.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. július 24., szombat

A jelen boldogsága - 29. fejezet

29. ROSSZ ÉS MÉG ROSSZABB




SÓHAJTVA ÜLTETTEM LE Isist az ágyra, és lassan öltöztetni kezdtem. Edwarddal kivételesen cseréltünk, és ő foglalkozott Edannel – jelen pillanatban megkísérelte feladni rá a pizsamanadrágját. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, és csak aztán vágtam bele a beszédbe – most az egyszer nem akartam elszúrni.

- Miből gondolod, hogy a vámpírok gonoszak? – kérdeztem végül. Edward valószínűleg, már pontosan tudta a választ, de nem szólalt meg – örültem, hogy hagyja, én beszéljem meg a lányunkkal a dolgot. Isis szégyellősen beharapta a száját, és a testvérére sandított. Áhá, szóval, valami összeesküvésről van szó! – jöttem rá somolyogva.

- Háááát, az úgy volt… - kezdte Isis elnyújtva a szavakat, miközben lesütötte a szemét és apró ujjait tördelte. – A nagypapi bevitt magával minket a szobájába, aztán volt az asztalon egy könyv…

- Egy könyv? – vontam fel a szemöldökömet. Miféle könyv lehetett Carlisle-nál, aminek a képei ilyen hatással voltak a kislányomra?

- Vámpírok voltak benne… Szét… széttépték az embereket, és voltak kisbabák is… és az anyukáik, és… - Isis hangja elakadt, és láttam az elborzadást a tekintetében. A mítoszok, amiket Carlisle nekem is megmutatott, mikor még terhes voltam – döbbentem rá.

- Kincsem, azok a képek… A valóságban nem így történt – simítottam végig a haján. – A nagypapa segített, kiemelt belőlem titeket, és én jól vagyok, látod? – tártam szét a karjaimat mosolyogva, de Isis arca egyáltalán nem derült fel, ahogy vártam.

- Azt írták, hogy a gyerekek démonfajzatok voltak. – Meglepetten jöttem rá, hogy Isis már egyáltalán nem képekről beszél, hanem a szövegről. Carlisle képes lett volna felolvasni neki egy ilyen könyvből? Ez elég elképzelhetetlennek tűnt… - Hogy el kellett égetni őket, mert különben embereket öltek volna, hogy megigyák a vérüket… - Isis hangja elhalkult, és kétségbeesett tekintettel nézett fel rám. – Mami, én annyira szeretem a vért. Mi van, ha… mi van, ha engem is el kell majd égetni? – teltek meg könnyel a szemei. Edward összerezzent mellettem, és engem is kivert a hideg veríték a rémképtől, ahogy a kislányom teste a lángok között vonaglik.

- Az soha nem fog megtörténni! – néztem a szemeibe. – Te nem vagy olyan, mint azok a gyerekek. Te a mi kislányunk vagy. Nem is értem, hogy Carlisle miért olvasott nektek ilyeneket… - ráncoltam össze dühösen a homlokomat.

- Nem a nagypapi volt – pirult el Isis. Újabb pillantást vetett Edanre, aki összepréselte az ajkait.

- Na jó, mi folyik itt? – sóhajtottam fel.

- Tudunk olvasni – cincogta Isis vékonyka hangon.

- Hogy mit tudtok? – Meglepetten néztem végig rajtuk, aztán Edwardtól vártam a megerősítést, hogy jól hallottam. – Te tanítottad meg őket? – kérdeztem, mire megrázta a fejét.

- Nem a papi hibája, magunktól tanultuk meg – kelt azonnal az apja védelmére Isis.

- Ó… Hát, ügyesek vagytok! – mosolyodtam el. – Csak máskor inkább kérdezzetek meg minket arról, hogy milyen könyvet olvassatok, rendben? Te pedig ne foglalkozz butaságokkal – jó kislány vagy és nagyon szeretlek – simogattam meg a puha arcocskát. Isis mélyet sóhajtott, mire Edward most először felénk fordult.

- Igen, a mami ezt nem értheti teljesen.

- Mit? – bosszankodtam. Nem szerettem, mikor Edward gondolatban beszélt a lányunkkal, mert ilyenkor mindig úgy éreztem, kimaradok valamiből.

- Hogy milyen… szomjasnak lenni – próbálta meg finoman megfogalmazni Edward. – Tényleg szörnyen nehéz, igaz? – nézett ellágyulva Isisre. – Sajnálom, hogy miattam ezt kell kiállnotok.

- Nem te tehetsz róla, papi – rázta meg a fejét Isis, és megpróbált mosolyt varázsolni az arcára. Gyorsan begomboltam az utolsó gombokat a felsőjén, aztán az ágy szélére ültem, és az ölembe vettem őt.

- Bár így lenne… - A szeretett arcra kiültek az önmarcangolás megszokott jelei. – De te jobb vagy, mint én vagy bármelyik vámpír. Ti jók vagytok – fogta meg mindkét gyermekünk apró kezét Edward. – Tudjátok, hogy miért? – A két barna szempár kíváncsian figyelte a választ – ahogyan én is. – Mert van bennetek édesanyátokból – mosolygott fel rám Edward úgy, hogy egy dobbanásnyi ütemet kihagyott a szívem. – Bármennyire is hasonlítotok rám, a jósága erősebb bennetek. – Isis egy másodpercig emésztette a hallottakat, aztán mintha a vonásai megkönnyebbülésről árulkodtak volna. Meghatottan fúrtam a tekintetemet Edwardéba, annak ellenére, hogy egyáltalán nem értettem vele egyet.

- Ez így nem teljesen igaz – ráztam meg a fejemet, hogy kijavítsam őt. – Lehet, hogy nem érthetem, mit éltek át, de biztos vagyok benne, hogy vannak vámpírok, akikben ott van az igazi jóság. Apu, a nagypapa, a nagyi, a nénikéitek és a bácsikáitok mind ilyen vámpírok. Szeretnek titeket, egy gonosz lélek pedig nem képes a szeretetre. Higgyetek nekem! – Isis kérdőn fordult a bátyja felé.

- Ez igaz lehet… Tudom, hogy a papi és a többiek szeretnek – bólogatott végül elgondolkozva.

- És a mami is szeret – tettem hozzá, hogy végre megértse. Mire észbe kaphattam volna az apró kis test már a karjaim között volt. – Elhiszed nekem? – simogattam a sűrűn emelkedő és süllyedő hátat.

