A fejezet 16 éven aluliaknak nem ajánlott...
29. ÁTVÁLTOZÁS
VÁGYTAM A HALÁLT, pedig korábban rettegtem tőle. De most, úgy hittem, az egyetlen dolog, ami elmulaszthatja ezt a kibírhatatlan fájdalmat, az, ha megszűnök létezni. Olyan volt, mintha már egy örökkévalóság óta égnék a pokol legmélyebb bugyrában, és rettegéssel töltött el a gondolat, hogy soha nem lesz vége. Hallottam a saját gurgulázó sikoltozásomat, ami irányíthatatlanul és akaratlanul tört elő az ajkaim közül. Öklendezve próbáltam megszabadulni a torkomba folyó vértől, de csak visszanyelni sikerült.
Aztán a fájdalom lángjai közepette hallottam egy ismerős hangot. Fájdalmasan és dühösen üvöltött, mintha a lelkét szaggatta volna valaki épp darabokra. Morgást hallottam és több csattanást, olyan volt, mint valami kutyaviadal. Mikor kinyitottam a szemem, újabb remegő roham tört rám, és a láva forrósága egyre közelebb kúszott a szívemhez, ami most már olyan gyorsan vert, mint egy tam-tam dob egy extázissal fűtött szertartáson. Tudtam, hogy amint eléri a méreg, örökre megáll. Aztán egy újabb csattanás után meghalhattam, mert egy angyal szállt le mellém. Szemeim ráfókuszáltak a gyönyörű arcra, és bumm…
A szívem olyan erővel ütött egyet, hogy egy pillanatra elfelejtettem az őrjítő fájdalmat. Újfajta lángok kerítették hatalmába a testemet, már nem fájdalmasak, inkább izzóak. Minden, ami eddig történt velem, nem számított. Mintha az eddigi kötelékek, amik a világhoz kötöttek, megszűntek volna létezni. A múltam csak egy átutazás volt, semmi több, azért, hogy elérkezzek ehhez a pillanathoz. Hogy egy új és minden eddiginél erősebb lánc kössön hozzá. Ahhoz a valakihez, aki a világom közepét alkotja. Edward…
Aztán az angyalomat valami elragadta tőlem hirtelen. Kiabálni akartam, hogy ne menjen el, ne hagyjon magamra. Minden erőmet összeszedtem, hogy elfordítsam a fejemet, és lássam, hová tűnt, megtudjam, miért hagyott magamra. A düh lángolva terjedt szét a sejtjeimben, mikor megláttam, mi történt. Az angyal egy démonnal küzdött.
Morgás tört elő a torkomból. A vér ízét még mindig éreztem, de már kaptam levegőt. Minden porcikám vibrálni kezdett, miközben minden egyes idegszálam darabokra akarta cincálni a démont. Az angyal lábai a magasba emelkedtek, ahogy a démon a torkánál fogva a falhoz nyomta. Nem hagyhatom, hogy bántsa, nem hagyhatom, hogy baja essen! – lüktetett az egyetlen gondolat a fejemben.
A düh és kétségbeesés, bombaként robbantotta fel a testemet, és a detonáció eloltotta az összes lángot, ami eddig kínzott. A másodperc egyetlen töredéke alatt ugrottam talpra, fel sem fogva, hogy mi történik velem. Lábamról csörögve esett le a lánc, mintha kitágult volna. Egyetlen cél vezetett: megölni a démont, aki bántja Edwardot.
Az egész alig pár pillanat alatt játszódhatott le. Olyan egyszerű volt… Sokkal egyszerűbb, mint gondoltam volna. A démon csak az utolsó pillanatban fordult felém, a szemei tágra nyíltak a döbbenettől. Elengedte Edwardot, és maga elé tartotta a karjait, de ez nem állíthatott meg. Felugrottam, fogaim belemartak a márványkemény húsba, és úgy vitték át, mint kés az olvadt vajat. Hallottam az ordítást, és a lábaim a levegőbe emelkedtek, ahogy Dominic megpróbált lerázni magáról. Ki akartam nyújtani a kezeimet, hogy megkapaszkodjam benne, de az ujjaim valamiért nem akartak görbülni, csak végigszánkáztak a sima mellkason.
Nem gondolkoztam ezen. Nem számított volna az sem, ha lebénulok, és sosem tudom többé használni a kezeimet. Csak egyvalami hajtott, széttépni, darabokra szaggatni, hogy Edwardnak ne eshessen baja. Hirtelen a földre zuhantam, és mikor rájöttem, hogy Dominic karja még mindig a számban van, morogva dobtam le a földre.
Dominic rémülten hátrált, mikor vicsorogva újra közeledni kezdtem felé.
- Nyugalom, Isabella… - suttogta azon a halk, hátborzongató hangon, amitől egyszerűen rosszul voltam. Megfeszültem, és a hidegtől, ami végigfutott a hátamon megborzongtam. – Tudom, hogy nem akarsz bántani – mondta, én pedig a szemébe akartam köpni, hogy életem leghőbb vágya a halála, de szavak helyett hangos vonyítás hagyta el a számat. A döbbenet ostorként csapott végig rajtam. Mi történt velem? Rémülten pillantottam a fal mellett álló Edwardra, aki elkerekedett szemekkel bámult vissza rám, mintha szellemmé váltam volna.
A következő pillanatban olyan sok dolog történt, hogy nem volt időm végiggondolni semmit. Edward a nevemet kiáltotta, láttam, ahogy Dominic felém veti magát vicsorogva, és hallottam végül az őt eltérítő csattanást, amit Edward nekiütődő teste okozott.
A barlang megremegett. A két verekedő felé fordultam, miközben az ínyem visszahúzódott a fogaimról. Edward megragadta Dominic karját, és a háta mögé csavarta. Hallottam a csontok és inak ropogását, és nem tétováztam. Valamiféle ösztön tudta, hogy mit kell tennem – a nyakra mentem, ami védtelenül és szabadon maradt.
Hallottam a hörgést, ami Dominic torkából tört elő, de nem érdekelt. Csak az volt a fontos, hogy soha többé egy ujjal se érhessen Edwardhoz. A lábak összecsuklottak, de a fogaim még mindig nem eresztették a zsákmányt. Aztán hirtelen felkaptam a fejemet. Újabb démon – kapcsolódott be valamiféle vészjelzés a tudatomban. Eleresztettem a még mindig meg-megvonagló testet, és figyelmeztetően morogva fordultam a barlang bejárata felé.
Az alak körvonalai ismerősnek tűntek, de az illata… Bűzlött. És valami azt súgta, hogy ellenség. Az egész testem megfeszült, hogy felkészüljek az ugrásra és átharapjam a torkát, de amint beljebb jött, és megláttam, összezavarodtam. A tudatom egy része barátként ismerte fel az újonnan érkezettet, míg a másik követelte, hogy tépjem szét. Szűkölve ráztam meg a fejemet. Nem értettem az egészet.
- Mi a…? – Jasper arcán kivehető volt a színtiszta döbbenet. – Ő… Isabella? – pillantott rám majd Edwardra. Még mindig nem értettem a dolgot. Mi a bajuk? Miért néz rám mindenki ilyen furcsán, és mik ezek az érzések bennem? Bármennyire is próbáltam, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a gondolatot, hogy a veszély még mindig fennáll. Hiába tudtam, hogy Jasper áll előttem, a testem úgy reagált rá, mintha védenem kéne magam.
- Isabella… - az imádott hang felé fordítottam a fejemet. Edward felemelt kezekkel közeledett felém, és egyenesen a szemeimbe nézett. Oda akartam menni hozzá, hogy a nyakába vessem magam, érezzem az ölelését, a bőre megnyugtató hidegét, ehelyett morgás hagyta el a számat. Összezavarodott tekintettel néztem vissza rá. Nem értettem, miért morgok és miért ugrásra készek az izmaim még mindig. – Isabella… Én vagyok az, Edward.
Igen, tudom, ki vagy. Hogy ne tudnám? – akartam felelni, de valamiért nem voltam képes megformálni a megfelelő szavakat. Kétségbeestem, és ezt vinnyogó hanggal sikerült csak Edward tudtára hoznom.
