.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. április 5., hétfő

A jelen boldogsága - 14. fejezet

Holnaptól valószínűleg péntekig megint nem leszek elérhető. Bocsánat érte... Fummie és Aby hibája, mert a vállamra ültették a kisördögöt, én pedig túl gyenge vagyok ellenállni a kísértésnek. :D Nem lenne belőlem jó vega vámpír. :D A lényeg, hogy ha hülyének is néz valaki miatta, megyek vissza Pestre a forgatás utolsó napjaira. :) Az egész kis csapat fent lesz, akik múlt héten, és nem bírom ki, hogy kimaradjak belőle. :D A kreatív írás órákat természetesen pótolni fogom, meg hát, a legtöbb diákomtól még úgysem kaptam meg az ehavi tandíjat, szóval, elvileg addig nincs is óránk. De a lényeg, hogy mindenkinek meg lesz tartva az ígért óraszám. :) Drukkoljatok, hogy lássam még legalább egyszer Robot. :) És addig olvassátok a fejezetet, és írjatok nekem hsz-eket. :) Hétvégén pedig már frisselek is nektek újra, amint hazaértem. :)





14. ÁLOMKÉP





LASSÚ LÉPTEKKEL MENTEM LE a lépcsőn Carlisle-lal az oldalamon. Éreztem, magamon az aggódó tekintetét, de most nem tudtam a félelmeivel foglalkozni. Persze, engem is megviseltek azok a képek a könyvben, mégis amint kimondtam hangosan is a döntésemet, már csak a boldogság érzése maradt bennem. Anya leszek! A lélegzetem felgyorsult erre a gondolatra, és izgatottan csúszott a kezem a hasamra.

- Te nem vagy normális! – Jonathan hangja zökkentett ki az édes álomképekből. Carlisle felé pillantottam, majd mindketten felgyorsítottunk.

- Hidd el, nem így akartam, én… - Edward a kanapén ült, fejét a kezébe hajtva. Ujjai a bronzos tincseket szorították. Esme a jobb oldalán ült kezét fia térdén nyugtatva, miközben aggódó tekintetét le sem vette róla. A többiek a szoba két oldalán várakoztak – a farkasok az ablak felőlin, Cullenék velük szemben.

- Nem így akartad? – Régi alfám feldúltan szelte át a nappalit, mire mindenki egy emberként feszült meg. Keze kinyúlt Edward felé – aki mozdulatlanul ült továbbra is -, de végül csak ökölbe zárult a levegőben. – Megölted őt! Felfogtad? – suttogta maga elé gyűlölettel teli hangon. Edward teste rándult egyet, miközben engem elöntött a harag. Így is éppen eléggé szenved, miért kell még vádaskodni is, mikor semmiről sem tehet!

- Nem fogok meghalni! – csattantam fel átlépve a küszöböt. A szobában lévő összes tekintet úgy fordult felém, mintha egy szellemet láttak volna besétálni.

- Az a… valami benned, belülről fog széttépni – borzongott meg Nate, és az iszonyattól eltorzult az arca.

- Nem fog bántani engem – jelentettem ki teljes magabiztossággal, miközben gyengéden végigsimítottam a hasamon. A legtöbb szempár szánakozó aggodalommal mért végig engem, mintha attól tartottak volna, elment az utolsó csepp józan eszem is. – És nem valami. Ő a kisbabám.

- Te teljesen megőrültél! – Jonathan dühösen túrt bele a hajába, miközben remegni kezdett. Szinte fel sem fogtam mi történik, már el is vágtatott mellettem. A bejárati ajtó hatalmasat dördülve csapódott be. A padlót fürkészve álltam, teljesen kiürült fejjel. Megértettem Jonathan érzéseit, de nem volt választásom, csak az, hogy hiszem, a gyermekem nem bántana engem.

- Utána megyünk, te rendben leszel? – éreztem meg Aidan érintését a vállamon. Ahogy felpillantottam rá, a tekintetéből együttérzés sugárzott. Lassan bólintottam egyet, miközben ujjaim megszorították a kezét.

Miután ő és Joshua kisiettek a házból, elkeseredett sóhaj hagyta el a számat. Szörnyű lelkiismeret-furdalásom volt, amiért ennyire megkínzom azokat, akiket szeretek. Főleg Edwardot… - pillantottam ismét rá. Még mindig lehajtott fejjel ült, én pedig úgy éreztem, megszakad a szívem a látványtól.

- Magunkra… magunkra hagynátok minket? – pislantottam Esme felé.

- Persze – indult el felém, aztán végigsimítva az arcomon elhagyta a nappalit Carlisle-t magával húzva. Alice és Jasper bíztató mosollyal az arcukon vonultak ki, Emmett és Rosalie pedig – karjában az öcsémmel – követték őket. A női szempár felém sem pillantott, így nem tudtam megállapítani, hogy Rose mire is gondolhat. A kezem ösztönösen kinyúlt, hogy megállítsa őt. Ahogy hozzáértem a karjához, megdermedt, és lassan fordította felém a fejét.

- Én… Csak bocsánatot akartam kérni azért, ahogyan a szobádban viselkedtem – szólaltam meg rekedtes hangon zavaromban. – Nem gondoltam komolyan. Tudom, hogy nálad jobb kezekben nem is lehetne a testvérem… - ismertem be.

- Nem haragszom – biccentett Rosalie kimérten, de valahogy nem tűnt teljesen őszintének a kijelentése.

- Én tényleg szörnyen… - akartam megismételni a bocsánatkérésemet, de a pillantása elhallgattatott.

- Tényleg nem haragszom. Csak… - Egy pillanatra lehajtotta a fejét, és mély levegőt vett, majd ismét rám nézett. – Nézd, ez most túl nehéz nekem. Időre van szükségem.

- Rendben – szorult össze a torkom. Emmett halványan rám mosolygott Rosalie mellől, aztán ők is felmentek az emeletre. Nagyot sóhajtva ültem le Edward mellé a kanapéra. – Jól vagy? – kérdeztem halkan. Iszonyatos érzés volt látni őt szenvedni. Szinte bármit megadtam volna azért, hogy elmúljanak a félelmei, de a szavamon kívül – hogy nem lesz semmi bajom -, nem tudtam más biztosítékot nyújtani a számára.

- Persze – jött a válasz.

- Edward, kérlek, nézz rám! – húztam fel a bal lábamat a kanapén, hogy felé fordulhassak a törzsemmel. Olyan lassan mozdult meg, hogy először azt hittem, nem is akar engedelmeskedni a kérésemnek. Gépiesen mozgott, mintha csak valami érzések és gondolatok nélküli robot lett volna. Egy váz… Az ujjaim összeszorultak a kanapé szélén, aztán hirtelen elhatározástól vezérelve előre hajoltam, és megcsókoltam őt. Lassan reagálva csókolt vissza végül, aztán meglepett arcot vágva húzódott el, és a tenyerét a homlokomra simította.

- Lejjebb ment a lázad – felelte a kérdő pillantásomat látva.

- Tényleg? – tapogattam meg én is magam. Észre sem vettem, hogy elmúlt a szédelgés. – Valahogy erősebbnek érzem magam. Talán, mostantól már könnyebb lesz – mosolyodtam el halványan, mire kaptam egy kétkedő fintort. – Így lesz, csak hinni kell benne! – makacskodtam.

