Rob és én Budapesten

Nem, még nem értem haza, itt vagyok Pesten, csak már nem bírtam ki, hogy ne írjam meg nektek mi is történt velem az elmúlt pár napban. Kezdem az elején...

Szombat este megtudtam a netről, hogy Rob már megérkezett Budapestre. Eredetileg úgy volt, hogy csak húsvét után jön, és én addigra szereztem szállást meg minden... Szóval, 10 percig ültem a monitort bámulva, és arra gondoltam, hogy basszus, nem fogom látni Robot (megjegyzem, évente kb. egyszer szoktam káromkodni...). Aztán 10 perc után megszállt valami fura érzés, és egy óra alatt megszerveztem az utazásomat. Ezer hála Verocsnak és Stigunak, akik befogadtak engem ilyen váratlanul. :)

Vasárnap reggel anyu felébredt, én pedig közöltem vele, hogy másnap egy hétre Pestre megyek. Az ő válasza pedig ez volt: "Te nem vagy normális, édes kislányom!" :D

Anyu megjegyzése ellenére, én fogtam magam, és elindultam hétfőn Pestre. Felszálltam a buszra, hogy kimenjek a vonathoz, és volt nálam egy két literes kóla az útra. A buszon, fogalmam sincs, hogyan, a kólás üveg alja kilyukadt, a kóla pedig szembe spriccelt egy srácot. Szerencsére, csak röhögött a dolgon. :D Szóval, átfutott az agyamon, hogy jobb lenne otthon maradni, mert ha így kezdődik az utazás, hogyan folytatódhat. :D De én mindig szembe megyek a sorsommal, elég makacs tudok lenni, úgyhogy felszálltam végül a vonatra, és elindultam Pestre Robot nézni. :) Ekkor még úgy gondoltam, hogy hétfőn kimegyek a forgatási helyszínre, maximum messziről látni fogom hangyatávlatból, vagy még úgy sem, aztán a többi napot a barátokkal töltöm majd. Nah, ebből csak annyi lett igaz, hogy barátok közt voltam minden egyes nap. :)

Amikor megérkeztem, Fummie várt rám a Keleti Pályaudvaron, hogy elvigyen a forgatás helyszínére. Nah, ez úgy történt meg, hogy először is telefonos segítséget kért. :D Aztán végül odataláltunk. :)

Rob már ott volt a helyszínen. A lakókocsija egy étteremmel szemben állt meg, és az étterem melletti épületben forgatott. Beálltunk a tömegbe, de így semmit sem láttunk belőle. Épp kezdtem feladni, mikor egyszer csak szemből felém sétált egy ismeretlen lány, és megszólított. "Szia! Ott ülünk az étteremben, odajöttök hozzánk? Közelről látni Robot." Körbenéztem először, hogy hozzám beszél-e. :D Aztán megkérdezte, hogy ugye, én vagyok Spirit Bliss, mert felismert egy fényképről. Mondtam, hogy igen, én vagyok, és Fummie-val együtt követtük őt az étteremhez. Kiderült, hogy ő Nikita, az egyik blogos lányzó. Nagyon-nagyon rendes volt tőle, hogy ismeretlenül odahívott magukhoz, ezer hálám érte neki és a barátnőjének! :)

A tömegben maradó rajongók valószínűleg, utáltak minket, de hát, ilyen lehetőséget, senki sem hagyott volna ki, és drágán meg is fizettünk érte, de megérte. :D Ugyanis, az étterem kerthelyiségében úgy lehetett csak maradni, ha az ember rendelt is. Márpedig iszonyatosan drága volt a legolcsóbb rendelhető étel és ital is. :-/ Fogalmam sincs, megint mi jött rám, mert nagyon nem akartam pénzt költeni, de elkapott valami érzés, hogy nekem látnom kell Robot, ezért rendeltem magamnak és Fummie-nak is, mert nála nem volt semmi pénz, de nem hagyhattam, hogy kimaradjon az élményből.