- Igen, mami. – Hallottam meg a halk, fojtott hangocskát a blúzomba motyogni. Pár pillanatig még elégedetten szorítottam magamhoz Isist, aztán gyengéden eltoltam magamtól. – Jól van, de most lefekvés! – mosolyogtam rá.

Miután Isist és Edant a sarokban álló ágyacskákba fektettük – Alice kicserélte a bölcsőt, mikor az ikrek túl nagyok lettek hozzá -, megszokásszerűen a kezembe vettem a mesekönyvet, amelyből olvasni szoktam nekik elalvás előtt. Ahogy fellapoztam a bejelölt helynél, ahol éppen tartottunk, eszembe jutott valami.

- Miért nem mondtátok meg, hogy tudtok olvasni? – kérdeztem. Edward felvette a törölközőket az ágyról és szépen kiteregette őket a széke karfájára, hogy megszáradjanak. A testvérek újabb cinkos pillantást váltottak egymással, aztán Edan keserűen kifújta az eddig bent tartott levegőt.

- Én kértem, hogy titkoljuk el – vallotta be. Meglepetten néztem rá – valahogy ez a csintalan mesterkedés inkább a húgára volt jellemző.

- De hát, miért? – értetlenkedtem.

- Mert szeretsz nekünk olvasni – nézett a kezemben tartott mesekönyvre. Az ujjaimmal végigsimítottam a lapokon, miközben elszorult a torkom.

- Szeretnénk normális kisgyerekek lenni, hogy örülj – szólalt meg Isis is. A szememet lesütve bámultam a betűkre, amik összefolytak előttem. Visszafogom őket. Annyira okosak és ügyesek, de megjátsszák, hogy kevesebbre képesek, azért, hogy boldoggá tegyenek engem és megfeleljenek nekem.

- Én azt akarom, hogy boldog kisgyerekek legyetek – erőltettem mosolyt az arcomra. – Akarsz ma te olvasni magatoknak? – nyújtottam Edan felé a mesekönyvet, de csak heves fejrázást kaptam válaszként. – Nem bánom egyáltalán – erősködtem.

- Nem, te olvass!

- Igen, mami, te – kérték mindketten. Próbáltam megfeledkezni a nehéz súlyokról a mellkasomon, amik miatt sírni akartam, és inkább belekezdtem a mesemondásba.

Alig tíz perc kellett csak, hogy pár lapos pislantás után lecsukódjanak a szemeik és a légzésük egyenletessé váljon. Ahogy elaludtak, a szemeimből potyogni kezdtek a könnyek. Mielőtt Edward megállíthatott volna, kirohantam a szobából, és a verandáig meg sem álltam. Jó pár percig csak csendben sírdogáltam az egyik lépcsőfokon ücsörögve, és csak aztán hallottam meg a halk ajtónyitódást.

- Pocsék anya vagyok – sóhajtottam fel. Bár nem fordultam hátra, tudtam, hogy Edward az. Csak akkor vettem észre, hogy leült mellém, mikor a tenyerébe vette a kezemet, és a szájához emelve egy csókot lehelt rá.

- Csodás anya vagy.

- Ez nem igaz – ráztam meg a fejemet, miközben dühösen töröltem le a szabad kezemmel egy kicsorduló könnycseppet az arcomról. – Ma majdnem baja esett Isisnek, mert azt hitte, nem szeretem. És tényleg azt akarom, hogy normális gyerekek legyenek. Biztosan egy csomó mindent rájuk kényszerítek még az esti mese olvasáson kívül is, csak mert az anyai ösztöneimet ki akarom elégíteni. Pedig nekem az ő igényeiket kéne néznem. Olyan borzalmas anya vagyok! – rázkódtam meg a rám törő sírástól.

- Azt akarták, hogy te mesélj nekik – húzott magához Edward, ujjai finoman simogatták a hajamat.

- Mert olyan jó gyerekek… - mosolyodtam el szomorúan. – Inkább lemondanak a saját vágyaikról, mintsem hogy csalódást okozzanak nekem. De mivel viszonozhatnám ezt nekik? Pár hónap, és sokkal többet tudnak majd, mint én. Hogyan tanítsam meg őket mindenre, ha már semmi szükségük rá? Ha már semmi szükségük rám… - emeltem fel a fejemet a hűvös mellkasról, hogy bele tudjak nézni a kavargó aranyba.

- Tudod, miért akarták valójában, hogy te mondd el az esti meséjüket? – kérdezte Edward halvány mosollyal az arcán. – Mert te vagy az anyukájuk. – Mikor összeráncoltam az orromat, jelezve, hogy nem igazán értem, mire akar kilyukadni, folytatta. – A te hangod az, amitől el tudnak aludni, amitől álmukban gyönyörű helyeken járnak majd. Te vagy számukra a Biztonság, a Szeretet, a Minden. Tudom, hogy mit éreznek, mert számomra is ezt jelented csak más formában. – A hűvös ajkak egy másodpercre megkeresték az enyémet, aztán Edward az enyémhez döntötte a homlokát. – Nem szellemi tudást kell átadnod nekik – arra megfelel egy lexikon is, de hidd el, az nem tud átölelni, simogatni, szeretni. Én már csak tudom – nevetett fel halkan, bár nem értettem, hogy mit talál viccesnek. – Te vagy az édesanyjuk, érted már? – halkult el a hangja.

- Mondták már neked, hogy milyen bölcs vagy? – csúszott a tenyerem Edward arcára. – Ez pedig a férjek és az apák feladata, és nagyon jól csinálod. – A dicséret következménye egy ragyogó mosoly volt, amitől elfogott az érzés, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb nője.

- Tiszta szívből szeretem Önt, Mrs. Cullen!

- Én is tiszta szívből szeretem Önt, Mr. Cullen… – válaszoltam vallomással a vallomásra. Edward egy másodpercig elgondolkozva nézett rám, félrehajtott fejjel, aztán a zsebéhez nyúlt.

