás hangzott fel onnan, ahol eltűnt, a többi farkas is hátrálni kezdett, aztán elvágtattak.

- Edward… - fordultam azonnal Edward felé.

- Majd otthon megbeszéljük – felelte. Az arcvonásai kemények voltak, és még mindig arra felé nézett, amerre a farkasok elrohantak. Ahogy a karjaiba vett, a pillantása lágyabb lett.

A visszafelé úton egy csomó érzés és gondolat kavargott bennem. Reméltem, hogy Cullenék nem haragszanak majd rám, és megértik, hogy miért is akarom megismerni a farkasokat. Nem akartam megbántani őket – főleg nem Edwardot. Felemeltem a kezem, és futás közben végigsimítottam az arcán. Egy csókot nyomott a tenyerembe gyorsan. Megnyugodva elmosolyodtam.

Ahogy visszaértünk a Cullen-házba, Edward azonnal felvitt az emeletre. Leültetett az ágy szélére, aztán az ablakhoz sétált. Percekig csak bámult kifelé, én pedig a számat harapdálva figyeltem.

- Sajnálom. Tudom, hogy utáljátok őket, de… - kezdtem, mikor már nem bírtam tovább a csendet.

- De ők a múltad – bólintott komolyan Edward. – Érthető, hogy tudni akarod, honnan jöttél.

- Nem akarom, hogy bántson, amit teszek… - felálltam az ágyról, és Edward mögé léptem. Kezemmel megérintettem a hátát – éreztem, hogy összerezzen. Nem bírtam ki, muszáj volt hozzá bújnom. A dereka köré csúsztattam a karomat, és fejemet a lapockájához szorítottam – még így a vékony ingen keresztül is éreztem a belőle áradó hideget, de nem érdekelt.

- Nem te bántasz engem… - szólalt meg végül. – Igaza volt a korcsnak. Megígértem, hogy nem esik bajod, és mégsem tudtalak megvédeni. – Lábujjhegyre álltam, és apró csókot nyomtam a nyakára. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy ilyen közvetlen legyek vele, de ösztönösen éreztem, hogy mit akarok tenni – hogy mit kell tennem. – Isabella… - sóhajtotta, majd lefejtette magáról a kezeimet, és távolabb lépett.

- Nem a te hibád volt. Senki sem hibázott.

- Hagyjuk ezt! – rázta meg a fejét.

- Rendben – bólintottam. – Akkor nem haragszol rám?

- Nincs miért haragudnom – fordult felém, és a szemei lágyan végigsimogattak. A szám teljesen kiszáradt.

- Akkor jó – bólintottam, és mosolyt erőltettem az arcomra.

Bár boldog voltam, bennem volt az állandó félelem, hogy valami olyasmit mondok vagy teszek, amivel átlépem Edwardnál a határt, és megint bezárkózik előttem. Legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy újra átöleljem, de nem mertem kockáztatni. Visszasétáltam az ágyhoz, és lehuppantam rá.

- Azt hiszem, éhes vagyok… - szólaltam meg újra pár perc után. Valójában, a gyomrom apró méretűre zsugorodott, és kételkedtem benne, hogy akár egyetlen falat is lemenne a torkomon, de úgy éreztem, muszáj beszélnem.

- Alice és Rosalie már a konyhában vannak – felelte Edward. – Azt hiszem, pirítóst csinálnak… Kicsit égett lesz, de inkább ne említsd nekik – mosolyodott el.

- Oké, nem fogom – kuncogtam fel.

Alig pár pillanat múlva tényleg megérkezett a reggelim. Alice és Rosalie, mint mindig, érdeklődve várták a reakciómat – próbáltam a kevésbé szenes részekről harapni, nehogy csalódást okozzak nekik.

- Indulunk? – pillantott Alice Edwardra, mikor befejeztem az evést.

- Én ma nem megyek – rázta meg a fejét Edward.

- Hová? – néztem rájuk kíváncsian.

- Vége a tavaszi szünetnek az iskolában – felelte Alice. – Edward és én most fogunk érettségizni, hányadszorra is? – vigyorodott el.

- Ki számolja már… - vonta meg a vállát Edward.

- Edward egy időben gyűjtötte a ballagási kalapjainkat, és kitette őket a falra – vigyorodott el Alice.