Aztán rendelés után eltelt 15-20 perc, és kiderült, hogy a világ legbunkóbb pincérét sikerült megtalálnunk. Két asztalnál ültünk, mindketten 5000 Ft-ért rendeltünk, és 10 percet vártunk kb. a kajára, aztán 5-10 perc eszegetés után már az asztalunknál is volt, hogy közölje, tudja, hogy csak Rob miatt vagyunk itt, úgyhogy együnk és húzzunk el, mert pörgetni kell az asztalokat. Még egyszer mondom, összesen kb. 10000 Ft-ért rendeltünk, és 10 perce volt előttünk az étel. Rohadtul felhúzott! nem mindegy neki, hogy miért ülünk ott, ha egyszer fizetünk rendesen? Ha egy 250 Ft-os ásványvíz felett ültünk volna 2 órán át, azt mondom, igaza van, de így? Szóval, a Szabadság téren lévő olasz étterembe ne menjetek, mert a kaja drága, és pocsék (majdnem hánytam tőle, de komolyan!), a pincér pedig egy tahó. :P

Végül megérte a pénzt kiadni és a pincért elviselni, mert Rob 3-szor sétált el tőlem 3 lépésnyire. Jól halljátok! :D Nem lehetett hozzá szólni, de láttuk őt testközelből. :D Annyira, de annyira édes, tökéletes, gyönyörű (igen, tudom, hogy pasira nem szokás ilyet mondani, de az volt!) férfi, hogy azt hittem, kiugrik a szívem a helyéből. Azt a korhű ruhát viselte, amelyet a külföldi forgatásokon is korábban. Nagyon jól állt neki. :) Egy képet készítettem róla, amelyről egy fotós később azt mondta, hogy jobb lett, mint amilyet nekik sikerült készíteni (amint Szandi feltöltötte nekem a képeket a gépre, megmutatom nektek), aztán csak a szememmel ittam a látványt, mert ha a fényképezővel voltam elfoglalva, akkor nem tudtam jól megfigyelni Robot. :)

Miután harmadszor is elsétált Rob előttünk (a házból ment a lakókocsijába és vissza), muszáj volt mennünk az étteremből, szóval visszaálltunk a tömegbe. Megint csak azt hittem, hogy ennyi volt a nagy élmény egész hétre, de tévedtem. :)

Mikor befejeződött a belső forgatás, elkezdtek a külsőhöz készülődni. A biztonságiak közül valaki (a nevét nem mondhatom, hogy ne kerüljön bajba), azt ígérte nekünk rajongóknak, hogy ha a járdán maradunk, nem vakuzunk és csendesek leszünk, akkor végignézhetjük. Mi betartottuk a szavunkat, később mégis jött a paraván a rendező utasítására. :-/ Az említett biztonsági odajött hozzánk, és bocsánatot kért tőlünk, amiért nem tudta tartani a szavát. Nagyon rendes volt ez tőle, és ő végig nagyon rendesen viselkedett velünk. :)

Szóval, a rendező miatt jött a paraván, és megint csak azt hittük, hogy ennyi volt, nem látunk többet Robból, de mivel nekem csak negyed 9-re kellett mennem a barátomhoz, akinél szállást kaptam, mert ő még dolgozott, ezért jobb dolgunk nem lévén, a helyszínen maradtunk. Leültünk a járdára, és az időközben megérkezett Kisildikóval és Stiguval meg a többi a helyszínen megismert fannal beszélgettünk, nevetgéltünk, énekeltünk, amíg odabent a paraván mögött készülődtek a fogatáshoz.