- Semmi baj, Isabella. Minden rendben – Edward hangja lágy, nyugtató és dallamos volt, mégsem múlt az izgalom, ami átjárta az egész testemet. Aztán újabb lépések zaját hallottam, de ezúttal az érkezők illata kellemes volt. Két magas és izmos alak jelent meg Jasper mellett. Mikor felismertem őket megkönnyebbült vakkantás hagyta el a számat.
Jonathan közelebb jött hozzám, Daniel pedig intett Jaspernek és Edwardnak, valószínűleg azért, hogy hátráljanak el tőlem. Nem értettem, mi ez az egész… Jonathan teste rázkódni kezdett, és a következő pillanatban ott állt előttem a már jól ismert barna színű farkas.
Aztán olyasmi történt, ami sokkolt engem. Egy képet láttam magam előtt. Egy hófehér, dús bundájú, hatalmas farkas képét. Igaz, hogy a nyakán volt egy elég mély seb, és a lábán is véres volt egy kissé a szőr, de gyönyörű volt. Fogalmam sem volt, honnan jött ez a látomás hirtelen, és csak még jobban összezavarodtam.
Ez te vagy, Isabella! – hallottam meg a hangot a fejemben. Elkerekedett szemekkel pillantottam az előttem álló farkas szemébe, és tudtam, hogy igazat mond. Félrehajtott fejjel nézett rám egy ideig, mintha ő is valamin meglepődött volna, aztán közelebb jött hozzám. Nem hallom a gondolataidat, te hallod az enyémeket?
Bólintottam a fejemmel.
Rendben, ezzel ráérünk később is foglalkozni. Most vissza kell változnod. Tanácstalanul nyüszítettem fel. Azt sem értettem, hogy lett ez belőlem, hogyan tudnám visszacsinálni az egészet? Csak koncentrálj! Gyerünk, menni fog!
Behunytam a szemeimet, és próbáltam elképzelni magam előtt az emberi testemet. Aztán ismét felnéztem, de Jonathan pillantásából tudtam, hogy nem sikerült. Újra! – utasított, én pedig valami miatt nem tudtam ellenkezni vele. Mintha a szava parancs lett volna a számomra, amit lehetetlenség nem teljesítenem.
Kétségbeesve pislantottam Edward felé, aki engem figyelt. Meg akartam ölelni őt. Annyira akartam. Elképzeltem, ahogy a karjaimat a nyaka köré fonom, és belefúrom az arcomat a nyakába. A testemet apró remegés rázta meg. Edwardot akarom, Edwardot akarom – ismételgettem magamban mantraként, egyre több és erősebb remegést kiváltva magamból. Aztán jött az újabb robbanás, nem olyan erős, mint az előző, de furcsa érzés volt.
Éreztem, ahogy a lábaim megindulnak Edward felé, először csak lassan, aztán pedig, egyre gyorsabban. A szívem a torkomban dobogott – furcsa érzés volt, mivel már fel voltam készülve rá, hogy soha többé nem érzem az ütemét. Aztán a karjaim kinyúltak, és Edward ott volt közöttük.
Hallottam, ahogy Jasper és a farkasok kivonszolják a barlangból Dominic testrészeit, de nem akartam felnézni. Elégetik és vége. Örökre. Csak érezni akartam Edward illatát, ami még mindig ugyanolyan édes és megnyugtató volt.
- Ne… - nyöszörögtem, mikor Edward óvatosan eltolt magától. Ujjaim olyan erővel szorították az ingét, hogy beletelt pár másodpercbe, mire finoman lefeszegette őket.
- Csak egy pillanat – suttogta, aztán gyorsan kigombolta és levette az ingét, majd a vállaimra terítette. Rádöbbentem, hogy eddig meztelen voltam, és végigsöpört rajtam az a gondolat is, hogy miért. Reszketve kezdtem sírni. Azt hittem, hogy nem élem túl ezt az egészet, és a rettegés is elterelte a figyelmemet eddig, de most, hogy újra biztonságban voltam, tudatosultak bennem a történtek. – Semmi baj… - Edward halkan susogott, miközben kezei az inget gombolgatták rajtam. – Hazamegyünk, rendben? – mikor bólintottam, a karjaiba vett. A barlang kijáratánál becsuktam a szememet, és csak hagytam, hogy Edward lemásszon velem a sziklafalon. Éreztem az apró vízcseppeket, amik a vízesésből fröccsentek ránk, és hallottam a robajlást.
Miután szilárd talajra értünk, megéreztem a füst bűzös szagát is. Belefúrtam a fejem Edward vállába, mert hányingerem lett a gondolattól, hogy belőle lélegzek be valamit.
- Hazaviszem, te szólj a többieknek, hogy megvan – hallottam meg Edward hangját. Sejtettem, hogy Jasperhez beszél, de nem volt erőm felnézni. Alig két percbe telt, mire megérkeztünk a házhoz. A többiek addigra már ott toporogtak a verandán – Carlisle és Alice elénk lépett, mikor Edward megállt a lépcső aljában.
- Isabella… - Alice hangja ijedt volt. Meg akartam nyugtatni, de úgy éreztem, ha felpillantok rá, és a szemeimbe néz, az nem segít túl sokat ebben. Fáradtnak és üresnek éreztem magam. Mintha minden gondolatot és érzést kiszippantottak volna belőlem. Az egyetlen, ami még most is megmaradt, az igényem Edward közelségére.
- Carlisle, meg kéne vizsgálnod – éreztem, hogy elindultunk fel a lépcsőkön. Edward a szobámba vitt, és lefektetett az ágyamra.
- Mi történt? – kérdezte Carlisle, ahogy leült mellém az ágy szélére. – Ez… Ez az, aminek látom? – Óvatosan félredöntötte a fejemet, és közelebb hajolt a nyakamhoz. Próbáltam nyugodt maradni, de ez a fajta közelség zavart, és Carlisle-nak is olyan furcsa és zavaró illata volt – facsarta az orromat.
- Megharapta – felelte Edward fojtott hangon.
- Kiszívtad a mérget? – pillantott fel a fiára Carlisle.
- Nem.
- Akkor hogy…? – Carlisle értetlenül meredt újra a sebemre. – Az lehetetlen, hogy nem hatott rá! – hirtelen, mintha a hangja izgatottabb lett volna.
- Ő, átváltozott, csak… - Carlisle mély levegőt véve szimatolt felém.
- Ez… Ez nem lehet… - a döbbenet tisztán kivehető volt az arcán, én pedig kezdtem egyre feszültebb lenni. Egy csomó kérdés cikázott át az agyamon, amik mind akörül forogtak, hogy mi lesz most, hogy az vagyok, ami. Az egész életem, mintha egy csapásra száznyolcvan fokos fordulatot tett volna, és én ott ültem a sötétben teljesen összezavarodva. Át akartam ölelni a térdeimet, és olyan kicsire összehúzni magam, amekkorára csak sikerül, de a testem mozdulatlan fásultságban vegetált. Mintha belül megdermedtem volna, mint egy kocsonya.
Kopogtattak az ajtón, én pedig rémülten ugrottam meg. Edward megérintette egy pillanatra a vállamat. Alice dugta be a fejét a kis résen, az arca még mindig feszült volt – nyomát sem láttam annak a mindig vidám mosolynak, ami szinte a névjegye volt.
- Itt a táskád – nyújtotta át Carlisle-nak az orvosi kellékeket. – És hoztam egy kis vizet is, Isabellának.
- Köszönöm, Alice – vette át Carlisle mindkettőt, majd visszaült az ágyra. Alice is közelebb jött, és ahogy felpillantottam rá, láttam az ő arcán is a meglepettséget. Az orra aprókat rándult, miközben hitetlenkedve szimatolt a levegőbe, aztán Edwardra nézett megerősítésként. Halkan felnyögött a felismeréstől, aztán kisietett a szobából.
Automatikusan ittam pár kortyot a vízből, amit Carlisle a számhoz emelt, aztán a poharat átadta Edwardnak, hogy megvizsgálhasson. Nem akartam gondolkozni, sem a történteken, sem azon, hogy mi vár most rám. Behunytam a szemem, és próbáltam kiüríteni a fejemet. Éreztem Carlisle kezét – ami most még hidegebbnek tűnt, mint eddig -, ahogy a sebeimet lekezelte, és próbáltam mélyeket lélegezve legyőzni az érintése okozta apró, önkéntelen remegéseket.