- Menned kéne. Azok után, hogy kint volt a rendőrség, nem kéne felkeltenünk magunkra a figyelmet azzal, hogy másképp viselkedünk, mint eddig – szólt közbe Rosalie.

- Nem hagyom magára Isabellát – jelentette ki Edward.

- Esme, Carlisle, Emmett, Jasper, Tanyáék és én is itt vagyunk vele.

- Akkor is maradok – Edward arcára makacs kifejezés ült. Alice felsóhajtott.

- Nem fog jönni. Eldöntötte. Akkor én megyek… Egyedül… Magányosan… Mint a kisujjam… - vonult lassan és színpadiasan a küszöbig. Búcsúzóul még rám vigyorgott, aztán ugrándozva elhagyta a szobát.

- Menned kellene – morgott Rose, aztán a haját hátradobva a válla felett Alice után indult.

- Én ellennék egye… - kezdtem, de Edward egy szempillantás alatt az ágyamnál termett, kezeivel körbefogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem.

- Nem – felelte, és egy apró csókot nyomott a számra.

44 megjegyzés:

  1. Még mindig a hihetetlen befejezésed miatt dübörög a szivem.... ez nemér :) Amúgy az átlagon felüli tehetséged nem kérdés, és nem elfogultság kérdése, bízz bennem :) És mindenki másban, aki ugyanezt gondolja!
    Sok puszi, ebben a fejezetben sokszor megdobogtattad a szivem :)

    VálaszTörlés
  2. jajj de jó..végre Edward is csinál valamit..most nagyon jól érzem magam feldobtad a napom..

    VálaszTörlés
  3. Jujjj, nagyon jó ez is :) És a farkasok <3 Én személy szerint nagyon megszerettem Seth-et és Benjamin teljesen rá emlékeztet :D

    VálaszTörlés
  4. Megérte fél percenként frissíteni az oldalt! Végre itt az új fejezet! Megint meg tudtál lepni és már most alig várom a folytatást:D:D Nagyon teccik, hogy Edward egyre közvetlenebb Isabellával...és a farkasok:D már most kedvelem őket:D

    VálaszTörlés
  5. Alig várom a találkozást... Remélem, nem jön közbe semmi, és a mostani farkasokról is megtudunk egyet s mást.
    Engem Benjamin Seth-re emlékeztet, nem tudom, ez szándékos-e. :-)
    Szóval, még mindig nagyon tetszik a sztorid!

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Na, úgy látom tényleg nagyon kezdenek átszakadni azok a gátak, edward igencsak ragaszkodó lett. Óh, bárcsak engem is megcsókolna :))
    Az érdekes felvetésnek tűnik, hogy egyszer a kicsiből is farkas lehetne. Bár nem elképzelhetetlen, azért mégiscsak durva felállás, főleg ha Isabella esetleg egy napon vámpírrá válna XD
    Nagyon tetszett ez a fejezet is, mint minden eddigi, és egészen szimpatikusak lettek a farkasok is, és tökre tetszeneke a nevek is :))
    Várom a folytatást!
    Puszi,
    Dorkuci

    VálaszTörlés
  7. egyre inkább rabul ejtesz te kis gonosz... :) Megkockáztatom, hogy nem szoktam levegőt venni, míg a végére nem érek a fejezeteknek (mm ;)) ne aggódj a vér még lüktet az ereimben... SŐT! Ismét csak gratulálni tudok...

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett ez a feji is! És várom az Edward elemzést... néha olyan idegesítőek Edward hangulatváltozásai. Jó érthetőek is... De remélem nem áll szándékában elhagyni Isabellát azok után, hogy még érettségizni sem megy el miatta, mert vele akar lenni. Ha elmenne ezek után, akkora fájdalmat okozna Isabellának... Lehet hogy még nagyobbat mint Bellának :S Várom a folytit ( szokás szerint :P)

