II. Nyári Olvasói Találkozó összefoglalók és képek

Fummie beszámolóját érdemes elolvasni, mert vicces lett, én jót nevetgéltem rajta. :D A képeknek még csak egy részét sikerült feltöltenem, de később az összeset felteszem majd. :) Az én beszámolóm nem lett olyan vicces, mint Fummie-é, de hát, ez van... :D



Saját beszámolóm:


Megint jóval a három nap előtt kell kezdenem a mesémet, mert Szandinak, Timinek, Gabinak és nekem ez már hetekkel ezelőtt elkezdődött. Készültünk, ajándékokat gyártottunk (a munka nagy része Timire és Gabira hárult, úgyhogy ezer hála és köszönet nekik!), rohangáltunk, tervezgettünk, és emiatt sajnos, nem volt túl sok szabadidőnk. Én azt hiszem, most jöttem rá, hogy kik az igazi barátaim. Nagyon köszönöm nekik a támogatást, a türelmet, a segítőkészséget. Hihetetlenek vagytok, de komolyan, és nagyon szeretlek titeket, még ha ezt néha nincs is időm kimutatni. Ígérem, hogy mikor viszont van időm, duplán kimutatom majd. :)

Szóval, miután rájöttünk, hogy mit is szeretnénk ajándékként összehozni, Szandinál összeültünk egy megbeszélésre. Amíg Timire és Gabira vártunk, segítettem főzni Szandinak (isteni húst és krumplit csinált, de komolyan, nyamm…), aztán mikor megérkeztek, elkezdtük megbeszélni, ki, mit, hogyan, mikor stb. Nagyon sokat segítettek nekem, később majd leírom, milyen ajándékokat kaptak a találkozó résztvevői, és akkor láthatjátok, hogy mennyit dolgoztak. :) Két dolgot megígértem már ott, hogy leírok a blogomra, mert vicces volt. :D Az egyik, hogy betűtípust kerestünk, ami jellemezni fogja majd az Árnyékvilágot, ahogyan a Twilightnak is volt saját betűtípusa, és mikor a legálisan letölthető betűk között keresgéltünk, Gabi folyton minden érdekes betűtípusnál külön beírta, hogy Spirit Bliss Árnyékvilág, ami hát, macerás volt. :D Az utolsó betűtípusnál jöttünk rá, hogy hogyan lehetett volna megoldani azt, hogy csak egyszer kelljen beírnia a nevet és címet, és az összes betűtípussal kidobja. :D Épp időben, ugye? :D
A másik, hogy úgy volt, lesz városjárós játék is a találkozón, amit Gabi elnevezett Twifutásnak (tájfutás helyett). :D

Szóval, megvolt a megbeszélés, jött a munka. Timi és Gabi tényleg hosszú napokat dolgoztak, és a munkájuk tökéletes, gyönyörű és profi lett. Egyszerűen zseniálisak, de komolyan! Az pedig, hogy teljesen ingyen napokat áldoznak az életükből rám… Én nem is tudom, hogy hálálhatnám meg nekik. Pedig Timivel csak párszor találkoztam, és mégis önzetlenül segít. És Szandi egész családja ilyen, nekem nagyon-nagyon szimpatikusak, beleszámítva Szandi párját és a családját is, bár ők nem vérrokonai Szandinak. De mégis Szandi párjának a tesója mailt küld, ha talál valami írói pályázatot, pedig csak egyszer találkoztam vele élőben, Szandi párja pedig mindig elnézi nekünk, ha valami Twilightos vagy a saját írásaimmal kapcsolatos őrültségbe rángatom bele Szandit. :D Szóval, náluk önzetlenebb, segítőkészebb, kedvesebb családdal még nem találkoztam. :)

A hosszú napok és hetek munkája most csütörtökön ért véget. Ez egy elég érdekes nap volt… A főajándékkal aznap délután fél 1-kor készültünk el, aztán rohanás a nyomdába. Megjegyzem, megint Szandi párja volt az, aki segített nekem a főajándék pendrive-ra töltésével, valami Gabi párja autóval fuvarozott minket. Szóval, mindkét fiú hozzájárult a találkozómhoz, amit nagyon-nagyon köszönök nekik! :)

A nyomdában viszont, rossz hír várt minket. :-/ Közölték, hogy most sok a dolguk, és nem tudják még aznap kinyomtatni az ajándékot, majd csak jövő héten. :-/ Szegény Timi hangján, mikor telefonon elmondtam neki, hallottam, hogy el van kámpicsorodva, mert tényleg gőzerővel dolgozott a főajándékon. De végül is, nem lehet minden tökéletes, és megoldottuk azért a dolgot, mint később majd olvashatjátok. :)

Ezzel szemben ki tudtuk nyomtatni a Gabi által készített könyvjelzőket az Árnyékvilághoz. Annyira gyönyörűek lettek! :D Valamint, nyomtattunk A múlt árnyaihoz készült könyvjelzőket és órarendeket is ajándékba. :)

Csütörtökön hulla voltam már, mire hazaértem a nyomdából, pihentem egy órácskát, aztán mentem vissza a városba, mert Aranymag, az egyik olvasóm egy másik esemény miatt éppen Pécsett volt, viszont, sajnos, nem tudott maradni a találkozóra, de mindenképpen meg szerettük volna ismerni egymást személyesen is. Sajnos, erre csak egy fél óránk jutott, mert haza kellett mennem még takarítani és egyéb utolsó simításokat elvégezni a találkozó előtt, de nagyon örülök, hogy találkozhattam vele. :) Kaptam tőle az Árnyékvilághoz borítóterveket megfestve. :D Nagyon klasszak lettek! :D Szóval, beszélgettünk egy keveset, aztán hazajöttem.