- Rendben – szólalt meg végül. – A kisebb sebek estére be is gyógyulnak teljesen, a nyakadnak kicsit több idő kell, azt hiszem, elég mély volt a vágás, de azzal sem lesz gond – magyarázta. Kellett egy kis idő, amíg megemésztettem, hogy milyen gyorsan gyógyulok. Talán… Talán, ezért is nem volt nyoma annak, amit Dominic tett velem. Talán, már akkor is hamarabb gyógyultam. Bele kellett harapnom az alsó ajkamba, hogy ne zokogjak fel újra. – Akkor… pihenj egy kicsit – állt fel Carlisle, de a kezem önkéntelenül nyúlt ki, hogy megragadja a csuklóját. Tudnom kellett az igazat…
- Meg kéne vizsgálnod… máshol is… - sütöttem le a szemeimet. Ujjaim elengedték Carlisle-t, és a takarót kezdték szorítani. A torkom összeszorult a visszanyelt könnyektől.
- Máshol is megsérültél? – tette vissza az ágyra a táskáját.
- Nem tudom… - a hangom halk volt. – Elájultam egy időre, mikor… és… azt mondta, hogy… - A testem erőteljes remegésbe kezdett, miközben próbáltam megmagyarázni, mi is történt.
Nem… Meg kell nyugodjak… Nyugalom… - motyogtam magamban. Vettem pár mély lélegzetet, hogy elmúljon a remegés, és próbáltam úgy gondolni az utóbbi napra, mint egy meg nem történt rémálomra. Az senkinek sem használ, ha kiborulok. Főleg most…
Hálás voltam Carlisle-nak, amiért hagyott nekem pár pillanatot, hogy összeszedjem magam.
- Lehet, hogy megerőszakolt – mondtam ki, miközben az ujjaim elfehéredtek a takaró körül. Edward kezében az üvegpohár reccsenve tört darabokra, hogy aztán a darabok tompán hulljanak a szőnyegre. Nem mertem felnézni rá, ahogyan Carlisle-ra sem. Tudtam, hogy nem az én hibám az sem, ha Dominic igazat mondott, mégis szégyelltem magam a történtek miatt.
- Edward, kimennél, kérlek! – szólalt meg Carlisle. Edward egy pillanatig tétovázott, aztán elindult az ajtó felé. Egy részem megrémült attól, hogy elmegy. Egy láthatatlan kötelék vissza akarta húzni őt hozzám attól rettegve, hogy ha túl messzire megy, az elszakíthatatlan lánc szorítása fájdalmat okoz majd nekem. Egy másik részem viszont megkönnyebbült, hogy ezt nem fogja végignézni. Mikor meghallottam, hogy becsukódik mögötte az ajtó, felpillantottam. – Hátradőlnél, kérlek… - ahogy fekvő helyzetbe kerültem, Edward inge feljebb csúszott.
Az arcom égni kezdett, de szó nélkül hagytam, hogy Carlisle felhúzza a lábaimat szülőpózba. A gumikesztyű csattanó hangja úgy visszhangzott a fülemben, mintha közvetlenül mellette csapódott volna Carlisle csuklójának. Összeszorítottam a fogaimat, hogy rákényszerítsem magam, ne húzódjak el a keze elől. Az ablak felé fordítottam a fejemet, és próbáltam kizárni a tudatomból azt, ami velem történik. Figyeltem, ahogy néhány madár átszeli az eget – meglepődtem, mikor a csivitelésüket is tisztán hallani kezdtem. Csak most figyeltem fel rá, hogy a világ sokkal élesebb és hangosabb lett. Alice hangja felhallatszott a földszintről, holott a falak vastagsága miatt, nem hallhattam volna őt, és Edward lélegzését is hallottam. Gyorsabb volt, mint általában. Az ajtó előtt toporgott, cipője halkan kopogott, ahogy fel-le járkált. Szinte láttam magam előtt az arcát, a vonásai valószínűleg bűntudatosak és aggódóak lehettek.
Halkan felszisszentem, mikor valami kellemetlen nyomást éreztem a lábaim között.
- Bocsánat – motyogta Carlisle. Pár pillanat múlva összecsukta a lábaimat, és rám hajtotta a takarót.
Rettegve fordítottam vissza az ablak felől a tekintetemet, és néztem Carlisle-ra, aztán visszafojtott lélegzettel vártam, hogy levegye a kesztyűket, és elmondja nekem az igazat.
- Nem történt semmi – nézett rám.
- Biztos? – fürkészve figyeltem az arcát, és könnycseppek indultak el a szemeimből, mikor észrevettem a megkönnyebbülést a vonásain. – Köszönöm – suttogtam, aztán az oldalamra fordultam, és belefúrtam a fejemet a párnába.
Nem kellett felnéznem ahhoz, hogy tudjam, mi történik. Hallottam, ahogy Carlisle felemeli a táskáját – a bőr és az ágynemű találkozása halk, súrlódó hangot adott, aztán az ajtó kinyílt, Carlisle kilépett a folyosóra, Edward pedig visszatért a szobába.
Muszáj volt ránéznem. Nem csak azért, mert látni akartam az arcán, hogy mit érezhet és gondolhat, hanem egy belső késztetés miatt is, amely nem tudta elviselni, ha pár percnél tovább nem részesülhet Edward látványában, és a tudatban, hogy ott van mellettem. Belefúrtam a pillantásomat a mézszínű szemekbe, és igyekeztem biztonságérzetet meríteni belőlük.
Nem akartam elaludni, de végül úgy csukódtak le a szemhéjaim, hogy észre sem vettem. Annyira kimerült lehettem szerencsére, hogy az álmok messzire elkerültek. Mikor legközelebb felébredtem már sötét volt. Azonnal felültem az ágyban, és pillantásom Edwardot kereste. Az ablak mellett állt, de ahelyett, hogy kifelé nézett volna, engem figyelt elgondolkozva. A sötétben is tisztán láttam az arcvonásait.
- Edward… - szólaltam meg. Odasétált az ágyhoz, és megállt mellette. Megragadtam a kezét, és lehúztam magam mellé. Szükségem volt a közelségére. Kinyújtotta a kezét, és simogatni kezdte az arcomat. Hálásan bújtam bele az érintésébe.
- Itt járt a rendőrség – szólalt meg pár pillanat múlva. Elakadt a lélegzetem. Annyira zavart voltam az elmúlt pár órában, hogy a rendőrök ki is mentek a fejemből. Mintha egy másik életben üldöztek volna…
- Josh – hirtelen összerándult a gyomrom. – Mi van Joshuával? – a fejem kezdett kitisztulni, és hirtelen előtérbe kerültek azok a dolgok, amikkel a halál küszöbén és sokkos állapotban nem voltam képes foglalkozni.
- Jól van. Beszedett egy golyót a vállába, és Carlisle-nak elég szép summát kellett letennie óvadékként érte, de már otthon van – felelte Edward. Megpróbáltam feljegyezni gondolatban, hogy ezért hálát kell mondanom Carlisle-nak. Már, ha lesz még rá lehetőségem…
- Le fognak tartóztatni? – éreztem, ahogy a szorongás elönti a bensőmet. Igazából, nem az zavart, hogy bezárnak egy szűk cellába. Azt még kibírtam volna, ha muszáj. De ha elszakítanak Edwardtól… Abba bele fogok halni. Lehetetlenségnek tűnt, hogy kibírjam messze tőle.
- Nem – mosolygott rám halványan Edward. – Tudják, hogy nem te voltál.
- Honnan? – izgatottnak kellett volna lennem, de csak tompán éreztem valami reményfélét.
- Jasper átkutatta a barlangot, miután elhoztalak. Carlisle és én utána néztünk pár hasonló ügynek, és az ilyen pszichopaták általában gyűjtők is egyben. Eltesznek ezt-azt emlékbe az áldozataiktól, hogy… - magyarázta, de megállítottam. Tudtam nagyjából, hogy mire gondol – épp elég thrillert és krimit néztem már életem során hozzá -, és nem akartam hallani.
- Mit talált Jasper? – kérdeztem inkább. Edward szavaiból úgy vettem ki, hogy ő volt az, aki valószínűleg rálelt valami bizonyítékra Dominic ellen.