- Tudom, hogy még visszavan egy kis idő, de… - húzott elő egy vékony ezüstláncot, aztán a tenyerembe fektette. – Fél pillanat… - pattant fel mellőlem. Mire megkérdezhettem volna, hová is megy, már ismét mellettem ült, és az ujjai között ott tartotta a jegygyűrűmet. Amióta ismét farkas lehettem, muszáj volt levennem, mert átváltozáskor valószínűleg, lerepedt volna az ujjamról a vékony fém. – Így ni! – fűzte fel a láncra. – Nézd csak, van itt egy kis kapocs, ha ezt az átváltozás előtt megnyomod, akkor a két soros lánc egyre bomlik, és a mérete megfelelő lesz farkasként is. Egyetlen apró mozdulat – magyarázta. – Csak ne legyél feledékeny! – vigyorgott rám. – És akkor mindig veled lesz…

- Köszönöm – suttogtam elhaló hangon. Sokszor lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem hordtam a gyűrűnket, és hihetetlennek tűnt, hogy Edward még ezt is észrevette rajtam. Felfogtam a hajamat, amíg ő a nyakamba akasztotta a láncot, aztán meghatottan forgattam az ujjaim között az ékszert.

- Boldog születésnapot így előre is. – Edward finoman a számra nyomta az ajkait, aztán el akart húzódni, de nem hagytam. Jó pár órát töltöttünk csókolózással a lépcsőn ülve.

A következő pár napban megint nem történt semmi különös, amit én egyáltalán nem bántam. Edward igyekezett minden időt velünk tölteni, amit csak tudott, én pedig próbáltam kiélvezni a gyermekeim társaságának minden másodpercét, és nem foglalkozni semmi mással.

Vasárnap éppen a nappaliban játszottunk, mikor Edward hazaérkezett a hegyekből. Mosolyogva néztem fel rá, de ahogy megláttam az arcát, tudtam, hogy valami nincs rendben. A gyerekeket rábíztam Esmére és Juliette-ékre, akik megint átjöttek hozzánk, aztán kisurrantam a férjem után a konyhába.

- Mi történt? – érintettem meg a vállát. Háttal nekem a mosogatónak támaszkodott a kezeivel, de mikor hozzá értem, felém fordult.

- Alice… Alice-nek látomása volt. Zavaros és őrült látomása, ami… - csapkodott a kezével zaklatottan, ahogy magyarázott. – Mindegy, nem fontos.

- Ha ennyire kiborultál tőle, akkor biztosan fontos. Mondd el! – kértem tőle, miközben az aggodalomtól összeszorult a gyomrom. Egy fáradt mozdulattal megdörzsölte az arcát – bár ő képtelen volt testileg kimerülni -, aztán mély levegőt vett.

- Csak villanások voltak. Russelről és… Isisről – kezdte, mire rémülten elkerekedtek a szemeim.

- Ha megint hozzáér, akár egy ujjal is, én esküszöm, hogy… - borultam ki teljesen. Ismét felvillantak előttem a képek, amikor a kislányom ott kapálózott a markában, és kirázott a hideg.

- Russel képtelen uralni az erejét újszülöttként. Egyszerűen nem tud ráfókuszálni annyira senkire, hogy törölhesse a memóriáját. Próbáltuk tanítani, rávenni, hogy figyeljen, de semmi. Az időnk pedig vészesen fogy… - sóhajtott fel.

- Akkor most mi lesz? – nyeltem nagyot.

- Alice villanásaiban… Isis segített – szorult ökölbe Edward keze. – De nem fogom a lányomat a közelébe engedni! – tört ki belőle. A hangjában a düh és a kétségbeesés keveredett.

- Hogy segíthetne Isis? – vontam össze a szemöldökömet.

- Az erejével. Ha őt meg tudnánk tanítani arra, hogy szemkontaktus nélkül is használhassa a képességét… Akkor rá tudná venni Russelt, hogy fegyelmezze magát. De nem fogok ezzel kísérletezni! – rázta meg a fejét.

- Persze, hogy nem – értettem egyet azonnal. A gondolat, hogy a lányunkat használjuk fel a terveinkhez, nem foglalkozva azzal, hogy baja is eshet, egyszerűen képtelenség volt. Edward vonásai hirtelen megfeszültek, de csak pár másodperccel később jöttem rá, hogy miért.

- Én akarom, papa. – Isis hangjára mindketten az ajtó felé fordultunk. Lesütött szemmel álldogált az ajtóban, miközben ujjaival a hófehér szoknyácskáját gyűrögette.

- Dehogy akarod! – siettem oda hozzá, és felkaptam a karjaimba. – Neked nem kell ezzel foglalkozni, majd mi megoldjuk.

- Mami, nem vagyok ostoba… - hagyta el halk sóhaj a rózsás szájat. – Pontosan tudjuk Edannel, hogy milyen helyzetben vagyunk. Hallottuk, ahogy a nagyi telefonon beszélt a nagypapával róla, és ott volt az az eset… mikor megszöktem – pirult el. – Na meg, a papinak mindig el kell mennie, és a többiek is alig járnak haza. És… - Az apró tűzrózsák még vörösebbek lettek.

- Isis! – Edward hangja bosszúsan csattant fel – azelőtt még sosem hallottam, hogy ezt a hangot használta volna a lányával szemben.

- Sajnálom, papi, kíváncsi voltam… - harapta be az alsó ajkát.

- Mit csinált? – néztem nyugtalanul Edwardra.

- Beleolvasott a naplóimba. – Túrtak bele a hosszú ujjak idegesen a bronzvörös tincsekbe.

- Isis, ilyesmit nem szabad – ráncoltam össze a homlokomat.

- Tudom, mami, csak… Nem bírtam ellenállni. Ne haragudj, papa… - pislogott bűnbánóan Edwardra.

- El kéne égetnem azokat a vackokat – morogta Edward. – Nem! Arról szó sem lehet! – tiltott meg valamit határozottan Isisnek.

- Lehetne hangosan, mielőtt agyérgörcsöt kapok az idegességtől? – szóltam rájuk.

- Isis olvasott a Volturiról is a naplómban, és arra gondolt, hogy esetleg, rajtuk is használhatná a képességét – magyarázta Edward, miközben pár lépéssel átszelve a konyhát ide-oda mászkált.

- Az ki van zárva! – hördültem fel, aztán megpróbáltam megnyugodni, hogy értelmesen tudjak beszélni Isisszel. Vettem pár mély levegőt, majd magam felé fordítottam a fejét a mutatóujjammal. – Figyelj ide, kicsim. Tudom, hogy segíteni akarsz, és hogy tisztában vagy azzal, mennyire veszélyes ez az egész helyzet – kezdtem úgy, mintha egy felnőttel beszélnék, bár elég nehéz volt meglátni a gyermeki arcon az érettség jeleit. Talán, csak Isis tekintete volt sokkal komolyabb, mint egy pár éves kisgyereké lenni szokott. – De hidd el, meg tudjuk oldani. Nektek semmi bajotok nem fog esni. Mindannyian felkészültünk arra, hogy megvédjünk titeket, nem kell félned.