A pénteket úgy kezdtük, hogy délelőtt átmentünk Gabihoz, mert nála főztük meg a chilis babot, ami a találkozó résztvevőinek készült szombati ebédként. Igazából, én és Szandi nem sokat csináltunk, Gabinak köszönhető, hogy nagyon finom ebédünk lett. Valamint az is, hogy teljesen ingyen ebédelhettünk, mert Gabi vette meg az alapanyagokat hozzájárulásként a találkozóra. Pedig ő sajnos, el sem tudott jönni, mert a hétvégén esküvőre volt hivatalos. Hát, nem nekem vannak a legjobb, legönzetlenebb barátaim? Tudom, hogy ezt fentebb már elmondtam, de újra és újra meghatódom, ahogy sorolom, mennyi mindent tettek értem. Hihetetlen. Ha több hozzájuk hasonló ember lenne a világon, akkor sokkal szebb lenne minden. :)

Szóval, főzőcskéztünk, közben Szandi és Gabi felvagdosta a könyvjelzőket és órarendeket, én pedig kipróbáltam rajtuk a tali egyik játékát. :D

Mikor elkészült az ebéd, egy hatalmas bödönben vittük haza. És megint csak egy újabb önzetlen cselekedet… :) Gabi párja rendőr és éjszakás volt éppen, de Gabi felkeltette, hogy a hatalmas bödönt ne busszal kelljen hazacipelnünk. Gabi párja pedig szó nélkül és nagyon kedvesen el is fuvarozott minket haza az étellel együtt. Nagyon-nagyon köszönöm neki, és bocsánat azért, hogy pár csepp chilis bab az autó hátsó ülésére cseppent. :-/

Ezek után még gyorsan elvégeztünk Szandival pár utolsó simítást a játékokon, aztán mentünk is az érkező emberkékért. :) Először a pestiek jöttek meg együtt (Zsuzsa, Fummie, Reni, Truska, Kisildikó és Melinda), vonattal. Kicsit késett a vonat, de ezt már megszoktuk. :D Olyan jó volt a régi arcokat újra látni, az újakat pedig megismerni. :) Mintha nem is egy év telt volna el, hanem csak pár hete lett volna az első találkozó. A hangulat azonnal megint családias lett, úgy örültem neki, hogy semmi sem változott. Annyira jó, hogy vannak emberek, akik hiába élnek távol tőlünk, hiába tudunk csak fél évente beszélni egymással és évente találkozni, mégis a barátaink. És nem csak haverok, hanem tényleg barátok. És az új emberkék is olyan hamar megtalálták a helyüket, egy cseppet sem lehetett érezni, hogy kilógnának a sorból. :)

Még a vasútállomáson csatlakozott hozzánk két pécsi és egy komlói lányzó (Elena, Lyly és Vivi), aztán átsétáltunk a távolsági buszokhoz Vikiért, Esztiért és Ágiért. Jaj, őket is olyan jó volt viszontlátni. :D Ági levágatta a haját és olyan kis puhák a tincsei, mindenki az ő fejét birizgálta folyton. :D És Ági és Eszter még mindig olyan kis picikék és cukik. :D Viki pedig… Azt hiszem, a távolság ellenére mi igazi rokonlelkek vagyunk és a tanítás iránti szenvedélyünk is plusz kötelék. :)

Ezután elindultunk hazafelé, hogy a messziről jövők lepakolhassák hatalmas csomagjaikat. A buszmegállóban egy galamb fentről közölte velem egy bizonyos módon, hogy szerencsés leszek, és be is jött, mert ez a három nap tele volt olyan dolgokkal, amiket sosem fogok elfelejteni. :D

Szóval, hazacipekedtünk, és mikor feljöttünk a szobámba lepakolni, kiderült, hogy kapok gyönyörű ajándékokat. :) Zsuzsa olyan édes volt, ahogy izgult, hogy tetszeni fog-e nekem, amit hozott, pedig nem lehet nem imádni az ajándékait. :D A főajándék egy nyaklánc volt, melynek a medáljára Rob arcképe van gravíroztatva. :D Mikor megláttam, hát, kijött belőlem a fangirl. :D Annyira imádom azt a medált, és nagyon-nagyon köszönöm! <3 Igaz, a medálhoz tartozó képeslapot csak amolyan mellékletnek szánta, de mivel azon meg Edward van rajta, így számomra az is hatalmas ajándék. :D Viki pedig egy kézzel készített, gyönyörű fotóalbumot hozott nekem, amibe bele tudom tenni majd a találkozó képeit. :) Valamint, mivel remélhetőleg nem sokára tanítani kezdek (utólagos megjegyzés: mégsem, mert nem kaptam meg a munkát, szipp…), kaptam tőle egy olyan tollat, amivel ő is javítani szokta a dolgozatokat az iskolában. :) Remélem, hogy lesz lehetőségem használni nekem is dolgozatjavításnál. :) Ezen kívül, kaptam tőle egy kulcstartót, amelybe belegravíroztatta az írói nevem monogramját, S. B. :) Nagyon szépen köszönöm! <3

Zsuzsa egyébként még hozott egy hatalmas (de tényleg hatalmas) doboznyi pogácsát is, amelyet az egyik barátnője sütött nekünk ajándékba, és ami nagyon-nagyon finom volt! Nyamm… :) Én két napig azon éltem. :D Köszönjük szépen Zsuzsa barátnőjének a finomságot! :)

Szóval, a cuccok lepakolása után fogtuk a pogácsa egy részét, pár üvegnyi üdítőt és ásványvizet, aztán lementünk a házunk melletti kis parkba. Most lett felújítva, és gyönyörű. Van szökőkút, padok, asztalok, minden, ami kell. :)

A parkban először beszélgettünk, fotózkodtunk, aztán pedig játszottunk egy kicsikét. Mivel az Árnyékvilág a sztárok világában játszódik, ezért csináltunk egy személyiségtesztet, amiből kiderült, hogy ki lenne jó színésznek és ki az, aki inkább nézőtípus. A legtöbben nem rendelkeztek színészszemélyiséggel a csoportból. :D

Ezután odaadtam a könyvjelzőket, amelyeket Gabi készített az Árnyékvilághoz. Gyönyörűek lettek nagyon, imádom őket! :D Aztán mire észbe kaptam már autogramokat osztogattam. :D Annyi könyvjelzőt kellett aláírnom, hogy a végén már nem éreztem az kezemet. Nem tudom, hogy a híres emberek hogy bírják ezt anélkül, hogy leszakadna a karjuk. :D A többiek viszont jót nevettek rajtam. :D

Végül, mivel mind fáradtak voltunk, ezért hazajöttünk pihenni. A pécsi és komlói lányok a saját otthonukba, Reni, Truska, Kisildikó, Eszter és Ági Szandihoz mentek, Fummie, Zsuzsa, Melinda és Viki pedig hozzám. Hogy a másik csapat mit csinált éjjel, azt nem tudom, majd az ő élménybeszámolójukból kiderül, mi először lefeküdtünk aludni, aztán a sötétben még beszélgettünk, kiderült, hogy Viki még nem látta az Eclipse-t, mire Melinda szólt, hogy neki megvan laptopon a film, erre mind felélénkültünk, hogy akkor most azonnal meg kell néznünk. :D Igaz, hogy félig bele-bele aludtunk a filmbe (én tíz percet szundítottam át belőle, de mikor jött az ágyon csókolózós, lánykérős jelenet, nem is tudom, miért, felébredtem :D ), de végül is megnéztük végig, csak a csípőtoszásról maradtunk le, mert Zsuzsa későn szólt, hogy figyeljünk. :D Ez egy külön történet… Zsuzsa észrevette még otthon, hogy az Eclipse végén Rob kiesve az Edward szerepből magához húzza Kristent, és előre nyomja a csípőjét, ahogyan az ember úgy alapból a párjával tenné, ha ölelkeznek éppen és vonzódik hozzá. De nem volt biztos benne, hogy jól látja-e vagy csak beleképzeli a dolgot, ezért kíváncsi volt a véleményünkre. De erről majd még később… :D

Filmnézés után aludtunk egyet, aztán reggel Szandi és a többség elmentek várost nézni, én pedig maradtam itthon azokkal, akiknek nem volt kedvük mászkálni. Eredetileg városjárós játékot is terveztünk, de sajnos, én egészségügyi okok miatt nem tudtam volna részt venni az egész napos mászkáláson, így ez elmaradt. De Szandi nagyon szerette volna megmutatni a várost a többieknek, úgyhogy kaptak 2-3 szabad órát erre. :)

Truska, Kisildikó és Viki maradtak itthon velem. Először beszélgettünk mindenféléről, könyvekről, filmekről, ficekről, aztán felolvastam nekik az új Leah-s ficem eddig meglévő fejezeteit, mert Viki mondta, hogy a HP-s slash-em miatt slash rajongó lett, de femslash-t még sosem olvasott. Ahogy láttam, nagyon tetszett nekik, még a félig elkészült, csak a gépemen meglévő új fejezetet is fel kellett olvasnom. :)

Aztán dél lett, visszajöttek a többiek is a városnézésből, és több turnusban ebédeltünk. Szerintem, mindenkinek nagyon ízlett Gabi chilis babja, volt, aki még repetázott is. :)

Ebéd után lementünk megint a házunk melletti parkba, ahol először beszélgettünk, aztán pedig játszottunk. Múlt évben társasoztunk, most a könyvemhez egy detektívjátékot találtam ki. Igazából, annyiban kötődött csak az Árnyékvilághoz, hogy egy forgatáson játszódott az egész, de maga a játék nagyon klasszul sikerült. Az alaptörténet az volt, hogy Carla Conradot, a híres színésznőt megölték egy filmforgatáson az öltözőjében. Voltak gyanúsítottak, a rendező, a rendező felesége, testvére, a színésznő barátnője, az öltöztető, takarítónő, mindenes fiú, sofőr stb., ezeket a karaktereket ráosztottuk a jelenlévőkre. Voltak nyomok és bizonyítékok is, amelyek közül néhányat mindenki megtudhatott, néhányat pedig csak az, aki szerencsés volt és a történeteimet is olvasta. Minden jól megválaszolt kvízkérdés után kapott az adott ember egy-egy nyomot. A játék lényege az volt, hogy mikor elfogynak a kérdések és a nyomok, akkor mindenki felállítson egy elméletet arról, hogy ki volt a gyilkos, miért és hogyan tette. Ketten eltalálták a gyilkosokat és félig-meddig azt is, hogy miért és hogyan követték el a bűntettet, Reni és Lyly, ők két-két ajándékot kaptak tőlem, a többi résztvevő pedig egyet-egyet (az ajándékok egyébként A múlt árnyai könyvjelzők és órarendek voltak). :) Emellett, aki a játék során a legtöbb kvízkérdésre jó választ adott, az nyerte meg a főajándékot.

A főajándék megint csak az Árnyékvilághoz kapcsolódott. Megírtam könyvként a főszereplőm, Adam Swanson fiktív önéletrajzát, Gabi megcsinálta hozzá félig a borítót, Timi pedig befejezte a borítót, és megszerkesztette az egész könyvet (Az ötlet a miénk, stipi-stopi, jogilag lefoglaltam, mert sokat dolgoztunk rajta! :D ). :) Nagyon-nagyon szép lett, csak hát, a nyomda nem vállalta időben, szóval, átadni sajnos, nem tudtam személyesen. :( De postán majd megkapja a győztes, aki Kisildikó lett. :) Gratulálok neki még egyszer! :) (Utólagos kiegészítés: tegnap mentem a nyomdába a könyvért, és annyira gyönyörű, hogy nem tudom, hogy veszem majd rá magam, hogy elküldjem Kisildikónak. :D)

A játék alatt két dolog történt, amit meg kell említenem. :D Az egyik, Csadorka megszületése. :D Ági az egyik pokrócot maga köré tekerte, hogy védje magát a naptól, és úgy nézett ki, mintha csadorban lenne, ezért elneveztük Csadorkának. :D

A másik, hogy két ismeretlen lányka odajött hozzánk, mert érdekesnek találták a társaságunkat. Adtam nekik könyvjelzőt, mert nagyon érdeklődőek voltak. :)

Az ajándékosztás után következett a felolvasás. Úgy döntöttem, hogy az Árnyékvilág teljes 1. fejezetét megosztom a jelenlévőkkel. :) Szandi olvasta Adam nézőpontját, Freeb pedig Camilláét, mert ők nagyon szépen tudnak olvasni, hangsúlyozni stb., és így legalább tudtam figyelni a többiek reakcióját. Nagyon jó érzés volt látni az érdeklődő tekinteteket, hallani, hogy nevetnek a poénokon és hogy alig várják, hogy végre megjelenjen a könyv, és tovább olvashassák a történetet. Melinda azt mondta, hogy ez egy olyan történet, ami olvastatja magát, és lehetetlenség letenni, és a többiek is egy csomót kérdezgettek, hogy mikor jelenik meg, milyen lesz a borítója, beszéltünk Adamről és a 18 karikás részekről, meg még egy csomó mindenről. :)

A felolvasás után még egy kicsit beszélgettünk, aztán a pécsieknek sajnos, haza kellett menniük, de mi többiek felmentünk Szandihoz és újra megnéztük közösen az Eclipse-t. Végigröhögtük az egészet, nagyon klassz volt, a végén pedig megnéztük a csípőtoszást, és tényleg ott van. :D Azóta Fummie mindenre a toszni szót használja, hihi. :D

Mivel a filmnézésnek éjjel 11-kor volt vége, ezért utána, akik nálam aludtak, visszajöttek velem hozzánk, és lefeküdtünk szundizni.

Másnap reggel korán keltünk, mert Melinda vonatát el kellett érni. Sajnos, pont kicentiztük a dolgot, mert míg a többséggel elmentem betenni a csomagokat a megőrzőbe, addig Melinda és Viki már mentek is a vonathoz. Én nem tudtam, pontosan mennyi az idő, de a sorsnak köszönhetően, engem küldtek a többiek, hogy váltsak fel pénzt ahhoz a fémdobozkához, amibe a csomagokat rakni lehet, és miközben pénzt felváltani mentem, észrevettem, hogy Szandi rohan a két lányzóval a vonat felé. Na, ekkor gondoltam, hogy ajaj, nem lesz időm elköszönni, ezért pénzváltás helyett gyorsan utánuk iramodtam, és még annyira éppen volt lehetőségem, hogy pár integetéssel elbúcsúzzak Melindától és Vikitől.

Ezek után felváltottuk a pénzt Szandival, aztán visszamentünk a többiekhez, akik szomorúan konstatálták, hogy ők egyáltalán nem tudtak elbúcsúzni a távozóktól.

Végül a csomagok terhétől megszabadulva átmentünk az Árkádba. Az úton Viki és Melinda felhívtak minket telefonon, hogy legalább ilyen módon elköszönhessenek tőlünk. :) Aztán történt egy vicces dolog. :D Reni kitalálta, hogy a zebrán csak a fehér csíkokra fog lépni, és végigszökdécselt a csíkokon, aztán mikor átért a másik oldalra, egy ismeretlen járókelő vigyorogva megtapsolta őt. :D Annyira vicces volt. :D Szeretem, mikor az emberek ilyen spontánul vidámak és kedvesek. :) Kár, hogy kevésszer történik ilyesmi, mert egy apró mosoly vagy nevetés is klasszá teszi az ember napját. :)

Elértük végül az Árkádot, bementünk, én, Truska és Zsuzsa elindultunk mosdót keresni, Szandi és a többiek pedig úgy volt, hogy keresnek egy bank automatát, aztán jönnek vissza hozzánk. Hát, az igazság az, hogy nem lepődtem meg, mikor a „mindjárt jövünk visszából” jó pár óra lett. :D Azt sajnáltam, hogy így egy csomó idő elveszett, amit a többiekkel tölthettem volna, és azt is, hogy nem szóltak nekünk, hogy merre vannak, mert lehet, hogy utánuk mentünk volna. Viszont, jól elvoltunk mi többiek is az Árkádban. :) Elena és Lyly is csatlakozott hozzánk pár perc után, beültünk enni egy helyre, és csak beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk. Nagyon klassz volt, mert rólam tudni kell, hogy sosem voltam az a fajta, aki aktívan részt vett volna a társalgásban, de úgy tűnik, hogy csak a megfelelő társaság kell hozzá, mert valahányszor az olvasóimmal vagyok, olyan hamar egymásra tudunk hangolódni, hogy kb. 5 perc után úgy érzem, már nem csak az olvasóim, hanem a barátaim is. :)

Itt történt egy vicces sztori… Beszélgettünk, és szemben ült velem egy férfi a kislányával, akik szintén ettek. A férfi folyton felém nézett, én meg már lehajtott fejjel ültem, mert nem tudtam, miért bámul. :D Aztán egyszer csak odahajolt az asztalunkhoz, és megkérdezte, hogy: Bocsánat, nem te vagy az a lány, aki a netre ír? :D Én meg köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, olyan zavarba jöttem. :D Aztán megkérdezte, hogy pár percre félrehívhat-e, én meg mondtam, hogy persze, és beszéltünk 2-3 percet egy külön asztalnál. Utána még vagy fél óráig totál zavarban voltam. :D

Ezután beszélgettünk, aztán az utolsó pillanatban végül befutott Szandi is a társaság másik felével, de sajnos, már indulnunk kellett a pályaudvarra, nehogy lekéssék a vonatukat a pesti lányok.

A vasútállomás felé beszélgettem Renivel, és a mosolygós tündérke pityergős tündérkévé változott, nekem meg majdnem megszakadt a szívem. De némi beszélgetés után sikerült ismét mosolyt csalni az arcára, és biztosítottam róla, hogy nálam mindig van hely, és örömmel látom bármikor, szóval, remélhetőleg, összejön az egy hét nálam telelés majd. :)

Most szerencsére, volt időnk rendesen elbúcsúzni, bár ahogy Reni felszállt a vonatra a búcsú után, azonnal indultak is. Integettünk nekik, míg el nem tűntek a szemünk elől, aztán visszamentünk az Árkádba, mert Eszternek és Áginak csak 15 órakor ment a busza haza. Fagyiztunk egyet, aztán megint beszélgettünk. Végül lementünk a könyvesboltba Twilightos cuccokat nézegetni, majd kikísértük a lányokat a buszhoz. Ott búcsút vettünk tőlük, majd Szandi, Elena és Lyly még visszamentek a könyvesboltba nézelődni, és pedig hazajöttem.

És tényleg üres volt a szobám nélkületek! Szomorú érzés volt belépni ide, úgy megszoktam, hogy velem vagytok… De szeretném megköszönni mindenkinek külön, hogy pénzt, időt, energiát áldozott rám, és eljött hozzám. Nagyon örültem mindenkinek, és ezt a három napot sosem fogom elfelejteni, mert igazi élmény volt. :)

Köszönöm:

Melindának, akinek a hétvégén az iskolájában tankönyveket kellett volna átvennie, de félretette a munkáját, átszervezett mindent, csak hogy el tudjon jönni a találkozóra, és ez annyira megható. :) Úgy örülök, hogy mindezt megtette, csak hogy láthasson, és annyira klassz, hogy itt volt! :D És ígérem, hogy jövő nyáron júliusban lesz a találkozó, hogy el tudj jönni átszervezések nélkül is. ;)

Fummie-nak, akivel ha találkozom, az mindig olyan, mintha a húgommal találkoznék. Mióta Pesten két hetet együtt töltöttünk a forgatáson, azóta tényleg úgy érzem, hogy ő már családtag. Egy kis vigyori, kötözködő, csillogó szemű húgocska. :) Esküszöm, ha nincs mellettem, hiányzik a hangja. :D Annyira csendes nélküle minden. :D Tényleg vegyél már fel nekem kazettára pár órányi dumcsit, hogy ha hiányzik a hangod, be tudjam nyomni magamnak. :D

Reninek… A haja még mindig gyönyörű így simán is, és még mindig érzem azt a kettősséget benne, amit múlt nyáron már az első nap éreztem. A vidám, mosolygós felszínt és a kavargó mélységet belül. Pontosan tudom, min megy most keresztül, mert én is átéltem, és Reni, ha olvasod ezt, akkor csak egy kicsit kell még kibírnod, utána jobb lesz. Rám számíthatsz, ha úgy érzed, beszélned kell valakivel, hívj akár éjszaka is, ha úgy érzed kikapcsolódás kell, van szabad ágyam, gyere. Kívánom neked, hogy találd meg azt, amit én az írásban megtaláltam, és merj bátor lenni. Az élet olyan rövid, és nem szabad olyasmikre pazarolni, amik boldogtalanná tesznek. Nehéz, sok kockázattal jár, tudom, de tudod… Aki mer, az nyer. :) Szívszaggató látni egy mindig mosolygós napsugarat, amikor szomorú. Inkább ragyogj, mert megérdemled, hogy boldog legyél. :) Szandi és én itt vagyunk neked, és biztos vagyok benne, hogy a találkozó többi résztvevője között is van olyan, akire bármikor számíthatsz. :) Hatalmas ölelést és sok-sok puszit küldök neked! :)

Truskának, akivel szintén találkoztam már Pesten korábban, és őt is nagyon jó volt viszontlátni. :) Ő is olyan ember, akit egyszerűen képtelenség nem szeretni, mert kedves, tiszta és önzetlen. Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél, és remélem, hogy mihamarabb ismét találkozunk majd. :) Pihentesd a lábadat otthon, remélem, hogy nem fog fájni nagyon… :-/ (Utólagos megjegyzés: Truskától kaptam ajándékba egy könyvet, Anna Gavaldától az Együtt lehetnénket, és imádom! :D A Twilight után és amióta komolyan írok, valami miatt nem élveztem úgy az olvasást, de ez a könyv visszaadta az olvasás igazi örömét. Köszönöm, hogy megvetted nekem! :) )

Zsuzsának, aki új arc volt, vele most találkoztam először, és imádni való nő. :D Az egész találkozó alatt egy pillanatig sem lógott ki közülünk amiatt, hogy már felnőttebb, mert lélekben pont annyi idős, mint mi. Annyira édesen tud rajongani, nagyon klasszul lehet vele beszélgetni és egyszerűen ő egy örök fiatal, szeretni való személyiség, akit öt perc után ugyanannyira megszerettem, mint a régi arcokat. Ha bárki kinevet vagy beszól amiatt, hogy szereted a Twilightot, Robot, a ficeket, ne foglalkozz vele. Én büszke vagyok arra, hogy tudod élvezni az életet, tudsz tiszta szívből rajongani, nevetni, hogy hatalmas a fantáziád és hogy bármi is van a személyidben, te vagy az egyik legfiatalabb lélek, akit ismerek. :)

Kisildkónak, aki úgy ismeri az írásaimat, mint a saját tenyerét. :) Köszönöm, hogy ilyen lelkesen olvasod mindegyik írásomat, és remélem, hogy tetszeni fog majd a könyv, amit hamarosan elküldök neked. :) Remélem, legközelebb a Breaking Dawnt nézzük majd meg közösen, és akkor abban is számolhatod a csókokat. :D Hány is volt pontosan az Eclispe-ben? :D

Vikinek, aki megint sokat tanított nekem – többet, mint amit az egyetemen valaha is tanultam. Remélem, hogy egyszer olyan jó tanár leszek, amilyen jó te vagy. :) Jaj, és képzeld, a ventillátorom nagyon szeret téged. :D Huh, ezt is muszáj elmesélnem… Szóval, éjszaka meleg volt, és bekapcsoltam a ventillátort, ami egy szék tetején volt közvetlenül Viki lába mellett. Szóltam neki, hogy óvatosan forgolódjon, nehogy lerúgja a ventillátort, mire Fummie ecsetelni kezdte a maga kis gonosz módján, hogy ő látni akarja, ahogy a ventillátor ledarálja Viki lábát. Tényleg kis gonosz szadista, de így imádjuk. :D A lényeg, hogy ma éjszaka, mikor egyedül aludtam már itthon, hatalmas csattanásra ébredtem, ugyanis a ventillátor magától leugrott a székről. :D Szóval, megvárta, amíg Viki biztonságban lesz, és csak aztán esett le. :D

Áginak és Esztinek, akik igazi kis tündérbogarak. :D Csadorkát sosem fogom elfelejteni, és mivel mellettük ültem Eclipse nézés közben, ezért az is maradandó élmény lesz, ahogy végigpoénkodták az egész filmet. Jókat nevettem a beszólásaikon. :D Jah, és Ági Bieber (így kell írni annak a srácnak a nevét?) haja is vicces volt. :D

Lyly-nek, aki olyan kis mosolygós lányka. Nagyon szeretem a mosolyát. :) Sikerült vele is beszélgetnem az Árkádban utolsó nap, és remélem, hogy tényleg talizunk majd néha-néha, ha már egy városban lakunk. Igazán örülnék neki. :) És kíváncsi lennék, hogy milyen vagy te is szemüvegben. :D Mert én sem igazán tudom elképzelni úgy az arcodat. :)

Elenának, aki szintén pécsi, és akivel szintén nagyon szeretnék még találkozni. A kisfiadat is muszáj egyszer bemutatnod nekem, hogy babázhassak. :D Vele egyébként hasonlóak a tapasztalataink az írás terén, ami a családjaink hozzáállását illeti a kérdésben. Tényleg, aki nem ír, az nem értheti, hogy ez milyen komoly és nehéz munka, de ne add fel, mert megéri kitartani. :)

Vivinek, akivel sajnos, nem volt túl sok időm beszélgetni, mert csak pénteken tudott eljönni a találkozóra. De örülök, hogy megismerhettem személyesen is. :)

Freebnek, aki elnézte nekem, hogy a találkozóra való készülődés miatt nem sok időm volt rá az utóbbi pár hétben. Köszönöm, hogy ilyen türelmes barát vagy. :) Örülök, hogy el tudtál jönni, és köszönöm, hogy olyan szépen felolvastad a részletet az Árnyékvilágból. :)

Timinek, hogy olyan gyönyörűen megszerkesztette a főajándékot, és hogy mindig mindenben segít nekem, amikor csak szükségem van rá. :)

Gabinak, aki elkészítette a könyvjelzőimet, besegített a főajándék készítésébe, és felajánlotta szombatra az ingyen ebédet, valamint meg is főzte a chilis babot, ami istenien sikerült. :)

Szandi és Gabi párjainak, hogy elnézték nekünk azt a sok készülődést, vállalták az autós szállításokat, a pendrive átadást, az ingyen szállást és a többi apróságot. Igazán rendesek voltatok, köszönöm szépen! :)

És persze végül, de nem utolsó sorban, Szandinak, aki nélkül se könyvem, se találkozóm, se semmim nem lenne. Köszönöm, drága, hogy mindig mindenben támogatsz engem! :)




Fummie beszámolója:


2010. augusztus 20. Péntek:
Program: érkezés, fotózkodás, fotósorozat készítés, fényképezkedés hírességekkel, IQ teszt, dedikáltatás


Ez a nap is úgy kezdődött, ahogy a többi, az óra éjfélre váltott. És Fummie csak írt és írt (vagyis írás helyett inkább fekete macskát játszott). De végül csak befejezte a fejezetet hajnalra, fel is tette. Aztán pedig benyomta a gépbe az Eclipse-t, és utána aludt is. Éjjel azt álmodta, hogy Freebbel beszél, és ő szól neki, hogy már a többiek ott vannak a Keletiben, de Fumi még csak akkor kelt. Aztán felriadt álmából, és megnézve az időt, rájött, hogy még aludhat másfél órát. Ennek örömére vissza is aludt, és hangosan káromkodva nyomta le Edward hangját 10 órakor. Aztán csinálta, amit mindig ilyenkor. És mikor már a kávéját is megitta, és már majdnem indulásra készen állt, a gyomra úgy döntött, hogy nem kér a kávéból, és szépen mindent visszaadott. Ha naturális akar lenni, azt is mondhatná, hogy kihányta a belét is. (De legalább répadarabok nem voltak.) Szóval nem volt jól, és nem tudta, mi tévő legyen. Mindenképpen el akart menni, így aztán néhány tanács és egy fél gyógyszer bevétele után el is indult. Nem volt jól, de a gyógyszer megtette a hatását: álmos lett (nem is ám a hányinger múlt volna el, dehogy is). Tehát elég hülyén nézhetett ki, amikor végre befutott a Keletibe, ahol már vártak rá név szerint: Kisildikó, Reni, Truska és Zsuzsa; de legalább időben volt, ez volt a lényeg.
Felszálltak a vonatra, és bár az út nem volt rövid, de unalmas sem. Azon kívül, hogy beszélgettek, más élményekben is volt részük. Például az a kedves férfi, aki ott ült Reni mellett, segített rádöbbenteni mindenkit (még magát Zsuzsát is), hogy Zsuzsa nem a Malekné testvére, pedig teljesen úgy néz ki. Pontosan ugyan olyan a hangja, az arca, a nevetése, a kinézete, de még a haja is. De mint tudjuk, Malekné a Malek felesége, Zsuzsa pedig nem a testvére, de még csak nem is pécsi. Pedig annyira hasonlít, hogy az hihetetlen! Idő közben, Dombóváron Melinda is felszállt, így a létszám ötről hatra növekedett.
A kalandos vonatozás után megérkeztek „Pécs város, Pécs város”-ra. Ott várt rájuk Freeb, Spirit és Szandi, valamint Elena is Lyly is, akik nem sokkal a vonatosok előtt futottak be. A régi viszontlátás örömében üdvözölték egymást, és el is indultak a buszhoz, hogy az ott lévő embereket is felszedjék. Út közben beléjük futott Vivi is, és mikor odaértek, Ági, Eszter és Viki már ott voltak. Rövid bemutatkozás, majd némi jegyre vadászás után felnyomorogtak a buszra, hogy aztán leszálljanak, és mindenki elinduljon a kijelölt szállása felé lepakolni. Fumi Spirithez lett beosztva Melindával, Vikivel és Zsuzsával együtt. A lepakolás és ajándékosztás után először mindenki fényképezett mindent, majd csoportképet csináltak, és néhányan még a híres írónővel is készíthettek közös képet, de csak akik arra érdemesek voltak (meg akik akartak). Szóval miután a fotósorozat elkészült, nekiültek kitölteni egy: „IQ tesztet?” – kiabálta be Fumi a könyv láttán. „Nem, egy személyiség tesztet fogunk kitölteni.” – javította ki Spirit a lelkes lánykát, aki nem hátrált meg ettől, és csak úgy ontotta magából a jobbnál jobb poénokat. (Ugye, ugye?) Miután Ágit is sikerült megnyugtatni, hogy ne aggódjon, még a következő két napban is fájni fog az arca a sok nevetéstől, elkezdték végre a tesztet, így derült ki, hogy kinek vannak színész adottságai. Hát Fuminak nincsenek, ezt már előre tudta, ezért amint ez ki is derült, nem lepődött meg. Így kerültek csapatokba az emberek. Persze ezekre a csapatokra úgy volt, hogy szükség lesz, aztán mégse lett. Most mindenki szégyellje össze magát, aki nem akart résztvenni a városjárós játékban. Köszönjük.
Kaptak ajándékot is. Lehetett választani Árnyékvilágos könyvjelzőket, és ezek után mindenki sorba állt, hogy az összesre kapjon legalább egy aláírást. Fumi persze különlegeset kapott, mert folytatásost kért, és kapott is. Majd sokat fog érni, és árusítani fogja az aláírást jó pénzért. Reni lesz az üzlettárs.
Ahogy a játékok elfogytak, úgy az idő is rohant, és a nem-ottalvós vendégeknek sajnos el kellett távozniuk (ezért megölték őket). Szandi csapata kikísérte őket a buszhoz, Spirit csapata pedig ment haza, mivel Spiritnek pisilnie kellett, így még a buszt sem tudták megvárni. (És igen, ez olyan fontos információ volt, hogy muszáj volt megosztani mindenkivel.)
Fürdés után lefeküdtek, alváshoz készülődtek, aztán kiderült, hogy Melinda laptopján ott leledzik az Eclipse, szóval egyből elkezdték nézni. Melinda be is aludt rajta, aztán Fumi is, de persze ez az állapot nem tartott sokáig, mert felébredt arra, hogy zsibbad a keze, és persze közvetlenül a kedvenc része után ébredt fel, és utána nem is aludt olyan jól.


2010. augusztus 21. Szombat:
Program: városnézéssel egybekötött történelmi áttekintés és ajándéktárgyak vásárlása, kvízzel megnehezített detektíves játék leégéssel körítve, csípőtoszás


A reggel kicsit nehezen indult, főleg azért, mert galambtoszás hangjára ébredni nem kellemes, de Fummie képzeletében már ott volt a vállrólindíthatós, így legalább a fejében lévő képek szépek voltak. A kávézósok kávéztak. Fumi most nem, mert nem igazán volt gusztusa hozzá, de azért ő is reggelizett. És miután mindennel elkészültek, kimentek a buszmegállóba. Persze ők értek oda előbb, de nem kellett sokat várniuk. Jött a másik csapat is, és el lett döntve, hogy játék az nem lesz, mert kevesen vannak hozzá (mint már Fumi mondta, mindenki szégyellje össze magát, aki nem akart játszani), de így majd Szandi lesz az idegenvezető. Fel is szállt a kis városnézős csapat (név szerint: Ági, Eszter, Melinda, Reni, Szandi, Zsuzsa és Fummie) a buszra, és rövid buszozás után leszálltak a célállomásnál, ahol ott várt rájuk Elena és Lyly (ugye?).
Felkerekedtek a kis turisták, és nyakukba vették a várost. Persze nem szó szerint, az kicsit nehéz lett volna a kis csapatnak. A Széchenyi tértől elindultak a Király utcán, és mikor ott betértek kellő mennyiségű ajándékboltba, valamint megnézték a Pécsi Nemzeti Színházat, elindultak vissza. Körbejárták a Széchenyi teret, megnézték a lakat-falat, láttak római kori köveket, látták a Bazilikát, Liszt Ferencet (a szobrot, nem a hulláját), a várat, a kilátást, a romokat, küzdöttek tériszonnyal, és próbáltak a lépcsőn lefele menet nem meghalni. Aztán pedig elindultak a lapátos fagyi felé. Mentek, mendegéltek, mindenki megnézett valami érdekeset magának. Aztán ott volt: a bolt, ami Fuminak való. Majdnem úgy nézett ki, mint Pesten a Headbanger, csak nagyobb volt és jobb. Ágival be is tértek nyáldzni, és mire sikerült magukat kivonszolni a boltból, addigra már mindenki nyalta a sajátját. Mármint a fagyiját. Fumi is megvette a sajátját, és elkezdte nyalni. A fagyit. Aztán mentek, mendegéltek tovább, keresztül a szűk kis utcán, a jó zenét játszó zenészek mellett, míg el nem érték a Jókai teret. Ott aztán hódoltak a patakban. Illetve beleálltak a kis szökőkútszerűségbe, és a víz pedig nem a medrében folyt tovább, hanem kiment mindenfelé, ez volt a hódolás. Kissé vizesen, de sokkal jobban érezve magukat indultak tovább, de nem jutottak messzire, mert Reni és Eszter leültek egy asztalhoz, és megírták a képeslapjaikat, amiket korábban vettek. Ez után pedig elindultak a szépségesen szép postára, de sajnos zárva volt, így csak a ládába tudták bedobni a gyönyörű képeslapokat.
A kis csapat már éhes volt, hiszen már dél is elmúlt, mire végeztek a városnézéssel, így elkötöttek egy buszt, illetve felszálltak egy buszra, és elindultak haza, ahol már várta őket a finom ebéd. Persze ezzel a társaság egyik felének még várnia kellett, egyrészt egyszerre nem is fértek be a lakásba, másrészt tányér sem volt annyi. Szóval míg mindenki más ebédelt, Ági, Eszter, Reni és Fummie kint játszottak a játszótéren, és vártak a sorukra. Aztán végül ők is sorra kerültek, és kaptak chilis babot ebédre. Nagyon finom volt, Fumi egy nagy tányérral megevett, pedig nem is szereti a babot, itthon mindig kipiszkálja.
Ebéd után együttes erővel vonultak le a zajszint-növelő szökőkút mellé, ahol már előzőleg is voltak. És míg Spirit és Szandi a játékot késztette elő, addig sem volt unalmas az élet. Fényképeztek, beszélgettek, sokat nevettek. A térre le lett hozva egy fehér pokróc, hogy ha valaki arra akar ülni, megteheti. De mivel senki nem ült rá, és a nap pedig úgy sütött (nem főzött), mintha meg akarná gyújtani a Földlakókat (spontán öngyulladás, mint Victoriánál), Ági a fejére tette. Aztán egész délután abban mászkált. Maga köré csavarta, és csadornak hívta. Így lett az ő új neve Csadorka.
A játék elkészültével az izgalom a tető fokára hágott. Mindenki izgatottan és csendben (haha) várta, hogy mi is lesz a feladat. Kaptak lapokat, amire emberek nevei, tulajdonságai és beosztásai voltak ráírva. Egy forgatáson megöltek egy színésznőt, és azt kellett kideríteni, ki tette. Ehhez voltak nyomok. Spirit fanfic-kérdéseire kellett válaszolni, és ha a megfejtés helyes volt, lehetett kapni egy nyomot. Így gyűltek össze a nyomok lassanként. Aztán elfogytak a kérdések. És mindenki gondolkozott és törte a fejét. Beszélgettek, aztán mindenki leírta, mire jutott. És Fumi eltalálta az egyik gyilkost, csak a másikat nem. De úgy érzi azért, így is elég ügyes volt. Két nyertes is született, aki mind a két gyilkos kitalálta: Reni és Ági (ugye? Fumi jól emlékszik?). De a főajándékot Kisildikó nyerte meg, de csak egy hajszál híján, csak eggyel több pontja volt, mint Fuminak. És az ajándéka: egy gyönyörű könyv Adam Swanson életéről.
Némi reklámszünet után felolvasás következett, és mindenki arcán mosoly ült, a szemeik csillogtak, ahogy hallgatták Szandi és Freeb előadásában a történetet. Annyira jó volt, és annyira hamar véget ért.
A felolvasás után a pécsieknek és Pécs közelieknek menniük kellett, és akárhányan, akárhogy próbálták Freebet rávenni, hogy késse le a buszát, ez nem jött össze sajnos, így ő is hazament, és nem is jött másnap. Ekkor látták utoljára, kérjük, aki látta, szóljon, mert fontos személy. Köszönjük!
Szóval előző este, mikor Spiritéknél Eclipse-nézés volt, Zsuzsa megemlítette a film végén, hogy Robnak van az a csípőmozdulata. Amikor az utolsó képkockánál Rob átöleli Kristent, maga felé húzza, és a csípőjét odatolja Kristenéhez. Hát ezek után mindenki látni akarta a csípőtoszást. A maradék kiscsapat bevonult Szandiékhoz (szegény Isti, ezúton is köszönjük neki a sok türelmet), hogy ott nézzék az Eclipse-t. Minden jelenetet kommentáltak, Fumi legalábbis, kibeszélték Bellát, és arra jutottak, hogy ebben a filmben mindenki hülye. Sőt, azt is megállapították, hogy Bella egy nimfómániás nekrofil, zoofil valamint gerontofil hajlamokkal megáldva. Mivel Zsuzsa és Fumi is látta a Vampires Sucksot, ezért Fuminak elegendő volt néha csak egy-egy szót súgni Zsuzsa fülébe (például gumibaba), máris fetrengeni kezdtek. Aztán az ominózus utolsó jelentnél mindenki lélegzetvisszafojtva meredt a képernyőre, és amikor megtörtént az a bizonyos csípőtoszás, egy emberként sikítottak fel. És igen, mindenki megállapította, hogy Zsuzsának igaza van, tényleg volt csípőtoszás. Az Eclipse után a Spirites kiscsapat elindult a saját szállása felé, a többiek pedig Alice-t néztek csodaországban.


2010. augusztus 22. Vasárnap:
Program: Sietés, cipekedés, városi melegben sétálással egybekötött szökőkúti fürdőzés, maradék pénzek elköltése, nyáladzás


Fummie Edward hangjára kelt, ahogy a Rómeó és Júliát mondja, mindenki más is erre kelt. Ezúttal sokkal jobban aludt, valószínűleg azért, mert sokkal fáradtabb is volt. A reggeli készülődés és pakolászás után együtt indultak el a vonathoz, hogy Melinda hazamenjen. Mint kiderült, buszok jártak a vonatok helyett, és az a busz, ami Melindának jó volt, jó volt Vikinek is. Így ők ketten el is robogtak köszönés nélkül, hiszen már arra sem volt idejük, hogy elköszönjenek. Mellesleg a többiek pedig a csomagokkal szórakoztak meg az apróval.
Miután a csomagok elhelyezése megtörtént, elindultak az Árkád felé. Amíg a csapat egyik fele (Spirit, Truska, Zsuzsa) pisilni ment, és úgy döntöttek, a plázában maradnak, a többség (Ági, Eszter, Kisildikó, Reni, Szandi és Fummie), elindult bankautomatát keresni. A Konzumnál találkoztak Elenával és Lylyvel, akik úgy döntöttek, inkább csatlakoznak az árkádos társasághoz. A városjáró társaság továbbindult. Először jártak vízen, aztán mentek tovább, és elértek a Széchenyi térhez, ahol ott volt a szökőkút. És akkor elkapta őket a hév, és elkezdtek a szökőkúton keresztül rohangálni. Mindenki nézte őket, mit csinálnak ezek az őrültek, de annyira jó volt. Persze a végén mindannyian csurom vizesek lettek, de az élmény leírhatatlan volt.
A Király utcán mentek tovább, és minden szépet megcsodáltak. Vettek péksüteményt egy pékségben, ahol csak finomat lehet kapni. Aztán visszafelé betértek egy kis ajándékboltba, ahol sok szépet is jót lehet kapni. Be is vásároltak mindannyian. A Széchenyi térre visszaérve megrohamozták a kézműves kirakodóvásárt. Fumi annyi szépet látott, mindenki bevásárolt, de Fummie jó volt, és visszafogta magát. Pedig szívesen vett volna, de sikerült ellenállnia a kísértésnek. És amikor már végigjárták a kirakodóvásárt, akkor újabb vízben pancsikolás következett a tér másik oldalán, egy másik szökőkútnál.
Aztán kerülve egyet, hogy nehogy újra elcsábuljanak a szép dolgok láttán, a Jókai tér felé vették az irány, hogy újra egyenek lapátos fagyit. De a fagyizó zárva volt, azonban semmi sem volt veszve, mert találtak egy olasz fagyizót ahol még finomabb volt a fagyi, és igazi olasz fagyi volt, hatalmas gombóccal. Visszafelé megint hódoltak egyet a Jókai téren lévő szökőkútban. Ekkor Truska már körbehívta az egész társaságot, hogy ideje lenne indulni.
Némi séta után vissza is értek az Árkádba, és indultak is tova, hogy elérjék a vonatot.
Pár utolsó kép készítése után könnyes búcsút vettek egymástól, és felszálltak a pest felé induló vonatra.
A hazaút hosszú volt, fáradtak voltak, punnyadtak, de még így is sikerült kikészíteniük egymást a sok hülyeséggel, és betegre röhögték magukat. Fumi a Deákon elbúcsúzott mindenkitől, és folytatta egyedül útját. Fáradtan ugyan, de nagyon boldogan ért haza, és tudta, hogy bár ennek a három napnak már vége, de sok minden más még csak most kezdődött el vele.



A képeket pedig itt találjátok: http://picasaweb.google.com/110698823219126300627/NyariOlvasoiTalalkozo2010#