- Annak a… szörnyetegnek… – torzult el Edward szép arca a dühtől. – …volt egy ereklyés doboza. Az egyik kő alá rejtette. Voltak benne fényképek, levelek, különböző tárgyak és még egy-két dolog, ami bizonyítja, hogy több gyilkosságot is elkövetett, és hogy a szüleidet is ő… - hallgatott el Edward, hogy ne okozzon fájdalmat. – Ezen kívül az erdőben, a halott rendőrök holtteste mellett találtak tőle sáros lábnyomokat, amik egyeztek a barlangban lévőkkel. Ki akarnak majd kérdezni, de szabad vagy. Semmivel sem gyanúsítanak már.
- Az jó – bólintottam. Edward az arcomat fürkészve fogta meg a kezemet.
- Nem is örülsz neki? – kérdezte végül.
- De, de igen – sóhajtottam. – Csak… Még nem fogtam fel teljesen. Kell egy kis idő, amíg… - A szemeim megteltek könnyekkel. Összeszorítottam a szemhéjamat, de nem tudtam megakadályozni, hogy kicsorduljanak. Edward a mellkasához húzott, és simogatta a hajamat, amíg meg nem nyugodtam egy kicsit. A bőre hidege még az ingén keresztül is szinte perzselte az arcomat.
- Meg kéne beszélnünk azt is, hogy mi lesz most… - szólalt meg egy kis idő múlva.
- Hogy érted ezt? – emeltem fel a fejem, és az arcomat törölgetve felnéztem rá.
- Jonathan azt mondta, hogy beköltözhetnél a régi Black házba, ha akarsz… - kezdte Edward bizonytalanul. Az ujjaim ökölbe szorultak hirtelen.
- Azt akarod, hogy elmenjek? – valami forrón marni kezdte a gyomromat, és elindult a torkom felé.
- Nem, én csak… Lehet, hogy szeretnél a saját… fajtáddal lenni most, hogy… - Edward az ágyra szegezte a tekintetét. Eddig eszembe sem jutott, hogy el kell hagynom ezt a házat, hogy el kell hagynom Edwardot... Remegni kezdtem, és rémülten kapkodtam a levegőt. Mi lesz velem, ha nem akarnak velem lenni, mert farkassá váltam, ha nem mehetek Cullenék és Edward közelébe? A gondolattól átjárt a pánik.
- Nem, nem, nem – ráztam a fejem, miközben ujjaim belemartak Edward karjába. Úgy kapaszkodtam belé, mintha bármelyik pillanatban kitéphetnék a kezeim közül, és elvihetnék tőlem.
- Tudom, hogy most még zavart vagy, de nyugodtan át kéne gondolnunk mindent... Nem akarom, hogy miattam bármit megbánj később, és… - folytatta a monológját Edward. – Nem lenne olyan nehéz, mint itt… Tudom, hogy milyen ösztönök vannak benned irántunk, és bármennyire is szeretlek, nem várhatom el, hogy… szenvedj a közelünkben. A farkasok pedig… - A fejemben összemosódtak a szavak. Csak annyit értettem meg, hogy el kell mennem. Hogy elküldenek. El Edward közeléből. Nem láthatom őt. A rémült gondolatok visszhangoztak a fejemben, miközben éreztem, hogy a szívem veszett gyorsasággal kezdi püfölni a mellkasomat. – Isabella? Isabella, nyugodj meg! – hallottam a kérlelő hangot, de már nem tudtam engedelmeskedni neki. Egy dolgot akartam, megértetni Edwarddal, hogy maradni akarok, hogy nem tudok élni nélküle!
A remegés olyan erővel hullámzott végig a testemen, hogy időm sem volt felfogni és megállítani. Éreztem, ahogy a sejtjeim darabokra robbannak, és az érzés sötét ketrecbe zárta az emberi énemet, kieresztve a farkast. Elrugaszkodva ugrottam a hideg mellkasnak - valami reccsenés félét hallottam, de nem foglalkoztam vele -, és vicsorogva meredtem a sötétarany szemekbe.
2009. június 9., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ááááááááááááááááá zsííír nagyon jóóóó lett Szegény Izabella mi lesz most ohhh zseni vagy nagyon siess a folytival ... pusziaik
VálaszTörlésén vagyok a második!!És átváltozott...de mégsem...és Edwardé maradt...hát az a vámpíros jelenet a barlangban...wáááááááá...nagyon jó lett siess a kövi résszel!!!
VálaszTörlésÓóó ne máááár!!! Most szomi lettem, nem akartam hogy Isabella farkas legyen...
VálaszTörlésMost hogy tovább? Hmmm...érdekes...pedig számítottam rá, de most hogy már le is van írva...Háát elkeseredtem!
Bár tudom, hogy ezt a fura helyzetet is meg tudod majd ügyesen oldani!
Kíváncsian várom a kövi fejezetet!!
Üdv:
Genevieve Beau Pre
Nos, drága Spiritem részletes elemzést annyira nem kapsz tőlem, mert végig egy dologra tudtam gondolni, két mondat után. Tudtam!!!!!!! A futás után sejtettem ,de nem voltam benne teljesen biztos. Amennyire őrült vagy(pozitívan) még egy félvámpír-félvérfarkas dolgot is eltudtam volna képzelni. annak viszont örülök, hogy Dominic Tényleg hazudott azzal a dologgal kapcsolatban.
VálaszTörlésMásrészt annyira izé vagy:D Gratulálok tökéletes meg minden, de mé vérfarkas, mmint érted. Furi:D Meg most olyan hirtelen lett vége Dominicnak. Tudom, hogy ez Kellett. Csak úristen:D Bocs ha nem túl összefüggőek a mondataim. Csak akkor küldelek el Skóciába, ha sietsz a folytatással, vagyis az uccsó fejezettel:D Puszi, Truska
ui: épp ettem a karletépős résznélXD nem kellett volna:D Író vagy a javából:D
Jajj! Jó volt, de-de, elsírtam magam, hogy farkas lett és nem vámpír..most mi lesz? siess, hogy hamarabb megtudjuk!
VálaszTörléshuuhh hát ilyen fordulatra aztán nem számítottam!
VálaszTörlésaztaaaaaaa
nem semmi fantáziád van! :D
Fuka
ááááá!!
VálaszTörlésvalahogy tudtam hogy valami fura fog történni most de ezt nem is sejtettem!!!!!!
ez kész agyrém még énis REMEGEK!!!(ha átváltozok farkassá az lesz az első hogy neked elmondom:DDDxD)nagyon jóóó!!
mi....mivan ez az utcso elötti rész????????
nemááááár!!!
lécci mond hogy NEM!!!! *mérges*
várom már a talit!!
puszi:
Emiii
Hát Spirit ez állati lett a javából!! Lécci siess a kövi résszel mert már jelentkeztek az első elvonási tünetek. (pl.: karok remegése, görcsbe ránduló gyomor...) Szval lécci filytasd!!
VálaszTörlésN már ez annyira igazságtalan!Nem lehet szomorú a vége ez igy nem ér(am ha uy vesszük ez a fejezet csak szomorú)
VálaszTörlésMond hogy össze fo majd jönni egyszer edwarddal!!!KÉRLEK!!!!!!!!!!!!!
:D
:(
Jézusom!!! :O
VálaszTörlésCsak azt ne mondd, hogy Isabella rátámadt Edwardra!!
Ezt nem hiszem el!!! Ha történik valami Edwarddal...én...én...én :'(
Cegény:(
Nagyon Cool a fejezeted. Azt hiszem ezt is besorolhatjuk a Bizonyos BOMBÁK közé nem?? ;)
Alig várom a következő részt! És remélem hogy Edwarddal nem történik semmi!
puszi:
Bella
szia!Elondod lécci hoy kb hány fejzetes lesz a törénet mert szeretném tudniogy jóra vayg rosszra számitsak(összeönnek-e vagynem?)
VálaszTörlésKöszi!
majd lécci válaszol!
pusz:
Problue
Majd válaszolok külön-külön is a hsz-eitekre, csak látom, hogy mindenki megijedt. :D Nyugi, bízzatok bennem. :)
VálaszTörlésAz első könyvből, vagyis A múlt árnyaiból már tényleg csak 1 fejezet van hátra, DE!, azonnal jön utána a folytatása egy második könyv formájában, aminek a címe A jövő reménysége lesz. :)
Szóval, nyugalom... Azt hiszem, eddig sem okoztam csalódást (legalább is, remélem...), ezután is bízzatok bennem. :)
Hát ez valami eszméletlen jó lett! Valahol bíztam benne, hogy nem lesz farkas, de tuti, hogy valami jót fogsz kihozni belőle :P
VálaszTörlésNagyon várom már a következőt!! :) Amúgy én is pont ettem amikor olvastam, so az a karletépős rész...vicces volt :D
istenem istenem istenem..jesszus.kolosszálisan király.nem semmi isabella farkas lett! szegény edward mit gondolhat!