- Vagyis felkészültetek rá, hogy meghaljatok miattunk – kezdtek el remegni az apró ajkak. – Sajnálom, mami, de ebből nem engedhetek – rázta meg a fejét úgy, mintha lenne tárgyalási alapja. Ha nem lett volna életveszélyes a helyzet, biztosan viccesnek találtam volna a komolyságát, de így egyáltalán nem éreztem kedvet a nevetéshez.

- Isisnek igaza van, mami. – Edan Juliette karjában érkezett a konyhába.

- Követelte, hogy hozzam ki a húga után – nézett rám bűnbánóan Juliette. – Ő pedig azt mondta, hogy egyedül szeretne kimenni a mosdóba, mert már nagylány…

- Semmi gond. Csak menjetek vissza játszani – tettem le Isist a földre, és megpróbáltam kiterelni mindenkit a konyhából – Edwardon kívül.

- Nem, mami. Sajnálom, de végig kell hallgatnod. – Edan határozottságát hallva tényleg teljesen ledöbbentem. – Kérlek… - nézett rám könyörgő tekintettel, aztán mikor csendben maradtam, folytatta. – Én meg tudnám védeni Isist, miközben segít. Tökéletes biztonságban lennénk.

- Edan. Nem! – ráztam meg hevesen a fejemet. – Ti még gyerekek vagytok, az én gyermekeim. Én pedig az anyátok vagyok, és az a dolgom, hogy megvédjelek titeket. – Edan felém nyújtotta a kezeit, hogy vegyem át őt. Mikor a karomba került, az apró tenyereit az arcomra fektette, és egyenesen a szemembe nézett.

- Mami, a Volturi iszonyatosan erős. A képességeik… Meg fogtok halni – teltek meg a barna szemek könnyel. Mélyeket kellett lélegeznem, hogy ne boruljak ki teljesen. – Mi lenne akkor velünk, mami?

- Nektek semmi bajotok nem esne – ígértem újra.

- Nem, mami, lehet, hogy nem – gondolkozott el. – De vajon, milyen életet élhetnénk?

- Egy csomó ember szeret titeket, a gondotokat viselnék, de nem lesz bajunk, én… - igyekeztem összeszedni az észérveket a fejemben, de hogy ígérhettem volna meg tiszta lelkiismerettel, hogy minden rendben lesz, mikor a Sors bármikor közbeszólhatott.

- Az nem történhet meg – torpant meg Edward előttünk, és az amúgy is sápatag arcszíne most még jobban kifakult.

- Micsoda? – Esme és Saore is megjelentek az ajtóban az öcsémmel együtt, és érdeklődő idegességgel figyeltek minket.

- Isis és Edan úgy gondolja, hogy ha nekünk bajunk esik, Aro nem fogja hagyni, hogy más nevelje őket. Hogy uralni akarja majd a képességeiket, és maga mellett fogja tartani mindkettejüket – hadarta Edward. – De erre nem lesz lehetősége, mert megölöm. Nem hagyom, hogy a gyerekeimet szolgaként tartsa, én… - Összerezzentem, mikor a kőkemény ököl belecsapódott a hűtőszekrénybe hatalmas lyukat hagyva maga után az ajtóban. Saore és Juliette ijedt tekintettel pislogott egymásra, míg Esme aggódva figyelte, ahogy Edward mélyeket lélegezve megtámaszkodik a kezeivel a hűtőszekrény maradványaiban és lehajtja a fejét.

- Menjetek most – adtam vissza Edant Juliette-nek. Nem volt szükség arra, hogy ismét ösztökéljem őket a távozásra, azonnal kisietett mindenki a konyhából.

- Sajnálom – suttogta Edward, ahogy odaléptem hozzá, és hátulról köré fonva a karjaimat, magamhoz öleltem. – Biztosan a frászt hoztam rájuk.

- Megértik – simítottam végig a tenyeremmel a mellkasán.

- Igazuk van. Arónak kelleni fognak. – Edward megfordult az ölelésemben, és a fejét a nyakamhoz hajtotta. – Mit tegyünk, szerelmem? Mi lenne a helyes? – kérdezte elkeseredett hangon. – Honnan tudhatnánk, hogy ha távol tartjuk őket az egésztől, akkor biztonságban lesznek? Mi van, ha kihagyni őket fatális tévedés, és csak még rosszabb helyzetbe sodorjuk őket, mint a mostani? – A sok kérdés teljesen összezavart. Russel kezében látni bármelyik gyermekemet iszonyatosan ijesztő kép volt, de ha a helyébe Arót képzeltem, az egyenesen halálra rémített.

- Alice látta, mi a helyes – motyogtam, miközben reszketve szorítottam magamhoz Edwardot.

44 megjegyzés:

  1. Azta!
    Húha drága Spirit nagyon jó rész lett!
    Bármennyire is féltjük a kicsiket igaza van Alice látomásának,de...Ahh igaz h Edan képessége megvédené Isist és önmagát amíg Isis az érzelmekkel foglalkozik, de a gondolat hogy ez a két kis kisgyereknek baj esik...Húha...

    Nagyon nagyon jó lett!!!Várom a kövit.
    puszi
    Katarahh

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!

    Milyen bátrak és milyen logikusan gondolkodnak, de akkor is testileg még olyan kicsik.
    Ez a testvéri összetartás... :)

    Nagyon várom a következőt!!!

    VálaszTörlés
  3. Szia csaj!

    Gondolatolvasó vagy jövőbe látó vagyok akkor most? :P
    Ezt arra értettem amit anno mondtam, hogy a picikének legyen nagy ereje, és ültessük őt középre és kész! :D Emlékszel?

    Amúgy ha ilyen az erőltetett, akkor milyen lehet, ha nem erőlteted a dolgot és úgy írsz? :D

    Imádom mikor a gyerekek vannak a középpontban, mert olyan jó, és a szülök persze. :)

    Nagy vonalakban ennyi lenne, kíváncsi vagyok milyen lesz a gyakorlás és ilyenek.

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  4. Szia Spirit!

    Neked ajánlottam az oldalamon a Szimpatikus blogger díjat.