- Te komolyan nem félsz? – szorították meg a kezemet a hűvös ujjak.

- Bolond lennék, ha nem félnék – vontam meg a vállamat, aztán hirtelen eszembe jutott egy emlék, ami szomorú mosolyt csalt az arcomra. – Tudod, mikor anyu Edwardot várta, már elég idősnek számított. Aggódott amiatt, hogy ez bajt okozhat. Szerintem, minden nőnek átfut a fején, hogy mi van, ha… - gondolkoztam el. – De anyu mindig azt mondta, hogy minden csak hozzáállás kérdése. Az ember igenis tudja irányítani bizonyos határokon belül a saját testét. Ha nem hagyod el magad, könnyebb minden. Nem szabad azon rágódni, mi sülhet el rosszul, mert akkor önkéntelenül is ártunk magunknak az aggódással. Arra kell gondolni, milyen jó lesz. Hogy… minden rendben lesz, érted? – fúrtam az aranybarna tekintetbe a sajátomat. – Segíts nekem, hogy erre tudjak gondolni. Hogy élvezzem ezt a csodát. – A lelkesedéstől kipirulva fogtam meg a kezét, és a hasamhoz húztam. Tudtam, hogy még semmit sem érezni, mégis volt ebben a pillanatban valami, amitől könnyek gyűltek a szemembe. – Egy kisbaba. A mi kisbabánk – suttogtam magam elé Edward arcát fürkészve. – Tudom, hogy szereted őt. – Annyi ellentétes érzelem szaladt át rajta, hogy egyszerűen képtelen voltam olvasni belőle.

- Gyere! – pattant fel hirtelen, és óvatosan meghúzta a kezemet, hogy kövessem őt.

- Mi az? – vontam fel a szemöldökömet, de hagytam, hogy felsegítsen a kanapéról.

- Megkérem Alice-t, hogy segítsen. Minden egyes lépést végiggondolunk, amit csak szüléskor tennünk kellhet, és megnézzük, mi a végeredménye – mondta el a tervét a lépcsőn felfelé.

- De nem látta a babát… - gondolkoztam el.

- Nem. De az esküvőt halványan igen. Mert a neveltetésem garantálja, hogy biztonságot, szeretetet és a nevemet nyújtsam annak a nőnek, aki a gyermekemet várja.

- Nem kell elvenned, csak mert terhes vagyok – ráncolódott össze a homlokom a gondolattól. Az, hogy Edward ne szerelemből és önként vegyen el, összerántotta a gyomromat.

- Mindenképpen elvennélek, mert szeretlek – állt meg a folyosó közepén, hogy a kezei közé vegye az arcomat. – Csak még adnék egy kis időt neked… Hogy kiélvezd az életet – mosolygott rám úgy, hogy a lábaim reszketni kezdtek. – A baba csak előre hozta azt, amire a világon a legjobban vágyom – magyarázta. Kábultan eresztettem ki egy reszketeg levegőt a tüdőmből, de még mielőtt teljesen elgyengülhettem volna, Edward tovább indult. – Ha Alice rám koncentrál és nem rátok… - hunyta le Edward egy pillanatra a szemeit. – Akkor talán, lát valamit halványan. De ha nem látná egyáltalán a jövőmet, az is jel…

- Ezt nem értem – ráztam meg a fejemet, aztán hirtelen megtorpantam és élesen beszívtam a levegőt. – Edward! Ezt nem… Ezt nem teheted! – kerekedtek el a szemeim rémülten, miközben az ujjaim az ingébe martak a mellkasán. – Ígérd meg, hogy ez eszedbe sem fog jutni! Gyerünk! Ígérd meg! – követeltem tőle.

Csak csendben állt, és nem volt hajlandó felnézni rám. Zihálva próbáltam megnyugtatni magam, hogy értelmesen tudjak beszélni vele, de ez volt életem legnehezebb dolga. A gondolat, hogy Edward megszűnjön létezni – még akkor is, ha én már halott vagyok -, mindennél fájdalmasabb volt.

- Mi lenne a kisbabánkkal, ha egyikőnk sem lenne mellette? – szólaltam meg reszkető hangon. – Hiszem, hogy semmi gond sem lesz. Hogy mindketten végignézhetjük, ahogyan felnő. De… ha mégsem… Ha… Szüksége lesz rád!

- Hogyan létezhetnék nélküled? – Edward tekintetében mélységes fájdalom kavargott, ahogy felemelte végül a fejét.

- Nem kell nélkülem létezned. A gyermekünkben élnék tovább. A részem. Ahogyan… ahogyan Bella nagyiból is van bennem – mondtam ki kissé félve Edward reakciójától. Nem akartam felkavarni őt még jobban, csak azt akartam, hogy megértse, miért kell léteznie mindenképpen. – Muszáj, hogy vele legyél, hogy megvédd, szeresd, mert csak így maradhatna fenn belőlem valami… - A számat harapdálva vártam, hogy Edward feldolgozza a hallottakat.

- Adj egy kis időt, hogy átgondoljam – kérte végül. Igyekeztem pozitívan felfogni, hogy legalább nem mondott azonnal nemet nekem. Így még megvolt az esélyem arra, hogy meggyőzzem az igazamról. Nem mintha szükség lenne rá… Élni fogok – hajtogattam magamban mantraként.

Az egész délutánt Jasper szobájában töltöttük vele és Alice-szel. Miközben ők próbálták megfejteni, mi lenne a következménye a különböző orvosi döntéseknek – a szülés korábbi megindítása, császár metszés, természetes szülés és így tovább -, nekem az ágyon kellett feküdnöm, hogy pihenjek. A lázam egyre lejjebb ment, és a szédelgésem is elmúlt teljesen, mire elérkezett az alkonyat.

Edward éppen azt várta, mit lát Alice, ha úgy döntene, hogy epidurális érzéstelenítéssel próbálja csökkenteni a fájdalmaimat, mikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőre pillantott, aztán megnyomott egy gombot, és a füléhez emelte a készüléket.

- Szia! Russel vagyok… - hallottam meg a bizonytalan hangot a másik oldalon. – Én csak azt szeretném kérdezni, hogy holnap hányra jöttök?

- A kerti sütés – bólintott Edward. – Én nem hiszem, hogy… - kezdett volna bele, de felültem az ágyban, és intettem neki, hogy adja oda a mobilt. Teljesen kiment a fejemből, hogy holnap már vasárnap van, de nem okozhattam újra csalódást.

- Megyünk mindenképpen. Olyan fél három és három között érünk majd oda – pillantottam a többiek felé. Edward arcán rosszallást láttam, Alice-én viszont izgatottságot. – Alice valószínűleg, már korábban be fog nézni – kuncogtam fel.

- Rendben, akkor várlak titeket. – Tisztán hallottam Russel hangján a megkönnyebbült boldogságot. Biztosan félt attól, hogy megint lemondjuk az egészet.

- Ott leszünk – mosolyodtam el. – Szia! – szakítottam meg a vonalat, majd – kijavítva eddigi feledékenységemet – gyorsan bepötyögtem Juliette-ék számát, hogy a képzeletbeli vendéglistámon szereplő emberek mindegyikét meghívjam végre.

- Pihenned kéne… - szólalt meg Edward, miután befejeztem a rövid beszélgetést, amelyben megegyeztünk, hogy hol és mikor találkozunk majd.

