.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. július 16., péntek

A jelen boldogsága - 28. fejezet

28. JÓ AKAROK LENNI…




A NAPOK ÉS HETEK OLYAN GYORSAN TELTEK, mintha valaki direkt felpörgette volna az időt, pedig én inkább arra vágytam, hogy megálljon, és minden úgy maradjon, ahogyan van. Olyan jó lett volna boldogan, gondok nélkül kelni reggel, megcsókolni Edwardot, megetetni a kisbabáimat, egész nap gyönyörködni bennük, aztán este Edward mellett elaludni. Ehelyett már az Edwardék hazaérkezése utáni második napon ott volt Russel problémája.

Edward – érthető okok miatt – nem hagyta, hogy ott legyek, mikor az átváltozás megtörtént, de elmesélt nekem mindent részletesen. Russel próbálkozott – tényleg, igazán próbálkozott -, de az ösztönei újra és újra arra késztették, hogy megpróbáljon kitörni a fogságból. Carlisle, Jasper, Emmett, Alice, Rosalie és az a nomád vámpírnő azzal töltötték a napjaikat, hogy mindannyian őt őrizték, nehogy valami végzetes hibát kövessen el. Ha nem lett volna szükségük a képességére a Volturi miatt, valószínűleg, már rég feladták volna az egészet – és valahol nem is hibáztattam érte őket.

Csak kettesével tudtak vadászni menni – ilyenkor Edward vagy Esme is felment a hegyekbe segíteni, de ők egyébként velem és a gyerekekkel maradtak a házban.

A farkasok helyzete sem volt éppen rózsásnak mondható. Juliette-tel eleinte telefonon beszéltünk csak – elmondta, hogy a falka is szinte állandóan járőrözik -, aztán ő és Saore szinte nap mint nap át is jártak hozzánk. Aidan és Daniel eleinte tiltakoztak, de a lányok – állításuk szerint – megmondták nekik, hogy a szerelmeik, nem a rabszolgáik, és ha kedvük van meglátogatni a barátnőjüket, akkor meg is teszik.

A napok múlása lehetővé tette, hogy biztonságban legyenek nálunk. Edan sosem harapott meg senkit, és mostanra Isisnek is el tudtuk magyarázni, milyen következményekkel járna, ha egy embert harapdálna.

Ez rémített meg a legjobban… A szülők mindig azt mondják, hogy a gyerekeik úgy nőnek, mintha nyújtanák őket, de a mi esetünkben ez tényleg így volt. Más kisbabák még javában anyatejet szoptak volna, mikor Isis és Edan totyogni, járni, majd futni kezdtek, és eljutottak odáig, hogy saját maguk akarták levadászni az ételüket. Általában emberi ételt próbáltam adni nekik, de naponta egyszer ki kellett vinnem őket a közelbe egy-két őz szerencsétlenségére, hogy vért ihassanak, mert cumisüvegből – vagy pohárból – már nem igazán volt kedvük táplálkozni.

Első alkalommal aggódva nyitottam ki a bejárati ajtót és úgy fogtam a gyerekeim kezét, mintha az életük múlna azon, hogy ki ne csússzanak az ujjaik az enyémek közül. Isis nyűgösködve próbált megszabadulni tőlem, de mikor Edward rászólt, azonnal abbahagyta a hisztit – rá mindig hallgatott.

- Rendben… A szabályok – guggoltam le eléjük, mire a két hatalmas szempár izgatottan rám szegeződött. – Jól viselkedtek, nem mentek el a közelünkből, és mi vadásszuk le apátokkal az ételt, ti csak harcképtelen állatból esztek – soroltam.

- Apuuuu! – Isis az orrát ráncolva nézett fel Edwardra. Tudtam, hogy ő maga szeretne vadászni, de még túl kicsi volt hozzá. Attól függetlenül, hogy gyorsabb és erősebb, mint egy átlagos gyerek, valamint a bőre olyan áthatolhatatlan, mint egy vámpíré, még csak két-három évesnek nézett ki. Ha elképzeltem, ahogy az apró test ráakaszkodik egy rúgkapáló, vad állatra, aki az életéért küzd, egyszerűen kivert a víz.

- Hallgassatok anyátokra! – jelentette ki Edward, mire kapott tőlem egy hálás pillantást. Isis bosszúsan sóhajtott egyet, aztán bólintott.

- Akkor indulás – bólintottam. – Fogjátok meg apátok kezét, amíg átváltozom – csúsztattam át az apró ujjakat Edward tenyerébe, aztán behátráltam a fák közé.

Edwarddal úgy beszéltük meg, biztonságosabb, ha farkasként kísérem őket. Úgy gyorsabban utolérem a szökni vágyókat – Isis arcát elnézve tényleg megfordult a fejében ilyesmi -, valamint bár távol maradunk a hegyektől, mégis jobb elővigyázatosnak lenni, ha két vérszomjas vámpír van a környéken – és egyikük még újszülött is.

Ahogy farkasként kisétáltam a fák közül, Isis és Edan szemei tágra nyíltak. Még sosem láttak engem ebben a formában, így csak remélni tudtam, hogy nem ijednek meg túlságosan. Igyekeztem barátságos arcot vágni, és lesunytam a fejemet, hogy ne legyen túl fenyegető a megjelenésem.