    VálaszTörlés
  9. Húúh...de megváltozott Edward. És tetszik!!!!:D:D Imádom, ahogy törődik Isabellával! És remélem nem lesz olyan idióta, mint anno, hogy elhagyja majd!!:( Annyira aranyos volt a kis féltékenységi jelenet, úgy örültem, hogy kimutatja az érzéseit végre. És nem csak Isabellának, hanem a Cullen család előtt is. Sőt, mikor a farkasok előtt is megölelte. És a legvégén, mikor odaslisszolt Isabellához, és belefolytotta a szót! *kuncog, és örvendezik* Olyan jó, hogy ennyi érzéki részt teszel bele! *tapsvihar neked* Kicsit megsajnáltam azért Edwardot, mert szörnyű bűntudata lehet, hogy nem volt ott Isabellával mikor bántották.:( De mostmár happy vagyok, mert volt sok érintés, simogatás. (uhh de perverz vagyok)Az is tetszett, ahogy a farkasok fogadták Isabellát. És kiváncsi leszek, hogy még milyen szerepük lesz később. De remélem nem lesz köztük vmi Jacob féle, aki bele akar rondítani a kapcsolatukba!:S És most kérdésözön, ami más számára biztos nyilvánvaló, de nekem a számba kell rágni. xD
    1. Edward végleg eldöntötte, hogy Isabellával marad?
    2.Tanya, és a Cullen család mit szól, hogy Isabellával "ilyen" módon törődik? (oké az nyilvánvaló, hogy Alice kiugrika bőréből, de mondjuk Tanya, vagy Rosalie...mert most rendben, hogy törődik vele, mert régebben ő is keresztülment egy ilyen dolgon de a későbbiekben?)/Uh de előttem van Tanya arca xD/
    3. Edward Bella altatódalát dúdolta a fülébe, vagy neki is írt vmit?
    Nah egy szuszra ennyi jutott eszembe, majd még írok ha felvetődik pár kérdés. Mégegyszer gratula, mert fenomenális lett. Tényleg egyre jobb vagy. Mikor az ember azt hiszi, ezt nem lehet felülmúlni, te megmutatod, hogy igenis lehet. Türelmetlenül vároma folytatást.

    VálaszTörlés
  10. Jajj drágám... Nagyon tetszett:D:D Már 1 óra óta folyamatosan frissítgetek:D:D Oké, mikor én frissítettem, akkor picit nem votl rá időm így őőőrültem mikor végre kijött a 17.feji:D
    Nagyon tetszett persze, tetszik, hogy Isabella kevésbé félős-az h ösztönösen érez dolgokat és teszi is...
    De öhm, van bennem egy kis félsz.. mond h nem fogod a az Alphával összehozni IsabellátxD?:D VAGY ha mégis NE LEGYEN szappanopera:D ÉN BÍZOM benned:D de mussz volt leírnom:D
    hmm nem veszel fel msn re??:)
    pusszi
    Leia
    leia_krux@hotmail.com

    VálaszTörlés
  11. hi:) imádom:) ez az első komment de muszáj:) benji olyan ari:D és tetszik a neve(A) am ők ugye jacob falkatársainak unokái? lehet hülye kérdés de biztosra akarok menni:) joo volt.mikor lesz kövi?etc.etc:) puszi:)

    VálaszTörlés
  12. ááá ez a feji is nagyooon jó lett:)Nagyon tetszettek a határnál történtek és hogy Isabella ilyen kíváncsi és nem ijed meg:D Meg Jonathan karaktere is nagyon tetszik,meg Edward reakciója is;)Kíváncsi vagyok hogy mi fog történi a farkasokkal való találkozáskor:D Szóval mint mindíg most is nagyon jó volt és nagyoon várom a folytatást:D puszi:)

    VálaszTörlés
  13. KIRÁLY VOLT!!!! Nem is részletezemakit érdekel úgyis elolvassa. xDxDxDxD

    VálaszTörlés
  14. Végre,végre,végre egy csók. Ez az! Mikor lesz következő fejezet?? Ez nagyon jó!
    Annyira jó volt ez a fejezet mintha a régi könyv lenne és mintha tényleg azt folytatnád,nagyon jó!
    De Ed mikor jön rá hogy nem mehet el??
    Remélem te nem úgy oldod meg mint Stephenie Meyer és nem hagyod hogy Ed elmenjen!