- Azt teszem – vontam meg a vállamat, és visszadőltem az ágyra. Persze, tudtam, hogy nem a mostanra gondol… Megrázta a fejét, aztán visszafordult Alice-hez. Valószínűleg rájött, hogy nem tudja megakadályozni, hogy elmenjek a kerti sütésre.

A rövid telefonálás után a figyelmem új problémára terelődött át. Russel hangját hallva elszégyelltem magam, amiért eddig eszembe sem jutott az őt érintő probléma. Pedig az életéről volt szó… A gondolat, hogy a Volturi miattam fogja megölni iszonyatos volt a lelkiismeretem számára, de fogalmam sem volt, hogyan védhetnénk meg őt úgy, hogy közben senkinek sem esik baja. Talán, meggyőzhetnénk őket valamivel, hogy Russel ártalmatlan a titkainkra nézve… Vagy esetleg, ha cserében felajánlanánk valamit… Bárhogy törtem a fejemet, elképzelésem sem volt, mire vágyhatna egy vámpír uralkodócsalád a véren kívül.

Edward aggódó pillantást vetett felém, mire én elbújtattam az arcomat Alice takarójába. Nem kell, hogy még egy plusz dolog miatt aggódjon. Pontosan tudtam, hogy ő azt gondolja, nincs esélyünk. De biztos voltam benne, hogy majd én kitalálok valamit.

A gondolatok egyre lassabban pörögtek a fejemben, miközben a takaró melege kellemesen körbeölelt és elkábított. Csak akkor tértem egy kissé magamhoz, mikor Edward és Alice felpattantak a földről, és kisiettek a szobából. Csodálkozva emeltem fel a fejemet.

- Csak beszélnek Carlisle-lal – hallottam meg Jasper hangját a sarokból, ahová bekuporodott.

- Alice látott valamit?

- Lehet… Úgy tűnik, hogy egy korai császárral minden rendben lesz… - magyarázta Jasper, mire elégedetten bólintottam.

- Tudtam, hogy megoldjuk.

- Tudod… Igazán bátor vagy – nyomta fel magát Jasper egy könnyed mozdulattal a földről, aztán az ágyhoz sétált, és leült a szélére mellém.

- Mások szerint, inkább botor – jelent meg az arcomon egy keserű mosoly. – Köszönöm, hogy segítettél – utaltam arra, amikor elcsalta Carlisle-t a dolgozószobájától, hogy telefonálni tudjak Aidannak.

- Tudtad, hogy direkt volt? – vonta fel a szemöldökét.

- Sejtettem – pislogtam rá hálásan. – Miért tetted? – kérdeztem meg kíváncsian.

- A képességem miatt. Tudtam, mit éreztél, mikor azt hitted, nem lehet kisbabád, és azt is, milyen boldog voltál a gondolattól is, hogy talán, tévedtél. Nem bírtad volna elviselni, ha elveszik tőled őt – feszült meg a teste, mintha csak megint átérezte volna a kétségbeesett rettegésemet. – Az rosszabb lett volna a halálnál is – emelte rám a tekintetét. Bólintottam. Pontosan tudtam, mire gondol. A felvetéstől is, hogy elveszíthetem a kisbabámat, üresnek és halottnak éreztem magam. Mintha valami elszívta volna az összes boldogságot és melegséget belőlem. – Nem fog megtörténni – borzongott meg velem együtt Jasper is, aztán küldött felém egy kis nyugtató hullámot.

- Jasper… - szólaltam meg bizonytalanul. – Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Szerinted, van valami, amit a Volturi akarhat, és mi meg tudjuk nekik adni? – tértem vissza az elpilledés előtti gondolataimhoz. Jasper arcára kiült a feszültség, és már azt hittem, hogy nem hajlandó válaszolni nekem, mikor végre megszólalt.

- Amit szeretnének, olyasmi, amit úgysem adhatunk meg nekik.

- A farkasok szolgálata és ti, akiknek képességetek van? – kérdeztem elszoruló torokkal.

- Igen. De egyik sem elfogadható alkuajánlat – rázta meg a fejét határozottan Jasper.

- Akkor is kell lennie valaminek, amivel megmenthetjük Russelt. Egyszerűen nem nézhetjük tétlenül, hogy… - kezdtem széles kézmozdulatokkal gesztikulálni a feldúltságtól.

- Nem fogjuk – tette a kezét nyugtatóan a vállamra Jasper. – Kitalálok valamit – nézett a szemeimbe, én pedig biztos voltam benne, hogy tényleg így lesz. Jasper alapszemélyiségéhez tartozott, hogy jó stratéga volt, így ha valakinek támadhatott egy használható ötlete a Volturi ellen, akkor az ő volt. – Pihenj egy kicsit, ez sokáig el fog tartani… - fordította a fejét az ajtó felé. Halkan hallottam, ahogyan Edward éppen magyaráz valamit Carlisle-nak, de ahogy ismét letettem a fejemet a párnára, már csukódtak is le a szemeim.

Mikor hirtelen egy erdőben találtam magam, biztos voltam benne, hogy csak álmodom, mégis minden olyan valóságosnak tűnt. Mélyet lélegeztem a friss éjszakai levegőből, miközben a fák leveleinek zizegését hallgattam. Olyan megnyugtató volt az egész. Aztán mozgolódást éreztem a hasam tájékán. Meglepetten néztem lefelé, és csúsztattam a kezemet a hatalmas pocakra, amely hozzám tartozott. Egy újabb finom mocorgástól mosolyognom kellett. Boldoggá tett a tudat, hogy valakinek biztonságot és melegséget nyújthatok a testemmel.

- Hogy van az én két szerelmem? – csúszott két kar körém, miközben egy hűvös puszit kaptam a nyakamra. A mosolyom vigyorgássá szélesedett, miközben megfordultam az ölelésben. Furcsa érzés volt, hogy ekkora hassal nem tudtam rendesen Edwardhoz bújni, de a tekintetünk összeolvadása tökéletesen kárpótolt mindenért.

- Edward… - motyogtam magam elé. Lehajtotta a fejét, és egy lágy csókot nyomott az ajkaimra, miközben keze a kisbabánk ideiglenes otthonát simogatta.

- Gyere! – fűzte össze végül az ujjainkat, és maga után húzott. Döcögve próbáltam lépést tartani vele, de mikor látta, hogy ez nehezen megy, lassított egy kicsit.

- Hová megyünk? – kérdeztem kíváncsian.

- Majd meglátod… - somolygott felém, én pedig nem kérdezősködtem tovább. Pár percnyi séta után torpant meg, aztán a hátam mögé lépett. – Csukd be a szemed, majd én vezetlek – kért engem. Kissé aggódva pillantottam a göröngyös földre. Nem tűnt jó ötletnek vakon sétálgatni. Még a végén megbotlanék valamiben, és megütném a hasamat. – Bízz bennem! – suttogta a fülembe olyan hangon, amitől minden félelmem elmúlt.

- Rendben – teljesítettem a kérését. Egyik keze az oldalamra csúszott, a másikkal pedig a karomat fogta, miközben lassan araszoltunk előre. – Mindjárt ott vagyunk, már csak pár lépés – bizsergette meg a mély hang az egész testemet. Alig egy perc múlva végre megálltunk ismét, és Edward elengedett engem. – Kinyithatod a szemedet – adta meg az engedélyt a számomra. Pislogva próbáltam meg ráfókuszálni újra a világra a sötétség után, és mikor kitisztult a kép, tátott szájjal néztem körbe.

A tisztásunkon voltunk, de most egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogyan megszoktam. A közepén egy hatalmas ágy állt hófehér selyemágyneművel, és az odáig vezető utat gyertyák övezték a lábamtól kezdve. A méregzöld fűben pedig mindenütt virágok pompáztak. Azt sem tudtam eddig, hogy ennyiféle szín és árnyalat létezik a világon. A tekintetem bepárásodott a meghatottságtól és a látvány gyönyörűségétől, annak ellenére, hogy tudtam, csak az én fantáziám hozta létre ezt az egészet.

- Ó, Edward… - suttogtam elhaló hangon.

- Tetszik? – kérdezte bizonytalan hangon.

- Hogy tetszik-e? Ez csodálatosan szép – sóhajtottam fel, miközben nekidőltem a mellkasának a hátammal. Mutatóujjával az állam alá nyúlt, és addig tolta felfelé a fejemet, amíg el nem érte az ajkaimat. Sóhajtva engedtem beljebb a kutakodó nyelvet, miközben a lábaim reszketve próbáltak talpon tartani. Éreztem, ahogy az erős kar a combjaim alá siklik, és magához ölelve felkap, aztán megindulunk előre, de nem nyitottam fel a szemeimet, csak élveztem, az édes, zamatos keringő ízét.

A selyem simogató hűvössége megborzongatott, mikor Edward letett az ágyra. Hátradőlve hagytam, hogy levetkőztessen, még a reccsenő anyag halk zajával sem foglalkoztam. Az egész testem lángokban állt, nőiességem középpontja pedig lüktetve kívánta az összeolvadást.

Meglepődtem, amikor Edward ahelyett, hogy fölém gördült volna, az oldalamra fordított, és mögém feküdt, de aztán rájöttem, hogy a hasam miatt másképp nem tudna a közelembe férni. Keze végigsimított a bal combomon, és a sajátjára húzta a lábamat. Meztelen ágyéka keményen feszült hozzám. Fogalmam sem volt róla, mikor vetkőzött le, de nem is nagyon érdekelt. Egy álomban – főleg, ha ilyen csodálatos -, bármi lehetséges…

Halk sóhaj hagyta el a számat, ahogy belém hatolt. A testem valahogy sokkal intenzívebben érezte őt, mintha az érzékelésem felerősödött volna. Az illata eltöltötte az orromat, a számat elöntötte a csókja íze, a bőrömnek pedig minden egyes sejtje pulzált és bizsergett.

Lassú mozgásba kezdett, miközben keze a mellemet simogatta. A bimbóm szinte fájóan meredt előre az ujjai között. Nyöszörögve kapkodtam a levegőt, miközben percek alatt a gyönyör kapujáig jutottam, Edward kéjesen morgó hangja a fülem mellett pedig csak siettette a robbanást. A testemen reszketés futott át, ahogy a kéj végigrobajlott rajta. Nem hittem volna, hogy lehetséges ilyet érezni egy egyszerű álomban. Olyan elsöprő volt, hogy azt hittem, belehalok.

Talán emiatt nem fogtam fel időben a halk morgást, amelyet a szél hozott felénk, csak akkor, amikor már közelebb ért hozzánk. Riadtan ültem fel az ágyban – miközben magam elé rántottam a takarót –, és körbenéztem. Az egyik fa mögül egy alak lépett elő. Egy emberi szemnek túl messze lett volna ahhoz, hogy felismerje, de én azonnal rájöttem, kit is látok.

- Russel? – vörösödtem el annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, még mindig alszom, és ő valójában nem látott semmi illetlent. Hátrafordultam, hogy megnézzem az álomkép-Edward mit szól a felbukkanásához, de egyedül voltam az ágyban. Bár ez nem a valóság volt, csalódottság öntött el.

A tekintetem ismét az álmom új látogatója felé fordult, aki mozdulatlanul meredt rám pár méternyi távolságból.

- Russel? – szólítottam meg ismét. Pár másodpercig semmi sem történt, aztán felsikkantottam, ahogy hirtelen egy pillanat alatt előttem termett, és a vörös szemek egyenesen rám meredtek. – Ó, istenem! – szorítottam a szám elé a kezemet.

- Ezt te tetted velem! – Russel hangja gyűlölettel teli volt, nekem pedig önkéntelenül is potyogni kezdtek a könnyeim.

- Isabella… Isabella, ébredj fel! – Éreztem, hogy valaki rázogatni kezd, de csak percek múlva voltam képes kiszakadni az álomképből.

- Jasper? – néztem körbe zavarodottan. Éreztem, hogy az arcom nedves, de mielőtt letörölhettem volna a könnyeimet, kivágódott az ajtó, és Edward ijedten sietett be a szobába, egyenesen hozzám.

- Mi történt? – tolta arrébb Jaspert, hogy megvizsgáljon. – Rosszul érzed magad?

- Nem, én csak… álmodtam… - ráztam meg a fejemet, aztán hirtelen úgy éreztem, mintha fejbe vágtak volna. – Azt hiszem, tudom, hogyan mentsük meg Russelt – emeltem Edwardra a tekintetemet összeszoruló gyomorral.

44 megjegyzés:

  1. Szia!

    Nah szóval.Nagyon régóta olvasom a blogod és valami hihetetlenül jól írsz.A jó írás alól ez a fejezet sem kivétel és, Rob-os bejegyzést is olvastam:)ami szintén nagyon jó lett.Te kis mázlista!Csak így tovább!

    Pusz Blacky!

    VálaszTörlés
  2. imádtam, mint az összeset. :D annyira várom a babát. ^^ és Russel tényleg vámpír lesz? :O durva...nem tudom elképzelni. bár a képessége jó lesz. :D mert elvileg vámpírként erősödik...bár már így is elég jó kis képesség. :D meg sztem örülne is neki...
    am. sztem Isabella tuti nem hal meg, meg semmi baja sem lesz, lehet, h lesz egy kis komplikáció a szüléssel, de azon kívül nem hinném, h bármi lenne...bár ki tudja nálad? :D arra vagyok még kíváncsi, h mi lesz a baba neme...nem tudom miért, de én egy kislányak jobban örülnék. :)
    várom a kövit, pusz. ^^

    VálaszTörlés
  3. Húú.ez a fejezet nagyon jó lett. Valahogy sejtettem hogy lehet Russel vámpír lesz.jajj csak ne legyen majd gonosz.:)
    Sok sikert nektek a hétre!!!:))) Remélem lesz megint majd beszámoló.Alig várom.:)
    Üdv
    Laura

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett!!! Elég sok utalás van benne. És a vége... Ismét felcsigáztál!

    VálaszTörlés
  5. Basszus....hogy jutott Isa-nak bármi mentő ötlet egy perverz álomból? XD

    Kiváncsi vagyok XD

    Pusszantos

    Kanga

    VálaszTörlés
  6. Ó Ó Ó!!! én is akarom tudni hogy mentsék meg Russelt!!! és még egy hétig várni kell:O:D De így a jó Spirit!! így kell fenntartani az érdeklődésünket:D bár én nem szeretem a függővéget, mert mindig a legizgibb résznél hagyják abba az írók...de ez van!
    Nagyot alkottál....megint(mint mindig)!
    Nagyon tetszik!
    IMÁDOM:D:D:D

    VálaszTörlés
  7. Hali!

    Hogyhogy nem jutott hamarabb az eszükbe? Nekem rögtön eszembe jutott, bár vszeg azért, mert olvastam a NM-t, amit ők nem tehettek meg...

    A farkasokból nekem most túl kevés volt, épp csak vtak, aztán már mentek is... Remélem, majd kárpótolsz, mert amióta rámsütöttétek, h én is az vok, egyre jobban kedvelem őket. XD
    De Nate azzal, h "Megölted őt! Felfogtad?", nagyon belémtaposott, mert Edwardot nagyon sajnálom (és nehogy azt hidd, h ennek bármi köze van Robhoz, ááá, dehogy), meg ugye ezzel Isát is bántja...
    Aiden nagyon aranyos, egyre jobban szeretem!

    Jaspernek örültem, h tényleg szándékosan segített, most megint olyan eleje fílingem van, amikor ő segített Isának.
    Rose-on először meglepődtem, de aztán rájöttem, h mitől furcsa.

    Az álom... Hogy vki ennyire logikusan gondolkodjon álmában... (máshogy helyezkedik el Edward karjaiban stb.)
    Meg aztán a vörös szemű Russel.

    Kicsit olyan, mintha azt írnád le, h neked honnan jönnek az ötleteid. Mert ugye Isa farkassá válását is megálmodtad, meg az egész alapsztorit, ő meg azt a megoldást, h h menthetik meg Russelt.

    De visszatérve a történésekre: annyira romantikus a helyszín, meg ahogy Edward azt mondja, h "Hogy van az én két szerelmem?" Annál a résznél arra gondoltam, h ez csak az álmaiban létezhet, v ha meghallja a gondolatait ugyanúgy, mint a BD-ben, különben utálni fogja.

    Más: ha jössz vissza, akkor megint lesz olyan mindent-tudó-papírod? Nagyon jól jönne. Én négyre moziba meek hnap (Alice Csodao-bant nézek az unokatesóimmal, miután 1,5 órát telefonáltam, h elengedjék őket, szóval, oda mindenképp meek, Rob ide-oda), előtte ráérek másnap már suli van, szóval szerdán nem, csütörtökön megint, a pénteket még nem látom, mert messze van. Majd sms-ezzünk meg feletonáljunk. Hnap de. még tuti fölnézek ide, ha addig válaszolsz, akkor megspórolsz pár sms-t.

    Na, joccakát, pusz:
    Kisildikó

    VálaszTörlés
  8. Spirit!

    Ha fent vagy még, olvas E-mailt!!!

    Én meg addig olvasom a fejezetet. :)

    Angel

    VálaszTörlés
  9. Szia Spirit!

    Egy időre eltűntem (az volt az önként vállalt nagyböjti lemondásom, hogy nem olvasok fanfictiont, nehezebb volt mint húst nem enni :), de mostmár újra vagyok és nagy lelkesedéssel vetettem be magam a sok felgyűlt olvasnivalóba. Veled kezdtem, természetesen. :) Hihetetlenül megörültem az Edward szemszögű Múlt árnyainak, a Jasperes novellának és az új regényednek is, de ezekről majd ott írok.
    A Jelen boldogságáról: nagyon tetszik, ahogy tovább alakult a történet, én mindig is annak drukkoltam, hogy legyen babájuk, főleg, amikor kiderült, hogy Isabellát (meg persze Edwardot is) mennyire megviseli a tudat, hogy nem lehet... Én teljesen el tudom fogadni a gondolatmenetedet, amivel indokoltad, hogy mért így alakítottad a történetet, én is hasonlóképpen gondolkozom. Nem olvastam végig az összes kommentet, de az azért kiderült, hogy többeket az zavar, hogy így nagyon a BD-re hajaz a történet - ez az alapszituáció hasonlósága miatt elkerülhetetlen, de szerintem te nagyon jól meg tudod oldani, hogy ami csak lehet, különbözzön. Pl. Edward hozzáállása itt már korábban megváltozott, hamarabb Izabella mellé áll - persze ez gondolom annak is köszönhető, hogy Isabella sokkal határozottabb, mint Bella volt (bár a baba-kérdésben ő is megingathatatlan volt első pillanattól). Amikor először olvastam a BD-t, nem tetszett a terhességes-szüléses rész, a Jacob szempont miatt sem, meg valahogy nem illett bele nekem akkor az egészbe, aztán persze a végét ismerve újraolvasva már megbarátkoztam ezzel a résszel is (és én is úgy gondolom, hogy ha úgy lett volna vége, hogy mindketten vámpírok és boldogok együtt örökké de gyerekük nem lehet, nem lett volna teljes a történet). A te történetednél viszont már az elejétől fogva örültem, amikor gyanús jelek mutatkoztak és drukkoltam nekik :) Kíváncsi vagyok, hogy oldod meg a felmerülő problémákat, biztos vagyok benne, hogy nem fognak simán menni a dolgok (Isabellánál ugye nem áll fenn a Bellánál kézenfekvő "sürgősségi vámpirizálás" lehetősége, viszont ő farkas, így erősebb...) Tényleg, az nagyon tetszett, ahogy a teherbeesését magyaráztad, hogy a vámpír babáknak magasabb hőmérsékletre van szüksége, szeretem az írásaidban, hogy mindenre adsz logikus magyarázatot, még ha ilyen "áltudományosat" is. :)
    A mostani részhez: Edwardot nagyon sajnáltam, amikor Nate nekiesett, vádolja ő magát így is eléggé... Annak örültem, hogy azért úgy tűnik, kezd Isabella mellé állni és megoldási stratégiákon dolgozik, bár az, hogy örüljön a baba érkezésének, még úgy tűnik, várat magára. Ami persze érthető is, ha azt nézzük, mennyire retteg attól, hogy elveszítheti Isát... Azon sem csodálkoztam, hogy nem ígérte meg Isabellának egyből, hogy nem lesz öngyilkos, ha a lány meghal, jó kis dilemma... Persze bízunk benned annyira, hogy élesben nem fog sor kerülni erre a döntésre. :) Könnyű nekünk, így kívülről szemlélve a dolgokat. :)
    Jasper olyan aranyos volt, ahogy Isa mellé állt, úgy szeretem az ő karakterét, főleg itt nálad. :)
    Megint olyan jól kevered a szálakat, hogy közben van más izgulnivaló is, a Russel-ügy. Szerintem is az lesz a megoldáa, amit Isa megálmodott, hogy átváltoztatják, és Russelből kinézem, hogy még jó bulinak is tartaná a dolgot, legalábbis az alapján, ahogy eddig hozzáállt a természetfeletti dolgokhoz. Isáról meg egyre gyanúsabb, hogy ez valami képesség lesz nála, ez a jós-álom, vagy miacsuda. Jó lenne, ha ezt is valahogy felfedeznék és esetleg felhasználhatnák a baba szülésével kapcsolatban is.
    Na ennyit egyelőre, bocs, hogyha kicsit csapongó voltam, majd elolvasom újra a kimaradt részeket, és írok még, ha jutok valamire. :)

    Puszi: Kata

    P.S. Ja, egy technikai kérdés: én szívesen írnék az Ildikó blogjára, hogy érdekel a könyved, de hova kell írni pontosan? Mert nem találtam ehhez kapcsolódó bejegyzést. Vagy én vagyok figyelmetlen?

    VálaszTörlés
  10. Uh, ez egy hogy is fogalmazzak, elég durva álom volt! :D Minden értelemben! Ezt most nem részletezem mivel ha belefognék azt hiszem megint padlót fognék, aztán a család felmosóronggyal kanalazhatna fel! :D Itt Oh my God-oztam(csak magamban mivel a család nagy része már alszik!)miközben a kezemmel befogtam a számat és levegőt sem vettem!
    Isabellának tényleg jó indokai meg nézetei vannak ebben a dologban! Én először nem tudnám miként fogjak bele egy ilyen beszélgetésbe. De ő jól megoldotta! Edward még mindig nagyon cuki és nagylelkű, hogy próbál jó képet vágni a dologhoz.
    Azért remélem ilyen pillanat nem csak álomban lesz! Jaj, nehogy félre érts! Nem ARRA gondoltam hanem a "- Hogy van az én két szerelmem?" részre gondoltam! :D

    Tetszett a fejezet!

    Utóirat: Ugye majd felrakod a novella verseny eredményeit ha már haza jöttél a héten? Igyekezve számoltam a napokat míg nem kiderült 28.-án, hogy még várhatok egy kicsit! Az bőven elég ha kiderülnek az eredmények a történetek felrakásával tudok várni! Bocsi a türelmetlenségemért csak hát azért érdekel!

    Tudom most majdnem mindenki fejében Robert forog szóval teljesen megértem a döntésedet miszerint minél többet akarsz belőle látni! Végül is ki tudja látjuk e még valaha újra!

    Cup Cup Szupcsi

    VálaszTörlés
  11. Uramisten!!!!!!
    ez annyira király lett Spirit,hogy az tényleg nem igaz!!!!nem akarom részletezni mert így az egészébe tetszett az EGÉSZ!!!!!!

    VálaszTörlés
  12. Áááá Spirit ez isteni volt!Nagyon várom a folytit.Szia

    VálaszTörlés
  13. Hű, ez most olyan álom lesz, mint az eredetiben Belláé volt? Hisz ő is megálmodta, hogy megjelenik a Volturi, meg a kisbabát is... igaz, csak nagyjából. Szóval akkor Isabella is arról álmodott, hogy minden rendben lesz vele és a babával? Meg Russel átváltozik???? Az elsőt nagyon remélem, a másodikat nem tudom... jó is lenne, meg nem is...
    És szöget ütött a fejemben, álomkép-Edward kérdése: "Hogy van az én két szerelmem?" Gondolom, egy fiúbabát nem nevezne a szerelmének... :D Arra még kíváncsi lennék, hogy Ed milyen nemű babát szeretne, hisz Isát már tudjuk, hogy fiúnak képzeli el. De ezt vehetjük utalásnak? :D
    Illetve még a másik... :D Jazz ébresztette fel, mikor az álom rémálomba csapott át... De az azelőtti érzelmeit Isának milyen mértékben érzékelte? XD :$ Nagyon várom a kövit, hogy mi Isa ötlete, illetve sok szerencsét kívánok a Rob-leséshez! :D

    VálaszTörlés
  14. Szia!

    Nagyon jó fejezet lett! Együttérzek Isával.
    Hát, igen! Egyértelmű, hogy az ember lánya bevállal dolgokat a gyermekéért. Én iszonyodom a tűszúrástól, konkrétan ájulás szintig megyek mikor közelít a bőrömhöz a tű. De a várandósság sok vizsgálattal és vérvétellel jár. :( Nekem viszont meg sem kottyant a procedúra. És ez nem egy elhatározásból jövő, akaratlagos dolog volt, hogy én most kibírom, a gyerekért mindent. Egyszerűen nem gondolkodtam rajta. Megcsinálom és kész! Ebből derül ki, hogy jól vagyunk-e. Hát, a császármetszés már más tészta volt. Ott már kellett a "mindjárt túl leszünk rajta" és a "minden rendben lesz" mantra.

    Az álomból Isának az az ötlete támadt,hogy Russel vámpír legyen? Mert az elég necces: a Cullenek nem tehetik azzá a farkasokkal kötött egyezség miatt.

    Tegnap reggel hallottam a rádióból, hogy Rob a húsvétot otthon tölti és utána megint visszajön kis országunkba. Gondoltam, hogy megint ott leszel!:))))Remélem most jobban felkészültetek és nem fagyoskodtok.

    Jó mulatást és sok-sok robos élményt!:)))

    Pusszancs!

    VálaszTörlés
  15. Gondolkodtam még ezen a Russel-vámpír dolgon, és sztem belemenne, pláne, ha Giannaára gondol közben... A farkasokkal meg csak dűlőre jutnak, hiszen ez az ő érdekük is, mert tuti nem állnának a Volturi szolgálatába, a másik eset viszont az, h meghalnak, de Isa is, akit ugye mindenki rajongásig imád, farkasok-vámpírok egyaránt, szóval, pláne, ha Isa kéri őket (főleg Nate-et :)), akkor benne lesznek.
    Pusz

    VálaszTörlés
  16. Na talán minden megoldódik. Nate is lenyugszik majd. Csak egyszerűen túlságosan szereti Isabellát. Persze kicsit erős dolog volt Edwardot vádolni, de ki más lehetne neki a bűnbak? Egyébként nem rémlik most, de az ajándékot már odaadta neki? :)
    Kezdek beletörődni ebben a kisbaba dologba. Olyan vagyok, mint Edward. :D
    Most komolyan Isabella vámpírt akar csinálni Russelből? Mondjuk más megoldás nincsen, a Volturi nem fog kegyelmet adni...
    Azért vicces lehet, h Isabella álmodik, Jasper meg ugye érzi, hogy mit érez... :DD
    Ja és jó szórakozást ismét! Akkor majd jövő héten mesélsz, de tényleg! ;)

    VálaszTörlés
  17. Kata! Van egy olyan az Ildikó oldalán, hogy Legolvasottabb menüpont, abban pedig egy olyan bejegyzés, hogy "A kéziratok sorsa". Nos, mi egy páran oda írtunk S.B. könyvévél kapcsolatban:)

    Jah és Spirit! Nagyon tetszett a fejezet, sokkal jobban mint az előző:D Most sajnos nem tudok bővebb hsz.-assal szolgálni, mert ma reggel olyan fej- és torokfájással ébredtem, hogy csak na. Kell nekem Húsvét meg locsolók, meg eső. :( Szóval nagyon tetszett, várom a következőt:)

    Jó Rob lesést nektek, vigyázzatok magatokra nehogy úgy járjatok mint én, attól a sok éjszakaázástól meg földön üléstől... És legyen nálltatok esernyő! :p

    puszi:)

    VálaszTörlés
  18. Szia Spirit!
    Nagyon jó lett a fejezet! Tudtam én, hogy Jazz szándékosan segített Isa-nak. A szívem viszont majd megszakadt Nate-ért... szegény, annyira sajnálom, és ez egyre rosszabb(neki). Viszont annak örülök, hogy Ed kiáll Isa mellett, meg Isa felfogásának is: Csak pozitívan! Jasper-nek biztos jó dolga van, akkor mikor Isa ilyeneket álmodik, nem a Russelles részre gondolok. És szerintem Russel majd ki fog ugrani a bőréből, ha megtudja ezt a lehetőséget, de a falka már nem.
    A Rob-leséshez sok sikert, és írjatok meg mindent, én is, olyan szívesen kimentem volna, de ugye a hét első felébe suli, pénteken meg takarítanom kellet egész nap...
    Sok sikert, és érezzétek jól magatokat!
    Puszi, Aly

    VálaszTörlés
  19. Hát ez nagyon tetszett.....
    Amúgy tényleg mázlistának mondhatod magad, mert nekem is meglenne hogy hogy menjek fel meg minden de engem drága egyetlen anyuká nem enged fel , mert rossz véleménnyel van a Robról és erről az egész helyzetről :S:S
    Szóval Mázlis vagy és irigyellek.....
    De gratula mert nafyon jól írsz, csak így tovább és kívámcsian várom a következő fejezetet..
    És jó szórakozást és nagyon sok sikert a Rob-leséshez....

    VálaszTörlés
  20. Helo.
    Ez a fejezet -mint (szinte) az összes többi:)- nagyon tetszett!!!
    Annyira aranyos volt az álom eleje! Remélem tényleg ez fog történni: "Hogy van az én két szerelmem?" Ez olyan...!!!
    Jah szerintem Russelt úgy fogják "megmenteni" h vámpírrá változtatják, nem? Vagy nem...vagyis FOGALMAM SINCS!!
    Szal ha tudsz minél hamarabb írd mg az újat!! ANNYIRA kíváncsi vagyok! De azért jó "Pestelést"!
    Pusszancs!!

    VálaszTörlés
  21. Szia!
    Először is, bocsi hogy mostanában nem írtam.
    Aztán:
    Nate-ben kicsit csalódtam...Bár megértem a kiborulását, azért sajnálom Edwardot. De kevés a farkasokból:( Hiányzik Benji! (És vele együtt Lupe.) Aidan viszont aranyos.
    Nagyon tetszik, hogy Jasper segít Isának. Kicsit furcsa volt, hogy ő mondta neki hogy bátor.=)
    Rosalie-t sajnálom. Teljesen együtt tudok vele érezni.
    Az álom nagyon tetszett. Bár én féltem, hogy az álomban Edward bántani akarja a babát. De örülök hogy nem így lett =)
    Félek, hogy Russel hogy fogja fogadni az ötletet a megmentéséről. De kíváncsi vagyok az eredményre - ő olyan vámpír lesz, aki képes gondolatokat törölni? Bár igaz, különleges képessége lehet neki is, de azért ez furcsa... kezdjük ott, hogy Russel egyáltalán micsoda? Mert lehet hogy ember különleges képességgel. De lehet, hogy ő egy harmadik csodalény (ha van vámpír és van vérfarkas, miért ne lehetne valami más is?), és akkor bonyolódik az egész.
    És ott van még persze a kíváncsiság, hogy MI lesz Edward és Bella babája?
    Na ennyi.:D
    Noncsy

    VálaszTörlés
  22. Szia!
    Rólam még nem hallottál de úgy gondoltam itt az ideje.1 éve hogy elkezdtem olvasni az írásaid és nagyon tetszenek és tűkön ülök hogy mikor teszed fel az új írásaid.Nagyon várom a folytatásokat:)
    Egyel megint bővült a rajongói köröd csak hogy tudd:)Majd még írok addig is légy jó!
    Puszi

    VálaszTörlés
  23. Szia!
    Hát ez tényleg tartalmas feji volt.Volt itt minden ami csak kell.
    Nos,ez az előre hozott császár nekem tetszik.Mert ugye a baba így nem okoz kárt Isaban,mert nem ő töri magának az utat.Azt,hogy hogy kivitelezed.Hát gondolom lesz valami fejlett felszerelésük és nem lesz ott gond.Két orvos együtt meg fogja tudni oldani.
    Hát Jaspert én hihetetlenül megszerettem.Az eredeti műben semleges volt,sőt inkább nem kedveltem,de itt,nagyon szeretem.
    A Russel,mint vámpír dolog nekem is már az első pillanattól kezdve,mikor kapcsolatba került Isaval a fejemben van.Tökjó lenne ha jó vámpír lenne.A Voltouri ellen egy kincs lenne,hisz ha valamit el kell titkolni csak Russ beveti magát és kész.Szóval remélem jó vámpír lesz.Élvezném nagyon.A kerti sütésre is nagyon kíváncsi vagyok már.Már milyen régóta halasztódik...
    Isa álma,huhh hát az se semmi.Remélem hasonló történik a valóságában is.
    Nagyon örülök,hogy Ed ennyire másképp viselkedik.Erről álmodtam hogy támogató legyen.
    Hát nagyon várom a folytatást!Addigis jó Robozást!Orsi

    VálaszTörlés
  24. Jaj már nagyon vártam ezt a fejit, mert nagyon mozgatta a fantáziámat meg állandóan mozgásban is tartja a baba-kérdés....Mondjuk ha babákról van szó, úgyis mozog a fantáziám, de az már más kérdés:)
    Nagyon jó lett a fejezet és végre eljött a kertiparti is:)
    Szegény Russelt nagyon sajnálom, hogy olyan kis izé...kis szerencsétlen(jobb szó híján) de nem is tehet róla, hiszen csak ember:):):)
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tényleg csinálhatnak-e belőle vámpírt, mert hát ott van a szerződés a farkasokkal....mondjuk abba Isa beleszólhat mert ő is farkas, meg minden...meg hát a 3napos szenvedést vállalná-e Russ...igaza van Katának, szerintem is jó bulinak tartaná a dolgot, de lehet hogy meggyőzik a többiek, hogy komoylan kéne venni, aztán ő is elkezd majd mérlegelni...végül is nem oylan kérdés amit rögtön el lehet dönteni...
    Edet nagyon sajnáltam ebben a részben, Jonathannak nem volt igaza, Edet meg megölelgettem volna meg megpuszilgattam volna, hogy ne érezze magét rosszul:):):)
    De tényleg....amúgy is állandóan emészti magát mindenért...most jött ez a téma, hogy baba meg minden....aztán még Nate is rátesz egy lapáttal? jajj...Azt hittem, jobban megérti...mondjuk Isa miatt aggódik, azt tudjuk, mert ő kicsit többet érez iránta szerintem még mindig, így jobban félti, és hát férfi és farkas, tehát az indulat is adott...
    De majd megbékél és bocsánatot kér, ez tuti...
    Jasper nagyon aranyos volt, és hát nagyon ott volt...tényleg annyira tudja mindig, hogy hol van rá szükség, és azonnal segít...olyan kis beépített segítő, akire mindig szükség van...
    De amúgy azt nem értem, hogy hogy lehet a Volturit megnyugtatni azzal, hogy Russel elvámpírul...:):)jó szó, ugyi:)na jó nem is...
    Szóval ha Russel vámpír lesz, a Volturi akarja majd magának...és mivel Russ még nem sokat tud róluk, és első évben nagyon befolyásolható, lehet majd esetleg belőle problémájuk...
    Na mostmár elég lesz belőlem, mert na...tényleg!
    Tényleg nagyon tetszett, mint általában:) a Bp-es utadnak meg nagyon örülök, hogy megint bevállalod:) remélem megint sikerül valami nagy élménnyel gazdagodnod!
    Sok puszi!
    Andi

    VálaszTörlés
  25. ja azt elfelejtettem hogy csak emiatt az oldal miatt letöltöttem a firefoxot:):):)
    szóval kiccsit már az életem részévé vált az írásaid olvasása...:):)
    mi ez ha nem dicséret?:)::)

    VálaszTörlés
  26. ugye nem a babát adják majd russel helyett
    én nagyon szeretem russelt meg minden... de a babát... :S nem tom ez olyan izé lenne

    VálaszTörlés
  27. Én is csak ez miatt töltöttem le:)

    VálaszTörlés
  28. Már miért adnák oda a babát Russel helyett???
    Ez szerintem természetesen még csak fel se merülhet...
    Andi

    VálaszTörlés
  29. Szia!

