Rob és én Budapesten - Beszámoló a második hétről

Hát, ez a hét sokkal fárasztóbb volt, mint az előző. Az igazság az, hogy már mind hulla fáradtak és lestrapáltak voltunk, és mivel én voltam ébren és odakint a legtöbbet eddig, ezért szerintem, én voltam a legfáradtabb most már. Ezt mutatja, hogy ma hajnalban annyira rosszul voltam, hogy éreztem, bármennyire is imádom Robot, a várakozást rá, a barátaimmal töltött időt, nem bírnám végigállni és –várni a mai napot, mert a végén baj lenne belőle, ezért győzött a felnőtt énem, és ma reggel vonatra szálltam (bár a sírás kerülgetett, mert ez lett volna Rob utolsó napja Pesten, és este tuti el akar majd köszönni tőlünk, és én már nem leszek ott *sír* ). Ezeket a sorokat is lábzsibbadva, hasfájósan, szédelegve és émelyegve írtam eredetileg egy papírfecnire a vonaton hazafelé, és most csak bemásolom őket… De még így is azt mondom, hogy megérte ez a majdnem két hét. Életem nagy kalandja volt, és nem csak hogy „megismerhettem” Robot egy kicsit jobban, de olyan barátokat is szereztem, akikhez remélem, hogy örök szálak fűznek most már, rájöttem, hogy nem is vagyok valójában antiszociális, otthonülő, unalmas lány, hanem nagyon is képes vagyok élni és másokkal együtt élni.

Na, de jöjjön a beszámoló…

Kedd reggel felültem a vonatra, és mikor leszálltam, fura módon olyan érzésem volt, mintha hazaérkeztem volna. Annyira megszoktam és megszerettem Fummie, Aby, Unio, Stigu és Kriszti (vele kedden találkoztam először, és utána minden nap velünk volt ő is) társaságát, hogy már most hiányoznak, pedig alig pár órája váltunk csak el.

Szóval, Kriszti és Fummie kijöttek elém a vonathoz, aztán teljesen véletlenül összefutottunk Unióval a metrón, majd felszedtük Abyt a Keletiben. Kimentünk a Bazilikához, aztán rájöttünk, hogy a Bazilika rossz oldalán állunk, így csomagostul átrohantunk a másik oldalra, ahol már nagyban folytak az előkészületek. Képzeljétek, láttam esőcsináló gépet! Annyira király volt! :D

Aztán Rob is előkerült, és Csámpikám kétszer futott oda-vissza a forgatáson. Fummie és Aby azt akarták, hogy még fusson, mert az olyan cuki, és halkan megszólaltak, hogy „Fuss, Edward, fuss!”, erre Rob pont abban a pillanatban megint futni kezdett. Mintha csak a kérésre reagált volna. :D Ekkor csak messziről láttuk őt, de már ez is egy élmény volt. És képzeljétek, az agyam felismeri Robot. :D Mármint, a bal szememre majdnem teljesen vak vagyok, és mégis, mikor Rob beszállt a lovas kocsiba, tökéletesen láttam őt, pedig jó messze volt. Az agyam ráfókuszált a rossz szememmel is. Nagyon vicces volt, hogy annyira látni akarom, hogy még az agyam is felpörög tőle, és ilyen furán működik. :D

Aztán vége lett itt a forgatásnak, de megtudtuk, hogy az Egyetem téren folytatódik. Átmentünk oda, és láttuk, ahogy Rob megérkezik. Aztán belső forgatás volt, így csak vártunk és vártunk, aztán kiderült, hogy Robot kicsempészték valahol hátul, és már nincs is ott. Ezután fényképezkedtünk az ott dolgozókkal, majd hazamentünk Fummie-hoz.

Egyébként várakozás közben nagyon jól összebarátkoztunk a forgatáson dolgozó, biztonságra felügyelő emberkékkel (főleg eggyel). Már megismernek minket – a kemény magot. Rob ránk is aggatta a „Kitartó lányok” (Tough girls) kifejezést, szóval, ezek lennénk mi, vagyis, eredetileg Aby és Fummie, de most már szerintem, mindenkiről elmondhatjuk, hogy benne van a csapatban, amennyit szenvedtünk érte közösen… Az egyik biztonsági vezető tegnap, mikor kora reggel megérkeztünk a forgatási helyszínre, már azt kérdezte, hogy aláírtuk-e mi is a jelenléti ívet. :D És kitaláltuk, hogy az utolsó napra készítünk neki egy jelenléti ívet, amire beírjuk, hogy ki, melyik nap, mennyi időt töltött kint a forgatáson. Egyelőre én vezetek. :D Bár, ha most Abyék tényleg mennek a vidéki forgatásokra is, akkor le fognak előzni. :)

A második napon viszont nagyon elszomorodtunk. Ugyanis, a forgatási helyszín egy általános iskola mellett volt, és bár mi napközben nagyon rendesen és csendesen viselkedtünk, aminek Rob szörnyen örült (látszott rajta, hogy vidám, és mindig mosolygott), délutánra vége lett a tanításnak, és nagy tömeg lett, mert kijött közénk egy csomó visítozó, hülye ***. A csillag helyére gondolom, tudjátok, mit kell képzelni. Bocsánat, de az ilyen idiótákra nem lehet szebb szavakat kitalálni, én pedig nem szoktam csúnyán beszélni, szóval, maradnak a csillagok.

A múlt héten felépítettünk egy képet a magyar rajongókról – egy nagyon is pozitív képet -, erre jöttek ezek a ***-ok, és egy másodperc alatt elrontottak mindent. Szegény Rob, ahogy sikítottak utána, meg néhány *** az autója után futott, olyan rémült képet vágott, hogy esküszöm, közel álltunk a síráshoz – főleg, Aby. Nagyon szívszaggató volt az a riadtság és a kényszeredett-kínos mosoly, amit akkor láttunk Robon. Jaj, még mindig szörnyen elkeserít az egész. A területfelügyelők vezetőjének még mondtuk is, hogy inkább vigyék be rejtve Robot egy hátsó ajtón, ne is lássuk, csak többet ne kelljen ilyen élményt átélnie itt Magyarországon.

A bosszantó az volt, hogy ezek a ***-ok, még csak nem is szeretik Robot. Csak „Júj, itt van Edward… De helyes…”. Ennyit fogtak fel az egészből. Pedig Rob nem Edward. Rob, egyszerűen csak Rob. Egy ember, aki tehetséges, és akinek olyan iszonyatos élményei voltak már rajongókkal (hallottuk, hogy külföldön egy szállodában egy lány fentről az erkélyről próbált lemászni hozzá, egy másik helyen pedig megsérült Rob lába egy idióta rajongó miatt), hogy szerintünk ha rémálmai vannak, tuti sikoltozó lánytömegekről álmodik, akik üldözik őt.

Este láttuk Robot megjönni és elmenni, akkor próbáltuk csitítani a tömeget, és valószínűleg, hallotta, hogy megint pisszegünk, és fegyelmezünk, mert tegnap reggel, mikor megérkezett, egyenesen ránk nézett (rám és Stigura), és felénk biccentett felhúzott szemöldökkel. Azt hittem, kiugrik a szívem a helyéről. :D Az esti távozásakor pedig felénk integetett. Szóval, tudta már, hogy merre van a törzshelyünk – mert nekünk az is volt ott a négy napos forgatási helyszínen :D -, és mindig felénk intett, biccentett, nézett, mosolygott. El sem hiszem, hogy tudta, hogy egyáltalán létezünk… :D A reggeli biccentés után Stigunak el kellett rohannia dolgozni. Elszaladt, aztán fél perc múlva rohanás közben hívott telefonon, hogy: „Ránk nézett és biccentett.” Nem hitte el, hogy tényleg megtörtént, pedig Unio még videóra is felvette, amit tegnap 200-szor néztem meg, hogy tudatosuljon bennem is, nem csak hallucináltam… :D Annyira édes volt Stigu lelkesedése. :D Olyan jól lehet vele rajongani. :D

Délutánra sajnos, megint hatalmas tömeg lett, és visszajöttek tanítás végeztével a ***-ok, ezért a biztonságiak úgy vitték el Robot ebédelni a belső garázson át, hogy nem is láthattuk egyáltalán. A vicces az, hogy mi, a kemény mag, még örültünk is ennek. Inkább ne lássuk, elég a tudat, hogy biztonságban van, és nem kell rossz emlékeket hazavinnie tőlünk.

Aztán mialatt Rob ebédelt, a lányok (Aby és Leia) nekiálltak megfegyelmezni a tömeget. :D Annyira király volt! :D Felálltak egy pad tetejére, és szószólóként kiálltak Rob mellett. És szerencsére, mi, a normális rajongók voltunk többségben, szóval, amint sikítást hallottunk, olyan erővel kezdtünk tapsolni, hogy majdnem teljesen elnyomtuk azt, plusz pisszegtünk is rendesen, és olyan csúnyán néztünk a ***-okra, hogy csak egy hajszálon múlt, hogy nem bizonyítottuk a „Ha pillantással ölni lehetne…” mondást. :D A biztonságiak vezetője pedig azt mondta Abynek, hogy ad neki mindjárt egy biztonságis mellényt, és felemelte a hüvelykujját felé, mutatva, hogy jól csinálta. :D Nagyon klassz volt! :D