    Üdv, Arielle

    VálaszTörlés
  5. Szia Spirit! Köszönjük ezt az újabb csodálatos fejezetet is, és nagy szeretettel várjuk a következőt! :D :P Amúgy tényleg olyan rossz, amikor egy baba felnő annyira, hogy már nem taníthatod neki az új szavakat, nem figyeli nagy érdeklődéssel a neki mutatott dolgokat, és kinő azokból a dolgokból, amiket te szeretsz vele csinálni. De az olyan jó érzés, amikor látod, hogy örül neked, hogy csak veled akar játszani, hogy a te kedvedért csinál valamit. :D Olyan aranyosak! :D Szóval nagyon jól le tudtad írni! :D Puszi: Meli

    VálaszTörlés
  6. Szia Adrienn!!

    Ez fantasztikus alig várom a következő fejezetet. Bár A Múlt Árnyait Edward szemszögéből jobban várom.
    Olyan jól írod meg az érzéseit, találod meg a személyiségét.
    Várom az Árnyékvilágot is!
    Addig is Puszi: Zsófia

    VálaszTörlés
  7. Szia!

    Nagyon tetszik a rész. Bár be kell, hogy valljam, hogy az előző érzelmesebb volt. De hát egyszer kell egy komolyabb is.
    Már korábban is kérdeztem, de most már remélem válaszolsz is. :)
    Mikor lesz kép a kicsikről és Gianáról? :S
    Annyira kíváncsi vagyok rájuk. Légyszíves válaszolj, ha lehet. :/

    VálaszTörlés
  8. Arielle: Köszönöm. :)

    Cintia: Még keresem a megfelelő képeket. Nehéz vörös hajú kisfiút találni Edanhez. De amint meglesznek, kiteszem őket. :)

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Én új olvasód vagyok, illetve 1-2 hete már olvaslak, persze az elejétől!
    Elképesztően tehetséges vagy és legalább olyan jól írsz, mint Meyer!
    Mióta rátaláltam a történetedre, azóta legalább tíz embernek küldtem el a linket, akik kérték.
    Azt kell mondjam, hogy van érzéked hozzá, hogyan fejezz be egy-egy fejezetet úgy, hogy fenntartsd a kíváncsiságot a következőig!
    Imádlak olvasni:)

    Lenne egy kérdésem: kb. hány fejezet van még a végéig? Mert nagyon nem szeretném ám, ha befejeződne! :(

    VálaszTörlés
  10. Szia,nagyon jó lett.Örül9k,hogy megtudták értetni Izissel,hogy őt is ugynúgy szeretik,mint Edant.Milyen okos gyerekek!Remélem sikerül a terv és senkinek nem esik baja,főleg a gyerekeknek.Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  11. Nagyon nagyon nagyon jó rész lett!!!!!!!!!!!!!!!!
    Alig várom a folytatást!!!!!

    VálaszTörlés
  12. Roni: Köszönöm szépen a dicséretet és hogy másoknak is terjeszted a híremet. :) Kb. még 7-8 fejezet van vissza, de nem tudom pontosan, ez csak egy sacc, hogy hány fejezetbe férhet bele, amit elterveztem. :) Egyébként, nem kell félni, mert utána belekezdek egy +1 könyvbe, ami a ficem világában fog játszódni majd, és egyfajta folytatása lesz A múlt árnyai trilógiának, csak Carlisle szemszögéből fogom megírni. :)

    VálaszTörlés
  13. Istenem de aranyos és király rész volt.
    Jó ötlet hogy a kicsik is segítsenek, kicsit féltem őket de nagyon jó ötlet.Kíváncsi leszek hogy Russellel mi lesz...
    nem várom a végét.. még évekig olvasnám :)
    Jó ötlet lesz Carlisle szemszögéből megírni a sztorit.Plusz még hogy Ed szemszögéből is írod.. :D pusz

    VálaszTörlés
  14. Babanagini: Nem, nem, azt hiszem, félre értettél. :) Mármint, nem A múlt árnyai, A jövő reménysége és A jelen boldogsága lesz megírva Carlisle szemszögéből. Hanem egy folytatás lesz Carlisle szemszögben megírva. Onnan kezdődik majd a +1 regény Carlisle szemszögéből, ahol A jelen boldogsága végződik majd. :)

    VálaszTörlés
  15. Hurrá!!!
    Mmint, h onnan folytatod majd, ráadásul a kedvencem szemszögéből.:)
    Ami a fejit illeti:
    Elég egyszerűen megoldottad az olvasás tanulást. Kicsit érthetetlen, h ezt h sikerült, de nem baj. :)
    Az esti mese olvasás meg... az annyira aranyos. *leolvad a székről* Főleg Edward magyarázata.
    Ááá, hirtelen nem is tudok többet, ha csak azt nem, h egyetértek Isisszel és Edannel, h nekik muszáj segíteniük, anélkül elég nehéz lenne. Isis képessége iszonyat veszélyes, szerencse, h nem vágyik uralkodásra, mert ha megtanulja szemkontaktus nélkül irányítani, akkor elég besétálnia Volterrába, mert ha több embert/vámpírt irányít egyszerre, akkor az egészre semmi szükség.
    Na, azért még volt bennem vmi. :)
    Pusz

    VálaszTörlés
  16. Kisildikó: Hát, az olvasás tanulásra nincs olyan nagy magyarázat. Egyszerűen, nézegették a könyveket, mások felolvastak nekik, és valahogy összeállt bennük, hogy ez a betű ilyen hangot jelöl, az meg olyat, és logikusan rájöttek, hogyan kell szavakká összerakni őket. :)
    Igazából, azért nem magyaráztam túl, mert ez saját tapasztalat. Én 3 évesen teljesen magamtól tanultam meg olvasni, mert mindenki elfoglalt volt, én meg unatkoztam, volt egy csomó képregényem, könyvem, és érdekelt, hogy mi van beléjük írva. :) Szóval, figyeltem, mikor mások olvastak, és valahogy ösztönösen, magamtól rájöttem, hogyan kell olvasni. :) Fogalmam sincs, hogyan állt össze 3 évesen a kép, de összeállt. :) Ezért gondoltam, hogy nem magyarázom túl a dolgot. Ők is figyeltek és maguktól tanultak. :)

    VálaszTörlés
  17. Spirit nagyon jó volt a feji még könny is szökött a szemembe!De valahogy most olyan gondolatom támadt,hogy Isis párja egyszer Jonathan lesz!De miért is nem tudom ilyen érzés keritett hatalmába!

    Csak igy tovább...

    VálaszTörlés
  18. Kedves Spirit!