VálaszTörlésremélem hogy nem ez az utolsó előtti rész!!!mikor hozod a folytit?
Na ez most hazavágott! De persze jó értelemben!! :D:D:D De ilyen függővéget hagyni!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ most mi lesz velem a következő fejezetig??????
VálaszTörlésTermészetesen gratulálok!!! Elképesztően, hihetetlenül jó lett!!!!!!
Szia! Elismerem réges-régen írtam neked utoljára. De amit eddig összehoztál, rendesen tele volt fordulatokkal. Ez a fejezet számomra eléggé érdekes volt. Szóval hogy Isabellát ugyebár Dominic megharapta. Tehát vármpírnak kellett volna lennie, ehelyett egy fehér bundájú farkassá változott. Szóval: ember-vámpír-vérfarkas. Akkor benne most ez a 3 "lény" ötvöződött, eggyé vált? Én valahogy így vettem le. Néha hülyeségeket írok. Ja és mégvalami. Szóval ugyebár Isabella hófehér színű farkaslányka lett. Lehet hogy rosszul tippelek, de te azért gondoltad hogy legyen fehér színű, hogy valahogy egy hogy is mondjam... szóval hogy az ártatlanságát bizonyítsd? Remélem érted mire gondolok. :)
VálaszTörlésOlvastam, hogy ez volt az utolsó előtti fejezet ennek a történetnek. De utánna jön a folytatás. Őszintén mondom, ez nagyon nagy teljesítmény, hogy létrehoztad ezt a fanficet. Sokan írnak ebben a témában, de te vezeted a legjobb ilyen fanficek listáját. Még mindig azt merem állítani, hogy némiképp te Meyer klónja vagy. Nem sértésnek szántam a klón szót. Stephenie Meyer 2.0. :)
Vagy csak jó az írókád. :)
Azt hiszem mindenki várva várja a következő, egyben utolsó fejezetet. Lécci ne görcsölj rajta, hogy nagyon jó legyen.
További örömökben gazdag írást!
Még fogok írni neked. Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőllem. :)
Nekem nagyon-nagyon teccett ez a fejezet is mint a többi de kicsit szomi vok a vérfarkassá válás miatt. :( Most fejeztem be az olvasását tehát nem nagyon tudok mit írni még mindig sokkkkkhatás alatt vagyok :P Hát én már nagyon várom a fojtatást :P
VálaszTörlésNah erre nem számítottam! Nagyon jó lett ez is :D De happy end legyen! :D:D
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNah,hát ez most szíven vágott-bár logótt a levegőben,hogy lehet belőle vérfarkas-de,akkor is...Ez is padlóra tett,főleg az utolsó bekezdés!!Edwardot bántotta :(!!Hát csak megint gratulálni tudok,hisz erre szerintem csak nagyon kevesen számítottak és természetesen ez a rész is nagyon,de nagyon elképesztő lett!! ;)
Siess a következő résszel!
Fúha... Eléggé durva... Még fel se fogtam, hogy Dominic megharapta Isabellát, de te már át is változtattad vérfarkassá. *leesett az álla* Fehér vérfarkas. Nekem nagyon tetszik. Örülök, hogy mégsem erőszakolta meg. Erre álmomban se gondoltam volna, hogy majd ez fog történni :S. Olvastam az előző fejezet hozzászólásait és szinte mindegyikben benne volt, hogy "Nagyon gyorsan írd meg a következő fejezetet!!!" Ez annyira aranyos. Én is beleírtam:) És király lett ez a fejezet is:P Megint együtt vannak. Ez olyan jó, de azért remélem (és gondolom), hogy Isabella maradni fog a Culleneknél:) Ja, és örülök, hogy a miután befejezted ezt a könyvet, rögtön kezded is a másodikat. Azt hittem, hogy szünetelni fogsz:))) Szóval mégegyszer gratulálok! Hajrá az utolsó fejezethez! *vállveregetés* Juca:)))
VálaszTörlésmost megnyugodtam, hogy lesz következő könyv:) bízunk benned csak így tovább :)
VálaszTörléspuszi
Már írtam egy komit, de muszáj vagyok újra.
VálaszTörlésAzon gondolkozunk:
1. hogy ebből hogy lehet egy fejezet alatt akármi jót is kihozni. (bár nem féltelek:P)
2. hogy akkor most ki recsegett, mert ha Edwardnak beszakítod a mellkasát, nagyon sokkot fogok kapni:/
3. még mindig nem voltak együtt úgy. vagy ezek után már nem is lesznek?:O
úúúriisteeen, sokkhatás, meg minden.
Most miattad nem tudok a tételeimre koncentrálni...:D:D
Üdv:
Genevieve Beau Pre
Remélem hogy inkább Isabella feje tört be:D:D (gonosz vigyor)
VálaszTörlésÉs ez volt a fejezethez az utolsó hsz-em;)
Genevieve
Szia!
VálaszTörlésHűű..egyszerűen annyira tudtam ,hogy farkassáfog változni,de amikor Dominic megharapta,és elkezdett égni,azt mondtam h hú akkor mégsem.És amikor egyszer csak farkas lett úgy meglepődtem...Le a kalappal:)
Amúgy nagyon imádom a történetedet.Még egyszer sem írtam,igazábol nem vagyok az a kommentálós tipus..de hűű..annyira imádom a történetedet,hogy ennek is eljött az ideje.Nagy kár ,hogy a jogok Meyer-t illetik,mert ha ez megjelenne könyvben,akármennyi lenne esküszöm megvenném,és rongyosra olvasnám.Így marad a gépen olvasás a szemeim kifolyásáigxD
Várom a folytatást!Puszi
Szia!
VálaszTörlésMit ne mondjak, megvolt a teljes sokkhatás. De nagyon jó ötletnek tartom, hogy Isabella farkas lett, mert szerintem ez több lehetőséget tartogat magában, mintha egyszerűen vámpírrá változott volna. Valamiért úgy érzem, az első kötet nem lesz happy end, de a folytatásban majd találsz megoldást erre a helyzetre. Én mindenesetre kalapomat emelem előtted, mert zseniális fantáziád van, és nagyon jól írsz.
láttam, hogy valaki azt írta hozzászólásban, hogy Stephenie Meyerhez hasonlóan klassz vagy, én ezt még szeretném fokozni. Jobb vagy, mert sokkal fordulatosabb és nyíltabb a te írásod. Úgyhogy további sok sikert!
Puszi,
Dorkuci
Szia!
VálaszTörlésHát én mostanába egy könnycseppet sem ejtettem de ez most kihozta belőlem.Márcsak 1 fejezet nane pedig ez a kedvencem:( Élmény olvasni amit írsz.Várom a következő történetet!
Soksikert pusz
Anna
Szia! Erre én se számítottam!! de így is nagyon-nagyon jó lett!!!!!!! Remélem minnél hamarább lesz folyti!!!
VálaszTörlésU.i.: Amúgy én voltam Moll.Rowan, de mostmár csak ez a nevem
:D Yeppp ^^ meeegmondtam ::boldog::
VálaszTörlésJajj megkönnyebbültem..
DE erre nem számítottam! erre nem... a vámpírméreg megöli a farkasokat, nem? akkor meg hogy...
De tetszett :)
Én tudtam!Komolyan már csak azt vártam,hogy mi történik,ha egy vérfarkast megharap egy vámpír...hát hála neked,erre is megtudtuk a választ.Köszönjük!
VálaszTörlésErre csak ennyit tudok írni:
VálaszTörlésEz aztán a fordulat! :D Meglepő volt, de mint mindig, tetszik! :)
nemár, hogy ez történt... =(
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésRettentően imádom a hihetetlen, lenyűgöző ötleteidet, és azt, ahogyan azokat ilyen látványosan, és cselekményesen tudod formába önteni! :-)
Siess, ahogy csak tudsz a következő fejezettel!!!