Stigunak pedig takarítói állást ajánlottak fel a forgatáson. :D Mindenki össze-vissza szemetelt, senki nem törődött azzal, hogy összetakarítson maga után, Stiguék pedig véletlenül kiöntöttek valamit, és szóltak az egyik a forgatáson dolgozó takarítónak, hogy adja oda nekik a seprűt. A takarító pasi meg csak nézett, mert nem hitte el, hogy nem azt várjuk el, hogy ő takarítson utánunk, hanem valaki van olyan rendes, és megteszi, hogy eltűnteti a saját maga által okozott koszt. Szóval, miután Stigu felsepert, a takarító közölte, hogy keresnek még munkaerőt, mire mind jelentkezni akartunk. :D

Aztán megjött Rob, és mivel a biztonságra felügyelők látták, hogy a kezünkben tartjuk a dolgokat, ezért megint úgy hozták be, hogy láthattuk őt. :) És Rob, mikor meghallotta a pisszegést, és hogy elcsendesítünk mindenkit, meglepődött, majd hálásan mosolygott. Annyira jó érzés volt… :)

Tegnap este láttam utoljára Robot, amikor elment a forgatás végeztével. Istenien nézett ki a fehér ingben és mellényben. Jaj, az a pasi tényleg gyönyörű. És ez csak egy apróság, ami miatt szeretem, mert ennél sokkal több van benne…

A tegnapi távozáskor tapsoltunk neki, ő a kocsi felé menet megvakarta az orrát, aztán felénk mosolygott, intett egyet, majd beszállt a kocsiba, és elhajtottak vele. Igazi, őszinte mosoly volt az arcán, és olyan jó, hogy így láthattam utoljára őt. Még mindig veszettül dobog a szívem, ha visszaemlékszem a vele kapcsolatos pillanatokra. Tényleg élmény volt egy egész életre.

Erről jut eszembe… Tegnapelőtt este totál kész voltam, fájt a lábam, fáradt voltam meg minden, de forgatás után még a többiek be akartak ülni valahová, így mentünk mind. Aztán hazafelé, már csak vonszoltam magam. Abyék beszélgettek előttem, és Aby azt mondta, hogy olyan élményeket szerzett, amelyeket még a gyerekeinek és az unokáinak is mesélni fog. Erre én megszólaltam: „Én meg elmesélem az ortopéd sebészemnek.” :D Annyira készek voltunk… :D Imádom a bandánkat! Még akkor is, ha fáradtan nyűgös és morcos vagyok. :D Bocsi, lányok… :D

Még két dolog… Beszélgettünk egy normális fotóssal a forgatáson (nem zaklató paparazzival), és azt mondta, hogy míg külföldön egy-egy fotóért 180 ezer Ft-ot fizetnek kb. átszámítva, addig Magyarországon ők, egy darab képért 3000 Ft-ot kapnak. Nagyon durva!

A másik, amit még el akartam mondani, hogy tegnap az egyik csatornán azt mondták be este, hogy Kristen az országba érkezett, és hogy Rob kocsijával vitték a forgatás helyszínére titokban. Nos, azt nem tudom, hogy Kristen tényleg itt van vagy volt-e, de az biztos, hogy Rob kocsijával nem hozhatták, mert egész nap ott álltunk előtte, ugyanis figyeltük, mert ha a sofőr beült a kocsiba, akkor tudtuk, hogy Rob fél perc múlva fel fog bukkanni. Szóval, ha ez kamu volt, akkor valószínűleg, a hír többi része is, sajnos. :( Pedig én örülnék a legjobban, ha Rob és Kristen tényleg együtt lennének… De hát, mi a saját szemünkkel láttuk, hogy az a kocsi nem ment sehová egész nap, csak mikor Robot enni vitték, és visszahozták (de akkor egyedül ült benne).

A lényeg, hogy nagyon-nagyon jó volt ez a két hét, és ha jövő héten újra kezdhetném egy hétvégényi pihenés után, hát, megtenném. Kívánom, hogy mindenkinek legyen legalább egyszer ilyen élménye az életében. :) Nos, azt hiszem, ennyi lenne az összefoglalóm… :) Biztosan kifelejtettem még pár dolgot (és van, amit nyilvánosan sajnos, nem mesélhetek el, mert olyan emberek kerülnének bajba, akiket megkedveltünk a forgatás alatt), de remélem, hogy egy kicsit át tudtam adni abból az örömből, amit éreztünk és még mindig érzünk. :)

Holnaptól visszaáll a rendes kerékvágás. Ismét írok, tanítok, és megpróbálok visszaállni itthoni üzemmódra. :) Szóval, nem sokára jön az új fejezet. :)