    VálaszTörlés
  15. Szia!
    Nagyon szuper volt a fejezet. Egyetértek az előttem szólókkal, akik azt írták, hogy Benjaminról Seth jutott az eszükbe. Én is imádtam Sethet. Kis közvetlen és csupaszív volt.:) Volt valami okod rá, hogy ne az Alfa legyen a fekete farkas? Csak azért, mert Sam Uley is ugye Alfa volt és ha jól emlékszem még meg is volt magyarázva, hogy miért fekete volt a szőre. Na mindegy csak kíváncsi vagyok.:) Ha nincs rá különösebb indok akkor bocsi:) Tetszik, hogy kezd ilyen feloldódott lenni a kapcsolat Isabella és Edward között. Nagyon aranyosak. Kíváncsi leszek, hogy hogyan alakul a farkasoknál tett látogatása Isabellának. Biztos mondanak majd egy-két véleményt a Cullenekkel kapcsolatban. Csak így tovább. Alig várom a következő fejezetet.:)

    VálaszTörlés
  16. Jaj, ez nagyon jó volt!!! olyan nehéz kivárni az időt a kövi fejezetig!!! Már alig várom!!!!

    VálaszTörlés
  17. IMÁDOM!!IMÁDOM!!IMÁDOM!!!
    FOLYTATÁST!!!

    VálaszTörlés
  18. Szia!
    Sajnos nem tudtam beváltani az ígéretemet, nincs egy fél percem sem (érettségi...:( ). Ez leginkább engem magamat idegesít, mert egy füzetes románcra elegendő kérdés és gondolat kavarog bennem -rettegj, mert érettségi után megkapod az egészet egyben. :)
    De annyit muszáj elmondanom, hogy én is nagyon örülök az új fejezetnek, nagyon tetszik. Jó újra találkozni a farkasokkal. Attól, hogy mi választottuk a neveiket, nekem rögtön közelinek és valóságosnak + egy kicsit ismerősnek tűntek. Elfogult voltam a névvel kapcsolatban, de nagyon örülök, hogy az Uley unoka a Jonathan nevet kapta.
    Üdv: Arisa

    VálaszTörlés
  19. Már teljes három órája fent van az új fejezet és én még csak most veszem észre, pedig egész nap frissítgettem... -.-"
    De elkezdtem szerepjátékozni és elfelejtettem xD és persze, hogy akkor teszed fel.
    Nos ez a rész is remek, azt hiszem ezt többször nem kellene elmondanom, de muszáj vagyok.
    Imádom azt, ami Edward és Isabella között van :)

    Ma csak ennyire futotta, de majdnem kiestem a számon úgy olvastam :P

    Puszi
    Legra (L)

    VálaszTörlés
  20. Húh...ez a fejezet gyönyörű,izgalmas,fantáziadús,és baromi jó...sztem nem kell,h ragozzam..érted így is,h nekem nagyon nagyon tetszik...Eszméletlenül jó...Amúgy én öülök neki,h az a fal,ami Edward és Isabella között volt már omladozófélbe van :D ....Egyébkéntén is egyetértek az előzőekkel..engem is Benjamin Sethre emlékeztet...és nekem a farkasok közül Seth volt a kedvencem,úgyhogy sztem Benjit is szeretni fogom...Kiváncsi vagyok,h milyen lesz az az a találkozó,amire ugye Isabellát meghívták...És csak ,h elhidd,h nagy rajongód vagyok..mivel eddig sajnos nem volt időm és csak most vettem észre ,h van új rész...mégis "csak" azért fennmaradtam,h elolvashassam és írjak hozzászólást...Szóval csak így tovább...te aztán mindig tudod fokozni az izgalmakat...Remélem hamar lesz új fejezet,mert már megint alig bírok várni...Bocsi,de én egy ilyen türelmeteln típus vagyok...de azért nem akarlak sürgetni...Szóval mondom,h nagyon jó lett és várom a következő fejezetet meg az Edward elemzést....