    Ez nagyon-nagyon megható fejezet volt... A gyerekek tündériek! Isabella pedig igazi anyuka, hisz igazából sok év távlatából lehet majd csak látni, hogy vajon tényleg jól csinálja-e az ember a dolgát anyukaként.. és csodás egy olyan pár, aki szilárdan áll az ember mellett és támogat. :D Edward magyarázata a esti mesére: hááát az valami nagyon odaillő volt.
    A harcba bevonni a gyerekeket logikus a képességeiket tekintve..de egyik legnehezebb szülői döntésük lesz ez...
    Örülök, hogy lesz folytatás!! Köszönet érte, hogy tovább is követhetjük majd Cullenék és a farkasok életét!

    VálaszTörlés
  19. szióka isis és edan csuda bátor ednek elkéne égetni a naplókat gratula puszy

    VálaszTörlés
  20. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  21. Hú, ez is egy nagyon jó rész lett, bonyolódnak a szálak és nagyon izgalmas!! Ezek a gyerekek?! Nagyon érdekes, ahogyan ilyen gyorsan fejlődnek és iszonyat aranyosak még mindig! :)

    Azt meg tudná mondani nekem valaki, hogy A jelen boldogsága hány fejezetes és, hogy lesz-e további könyv? Gondolom Adri tudja :P, csak nem akarom őt zaklatni, meg hátha volt már róla szó!
    Köszi előre is!

    üdvi

    VálaszTörlés
  22. Arisa: Bocsánat, hogy leszedtem a hsz-edet és a linket, csak bajom lehetett volna belőle, ha kint hagyom. Gondolom, akit érdekelt, az délután óta már elolvasta. :)

    Edi26: Nyugodtan kérdezhetsz tőlem is. :) Itt fentebb már másnak is megírtam, de bemásolom neked a választ. :) "Kb. még 7-8 fejezet van vissza, de nem tudom pontosan, ez csak egy sacc, hogy hány fejezetbe férhet bele, amit elterveztem. :) Egyébként, nem kell félni, mert utána belekezdek egy +1 könyvbe, ami a ficem világában fog játszódni majd, és egyfajta folytatása lesz A múlt árnyai trilógiának, csak Carlisle szemszögéből fogom megírni. :)"

    VálaszTörlés
  23. Köszi Adri, akkor megint a családos résznek nem lesz folytatása! :((
    Ez a legrosszabb, hogy mindig befejeződik a történet, mikor család lesz belőlük, pedig én annyira kíváncsi lennék a "felnőtt gyerekekre" és a ""korosodó"" szülőkre. Itt Nálad szerencsére azért kaptunk és kapunk is a picikből, és a szülővé vált főhősökből, de a BD-nél ezt hiányoltam egy picit. Annak ellenére, hogy nekem az a kedvenc könyvem a négy közül.
    Egyébként pont ezért is örültem és örülök még most is, hogy múltkor összefutottunk az egyik oldalon és dumcsiztunk egy picit, mert így elolvashattam a Te könyveidet is és nagyon-nagyon tetszenek!!!!!
    Nagyon várom már az Árnyékvilágot is! :) Nem kaphatnánk megint meglepiként egy kis részletet belőle? :P :)

    VálaszTörlés
  24. Edi26: Dede, lesz folytatása a családos résznek. :) A Carlisle szempontú fic ott kezdődik majd, ahol A jelen boldogsága véget ért. :) Vagyis láthatjátok majd a kicsiket felnőni, és azt is, hogy mi lesz velük és Isáékkal később. Csak Carlisle szemszögéből írom meg az egészet. :)
    Én is örülök, hogy összefutottunk, remélem, hogy még lesz lehetőségünk beszélgetni valamikor, mert tényleg nagyon élveztem. :) És örülök, hogy elolvastad a ficeimet, és tetszenek. :)
    Huh, hát, részletet nem hiszem, hogy tehetek fel újat (tudod, a kiadó miatt kötve vagyok abban, hogy mit és mennyit adhatok ki neten...), viszont, a könyvklub oldalán mindig írok ki meglepiket belőle. Mármint, nem konkrét részletet, hanem pl. 5 dolog, amit Adamről tudni lehet, 5 dolog, amit Camilláról tudni lehet... Meg ilyesmik... Kis érdekességek. :) Szóval, ha a morzsák is érdekelnek, akkor ajánlani tudom a könyvklub oldalát. :)
    Na meg a nyári olvasói találkozót, ahol fel fogok olvasni majd az Árnyékvilágból egy új részletet. :)

    VálaszTörlés
  25. Én csak annyit kérdeznék h az Edward szemszöget ugye az egészet megírod (Múlt,Jelen,Jövő??:D)
    Légyszi Légyszi Légyszi!!

    VálaszTörlés
  26. Óó, az tök szupi, mindig is kíváncsi voltam Carlisle gondolkodására is! :D
    Gondolhattam volna, hogy a kiadó tök érthetően, nem annyira engedi kiadni, de nem baj, így is nagyon várom a könyvet! :)
    Meg is nézem a könyvklubos oldalt :) , de sajna az olvasói találkozó nekem túl messze van. :(
    Én bármikor szívesen dumcsizok akár e-mailen (azt egész nap látom), akár Skype-on (iwiw-re kiírtam),... :)

    VálaszTörlés
  27. Névtelen: Igen, úgy tervezem, hogy mindhárom könyvet megírom Edward szemszögből majd. :)

    Edi26: Hát, én is kíváncsi vagyok, hogy meg tudom-e írni majd Carlisle hűen az új könyvet. :D Remélem, igen. Majd meglátjuk... :)
    Igen, sajnos, Pécs a legtöbb embernek messze van. :-/ És hát, a saját tapasztalatokból tudom, hogy milyen nehéz utazni ebben az országban a pénzhiány és a közlekedés primitívsége miatt. :-/ De remélhetőleg, megyek majd felétek is dedikálni valamikor, miután megjelent az Árnyékvilág, és akkor élőben is összefuthatunk. :)
    Az e-mailben mindenképpen benne vagyok, csak van, mikor sokat kell várni egy-egy válaszomra időhiány miatt. *pirul* De örülnék, ha ott beszélnénk. :) Skype-om nincsen sajnos.

    VálaszTörlés
  28. Kedves Spirit!