Puszi: Viki
Annyira tudtaaaam, hogy ez lesz....
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, hogy mi fog történni, most, hogy Isabella farkas....
Siess a kövivel!!!
Hát kicsit meglepő az tuti...és kicsit sajnálom h nem sima vámpír lett...persze akkor mi lett volna az újdonság?:) Amúgy akkor most félig vámpír félig farkas lett a kicsi Isabella? Ez kicsit zavaros, mert az tuti h farkas de a vámpíros része nem tiszta:)Egyébként örülök h DOminic végre kikerült a képből:)
VálaszTörlésÜdv: Solei
Júúúúúj hát ez aztán a fordulat Spirit!
VálaszTörlésA futás után gondoltam hogy farkas lesz vagy valami...de aztán Dominic megharapta, na mondom akkor vámpír lesz, és most...ez annyira nagyon jó lett!
Kiváncsi vagyok, 1 fejezet alatt hogy lesz hepííí end ebből, de te mindenképp megoldott. A folytatásának pedig szívből örülök! Ha ez az egész fanfic csak ebből a 30 fejezetből állna, akkor én fejre állnék..:PxD De szerencsére jön a következő!
Spirit, ha te nem írónak születtél, akkor megeszem a kalapom! Olyan jól írsz, hogy szerintem már anyukád hasában is egy mesét írtál!:D
Na száz szónak is egy a vége: Siess!!
Még egyszer le a kalappal előtted(ha már a kalapoknál tartunk) és küldök egy kalapnyi önbizalmat még!(vagy inkább több kalapnyit)
Puszi, Lou:)
Szia Spirit! Hú ez a fejezet, teljesen furi volt! Nem hittem volna hogy Isabella pont vérfarkassá fog átváltozni!!! HŰ!:):):):):) Na de így legalább izgalmasabb lesz a folytatás, nem pedig egyszerű és unalmas!!!!! :D :D Kérlek siess a kövi fejezettel!!!
VálaszTörlésPuszi Kitty
OMG. nenene. iszonyú nagy fanntáziád van hallod-e. =D erre számítottam e legkevésbé, úgy mint sokan, akik előttem már írtak. Isabella ott szenved és egyszer csak BAMM! kérlek ne szakítsd el őket Edwarddal. ne. amúgy nagyon nagyon tehetséges vagy. imádom a történetet. hajrá a következő fejihez. ;) puszii, fanee
VálaszTörlésaztaaa!!!:O...megint nem találok szavakat...ez úristen.annyira nagyonjó h elmondani nem lehet! mostmár télleg nagyon kiváncsi vagyok!!!bitte schnell :)
VálaszTörlésHúúú, nem gondoltam volna, h. ennyi fordulatot tudsz még kitalálni, zseniális :)) Eddig még nem írtam, de már nem tudtam ellenállni... GRATULA még egyszer és ezerszer... Csak egy kérdés: h. találták meg Edwardék a vízesés mögötti barlangot? Millió pussz Dike
VálaszTörlésezzzz...fenomenális :D de nem azt mondtad a ficed elején, hogy a vérfarkas dolog csak férfi ágon öröklődik? vagy félreolvastam? vagy most fog kiderülni ?:D pusssziii Nikcsi
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörléshúúúúúúúú...erre még nem tudok értelmeset írni!!fantasztikus lett ez a feji is, mint a többi. Meglepődtem, amikor Isabella vérfarkas lett.Egy kérdés:nem úgy van, hogy csak a fiúk változhatnak át farkassá??:O:OÉs a végén ugye nem bántja Edwardot?:( Happy End lecc a vége vagy nem? a kövi fejezet mikorra várható? Bocsy a sok kérdésért, csak már elvonási tüneteim vannak és nagyon kíváncsi vagyok!
Sok ihletet a kövi fejihez:D:D
Wywus
Huh! Hát erre nem számítottam. Most Isabella rátámadott Edwardra?? Nagyon jó lett:D IMÁDLAK!!! kíváncsi vagyok a folytatásra, meg arra a 2. könyvre is. siess a folytatással *boci szemekkel néz* puszillak
VálaszTörlésSzia Spirit!
VálaszTörlésEz is nagyon jó lett, mint ahogy azt tőled már megszokhattuk!!! De én mégsem erre számítottam, úgyhogy szó szerint leesett az állam....
Ugye összehozod őket a végére??? Legyen happy end! Please...
A 2. könyvhöz pedig csak annyit, hogy nagyon kiváncsi vagyok, hogy fogod ezt a történetet überelni... (mármint az ennek a folytatása lesz, ugye?)
Na, csak így tovább, várom az utolsó fejit!
Pussz:
Linda
Spirit, ez egyszerűen hihetetlen!!!!!
VálaszTörlésAz előző rész után félve olvastam, hogy "jaj, mi lesz még szegény lánnyal", de ez egyszerűen fenomenális :-))))
elolvasom mégegyszer, egyszerűen muszáj :-)))
Jude
VÁÓÓÓÓÓÓÓ!Na erre viszont nem számítottam.Köszi h ilyen hamar teljesítetted vmennyiünk kívánságát és gyorsan fölraktad a kövi fejezetet.Ha jól sejtem még közel sem lesz vége a történetnek és mindenki nevében mondhatom h ez KIRÁLY!!!!!!Most 1 új akadállyal kell szembenézniük de ez is csak 1 újabb bizonyíték h a kettőjük szerelme igaz és mindent elsöprő mert bízom benne h ezt is le fogják győzni!!:)Csak 1 kérdés:előre kitalálod h mit fogsz írni, mármint h elképzeltél már 1 alap sztorit vázlatosan (pl.:h 60 évvel kéöbb játszódik ,h Bella unokája a kiköpött mása,Dominic,Benjiék,h átváltozik farkassá...stb.) v spontán találod ki mert ígyis-úgyis piszok jó kegyetlenül klassz!!!Imádom!!!Komolyan belekezdhetnél 1 saját könyvbe...persze elszakadva az Alkonyat témától, megteremthetnél 1 saját világot ,saját szereplőkkel....na jó inkább nem folytatom mielőtt a többiek meglincselnek h eltérítelek A múlt árnyai folytatásától...már így is regényt írtam...csak így tovább,sok szerencsét a folytatáshoz Spirit!!!Puszi
VálaszTörlésBlanco:)
Bocsánat, hogy beleszólok (mivel eddig csak csöndben újongtam a soksok aranyos hsz-en), de szeretnék egy kicsit kampányolni Spiritnek :)
VálaszTörlésSzóval Blanco-nak: Spirit már hónapok óta ír egy saját regényt, saját világban saját szereplőkkel saját storyval. A leendő regényről bőveben olvashatsz itt: http://twilightfic.blogspot.com/2009/05/arnyekvilag-sajat-regenyem.html
A regény amúgy fantasztikus, a megismételhetetlen és fantasztikus Spirit Bliss stílusban! Ha ezt a ficet szeretitek, akkor az Árnyékvilágot is imádni fogjátok :)
Igennnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn!!!!
VálaszTörlésHallottátok ezeket az isszonyat hangos koppanásokat??? Na ezek a szikladarabok voltak, amik a szívemről estek le:D
Húhh most tényleg, sokkot kaptam :D:D:D
Ez annyira jól ki lett találva, hogy szóhoz sem jutok:D
Először azt hittem, hogy hát ennyi, Isabella vámpír lett, de aztán kezdtem gondolkodni, hogy ha Jacob unokája, akkor mégsem lehet az!!!...és igen, most megkaptam a választ....és mennyire jó, hogy félig ember is marad, és félig különleges is lett! Tényleg már ott kezdtem valamit észrevenni, amikor olyan gyorsan futott Isabella és a többiek nem értették, hogyan lehetséges ez:)
Szóval... nagyon örülök, hogy így alakult, picit motoszkált bennem valami farkasos dolog, de azért sikerült rettentően meglepned!!!!