    VálaszTörlés
  21. Nagyon tetszik ez az új fejezet!! Őszintén szólva engem meglep Isabella közvetlen stílusa, mert külsőre nagyon hasonlít Bellára, belsőleg viszont.. Szóval Ők azért anno tartózkodóbbak voltak eleinte..:) Edward sokat változott az éveek folyamán..:):)
    Kíváncsi leszek Jonathanék beszélgetésére, és remélem, hogy a köv fejezetben Dominic nem fog szerepelni..:)
    és azt is remélem, hogy Bella nem fog érdeklődni a farkasok iránt...:D:)
    Bár ezt a kedves írónkra bízom:) Úgy is minden úgy jó ahogy van:) azazhogy, ahogy lesz:)
    Már várom a következő fejezetet:)
    (Apropó, hány fejezetesre tervezted, azt tudod már?:) )

    VálaszTörlés
  22. Fúha, állati jó volt ez a fejezet is, mint a többi:) Nem szeretnéd kiadni az egész történetet könyvben? Egy pillantás alatt gazdag lennél :)))
    mennyi idő szükséges egy fejezet megírásához? Mert tegnap előtt írtad asszem, hogy mindjárt neki állsz a kövi fejezetnek (17-nek) és tegnap már fent is volt. Jó teljesítmény!!
    Várom a következő fejezetet. Hajrá!!
    Juca :)

    VálaszTörlés
  23. Ó bearanyoztad a napom!!! Jobban tetszik, mint az eredeti lassan :D Imádom! :) Hihetetlen jó vagy, és a nevek is klasszak :)
    Puszi: Timi :)

    VálaszTörlés
  24. Megérte várni reggelig az olvasással most legalább jó napom lesz:) nagyon tetszett ez a fejezet is már alig várom a folytatást mint eddig is:D Csak így tovább remélem nem akarod a közel jövőben abba hagyni:P
    Pussz

    VálaszTörlés
  25. Szeretem:)
    Még még még!!!:P

    VálaszTörlés
  26. Nagyon tetszett ez a fejezet is, bár ez egy kicsit nyugisabb volt, mint a többi, ennek ellenére nagyon élveztem Edward és Isabella kapcsolatának kibontakozását. Végre már Edward sem tiltakozik olyan gyakran, mint ez elején, és kezdi elfogadni, hogy szüksége van Isabellára és fordítva is igaz. Továbbá tetszett az is, ahogy a farkasok karakterét alakítottad, valóban olyanok, mint S.M. könyvében.
    Kíváncsian várom a folytatást, amit remélem, hogy hamar kapunk.
    pussz

    VálaszTörlés
  27. természetesen ezis nagyon tetszett!!;)nagyon tehetséges vagy:) csak így tovább;)...kiváncsian várom a folytatást!! puszii

    VálaszTörlés
  28. Ez a fejezet is - mint mindig - nagyon jó lett! Asszem elő kell vennem a szinoonímaszótárt... :) Csak így tovább! Amúgy a kiadótól van visszajelzés? :)

    VálaszTörlés
  29. Tetszett ez a fejezet is, főleg az edwardos jelenetek! Kiváncsi vagyok, milyen lesz az a farkasos ismerkedő-est.
    Igazából most nincs is értelmes gondolatom, csak az jár a fejemben, hogy MÉG! :)Mindig úgy sajnálom, amikor végeszakad a fejezeteknek... Már gondolkoztam rajta, hogy egy ideig nem olvasom, hogy aztán egyszerre több fejezetet is olvashassak, de nem volt elég önkontrollom. Igazán büszke lehetsz magadra, hogy ennyi olvasód várja napról-napra (vagy inkább óráról-órára, nem is, inkább percről-percre) a folytatást. Csak így tovább!
    Kati

    VálaszTörlés
  30. Szia.
    Gratulálni szeretnék, ez a fejezet is csodás lett. Remélem mielőbb folytatod. Csak egy kérdés merült fel bennem. Isabella hol tanult régebben, vagy neki nem kellene iskolába járni? (érthető, hogy most a körülmények közt lehetetlen, de érdekelne)
    Köszi a választ. Puszka Emma

    VálaszTörlés
  31. Spiritem merre vagy? Már hiányzol...:(

    VálaszTörlés
  32. Sziasztok!
    Spirit Bliss megbízásából írok nektek :)
    Nagyon bele van merülve az írásba, de ígéri hogy holnap mindenkinek válaszol, sőőőttt.... ha minden jól megy akkor holnap estére már az új fejezet is elkészül! :)

    Klaudia, és mások kérdéseire nagyon szívesen válaszolnék én magam is, de tudom hogy Spirit mennyire szereti a kérdéseiteket, úgyhogy meghagyom neki a lehetőséget :D

    Kitartás, nemsokára olvashatjuk a vadiúj részt :D Puszi mindenkinek, Szandra

    VálaszTörlés
  33. Nagyon ügyes vagy! Megint irtó jó lett a fejezet. Kicsit hiányoltam az olvadós részeket.:D De nagyon jó lett. Várom a folytatást! Csak így tovább! Truska

    VálaszTörlés
  34. Felveszel MSN-re? Légyszíí ^^ email-monica@hotmail.com

    VálaszTörlés
  35. Szandi: Örülök. :) Annak, hogy ilyen sokszor sikerült megdobogtatnom a fejezettel a szívedet. :) És nagyon köszönöm! :) Pussz neked is. :)

    Borsy007: Örülök, hogy sikerült a napod feldobnom. :D

    Mismouth: Örülök, hogy megszeretted a farkasokat, mert a következő fejezetben jó sokat lesznek. :D És Seth és Benjamin hasonlósága nem véletlen. :D

    Névtelen 1.: Örülök, hogy sikerült meglepjelek. :) Igen, Edward egyre oldottabb. :) És a farkasokat a következő fejezet után remélem, hogy még jobban fogod imádni. :D

    Kisildikó: Igen, a következő fejezetben meglesz a farkasokkal való találkozás, és igen, a hasonlóság szándékos. :D Majd meglátjátok, hogy miért. :D

    Dorkuci: Hát, Edward is szép lassan fejlődik... :D Most még vannak gátak, de jelenleg hagyja, hadd sodorja az ár, amerre akarja. :)
    Igen, a kicsi Edwarddal még lesznek érdekes helyzetek pont amiatt, hogy ő átváltozhat farkassá vámpírok közelében idővel... :) De ez még nagyon messze van. :)
    Örülök, hogy tetszenek a farkasnevek. :) Az érdem a tiétek, mert ti ajánlottátok és szavaztátok meg őket. :)

    Muci: Hihi, hát, ennek örülök. :D Mármint, annak, hogy ennyire rabul ejtett a történetem. :) Azért néha vegyél levegőt. :) Köszönöm. :)

    Angyal: Nem az érettségire nem ment el, csak a suliba. :) Alice csak annyit mondott, hogy ebben az évben fognak érettségizni megint. :)
    Egyébként, Edward már csak ilyen ingadozó. Hogy hogyan dönt, az még az ő és az én titkom. :D Majd meglátjátok. :)
    Edward elemzés... Azzal még mindig tartozom, és holnap meg is írom a két új fejezethez egyben, csak kevés időm volt most írni, és az új fejezetet írtam inkább, mert gondoltam, arra kíváncsibbak vagytok. :D De holnap tényleg jön már az elemzés is. :)

    Klaudia: Nem, nyugi, nem lesz farkasos szerelmi háromszög nálam is. Az eredetiben sem tetszett a Jacob-Bella-Edward háromszög, szóval, én nem játszom el ugyanazt. :)
    1. Edward végleg eldöntötte, hogy Isabellával marad?
    Nem, Edward most ott tart, hogy épp nem gondolkozik döntéseken, csak hagyja sodródni magát. Semmit nem döntött még el, egyszerűen csak nem bírja távol tartani magát Isabellától. Úgy gondolja most, hogy lesz, ahogy lesz.
    2.Tanya, és a Cullen család mit szól, hogy Isabellával "ilyen" módon törődik?
    Carlisle, Esme és Alice örülnek neki, a többiek örülnének, ha Edward boldog lenne, de aggódnak is, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, és így tartózkodóbbak a véleménynyílvánítással és a kettejük ösztönzésével kapcsolatban. Tanya nem szerelmes Edwardba, ő csak játéknak tartja azt, hogy Isabellát idegesítse, szóval, szerintem, semmit nem érez amiatt, hogy most Edward jobban törődik Isabellával, mint eddig. :) Tanya továbbra is úgy látja, hogy ez nem számít, attól, még játszadozni szabad...
    3. Edward Bella altatódalát dúdolta a fülébe, vagy neki is írt vmit?
    Nem, semmiképpen sem Bella altatóját dúdolta, és nem is írt még semmit Isabellának. Csak egy régi dalt dúdolgatott neki. :)
    Köszönöm a kérdéseket! :) Imádom, mikor kérdeztek! :D

    Leia: Ahogy msn-en is mondtam, nem lesz szerelmi háromszög, se az Alfával, se a többi farkassal. :) Köszönöm szépen! :)

    Phoebeszter: Örülök, hogy írtál. :) Igen, a mostani farkasok az eredetiben lévő farkasok unokái. :) Örülök, hogy neked is tetszik Benji. Őt nem lehet nem imádni. :D

    Zsuzsi: Örülök, hogy ennyi minden tetszett neked ebben a fejezetben. :) Amint válaszoltam itt nektek, már teszem is fel a következő fejezetet. ;)

    Telekygirl: Köszönöm szépen. :)

    Mellee: Nem, én nem fogom úgy megoldani, mint Meyer. :D Nyugi. :D És hogy Edward mikor jön rá, hogy nem mehet el... Hát, még kell neki egy kis idő, mire tényleg megérti. :)

    Drusilla: Az eredetiben azt írták, hogy a farkasok színe a belső tulajdonságaikat tükrözi, így az Alfának nem kell feltétlenül feketének lennie. Tudatosan választottam ki, hogy melyik farkasnak milyen színe legyen. Majd az Edward elemzésben, ha érdekel titketet megmagyarázom, hogy melyikük miért azt a színt kapta, amelyiket. :)

    Névtelen 2.: Köszönöm. :) Már nem kell sokat várnod. :)

    Kriszta: Örülök. :D A folytatás mindjárt jön. :)

    Arisa: Örülök, hogy tetszett a fejezet. :) Drukkolok az érettségidhez! ;) Aztán meg majd, ha túl vagy rajta, várom a kérdéseidet és gondolataidat. :) Na meg, azt, amiről mailben beszéltünk. :)
    Nekem is nagyon tetszenek a nevek, amiket választottatok a farkasoknak. :)

    Legra: Köszi. :D Örülök, hogy elolvastad és tetszett. :D

    Csacskamacsa: Köszi, hogy fennmaradtál és írtál nekem hsz-t. :) És örülök, hogy elégedett voltál a fejezettel. :) Benjit tuti tényleg szeretni fogod. :D

    Alinka: Isabella közvetlenebb és kicsit hmmm... öntudatosabb talán, mint Bella volt. Edwardnak pont ezért nincs könnyű dolga vele. :) És persze, Isabella vére nem vonzza annyira, mint anno Belláé, így talán, könnyebb a közelében lennie. Meg persze, azóta még jobban megtanulta magát kontrollálni. :)
    Hát, ezt a könyvet kb. 25 fejezetesre terveztem, de utána még jön a folytatása két másik könyvben. :D

    Juca: Próbálkoztam a kiadónál, de szerintem, hülyének néztek, és rám se bagóztak. :D Vagy csak elveszett a levelem a sok egyéb levél között. :D Ki tudja. :) A lényeg, hogy szívesen kiadatnám a regényemet, csak a kiadó nem jelez vissza. :)
    Egy fejezetet kb. 1-2 nap alatt írok meg. :)

    Timi: Hű, köszi. :D A neveket köszönöm nektek, tényleg jók lettek. :)

    Dyna: Örülök, hogy jó napod lett az új fejezettől. :) És nem, nem terveztem mostanában abbahagyni az írást. :)

    V17: Én meg titeket. :D Írok, írok, írok. :D

    Brigitta: Igen, így háromnegyed könyv után végre elértünk oda, ahol már tényleg kezdenek kibontankozni Edward és Isabella érzései. :) Örülök, hogy tetszenek a farkasok. :)

    Dorothea: Köszönöm, neked is pussz. :)

    Anett: Nem, a kiadó semmit nem írt vissza. :( Szerintem, nem is fognak. :( De nem baj. Itt vagytok nekem ti, és ez több, mint amit megérdemlek. :)
    Egyébként, gondolkoztam azon, hogy belinkelek egy szinoníma szótárt, annyian említettétek már. :D

    Kati: Én nem vagyok büszke magamra, inkább hálás vagyok, amiért ennyire kitartotok mellettem. :) Tényleg úgy érzem, hogy nem is érdemlem meg. :D De nagyon köszönöm. :) És a farkasos-ismerkedős est mindjárt jön. :D

    Emma: Isabella a helyi iskolába járt régebben, abban a városban, ahol a szüleivel élt. Írtam is azt hiszem, hogy mikor Dominic először felhívja telefonon, akkor a suliban van épp. :) Most viszont, hogy bújkál a rendőrség és a vámpír elől, esélye sincs iskolába járni. Majd, ha megoldódik minden, akkor folytatja. :)

    Truska: Ó, pedig voltak benne olvadós részek... :D Ennél többet még nem tudok beletenni, mert úgy nem lenne hiteles. :) Majd idővel... :)

    VálaszTörlés
  36. Mona: Felvettelek msn-re. :) Bocsi, csak most vettem észre, hogy kérted. :)

    VálaszTörlés
  37. ezek nagyon jó grat (:
    meg nézed a blogomat?léccí!katt a nevemre :)
    és komizol majd te is nekem?
    köszi:)

    VálaszTörlés
  38. Kérdezhetek egy kényes kérdést:a legtöbb írásod azonos neműek szerelméről szól,esetleg ez is át fog billenni abba?
    nyúl

    VálaszTörlés
  39. Petruss: Megnézem a blogodat, és amint lesz időm, írok is neked oda. :) Köszi. :)

    Nyúl: A legtöbb írásom slash? Tényleg? Még sosem számoltam utána, de szerintem, nincs olyan sok... Vagy igen? Nah, most majd megszámolom. :D Egyébként, nem. A Harry Potter univerzumba beleillett a slash szerintem, de a Twilightba nem tudok ilyesmit elképzelni, szóval, eszemben sincs két azonos nemű szereplőt összehozni. Szeretem a slash műfaját, de ez nem illene most ide. Egyébként, honnan vetted, hogy itt is ilyesmit tervezek? :D Mert szerintem, nyoma sincs ilyesminek az eddigi fejezetekben. :) Meg ha slasht akarnék írni, akkor a fic elejére írtam volna figyelmeztetést. :)

    VálaszTörlés
  40. Megszámoltam. :D Merengőn 13:9 a nem slashek javára. :D Akkor mégsem az a legtöbb írásom. :) Megnyugodtam. :) Nem azért, mert nem szeretek ilyesmit írni vagy olvasni, csak nem tartottam magam soha kifejezetten slash írónak, és nem szeretek beskatulyázódni semmilyen kategóriába. Csak vannak ilyen írásaim is. De ugyanúgy szeretek nem slasht is írni. A lényeg, hogy minőségileg megfelelő legyen, bármi is a téma, szerintem. :)

    VálaszTörlés
  41. csak azért,mert találtam egy másik blogot is a neten spirit bliss néven, az kifejezetten slash.
    nembaj,h nem lesz az, sőt, én nem szeretem ezt a műfajt:)
    Rosalie gyanus volt:)
    nyúl

    VálaszTörlés
  42. Másik blog? Hű, azt nagyon régen csinálhattam, mert nem is emlékszem rá, hogy csináltam. :D De megnyugtathatlak, itt nem lesz semmi slash. :) Én szeretem a műfajt, ha jól és ízlésesen van megírva, de ide nem keverem bele. :)
    Rosalie? :D Miért volt pont ő gyanús? :D Hiszen, neki Emmett a párja. :) És én nem szeretem a szerelmi háromszögeket akármilyen neműek is az illetők. :)
    Na mindegy, a lényeg, hogy nem lesz slash. :)

    VálaszTörlés
  43. jól van csak ezek a rejtett részletek,mint amikor bella visszament keresgélni edwárka kütyüjét,és lehetett érezni,hogy valami ott csücsül a sötétben várva,hogy lényeget kapjon...:)
    rosalie mondatai és pillantásai mögött is ott rejtőzik valami kibontásra váró..aztán csak aggódtam,nehogy valami extrát bontogass nekem onnan ki:))
    na jó nyúl befejezte:)

    VálaszTörlés
  44. Nem tudom, mit láttál szegény Rosalie mondatai és pillantásai mögött, de nem volt ott semmi extra azon kívül, hogy jelenleg együtt érez Isabellával. Nem tudom, hogy olvastad-e az Eclipsét, és tudod-e, hogy mi történt a múltban emberként Rosalie-val, de amiatt viselkedik most másképp Isabellával. :)

    VálaszTörlés