Mikor elkezdődött a forgatás, csendben maradtunk, és valamiért elindultunk lefelé, és megtaláltuk az egyetlen helyet, ahol be lehetett látni a forgatásra. :D Természetesen, a lyuk előtt állt egy biztonsági őr, de ő is annyira rendes volt, hogy megengedte, hogy maradjunk és végignézzük a felvételeket. Rob pont szembe sétált velünk a jelenetben. :D Tökéletesen láttuk őt, és megint csak ahhhhhhhhh... :D Négyszer vették fel a jelenetet, és mi mindegyiket láttuk. :D Annyira klassz volt! :D Mikor végeztek, megköszöntem a biztonsági őrnek, hogy ennyire rendes volt, és láttam rajta, hogy jól esett neki. :) Aztán sajnos, el kellett jönnünk, mert nekem találkoznom kellett Veroccsal, akinél a szállásom volt, és később tudtam meg, hogy kb. 10-15 perccel maradtunk le arról, hogy Rob magyarul azt mondta a rajongóknak, hogy: "Köszönöm, hogy csendben voltatok!" Váááááá, azt hittem, megőrülök! Ekkor tört ki rajtam a fanatizmus. Márpedig én akkor is hallom beszélni Robot, és még látnom kell őt! Esküszöm, sosem voltam rajongó típus, sosem jártam koncertekre, nem mentem egy híres ember miatt sem sehová, de Rob... Rob más... Nem Edward miatt szeretem, hanem azért a kedves, szerény, szeretetre méltó és tisztelettudó Robért, aki ő valójában.

Kedden úgy tudtam, hogy nem lesz forgatás, ezért Veroccsal és Fummie-val töltöttem a napot. Először Fummie-val várost néztünk egy kicsit, aztán délután Verocs, Fummie és én dvd-n megnéztük a Little Ashest és a Speaket. :)

Szerdán azt az infót kaptuk, hogy a Nemzeti Múzeum háta mögött lesz majd forgatás délelőtt. Az eső esett, hideg volt, de engem ez nem tarthatott vissza. Fummie kísért megint egész nap, aztán Eper csatlakozott hozzánk, majd Mesketéék csoportjával találkoztunk, és végül befutott Aby is, aki a mi telefonos segítségünkkel (az én telefonomat használva, Fummie irányította :D ) jutott el a helyszínre. Unio véletlenül csapódott hozzánk, nem olvasta korábban a blogomat, és nem is ismert engem, de végül háborús hadirokkant sorstárs lett belőle is… Hogy ez mit is jelent pontosan, nem sokára megtudhatjátok… :D Mindenki nagyon aranyos volt, és jókat nevettünk, nagyon klassz volt. :) Igazán örültem, hogy megismerhettem őket. :) Reggel egy riporter is megtalált a tv2-től, de szerencsére, úgy tűnik, hogy nem adták le végül a velem készült riportot. Nem szeretem, ha filmeznek. :D

Vártunk, vártunk, eltelt a délelőtt, aztán délután jöttek a munkások, felállították a forgatási díszlethez tartozó korhű lámpákat, így reménykedni kezdtünk, hogy hamarosan Rob is megérkezik majd. Végül a munkások elmentek, csak egy rendőrautó és mi maradtunk. Szegény Mesketééknek pedig menniük kellett haza vonattal, így nem láthatták Robot. Annyira sajnáltam őket. :( Először olyan infókat kaptunk, hogy este kezdődik a forgatás, aztán éjjel 2, 4, 6 óra lett belőle. Végül, fogalmunk sem volt, hogy most lesz-e forgatás vagy sem, és ha igen, mikor, de az előző nap történtek után (lemaradtunk Rob magyar mondatáról), nem akartuk megkockáztatni, hogy lemaradunk még valamiről. Inkább legyünk kint feleslegesen, minthogy legyen forgatás, és mi otthon szundizzunk helyette - döntöttük el végül, és maradtunk.

Még olyan 7-8 óra körül Szandi is befutott, és elmentünk egy teázóba, aminek már nem emlékszem a nevére, de majd megkérdezem Szanditól. Azt a helyet viszont nagyon ajánlom, mert olcsó és nagyon-nagyon kedves a személyzet. :) Szandi teázás után hazament, de Fummie, Aby, Unio és én maradtunk. Szóval, ott vártunk szerda reggel 9-től csütörtök este 11-ig (nekem akkor kellett elmennem, mert Verocs reggel elutazott, és nekem el kellett hoznom a cuccaimat tőle, de a többiek hajnali 6 körülig maradtak).