...és ha azt írtad, hogy boldogok lesznek, és pláne, hogy belevésődött Edwardba, akkor...áhh nagyonn jóóó, nagyon tetszik:D:D:D
sok sok puszi
Meszty:):):)
Hello :)
VálaszTörlésKirály. :) De kérdésem lenne elsősorban, mégpedig hogy a 24.fejezetbe merrefele keresgéljek utalásokat, mert kb 8x olvastam de nem világosodtam meg :):):)
A történet pedig tényleg nagyon jó
jaaaj most mi lesz???? Most, hogy Bella farkas lett.... picit sajnálom, nem ez nem igaz, nagyon sajnálom.. De bizok benned, Te úgy is megoldod. Gratula, puszi:))
VálaszTörlésMinden hsz-re fogok válaszolni, csak gyorsan Sparkéra most, ha már volt olyan szorgalmas, és nekiállt kutatni. :)
VálaszTörlésSzóval, a 24. fejezetben nem egy mondatot kell keresni, hanem Isabella viselkedése árulkodó. :) Tudod, azért ilyen heves a próbálkozásoknál, mert a farkasoknak erőteljes érzéseik vannak. :) De az utána lévő fejezetekben vannak bizonyos konkrét mondatok is, amikből látszik. :) Azokat meg lehet találni könnyen. :)
Amúgy ez írtó jó móka! Mármint kutatni a jelek után :D Spiritnek sok kellemes percet okozott a találgatásom és okfejtésem a nyomok felkutatása közben, szóval ha találtok árulkodó jeleket, akkor nyugodtan írjátok meg nekünk, kíváncsi vagyok hogy mindent megtaláltok-e :D Sőt, lehet hogy találtok olyan árulkodó jelet is, amit eddig én sem szúrtam ki ;)
VálaszTörlés:):) köszi az infót:)
VálaszTörléskicsit olyan érzésem van mikor a lostot bámultam a tévébe látástól vakulásig, hogy megértsem h most tulajdonképp mivan?!:D:D
Hát ez nem semmi volt!!! Alig tudok szóhoz jutni!
VálaszTörlésTeljesen ledöbbentem attól, hogy nem is vámpír lett Isaellából, hanem farkas! Honnan jött ez az ötlet? Nekem tuti nem jutott volna ilyen az eszembe. Bevallom, először csalódott voltam attól, hogy vámpírrá fog változni és nem lesz majd gyereke, meg hogy nem Edward változtatja át, de így ezzel a megoldással nagyon tetszik! Tiszta kreatív vagy, fogadok, hogy még Meyernek sem jutott volna ilyen megoldás az eszébe.
Elég nehéz lesz most Isabellának meg a többieknek elviselni egymás szagát :) Csak az nem derült még ki, hogy ugye Isabella még mindig imádja Edward illatát, a többi vámpírét meg utálja, de ez érthető, mivel bevésődött, gondolom ezért nem undorodik az Edwardétól. De mi a helyzet Edwarddal? Neki is olyan kellemetlen Isabella szaga?
Nahát még mindig sokk alatt vagyok! :) Amúgy sokat gondolkoztam azon, hogy hogy mutatod majd be a történetet miután Isabella átváltozik, mert arra számítottam, hogy nem úgy mint Sephenie M. És valóban, mint ahogy írtad a magyarázatban, így több lehetőség lesz a fordulatokra.
Hát én csak gratulálni tudok neked! Nagyon tetszik ez a történet! Már alig várom a folytatást! Ja és erről jut eszembe, csak szeretném megköszönni, hogy nem hagytál tovább izgulni minket, és ilyen gyorsan felkerült ez a fejezet. Úgyhogy köszi neked és Szandinak mindent!
pussz nektek
Hát igen!ez is egy sokkoló rész volt.valamiért (nemtudom honnan csak valahogy)az előző fejezet végén beugrott h mi lenne ha vérfarkas lenne...de hát álmomban sem gondoltam erre amit írtál...nagyon jó..amikor elolvastam az utolsó mondatot,csak tátottam a számat és leblokkolt az agyam...fúúúú már nagyon várom a folytatás...nagyon tetszett..:):)
VálaszTörlésLenne egy kérdésem, bár lehet, hogy már egyszer volt erről szó, csak én elsiklottam felette. Isabella jövőjét Alice csak azért nem látja, mert a nagyapja farkas volt, vagy pedig, mert már akkor is tudni lehetett, hogy farkassá fog változni Dominic megjelenése miatt?
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésElőször is szupi volt a fejezet.:) Na, de már ha a kérdéseknél tartunk.
1. Azért nem hallotta Jonathan a gondolatait, mert Isabella örökölte a pajzsot Bellától, avagy azért, mert nem tartozik bele a farkasok csapatába, mint amikor Jacob kivált az eredetiben?
2. Azzal, hogy egy Black is átváltozott megváltozik az alfa személye vagy ne menjek át ennyire feministába?
3. Ha Edward Isabella bevésődése, akkor most a többi farkasnak is az a pálya, hogy Edward-ot is meg kell védeniük, mint az összes többi bevésődést? Mert ez elég vicces szitu:)
4. Az hogy fehér a bundája a tiszta lelkét hivatott jelezni vagy egyfajta fejedelmiséget? Ez csak azért érdekes, mert egyszer olvastam egy nagyon jó vérfarkasos könyvet és ott a fehér bundának egyfajta királynői jelentése volt. Összességében a ritkaságát és a különlegességét hivatott bemutatni.
5. Akkor most Isabella is terméketlen, mint Leah volt? Vagy a te töridben nem? Csak mert egy esetleges vámpír-farkas bébi elég izgalmas lenne.
Asszem hirtelen ennyi kérdés jutott eszembe a kialakult helyzetről. Ha Valaki kérdezte már ezeket előttem, akkor attól bocsi, hogy újra feltettem a kérdést, de bevallom, hogy most nem olvastam el a kritikákat, mert már álmos vagyok, csak nem akartam kritika nélkül lelépni:)
Puszi
állat jók voltak ezek a fejik, totál odáig vagyok meg vissza... :D
VálaszTörlésés ez a Dominic miért mondta azt, hogy "nem fogsz bántani" Izabellának, és ekkor ugye Edward is nézett egy nagyon... elolvasom még1x lehet h a sorok közt van :D
tökjó lett amúgy és így tényleg jobb hogy inkább farkas lett, én örülök neki, sokkal viccesebb lesz :D
csak megint Edward gondolataira vagyok kiváncsi, hogy vajon milyen "szagot" érez:D
Flugi
ez aztán a meglepetés... több részről is- Dominik hazudott vagy Carlis??
VálaszTörlésde az könyvben arról votl szó hogy a lányok nem vállnak farkassá hacsak nem terméketlenek, mivel az átváltozást nem bírná a testük.?
Kimi.
APÁM!!!!!! IMÁDOM!!!!!!! HÁT EZ ELÉG SOKKOLÓ VOLT!!!!!!! FÚÚÚÚÚÚ!!!!! WOW!!!!!!!!!!! FOLYTIT GYORSAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésI.M.Á.D.L.A.K.!!!!!!!
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett! Én amúgy már sejtettem hogy így, lesz főleg akkor vált számomra nyilvánvalóvá, amikor az előző fejezetben versenyt futottak.. akkor már tudtam, hogy ő is szépen át fog változni, csak akkor lett egy kicsit furcsa érzésem, amikor Dominic megharapta.. hogy na hogy ez hogy is lesz.. de már megértettem, és nagyon tetszik.. :)
Már csak azon gondolkodom, hogy hogyan fognak akkor "Örökké boldogan élni"?.. na meg milyen új fajt hoznak létre egy gyerekkel mondjuk.. ez már kezd egy kicsit Underworld-ös lenni... XD :)
Szóval nagyon tetszik, és mint mindig, most is várom már a következő fejezeteket! :)
pussz
A.
ÁÁÁÁÁ!!! Isabella farkas???:(:O én az hittem vármpír lesz!!! ez annyira meglepett!!!nem erre számítottam!!!
VálaszTörlésDe egyébként nagyon jó, mint mindig, csak most van benem egy nagy döbbenet:D:D Nem térek magamhoz???
De így nem lehetnek Edwardal együtt???