    Jaspert én is szerettem, tetszik, hogy ennyire együtt tud érezni egy terhes nővel, és segít is neki, még ha az a testvére akaratának ellenére történik is.
    Viszont én nem hibáztatom Nate-et, az ő szemszögéből nézve igenis Ed a hibás. Nate itt kicsit olyan, mint az eredetiben Jake. Ő is szerelmes Isába, hogy tudná szó nélkül nézni, hogy "tönkreteszi" magát? És - természetesen - nem Isát fogja letámadni, hanem a vetélytársat.
    Ezzel együtt persze én is sajnálom Edet.

    Russel szerintem is könnyen bele fog menni az átváltoztatásába, de az gáz lesz, hogy mondjuk neki is el kell szakadnia a családjától.

    Amúgy az, hogy Isa logikusan gondolkodik álmában, teljesen természetes. Szerintem ezzel mindenki így van, én legalábbis teljes mértékben. Valószínűleg ezért vagyok képtelen kipihenni magam, mert állandóan jár az agyam, álmomban is. Gondolom, ő is így van vele.

    Hirtelen ennyi.

    Puszi és jó szórakozást!
    Remélem, hoztál elég meleg ruhát ;)

    Chi

    VálaszTörlés
  30. Szerintem Isa nem akarja vámpírrá tenni Russelt. Ott a fájdalom, a családtól való elszakadás, a vámpírlét sajátosságai. Nem tenné ki ezeknek őt, valamint biztosan meg akarja tartani egyetlen emberi barátját.
    A megoldás valahol Russel képességében lehet- szerintem:) Már az erdőben alkalmazniuk kellett volna Giannán, és nem lenne semmi gond- akkor viszont nem lenne min izgulnia a sok lelkes olvasónak.:)
    Zs

    VálaszTörlés
  31. Szia Spirit és Többiek! :)
    Nagyon kiváncsivá tettél, egyelőre nem nagyon tudom, mivel, hogyan szeretné Isabella megmenteni Russelt! :)
    Remélem, sikerült megint elcsípned Rob-ot Pesten! Nagyon irigykedem, mert én is irtó szívesen megnéztem volna, csak sajnos nem volt rá lehetőségem. A pesti kiruccanásról is várom a beszámolót!
    doo-doo

    VálaszTörlés
  32. ááááááááááááááááááá
    nagyon jó
    és csodák csodájára beadta az oldalt
    nem tom hogy mi volt vele
    de legalább el tom olvasni
    nagyon jó
    grat
    kitty

    VálaszTörlés
  33. sya!
    engem máá megint lenyűgöztél(mint mindíg)
    tök jó lett ez a feji tök jó lesz hogy lesz eg kis cullen is :D

    pussz heni

    VálaszTörlés
  34. Tetszik a fejezet..

    Dóra voltam

    VálaszTörlés
  35. (Remélem ez valami olyasmi,amit pozitív kritikának hívnak,attól függetlenül is,hogy 2 szóból áll...)

    VálaszTörlés
  36. ez is jó lett:D
    hogy fogják megmenteni russelt?
    gyorsan a kövit!

    VálaszTörlés
  37. Szia!

    Bár már régen lekéstem ennek a fejezetnek a kommenteléséről - tudjuk mért XD - de most gyorsan bepótolom!

    Imádtam ezt a fejezetet, és már nagyon várom a vasárnapos részt, főleg Lupe és Benjamin miatt! :)

    Gyorsan kialszom magam, és mire jön a kövi fejezet, már megint lesznek értelmes gondolataim, és kapsz egy hosszabb hsz-t! ;)

    pusza, Angel

    VálaszTörlés
  38. Make Twilight Saga: Breaking Dawn Rated R!
    We, the undersigned fans of the The Twilight Saga, would like to petition the director of the final chapter in the Saga, Breaking Dawn, to reconsider rating the movie PG-13.

    It is understood that not only is Breaking Dawn rated R in the book, the director should produce a film that mirrors it's book in original form that is greatly loved by females (and some males) all over the world. Losing major details of the movie will definitely hurt the release of Breaking Dawn and disappoint fans everywhere.

    Please director & the powers that be at Summit Entertainment, reconsider and let the incredibly creative and talented Stephanie Meyer continue her story as told in the book.

    Save Breaking Dawn!

    Sziasztok!
    Tudom, hogy ti is szeretitek a Twiligh-ot, ezért szeretném kérni a segítségét mindenkinek, hogy a Breaking Dawn, amint az a fenti angol részből kiderül, ugyan úgy legyen leforgatva, amint azt Stephanie megírta a mindenki által imádott és sokakat megihletett könyveiben. Legyetek szívesek aláírni ti is a petíciót, amit ezen a címen találhattok meg (a szövegben van kiemelve): http://www.reelzchannel.com/movie-news/6340/twilight-fans-petition-for-an-r-rated-breaking-dawn
    Lehet, hogy nem érünk vele semmit, de azért próba szerencse!!! :-)
    Végül is az is össze jött, hogy ilyen sokan láthattátok az egyik fő sztárt :-D
    Köszi!
    Reni

    Ui: Spirit! Nagyon imádjuk a te könyveidet is!!! Alig várjuk minden fejezetét és reméljük, hogy jó sok lesz!!!!

    VálaszTörlés
  39. Úristen! Ez nagyon jó volt! :D Annyi ideje nem olvastam már, elvonási tüneteim voltak, komolyan.. És erre feljövök, folytatom az olvasást, és egy ilyen fejezetet találok! :D Imádtam! Ezt a függővéget.. :P Olvasok tovább, hátha kiderül valami.. :P Egyre kíváncsibb vagyok, hogy mi lesz Russel-lel.:)
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  40. Szia lelkem!

    Ezennel ismét nekiugrottam az olvasásnak.. Hát csak most döbbentem rá, hogy hónapok óta nem olvaslak, és rengeteg olvasnivaló gyűlt össze. Bár ahhoz képest elég könnyű volt megállni, de ne értsd félre, az írásod az értékéből nem veszt semmit, amellett, hogy kicsit sikerül kontrollálnom magamat.:D

    Na szóval, mikor elolvastam, attól féltem végig, hogy no Edward megint nyavalyog egy sort..:D de nem így lett szerencsére. Jó lesz ez, bízom bennük.:)

    Örülök, hogy Jaspert is behoztad kicsit a képbe. :D

    Az álom viszont nekem nem tetszett annyira... Túl részletes volt.. Vis tudod, ezt már egyszer kifejtettem, hogy nekem néha ez a részletesség már sok. ÉS mindamellett tisztellek, hogy ilyen jól megírod ,meg bátran, de attól még részletes marad, és néha kívánnék egy kis balladai homályt.:D De am jó lesz:) És megyek is olvasni tovább mert kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége.:D

    puszi, Truska

    VálaszTörlés