    Örülök, hogy megint ilyen családi fejezet volt. :) Szegény Isabella, nem egy átlagos anyaszerep jutott neki, az biztos. Isis és Edan tényleg nagyon éretten gondolkodnak, és átgondolva a dolgot tényleg az lenne a legjobb, ha segítenének a volturival szemben. (Végülis Edan védelmével 100% hogy nem esik bajuk, nem? :-S) Ezek szerint Edan is ki tudja terjeszteni más (Isis) köré a pajzsát? És nem lehet, hogy majd ő is az egész csapat köré ki tudja terjeszteni? Hú... izgalmas harc lesz mindenestre. :D Egyébként a kicsik honnan tudják, hogy viselkednek az átlagos kisgyerekek?
    Najó, azt hiszem ennyi, most nem jut eszembe más. :)
    (Ó Edward szemszööög... kb mikor lesz friss belőle? bocsi hogy ha már sokan kérdezték...:D)

    (Egyébként: Már most itthon vagyok zongoraközelben, mert korábban jöttünk haza mindenféle okokból (csak mert emailben azt írtam hogy egy hétig leszek el :D). Szóval nagyon remélem még ezen a héten (vagyis jövő héten) kész tudok lenni a tudodmivel... :))

    Kittti

    VálaszTörlés
  29. u.i.: most néztem hogy a Carlisle szemszögről beszélgettetek :D Csak azt szeretném mondani - amikor ezek a részek voltak az Edward szemszögben, akkor nem tudtam írni - hogy nagyon tetszettek azok a jelenetek, amikor Edward panaszkodott Carlisle-nak. Úgy értem az egészet nagyon-nagyon imádom, és azok pl olyan részek, amiket kiemelnék. :) A Carlisle szemszög is biztos nagyon jó lesz!!! :)
    Kittti

    VálaszTörlés
  30. Kittti: Sziaaaaa! :D Remélem, hogy nem gondok miatt jöttetek haza előbb, de örülök, hogy itt vagy megint. :) Még nem volt időm válaszolni a mailedre, de majd fogok. :) És várom a tudodmit. :D
    Egyébként, igen, Edan majd meg tudja védeni Isist a pajzsával. Hogy másokra is ki tudja-e terjeszteni... Nem tudom, hogy adjak-e neki ekkora erőt, ezt még nem gondoltam át. :) Majd meglátom... :)
    Egyébként, kicsi Edward miatt látják, hogy milyen egy normális kisgyerek, plusz könyvekben is olvashattak gyerekekről. :)
    Edward szemszögből holnap vagy holnapután lesz friss. :)
    Pussz és sok ihletet a tudodmihez. Naaaagyon várom! :D

    VálaszTörlés
  31. Igen, mindenképpen szeretném ha dedikálnád majd nekem is a könyvedet, úgyhogy ha a gyerekek is engedik (elég picik, így nehezen tudok csak sajna), akkor mindenképpen megpróbálok majd elszabadulni! :)))) Remélem majd nem maradok le róla, mert nagyon szeretném! :)
    Ok, akkor mail :), írtam is neked egyébként jó pár napja, úgyhogy ha ráérsz és kedved is van akkor csak örülök ha írsz! :)

    VálaszTörlés
  32. Szia Adri!
    Ezzel a fejezettel mostmár el tudom hinni, hogy extra izgalmas lesz a harmadik könyv vége is! Nagyon jól letudod írni az érzelmeket, szinte ott érezzük magunkat a szereplők mellett (gondolom ezzel nem vagyok egyedül)! Kíváncsian várom Carlisle szemszögéből a történet folytatását és hogy miként sikerül "megformálnod", szerintem Ő csak a felszínen egyszerű eset!
    Tudom hogy nem ide tartozik, de kérhetnék Vadász-szenvedély fejezetet, már nagyon-nagyon régen volt! Bocsánat a szemtelenségemért! Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha valahol azt írtad volna, hogy az egy kész történet és csak fel kell raknod!
    Köszönöm, hogy vagy nekünk!
    Puszi! Márti

    VálaszTörlés
  33. Szia Spirit!
    Nem igazán szoktam írni hozzászólást:$, de most kivételt teszek.:D Nagyon-nagyon jó a ficed, nagyon tetszik, bár az elején eléggé szkeptikus voltam. A kedvenceim az Isás-Edwardos részek, és már most nagyon várom az új fejezetet. Kíváncsi vagyok, hogy majd milyen lesz Carlisle szemszögéből a történet. És örülök, hogy Edward szemszögéből is megírod a történetet.
    Hááát nem az egyik legelmésebb hozzászólás ami eddig született... de egy a lényeg: csak így tovább :D
    Puszi: Hajni

    VálaszTörlés
  34. szia Spirit!
    hááát... én sem olyan rég találtam Rád.
    eszméetlenül írsz, (és gondolom ezt már sokan is mondták) , le a kalappal.
    azért vmennyire jó, hogy csak most találtam ide, mert tuti nem tudtam volna kivárni amíg mindig frisselsz.
    imádom a történeted..már az elején amikor az első fejezetet olvastam, az volt bennem hogy MÉG MÉG MÉG. le nem tudtam tenni. mindig csak olvastam.és szépen lassan "beértem magam"...és most tűkön ülök, és várom h mikor lesz új feji. :)
    annak külön örülök, h megírod mindegyiket Ed szemszögből.már nagyon várom ( sajna az nem most lesz amikor befejezed) XD
    a fejezetről meg: az ikrek...eddig is imádtam őket...és egyre jobban fogom. olyan édesek /hogy titokban tartották h tudnak olvasni..és hogy segíteni akarnak a harcban/ ^^)
    és Edward "magyarázata"...
    és Isabella... ilyen fiatalon anyának lenni nem lehet könyű dolog, de van neki egy Edwardja...és a családja akik mindenben segítenek neki.
    és annyira szerei a gyermekeit h akármire képes lenne értük. *-*
    egyszerűen nem tudok betelni velük.
    imádom.
    ez a CArlisle szemszög is biztos szuper lesz... azthiszem eddig még nem olvastam az ő szemszögéből, úgyhogy arra is kíváncsi vagyok.

    *ami a komimat illeti, az enyém sem egy elmés hsz., és az is lehet h a fele értelmetlen* XD

    óóó..és Te vagy az egyik kedvenc fanfic írom, remélem még sokáig írsz...és mi sokáig tudunk olvasni téged :)

    sok sikert és kitarást ;) csak így tovább
    puszi
    Macy*-*

    VálaszTörlés
  35. uhh...hát ez egy picit hosszúra sikeredett..pedig amikor írtam nem is láccott annak...bocsi :$

    VálaszTörlés
  36. Örülök, hogy írtatok ti is, és üdv Macy közöttünk. :)
    Márti: Teszek fel ma Vadász-szenvedély fejezetet. :) Azt hittem, hogy az nem igazán érdekel titeket, mivel elég kevesen jeleztek eddig vissza róla, és gondoltam, akkor a többi írásommal foglalkozom, de ha érdekesnek találjátok, akkor frissíteni fogom azt is. :)

    VálaszTörlés
  37. Szia!
    Ó, te jóságos ég!!!! Hazaértem, már alig vártam, hogy elolvassam, és most halálra vagyok rémülve!

    Az anya - lánya beszélgetés nagyon tetszett, a gyerekek annyira csodálatosak. Azon mosolyogtam, hogy tudnak már olvasni, és eltitkolták, de aztán amikor Isa a fájdalmáról beszélt, akkor én is megkönnyeztem vele. Szegénykém... Csodálatos anya!

    Edward ajándéka annyira rá jellemző. Hihetetlen figyelmes.

    Igazából nincsenek túlzottan értelmes gondolataim. Ahogy már írtam, félek, mert Vonyarcon olyan rejtélyes voltál, és most a gyerekek is belekeveredtek a dologba, és megszakadna a szívem, ha bármi történne velük, vagy a Cullen családdal, vagy a falkával. Már a gondolata is borzongást vált ki belőlem, és sírhatnékom van. Hihetetlen milyen szentimentális lettem :)

    Nem meglepő Isis és Edan határozottsága. Volt kitől örökölniük :D

    Bocsi, hogy most csak ennyire futotta, de a rémisztő gondolat, hogy bárki meghalhat, fogságban tartja az elmémet.

    Várom a folytatást! Puszillak

    VálaszTörlés
  38. hűhaa!
    ez a rész nagyon szuper volt! ekkora fordulatot..huh!
    várom a következő részt!
    puszi,Kinga

    VálaszTörlés
  39. Szia!

    Én is ideértem újra :) Alig vártam már, hogy legyen egy kis időm és elolvashassam a folytatást.
    Isis és Edan nagyon aranyosak lettek. Ez a felnőttes komolyságuk tényleg durva, és kicsit ijesztő, de mindez kellett, hogy könyvhű maradjon a fic.
    Egyre inkább kevered a szálakat, ami nagyon izgalmassá teszi a történetet, és mindig nagyon várom a folytatást. Ez pedig most is így van. Főleg, hogy a Volturi is ennyit szerepel benne, és ez az ötlet, amit Isis, és Edan talált ki, hát az nem semmi.
    Remélem minden rendben fog menni, és Russel nem fogja őket bántani. Egyébként írtam már, hogy mennyire tetszik az ikrek képessége? Mert ha nem akkor most írom. Tényleg, róluk nem lesz kép? Nagyon jó lenne látni, hogy Te miként képzeled el őket.
    A pici Edwardról sem feledkeztél meg ebben a fejezetben sem, és ennek örülök. Mert bár a szerepe egyre inkább háttérbe szorul, mégsem szabad teljesen elfeledkezni róla, hiszen valahol ott van ő is.
    Gondolom lassan a falka is képbe jön újra, mert ha a kísérletek elkezdődnek, akkor nekik is ott kell lenniük.
    Ohh és még valami: Isabella akkor most már nem is lesz többé a falka tagja? Mert mostanában nem igazán van velük sem, ami érthető, hiszen a gyermekei a legfontosabbak.
    Meg hát így olyan kihasználatlan Isabella háza ott La pushban...
    Nahh de a lényeg, hogy én nagyon élveztem a fejit, és már kíváncsian várom a folytatást!

    Puszi: Nocy :)

    VálaszTörlés
  40. Áh, ezek a gyerekek.. :D Örülök, hogy ennyi sok rész róluk szól, nagyon szeretem őket, és nagyon tetszett a fejezet, és amikor Edward beleütött a hűtőbe, tökre előttem volt az egész.. Kíváncsi vagyok a kicsik - és persze Russel - fejlődésére. :D Áh, minden értelmes gondolat kiszállt a fejemből. xD
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  41. Szia! :)

    Nem, nem gondok miatt jöttünk haza. :) (elfoglaltság + rossz idő :D)

    Köszi a választ, nem jutott eszembe, hogy kicsi Edwardon látják. :D

    A másik, Edanös dologgal kapcsolatban eszembe jutott még, hogy:
    (1.) ha valaki megfogja őt, és csak utána "húzza fel" a pajzsát, akkor az illető, aki megfogta, a pajzson belülre kerül? Vagy ellökődik Edantől? Vagy egyáltalán nem is tudja kirakni a pajzsát úgy?
    (2.) Ha már Isis és maga köré megcsinálta a pajzsot, akkor Isis ezen a burkon belül tudja a kint lévőkön használni a képességét, vagy ugyanúgy nem tudja, mint ahogy a kint lévők sem tudják rajtuk használni? Szóval amikor meg akarja "babonázni" az ellenfelet, Edan-nek le kell szedni addig a pajzsot?

    Jajj és az első hszben nem írtam, hogy milyen jó volt Edward ajándéka! :)

    Igyekszem a tudodmivel. :D (nem sokat változtattam rajta :))

    Ahh már szinte érzem, ahogy közeleg az Edward szemszög! :D

    Szia,
    Kittti :)

    VálaszTörlés
  42. SZIA!
    Csak most értem ide,de muszáj írnom ha többet nem is-Fantasztikus, imádni való.
    Örülök az új beígért Carlisle szemszögnek,nagyon várom.KÖSZI!

    VálaszTörlés
  43. Szia!
    Én még csak pár napja olvaslak, de teljesen a hatása alatt vagyok az írásodnak. :)Nem tudtam abbahagyni, néha már lelkiismeretfurdalásom van, hogy elhanyagolom az itthoni teendőimet.
    Nagyon tetszett amit a gyerekekről írtál.
    Szóval, te is 3 évesen tanultál meg magadtól olvasni! Ez igen!
    Mondjuk, ez tőlem nem áll annyira távol, mert a kisebbik fiamnál ugyanez történt,3,5 évesen már olvasott, 4 évesen már teljesen folyékonyan, igaz, akkor még szinte hihetelen volt számomra hogy ilyen létezik...
    Az írásodhoz csak gratulálni tudok, fantasztikus, lebilincselő....igazán élvezet volt olvasni!

    VálaszTörlés