A szerda éjszakai várakozás maga volt a földi pokol – iszonyúan szenvedtünk, de jó társaságban. Annyira hideg volt, hogy elfagyott a lábunk, reszkettünk, az arcunkon és az orrunkon fagyási sérülések voltak, és annyira fájt már létezni is, hogy mind közel álltunk a síráshoz. Átfutott az agyamon, hogy a hajléktalanok hogyan bírják elviselni ezt az egészet hosszú távon. Szörnyű… :-/ Szóval, odakint éjszakázni borzalmas volt a hideg miatt. Az ébrenlétet jól viseltük, mert szórakoztattuk egymást, biztonságban is voltunk, mert a forgatási helyszín közelében maradtunk, ahol egész éjszaka állt egy rendőrautó. Szóval, csak azzal volt gondunk, hogy olyan hideg volt, mint az Északi-sarkon.

Várakozás közben beszélgettünk pár másik fannal, köztük három osztrák lánnyal, egy három gyerekes anyával, és egy Judit nevű lánnyal, aki odaadta a kocsijából a lábtörlőt, hogy ne a földön kelljen ülnünk, és csütörtök délután, miután vége volt a munkaidejének, egy hatalmas üveg forró kávét hozott nekünk a forgatásra. Értitek? Egy idegen, akivel előző este ismerkedtünk meg, annyira törődött velünk, hogy forró kávét hozott másnap! Esküszöm, ez alatt a pár nap alatt megerősödött az emberiségbe vetett hitem. Olyan összetartást mutattunk mi, Rob jelen lévő rajongói, amilyet én még sosem tapasztaltam. Önzetlenül segítettünk egymásnak, és Robot is támogattuk azzal, hogy kifogástalanul viselkedtünk!

Várakozás közben feltűnt egy, azt hiszem, nyolc tagból álló fiúcsoport is, akik szerenádot adtak nekünk. :D Esküszöm, ez volt az éjszaka fénypontja. :D Felvettem az előadásukat videóra, de ezt is csak később tudom megmutatni, ha Szandi feltöltötte nekem a gépre. :)Valamikor hajnali 5 körül annyira fáztunk már, hogy lementünk a forgatási helyszínen lévő elhagyatott autógarázsba, ahol elvileg volt mosdó, gyakorlatilag nem találtuk meg. :D Viszont, az egész olyan volt, mint egy szellemkastély valami horrorfilmből. Addigra már annyira készen voltunk szellemileg, hogy mikor a lépcsőn ülve krákogást hallottunk valahonnan az emeletről, gyorsan elhagytuk a garázst. Inkább a hideg vigyen el minket, mint egy baltás gyilkos. :D

Végül lesétáltunk a közeli McDonald’shoz, mert azt hittük, hogy 6 órakor nyit, de mikor odaértünk, láttuk, hogy csak 7-kor, a Burger King pedig csak 8-kor. Végül találtunk egy kis cukrászda szerűséget, ami nyitva volt, szóval, beültünk melegedni, enni, inni és mosdót használni. Egy kis pihenés és felfrissülés után visszamentünk a forgatási helyszínre.

