.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. június 18., csütörtök

A múlt árnyai - 30. fejezet

Hát, drágáim, ezt is megértük... Itt A múlt árnyainak az utolsó fejezete... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egy kicsit meghatódtam. :D Mármint, hogy tényleg megírtam, befejeztem, ennyien olvastátok, biztattatok végig... Szóval, azt, hogy most itt tartunk, nektek köszönhetem. :) És persze, Szandinak! Nagyon hálás vagyok, amiért annyi időt szántál rám és a történetre, még akkor is, mikor vizsgára kellett tanulnod, vagy épp családi programod volt. :) Sosem tudom meghálálni majd eléggé neked, amit értem tettél és teszel! Köszönöm! :)

És ne ijedjetek meg! Pár napon belül jön a folytatás. :) Tudjátok, 2. könyv: A jövő reménysége. :) Remélem, hogy továbbra is kitartotok mellettem, és azt is olvasni fogjátok. :) Köszönök mindent! :)

Ó, igen, még valami... Megint csúszásban vagyok a kritikákra való válasszal, és kaptam egy csomó mailt is, amire még nem volt időm válaszolni, de a hétvége folyamán mindegyiket pótlom. Ha valaki mégsem kap választ, az csipogjon majd, mert vagy nem kaptam meg az üzijét, vagy figyelmetlen voltam... Köszönöm a türelmet! :)




30. ÚJ ÉLET



HIRTELEN TÉRTEM MAGAMHOZ, mintha valami visszarántotta volna a tudatomat a testembe. Mikor rádöbbentem, hogy alig pár milliméternyire vicsorgok Edward arcától, megrettentem. Nem volt elég időm átgondolni, mi is történt, mert hirtelen kicsapódott az ajtó, én pedig csak annyit éreztem, hogy megragadnak, és nekirepülök a falnak. Nyüszkölő hang hagyta el a számat, ahogy az egyik bordám alig hallhatóan megreccsent. A fájdalom ellenére azonnal talpra pattantam, és a támadóm felé fordultam védekező állásban.

Cullenék kettős érzelmekkel az arcukon álltak velem szemben. Rosalie állt legelöl – biztos voltam benne, hogy ő támadt rám. Alice arca rémült volt, Carlisle-én mintha bizonytalanság futott volna át, Emmett és Jasper inkább várakozónak látszottak, mintha csak akkor akarnának bármit is tenni, ha nincs más választásuk.

- Rosalie… - hallottam meg Edward figyelmeztető hangját. Felé fordultam – a földön ott hevert mellette a kölcsönkapott ing darabokra szakadva -, a fogaim még mindig kilátszottak visszahúzott ajkaim alól. – Semmi baj, Isabella! – nézett rám. Semmi baj? Semmi baj? – a hisztéria kezdte eluralni a gondolataimat, mikor tudatosult bennem, hogy mit tettem majdnem. Rátámadtam Edwardra! Majdnem… Én majdnem…

Halk nyüszítés hagyta el a számat, ahogy lefeküdtem a földre. Farkam szégyenkezve húztam be magam alá, fejem eltakartam a mancsaimmal. Úgy éreztem, soha többé nem tudok egyik Cullen szemébe sem belenézni. Főleg nem Edwardéba… Hogy tehettem ilyet? Hogy voltam képes rátámadni arra, aki a mindent jelenti számomra?

Talán soha többé meg sem mozdultam volna, ha nem érzem meg az óvatos kezet a nyakamnál. Összerezzenve kaptam fel a fejem, és mikor megláttam Edwardot guggolni magam mellett, rémülten húzódtam hátrébb. Hát, teljesen megőrült? Nem veszi észre, hogy egy gyilkos szörnyeteg lett belőlem? Hogy bármikor árthatok neki? Hogy jöhet a közelembe?

Idegesen figyeltem, ahogy újra kinyújtotta felém a kezét. Rosalie felszisszent, de nem szólalt meg – talán, nem mert, nehogy felidegesítsen vele, és ismét rátámadjak valakire.

- Minden rendben, Isabella – nézett Edward egyenesen a szemembe. Elkábulva pillantottam vissza rá. Olyan gyönyörű volt – gyönyörűbb, mint valaha. A farkaslátásommal, minden egyes porcikáját sokkal élesebben láttam. A bőréről most már nem csak azt tudtam megállapítani, hogy sápadt, hanem össze tudtam vetni más fehér dolgokkal. A szűz hónál sötétebb volt, de a krétapornál egy árnyalatnyival világosabb. A szemeit eddig mézaranyként definiáltam magamban, de most jöttem rá, hogy az íriszében apró világosbarna pöttyöcskék is vannak, amik eddig beleolvadtak tekintete egészébe. Az illata pedig… Mély levegőt véve szívtam magamba azt a csodás feromonáradatot, ami a pórusaiból szivárgott felém. Napfény! Edward keze megállt a levegőben, ahogy a hirtelen felismeréstől talpra ugrottam. Csóválni kezdtem örömömben a farkamat. Orgona, méz és napfény! A napfény illata volt az utolsó összetevő, amire emberként sosem tudtam nevet aggatni.

Aztán a hirtelen jött lelkesedés, ami egy pillanatra elfelejtette velem, mi is lett belőlem, olyan gyorsan múlt el, mint egy fényképezőgép vakujának villanása. Felnéztem Edward karjára, ami még mindig a levegőben volt várva, hogy megérinthessen, és ismét rám tört az önmarcangolás felemésztő érzése. Nem akartam, hogy Edwardnak félnie kelljen tőlem, de nem voltam biztos abban sem, hogy elég erős vagyok-e megállítani önmagamat, ha ismét előtörne belőlem a farkas.

Bármennyire is fájt, elfordítottam a fejem, és lassú léptekkel az ajtó felé cammogtam. Nem tehettem kockára Edward testi épségét és létét. Ő volt a legfontosabb a számomra. Nem történhet vele semmi, mert az fájdalmasabb lenne a számomra, mintha távol kéne tartanom magam tőle, de tudnám, hogy biztonságban van.

Visszapillantva láttam Edward arcán a keserű értetlenséget, de nem tudtam most mihez kezdeni ezzel. Körmeim bánatosan kopogtak végig a folyosón, ahogy a földszint felé igyekeztem. Felugrottam a bejárati ajtóra, és mellső mancsommal addig kapartam azt, míg bele nem sikerült akaszkodnom a kilincsbe, és szabad nem lett előttem az út. A szememből hatalmas méretű könnycsepp gördült ki, ahogy elhagytam a verandát. Egy láthatatlan erő szakított belülről darabokra, mely egyszerre súgta azt, hogy Edward mellett kell maradnom, és hogy jobb neki, ha távol tartom magam tőle.

- Isabella! – Edward hangja kétségbeesetten csengett. Jó pár pillanatig gondolkoztam azon, hogy visszaforduljak-e, de végül nem tudtam nem megtenni. Edward mellkasa olyan ütemben emelkedett és süllyedt, ahogyan még sosem láttam. Mint mikor pánikrohamot kap az ember, és akárhogy is kapkodja a levegőt, mégsem jut soha elegendő mennyiséghez. – Ne menj el… - A suttogás alig hallható volt, de tisztán éreztem benne a könyörgő hangsúlyt. Apró mozdulattal megráztam a fejem – többre nem volt erőm -, aztán rohanni kezdtem a fák felé. Hallottam egy tompa puffanást, mint mikor az ember térdre rogyik a porban, de próbáltam nem törődni vele.

Nem akartam mást, csak rohanni, amíg csak föld van a talpam alatt. A mellkasomat feszítette belülről egy kínzó érzés, ami éreztem, hogy bármelyik pillanatban kitörhet. Aztán hirtelen megtorpantam, fejemet az ég felé emeltem, és vonyítva sírtam, zokogtam, tudtául adva az erdőnek a fájdalmamat.

Fogalmam sem volt, mennyi idő múlva hagytam abba ezt a szomorú farkasmelódiát. Kimerülten feküdtem le a fűbe. Nem testileg, sokkal inkább lelkileg voltam szörnyen fáradt és fásult.

Isabella! Isabella, merre vagy? – hallottam meg egy ismerős hangot egy kis idő múlva. Önkéntelenül is hegyezni kezdtem a fülemet, de ezen kívül nem reagáltam semmit. Aztán jött a többi hang is – Benjaminé, Aidané, Danielé, sőt még Joshuáé is -, amely mind engem szólongatott. Mancsaim alá temettem a fejemet, mintha ezzel el tudnám űzni a kéretlen látogatókat a gondolataimból, de tudtam, hogy bármit is tennék, hiábavaló próbálkozás.

Valami nedves és érdes simított végig a jobb mancsomon, de nem mozdultam. Aztán jött az újabb simítás, majd némi lökdösés. Bosszúsan pillantottam fel, egyenesen a világos homokszínű farkas szomorkás arcába. Halkan mordultam egyet, és az orrommal finoman arrébb löktem a fejét, hogy hagyjon végre békén, de Benjamin nem értett a „szép szóból”.

Visszabújtam a mancsaim alá, figyelmen kívül hagyva a további piszkálódást egészen addig, míg éles fájdalom nem hasított a fülembe – valaki belém harapott. Felnyüszköltem, és talpra ugrottam.

Na végre, hogy hajlandó volt megmozdulni a kisasszony – hallottam meg a fejemben Joshua gúnyos hangját, miközben szemei rám villantak. Benji a háta mögött állt, és bocsánatkérően húzta be fülét-farkát, amiért hagyta, hogy a társa bántalmazzon. - Végigfutjuk miattad az egész erdőt, de neked luxus válaszolni valahogy, igaz? - vádaskodott tovább Joshua a fejemben ordibálva. - A többiek már azt hitték, hogy valami hülyeséget csináltál!

Dühösen mordultam rá, aztán hátat fordítva neki az egyik fa alá indultam, hogy újra belesüppedhessek az önsajnálatba. Az éles fogak hirtelen a farkamba martak. Fogalmam sincs, hogy tehettem, de ösztönösen hátra fordultam, és haraptam. Mire feleszméltem, morogva martam a másik testet, ahol csak értem, és én is éreztem, az éles harapásokat magamon.

Elég! – a hirtelen felcsattanó hang úgy állított le mindkettőnket, mintha valaki benyomta volna a stop gombot a minket irányító távkapcsolón. - Joshua, teljesen elment az eszed? – A fekete fülek lekonyultak a szidás hallatán.

Én csak próbáltam észhez téríteni… - morgott halkan Josh. Az igazság az volt, hogy kicsit jobban éreztem magam. Joshua segített kiadni magamból a feszültséget. Lehunytam egy pillanatra a szememet, és szusszantottam egyet.

Nem az ő hibája.

Tessék? Mit mondtál? – Az összes farkasfej meglepetten fordult felém - hirtelen nem értettem, miért.

Csak azt, hogy nem az ő hibája. Én veszítettem el a türelmemet – válaszoltam. – Ó! – döbbentem rá hirtelen, mit is furcsállnak. - Halljátok, amit mondok? - kerekedtek el a szemeim. A farkasok vad bólogatásba kezdtek.

Talán, csak idő kellett neki a sokk után – vetette fel Benjamin, mire a fejemben négy hang szisszent fel egyszerre, és óvatos pillantásokat vetettek felém. Lehajtottam a fejem, nem akartam, hogy a többiek lássák a gondolataimban végigfutni a múlt képeit. Dominic elmémbe kúszó arcától halkan szűkölni kezdtem.

Megint csend van…- hallottam meg Aidan zavart hangját. – Mármint, négyeteken kívül.

Lehet, hogy a nagyi miatt... – próbáltam meg másra terelni a figyelmemet. Először nem tudtam, hogy hallják-e, amit mondok, de mivel mindannyian rám néztek, mikor megszólaltam, úgy véltem, hogy igen. – Ő… Valahogy…El tudta zárni a gondolatait… mások elől… - feleltem. Nem tudtam volna kimondani, hogy ki is az a valaki más. Már a neve gondolatától is úgy éreztem, valami láthatatlan kötelék a nyakamra csavarodik, és szép lassan megfojt. Próbáltam mélyeket lélegezni, hátha akkor könnyebb lesz, de nem sokat segített.