Várommmmm a következő részt nagyonnagyon!!!!:D:D:D
a nem térek magam után felkiáltójelt akartam írni!!!:)
VálaszTörlésHihetetlenül jól fogalmazol és ahogy átéli az olvasó. Hjaj. Nagyon várom a következő fejezetet. Sok sikert, nekem meg egy téglát a fejemre. (Mert nem rég kezdtem az elejét olvasni. Csak a hülye kezdi hátulról. ÉN) :-P
VálaszTörlésHalihóó!! Először is én most olvastam el a fejezetet úgyhogy utána azonnal a magyarázatot olvastam!!Úgyhogy most már értek sok dolgot!! De az hogy Edward belevésődött Isabellába? És ezt nem írtad le részletesen?? "képzeletbeli fej inogtatás" Na de remélem erre is kitérsz még! Hát ez tényleg bonyolult lesz hogy most már Isabella farkas. Na de most akkor megtámadja Edwardot?? jaj!! És juj annyi a kérdésem de azt hiszem fölösleges feltennem mert a kövi fejezetekben ki fog derülni!! Nagyon örülök hogy ilyen hamar frisseltél!! Nagyon várom a folytatást!! Imádlak!! Nagyon-nagyon jó író vagy!! pusy
VálaszTörlésÚRISTEN!!!! ÚRISTEN!!!! Utálom, hogy csak magamat tudom ismételni, de egyszerűen nagyszerű lett ez a fejezet is!! :)
VálaszTörlésJó, hogy írtál magyarázatot is, mert első elolvasásra nem jöttem rá ezekre. Mondjuk először csak a történetre figyeltem, nem a lelki háttérre. Meg így azt is megértettem, hogy Edward illata miért nem taszította, és Jasperé pedig miért.
Örülök, hogy Dominic meghalt, mert nagyon nem szerettem. :D Mondjuk szerintem nem vagyok egyedül ezzel. :P
Na hát egy szó, mint száz nagyszerűen írsz. További sok sikert az íráshoz. :) Várom a következőt. :P
Puszi: Polett
U.I.: Ilyen hosszú hozzászólást sem írtam még. :P
OMG!!!WoW!!Ez a feji naon ütős lett!Á,én is azt reméltem,h Isabella átváltozik...Gondolom,nem fog elköltözni...Gratula,Spirit!!!!Imááádlak!!!!
VálaszTörlésFúúúúúúúúúúúúúú!!!! Nem találok szavakat!!!!! Nagyon jól írsz. Szerintem szép lehet Isabella fehér farkasként:) Edwardot meg ne bántsd. Remélem ottmarad Cullenékkel és jól kifonak jönni egymással. Remélem hogy fogják bírni egymás szagát ha érted mire gondolok,most nem csak Edwardra célzok szegény Alice is fintorgott mikor a levegöbe szimatolt pedig eddig nagyon jól kijöttek nem lenne jó ha ez megváltozna. És most már lehetnek ugy is együtt hisz ha Isabella nem is sérthetetlen de már nem ember és gyorsan gyógyul,na nem jártatom tovább a szám, egyszerűen fantasztikusan írsz és lehet hogy önző vagyok de örülök hogy nem tartasz szünetet a két könyv között:) Csak igy tovább szép estét pussz
VálaszTörlésjézusom :D
VálaszTörléserre képtelen vagyok bármi értelmes mondatot össze hozni!!!:D
anyám!:D
siess a folytatással!(:
imádlak♥
Huhh, Hát nah... alig birok szóhoz jutni! :D
VálaszTörlésNagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz!!
Szóval gyorsan azzal a következő fejezetttel!!!
Most is csak azt tudom mondani, hogy nagyon, nagyon, nagyon jó lett!! < -- (ezt még le fogom írni néhányszor) :P
Nagyon-nagyon jóóóó!! :) Megkérdezhetem a nevedet? :P Próbáltam Rád keresni, de nem találtalak. :(
VálaszTörlésSpirit, mikor jön a folytatás???
VálaszTörlésgyorsan, gyorsan, lécciiiiiiii :-))
Jude
Kedves Spirit!
VálaszTörlésMost teljesen őszinte leszek! Amikor legelőször megkaptam egy ismerősömtől az oldalad linkjét, feljöttem, és beleolvastam a 23. részbe (az volt épp a legfrissebb), nem nagyon tetszett, mert nem értettem semmit, és úgymond "hű akartam maradni az Alkonyathoz". De mivel elég bevállalós csajnak tartom magam, szeretem az új dolgokat, nem hagyott nyugodni a teljes sztori, így másnap feljöttem, és elolvastam az elejétől. Ekkor rájöttem egy-két dologra, ami első olvasatra a 23. fejezetből nem derült ki (pl. miért hívod Bellát Isabellának, mikor utálja --> kiderült, hogy Isabella nem Bella Swan, hanem az unokája).
Miután elolvastam a teljes történetet, ami addig kész vlt, egyszerűen beleszerettem, mondhatom így teljesen nyugodtan. Szinte olyan volt, mikor először olvastam az Alkonyatot, teljesen megfogott. És azóta minden nap többször is feljövök az oldalra, hátha van új fejezet! Most még talán az is igaz rám, hogy jobban várom a sztori folytatását, mint az Eclipse könyvkiadását... De tényleg! :) Nah de nem akarok itt csöpögni, csak gondoltam leírom a véleményem!
A 29. fejezet nagyon tanulságos, és mondhatom, nagyon meglepő volt. Nem gondoltam volna, hogy Isa farkas lesz, és nem vámpír. Bár gondoltam valami félvér dologra (itt gondolok arra, mit már valaki említett előbb --> Underworld és lycan-ok), de azért is olyan egyedi a történeted /ugyanúgy, mint Steph Saga-ja/, mert nem koppint! És ez nagyon is értékelendő!! :) Arra, hogy farkas "vér" is lesz benne (bár alapból van a nagypapa után) ott bizonyosodott be a számomra, amikor versenyt futottak, és Isa győzött! Ez már egy ici pici jel volt, de a 24. fejezetet olvasva még nem fordult meg semmi ilyesmi a fejemben... :(
Nah de azt hiszem be is fejezem a hsz-omat, mert így is elég hosszúra sikeredett!
De száz szóbak is egy a vége (vagyis ebben az esetben egy picivel több): Imádom a történeted, és már nagyon nagyon várom a folytatást!!!
Üdv,
Szabina
Szia Spirit!
VálaszTörlésTéll megleptél ezzel a fordulattal. Úgy látszik azon kevesek közé tartozom akiknek ez eszébe se jutott...:-D soha se tudtam a sorok között olvasni. Am mondtad, hogy a 24. fejezettől már elvan hintve. Oké... én olyan vak vagyok, hogy semmi nem tűnt fel kivéve persze a futást, de azt is csak annak tudtam be, hogy úgy Jake volt a nagyapja és így kapott vmi farkas cuccott, de hogy az is lesz...OMG:-P
A sima vámpírráválás már kissé snassz és elgyötört, mi?XD Drussila kérdései nagyon jók ezekre én is kiváncsi lennék. A fejezet remek volt :-) várjuk a folytatást.
puszpusz
Hella
kár hogy nem vámpi de azért igy jol összekutyultad a dolgokat és ez igy tök izgi:)xDxD
VálaszTörlésvárom a kövit:)
kb mikor lesz?
Reni.
uristen ez állati...Spirit nem akarod könyvbe nyomtatni?első vevőd lennék!Imádom az egész történetet...Na meg Edwardot is és várom hogy mi lesz a folytatás...
VálaszTörlésPussz:Viki
Atyám, alig vároma folytatást! Nehogy már emiatt kelljen szétválniuk! :( Szuper, volt, gratu ;)
VálaszTörlésmi lenne ha Isabella feladná a farkas létet teherbe esne Edwardtól akkor Isabella csak egy ember tehát belehalna a szülésbe ha csak át nem változtatja Edward tehát akkor lehetne vámpír Bellából??
VálaszTörlésHú.. Azt hiszem, mindenre számítottam, de ez még nekem is sok volt.. Azta.. Egyszerűennem találok szavakat.. Azt hiszem, most nehéz szívvel megyek le megnézni a tvben az egyik kedvenc sorozatomat. A lelki szemeim előtt képtelen vagyok elképzelni, hogy holnap tudok majd róla áradozni.. Őszinténszólva csak azt tudom elképzelni, hogy a fáradtságtól olyan leszek, mint valami élőhalott, és minden gondolatom a ficed körül fog forogni, de nem bánom.. Egy ilyen élményért megéri a fáradság.:) Megdöbbentett ez a fejezet, remélem minél előbb tovább tudom olvasni.:) Üdv.: ewoO
VálaszTörlés