Ekkor már kezdett melegedni az idő, és végül elkezdtek megint szállingózni az emberek. Megérkezett Kisildikó is, aki volt olyan rendes, hogy hozott nekünk egy jó meleg pokrócot. Mi éjszakázók lehuppantunk a fal mellett a földre, és bebugyoláltuk magunkat a pokrócba. Aztán odajött egy fiatal nő hozzánk, hogy a Meglepetés magazintól van, nem fényképezhetne-e le minket is. Mondtuk neki, hogy végül is, ha már 24 órát itt töltöttünk, miért ne… Erre elképedt, de nem olyan módon, hogy „Jesszus, ti hülyék vagytok!”, hanem inkább csak hitetlenkedve, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik halálra fagyni is képesek Rob miatt. :D Szóval, elvileg benne leszünk a Meglepetésben. Közben telefonszámot is cseréltem az újságíró hölggyel a könyvem miatt – kellenek a kapcsolatok… :) Mellesleg, ő is iszonyatosan rendes volt. A fotózás után átment a másnapi forgatás helyszínére, hogy megnézze, milyen is, és aztán csak azért visszajött a Múzeumhoz, hogy nekünk szóljon, merre lesz a forgatás pénteken, és hogy elég durva a környék, szóval, vigyázzunk magunkra.

Csütörtök délután végre elkezdték a munkások a díszlet további felépítését, és hát… Azt kell mondanom, hogy iszonyatosan bénák voltak… Kivágták a képbe nem illő zöld szemetesládákat, de úgy, hogy a munkás először majdnem átvágta a fémvágó drótját, aztán pedig beleállt egy víztócsába, és úgy használta az elektromos szerszámot. Nézni is ijesztő volt… Mondjuk, hétfőn is összedőlt egyszer a paraván, amit felépítettek, szóval, már meg sem voltunk lepve, hogy bénáznak. :D

Aztán vártunk, és várakozás közben kihallgattam egy biztonsági őrt és egy stábtagot, amint arról beszélgetnek, hogy ki fognak küldeni minket az utca végébe majd, ha Rob megérkezik és forgatni kezdenek. Szóval, kicsit beparáztunk, hogy meddig is zavarnak majd ki minket, és hogy láthatjuk-e egyáltalán Robot.

Mikor megérkeztek a lovas kocsik, és elkezdték felállítani a kamerákat, az egyik szervező odajött hozzánk (a pléden ültünk még mindig a földön), és azt mondta, hogy ott lesz pont a kamera, ahol ülünk, úgyhogy menjünk vagy 5 méterrel balra vagy 5 méterrel jobbra. Na, mi jobbra mentünk, meg is kérdeztük, hogy itt már oké? Azt felelte, oké. Másfél perc múlva, jönnek a biztonságiak, hogy mindenki menjen balra. :D Tökéletesen összehangolva dolgoztak. :D

Kitereltek minket a kordon mögé. A forgatási helyszínnel szemben volt egy kert, ahová be lehetett menni, és egy csomóan oda igyekeztek, hogy lássanak valamit, de én megállítottam Abyéket, és mondtam, hogy a kordon mögött megállunk, és nem mozdulunk, ha a fene fenét eszik sem. Biztos voltam benne, hogy a kertből is valahogy kiterelik majd az embereket, és ha felmegyünk oda, akkor a kiterelés után hátra kerülünk, és semmit sem fogunk látni. És végül igazam volt. 9 körül zárt a kert, és mindenkit kiküldtek. Mi viszont a kordon mögött az első sorban álltunk, és mindent láttunk. :D Azt hiszem, sikerült kitapasztalnom a napok során, hogyan kell úgy taktikázni, hogy lássuk Robot. :D

Végül megjelent Rob. A jelenet, amit felvettek, abból állt, hogy a lovaskocsik mentek egy kört, megálltak, emberek szálltak ki, felmentek az épület lépcsőjén valami bálba, aztán megjelent Rob is, és felsietett ő is a lépcsőkön. Végig láttuk őt, és mikor a felvételek végeztével visszafelé ment a rendezői sátorhoz, még az arcát is jól láthattuk. A harmadik felvételnél olyan édesen mosolygott, hogy megremegett a lábam, és kivételesen nem a fájdalomtól. :D És a sétapálcával a kezében annyira aranyosan csámpázott, hogy el is neveztem Csámpikának. :D Annyira cuki, ahogyan megy. Nagyon kis béna, de pont ettől, ahhhhhhh… Imádom a kacsázó, hosszú lábait. :D

9-10 óra körül már iszonyatosan fájtak a lábaim, egyfelől, mert sokat álltam, másfelől, mert megint teljesen elfagytak. Nagyon magas a fájdalomtűrő küszöböm – két vesekőzúzást kibírtam fájdalomcsillapító nélkül, pedig az olyan, mintha másodpercentként rúgna oldalba egy ló -, de esküszöm, hogy majdnem elsírtam már magam. Egy hajszálnyira voltam tőle…

Aztán fél 11-11 körül el kellett mennem, hogy elhozzam a cuccaimat Verocstól. Így le is maradtam a forgatás további részeiről, de azt tudom, hogy Fummie-ék beszélgettek Rob közvetlen asszisztensével, aki azt mondta, hogy Rob egy teljesen egyszerű, kedves, szerény ember, aki szinte szégyelli, ha kérnie kell valamit. Azt is mondta, hogy Rob tudja, hogy mi virrasztottunk miatta egész éjszaka, és azt mondta, hogy kitartó lányok vagyunk, és szobrot kéne emelni nekünk. :D És Aby volt olyan rendes – ezúton köszönöm neki -, hogy megkérte Rob asszisztensét, hogy mondja el Robnak, hogy írtam egy könyvet, amit ki fognak adni, és ő ihlette a főszereplőjét. :D Szóval, Rob tud az Árnyékvilágról nagy valószínűséggel. :D Már a tudat is ááááááááááááááá! :D

Másnap minden csomagomat magammal cipelve indultam 3 órányi alvás után az olvasói találkozóra, ami végül inkább baráti teázásba fajult. Megismerkedhettem végre személyesen is Truskával, és Kisildikó is eljött. Szóval, Szandi és én velük voltunk a Zöld Teknősben, aztán pedig valami plázaszerűségben megebédeltünk. A többi olvasónk nem jött teázni, velük később futottunk össze a következő forgatási helyszínen. :D Hiába, no, Robot látni mégis csak nagyobb szám, mint engem. :D

Végül Stigut felszedve a metrónál elindultunk a forgatás új helyszínére. Az utcának most nem jut eszembe a neve – nézzétek el, 4 nap alatt 4 órát aludtam -, de tényleg elég lepukkant környék volt. Fummie később csatlakozott hozzánk, aztán találkoztunk még pár olvasómmal, és végül egész nagy csoportot alkottunk.

Az előző forgatásoknál már kitapasztaltam, hogy mindig Rob lakókocsijával ellentétes utcában kell állni, és hogy kb. hová szokták rakni a kordonokat, ezért a velem lévőknek elmondtam egy stratégiát, aminek köszönhetően végül megint elől álltunk a kordonnál, és egész jól láthattunk mindent. A mi oldalunkon érkezett meg Rob a kocsival, amivel szállították, és a külső jelenetekre egészen jól ráláttunk. A jelenet lényege az volt, hogy Rob valakit kilök a kapun át a földre, aztán elsétál mellette – valószínűleg, meg is ütötte az illetőt, nem csak lökte, de ez nem biztos…). Vagy ezerszer felvették ezt a jelenetet, és Rob felszabadultnak tűnt. Egyáltalán nem kiabáltunk vagy zajongtunk, és ettől egyre jobban érezte magát. :)

Aztán mikor a forgatásnak vége lett, beszállt az őt szállító autóba, ami arra ment, amerre mi álltunk. Az autó megállt mellettünk, és hátulról kiszállt egy ember, aztán előre ült. De nem ez volt a lényeg… Hanem hogy a hátsó ülésen Rob lehúzott ablak mellett mosolygott, intett egyet, és azt mondta: Good Night! :D Mi csak álltunk halálra fagyva, sokkosan, és gépiesen integettünk, mert egyszerűen nem hittük el, hogy ott áll mellettünk a kocsi, ő pedig mosolyog ránk, és hozzánk beszél. A sokkos roham után, mikor már elment, kitört belőlünk a röhögés, és tisztára megvesztünk. Az élmény elvette az eszünket. :D Bementünk egy kisboltba, és vettünk innivalót, az eladósrác pedig elnézően mosolygott ránk, mert hát, elég érdekes, felajzott állapotba kerültünk, és nevettünk, csacsogtunk, újra és újra elmeséltük egymásnak azt, amit átéltünk, mert olyan hihetetlen volt. :D Mondtam távozáskor a srácnak, hogy nem mindig vagyunk ilyen őrültek. :D

Ezután megint mosdót kerestünk egy McDonald’sban, aztán mentünk a következő helyszínre. Nos, ez egy elég forgalmas helyen volt, és az arra haladó emberek megálltak megnézni, mi történik, úgy, hogy azt sem tudták, kicsoda Rob. Nagyon idegesítő volt, hogy ők nem is szeretik, de elfoglalják azok elől a helyet, akik napokig virrasztottak, halálra fagytak és szenvedtek, csak hogy lássák Robot. :P Szóval, olyan nagy volt a tömeg, hogy hátulra szorultunk, és semmit sem láttunk. Elkullogtunk egy étterem lépcsőjéhez, és ott szenvedtünk csendesen. Megint összefagytunk, és a fagyástól a lábaink nagyon fájtak. Újra sírás közeli állapotban voltunk mind, de helyette inkább csak kínunkban röhögtünk azon, hogy nem vagyunk normálisak. :D

Megjelent négy részeg idióta is, akik ordibálni kezdtek, mert nem tetszett nekik, hogy Robert híres és odavannak érte a lányok, míg ők szánalmasak és senkinek sem kellenek. :P Szerencsére, a biztonságiak úgy kidobták őket, hogy élvezet volt nézni. Minden elismerésem a biztonságiaké, mert gyorsan és hatásosan intézkedtek.

Végül mikor már feladtuk majdnem, és annyira fájt mindenünk, hogy azt hittük, meghalunk, kezdett oszlani a tömeg, és sikerült beállnunk az első sorba. De ez már a forgatás vége felé volt… Szandi és Stigu látta, hogy Rob az orrnyergét vakargatta és a hajába túrt forgatási szünetben, valamint azt is, hogy miután megérkezett a stábtagoknak az étel, Rob egy pogácsát tömött egészben a szájába. :D Kis hörcsög… :D

Végül elkezdtek venni egy jelenetet, amelynek a lényege az volt, hogy Rob egy kirakatban megnéz valamit, aztán elsiet. A második ilyen felvétel végénél Rob mielőtt bement volna az étterembe, amiben gyülekeztek a stábtagok, kidugta egy kicsit a nyelvét. Nekem valahogy olyan érzésem volt ettől, mintha valamit elrontott volna, és ezért dugdosná a nyelvét, de nem biztos… Minden esetre, édes volt. :D

Aztán vége lett a forgatásnak, és Rob megállt előttünk. Addigra már alig voltunk ott, így az első sorban álltam, úgyhogy tökéletesen láttam őt. Látszott rajta, hogy nagyon örül, hogy ott vagyunk még, és hogy hálás nekünk, amiért rendesen viselkedtünk, nem kiabáltunk, nem sikoltoztunk, és tényleg kimutattuk iránta a szeretetünket és a tiszteletünket. Felénk fordult, integetett, és olyan mosolyt villantott, amitől a szívem olyan heves verdesésbe kezdett, mint Belláé, ha Edward rámosolygott, aztán édes akcentussal, magyarul azt mondta nekünk: Jó éjszakát! :D Még most is hallom a fülemben, ahogyan kiejti ezt a két szót. Végül az autójához ment, újra integetett és mosolygott, és én komolyan elfelejtettem a fagyást, a fájdalmat, mindent, és legszívesebben mentem volna azonnal az újabb forgatásra. Istenem, ennek a pasinak a mosolya tényleg babonázó. Én ilyet még sosem éreztem. De komolyan. Még most is remegek, ha rágondolok. Huhh… Ezt nem lehet szavakkal leírni. Ezt látni kell. Rob olyan férfi, aki egyszerűen megbabonázza a nőket… És a vicces az, hogy ő maga ezt fel sem fogja. Annyira ártatlan és egyáltalán nem használja ki a helyzetét. Megmaradt egy teljesen egyszerű, naiv, 23 éves fiúnak. Azt hiszem, pont ezért szeretjük őt annyian.