Mi a baj? – Benjamin orra vadul bökdösni kezdte megint az arcomat. Ahogy felnéztem rá, láttam a szemében az aggódást. Szóval, ezt sem hallották? Olyan volt az egész beszélgetés, mint valami szakadozó rádióadás, amit hol lehetett fogni, hol nem. Csak még nem jöttem rá, mi a ki- és bekapcsológomb.

Fel-le kezdtem járkálni, mintha a mozgás megnyugtatott volna egy kissé, de a szorító érzés nem múlt el. Arra felé néztem, amerre Cullenék házát sejtettem, mintha a fákon keresztül megpillanthattam volna Edwardot legalább csak egy másodpercre… Persze, attól talán csak egy rövid időre lett volna jobb. De aztán… Az érzések olyan intenzíven törtek rám, mint még soha. A gondolattól, hogy soha többé nem láthatom őt, pánikroham remegtette meg az egész testemet.

Isabella, nyugalom! – hallottam meg Nate hangját, és bár a belsőm még mindig vibrált, kívülről kénytelen voltam a nyugalom látszatát mutatni.

Ismét úgy éreztem, belülről tép szét ez az érzés. Hogy egyszerre akarok vele lenni, és a világ végére futni. A lábaim nem tudták, melyik érzésnek engedelmeskedjenek, ezért kényszeres kaparászásba kezdtek. Kétségbeesve néztem fel Jonathanra. Valakitől muszáj volt tanácsot kérnem – valakitől, aki megérti, mit érzek, aki olyan, mint én.

Lehunytam a szemem, és a fejemben újra végigpörögtek a képek a történtekről – a barlang, az Edwarddal való beszélgetés, ahogy elveszítem az uralmat saját magam felett és megtámadom őt, és végül a döntésem, ami most is olyan bizonytalanná tesz, és amitől úgy érzem, a szívem kiszakad a mellkasomból. El akartam mindezeket mesélni, hogy válaszokat kaphassak, mit kéne tennem most, de mikor újra felpillantottam, egy mindenttudó, barna szempárral találtam magam szemben.

Láttam – ingatta a fejét igenlően a sötétbarna farkas, miközben az arcán furcsa érzelmek suhantak végig, amit nem tudtam hová tenni, elméjében pedig fel-felpislant Edward és a saját arcképem. Joshua dühösen mordult fel, és ugyanazokat a képeket láttam nála is, mint Jonathannál. Dühös volt, amiért kötődöm Edwardhoz, de nem értettem, hogy most ez miért merült fel újra témaként, mikor eddig is pontosan tudták. – Menjünk haza, és beszéljünk… -hallottam meg újra Nate-et, és ez elterelte a figyelmemet a többiek elméjében lejátszódó kuszaságról.

Haza? Van nekem még egyáltalán olyanom? – a fájdalom ironikussá tette a belső hangomat is. Legszívesebben csak lekuporodtam volna az egyik fa tövébe, hogy édes tudatlanságba sírjam magam.

Nálunk mindig otthon leszel. És… - Jonathan nem fejezte be a gondolatot, de valahogy mégis tudtam, arra gondol, hogy Cullenéknál is. Kételkedtem abban, hogy igaza van. Carlisle bármennyire is szeret engem, nem engedhet a családja közelébe, ha bármikor árthatok nekik. És én magam sem kockáztatnám meg, hogy elvesztem az önuralmam, és… Láttam magam előtt Alice-t, Esmét, Edwardot és a többieket. Vagyis… Ami maradna belőlük, ha én… Éles hangot kiadva kezdtem öklendezni saját magamtól.

Menjetek előre, fiúk, mindjárt megyünk mi is – hallottam Jonathan parancsát. Hálás voltam neki, amiért legalább a többieket elküldi, és nem kell végignézniük, hogy mennyire gyenge is vagyok. Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam… Éreztem, hogy Benji és a többiek aggódnak értem, Joshua pedig… Nos, furcsa mód, a dühe mellett ő is aggódott. Megdöbbentő volt érezni ezt, és rájönni, hogy más is van a mogorva külső mögött, mint amit sejt az ember.

Hallottam, ahogy a tizenhat tappancs futásnak ered. Mivel a gyomrom üres volt, így szerencsére, nem kellett átélnem azt a szégyent, hogy kiadom a tartalmát ténylegesen, de így is kellemetlenül éreztem magam Nate előtt. Beszerzett egy új falkatagot, aki félig néma előttük és teljesen lelki beteg.

Csak akkor fordultam újra Jonathan felé, mikor már a gyomrom lenyugodott, és a többiek, emberré változásuk pillanatában, kiszakadtak a fejemből.

Nem kell végleg elhagynod őt – hasított a tudatomba a fájdalmas mondat azonnal. Vádló pillantással néztem az új vezetőm felé, amiért szándékosan felhozta a témát, amit én legszívesebben örökre elfelejtettem volna.

Bármikor bánthatom – vetettem oda egy dühös-keserű morgás kíséretében.

Csak amíg nem tudsz uralkodni magadon. Nehezebb lesz a számodra, hiszen ő egy… vámpír – ejtette ki gondolatban is kényszeredetten ezt a szót Jonathan, mintha kínokat okozna neki még a képzeletbeli megformálása is. – De nem maradhatsz örökre távol tőle azok után, ami köztetek van.

Attól még, hogy szeretem, bánthatom is, mikor… nem vagyok magamnál – sütöttem le szégyenkezve a szemeimet. - Nem mehetek többé a közelébe! Nem lehet… - halk, szaggatott nyüszítést hallattam a kíntól.

Az igazság az, hogy nem tehetsz mást. Ha nem lehetsz sokáig a közelében, abba beleőrülsz – világosított fel Jonathan arról, amit magam is éreztem. Elviselhetetlen volt a fájdalom, és minden egyes perccel csak nőtt. De az ő biztonsága volt a legfontosabb.

Én nem számítok – ismertem be annak ellenére, hogy sejtettem, Jonathan őrültnek fog tartani, amiért valaki mást, egy vámpírt, magam elé helyezek a fontossági listámon. De bárhogy is próbáltam volna tagadni, így volt. Edward sokkal, de sokkal fontosabb volt a számomra, mint önmagam. Én kibírom a szenvedéseket, ha tudom, hogy vele minden rendben van.

Ez egy teljesen logikus érzés ilyenkor – bólintott Nate megértően. – Aidan és Daniel is előbb ártanának saját maguknak, mint a bevésődésük tárgyának. – Hirtelen felkaptam a fejem. Bevésődés? És a kép összeállt. A barlangban az angyal pillantása, amitől úgy éreztem, átrendeződik az egész világegyetem, átadva a központi Nap helyét Edwardnak, az érzés, hogy muszáj a közelében lennem és muszáj megvédenem – még önmagamtól is. Szinte láttam a láthatatlan köteléket, ami a fák között haladva egyenesen hozzá köt. És már értettem a többi farkas gondolatait is, Joshua dühét.

Én… - kezdtem, de végig sem kellett mondanom a kérdést, hogy Jonathan megértse.

Belevésődtél Edward Cullenba.

Belevésődtem… - ismételtem utána a szót hitetlenkedve, bár minden porcikámmal éreztem, hogy így igaz. – Most mi lesz Edwarddal? – rémültem meg. Számára mit jelenthet ez az egész? Próbáltam felidézni Juliette szavait, amit még a tábortűz mellett mondott valamikor egy másik életben. Azt mondta, ez nem kényszer a bevésődöttnek, de általában mégis a farkaspárjukat választják, mivel ő a tökéletes a számukra. De én… Koránt sem voltam Edward számára a tökéletes, sőt! Én voltam a legrosszabb, legveszélyesebb és legőrültebb választás. Akkor Edward tovább léphet, és boldog lehet valaki… mással?

A gondolat egyszerre zaklatott fel, és könnyebbültem meg tőle. A lelkem belehalt a gondolatba, hogy Edward valaki mást fog szeretni idővel, viszont, azt is tudtam, hogy így sokkal boldogabb lesz, mintha folyton a létét kéne féltenie a társától.

Nem szívesen mondom ezt, de a vérsz… Edward éppannyira kötődik hozzád, mint te hozzá – zökkentett ki a gondolataimból Nate.

De Juliette azt mondta, hogy… - kezdtem.

Miután elmentél, teljesen összeomlott. A doktor mondta, mikor felhívott minket, hogy keressünk meg, nehogy bajod essen. – Az, hogy Carlisle még mindig aggódik értem, csak halvány örömet okozott, mivel a tény, hogy Edward szenved, elnyomott szinte minden más érzést bennem. – Lehet, hogy a bevésődés kényszere csak egyirányú, de az a vámpír valami furcsa és bizarr módon tényleg… szeret téged – éreztem az undort, ami megborzongatta Jonathan testét.

Miért mondod ezeket? – a torkom összeszorult, ezért örültem, hogy nem kell kinyitnom a számat ahhoz, hogy kommunikálni tudjak. – Azt hittem, örülni fogtok, hogy elhagytam. Hiszen gyűlölitek őt! Érzem! – csattantam fel, és ebben a pillanatban én is utáltam a farkasokat, amiért ilyen ellenséges érzéseket táplálnak aziránt, akit én szeretek.

Ahogy mi is érezzük, ha csak pillanatokra is a te szenvedésedet – komorult el Jonathan arca. A szomorúságtól, amit a pillanatnyi utálat érzése okozott benne, azonnal megenyhültem. – Érzünk mindent, amit te is, mikor épp nyitva vagy előttünk. Érezzük azt az óriási űrt és fájdalmat. És… szeretünk téged. A családunk tagja vagy, most már még inkább, mint eddig. Azt akarjuk, hogy boldog legyél. Ez pedig csak mellette lehetséges. Ebben még Joshua sem kételkedik, bármilyen dühös is.

Feldúlt léptekkel mászkáltam Jonathan előtt. Ironikus volt, hogy pont most lennének hajlandóak elfogadni az Edward iránti szerelmemet, mikor nem lehetek többé vele. Az idegen gondolat kígyóként kúszott az elmémbe. Megálltam, és félredöntött fejjel néztem a barna farkasra.

Gondolod, hogy… - próbáltam kevésbé izgatott lenni, míg meg nem kapom a megfelelően bő választ a kérdéseimre. Nem akartam hiú ábrándba ringatni magam. – Gondolod, hogy sikerülhet? – Nate azon elmélkedett, hogy bár Edward vámpírsága megnehezíti, hogy legyőzzem önmagamat a közelében, az, hogy ő a bevésődésem talán, könnyíthet a dolgon. Így kiegyenlített lenne a mérleg, mely segíti az önuralmam egyensúlyban tartását.

Időbe telik majd, amíg megtanulod uralni magad, és addig nem találkozhatsz vele, de megtanulhatod irányítani magad, és akkor az elválás csak időleges lenne.

Csak egy kis idő… - motyogta a fejemben lévő hang. Csak annyit kéne kibírnom, és aztán ismét Edwarddal lehetnék, úgy, hogy ő is biztonságban lenne mellettem.

Segítek… segítünk neked.

Köszönöm.
– A hálám őszinte és mély volt.

Most már a családunk tagja vagy – lépett közelebb hozzám Jonathan, és az orrát kedveskedve az enyémhez ütögette. Furcsa és szokatlan érzés volt ez a fajta közelség, még ha most nem is az emberi testemben voltam. – Menjünk, a többiek már várnak. Aztán beszélünk a te vámpíroddal, és elmondjuk neki a tervünket. – Mély levegőt vettem. Még mindig nem voltam biztos abban, hogy sikerrel járhatunk, és nem akartam felesleges reményeket kelteni Edwardban. Nem lenne tisztességes, ha elhitetném vele, hogy meg tudom oldani a problémát, aztán pedig kiderülne, hogy mégis túl gyenge vagyok hozzá. Csak még nagyobb szenvedéssel járna a számára, ha újra csalódnia kéne bennem.

Mi a baj? – Úgy tűnt, megint önkéntelenül lezártam az elmémet Nate előtt. Megpróbáltam megszűntetni az akadályt, hogy válaszolhassak.

Ne szóljunk róla Edwardnak. Majd csak akkor, ha sikerült – kértem.

Nem biztos, hogy ez jó ötlet. – A barna szemekben bizonytalanság csillogott.

Jobb, ha azt hiszi, vége. Akkor nem fog újra szenvedni, ha mégsem lennék jó diák – szorult össze a gyomrom. – Én csak a legjobbat akarom neki.

Ha úgy hiszed, ez a legjobb, legyen. De beszélj vele! Búcsúzz el. Hogy tudja jó helyen leszel – tanácsolta Jonathan. A kísértés, hogy még egyszer utoljára láthatom Edwardot, mielőtt ki tudja milyen hosszú ideig távol kell lennem tőle, erősebb volt, mint a józan eszem, ami azt súgta, ez a találkozás elviselhetetlenül fájni fog. Bólintottam.

Farkasként sokkal kevesebb idő kellett az erdőn való átvágáshoz, mint emberként. Alig pár percnyi futás után már La Pushban voltunk. Az emberré válás viszont több időbe telt most, mint a barlangban, de végül sikerrel jártam. Saore adott nekem pár ruhát, amíg Nate telefonált a Cullen házba.

Miközben autóval visszafelé tartottunk, hogy a határon találkozzunk Edwardékkal, a gyomrom apró csomóvá zsugorodva akart újra és újra utat találni a nyelőcsövemen át a külvilágba. Próbáltam lenyugtatni magam, de mikor a kocsi lefékezett, és gyalog folytattuk az utat, már az ájulás is környékezett. Nate az autónál maradt, hogy Edward ne tudja kiolvasni a gondolataiból, miről beszéltünk – a többieknek pedig még nem szóltunk a tervünkről ugyanezen okból -, de parancsba adta, hogy engedelmeskedjünk mindenben Aidannek. Kezemben egy papírfecnit gyűrögettem, amire korábban egy üzenetet írtam, hogy a tervem nehogy kudarcot mondjon abban az esetben, ha sikerülne megtanulnom fegyelmezni magam.

Reméltem, hogy a határnál lesz még egy kis időm megnyugodni, de Edward és a többi Cullen már ott álltak ránk várva. Körmeim a tenyerembe vésődtek, hogy a könnyeimet segítsen visszafojtani az apró, éles fájdalom.

- Jól vagy? – Edward, amint meglátott, tett felém egy lépést. Láttam rajta, hogy alig bírja ki, hogy ne szegje meg a farkasokkal – vagyis, velünk – kötött szerződést.

- Minden rendben – feleltem röviden. Még nem voltam kész rá, hogy sírás nélkül hosszabb mondatokban beszéljek.

- Gyere ide – nyúlt ki felém a két hófehér kar hívogatóan, és nekem minden önuralmamat össze kellett szednem, hogy ne rohanjak közéjük azonnal.

- Nem lehet… - ráztam meg a fejem, miközben a fűszálak felé fordítottam a tekintetemet. Könnyebb volt azoknak a hajladozását nézni, mint a szenvedést a szeretett lény arcán. – Rád támadtam.

- De nem történt semmi baj. Nem haragszom – felelte azonnal Edward. – Gyere, hazamegyünk, és…

- Nem megyek vissza. – A hangom most először volt határozott, mióta megérkeztünk. Tudtam, hogy csak akkor hagyja, hogy elmenjek, ha látja, komolyan gondolom. Bármennyire is fájt, végig kellett játszanom ezt a színjátékot. Edwardért.

- Ezt nem teheted. – Hallottam, hogy Edward tüdejében bent rekedt a levegő.

- Veszélyeztetlek titeket. Beleőrülnék, ha bántanálak téged, Alice-t, Esmét, vagy bármelyikőtöket! Szeretlek titeket – vallottam be. – Szeretlek – pillantottam fel Edward mézarany szemébe, ami tele volt fájdalommal, de még láttam benne a reményt is.

- Akkor gyere haza. Megoldjuk – könyörgött. Egy pillanatra lehunytam a szememet, hogy aztán kimondjam a végső szavakat, amikkel elveszem minden reménységét. Csak azért voltam képes megtenni, mert tudtam, hogy ez a legjobb a számára, még ha ebben a pillanatban szenvedni is fog tőle, de gyűlöltem magam azért, amiért ezt teszem.

- Hát még mindig nem érted? – néztem fel újra. – Te vámpír vagy, én pedig farkas. Az ösztöneim… Az ösztöneim gyűlölnek titeket. Még a szagotokat sem bírom – fintorodtam el. Láttam Edward arcán a kínt, és Alice-ék arcán a döbbent fájdalmat. – Ha a gyenge emberi énem nem lenne hálás, és nem szeretne titeket mindazért, amiket tettetek értem, akkor már nektek estem volna, hogy apró cafatokra tépjelek. És biztos lehetsz benne, hogy a bennem lévő farkas élvezné! – mosolyodtam el keserűen.

- Ezt nem mondhatod komolyan. Sosem ártanál nekünk – rázta meg a fejét Edward, mintha ki akarná kergetni a szavaimat a tudatából. Persze, ez az ő memóriájával lehetetlenség volt. Az idők végezetéig emlékezni fog minden egyes kegyetlen szavamra. Mély levegőt vettem, hogy visszatartsam a könnyeimet.

- A quileute-ekhez tartozom. Velük fogok élni. Én… és a testvérem is – pillantottam Esme felé, aki a karjában tartotta az öcsémet. – Kérlek, hozd ide! – pillantottam Alice-re. – Te gyorsabb vagy, ha véletlenül… ha elveszíteném az uralmat… - mondtam a betanult álindokot. Alice tétovázva lépett Esméhez, átvette tőle az öcsémet, aztán felém sétált, és megállt közvetlenül a határ mellett.

Megpróbáltam minél kevesebbet és apróbbakat lélegezni, hogy az illata ne ingerelje a bennem lévő farkast. Átnyúltam a határ felett, és óvatosan átvettem a kicsi Edwardot a karjaiból, miközben igyekeztem észrevétlenül a kezébe csúsztatni a levelemet. Nem adta jelét senki, hogy észrevette volna a kis akciómat, csak Alice szemei kerekedtek el. Aprót intettem a fejemmel Edward felé, remélve, hogy Alice megérti: gondoljon gyorsan bármi másra, amire csak akar, csak nehogy eláruljon véletlenül valamit az üzenetemről a testvérének.

Miután Alice visszaállt Jasper mellé, én is hátrébb sétáltam. Tudtam, hogy most jön a legnehezebb rész. A búcsú – és hogy nem a végső, azt még csak én tudtam a jelenlévők közül.

- Köszönök mindent nektek – szólaltam meg egy halk torokköszörülés után. – Segítettetek, mikor a legnagyobb szükségem volt rá, és a családom voltatok, mikor a legmagányosabb voltam. Örökké szeretni foglak titeket, bármi is történik majd – ígértem, aztán végignéztem mindannyiuk arcán. Edwardot hagytam utoljára. Szemeim szinte itták a látványát, mert tudták, hogy hosszú ideig nem láthatják viszont őt. – Mindennél jobban szeretlek, ezt sose feledd, kérlek! – A pillantásunk egy másodpercre összekapcsolódott, és én azonnal meginogtam.

- Indulunk! – hallottam meg Aidan halk hangját a hátam mögött. Tudta, hogy parancs nélkül nem lennék képes megmozdulni.

- Isten veletek! – suttogtam még Cullenék felé, aztán magamhoz öleltem az öcsémet, és elindultam az új, végzet által választott családom után. Az őrület szélén álltam, mikor meghallottam a hátam mögött Edward üvöltését – Aidan és Joshua a könyökömnél fogva tartottak, hogy ne essek össze két lépés között. A nevem még sosem hangzott ilyen fájdalmasan senki szájából. Hallottam a dulakodás hangját, ahogy a testvérei megpróbálják visszafogni, nehogy átlépje a határt, és bár sosem voltam vallásos, imádkozni kezdtem, hogy sikerüljön nekik.
Csak akkor tört ki belőlem a hangos zokogás, mikor az autóhoz értünk. Gyorsan átadtam Aidannek az öcsémet, mert éreztem, hogy a testem hamarosan feladja az önuralomért folytatott küzdelmet. Saore ruhái darabokra szakadtak, ahogy a sejtjeim remegve rendezték át magukat. Az eddig ránk várakozó Nate velem együtt változott át.

Muszáj most… egy kicsit egyedül lennem – kértem elgyötörten, miközben a fák közé pillantgattam, amik hívogatóan lengették felém az ágaikat. Ki akartam futni magamból minden fájdalmat. Elfelejteni a kínt. Csak a szembeszelet akartam élvezni és az illatokat, amik megtöltötték az orromat. Azt akartam, hogy a fejem olyan üres legyen, mint amilyennek a mellkasomat éreztem.

Menj! – adta meg az engedélyt az Alfám. A lábaim azonnal megiramodtak. – De nem csinálhatsz semmi hülyeséget! Gondolj arra, hogy a jelen fájdalma elmúlik majd. Gondolj a jövőre! – hallottam a hangot a tudatomban.

Igen, pontosan ez volt az, ami még életben tartott. A jövő reménysége.

VÉGE AZ ELSŐ KÖNYVNEK, FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...

108 megjegyzés:

  1. Ez egy próba hsz, mert elvileg nem működik a hsz küldés... :-/

    VálaszTörlés
  2. IMÁDOOOOM♥
    remélem nagyon hamar jön a folytatás(:

    VálaszTörlés
  3. most írok először a történetedhez, mert eddig csak olvastam és szó szerint "ittam a szavaidat" a mondataidat! fantasztikus író vagy és a történeted bravúros! további sok sikert kívánok! és alig várom h olvashassam a következő könyvedet! Hektorya

    VálaszTörlés
  4. Húúúúúúúúú!
    először is gratulálok!!!!!!!!
    a 30. fejezetért amit kaptunk tőled!!!!!!
    kisanyám, ha nem lesz belőled író, én meglincsellek:D!!!!
    Azért jó, hogy lesz folytatás:)
    Várom, és köszönöm, ezt a sok jót! bearanyoztad a perceket, amit a ficet olvasásával töltöttem(néha az éjszaka közepén) és remélem, még tölteni is fogok:)
    Mindent bele:) Most csak ezt tudom mondani!
    Jah és kérlek siess a folytatással:) (Tudod, hogy ez nem szokásom, de most szükségem van rá:D)
    Köszönöm!Mindent!
    Puszi, Truska
    ui.: Szandinak is!

    VálaszTörlés
  5. Nem is tudom, mit mondjak... Fantasztikus történet volt, nagyon a szívemhez nőtt. A befejezése elég durva, mármint úgy értem, hogy fájdalmas mindenki számára. Kíváncsian várom, mit hoz a jövő reménysége =)

    VálaszTörlés
  6. jajj, ilyen nincs...teljesen kába vagyok,a történet felétől sírtam..illetve sirok...az fájt a legjobban mikor Edward elordította Isabella nevét. Légyszíves tanulja meg hamar Isabella a "leckét" és találkozzanak újra...mert ez most már nekem fáj... Amúgy marha jó fejezet lett...siess a következővel...
    Am most dézsavű érzésem van. A new moonban Edward szakított Bellával...Most meg Isabella szakitott Edwarddal..nahjó lehet, hogy túlzás a szakítás..de..ahj..már megint sírok...azt hiszem itt befejezem az írást, mert már nem látok a könnyeimtől..GRATULÁLOK! VÁROM A KÖVETKEZŐ KÖNYVEDET! puszi: Bella

    VálaszTörlés
  7. Muszáj kínoznod? Ezt nehéz ép elmével kibírni... Sírok is meg nevetek... áááááááááááááááá!!!!!!!!
    Gratulálok, annyira jól írsz! Szandinak is, természetesen...
    Na, ha olvasom a folytatást, talán tudok értelmesebben is írni...
    Nem csak pont-pont-pontokkal... :-)
    Naszóval:
    Jó volt A múlt árnyai, várom A jövő reménységét!
    Puszi:
    Kisildikó

    VálaszTörlés
  8. fuu baszuss hát ez elég ironikusra sikerült:D
    nagyon tettszettt eddig és remélem hamar jön a második plusz lessz ilyen jó azis:) bár nem reménykedek mert tudom hogy jó lessz:P

    VálaszTörlés
  9. :( Remélem h nem lesznek sokáig külön mert akkor az fájni fog nekem:S:D Pont fordított lett a helyzet..most Isabella "hagyta el" Edwardot..Ó kérlekk hamar legyenek együttttt:S:D

    VálaszTörlés
  10. Nagyon köszönöm az élményt.....jöhetnék a közhelyekkel,de igazából nem engedi a klaviatúra,hogy leírjam őket.Sok szerencsét kívánok és garantálom, hogy minden könyved a polcomon fog sorakozni a jövőben.
    Mégegyszer köszönöm a élményt...
    'egy lány' aki látja a jövőt ^^

    VálaszTörlés
  11. Bella rátámadt EdwardraO_o...ezt még fel kell dolgoznom. Ugyan azt érzi most Bella mint Edward hogy ártani fog neki!Jó lett az utolsó fejezet!!Várom a kövi könyvet!!!SIESS!!!

    VálaszTörlés
  12. oh, szegény Isabella és Edward mennyire szenvednek most... kíváncsi vagyok, mit írt Isabella a levélben. egyszerűen fantasztikus lett a befejezés!! gratulálok hozzá!! Nagyon várom a 2. könyvet! Csak így tovább! =)
    Lana D.

    VálaszTörlés
  13. Nagyon, nagyon, nagyon jó lett, és már alig várom a 2.könyvet!!!!!! Lécci nagyon siess vele!!! Komolyan mondom, a végére elsírtam magamat:'( IMÁDLAK!!!! Olyan jól írsz!! Mit írt Isabella a levélben?? Sajnálom őket, biztos nagyon szenvedne. Bár lehetett volna benne egy utolsó csók, vagy valami ilyesmi:) Puszi és siess

    VálaszTörlés
  14. ui.: nagyon siess, mert azt hiszem hogy függő lettem XD

    VálaszTörlés
  15. nemszoktam ilyet csinálni :D.
    de most valahogy a vége, meghatot annyira, hogy könnyezzek rajta.
    iszonyatosan jó, és várom a folytatást :).

    VálaszTörlés
  16. anyáááám! anyáááám, ez eszméletvesztés határa ha most lehetne sírós jeleket rajzolni akkor rádküldenék ezret, meg ezret. most ennyi, még meg kell emésztemen.

    VálaszTörlés
  17. anyám, ez annyira kiborított....
    :'(

    Flugi

    VálaszTörlés
  18. Istenem, ez iszonyúan fájdalmas rész volt. Nagyon nagyon jó! De fájdalmas. A legrosszab akkor volt -mikor már én is elsírtam magam- amikor Edward Isabella nevét üvölti. Lehet, hogy nagyon beleélem magam? ^^ Iszonyú tehetséges vagy. Már nagyon, nagyon várom a következő fejezetet! :) Remélem nem kell hoszzú ideig nélkülöznünk Edwardot. :')

    VálaszTörlés
  19. Szia! Én... Én... e
    Egyszerűen... Na jó... Erre nincs egy értelmes mondatom, csak szavaim... Szomorú,beletörődés,fájdalom,mazoizmus(ezt a szót lehet én találtam föl...),szeretet,szerelem,mazoizmus,szeretet,szerelem... Siess a folytatással kérlek! Szerelmi bánatba vagyok és a te írásaidtól mindíg jobb kedvem van:S :) Puszi: Cinti

    VálaszTörlés
  20. Jajj istenem...én is megkönnyeztem ezt a befejezést. Egyébként is pont egy szomorú számot hallgattam és akkor....kiborult a bili. És mind emelett be kell hogy valljam én imádtam ezt a fejezetet, ezt a legjobban, mert képes voltál annyira meghatni hogy egyszerre remegtem meg és csordult ki az eslő könnycsepp. Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem hogy hosszú lesz az elválás minimum 15-20 fejezet. Bár mit tudom én.:D:D Én Edwardot jobban sajnáltam most mint Bellát a NewMOOnban hasonló környezetben. valahogy az ő fájdalma jobban át jött. Persze Belláé is rendesen lejön a további fejezetekben, de abban a pillanatban ő nem is igazán fogja fel a helyzetet. Edward meg...na szóval már akartam volna rohanni átöleli, csak hogy eszembe jutott a tény hogy nem is tudom merre menjek északnak délnek...stb melyik univerzumXD. Én nem lennék képes ezt tenni vele, bármennyire is az ő érdeke. Vagy legalább bucsú ölelés. VALAMI! :'(

    Én nagyon szépen köszönöm az eddigi munkádat, élmény olvasni!
    Szintén nem tudom hogy merre induljak, de a távolból jár neked egy folytogató nyakbaugrós ölelés :D meg sok puszi :):)

    VálaszTörlés
  21. Huhh én most írok először kritikát/véleményt, nevezzük, ahogy szeretnénk..... szóval elöljáróban el kell hogy mondjam, eddig nem olvastam ficeket, csak a tiédet.... tetszett is a sztori, vártam a részeket. Aztán jött ez a barlangos fordulat és hát meglepett és kiábrándultam. Úgy voltam hogy adok még egy esélyt, hátha jobb lesz.... hát sajnos nem lett jobb. Úgy érzem ez már nem az igazi, de sok sikert a második könyvhöz neked.

    VálaszTörlés
  22. Ez gyönyörű volt, folynak a könnyeim. Nem is tudok mást mondani... Igazából nem erre számítottam, de most, hogy elolvastam a te verziódat, máshogy nem is lenne jó. Remélem, hogy nem hagyod Edwardot és Isabellát sokáig szenvedni, de bízom benned, hogy a végére úgyis minden megoldódik, és senkit sem hagysz boldogtalanul. :) És ne szerénykedj! Bátran ki lehet jelenteni, hogy ez a legjobb Twilight-fanfiction. Minden nap feljövök az oldalra, megnézem többször is, hátha van valami új. És ezzel biztosan nem vagyok egyedül! :) Ugye hamar jön a folytatás? Nagyon-nagyon kiváncsi vagyok rá!
    Üdv:Kati

    VálaszTörlés
  23. most írok először, de elolvastam az összes részt. fantasztikusan írsz.:) a mostani fejezetet végigbőgtem:D remélem hamar lesz kövi rész:P már nagyon várom:D sok sikert továbbra is:)

    VálaszTörlés
  24. Hát, először is gratulálok!!!
    Imádom az eredeti könyveket is, el is olvastam már rengetegszer mind a 4-et, de a te történeted is elképesztő lebilincselő. Nagyon tetzik. Ehhez csak gratulálni tudok. NE hagyd abba az írást, alig vártam, hogy megírd a 30. fejezetet. Most pedig várom a folytatást. Tényleg GRATULÁLOK!!
    Pus
    flocus

    VálaszTörlés
  25. Nagyon jó volt...Sírtam is meg nevettem is rajta....Edward ugyan azt kapta amit Ő adott Bellának...

    VálaszTörlés
  26. Ez nagyon jó lett és azt remélem hogy a jövőben rendeb jön malyd Minden Isabella és Edward közt

    VálaszTörlés
  27. Én is most írok először hsz-t(:
    végig olvastam az egészet és mindig türelmetlenül vártam a következő fejezetet...
    volt hol sirtam hol nevettem :)
    ezt a fejeztet végig bőgtem szinte...
    nagyon ügyes vagy (:
    próbáltam én is írni, de az első bekezdés után nem jutott semmi az eszembe xD
    Amúgy nekem ez 1 kicsit hasonlított a New Moon-hoz mikor Edward elhagyta Bellát...szal most nagyon gonosz leszek, de sztem megérdemelte 1 kicsit(de csak 1 nagyon kicsit xDD)
    sok sikert a többi könyvhöz én biztos elfogom olvasni őket:D
    jah és így végül én nagyon örülnék neki ha ez a fejezet meglenne Edward szemszögéből is írva:)


    pusszi Andus

    VálaszTörlés
  28. jah, hogy ezt a New Moon-hoz hasonlítás nem csak én írtam, meg vettem észre..xDD

    Andus

    VálaszTörlés
  29. Wow Spirit, fantasztikus! Én a végét könnyeztem meg, amikor Edward utánaüvöltött! Miért vagyok ennyire vizuális típus??!!! (csak költői kérdés volt) :)
    Nagyon tetszett, és már alig várom a következő részt, az új könyvet!
    Jah, és nem utolsó sorban gratulálok a sikeres vizsgáidhoz! Mostmár te is élvezheted a summer holiday-t!! :)

    VálaszTörlés
  30. Jah, és amit lehagytam, én is szívesen elolvasnám ezt a fejezetet Edward szemszögéből is! :)

    Üdv,
    Sabyna

    VálaszTörlés
  31. Szia!Nagyon tetszett de az nem hogy nem mondta el Edwardnak hogy csak tanulni megy szegény nagyon sajnálom... :( De ugye amig Isabella tanul addig nem fognak elköltözni?

    VálaszTörlés
  32. Asszem ennyi: FÜGGŐ LETTEM! xD
    Eszméletlen jó könyv, és a jó benne h még 2. és 3.könyv is lesz *megkönnyebbűlt sóhaj* :D
    Gratulálok ehhez a fejihez is :D És persze a vizsgákhoz is, ügyi vagy :)
    Elcsépelt szöveg, de kérlek mielőbb folytasd :D
    Üdv,
    Kata

    VálaszTörlés
  33. Gratulálok. Ez valami nagyon szép befejezés lett. Nagyon jól lezártad az első könyvet. És kiváncsian várom a folytatást. Biztos az is jó lesz, de azért én is remélem, hogy nem költöznek el, vagy nem talál magának valaki mást Edward. Ebben csak azért reménykedek, mert az egy tipikus válaszfolytatása lenne így az első könyvnek és tőled pont nem ezeket a tipikus doglokat kaptuk. Egyszer sem, ami nagy klassz. Remélem érted. :) De mindegy. majd biztos megoldod, és az is jó lesz. :)
    És nagyon várom a folytatást.
    Sőt elárulom, hogy el is érzékenyültem, meghatódtam. Persze elsősorban a történet miatt, de lehet, hogy nem könnyeztem volna, ha közben nem hallgatom a Nickelbackt-től a Never gonna be alone, Gotta to be somebody, I'd come for you számokat. Bocs hogy ezt is leírtam, és nem reklámozni akarom, de a 2008-as Dark horse című albumon az összes szám klassz, (márha valaki szereti), plusz van még egy szám az If today was your last day című szám, amik meg szerintem nagyon passzolnak ehhez az utolsó részhez. Majd hallgasdd meg. Na szóval így ezek a számok, meg a történet meghozták a pityergős hatást, de nem bánom.
    És kifejezetten jól tetted hogy elkezdted még anno írni ezt a történetet.
    Mégegyszer gratula. És várjuk a kövi könyvet.
    pusza

    VálaszTörlés
  34. ez nagyon jo.gratulálok hozzá..
    és várom a folytatást..remélem minél hamarabb lesz.:]*vigyorgós fej*
    szval kérlek siess ..mert nem birom tul sokáig..oltári jo lett és énis függő lettem azt hiszem..:)
    szval nagyon jolett várom a folytatást..DDés gratulálok a vizsgáidhoz is..:]
    nah szval várom.várom.várom.várom
    puszii kelly.(L)

    VálaszTörlés
  35. Ez gyönyörü fejezet volt:) még a könnyeim is kicsordultak:( de bizom benned hogy a folytatás már boldogabb lesz! már alig várom!
    Csak igy tovább! Gratulálok ez eddigiekhez:)
    Puszi: D

    VálaszTörlés
  36. Nagyon-Nagyon teccet teljessen bele tudtam magam élni Isabella szerepébe :P Végig sírtam :'( télleg fantasztikus volt már nagyon várom a fojtatást!!!!Sajnos egy hétig nem leszek netközelbe és addig nem tudom olvasni :'( Már a tudattól teljessen kiakadok ...Ahhh minek kell nekem nyaralni menni innkább olvasnám a folytatást... :)

    VálaszTörlés
  37. Drága Drága Spirit!!

    Alig bírok megszólani, annyira sírok(örömtöl bánattol boldogságtól) hogy a hüppögéstől meg a könnyektől nagyon nehéz írni. A lelkembe hatoltál az írásoddal, olyan vagy mint Stephani M. .
    Annyira csodálatosan írsz hogy az ember érzelmei csak úgy cikáznak én most azt hiszem mélyponton vagyok. Nagyon meg vagyok hatódva.
    Ez annyira csodálatos, most ha itt lennél akkor jó szorosan ölelnélek úgy hogy majd összeroppantanálak(jó értelembe) hogy érezd fizikailag is hogy mennyire örülök annak amit csinálsz.
    Te egy csodálatos ember vagy mert ilyen fantasztikus dolgokat osztasz meg velünk. Ilyenkor abszolút a világodba vagyok és érzem azt a fájdalmat, boldogságot, keserűséget, reményt stb. amit a főszereplők.
    Nagyon várom a folytatást.GRATULÁLOK!!!
    Vigyázz magadra!!!!
    Írnék még de már nem megy mert eláztatom a billentyűmet és akkor nem tudok legközelebb írni.
    Mégegyszer is GRATULÁK. Nagyon örülök neked.

    Sok sok sok sok Puszi
    Üdv.
    Szallem :))

    VálaszTörlés
  38. Hát...a sokadik pzs-t fújom el,mert sírok!!Eszeveszettül,brutálisan jó lett!Anyáááámmm..nagyon tetszik!Nagyon jót írtál!Gratulálok megint,hisz ismételten egy nagyon hatásos és velejéig megható befejező részt írtál!
    Csak így tovább!!!Jelenleg nem tudok többet írni,emésztenem kell!

    VálaszTörlés
  39. Nem szaporítom a szavakat! A többiek mindent leírtak, amit csak le lehet. Csak annyit mondok. Köszönöm, hogy megírtad!!

    VálaszTörlés
  40. Na jó... Az elejétől bőgtem. Szegény Isabella meg Ed. Nagyon jó a történet de ez a fejezet... Nagyon jóü, sztem az egyik legjobb fejezet... Na jó nem írok többet mert nem tudok... Puszi: BORSY
    u.i.: bocs ha van helyisírási hiba csak nem látom a billentyűket...

    VálaszTörlés
  41. Jaj Spirit!! Nem tudom hogy most mit írjak! Majdnem elsírtam magam! Ez nagyon szomorú volt! Szegény Edward! Hogy szenved! és persze Isabella is!!
    Két dolog tartja bennem a lelket!! 1: hogy minden jóra fog fordulni egyszer. 2: Hogy hamarosan jön a második könyv!
    Annyira Imádlak Spirit!! nagyon jó volt ez a fejezet!!!! Alig bírom ki a következőig!!!
    pusy

    VálaszTörlés
  42. Szia Spirit!

    Hát nem is tudtam mire számítsak az utolsó fejezetnél... Tudva, hogy lesz még 2 könyv, gondoltam , hogy nem lesz happy end. Na de hogy megsiratsz (engem, mindjárt 26 éves fejjel!!) arra nem gondoltam! De Neked sikerült... (jól van , na nem sírtam, de két könnycsepp kicsordult...)
    Szóval gratulálok! Remélem hamar újra közelebb kerülnek egymáshoz a főhősök... Ha nem hisztizni fogok! ;)
    Csak így tovább, nagyon várom a boldogabb folytatást!
    pussz
    Melinda

    VálaszTörlés
  43. Ezt nem hiszem el!!!!
    Még most ís potyognak a könnyeim...Szegény Edward...ohh istenem!! :'( Megszakadt a szívem
    Az az egyetlen reményem hogy nemsokára jön a folytatás és hallok még Edwardról!! De figyelmeztetlek: nem fogom sokáig bírni folytatás nélkül!
    Puszi: Bella

    VálaszTörlés
  44. Igen ahogy Bella írta nekem is ugyanez volt a reakcióm.szegény Edward és szegény Isabella
    Kérdezhetek valamit?
    A jövő reménységét itt fogod folytatni vagy máshol .Légyszíves írd már meg nekem az e-mail címemre:agnes_h93@freemail.hu
    Köszi
    U.I:Imádtam az egész történetet.

    VálaszTörlés
  45. lécci nagtyon siess a második könyvvel mert már nagyon várom!!!!! nagyon jó lett!! gratulálok!!!

    VálaszTörlés
  46. Nagyon jó lett az első könyv befejezése.. Szomorú, de nagyon jó..Nem találok szavakatt!!!:):( Edwardnak megint összetört a szive...és hát Isabellának is...
    Mikor lesz folytatás? Eddig is alig bírtam magammal...:)
    Csak így tovább!
    Lighto

    VálaszTörlés
  47. Gratulálok Spirit! Nagyon nagyon nagyon jó lett... komolyan mondom... meg is sirattam Edwardékat egy kicsit:( jajj remélem sietsz a következő könyvel! istenem... szóhoz sem jutok;)

    VálaszTörlés
  48. Hát, most sírok ezerrel, és közben nevetek is:) Nagyon furcsa... ilyen még sose volt:D Először is szeretnék gratulálni ehhez az egészhez, amit véghez vittél. Bámulatos! Ha találkozok majd egyszer Stephenie-vel, akkor megmondom neki, hogy ne legyen már ez a "Minden jog Stephenie Meyer-é", és engedje meg neked, hogy kiadd ezt a történetet:D Nem lepődnék meg, ha nagyobb sikere lenne, mint az Alkonyatnak:D:D Nem is tudom, mi lenne, ha most szünetet tartanál a két könyv között. Nagyon sajnálom, hogy ez lett a vége, de még vissza van 2 könyv! Hála Istennek! Ja, és nagyon tetszik ez a múlt-jelen-jövő dolog a címekben. Jól kitaláltad! És 1000x jobb, hogy Isabella farkas lett. Sokkal izgisebb:) Kíváncsi vagyok, hogy mi van abban a levélben, amit Alice-nek adott:P Istenem, szegény Edward!! Annyira sajnálom! :(( Jófejek ezek a farkasok is. Bírom őket:) Köszönöm, hogy olvashatom! Sok sikert a kövi részekhez:) Puszi: Juca

    VálaszTörlés
  49. Fantasztikus lett a befejezés és csak azért nem sírok mert tudom, jön a következö könyved. Már alíg várom. Szegény Edward, annyira sajnáltam. Aaaaaaaaaa...........puszi

    VálaszTörlés
  50. Hű! Úgy megijedtem, amikor olvastam, hogy vége, de szerencsére továbnézve láttam, hogy azt írtad, hogy jön a következő könyv... Remélem hararosan jön! =) Nagyon jó!

    VálaszTörlés
  51. Hát, ez ismét egy fantasztikus fejezet lett!!! :)Gratulálok hozzá és folytatást hamar légyszi!!!
    Puszi: Polett

    U.I.: Ha nem tévedek, akkor a Jövő reménységei Belláról és a farkasokról fog szólni, vagy azért a vámpírok is szerepet kapnak benne?

    VálaszTörlés
  52. Húúú, hát ez nem semmi volt! A végén már folytak a könnyeim. Milyen ironikus, most Edwardot hagyták ott, mert Isabella féltette a testi épségét. Mintha a múlt vissavágott volna. Nagyon tetszett! De remélem Isabella hamar megtanul uralkodni magán és minél hamarabb visszatér Edwardoz.
    Jaj már alig várom a folytatást!
    Szóval akkor még 2 könyv van hátra? Biztos tök érdekes lesz.
    pussz

    VálaszTörlés
  53. Spirit!
    Ez egy gyönyörű fejezet volt az első könyv végére, megkoronázásul. Tátott szájjal olvastam. Ha így lenne vége, akkor nagyon szomorú lennék, de vissza van még két(!) könyv! Szerencsére!! *megkönnyebbülten sóhajt*.
    Van egy tippem, hogy mi lehet a levélben, de inkább nem bocsátkozom feltételezésekbe, mert ahogy Téged ismerünk, valami egészen más lesz, mint ami a kézenfekvő lenne. (írói fantáziád mint a tenger. Vagy még annál is több)
    Lehet hogy nagyon telhetetlen vagyok, de remélem, hogy A jövő reménysége több fejezetből fog állni, mint A múlt árnyai. Minél tovább szeretném olvasni ezt a hihetetlenül jó fanfiction-t!!
    Miután kiolvastam a Saga első három könyvét (a BD-t még nem kezdtem el) Azután úgy gondoltam, ahogy már valahol írta valaki, hogy én biztosan nem fogok ilyen fanfic-et olvasni, hű maradok a Twilight Saga-hoz. Aztán rátaláltam a te fic-edre. Kiváncsiságból beleolvastan, és úgy magába szippantott, hogy nem bírtam abbahagyni. Hihetetlenül jó (mondom már századszorra de még mindig nem elégszer annyira hihetetlenül jó tényleg):D
    Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ha ezt kiadhatnád könyvbe, nagyobb sikered lenne, mint az eredetinek. (a fene egye meg S. Meyer jogait!)
    Miért nem vagyok pécsi?? Úgy irigykedem azokra, akik el tudnak menni a talira...de tényleg! Túl messze élek Pécstől, hogy egyedül lebuszozhassak oda, a szüleim nem engedik. 14 évesen még nem...:'( Pedig annyira szeretnélek megsimerni titeket!
    Kérlek, nagyon siess a következő könyv első fejezetével!!*.*
    Ez a leghoszabb hsz amit idáig írtam, de tudom hogy imádjátok olvasni, szóval nem fogtam vissza magam!xD
    Sok-sok puszi Neked, és Szandinak is!
    Lou:)

    VálaszTörlés
  54. ISTENEM! Egy szóval tudnám illetni a történetedet: IMÁDOM! De ezt úgy értsd hogy kb annyira mint Isa és Ed egymást. Szégyen, nem szégyen én bőgtem a végén. Nagyon megindító volt. És nagyon tetszik! Komolyan, jobb vagy mint Meyer, bár ezt már mondtam. Rettentően várom a következő könyvet!!! Sok sikert a folytatáshoz!!!
    Millió csók: isabella black

    Ui.:Remélem nem haragszol a nicknevem miatt, de rajongód vagyok!!!!

    VálaszTörlés
  55. tééényleg. tegnap este annyira a fejezet hatása alá kerültem, hogy elfelejtettem feltenni a kérdésem :D.

    csak egy egyszerű szösszenet. ez a fejezet esetleg meglesz írva Edward szemszögéből? vagy legalább egy kis összefoglaló :D. tudom, hogy rengeteg dolgod van, és hogy nehéz mindenkinek a kedvében járni, de ez felötlött bennem... én szeretném olvasni, és lehet, hogy a többiek is [bocsánat, hogy a nevetekben beszélek :DDD].
    szóval... csak egy kérdés, semmi erőltetés ;)

    VálaszTörlés
  56. Még tegnap este olvastam, írtam egy regényt hsz-ként, és nem engedte elküldeni...:S:@

    Mégegyszer nem ugrom neki, a lényegre szorítkozom:
    IMÁDTAM!!
    Minden egyes leírt szó, mondat, az egész úgy volt tökéletes ahogy volt.
    Habár még mindig bánt ez az Isabella farkas lett dolog, nyugodt vagyok, mert tudom, hogy úgyis elrendezed és hepiend lesz...:)

    És köszönöm, hogy vizsgaidőszakban, és az államvizsga előtt legalább néhány naponta teljesen ki tudtam kapcsolni az agyam, és eltudtam felejteni azt a feszültséget, ami bennem volt, különösen az utóbbi egykét hétben. Ezzel nem azt mondom, hogy a történet nem keltett bennem nyugtalanságot, mert igen felzaklatott néhány fordulat, de amit te okoztál az írásoddal, az pozitív feszültség és izgalom volt!:D

    Na, ez a komi is kisregény lett, de ki kivánkozott...:D

    Mégegyszer köszönöm, és már türelmetlenül várom a következő "adagot"! (ez úgy hangzott, mintha egy rossz drogos mondta volna...:D)

    És még annyi, nem bírom ki, hogy itt ne újságoljam el:$:$:$
    Lediplomáztam!:D

    Üdv:
    Genevieve Beau Pre

    VálaszTörlés
  57. ó csak ennyit tudok kinyögni... ez ez... zseniális hoyg lehet valaminek ilyen szomorú vége?? istenem elsirtam magam ez ... áhh nem tudom ez a "szakitás" dolog ... fuh ... remélem a második már kicsit pozitivabb lesz vagy legalább a vége ... annyi volt ebben a könyvben a szomorúság és a szenvedés... nagyon megérintett... én edwarddal együtt sirok!
    és gratulálok ... ez eddig a legeredetibb fanfiction de inkább külön álló könyv amit eddig olvastam ...
    üdvözlet

    VálaszTörlés
  58. Hát... az elég jó kritika h bőgök?:)
    Alig várom a folytatást!
    És gratulálok a a 30 fejezethez, és köszönöm!!!
    :)
    Hű olvasód, Dorotthea

    VálaszTörlés
  59. ÚRISTEN!!Ez nagyon nagyon szép rész volt!! most bekönnyeztem!!!ez nem igaz, hogy lehet ilyen jól írni:D:D:D Nem bírom ki a folytatásig!!!
    KÖSZÖNÖM!!! hogy olvashatjuk az írásaid!!:D:)
    Gratulálok!:)

    VálaszTörlés
  60. Hehe! Genevieve! Gratula a diplomához!
    Spirit! Kérhetném, hogy a kövi könyvben legyen több olyan mikor más szemszögből meséli el nem Belláéból?! Nagyon teccet az Edwardos szemszög is! Pusza! Megint Cinti!

    VálaszTörlés
  61. ááááááá... :) annyira jó, nagyon tetszik. és a vége is.. én komolyan majndem sírtam.. :P annyira ügyes vagy!;)

    VálaszTörlés
  62. Szia!
    Talán ennek a fejezetnek örültem eddig a legjobban. Most nem a tartalomról van szó, sokkal inkább az időzítésről, hogy mikor került fel. Nagyon ideges voltam a szóbeli érettségi előtt, de elolvastam ezt a fejezetet, és végre máson is járt az agyam. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon én lennék-e elég erős Isabella helyében. Egy szó mint száz, nagyon nagyon tetszett a fejezet és nagyon jót tett a lelki állapotomnak is. Egyszerűen zseniális, ahogy írsz! Nagyon várom a következő könyvet. Biztos vagyok abban, hogy nem fogunk csalódni benned!
    Még egyszer nagyon hálás vagyok neked ezért a fejezetért!

    Vicky

    VálaszTörlés
  63. szia!
    nagyon jo volt ez a töri várom már a kövi könyvet:):)
    nagyon tehetséges vagy de komolyan:)
    Stephenie Meyer-nek még a vetélytársa is lehetnél:):)
    amugy kb. mikor kezdett feltenni a kövi részeket???

    VálaszTörlés
  64. Hát én eddig nem írtam! De most nem hagyhatom ki. Ahogy már sokan mondták én is bőgtem.
    Rettentően kíváncsi vagyok a folytatásra, a levélre, Alice reakciójára.
    Azt már tudtouk, hogy fantasztikusan írsz.. Ehhez nem is fűzök többet hozzá.
    Én is csak annyit kérek, hogy hamar tanulja meg, Isabella, de még se egyből.
    Köszönö9m, hogy megáldottál minnket egy ilyen történettel.
    Én ugyanazt érzem, amit a 4 könyv olvasása során.
    MÉG, MÉG, MÉG!

    VálaszTörlés
  65. Nahjó...ez durva volt...elbőgtem magam!!! Jaj, olyan szépen leírtad! Várom a következő könyvet! Ehhez pedig gratulálok, minden elismerésem A múlt árnyaihoz! So, még még még! :))
    pussz

    VálaszTörlés
  66. sziaa!:D
    hááát ez eszméletlen!!nagyon-nagyon durva---> egy kicsit elbőgtem magam én is:DD
    annyira várom már a 2. könyvet siess lécci!!!
    IMÁDOM!!!
    1000puszi:
    emííí

    VálaszTörlés
  67. Szia!
    Megint fantasztikusat alkottál, s méltó egy befejező, de mégis átvezető részhez!
    A levélke tartalma szerintem többünk kíváncsiságát borzolgatja, de ez a szép az egészben, hogy lehet hogy mindenki tudja, de mégsem lehet biztos abban, mi szerepel benne! :-)
    Szóval türelmetlenül várom a folytatást, és bízom benne, hogy nem kell túl sokáig külön lennie Edwardnak és Bellának!
    Puszi: Viki

    VálaszTörlés
  68. Szia! Én is most írok először. Nagyon tetszett az írásod, én is próbálkozom hasonlóval, de az enyém ennek a nyomába sem ér. Le a kalappal, remélem majd könyvben is meglehet venni;-P Hajrá:D

    VálaszTörlés
  69. Lehet, hogy hülyén hangzik, de én elbőgtem magam rajta, főleg ott amikor Edward elüvölti magát. Fájdalmas és gyönyörű és áhh... nem találok szavakat. Izgatottan (és egy csomag zsepivel XD) várom a következő könyvet... puszi Sunbeam

    VálaszTörlés
  70. óóó tejóég!!!megérte várni!! itt törölgetem a könnyeimet és fogalmam sincs mit írjak!
    annyira jólett...el nem lehet mondani mennyire!!:)
    csak gratulálni tudok!!kérlek siess a folytatással!:$
    (remélem jól sikerült a vizsgád;))
    puszi

    VálaszTörlés
  71. Jaj, nagyon jó volt ez is! A búcsúzós résznél megríkattál! :) Tényleg nagyon-nagyon jó volt mind a 30 fejezet és már várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés
  72. Szia!
    Gratu a fejezethez meg úgy az egészhez!
    Nagyon várom a folytatást. De lenne egy kérdésem, lehet hogy csak én nem figyeltem, de Edwardék hogy találták meg őket a barlangba, mert ez nekem egy kicsit homály.

    Jaja és majd el felejtettem: Köszönöm hogy olvashattam a Múlt árnyait.
    Puszi Syro

    VálaszTörlés
  73. Szia.Hát végig izgultam az egész könyvedet volt hogy nevettem volt hogy a körmömet rágtam és most nagyon elérzékenyültem.Fantasztikusan sikerült.:D
    Nagyon várom a következöt és köszi mindenegyes élménydús fejezetet.Puszi neked és Szandinak.
    Ui: Gratulálok a sikeres vizsgákhoz:D
    Én is túl vagyok rajta ma volt az utolsó:D
    Üdv R.E

    VálaszTörlés
  74. Szia. Gratulálok a és le a kalappal a tehetséged előtt. Nagyon élveztem ezt a 30 fejezetet. Sok sikert a folytatáshoz várni fogom. Anne

    VálaszTörlés
  75. ó te jó ég.... most mi lesz velem???? A szívem Edwardéval együtt hullott darabokra! Megszakadt, kifacsart és élettelen lett... tudom, tudom, új remény, mert újra együtt lesznek majd, na de akkor is! Az utóbbi időben a kelleténél jobban átérzem egy-egy általam kedvelt karakternek az érzéseit és most is ez történt! Persze nem csak Ed fájdalma vágott haza, hanem Isabelláé is!!! most mi lesz velem addig, amíg újra egymásra nem találnak???? ÁÁÁÁÁÁÁ....

    VálaszTörlés
  76. Szia. Amit alkottál nagyon szuper. Kisebb megszakításokkal, de egy szuszra olvastam végig tegnap(és ma, hajnali 3ig bámultam a monitort) az egészet . Nagyon nagyon várom a folytatást. Mikorra tervezed a következő könyvet?

    VálaszTörlés
  77. remélem a 2-dik könyvet vasárnap feltudod tenni mert én hétfön megyek kirándulni és csak szombat délután jövök haza:(
    nem is tudom hogy addig is hogy fogom kibirni:(
    légyszi seiess:) Reni.

    VálaszTörlés
  78. Isteni!

    Alig várom a folytatást!!!
    Amúgy meg sikerült megríkatnod (na azért engem nem nehéz), de ez is azt mutatja, hogy úgy írsz, hogy az ember teljesen átérzi azt, amit olvas! Minden elismerésem!!!!

    VálaszTörlés
  79. Istenem! annyira imádom ... végig sírtam várom a folytatást :D

    VálaszTörlés
  80. szió! Remek lett ez a rész is!
    (szabályosan bőgtem a végénél ~.~) Most annyi mident szeretnék írni, de nem tudok... még mindig nem tértem magamhoz.
    oh, te! :D Függővégek Királynője! XD
    Na mind1, már nagyon várom a következő könyvet. Az is ezen az oldalon lesz? Amúgy az aloldallal mi van, még működteted?
    Puszi és sok sikert a folytatáshoz!
    Lexi voltam =D

    VálaszTörlés
  81. Istenem Spirit...ez hihetetlen volt. Ahogy végig éltem Isabellával együtt az elvállás pillanatait, vagy mikor újra találkoztak a határnál és Edwardot vissza kellett fogni. Ezek annyira megfogtak. Nem tudom elhinni, hogy vége. Eddig ez a fejezet volt rám a legnagyobb hatással. Olyan áthatóan érzékeltetted, annyira együtt éreztem Isabellával, majdnem sírtam. Pedig aztán én nem szoktam. El nem tudod képzelni mennyire várom a következő könyvet. Ennyire még életemben max 2-3 dolgot vártam. Annyira...figy majd valamikor máskor kifejtem, mert a szavak most nem az én pártomon állnak. Bevonulok a kórházba, hátha Carlisle kivizsgál és megállapítja, hogy Spirit függőség miatt elvonóra kell járnom. :-P Ne várakoztass nagyon könyörgöm. Nem bírom sokáig. És még valami. Ha megjelenik a könyved, mert ugye mondtad, hogy írsz és ah kiadod, akkor azonnal szólj. (wildpunkcat@freemail.hu) Én tényleg az írásaid függőjévé váltam. Nagyon várom a folytatást, de ezt már azt hiszem párszor elmondtam. Vagy nem? Tudod mit? Jobb többször mint egyszer sem. VÁROK (nem vagyok türelmes tipus) Na pápá. Még mindig várok. :-P

    VálaszTörlés
  82. JÉZUSOM!!! van rá esély, h egyszer nyomtatott formában is olvashatjuk??:S
    mert valami ESZMÉLETLENT alkottál....megint.hihetetlen vagy.mintha az én szívem is ki akarna szakadni a mellkasomból. (jah, am. az EGÉSZ történetet végigkövettem. elejétől a "végéig".csak azért van ez:"", mert tudom, h lesz még.) Hál Istennek, még nincs vége. Hódolatom Drága.

    VálaszTörlés
  83. te tehetsz róla, h nem tudok normálisan írni. mert még NEM TÉRTEM MAGAMHOZ!!!:)

    VálaszTörlés
  84. Remek befejezés, na jó fantasztikus!!!:D Már nagyon várom a folytatást!!! Amúgy remélem hogy Isabella nem fog sokáig távol maradni Edtől. Habár erre már tudom a választ, mivel te teljesen máshogy írsz mint Meyer!! Jó értelemben.:):):):):)
    Ja igen és még valami, nekem feltűnt hogy te néhány dolgot forditottan írtál le mint Meyer a könyveiben. Például hogy most Isabella hagyta el Edwardot úgy mint a NM-ban Ed Bellát! De persze lehet hogy nincs igazam!:D:D Lehet hogy véletlen!!:):):):)
    Ja igen és még valami, ez a fejezet az ami alatt végre pityeregtem! Gratulálok sikerült kihoznod belőlem!!! :D :D
    Na sok puszi neked és Szandinak!
    Kitty

    VálaszTörlés
  85. Szia!
    Húúú, kérdésem azt hiszem kicsot bonyult. Most akkor végülis Edwarddal ha úgy vesszük egy indur-pindurit gonosz voltál! Sorry! Nekem konkrétan nincs bajom ezzel, csak annyit kérdeznék ez olyan New Moon 2.0? Visszavágó 2 emberöltő múlva vagy mi? Annyira jók az ötleteid, nekem eszembe se jutott volna ilyet írni. Attól függetlenül IMÁDOM. Kicsit kusza a véleményem de remélem kit tudod bogarászni belőle a lényeget. Ja és még egy kérdés, Benjaminnak jobban szimpatizál a kelleténél a Isa vagy csak én akarom teljesen Twilight-osra venni, valamint Joshua és Isabella a következő könyvedben ki fognak jönni? Mármint azokból lesznek a legjobb barátok és szeretők (de második az kizárt)csak ezért kérdetem. Köszi, hogy elolvastad ezt az agyrémet!
    Pusszi, Lena

    VálaszTörlés
  86. Helló!

    Most írok ide először, tegnap kezdtem elolvasni este a blogod, majd hajnali 3kor fejeztem be az olvasást és ma délelött ahogy felkeltem: folytattam!

    Mindenképp gratulálok, nem kis teljesítmény egy ilyet összehozni, én magam is próbálkozom de valahogy mindig feladom 5 fejezet után... (talán mert én nem hozom/hoztam nyílvánosságra és nem kaptam támogatást senkitől ahogyan te)

    Nagyon tetszett az egész, egyedül a címválasztás (A múlt árnyai..) nekem nem nagyon mond semmit. Mire utalsz ezzel a címmel? És mikorra is várható a folytatás? Jobb is, hogy csak most fedeztem fel a blogod, mert akkor mindig várnom kellett volna a folytatásra. (A türelem pedig sajnos nem erényem!)

    Ja és mielőtt láttam, hogy a 24. fejezetet megírtad Edward szemszögéből, már kb. a 10. fejezetnél eszembe jutott hogy meg kéne írnod az egész könyvet az ő szemszövéből, biztosan érdekes lenne.

    És hogy áll a kiadás? (A kiadók szemszögéből: nem hiszem, hogy szivesen kiadnának egy olyan könyvet, ami a twilight spinoffja. Legalábbis erre tudtommal még nem volt példa, pedig szerintem sok sok ilyen történet kering a világhálón, ha nem is magyarul.)

    Lehet hogy a fentebbi kérdéseimre már válaszoltál valahol, csak nem olvastam el mások hsz-ait.

    Drukkolok neked!

    Papagájlány

    VálaszTörlés
  87. Kedves Spirit Bliss! Imádom a történetedet, egyszerüen csodálatos! Remélem nem veszed zokon, de egyetlen kifogásom lenne:
    A quileute törzs nevét hibásan írod le. Amúgy az egész szerintem totál helyes csak a toldalékolás... szóval nem quileute-ek, hanem quileute-ok, mert már az alkonyatban is úgy írják le egy lábjegyzetben, hogy -ejtsd: kviljút-amit meg kiejtés szerint kviljútoknak kell toldalékolni. Csak egy jó tanács és mellesleg az eg´szet végigizgultam, sírtam, stb. IMÀDOM!!!!! Am egy kis személyes megjegyzés: a törzs nevével eleinte én is bajban voltam, "kvájlet"-nek olvastam, engem is egyik barátnöm világosított fel...:D:D Am bocs 1-2 helyen a hibás ö és ü betükért, csak a billentyüzetemen nincs hosszú ebböl a kettöböl.. :D puszi: Szabina

    VálaszTörlés
  88. Szi
    nagyon várom már a folytatást
    mikor lesz végre?

    VálaszTörlés
  89. Kedves Spirit!

    Nem tudok úgy írni, hogy ne az előttem szólókat ismételgessem, de nem bírom megállni (és talán neked is számít, hogy eggyel többen dícsérnek :) Szóval szombaton találtam rá az oldaladra, láttam, hogy be van fejezve a könyv, megörültem, hogy nem kell majd várni a folytatásokra, két nap (ill. inkább éjszaka :) alatt végigolvastam. És rájöttem, hogy mégis kell majd a folytatásra várni, de megéri. :) Egyszerűen fantasztikus, ahogy írsz, a történet is fordulatos (alig tudtam magamhoz térni, amikor kiderült, hogy Isabella farkas lett - hogy ez mekkora ötlet! És amíg az átváltozást írod, teljesen úgy lehet értelmezni, hogy vámpír lesz, csak utána derül ki, hogy nem stimmel valami...) És a stílusod is nagyon jó, könnyed, könnyen követhető, egyszerűen olvastatja magát. Szóval nagyon gratulálok, csak így tovább, remélem nem sokáig fogsz megvárakoztatni az újabb és újabb részekkel!
    És a saját könyved ötlete és részletei is nagyon tetszenek, szívből kívánom, hogy összejöjjön a kiadás!

    Egy kérdés: az Edward-kommentárok, úgy látom, egy idő után abbamaradtak, pedig azokat is nagyon jó olvasni! Ezek leszenk még pótolva? Vagy legalább a vége Edward szemszögéből, ahogy írták előttem is - bár az nagyon fájdalmas lenne... De inkább az új fejezetek jöjjenek minél gyorsabban! :)

    Sok-sok köszönet és puszi így ismeretlenül is:
    A.Kata
    (aki mellesleg kétgyerekes anyuka és a családja nem feltétlenül díjazza, hogy folyton a gép előtt ül, de kit érdekel :)

    VálaszTörlés
  90. Kedves Spirit!
    Ha már az előttem szóló felvállalta, akkor én is csatlakozom a kétgyerekes anyukák táborához ;-)))
    Ja, és a rajongóid táborához is, természetesen!
    Mióta rátaláltam az oldaladra (kb. két hete volt) már 2x olvastam végig a Múlt árnyait és egyszerűen IMÁDOM!!! Komolyan jobban írsz, mint Meyer, megérdemelne egy kiadást a könyved! Emlékszem, amikor először olvastam a Twilight első könyvét, hát voltak részek, ahol elég vontatottnak találtam a történetet, ahhoz képest Te egy zseni vagy :-)), a szó legnemesebb értelmében! Kicsit irigyellek is, és ezt is csak jó értelemben, klassz lehet ilyen szárnyaló fantáziával megáldottnak lenni... :-))
    Kíváncsian várom a folytatást, és remélem, hogy a nyáron szárnyalni fogsz és nem várakoztatsz meg minket nagyon a következő fejezetekkel!
    Nagyon köszönöm az élményt, amit adtál!
    Jó munkát!
    Puszi: Anita :-)

    VálaszTörlés
  91. No, hát 91.ként már muszáj reagálnom a történet végére valamit...:D

    Hmm, először, be kell hogy valljam, naggggyon csalódott voltam..:( Több okból is: happy end hiány, elválás, és a borzaztó rossz érzés a gyomromban és a torokszorulás... Egyik sem esett jól:(
    Persze, tudom, hogy jön a következő könyv - ne is törődj vele, hogy addig megőszülök <---- te fizeted a hajfestékemet:D, de mély hatást tett rám ez a vég...
    Nem is tudom, kicsit gyenge a lelki világom néha, s mikor először, másodszor, sőt harmadszor olvastam, akkor is gyenge volt:D és mélyen érintett az a fájdalom, ami mindenkiben volt, mert megint volt egy döntés, egy rossz döntés, ami szétválasztja őket! És persze az élet nem happy end mondhatnád:D
    Meg persze nyugtat a gondolat, hogy nem Meyer vagy, ergo nem 16 fejezeten keresztül kell Edwardot nélkülözni és Isabella szenvedését olvasni:D!

    Ugyanakkor az ici picit dühít, hogy Isabella azt adja elő majdnem, mint Edward 60ével ezelőtt - mázli hogy csak pár km-re mentxD.. És jogosan mondhatná Alice neki, hogy figyusz csajszi: Edward nap mint nap ugyan azt vitte véghez veled és nagyanyáddal is: tűrtőztette mahát, hogy a szőrnyeteg ne vesse rá magát és szívja ki minden mérgét! Akkor neked is ott kéne lenni mellette, és harcolni, különben mindketten belepusztultok!

    Öhm, ami még persze kialakulhat a történetben, de mivel én olyan törékeny lelkivilágú vagyok és sebzett hogy rosszul esik a szenvedésük, ezért már a ugrottam az első fejezettől tovább:D Hogy ne szenvedjenek annyira:P Mert ez tök rossz:P:(( Tuuudom, gyenge kis ember vagyok:D Szóval: nagyon várom a második könyvet:D
    sok pusszi
    hűűűséges gyenge emberi olvasód: Leia

    VálaszTörlés
  92. Csatlakozok az előttem irókhoz,és gratula az irásodhoz
    Reggi

    VálaszTörlés
  93. Szia!!
    A merengőn találtam a történeted.és láttam,hogy hol találom a folytatást.És lám itt már a 30.fejezetnél jársz.aminek örülök csak vagyok oly béná ,hogy nem tudom hol találom a fejezetek összesítőjét.Mert csak azokra a fejezetekre tudok rámenni ami a bal oldalra van kiírva.Segítenél???Köszönöm.
    Zsani

    VálaszTörlés
  94. Lehetséges, hogy sírok? most olvastam végig egyhuzamban, és úgy érzem magam, mint aki most jött le élete legjobb hullámvasútjáról. Voltam "fenn", voltam "lenn", és most sírok, mint egy óvodás, mert vége. Csak egy valamiben különbözik: hánynom azért nem kell... XD
    Csak egyetlen kérdésem van: hol itt a "happy end"??? Annyira jó, de megszakad a szívem...
    Egy másik Zsani XD

    VálaszTörlés
  95. Szerintem te vagy a következő "STEPHENIE MEYER" :)
    Mikor elkeztem olvasni egy kicsit fájt hogy nem Bellával jött össze Edward hanem Isabellával...de mikor elolvastam akkor...egyszerüen...filmszakadás !!!Nem tudom elhinni hogy valaki ilyen jót alkosson!!! De mondjuk én még Dominicot meghagytam volna még a következő könyvre is... de mindegy így is nagyon JÓ VOLT.<----ezt nem csak úgy mondom/írom. Mert én eléggé kritikus vagyok és nekem csak a JÓ könyvek/regények/történetek tetszenek!!!
    És ez jó volt...:D
    ODABASZOTTT!!!! alig várom a következő köyvet!!!
    Kár hogy még csak 9 fejezet van kész :'( sírok... ááááá (ajálom neked hogy legyen 3.könyv is!!!)
    Na szóval még egyszer írom...
    ---->QRVA JÓ VOLT<-----
    IMÁDLA!!!:)
    Hű rajongód----> HIRA

    VálaszTörlés
  96. Ja és én még Jasperel egy kis kavarást összehoztam volna... de már mindegy...

    hű rajongód---> HIRA

    VálaszTörlés
  97. Hello!

    Hát...én nem szoktam sírni a könyveken de ez...:( teljesen elszomorodtam tőle...:( ugye a kövi könyv nem lesz ilyen szomorú:(

    eTruska

    VálaszTörlés
  98. Szia!

    Talán én leszek az első, aki nem csak dicséretet fog írni - de azért a pozitívval kezdem :) A történetvezetésed elképesztően jó! Sodró lendületű, mindenféle botladozástól és tétovázástól mentes. Az eredeti szériát is alig bírtam letenni - de A múlt árnyai a monitor elé ragasztott... az utolsó 20 fejezetet tulajdonképpen egyvégtében olvastam végig. De... ha jól sejtem, ez egy nyers változat. Igaz, írtad, hogy Szandi fésülgeti, de a sztori megérne egy könyv verziót is (persze ehhez kellene Meyer hozzájárulása), ahhoz azonban szükséges egy alapos stilisztikai és nyelvhelyességi ellenőrzés. Nem találtam benne kiáltó hibákat, de lehet rajta finomítani - és ezzel a vámpírok esetében a jellemrajzot és hangulatábrázolást is tovább javítani. (Ne felejtsük: a vámpírok korukból adódóan kissé régies stílusban beszélnek - talán Alice kivételével :) ) És érdemes lenne lefordítani angolra (ha több időm lenne, magam vállalkoznék rá a legnagyobb örömmel), mert biztosan szívesen olvasná a nemzetközi rajongótábor is. Most kezdem A jövő reménységét - csak így tovább!

    VálaszTörlés
  99. Szia!

    Bevallom sosem szerettem a fanfictionokat, de örülök, hogy felkeltette a tiéd az érdeklődésemet. Gratulálok!! Nagyon tetszett, és a végén elsírtam magam! :D:D:D Nagyon jól írsz, eleinte volt egy két dolog ami nem tetszett, így az eredeti történet miatt, de végülis így egybe az egész nagyon jó, tegnap fejeztem be a Múlt árnyait, ma meg elkezdem a Jövő Reménységét! ^^ Am ha belegondolunk (nem aszerint hogy ez egy kitalált sztori) Eléggé perverz, hogy először a Bellával, majd az ő unokájával XD
    Ha nem bánod a blogomon szívesen reklámozlak, mert megéri. Hátha arra téved még egy hozzám hasonló fanatikus. Csak így tovább. Az Edward szemszögében leírt rész különösen tetszett, a Dominicos rész meg nagyon durva volt... O_O Minden jót! ^^

    Ancsa

    VálaszTörlés
  100. Jahm igen, még kérdezni akartam, hogy írhatok e ki tőled esetleg idézetet?:)

    Meg azt, hogy ha ezt kiszeretnéd adni, akkor az nem okozna gondot, hogy ez így hathat úgyis mintha átírtad volna az eredeti sztorit (részben)? nem vagyok képben ezekkel azért kérdezem o.o

    VálaszTörlés
  101. csak most tudom folytatni az olvasát és látom te sokkal szorgalmasabb votlál mint én. azt hiszem eddig jutottam el még tavasszal.régebben örökbe fogadtam egy fehérfarkaás és az állatkerben órákig néztem ahogy fel le sétál, ez most a te írásod alaján jutott az eszmbe mert teljesen visszadatad azokat a pillanatokat. ahogy megkaprja a földet vagy bökdösik egymást az állatok. mindezt kitaláltad vagy néztél pár filmet az állatok viselkedséről?
    szerintem sikered lesz a könyvvel amti irtál. :)

    üdv Kimi.

    VálaszTörlés
  102. Ejha.. Nem vagyok az a sírós fajta, de ezzel a fejezettel már sokadjára sikerült megríkatnod.:') Teljesen a fejezet hatása alatt állok még. Most valahogy rám tört a szomorúság.. Vége lesz. Lehet, nem mostanában, de vége lesz. És tudom, hogy még van 2 könyv, de egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy utána mi lesz velem. Ez egyszerűen olyan történet, aminek e legjobb befejezése az lenne, ha soha nem lenne vége.:D Na mindegy. Nagyon ügyes vagy, gratulálok, olvasok tovább.:) Az elveszi a szomorúságomat.:D Amíg nincs vége, inkább csak azzal foglalkozok, és nem azzal, hogy vége lesz.:D Na, bocsi, de nem tudok értelmes összefüggő szöveget alkotni, egyszerűen csak az írásodra tudok gondolni..Imádom! Millió köszönet, amiért írtál nekünk egy ilyen csodálatos, három részes történetet.:) Puszi: ewoO

    VálaszTörlés
  103. Szia!
    Minden elismerésem!
    Elkezdtem olvasni a történetedet este, azt gondoltam, hogy az Edward-Bella kapcsolat már meg van írva, újat valószínűleg nem fogok olvasni, úgyhogy csak belenézek aztán lefekszem (egyáltalán csak azért kezdtem el olvasni, mert meglepődtem és örültem, hogy végre valaki filozofál az "Edward nem jött vissza" verzió későbbi következményein-lehetőségein). Most meg itt ülök hajnali kettőkor, képtelen voltam abbahagyni az olvasást, többször megríkattál, és meggyőztél, hogy zseniális vagy. Az elején még időnként azt hittem, hogy na majd most fogok olvasni valami őrületesen nem a Meyer által megadott alapokhoz passzolót(pl. hogy Jasper beleszeret Isabellába, vagy ilyesmi), de most utólag bocsánatot kérek a bizalmatlanságért. Tudod, eddig nem találtam semmi újat a twilightos ficekben. Mind olyan volt, mintha véletlenszerűen kiválasztott részleteket összemixelt volna a "szerző"(ezt nem tudtam igazán alkotói munkának ítélni) Meyer regényeiből - de Nálad nem! Köszönöm!
    A történet elején zavart, hogy ott problémázik mind a kettő a "nem érdemlem meg-nem vagyok elég jó hozzá-nem is szeret-el kéne hagynom" ügyön, méghozzá idegesítően pesszimista hozzáállással(phű de randán néz ki ez a szó leírva), de valahogy mégis megfogtál. Igazából ha ezen nem izgatták volna magukat, valószínűleg nem olvasom el, mert tulajdonképpen tényleg fontos rész, nagyon kell bele. Azután meg, mikor bejöttek a képbe a farkasok(nem tudom, ez hányad részénél lehetett, elég hamar belemerültem a történetbe és elvesztettem az időérzékem), már teljesen eltűntek a kétségeim. Igen, az én jó öreg pesszimizmusom jól tartotta magát a háttérben, de itt már egyáltalán nem maradt szabad agyterületem foglalkozni vele:-) Teljesen magával ragadott a történeted. Az meg, hogy Isabellából farkas lett - el is felejtettem mondani, nagyon tetszik, hogy neki van egy rendesebb adag akaratereje és elszántsága, ez nagyon feldobja az egész sztorit - szintén isteni ötlet!
    KÖSZÖNÖM!

    ui.:ez ugyan eltörpül az összes többi mellett, de igazán élveztem a helyesírási hibák hiányát:-)
    Ezer köszönet Szandinak*!

    *(remélem, jól vettem ki, és ő a bétád, de sajnos elképzelhetetlenül borzalmas a névmemóriám.)

    VálaszTörlés
  104. Drága Spirit!
    Szavakat is alig találok. Ha még emlékszel, a múlt héten a R. P. Daily-n kértem tőletek egy kis bíztatást ahhoz, hogy a számomra legalábbis "aggályos" alapsztori (Bella+Jacob házassága) ellenére, hozzákezdjek a Múlt árnyaihoz. Nagyon aranyosan megbiztattatok, én pedig jöttem, és nekikezdtem. És most itt vagyok az első könyv végén, és érzem, hogy képtelen leszek normálisan megfogalmazni mindazt, amit érzek. Zseniális, amit itt műveltél! Időnként az volt az érzésem, hogy ha ez fordításban S. Meyer kezei közé kerülne, kénytelen lenne beismerni, hogy csak második lehet.
    Próbáltam olyan lassan haladni a fejezetekkel, ahogy csak tudtam, időnként erőszakkal függesztettem fel magamat a gép elől, mert nem akartam, hogy véget érjen. Teljesen és visszavonhatatlanul lenyűgöztél, köszönöm neked.

    Olvastam, hogy Isabella átváltozása okozott némi zavart az erőben többeknél, én viszont szeretnélek megnyugtatni - már ha ez egyáltalán szükséges, bár valójában nem hiszem, hogy az :) - hogy teljesen követhetően írtad le a folyamatot, úgyhogy maga az átváltozás egyfajta régen várt meglepetésként hatott.
    Kíváncsian kezdek hozzá a folytatáshoz, függő lettem teljesen.
    Még egyszer nagyon köszönöm, írj még sokáig!
    bori

    VálaszTörlés
  105. Huhh... Képtelenség ennyire imádni valamit. Gratulálok Neked!!

    VálaszTörlés
  106. Ez a story valami hihetetlen volt, még szerencse, hogy már kész a következő könyv is és nem kell várnom a folytira. :D Volt egy rész, talán 2 fejezettel előbb, amiben teljesen ledöbbentem,a láz meg a remegés alapján várom, hogy végre vérfarkas legyen, erre elkezd vámpírrá válni, meg "állítólag" megerőszakolta D, nem ilyesmire számítottam, mérgemben elmentem a közértbe mielőtt folytattam :D :D :D, de aztán nem csalódtam, mert tényleg farkas lett és semmi erőszak. Szóval nagyon gratulálok és örülök, hogy olvashatom is tovább, kíváncsi vagyok nagyon... Kösziiiiiiiiiii!!!

    VálaszTörlés
  107. Nagyon jó, bár én inkább vámpír párti vagyok, de a vámpírrá változást már a BD-ben ellőtte ugye Sephanie. Azért nem bántam volna, ha most is az lesz! :D Nagyon tetszik és kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogja ez befolyásolni a dolgokat. Egy farkas és egy vámpír... érdekes.
    :)

    VálaszTörlés
  108. Szia! :D
    Tudom, még sehova sem írtam hsz-t, de meg tudom magyarázni! :) Én letöltöttem az első könyvet, így nem a blogodon olvastam (ergo én vagyok a fantomolvasód :P), de most úgy éreztem, hogy muszáj ide írjak egy hsz-t, már csak hálából is. Hálás vagyok, amiért ez a nagyszerűen megírt, fordulatokkal és meglepetésekkel teli ficet megosztottad velünk, interneten punnyadókkal. :D
    Meg kell mondjam az elején húzogattam a számat... "Bella halott, helyette pedig megkapjuk az unokáját, Isabellát, aki szintén halálosan szerelmes lesz Edwardba?" Kicsit lerágott csontnak tartottam a fő szerelemi szálat és csak a kíváncsiság miatt kezdtem el olvasni a ficedet. Csak aztán az volt a baj, hogy miután elkezdtem, az első 2-3 fejezet után már "le sem bírtam tenni". Nagyon jó kis fic kerekedett az egészből, gratulálok hozzá.
    Személy szerint nekem mindig is a vérfarkasok (vagyis hát alakváltók) voltak a szimpatikusabbak, így igazán örültem, mikor megtudtam, hogy Isabella farkassá változott, nem vámpírrá. Zseniális fordulat :D Azért egy félvér kölyköt még elfogadnék, csak ez valamit nem értek ezzel kapcsolatban. Isabella hogy adhatja fel a farkas-életét, ha állandóan vámpírok fogják körülvenni? Egyedül ez nem tiszta már, jó lenne, ha kapnék egy választ :) Amúgy a mostani fejezetben, mikor Isabbella idézem, ezt gondolta: "Hát, teljesen megőrült? Nem veszi észre, hogy egy gyilkos szörnyeteg lett belőlem? Hogy bármikor árthatok neki? Hogy jöhet a közelembe?" nagy poén volt. Most már tudja, hogy milyen furcsa lehet az ő viselkedése Edward szemében... Fordult a kocka! :D
    Ui.: Első fejezeteknél, mikor belekevertél egy kis Jasper-t is, halványan reménykedtem, hogy talán összejönnek egy kicsit. Persze Alice miatt nem akartam a dolgot, de akkor is izgalmas lett volna :D De azért én továbbra is maradok Team Jasper és Team Werewolf :)

    VálaszTörlés