- Mami? – Edan hangja vékony volt és hitetlenkedő. Lassú lépésekkel mentem közelebb, aztán pár méternyire megálltam tőlük, és lefeküdtem a földre.

- Odamegyünk? – kérdezte Edward felismerve, hogy azt szeretném, ők önként tegyék meg az első lépéseket a másik alakom megismeréséhez, ha úgy érzik, már felkészültek rá. Miután mindketten bólintottak, odavezette őket hozzám. Edan egy pár pillanatig csak nézett rám, aztán elengedte az apja kezét, és apró karjait a nyakam köré fonva megölelt. Oldalra fordítva a fejemet, az orrommal kedveskedve megbökdöstem az oldalát, mire kuncogni kezdett.

Az én bátor kisfiam – néztem fel Edwardra, mire elmosolyodott.

Isis félrehajtott fejjel méregetett engem, miközben valószínűleg, azt mérlegelte, hogy hozzám merjen-e nyúlni.

Fél tőlem… - szomorodtam el. Persze, tisztában voltam azzal, hogy egy felnőtt ember számára is ijesztő vagyok, nemhogy egy apró gyereknek, mégis azt reméltem, hogy a saját gyermekeim bíznak bennem annyira, hogy tudják, nem bántom őket.

- Tévedsz – nevetett fel Edward, mire Isis felpillantott rá. – Anyu azt hiszi, hogy megijedtél tőle – magyarázta neki vigyorogva, mire Isis apró karjai sértődötten fonódtak össze a mellkasa előtt.

- Én nem félek senkitől! – jelentette ki, mire Edward szája megrándult. – Csak azon gondolkoztam, hogy vajon erősebb vagy-e, mint apu – vonta meg a vállát.

- És, mire jutottál? – érdeklődött Edward.

- Igaz, hogy anyu hatalmas, de szerintem, te győznél – küldött egy ragyogó mosolyt az apja felé Isis.

Elfogult… - forgattam meg a szemeimet.

- Vagy csak jól méri fel az erőviszonyokat – piszkálódott Edward.

Ó, persze… Érdekes, hogy tegnap mégis te kerültél alulra, mikor… összemértük az erőnket – fejeztem ki magam virágnyelven. Edward lehajolt a fülemhez, és úgy suttogott bele, hogy csak én hallhassam.

- Csak mert elég izgalmasnak tűnt az a póz ahhoz, hogy hagyjam magam.

Akkor visszavágót követelek! – húztam vigyorra a számat.

- Este megkapod – ígérte Edward.

- Na, menjünk már! – nyűgösködött Isis, miközben ő is odajött hozzám, és érdeklődve simogatni kezdte a bundámat.

Az aznapi vadászat a félelmeim ellenére egészen olyan volt, mint egy igazi családi program – leszámítva, hogy átharaptuk két szarvas torkát, hogy aztán a gyerekeinket megitassuk a vérükkel. De sütött a nap, nevetgélve futkostak körülöttünk a kicsik – és egyikük sem akart elszökni az óvó pillantásaink elől -, Edward keze pedig újra és újra végigsimított rajtam, valahányszor a közelembe került.

Az idő múlásával egészen megszoktam ezt a fajta napi rutint, és a végén már egyedül is ki mertem menni az ikrekkel, mikor Edward éppen a hegyekben tartózkodott.

- Anyu? Mikor vadászhatunk egyedül is már? – kérdezte Isis, az egyik ilyen alkalommal. A fűben hevertem épp egy fa alatt, miközben ő és Edan virágokat szedtek. Az evésen már túl voltunk – ma egy fiatal őzet ejtettem el számukra. – Egy hét múlva? – nézett rám. Megráztam a fejemet. – Kettő? – próbálkozott egy újabb számmal. Vakkantva mondtam ismét nemet. – De akkor mikor? – követelte a választ. Felsóhajtottam.

- Így nem tud válaszolni… - sétált oda hozzánk Edan, aztán leguggolva felém nyújtott egy nagy csokor virágot. – Neked szedtem – mosolygott rám.

- Nyalizós – morogta Isis. – Én koszorút csinálok belőle magamnak – jelentette ki, aztán átsétált egy másik fához, és leülve alá nekilátott a feladatnak. Lassú mozdulatokkal feltápászkodtam a földről, aztán az egyik fa mögé kullogtam. Isis féltékenysége az öccse iránt és az, ahogy velem viselkedett, kezdett egyre jobban zavarni. Egy pillanat volt csak, amíg átváltoztam, és magamra kaptam a ruhámat, aztán azonnal ki is fordultam a fa mögül.

- Gyere, drágám… - fogtam kézen Edant, aztán odavezettem Isishez. – Leülhetünk? – kérdeztem. Isis nem nézett rám, csak megrántotta a vállát, amit igenként akartam értelmezni. – Beszélgethetnénk egy kicsikét… - próbálkoztam, de nem kaptam választ. Fogalmam sem volt, hogyan kezdjek neki egy anya-lánya beszélgetésnek. Én mindig jól kijöttem anyuval, és ha össze is vesztünk, az körülbelül öt percig tartott maximum. Edwarddal is próbáltam megbeszélni ezt a problémát, de ő úgy vélte, hogy Isis majd kinövi a dacosságát. Túl könnyen vette a dolgot, én viszont aggódtam. Nem volt ilyesmiben tapasztalatom, ezért azonnal a közepébe vágtam. – Miért haragszol rám ennyire? – Isis lehajtott fejjel próbálta két virág szárát összefonni. – Isis, kincsem, kérlek… Segíts egy kicsit nekem… - Semmi. – Nem szeretsz engem? – szorult össze a szívem. Pár másodpercig csend volt, és az apró ujjak is abbahagyták a munkát.

- De – felelte végül. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.

- Akkor? – Megint csend. – Isis?

- Hagyjál már békén! – pattant fel hirtelen, mire összerezzentem. Edan meglepetten dermedt meg mellettem, és aggódva figyelte a jelenetet.

- Isis! – A hangom akaratlanul is dühösen csattant fel, de a következő pillanatban már meg is bántam. A barna szemekben könnycseppek gyűltek össze, az apró kéz pedig ökölbe szorult.

- Te nem szeretsz engem! Tudom! – kiabálta az arcomba, aztán hirtelen rohanni kezdett. Olyan gyorsan száguldott el a fák között, hogy még én is megdöbbentem. Mikor pedig rájöttem, hogy egyenesen a hegyek felé tart, ezt az érzést átvette a rémület.

- Isis, azonnal állj meg! – kiáltottam utána, miközben felpattantam, de hiába. – Isis! – tehetetlenül pillantottam Edanre, aztán ismét a fák közé. Nem vihettem magammal Edant is, hogy mindkét gyermekem veszélybe kerüljön, de Isist sem hagyhattam magára. Kétségbeesve toporogtam egy pillanatig, aztán megláttam egy nagyobb bokrot. Felkaptam Edant, és beültettem alá. – Pajzsot, most! És meg ne merd szüntetni, amíg vissza nem jövök, és meg nem engedem, megértetted? – parancsoltam rá kicsit keményebben, mint az szükséges volt, de azonnal bólintott, és a következő pillanatban a kezem már nem tudott hozzáérni. – Sietek vissza érted, kincsem! – távolodtam el aggódva a bokortól, aztán a ruháimmal egyáltalán nem foglalkozva megrázkódtam.

A következő pillanatban már Isis illatát követve rohantam a fák között, miközben Edwardnak ordítoztam gondolatban. Fogalmam sem volt, milyen közel kell érnem ahhoz, hogy meghalljon, de reméltem, hogy már átléptem a képességének a határát.

A szívemmel a torkomban kerültem ki egy tölgyet, miközben úgy éreztem, mindjárt beleőrülök a félelembe. Ha Isisnek bármi baja esik…

Edward! Isis eltűnt! Edward, segíts! – kiáltottam ismét, mikor a hegy lábához értem. Isis valószínűleg, direkt erre jött – azt hitte, hogy az apja mellett majd biztonságban lesz, és nem tudta, hogy itt most a legveszélyesebb. De hát, hogy meséltem volna el neki, micsoda veszélyek léteznek ezen a világon? Ő még csak egy gyerek volt! Az én kisbabám…

Vonyítva hívtam őt, miközben felkapaszkodtam a sziklaútra, hátha meghallja, és megáll. Miért nem tudja, mennyire szeretem őt? Miért gondolja, hogy nem halok bele a félelembe, hogy elveszíthetem?

- Isabella! – Edward hangjára megtorpantam egy pillanatra, aztán ismét rohanni kezdtem.

Edward! Edward! Megvan? – rohantam oda hozzá és Rosalie-hoz, de Isis nem volt náluk.

- Még nincs, de meglesz! – szimatolt bele a levegőbe Edward.

De meg kellett volna találnunk félúton, itt még érzem az illatát, és… - Halkan felnyikkantam, mikor Edward felemelte Isis apró zokniját.

- Az én hibám. Meséltem neki pár történetet, és elmondtam, hogyan lehet elterelni az ellenséget pár szétszórt szagnyommal – teltek meg bűntudattal Edward szemei. – Nem gondoltam, hogy… ennyire… okos, és felhasználja.

Nem hallod őt? Hallanod kell őt! – jutott eszembe.

- Igen, hallom, itt van a közelben, de csak sziklákat látok… Bárhol lehet… - szorultak ökölbe Edward kezei.

Az én hibám! Ha valami baja esik, én… - vonyítva emeltem a fejem az ég felé, még mindig abban reménykedve, hogy Isis majd magától előjön.

- Megtaláljuk. Rose elindul lefelé, te menj azon az úton vissza, amerről mi jöttünk, én pedig feljebb mászom, és párhuzamosan haladok veled vissza a meredekebb ösvényen – adta ki az utasításokat Edward. Mély levegőt véve próbáltam meg összeszedni magam, aztán bólintottam. Egyetlen másodpercet sem akartam elvesztegetni.

Futás közben legalább az a tudat megnyugtatott egy kissé, hogy Edward pár méterrel fölöttem haladt, de még így is öklömnyire volt zsugorodva a gyomrom. Semmi baj nem lesz. Edward meg fogja találni Isist, vagy Isis talál majd rá. Így lesz! – biztattam magam. Ők ketten annyira egymásra voltak hangolva, hogy egyszerűen képtelenségnek tűnt, hogy ne leljék meg a másikat.

Isabella! – Az ismerős hangra felkaptam a fejemet.

Joshua!

Lent összefutottunk a szőke Cullen lánnyal. Mondta, mi történt. Felfelé tartunk egy kerülő úton, hátha arra ment – közölte.

Köszönöm – hálálkodtam.

- Ne! – Edward kiáltásától halálra váltan merevedtem meg. A következő pillanatban több kiáltás jött a távolból, amit csattanások követtek – mintha két kőszikla csapódott volna egymáshoz.

Istenem, kérlek! Ne hagyd, hogy baja essen, segíts! Kérlek! - mondogattam magamban mantraként a könyörgésemet, miközben teljes erőmből rohanni kezdtem ismét. Néhány pillanatig még hallottam a dulakodás hangjait, aztán egyszer csak ijesztő csend lett.

Egy utolsó kanyar után halálra váltan fékeztem le azon a helyen, ahol a többiek Russelt őrizték. Edward megelőzött engem, és már ott állt a többiek között, de nem mozdult – ahogyan senki más sem. Lélegzet-visszafojtva figyeltem a szemem elé táruló jelenetet.

Edward, Alice és Emmett körbezárták Russelt, aki egy sziklafal előtt állt – az arckifejezését ijesztővé tette a vörös szempár és a vicsorgás. Az egyik keze Carlisle torkára fonódott – bármelyik pillanatban letéphette volna a fejét, de mégsem ez a tény volt az, ami jéghideg rémülettel töltötte el az ereimet.

A másik kezében ott lógott a kislányom. A fehér ujjak az apró, rózsaszín felsőjébe markolva emelték a magasba. Rettegve néztem Edwardra, aki a kezeit feltéve tett egy lépést Russel felé.

- Russel, tedd le a kislányomat és ereszd el Carlisle-t! – kérte halkan és nyugodtan, de csak morgást kapott válaszként.

- Mami… - Isis hangja vékonyka volt, és sírós arccal nézett rám. Nem törődve semmivel vettem fel az emberi alakomat.

- Semmi baj, kicsim. Csak ne mozdulj! – kértem. – Russel, könyörgöm, engedd el a lányomat… – sétáltam én is közelebb hozzá. A vörös tekintet végigmért engem, és mintha valamiféle felismerést láttam volna az ismert vonásokon. – Barátok vagyunk. Nem bánthatod a gyermekemet! – Russel orrlyukai kitágultak, és mélyet lélegzett Isis vérének illatából. Ahogy ismét a szemeibe néztem, tudtam, hogy bármennyire is hinni akarok a barátságunkban, képtelen lesz uralkodni magán.

- Mami… - Russel feljebb emelte Isist, hogy még közelebbről érezhesse az illatát. – Mami, segíts! – A kis kezek a férfiökölnek feszültek, de bármilyen erős is volt Isis egy embergyerekhez képest, az ereje egy újszülött vámpíréval összemérve porszemnyinek számított.

- Isis, nézz a szemébe! Csináld, amit Jasperrel és a nagypapával szoktál! – engedélyeztem neki a képessége használatát. Mikor Isis rájött, micsoda erőt kapott ajándékba, lépten-nyomon felhasználta azt a család férfitagjaival szemben, hogy elérje, amit éppen akar. Mikor majdnem rávette Carlisle-t, hogy kivigye vadászni az én tudtom nélkül, szigorúan megtiltottam neki, hogy még egyszer bárkit kihasználjon a képessége által. – Gyerünk, kicsim, csak csináld! – Isis apró ajkai megremegtek a sírástól, aztán elfordította a tekintetét rólam, és a vérvörös szemekbe nézett. Pár másodpercig semmi sem történt, aztán hirtelen Russel olyan lett, mint egy alvajáró. – Mondd meg neki, hogy tegyen le és eressze el Carlisle-t.

- Tegyél le, és engedd el a nagypapit – motyogta Isis. Ahogy a lábai földet értek, Carlisle pedig szabad lett, megkönnyebbülve sóhajtottam fel, csak hogy a következő másodpercben rémülten hagyjon ki egy ütemet a szívem.

- Mami! – Isis hátat fordítva Russelnek indult el felém megszakítva a szemkontaktust vele. Emberi testben vetettem magam előre, tudva, hogy ha Russel elér minket, azt nem fogom túlélni, de nem érdekelt. Isist a karomba zárva zuhantam a földre, miközben hallottam magam felett a keményen csattanó hangokat. Lehunyt szemmel vártam a fájdalmat, de a vetődésem okozta horzsolásokon kívül nem éreztem mást.

- Isabella… - Edward érintésére összerezzentem. Kábultan emeltem fel a fejemet, és mikor rájöttem, hogy Emmett és Alice leszorítva tartják Russelt, tétován emelkedtem fel Isisről. Aggódva tapogattam végig, hogy nem esett-e baja, majd mikor láttam, hogy épségben van, zihálva húztam magamhoz.

- Ha még egyszer ilyet csinálsz, én esküszöm, hogy… - képtelen voltam befejezni a mondatot, mert zokogó hang hagyta el a torkomat. Edward karjai oltalmazóan fontak körbe minket, miközben Emmették arrébb rángatták Russelt.

- Ne haragudj, mami! – fúrta a fejét Isis a mellkasomba, és az apró ujjak görcsösen kapaszkodtak a vállamba.

A mancsok dobogására felkaptam a fejemet. Joshua és a farkasok is befutottak – bár kicsit késve. Szégyenlősen húztam magam összébb, mire Edward azonnal lekapta az ingét és segített belebújnom úgy, hogy ne kelljen közben elengednem a kislányunkat.

- Később megbeszéljük – nézett Edward Joshua felé egy másodpercre, mikor az morogva meredt Russelre. – Előbb hazaviszem a feleségemet és a kislányomat! Gyere – fordult felém, aztán a könyökömnél fogva felhúzott. – Prücsök, kapaszkodj a nyakamba! – emelte át magához Isist, aztán a karjaiba kapott engem is. Tiltakozni akartam először, de jó volt mindkettejüket a közelemben tudni.

- Edan… Edan az erdőben maradt… - motyogtam halkan. – Nem tudtam hirtelen, mit csináljak, és elbújtattam, hogy biztonságban legyen.

- Jól tetted – bólintott Edward. Az egyik kezemmel a vállába kapaszkodtam, a másikkal pedig Isis karját fogtam, hogy biztosan le ne pottyanjon.

Alig pár perc múlva már annál a bokornál voltunk, ahol Edan kuporgott. Edward letett minket a földre, aztán letérdelt elé, hogy felvegye, de a keze félúton megállt.

- Engedd le a pajzsodat, Edan – kérte, ám mikor újra próbálkozott, megint csak elakadt. – Csak haza akarlak vinni… - értetlenkedett. Egy másodpercig én is meglepetten figyeltem őket, aztán megértettem. Isis kezét szorongatva odasétáltam Edward mellé, aztán halványan Edanre mosolyogtam.

- Leengedheted a pajzsodat. Jó kisfiú vagy… – teltek meg könnyel a szemeim, és ahogy Edward felemelte őt, egy puszit nyomtam a fejére. Megparancsoltam neki, hogy csak az én engedélyemmel szüntetheti meg a pajzsot, és ő engedelmesen betartotta, amit mondtam neki.

Hazaérni már csak egy röpke másodpercnek tűnt ezek után. Ahogy beléptünk a házba, Esme aggódva sietett elénk a testvéremmel a karjában – Carlisle felhívta telefonon, hogy elmondja, mi történt, és megnyugtassa, mindenki jól van.

- Hogy történhetett ez meg? – hallottam a kérdését, melyet Edwardhoz intézett, miközben felvezettem a kicsiket az emeletre. Ők is elindultak utánunk.

- Jasper éppen Giannával van vadászni, nem volt, aki lenyugtassa Russelt, a többiek pedig idegesek voltak Isis eltűnése miatt… - magyarázta Edward. – Csak emiatt lehettek figyelmetlenek. Mikor Isis megjelent engem keresve, Russel kihasználta a helyzetet. Emmett és Alice megpróbálták elkapni, Carlisle pedig Isist védte.

- Istenem, belegondolni is szörnyű. – Esme hangja halk volt a rettenettől. Biztos voltam benne, hogy elképzelte maga előtt Isist Russellel egy légtérben – bár ez koránt sem lehetett annyira borzalmas, mint tényleg látni őt a markában.

- Aztán Russel valahogy kicselezte Alice-t és Emmettet, és… - Reszketve szívtam be a levegőt a tüdőmbe. – Elmondom később a többit – halkult el Edward hangja. Biztos voltam benne, hogy miattam nem fejezi be most a történetet, és ezért hálás voltam.

Először a hálószobánkba akartam menni, aztán ahogy végignéztem a gyerekeken rájöttem, hogy inkább a fürdőszoba a megfelelő úti cél. Isis és Edan is porosak voltak, magamon már végig se mertem nézni.

- Mindjárt jövünk – szóltam hátra Edwardnak – így legalább be tudja fejezni a beszámolóját is.

Gyorsan megnyitottam a fürdőkád csapjait, aztán vetkőztetni kezdtem a kicsiket. Isis olyan csendes volt, mint még soha. Eddig valahányszor meg akartam fürdetni, tiltakozni kezdett, de most hallgatagon tűrte, hogy beültessem a kádba a testvére mellé. Gyorsan lemosdattam mindkettejüket, aztán egy-egy törölközőbe bugyoláltam, majd felültettem őket a mosógépre.

- Maradjatok, amíg anyu lezuhanyzik – kértem őket, de azért résnyire nyitva hagytam a kabin ajtaját, hogy rájuk lássak. Bár vágytam volna egy jó hosszú fürdésre, mégis villámgyorsan megmosakodtam. Ahogy kiléptem a zuhanyzóból, azonnal belebújtam a fürdőköpenyembe, aztán a gyerekek elé léptem.

Vissza akartam vinni őket a szobába, de hirtelen, ahogy rájuk néztem, potyogni kezdtek a könnyeim. Mellettük a mosógépnek támaszkodtam, és lehajtottam a fejemet.

- Ne sírj, mami… - A kis kezek simogatására meglepetten néztem fel. Isis arcocskája nedves volt, fogai az alsó ajkába martak. – Ne haragudj rám…

- Cseppet sem haragszom – ráztam meg a fejemet, és végigcirógattam az arcát. – Csak szörnyen megrémültem – magyaráztam neki. – Tudod, hogy mennyire féltem, hogy bajod esik? – néztem a szemeibe. – Hogy lehettél ilyen buta? Miből gondolod, hogy nem szeretlek téged? – öleltem magamhoz összecsókolva, ahol csak értem.

- Mert én más vagyok, mint Edan… - motyogta úgy, hogy éppen csak hallottam. Meglepetten toltam el magamtól, hogy az arcába nézhessek.

- Persze, hogy más vagy… Ő egy gyönyörű, okos kisfiú, te pedig egy gyönyörű, okos kislány vagy – töröltem le a könnyeket az arcáról.

- Nem így – rázta meg a fejét.

- Akkor hogyan? – kérdeztem tőle. Tényleg fogalmam sem volt, hogy mire gondolhat…

- Hallottam, hogy azt mondtad… azt mondtad a papának, hogy én inkább vagyok vámpír, mint Edan. A vámpírok gonoszak, én nem akarok gonosz lenni – rázta meg a fejét, és ismét potyogni kezdtek a könnyei. – Jó akarok lenni, hogy engem is szeress.

35 megjegyzés:

  1. Jó kis rész lett! Örülök, hogy a gyerekekről is írtál végre!
    azért hiányoznak ám a jó kis szexi kalandok is! *nagyotkacsint*

    Szeretlek olvasni!

    Puszi Éva

    VálaszTörlés
  2. Istenem, a drága!!! Mindjárt elolvadok. Annyira édes lett:D Siess a következővel.
    Pusz, Móni

    VálaszTörlés
  3. Szia Lelkem!

    Azta mindenit! Most nem volt olyan hirtelen ez az idő, ami eltelt, ezt így jól adagoltad! Végül is mivel szinte mindenki olvasta már a Bd-t nem csoda,hogy hagytad, hogy teljenek a hetek... felesleges lett volna részeket írni a növekedésükről, és az emiatti aggódásokról.

    NE haragudj, hogy az előzőekhez nem írtam. A történéseket fel kellett dolgoznom, valamelyest.:) Kicsit még mindig szokatlan nekem ez a sok dolog, és már nem is a kezdetleges párhuzam zavar a bdvel( amit sikeresen kicseleztél jó sok fejivel ezelőtt), hanem a rövid idő ami eltelt a három könyv alatt....:D De kezdek megbarátkozni vele.

    Az előzőekhez visszavezetve csak annyi, hogy Isis képessége érdekes, az, hogy ennyire kifinomult a védekezési rendszere hmm... érdekes lett.:) Edan meg olyan kis nyugis, olyan kis aranyos pindurnak is, mint nagyobbacskának.:) Kisfiúkat nehezebben képzeltem el eddig, de múlt héten megszületett az unokaöcsém és azóta sokkal könnyebben megy ez is.:D

    Meg Russel... egy idióta... pasiból van... wááá....

    Aztán az előző fejiben amihez talán hozzá tudtam volna szólni mindenképp az Jasper stratéga megnyilvánulása, vagyis ahogyan ábrázoltad, leírtad.... Eclipse...:D:D tisztára.:D:D:D

    Aztán még annyi a tervre vonatkozólag, hogy ahogy haladunk a sztoriban végig arra gondolok, hogy mi lehet a végén az a dolog, amit még anno terveztetek.... hmmm... egyszer mikor kettőtökkel beszélgettem msnen, akkor volt erre némi célzás és én nem felejtek, bár minden kimenetelű lehet a vége, én bízom bennetek, hogy jól megoldjátok.:D:D

    A mostani fejire vonatkozólag, meg elég volt az idő múlására az a néhány utalás amit tettél, hogy ez meg az történt. Jó megoldás volt. ÉS a végén Isis meg annyira aranyos volt!

    Azért Isabellának egy szava sem lehet, ezekkel a gyerekekkel nagyon jól lehet bánni, simán ott maradnak a mosógép tetején.:D

    Na befejezem a szóáradatot. Ne haragudj a kihagyásokét.:)

    Sok puszi,
    Truska

    ui: Remélem Szandival minden rendben van, annyira rég hallottam már felőle, és kezdek ismét aggódni! Sok puszit küldök neki!!!! HA lesz hangulata hozzám írjon valamilyen formában! Remélem minden rendben!

    VálaszTörlés
  4. Uristen!!!

    Ez nagyon izgi és egyben aranyos is lett..
    Isis kissé hasonlit Isabellára (akaratos..) de Edan az aki emberibb...Bár szerintem akármennyire is különböznek annyira hasonlitanak is..Én imádom öket...

    Puszi katarahh
    Ui.:Siess a kövivel....:D

    VálaszTörlés
  5. Istenem! :'( :'( Ez fantasztikus lett! Isis... az utolsó mondata... Komolyan mondom, elsírtam magam! Eden aranyos volt, ahogy tényleg szó szerint engedelmeskedett az anyjának. Isis pedig valami tünemény! Húhh... sokkot kaptam, komolyan! Hogy tudod így rám hozni a frászt? :D "Jó akarok lenni, hogy engem is szeress!" (L) (L) (L) Ez a kedvenc részem, ez már biztos! :D

    VálaszTörlés
  6. drága Spirit... :)
    ez a fejezet egyszerűen (wááá) csodálatos ;)
    sz elején olyan jó volt, h boldogok
    de amikor az erdőben voltak... és Isis elszökött már majdnem sírtam =(
    meg amikor mondta Isis, h 'nyalizós' :P ÉDESEK<3
    jó, h többet írtál a picikről...übercukik :$
    és h ott maradnak a mosógépen *hihii* , azthittem le fognak mászni, és ott majd futkorásznak addig :P

    az előző fejezethez is írtam komit (remélem azt láttad, és válaszolsz rá, mert kérdeztem vmit...amit most már megnem mondom mi volt xD )

    már most várom a kövit.
    puszi
    Macy*-*

    VálaszTörlés
  7. óóó. és a végén is sirok... "Jó akarok lenni h engem is szeress!" =(=(
    IMÁDOM

    VálaszTörlés
  8. Szia Spirit!
    Mosolyogtam, olvadoztam, megrémültem, könnyeztem, ledöbbentem.
    Röviden ennyi érzés futott át rajtam egyetlen fejezet alatt!

    Édesek együtt, mint család, és a farkasos jelent kiváltképp tetszett. Isis fejtegetése, hogy ki az erősebb :)

    Russel... tudtam, hogy nem fog bírni magával. Én még mindig nagyon dühös vagyok rá.

    Isis szökése után úgy olvastam, mintha az életem múlna rajta, szinte faltam a sorokat, úgy izgultam a kislányért. A szívem olyan hevesen vert, amikor elképzeltem Russel kezében, hogy azt hittem rosszul leszek. Carlisle miatt is aggódtam, hiszen egy újszülöttnek csak egyetlen mozdulat, de a kislány. Olyan mérhetetlen düh fogott el Russel miatt, hogy ott helyben letéptem volna a fejét. Nem érdekeltek volna az olyan kifogások, hogy újszülött. Szerencsére a képessége megmentette Isis-t.

    "Jó akarok lenni, hogy engem is szeress. " Ennél a résznél kibuggyant néhány könnycsepp. Szegény kislány, fogalmam nem volt, mi játszódik le benne. Azt hiszi, hogy rossz? Ő hogy lehetne rossz, hiszen mind a kettő tündér. Miért gondolja azt, hogy a vámpírok gonoszak? Hiszen egy olyan családban él, ahol vámpírok veszik körül, akik jobbak, mint sok ember? Szegénykém, azért remélem helyre jön a lelki világa.

    Edan olyan okos fiú. Szeretem, hogy ilyen intelligens, tökéletesen kiegészítik egymást a testvérével!

    Nagyon várom a folytatást!
    Puszillak

    VálaszTörlés
  9. Hello! Egyem is meg, hát jó akar lenni nem gonosz vámpír, megzabálom ezt a kiscsajt, törölgettem a szemem sarkát mit mondjak... Edan meg a másik, virágot szed a maminak és szótfogad bármi áron, imádooooom! Annyira jó, hogy megszülettek, láttam magam előtt a családi "pikniket" is :))))), meg nagyon aggódtam mindkét kicsiért, el tudom képzelni milyen lehetett farkasanyunak, hogy nem tudott ketté szakadni. Russelt pedig szívem szerint seggbe rúgnám, persze nem tehet róla és a lábam is beletörne :D, úgyhogy nem rugdalózok, meg ő is az egyik szívemcsücske karakter, de hát, nahát, ejnyebejnye... Csúcs vagy Spirit, de komolyan!!! A folytit meg én is várom, nanáááá!!!

    VálaszTörlés
  10. Szia csaj!

    Hát most mért kellett megbőgetned engem????
    Ha szégyen, ha nem, én ezen a részen most sírtam. :$

    Azt hittem az elején, hogy Isisnek az a baja, hogy hallotta még Isa hasában, hogy ő kisfiút szeretne, de erre nem gondoltam.

    Eddig is kedveltem Isist, de valahogy nem annyira, viszont most nagyon megkedveltem a kicsi lányt. :D

    Olyan édes volt ez a rész, de tényleg. Nevettem és sírtam, és ez a kettő egyben így volt jó. :)

    A szívem nekem is kihagyott egy ütemet, mikor a kicsik megfogták az apjuk kezét. Hát én ezt elképzeltem, és azt hittem menten újjá kell éleszteni! XD

    Tetszett a "családi program" kifejezés XD
    Na meg a "Nyalizós" :D

    Amúgy meg órákig vagy akár napokig képes lennék ilyen részeket olvasni! :D

    Ötlet: Változtasd a Volturit gyerekekké, és nyisson Isa és Edward egy óvodát! XDXDXDXDXD

    Jó, persze ez csak vicc volt, de hát annyira jó volt olvasni ezt a rész! :D

    Pusza, Krisz

    VálaszTörlés
  11. Eddig egy kis rosszcsont boszi volt Isis a szememben de ez a rész tett róla hogy őt is a szívembe zárjam. Vannak egész kicsi tesóim és sokat foglalkozom velük szóval valami anyai ösztön fèle bennem is munkálkodik és nagyon megijedtem hogy valami baja esik Isisnek teljesen át tudtam élni Isa fèlelmèt. Nagyon aranyos volt ez a rész.Szegény kis Isis annyira aranyos volt remélem innentől kezdve nem lesz ilyen kis ördög palánta, és helyrejön az anya-lánya kapcsolatuk Isaval.Kíváncsi leszek mit fog az utolsó kijelentésére Isa reagálni.Nagyon jó rész volt :) váron a folytatàst! pusz

    VálaszTörlés
  12. SZIA!
    Nem találok szavakat!
    Annyira örülök,hogy megírtad és itt volt amikor a géphez ültem.
    Nagyon megható fejezetet sikerült összehoznod.Teljesen együtt érzek Izabellával,nagyon nehéz lehet két különböző gyermeket nevelni,mert a szeretetet is másként kell kimutatni nekik.Családi "kirándulás" rémek!
    Szívmelengető és szívfacsaró az egész fejezet!
    KÖSZI!

    VálaszTörlés
  13. szia ez tök izgi edan nagyon jó isis picit ostoba volt de én akkoris imádom puszy

    VálaszTörlés
  14. Szia,nagyon jó lett.Örülök,hogy Isisnek nem esett baj.Várom a kövit.

    VálaszTörlés
  15. Szia!
    Nagyon jó lett!!!!
    Olyan aranyosak a kicsik:).
    Jó volt ez a kis akcio is.xD:D.
    Siess a folytatással!
    Mya

    VálaszTörlés
  16. oké, elsírtam magam.. istenem, annyira széép. egyszerűen hihetetlen lett a vége. eddig inkább Edant kedveltem, de most.. Isis...
    És persze Isabella.. nagyon kedvelem ebben az anyaszerepben. Ez az önfeláldozás.. folyton azon töröm a fejem, hogy ha én is anyuka leszek, vajon én is hasonlóképp fogom védelmezni a gyermekeim?!
    Spirit, minden elismerésem. :)

    VálaszTörlés
  17. Szia!

    Ez annyira aranyos volt!
    Tipikus gyerekfelfogás.
    Imádom!

    Pusszancs!

    VálaszTörlés
  18. fúhhh... ettől jobb fejezetet még nem olvastam tőled!!!! :D IMÁDTAM!!!! Tökre felzaklatott jó meg rossz értelemben is.. :( :) áhhh.. alig várom a folytatást... és olyan édes volt az az utolsó mondat... :)) Tökéletes fejezet, a többit is imádom, de ezt most különösen, gratula! ^^

    Amúgy is beleélem magam a történetbe olvasás közben, egyrészt mert nagy az empátiám, másrészt mert úgy írod, hogy az ember belezuhan a sztoriba, szinte szó szerint. Ebben a fejezetben minden megvolt ami kell/kellhet. Én még bele is könnyeztem, izgultam, és örülök, hogy végre megnyílt Isis. Alig várom a következő fejezetet. Imádnivalóak a gyerekek.. :)) Meg Edward és Isabella.. az a kis párbeszéd... hah' :DDD CSak így tovább.. már ha ettől lehet jobb.. :))

    VálaszTörlés
  19. Érdekes, tényleg, hogy Isis honnan vette, hogy a vámpírok gonoszak... elcsípett beszélgetésből? Edward mondott neki vmit? Kíváncsi leszek, ezt hogy fogják feldolgozni. Edan meg a pajzsával... nem volt semmi :D

    VálaszTörlés
  20. Jaj nekem is nagyon tetszett ez a rész is! Annyira aranyosak, édesek a picurkák!!! :))) Isis egy igazi picur csajszi (hisztik, sértődések,...) Edan pedig egy cuki kis visszahúzódó kis krapek. Ha filmen lennének Isist rózsaszín ˝hercegnős˝ (ahogy a kislányom mondanà) ruhácskában, masnival a hajában, Edant pedig oldalra fésült hajacskával, kantáros nadrágban alatta ingecskével képzelem el. Szóval a leírásom alapján kiderŷülhetett, hogy nekem ez a fejezet különösen tetszett miattuk! :)
    Tényleg nagyon jó ötlet volt ugrani az időben!!!
    Nagyon várom már a következő részt én is, de addig is olvasgatom Benji és Lupe történetét! :)
    Edi26 (bocsi, csak még bénázok a telefonról írással) :S :D

    VálaszTörlés
  21. szia Spirit!
    nagyon megható volt ez a rész!:)
    nekem tetszett nagyon!:D

    puszi,Kinga

    VálaszTörlés
  22. Jaj, ez nagyon aranyos volt. Komolyan. