.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. augusztus 7., szombat

A jelen boldogsága - 31. fejezet

Nem vagyok igazán toppon, szóval, fogalmam sincs, milyen lett a fejezet... Remélem, azért nem lett annyira szörnyű...



31. NÉGY NAP





FESZÜLTEN FIGYELTEM, AHOGY Russel megpróbál kiszabadulni Edward, Emmett és Jasper szorításából. Mindhárman kellettek ahhoz, hogy lefogják, annyira őrjöngött. Egy veszett kutyára emlékeztetett, aki a habzó szájjal és vérben forgó szemekkel vicsorog az emberre. Tudtam, hogy Russel nincsen teljesen magánál, hogy az ösztönei Jasper nyugtatása nélkül teljesen átvették felette az irányítást, mégis gyűlöltem őt ebben a pillanatban.

A vérvörös tekintet csak és kizárólag a gyerekeimet látta, és az egyetlen vágy, ami most megfordult Russel fejében, az volt, hogy átharaphassa a vékony nyakacskákat. Ezt pedig – hiába volt újszülött, aki képtelen megfegyelmezni önmagát – nem tudtam neki megbocsátani vagy elnézni.

Védelmezően toporogtam az ikrek mellett, bár tudtam, hogy Edan pajzsán még Russel sem tudna átjutni.

- Csináld, kincsem! – sziszegte oda Edward Isisnek a fogai között. Egy nemrég átalakult vámpírt három másik vámpírnak is megerőltető volt visszafogni – még Emmett arca is megfeszült az erőlködéstől.

- Rendben, papa – bólintott Isis. Már a veszekedésük utáni reggel kibékült egymással apa és lánya, de három napba telt, míg a gyerekek – és Alice – képesek voltak meggyőzni minket arról, hogy tényleg ez a legjobb döntés, amivel hosszú távon megvédhetjük őket. Reméltem, hogy igazuk van, és egy részem egyet is értett velük, de az anyai ösztöneim azt diktálták, hogy most azonnal kapjam fel a kicsikéimet, és vigyem őket olyan messzire, amilyenre csak lehet.

Persze, nem tettem meg, főleg amiatt, mert Alice ismét látott valamit a jövővel kapcsolatban. Ez késztette őt arra, hogy három nappal ezelőtt Russel őrzését a többiekre bízva hazajöjjön beszélni velünk. A vízió pontosan megmutatta, hogy most nincs időnk arra, hogy a szülői aggodalmaimmal foglalkozzunk

A látomás zavaros volt ugyan, de két dolgot pontosan ki tudott venni belőle. Az egyik egy kis utcácskában lévő bolt kirakata volt, amelyben egy tábla azt hirdette, hogy aznap temetés miatt zárva lesznek. Edward negyed órán belül könnyedén utána érdeklődött, hogy a boltnak ki a tulajdonosa, és minden nap ellenőrizte, hogy az illető környezetében történt-e haláleset.

A másik, amit Alice tisztán látott – és ami halálra rémített mindenkit -, az volt, hogy az ikrek is velünk voltak Volterrában. Igaz, az erdőben maradtak a hátvéd csapattal, mert fákat látott körülöttük, de ez is épp elég volt ahhoz, hogy a frász kerülgessen.

A gyomrom szinte állandó görcsben volt az utóbbi pár napban. Biztos voltam benne, hogy ha szimpla ember lennék, már rég gyomorfekélyt kaptam volna. Így farkasként csak a kellemetlen érzéssel kellett megküzdenem, de ez is éppen elég volt.

Ahogy Isis tekintete belefúródott Russelébe, elfelejtettem levegőt venni. Izgatottan figyeltem, ahogy Russel parancs szóra megint leül a földre, majd felemeli a kezét a magasba. Aztán Isis behunyta a szemét, és az arcocskája kipirult a koncentrációtól.

- Most vakard meg a fejedet, mint egy majom! – jött az újabb utasítás, mire összevontam a szemeimet. Emmett meglepetten nézett felénk, aztán mikor Russel keze a hajába túrt és vakarózni kezdett, hangosan felnevetett.

- Az én unokahúgocskám – vigyorgott elégedetten.

- Papa, abbahagyhatom? – szorultak ökölbe Isis kezei úgy tíz percnyi gyakorlás után. Edwardék azonnal megragadták Russelt, bár ő még egyáltalán nem ellenkezett – a tekintete olyan volt, mintha egy másik világban járt volna.

- Igen, most már, igen – kapta meg az engedélyt a lányom, mire felnyíltak a szemei, és megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. Russel azonnal őrjöngésbe kezdett, aztán szép lassan abba is hagyta – valószínűleg Jasper úgy gondolta, most már használhatja az erejét rajta.

- Sikerült! – Isis arcán olyan mosoly ragyogott, amilyen Edwardén szokott, ha tökéletesen boldog. – Mami, sikerült! – Megcsóváltam a farkamat, hogy lássa, vele örülök, aztán figyeltem, ahogy Edwardék visszaviszik Russelt a barlangba. Tényleg Jasper képessége volt a probléma, aminek nem igazán örültem. Persze, jó volt, hogy rájöttünk, mi is a gond, de ez azt jelentette, hogy Isist és Edant folyamatosan veszélynek kell kitennünk.

A következő napok gyakorlással teltek. Isis és Russel is egyre ügyesebb volt. A kislányom már képes volt pár óráig fenntartani a babonázó hatást szemkontaktus nélkül nagyobb távolságról is, viszont, bármennyire is reménykedtünk a hatóköre nem terjedt messzebbre, mint a Volterra és a mellette lévő erdő távolsága. Russel pedig most, hogy Isis segítségével a véren kívül másra is tudott koncentrálni, ismét gyakorolhatta az erejét Giannán.

- Sajnálom, hogy igazam volt – lépett mellém Alice végigsimítva a bundámon. Mélyet szusszantottam, amitől felkavarodott a por a földön. – Drukkoltam, hogy Isisnek és Edannek ne kelljen velünk jönnie – nézett végig a piciken, akik pár lépésnyire tőlünk a földön ültek. Edan a kishúga tincseit fésülgette – Isist megnyugtatta, ha a haját birizgálták, és mikor fáradt volt, a bátyja mindig teljesített is a kívánságát.

- De vigyázunk majd rájuk, nem esik bajuk. Jasper úgy tervezi, hogy te és én velük maradunk. – Kíváncsian felemeltem a fejemet. – Igen, Jasper már nagyjából megtervezte fejben, hogy ki melyik csoportba fog kerülni – sóhajtott fel, miközben megválaszolta a kimondatlan kérdésemet. – Engem is hátra akar hagyni az erdőben, úgy gondolja, ott biztonságban leszek, de… Nem akarom egyedül elengedni – pillantott Jasper felé. A sötétarany szempár egy másodpercre felénk fordult, és összeolvadt a hasonló színű tekintettel.

-Megesküdött, hogy visszajön, bármi is lesz – motyogta Alice, mire összerándult a gyomrom. A gondolat, hogy akárki közülünk ott maradhat… Meghalhat…

Egész nap azon voltam, hogy elfelejtsem a sötét gondolatokat, de mikor Jasper a gyakorlások végeztével közelebb hívta a falkát is, hogy elmondja, kinek mi lesz a feladata a csatában, legszívesebben nyüszköltem volna. Szinte láttam magam előtt minden egyes név kimondásakor az illető élettelen testét és halott tekintetét.

Jasper az első csoportba osztotta be Carlisle-t, Russelt és Rosalie-t és Esmét – ők vonulnak majd elsőként a Volturi színe elé.

- Aro valószínűleg egyiküket sem találja túl veszélyesnek, mivel nem tartja őket a családunk legjobb harcosainak és képességekkel sem rendelkeznek. Így megelőzhetjük a gyanakvását, és még inkább meglepetésszerű lehet a támadásunk – magyarázta meg a döntését.

A második csoportba tartozott Emmett, Jonathan, Benjamin, Aidan, két-három erősebb fiatal farkas és maga Jasper. Bár Jasper nem mondta ki, valószínűleg azt remélte, hogy Emmett minden erejét bevetve fogja átküzdeni magát a testőrségen, csak hogy eljusson Rosalie-hoz a trónterembe.

A harmadik csoport nagy részét a fiatal farkasok tették ki, akiket Joshua és Dan vezetett, de – ahogyan Alice is korábban megmondta – Edward, a gyerekek, Alice és én is hátra maradtunk velük.

Tudtam, hogy Edwardnak lelkiismeret-furdalása van, amiért nem vesz részt a tényleges harcokban, ezért hálás voltam Jaspernek, mikor kifejtette, milyen sokat segít majd az, hogy Edward hallani fogja a trónteremben lévők gondolatait. Így közvetíteni tudja majd az erdőben lévő farkasoknak, mi történik, akik pedig tovább tudják adni Jonathanéknak. Az, hogy igazi kis kémhálózatunk lesz, valamelyest megnyugtatta Edwardot.

- Jól vagy? Egy szót sem szóltál, mióta hazaértünk… - dörzsölte végig Edward a mosdószivaccsal a hátamat. Esme vigyázott a kicsikre, mi pedig pihenésképpen – amire testileg csak nekem, de lelkileg azt hiszem, mindkettőnknek szüksége volt – elmentünk zuhanyozni.

- Igen – sóhajtottam.

- Minden rendben lesz – kaptam egy csókot a nyakamba. Hirtelen fordultam meg, és beleremegett a zuhanyzókabin, ahogy Edwardot a falának taszítottam. Elegem volt a gondolkozásból, nem akartam azon elmélkedni, kit fogok elveszíteni. Nem akartam érezni a görcsöt a gyomromban és a halántékom lüktetését.

A szám hevesen kereste meg Edwardét még mielőtt megszólalhatott volna, és úgy csókoltam, hogy fél perc alatt elfogyott minden levegőm. A kezdeti ellenkezése nem sokáig tartott. Mire feleszméltem, már én voltam a kabin falához préselve. Combjaim körülfonták a derekát, melleim a mellkasához nyomódtak.

A fülemben visszhangzott a sóhajaink szimfóniája, miközben eggyé váltunk. Azt kívántam, bár örökre így maradhatnánk. Bár örökre a részem lehetne nem csak lelkileg... Aztán a tökéletesség pillanata egy kéjes robbanással múlt el.

Később nem igazán emlékeztem arra, mikor kezdtem el sírni, ahogyan arra sem, Edward mikor csavart bele a törölközőmbe. Annyira fáradtnak éreztem magam az állandó rettegéstől, hogy csak hagytam, tegye velem, amit tenni akar. Tudtam, hogy ez a fásult kimerültség nem sokáig tart majd, és újra vissza fognak térni az elmémbe a rémisztő jövőképek, de nem akartam ezzel foglalkozni. Ki akartam élvezni, hogy most semmit sem érzek Edward ölelésén, simogatásán kívül.

Elcipelt az ágyunkig, bebugyolált a takarómba, aztán magához ölelt, és megnyugtató dolgokat suttogott nekem, míg el nem aludtam. Napok óta most először tudtam végigaludni az éjszakát anélkül, hogy harcoló vámpírokról és farkasokról álmodtam volna.

- Mami… - A halk hangocska lassan térített csak magamhoz. Mikor pislogva felnyitottam a szememet, először csak a kusza hajrengeteget láttam, aztán egy apró kéz kisöpörte az arcomba zúdult tincseket.

- Edan? Mmm… Mi az? – motyogtam kiszáradt szájjal.

- A papa mondta, hogy ébresszünk fel, nem sokára indulunk – néztek rám a nagy barna szemek várakozóan. Szédelegve ültem fel az ágyban, és mikor rájöttem, hogy még mindig a fürdőköpenyem van rajtam, zavartan húztam magamon még összébb.

- Hoztunk neked reggelit – lépett beljebb Esme az ajtóból egy tálcával a kezében. – Gondoltam, jól fog esni… - nézett rám aggodalmasan. Nagy sóhaj hagyta el a számat. Valószínűleg, már mindenki tudott róla, hogy az éjszaka kiborultam, és most emiatt kapom az extra odafigyelést.

- Köszönöm, de inkább lemennék reggelizni a kicsikkel – kerestem meg a lábaimmal a papucsomat.

- Mi már ettünk – szólalt meg Edan.

- Ó… - nyögtem fel. Rosszabb állapotban lehettem múlt éjjel, mint gondoltam. Edward máskülönben nem hagyott volna ilyen sokáig aludni – pislantottam az ablak felé. – Edward és Isis? – érdeklődtem.

- Odalent készülődnek – kaptam meg a választ, miközben Esme mellém helyezte a reggelimet. Visszahúztam a lábamat az ágyra, aztán lassan enni kezdtem a pirítóst. Pár falatig bírtam csak elviselni a kutakodó pillantásokat, aztán kezdett szörnyen frusztrálni. – Jól vagyok – fújtam ki a tüdőmben tartott levegőt bosszankodva. – Tegnap csak rossz napom volt, ennyi.

- Igen, most már jobban nézel ki… Csak szükséged volt egy nagy alvásra – mosolygott rám Esme, és úgy tűnt, tényleg komolyan gondolja, amit mond. Elgondolkozva vizsgálgattam az arcát, hogy rájöjjek, akkor mi nézni való van rajtam.

- Történt valami – nyögtem fel letéve a kezemben tartott kenyérdarabot. Esme egy másodpercre a padlóra fordította a tekintetét, és csak aztán nézett ismét rám.

- Négy nap múlva indulunk. – Bár nem mondta ki, hová, tudtam, mire gondol.

- Négy… nap? – szorult össze a torkom.

- Edward ma reggel értesült arról, hogy akkor lesz a temetés. A kis bolt tulajának a nővére hunyt el… Ma Russelnek törölnie kell Gianna emlékezetét teljesen ahhoz, hogy vissza tudjuk időben küldeni – magyarázta Esme.

- Négy nap… - motyogtam magam elé. Az olyan kevés… Annyira szörnyen kevés…

- Reggelizz meg, mami, mert hamarosan indulnunk kell – rázott fel a jeges döbbenetből Edan hangja. Ahogy rápillantottam a tányéromra, szinte éreztem, ahogy a nyelőcsövem egyre szűkebbé válik, aztán teljesen összezárul.

- Nem vagyok éhes, fél perc, és felöltözöm – toltam el magamtól az ételt. Esme sóhajtva lépett az ágyhoz, majd felemelte a tálcát, és kézen fogva Edant, magamra hagyott.

Négy nap… Négy nap… Négy nap…

A két szó úgy lüktetett az elmémben, mint egy migrénes görcs. Hiába próbáltam szabadulni tőle, nem bírtam. Miután felöltöztem, tétován néztem szét a szobánkban. A tekintetem végigcirógatta a gyerekek ágyát, Edward íróasztalát, a közös ágyunkat. Négy nap…

Mosolyt erőltetve az arcomra mentem le a földszintre, és kivételesen szinte megkönnyebbültem, mikor odakint felvehettem a farkasalakomat. Edan vékonyka karjai a nyakamba kapaszkodtak, a fejét pedig a bundámra hajtotta. Hallgattam, ahogy dobog a pici szíve és szaporán veszi a levegőt, és ez egy kicsit segített elterelni a figyelmemet.

A hegyre érve mindenki izgatottabb volt, mint eddig. Gianna Russel mellett ült a földön, és egymás kezét szorították, míg a többiek feszülten figyelték őket. Mindenki tisztában volt vele, hogy a mai nap milyen fontos.

- Kezdjük! – Edward még egyszer ellenőrizte a burkot Edan és Isis körül, aztán megvárta, míg Russel talpra áll, és a bátyjaival le akarta fogni őt.

- Adjatok egy pillanatot… - Russel hangja halk volt – inkább kérő, mint követelő. Edward visszaejtette maga mellé a karját, aztán intett a testvéreinek is, hogy még várjanak. Nem értettem, miért nem kezdjük már el, egészen addig, míg Russel fel nem húzta Giannát is földről. – Én… - kezdte tétován, mint aki mondani szeretne valamit, de fogalma sincs róla, hogyan tegye. Bosszankodva fújtattam egyet – semmi kedvem nem volt végignézni ezt a jelenetet.

- Négy nap múlva találkozunk… - mosolyodott el halványan Gianna, aztán közelebb hajolt Russelhez, és a tekintetét az övébe fúrta. – Aztán pedig miénk az örökkévalóság. – Olyan érzésem volt, mintha egy ígéretet tett volna neki, de ez egyáltalán nem tetszett. Russel nem ihat embervért, neki más életet – vagyis létet – szántam, mint amilyet Gianna mellett élhetett volna.

- A miénk – bólintott Russel ellágyult arccal.

Legszívesebben félrefordítottam volna a fejemet, hogy ne is lássam a csókot, amit váltanak, de a gyerekeim védelme érdekében ezt nem tehettem meg – még akkor sem, ha rajtam kívül még hat óvó szempár figyelt rájuk.

Mikor Russel végre elengedte a vámpírnőt, Edwardék megragadták. Az őrjöngés hirtelen kezdődött minden átmenet nélkül. Russel az egyik pillanatban még nyugodtnak tűnt, a következőben pedig már üvöltve próbált kiszabadulni az őt szorító kezek közül. Már nem viselt meg annyira a látvány – talán, hozzászoktam a napok során, de az is lehet, hogy csak túl sok ennél megrázóbb gondom is akadt.

- Koncentrálj, és törölj minden emléket a fejéből, amely veszélyes ránk nézve! – A menetrend ugyanaz volt, mint mindig. Isis sikeresen a hatalma alá vonta Russelt, aztán kiadta a parancsot. A feszültség szinte kézzelfogható volt – mind lélegzet-visszafojtva követtük az eseményeket, várva, hogy vajon sikerrel jár-e a tervünk, vagy már az első lépésnél elbukunk.

Russel Gianna felé fordult, és megérintette a vállát. Egy másodpercig csak néztek egymásra, aztán a férfiarc izmai megfeszültek. A vámpírnő szeme tágra nyílt, és legalább olyan kábultnak látszott, amilyenek Isis „áldozatai” szoktak lenni.

Idegesen kaparásztam a mancsommal a földet, mert külső szemlélőként fogalmam sem volt róla, hogy Russel hogy halad. Semmi jele nem volt annak, hogy sikerült-e törölnie az emlékeket, vagy hogy bekerültek-e a helyükre a megfelelő új emlékek, amelyek azt mutatták Arónak, amit mi szerettünk volna, hogy lásson.

Öt perc is eltelt már a belső órám szerint, mire Russel végre megmozdult. Pislantott egyet, aztán elengedte Giannát és Isis felé fordult. Gianna kábultan rázkódott meg.

- Sikerült? – tette fel a kérdést izgatottan Isis.

- Igen – bólintott Russel. Halk sóhaj szakadt fel mindenki ajkáról.

Carlisle és Rosalie Giannához léptek, és a karjait megragadva rohanni kezdtek vele az erdő felé, hogy biztonságos terepre vigyék, míg magához nem tér teljesen a zavarodottságából. Nem láthatta többé ezt a helyet, sem Russelt, minket vagy a farkasokat. Azt kellett hinnie, hogy figyelt, tanulmányozott minket, ahogyan Aro is parancsolta, aztán elvesztette a fejét, megharapta Russelt, mi pedig közöltük vele, hogy azonnal vissza kell mennie Volterrába, ha nem akarja, hogy a farkasok végezzenek vele.

- Ügyes voltál, köszönöm – mosolyodott el Isis, aztán az apjára pillantott.

Ennyi volt? – kérdeztem pár pillanat múlva, mikor Russel már ismét a barlangban volt.

- Igen. Belenéztem Gianna elméjébe, és nem találtam ott olyan gondolatot, amely bajt hozhatna ránk – sétált Edward mellém. – Apámék most visszaküldik Volterrába – nézett az erdő felé elkomoruló tekintettel.

Most akkor hazamegyünk? – Motyogtam inkább magamnak a kérdést, mint Edwardnak. Furcsa érzés volt úgy hazasétálni, hogy tudtam, mi vár ránk nem sokára. Mintha ülni egyhelyben, elfecsérelt idő lenne, amit másképp kéne töltenünk. De fogalmam sem volt róla, hogyan…

Edward félrehajtott fejjel fürkészett egy ideig, aztán halványan elmosolyodott.

- Én tudom – simított végig a bundámon. Fogalmam sem volt róla, mit találhatott ki, de az elégedett somolygása megijesztett egy kissé. Pár könnyed lépéssel az éppen visszaérkező Carlisle-hoz sétált, aztán valamit elhadart neki, amire egy bólintást és vállveregetést kapott válaszként.

Mikor leértünk a hegyekből, meglepetten vettem tudomásul, hogy Edward hazafelé vette az irányt – azt hittem, hogy talán, vadászni akar vinni minket kikapcsolódásként -, de nem akartam panaszkodni neki. Így is épp elég bajunk volt, az hogy most semmi kedvem nem volt otthon maradni, egyáltalán nem tartozott a fontos dolgok közé. Csendes elmével követtem őt egészen a házig, ahol levette Edant a hátamról, hogy át tudjak változni.

Nagyot sóhajtva indultam már emberi alakban a veranda felé, mikor Edward megragadta a karomat, és visszahúzott.

- Nem arra! – fordított a garázs irányába. – Elmegyünk – fogta meg Isis és Edan kis kezét is, majd elindult az autók felé.

- Hová? – érdeklődtem kíváncsian.

- Meglepetés – nyitotta ki a saját kocsija hátsó ajtaját. – Fél pillanat, és itt leszek – emelte fel az ujját, aztán elsüvített. Körülbelül két perc múlva megjelent két nagy bőrönddel, aztán egy újabb forduló után három babaülést cipelt ki a házból Esmével a nyomában, aki az öcsémet hozta a karjában.

Edward pillanatok alatt beszerelte a hátsó ülésre a három gyerekhordozót, és mire észbe kaptam, már az anyósülésen ülve figyeltem a mellettünk elszáguldó fákat.

- Most egy pár napon át úgy kell viselkednetek, ahogy a nagybátyátok teszi, rendben? – fordult hátra Edward a gyerekekhez, miközben a kezét a kormányon tartotta.

Régebben a frász kerülgetett volna, de mostanra már hozzászoktam, hogy Edward vezetési technikája, még ha ijesztő is, teljesen biztonságos. Vámpírként nem csak a szemeire, de a fülére és a gondolatolvasó képességére is hagyatkozhatott, és így biztos volt, hogy az úton tudja tartani a kocsit és nem megy neki senkinek, akkor sem, ha épp úgy tűnik, nem figyel az útra.

- Emberek közé megyünk? – döbbentem rá. – Biztos, hogy jó ötlet ez? – aggodalmaskodtam. Az ikrek még sosem jártak sehol, és Juliette-éken kívül más emberekkel még nem is találkoztak.

- Nyugodj meg, mami, jól viselkedünk majd – ígérte Isis.

- Hallottad – vonta meg a vállát Edward. – Különben sem tarthatjuk őket örökké bezárva. Meg kell ismerniük a világot. Félig emberek…

- Tudom, de… - tördeltem az ujjaimat, miközben ki akartam fejteni, hogy a világ mennyire veszélyes lehet rájuk nézve. Aztán rádöbbentem, hogy ez elég furán hangzana a számból azok után, hogy négy nap múlva hová fogjuk vinni őket. – Rendben – adtam meg magam végül. – És mi lesz a vérrel? – jutott eszembe hirtelen.

- Bezacskózva és lefagyasztva hátul a csomagtartóban. Csak egy mikró kell hozzá, és máris kész a friss reggeli – vonta meg a vállát Edward.

Isis elfintorodott egy pillanatra, de aztán mikor rájött, hogy őket nézem, megregulázta a vonásait, és angyali mosoly ült ki a szájára. Eleinte örömmel itták cumisüvegből a lefagyasztott, majd felmelegített vért, de amint megízlelhették a tényleg friss nedű ízét, rögtön elment a kedvük Carlisle zacskós változatától.

- Jó lesz, meglátod – hajolt felém Edward egy csókra. – Csak engedd el magad…

- Igyekszem – dőltem hátra az ülésben, miközben Edward a cd-lejátszó felé nyúlt. Halvány mosoly ült ki az arcomra, mikor meghallottam az a dal, amely az esküvőnkön is szólt, és a hűvös ujjak az enyémek közé csúsztak.

- Fogjuk fel úgy, hogy van pár szabad napunk, amit azzal töltünk, amivel csak akarunk – szorította meg Edward a kezemet finoman.

- Mint egy családi nyaralás? – kérdeztem vissza, erőszakkal száműzve a fejemből a rossz gondolatokat és a kétségeket. Edward elgondolkozva hümmögött.

- Valami olyasmi… - bólintott rá végül.

Lehunytam a szememet, és hagytam, hogy a lágy dallamok olyan emlékek közé sodorjanak, amelyek csak kellemes érzésekkel járnak át.

Négy nap…

36 megjegyzés:

  1. első!!! :D végre! :D mindjárt írok rendes hozzászólást! ;D

    VálaszTörlés
  2. Drága Spirit!
    A fejezet, mint mindig, most is tökéletes volt.
    Ne kételkedj magadban soha, mert nem tudsz olyan alkotni, ami nem tetszene :D

    Hmm, Russellel még mindig fenntartásaim vannak. Szörnyű, ahogy próbál vérhez jutni, a hideg kiráz tőle. Értem én, hogy újszülött, meg minden hasonló, de hogy semmi kontroll nincs benne, csak ha Jasper vagy Isis segít neki? Ez számomra annyira felfoghatatlan. Főleg, ha Giannával embervéren fognak élni... Még a hideg is kiráz.

    Négy nap olyan kevés idő. Már bennem is folyamatosan nő az izgalom, hogy mi lesz Volterrában. Ha bárki meghalna a falkából, vagy a Cullen családból, hát nem is tudom mi lenne vele. Bízva a boldog végben, bele sem gondolok az ilyesféle verziókba.

    Jó ötlet volt a családi nyaralás, talán ott tényleg nyugalmuk lesz egy kicsit.

    Izgatottan várom a folytatást! Sok puszi

    VálaszTörlés
  3. szia ez szupi izis nagyon ügyes de bellát sajnálom talán elveszti a családját újra?
    pusz

    VálaszTörlés
  4. szerintem nem lett rossz! :D sőt! :D nagyon is jó lett! ♥ :D a Most vakard meg a fejedet, mint egy majom! résznél annyira röhögtem! xD látod? ha nem vagy a toppon, akkor is nagyon jókat alkotsz! :D egyébként nagyon jól írtad meg, mert teljesen át lehetett venni az érzéseket! én is ilyen vagyok amúgy! mindig egy dolgon kattogok, és elég nehéz elterelni a figyelmemet. valószínűleg a suli előtt négy nappal eszembe fog jutni ez a dolog :D további jó munkát: Meli

    VálaszTörlés
  5. Eszméletlen jó lett..*-* Áh, még csak ne is gondolj arra, hogy nem lett jó.. Te egyszerűen képtelen vagy rosszat alkotni.. :D Szóval. Nekem is tetszett az a majmos rész.. xD Meg amikor Isa meg Edward zuhanyoztak, és Isa kiborult.. Ott úgy sajnáltam.. Jaj, annyira jól megírtad. Teljesen a helyébe tudtam képzelni magam..*-* És Russel, mint vámpír.. Én bírtam eddig, de most ez az őrjöngős verzió nem jön be. :S Remélem nem kell majd csalódnom benne.:| És atyaég, négy nap.*o* Előre félek. Már amióta szóba jött, hogy mennek Volterrába, folyamatosan azon kattogok, hogy mi lesz. Mert bennem van egyrészről, hogy mégiscsak a Cullen-család az, amiről ez az egész szól, meg hát a falka is.. Nélkülül már nem is lenne ugyanaz, meg ilyenek.. Szóval próbálom meggyőzni magam, hogy senki nem halhat meg, de nem tudom.. Az tuti, hogy ha valakit elvesztünk, én velük fogok gyászolni.. Viszont, ha nyernek - amit remélek -, akkor tök jó lesz látni, hogy Cullenék az 'Új Volutri' (csak sokkal jobb kiadásban. :D). Lehet, hogy már egy régebbi fejezetnél írtam, nem tudom, de még régebben eszembe jutott, hogy milyen lenne, aha valaki megírná, hogy Cullenék a 'Volturi' és erre jön ez a helyzet, és majd meghalok az izgalomtól meg a kiváncsiságtól.. Áh.. Kész vagyok. Szerintem ma sem alszom. xD Ja, és hát a családi vakáció.. :D Jaj, remélem most egy kicsit kikapcsolnak, és boldogok lesznek legalább ebben a négy napban. :) És még mindig tetszik, hogy kicsi Edward nincs elfelejtve. Őt is viszik, és jaj, olyan jó. :) Amúgy suli előtt négy nappal szerintem nekem is eszembe fog jutni ahogy magamat ismerem.. :'D Egyszer ottaludtam egyik barátnőmnél, és folyamatosan mindenben a 4-est láttuk.. Hát mostmár duplán kísérteni fog.. :'D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  6. Szia Spirit!
    Nagyon jó lett a rész, nem kell szabadkoznod. :)
    A Russel-es gyakrolós részek mindig nagyon izgalmasak és olyan élethűen visszaadod, hogy mi is teljesen átéljük Isabella aggodalmát. Főleg, amikor már nem csak próba, hanem "éles" a helyzet...
    Nagyon jó ötlet Alice látomásában a temetés miatt bezárt kisbolt, hogy ebből tudják, hogy hány nap van még hátra. :D
    Ú, nagyon várom már, hogy mi lesz Volterrában, érződik, hogy egyre közelebb a végkifejlet... Jó ötlet Edwardtól, hogy kicsit megpróbálja kikapcsolódásra bírni Isabellát, kíváncsi vagyok, hogy mit talált ki és hogy Isa meg fog-e tudni feledkezni az őket fenyegető dolgokról...
    Puszi:
    Kata

    VálaszTörlés
  7. Drága Spirit!
    Régóta nem írtam kommentet, kicsit eltunyultam, na de most klaviatúrát ragadok, hogy megosszam borzalmas előérzetemet. Van egy olyan érzésem, hogy valakit el fogunk veszíteni, mivel egy Volturi elleni támadást nem lehet áldozatok nélkül véghez vinni. Kivéve, ha minden hajszálpontosan úgy alakul, ahogyan Jasper eltervezi. De miért érzem azt, hogy valami mégsem fog sikerülni? Természetesen bízom benned, hogy ügyesen oldod meg a dolgokat, reménykedem, hogy mégsincs igazam, hiszen akkor nem lehetne a történet címe: A jelen boldogsága. :) Nagyon izgatottan, teli félelemmel várom a következő részeket! :)

    Puszi, Fanee

    S megkockáztatom kimondani, én Team Russel lettem, bárki bármit mondd. :D Persze nem azért, mert bántani akarja a kicsiket, vagy megzabolázhatatlan, de most nézzetek rá. Egyről a kettőre lett vámpír, nehéz lehet neki igazodni a dolgokhoz, de akkor is, nekem ő lett az egyik kedvenc karakterem, s tudom, hogy Spirit megtesi nekünk azt a lépést, amitől Russelnek nem kell embervért innia. :)

    VálaszTörlés
  8. Szia csaj!

    Nem vagy a toppon, nem vagy a toppon, de mégis egy jó kis fejezetet tudtál összehozni. :)

    Mondjuk kicsit letargikus volt az igaz, de ehhez a fejezethez ez illett, szóval ezt megértem.

    Nem tudok most többet mondani, várom a következőt, és remélem nem akarsz gyorsan túllépni azon a három napon, hanem szépen leírod nekünk. Én legalábbis szívesen olvasnám. :)

    Pihenj és gondolj szép dolgokra. ;)

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok!
    Nekem is tetszett a rész! :)
    Kedves írónőnk, úgy látszik neked annyira megy ez az írás dolog, hogy még ha úgy érzed nem vagy toppon, akkor is jókat tudsz írni! :)
    puszi
    Edina

    VálaszTörlés
  10. SZIA!
    Úgy jó ahogy van!Nem tudsz Te rosszat írni.
    Szegény Isa.Nagyon sajnálom,micsoda feszültségekkel teli napokat kell átélnie.
    De irigylem is hiszen,akinek ilyen fantasztikus gyerekei és férje van,annak sokkal könnyebb szembe nézni és megoldani a gondokat.
    Én még mindig kételkedek Russelbe.Sok gondot fog Ő még okozni és ebbe a Volterai támadásba sem hiszek.
    Győzz meg minél előbb!
    KÖSZI!zsuzsa

    VálaszTörlés
  11. Ez egyszerűen mesés volt!!! Köszönöm ezt az élményt:))

    VálaszTörlés
  12. Szia,szerintem nagyon szuper lett.Nagyon várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  13. Szia Spirit! Hát azt sem tudom mit mondjak, kaptál már tőlem negatívat hát most itt a tökéletesen pozitív:D gyakran kéne nem a toppon lenned ha ilyen jó fejezeteket írsz. Nem figyeltem, de nekem hosszabbnak tűnt.Imádom Giannát, nagyon jó volt. Isabella viszont halálosan idegesít :D Olyan hülye gondolatai vannak, egyik percben még utálja Russelt és nem tudja megbocsájtani hogy a gyerekeire akar támadni, a másikban pedig azt akarja hogy Cullenékhez csatlakozzon. Ez hülye??! Vágom én hogy össze van zavarodva, de mimlyen önző már...Nem adja meg a saját választást neki. Ez kicsit olyan mint Edward mikor elhagyta Carlisle-t a novelládban (Istent játszva?). Jó volt hogy Isabella kiborult viszont, és csak Edwardot akarta, az oylan...homályosan tökéletes volt, mint az eredeti Breaking Down nászéjszaka jelenet. Az Ikrek..nincs mit mondanom nem igazán kedvelem őket, vagyis...de, kedvelem őket..csak olyanok mint a felnőttek. Mellesleg most kb hogy néznek ki? Mint a totyoogók?Tudom hogy értelmesebbek de Isabellának mutatnia kéne hogy ő egy felnőtt, és magabiztos, nema gyerekeinek nyugtatni..őrület..Viszont szuper ötlet a családi vakáció, kiváncsi vagyok az ikrek reakcióira a külvilágra :D Jó volt, nagyon tetszett, pussz Lin

    VálaszTörlés
  14. Szia!
    Ezt akartam kérdezni,hogy nem akarsz-e adni nekik egy kis családi nyugalmat.Belelátsz a fejembe.:D Dettó erre gondoltam.:D Kíváncsi vagyok mit hoz össze Edward. Jasper terve szerintem tökéletes.Alig várom,hogy megvalósuljon.Bár félek is mert akkor nemsokára vége a történetnek.És nem akarom,hogy vége legyen.Annyira szeretem.
    A kicsik tündériek.Csak Edan picit szótlan nekem.Ráadásul Edwarddal még nem hallottam sosem beszélgetni.Jaj alig várom ezt a négy napot.Isis aranyos volt ahogy örömet okozott Emmettnek.:D :D Orsi

    VálaszTörlés
  15. Szia Spirit
    Tudod én nagy rajongód voltam, igen nagyon nagy... de mostanában amiket írsz csinálsz egyeltalán nem a régi blogger spiritre vall.

    A történetbe annyira nem akarok belefolyni, de míg régen nem csak heti egy friss volt most csak ennyi van. Régen nem siettél ennyire a storyval... voltak lassabb semmit nem mondó fejezetek. Én szerettem ezeket mert voltak benne poénok de mégis előkészítettte a történést, most szaladsz de nem tudom miért

    Állandó pályázatokkal és mindennel kapcsolatban annyit hogy ez hát nagyon egyértelmú dolog hogy kicsikarj belőlünk ötleteket... persze jó ötlet meg minden, de a novella pályázaton is csak a Tough Girl nyert... erről ennyit.

    És hát a kiscicusok meg a kutyusok nagyon édesek de mi köze van a bloghoz?

    el tudom képzelni hogy milyen nagy dolog hogy ki adják a könyvet, de akkor sem kellene elhanyagolni a rajongóidat akik hát ennyire támogatnak.

    Eliz

    VálaszTörlés
  16. Eliz: Én nem hiszem, hogy elhanyagolnálak titeket, sőt. Igen, heti egy friss van A jelen boldogságából, de közben mellette ott van a Démoni érintés, az Edward szemszög és Leah története is. Szóval, valójában általában heti 2 friss is van, csak nem A jelen boldogságából. Egyébként, most volt 3 olyan fejezet, ami tele volt családi, nyugis jelenetekkel. :) És nem hiszem, hogy sietnék, pont hogy egy csomó mindenről azt mondtátok, hogy elhúzom... :D Az esküvő is 3 fejezet volt, a családi-gyerekes részekből is nagyon-nagyon sok van, és már fejezetek óta csak tervezgetnek. Én pont azt érzem, hogy van, amit nagyon elhúztam már... :D Főleg, hogy már a 31. fejezetnél tartok, és az előző két könyv kb. ennyi volt összesen, A jelen boldogságából pedig még hátra van egy jó pár fejezet. :)
    A pályázaton egyébként, nem csak a Tough Girl nyert. 2 győztesnek semmi köze nem volt a pesti lányokhoz, arról meg nem tehetek, hogy ők ennyire jól írnak. Nem azért győzött a 2 Tough girl a 4 nyertesből, mert ismerem őket, hanem azért, mert az övék volt a legjobb pályamű. Ha elolvasod őket, magad is rájössz. :)
    A kiscicák, kiskutyák miért vannak kint? Mert törődöm az olvasóimmal, és ha megkérnek valamire, akkor segítek nekik. :) Ha megtehetem, hogy segítek, miért ne tenném? Szerintem, a törődés ezt is jelenti. :)
    Egyébként, heti egy A jelen boldogsága fejezetnél akkor sem lenne több, ha nem adnák ki a könyvemet, mert most már más az életem, mint amikor elkezdtem írni a történetet. Akkor volt időm heti több frissre is, most nincs. Nem a könyvem kiadása miatt csak. :)
    A pályázatok miért lennének ötletelés miatt? Nem értem... Mármint, pl. a mostani pályázat... Ha az Árnyékvilághoz, mint a könyvemhez kértem volna valamit, akkor azt mondom, hogy igen, ötleteket kerestem ehhez meg ahhoz, de csak a jelige ez. Lehetett volna akár Napsütés is, kb. annyi köze lenne a pályaműveknek a könyvemhez, mivel még senki sem olvasta. Ha kapok egy szobrot, az milyen ötletben segít nekem?
    Vannak olyan pályázatok, amik igen, segítségképpen vannak, de ezeknél megmondom, hogy igen, emiatt fontos, mint pl. van egy reklámmal kapcsolatos játékom a kluboldalon, de minden résztvevő tudja, hogy ez a játék mellett a reklám miatt is fontos.
    Nem értem, hogy a viselkedésemben mit találsz másnak. Esküszöm, hogy nem. Talán, annyi változott, hogy több mindent csinálok, de a legtöbb dolgot csak azért, hogy nektek meglepetést, örömet okozzak, és a többség úgy látom, hogy szereti is az ilyesmit. :)
    Én ugyanaz az átlagos lány vagyok, aki eddig is voltam. Az, hogy kiadják a könyvemet semmin nem változtatott. Továbbra is írom a történeteket nektek a netre, ahogyan eddig, és nem is tervezem abbahagyni, pedig rengeteg időmet és energiámat erre fordítom, egyfelől, mert szeretem csinálni, akkor is, ha kemény munka, másfelől, mert tudom, hogy örültök a fejezeteknek. Továbbra is lesznek pályázatok és játékok, ahogy mindig is voltak, már azelőtt is, hogy a könyvem egyáltalán megírtam volna. Továbbra is segítek mindenkinek, amiben tudok (ha kell magándolgokban is, minthogy valaki a cicáját nem tudja hová tenni, de az utcára sem akarja dobni, ezért gazdit keres), mert szerintem, ez jelenti a szeretetet és a törődést, és szerves része annak, amit az olvasóim iránt érzek. :)
    Ha tiszta szívvel és rosszindulat nélkül gondolod azt, amit, megértem, de akkor teljesen félre ismersz. És ezt sajnálnám.

    VálaszTörlés
  17. Hát igen köszönöm hogy válaszoltál. Komolyan gondolom amit leírtam, de nem bántásból tettem.
    Lenne egy megjegyzésem Leah történetével kapcsolatban. Leírtad, hogyan tudott bevésődni egy lányba Leah. Hát nem tudom. De az szerintem hogy Leah utálja a vámpírokat, mert a bevésődés nem kíván meg semmi féle érzést. Egyszerűen csak megtörténik. És hát találkozik vámpírokkal.

    A magyarázat, hogyan lehet gyerekük hát egyszerűen nevetséges. Már bocsánat. De ha még jól tudom. akkor a gyerekhez. Kell egy Nő és egy Férfi. Persze halad a tudomány, de ha ki és beteszik a petesejtet akkor sem tudnak összehozni egy gyereket, amiben mind aketten benne vannak...

    Szerintem képtelenség... persze ma már világi nézeteket vall mindenki. És nekem sincs velük semmi bajom, de ez a magyarázat....

    Elíz

    VálaszTörlés
  18. Szerintem, a magyarázat megállja a helyét, de mivel a farkasság és a bevésődés nincs megmagyarázva az eredeti történetekben, ezért bárhogy lehet gondolni, és bárhogy lehet magyarázni a dolgokat. Épp ezért klassz ilyen elméleteket kitalálni, mert pro és kontra lehet érveket találni logikusan. Egyesek elfogadják az adott elméletet, míg mások nem. Ők vagy alternatív történetként olvassák ilyenkor tovább az adott történetet, vagy úgy döntenek, hogy nem érdekli őket, ez már egyéni döntés. :) Én ezt az elméletet találtam ki, szerintem, logikus, aki szintén így gondolja, elfogadja, aki nem, az nem. Nem az elméletet kell igazából szeretni vagy nem szeretni, hanem a történetet, mert végül is, az a lényeg. A magyarázat csak egy plusz érdekesség. :)

    VálaszTörlés
  19. Megkérdezhetem, hogy mikor jön az új fejezet? Bocsi, ha türelmetlen vagyok, de úgy kikapcsol ha olvashatok, főleg a Te fic-edet.
    Köszi előre is!
    :)

    VálaszTörlés
  20. Elkezdtem már írni, de csak holnap délutánra lesz kész. Viszont, addig ha érdekel, és még nem olvastad, akkor kukkants bele a Démoni érintésbe, hátha az is tetszik... :)

    VálaszTörlés
  21. Ok, már gondoltam rá egyébként is, csak nem akarom keverni a történeteket, mert idő közben elkezdtem újra olvasni a BD-t is,...
    De mindenképpen el fogom olvasni, mert kíváncsi vagyok rá! :)
    Köszi a gyors választ!:)

    VálaszTörlés
  22. Szia!

    Már régóta rátaláltam a ficedre, és olvasom egy ideje. Gratulálok ehhez is és a kiadandó könyvedhez is!
    Bocsi, hogy itt írom, de nem lennél benne egy linkcserében?

    VálaszTörlés
  23. Szióka!

    Nagyon jó a két új szereplő, sőt, a sok új, nem tervezed véletlenül, hogy Gianáról és a gyerekekről is teszel fel képet? Kíváncsi lennék hogyan képzeled el őket!:)

    VálaszTörlés
  24. Igen, én is kíváncsi lennék rájuk képeken is. :)

    VálaszTörlés
  25. Üstökös: Persze, szívesen cserélek. :) Még ma kiteszem a linkedet. :) És köszönöm. :)

    Névtelen, Edi26: De, szeretnék képeket róluk, próbáltam is már keresni, csak nagyon nehéz cuki, vörös kisfiúról képet találni. :D De a nyári találkozó után keresek végre róluk képeket, csak addig nem nagyon van időm a google-n kutatni. :)

    VálaszTörlés
  26. Szia!
    Ha már a kíváncsiságról van szó, akkor én is beállnék a sorba! :)
    Én kíváncsi lennék, hogy hoznál össze egy Gianna-Russel novellát, vagy pillanatképes írást! Ugye gondolkoztál már ilyenen???? :) ;)
    Puszi! Márti

    VálaszTörlés
  27. Szia!
    Találtam egy édes, mosolygós vörös kisfiút! Hová linkeljem, hogy megkukkolhasd? Persze csak ha érdekel!
    Márti

    VálaszTörlés
  28. Márti: Igen, gondolkoztam már Russel/Gianna novellán, csak sosincs időm megírni. :D De majd egyszer... :)
    Ide linkelheted a képet. :)

    VálaszTörlés
  29. Ez jó hír! Rád megéri várni! :)
    A képek egy magyar családi blogon vannak:

    http://ligyu.freeblog.hu/archives/2008/05/

    Bár én nem ilyennek képzelem, de csak őt találtam! Majd még nézelődöm, ha lesz időm! :)
    Márti

    VálaszTörlés
  30. Márti: Nagyon édesek a képek, de én sem ilyennek képzeltem a Edant. : /

    VálaszTörlés
  31. Egypár képet énis találtam, akik esélyesek lehetnek Edan-nek:)
    Hátha tetszik vmelyik.
    Szerintem tök kis cukik:D

    http://www.shutterstock.com/pic-48080524/stock-photo-little-boy-with-red-hair.html
    http://www.shutterstock.com/pic-48080530/stock-photo-little-boy-with-red-hair-under-a-terry-towel.html
    http://www.shutterstock.com/pic-17926162/stock-photo-little-boy-with-red-hair-emotions.html

    Maycsi

    VálaszTörlés
  32. Maycsi: Ohh, ez a kisfiú a legtökéletesebb Edan! *-* Nagyon édes! :)

    VálaszTörlés
  33. Köszi, nem is gondoltam h vkinek tetszeni fog (rajtam kívül:D)
    Maycsi

    VálaszTörlés
  34. Jaj, mindegyik kisfiú nagyon édes. :D Köszönöm a képeket mindkettőtöknek. :)

    VálaszTörlés
  35. Maycsi: Nagyon édes pici fiú! Inkább így képzelem el én is!
    Adri: Szívesen! Bármikor, bármiben ha kell segítség szólj bátran! Ez a minimum azokért a szép pillanatokért cserébe amiket Te adsz nekünk! :)
    Márti

    VálaszTörlés
  36. Igen, a második kisfiú nagyon aranyos.
    Kislánynak pedig ha vörös hajú lenne ajánlanám a pici lányomat, de ő barna. Bár ha valaki ért a képek variálásához, akkor ...

    itt egy kép róla:
    http://www.facebook.com/group.php?gid=127912600569915&v=wall#!/photo.php?pid=236212&id=100000628474807&ref=fbx_album

    VálaszTörlés