Ez volt az utolsó találkozásom Roberttel. A mai napot Stigunál töltöttem, megint megnéztem ezúttal vele a Little Ashest és a Speaket. A családja egyébként annyira klassz. Nagyon kedvesek voltak velem, és olyan igazi családi ebéd részese lehetettem. Nagyon jó érzés volt. :) Imádok Stiguéknál lenni. :D Ma délután hazajöttem, és már itthonról írtam meg a beszámolóm végét. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne írjam meg még ma a beszámolót, pedig már szédülök a fáradtságtól, de ezt muszáj volt azonnal megosztanom veletek, amint tudom. :)

Amit még el szeretnék mondani… A bulvárlapok megint baromságokat irkálnak, ne higgyetek nekik! A szerdai forgatás nem a rajongók miatt maradt el. A lehető legjobban viselkedtünk. Csendben voltunk, tettük, amit a biztonságiak mondtak nekünk. Tiszteletben tartottuk, hogy Robert éppen dolgozik, és egyáltalán nem zavartuk őt. Robert ezért is köszönte meg nekünk első nap, hogy csendben maradtunk, és később, ezért lett a napok múlásával egyre közvetlenebb velünk. Látta, hogy mi nem vagyunk olyan őrültek, mint az amerikai, angliai stb. rajongók, és kezdett feloldódni és megbízni bennünk. :) Szerintem, vissza fog még jönni hozzánk a forgatáson kívül is. ;) A forgatások során a biztonságiak a fotósokat dobták ki mindig elsőként (láttam hétfőn és csütörtökön is, ahogy kikísérik őket a forgatás területéről), nekünk viszont hagyták, hogy nézzük a forgatást. Ha nem megfelelően viselkedtünk volna, akkor minket is elzavartak volna. Szóval, a bulvár nem tudott Rob közelébe jutni, míg mi, rajongók igen, és ez baromira bosszantja őket. :P Úgy kell nekik. :P

Szeretném megköszönni Leiának és a többieknek a segítséget, amit a napokban az infóikkal nyújtottak, és mindenki másnak is, aki bármiben segített. Öröm volt látni, hogy milyen összetartóak és segítőkészek tudunk lenni. Esküszöm, büszke voltam arra, hogy magyar vagyok, és arra, hogy Rob magyar rajongói ennyire érettek, összetartóak, ilyen mértékben segítenek egymásnak, és tényleg annyira szeretik Robot, hogy képesek Rob érdekeit a saját érdekeik elé helyezni. :) Egy élmény volt, hogy megismerhettem ezeket az embereket, és hiányozni fognak. Megszoktam, hogy jelen vannak az életemben személyesen, és már a vonaton olyan honvágyam volt… Mert kezdtem úgy érezni, hogy a forgatásokra szinte már hazamegyek… Életem legnagyobb élménye volt ez a pár nap, és még jobban megszerettem Robot. Sokan mondták, hogy mi van, ha mégsem olyan, mint amilyennek elképzeltük, és bevallom, egy kicsit féltem, hogy igazuk lesz… De Rob tényleg a világ legaranyosabb, legcsodásabb embere, és szeret minket, a rajongóit. Ezt azt hiszem, mind érezhettük, akik kitartóan megvártuk a forgatások végét. :)

A képeket és videókat felteszem, amint Szandi elküldte őket. Most viszont megyek aludni, mert mindjárt leszédülök a székről. :D Remélem, Robbal álmodom majd… :D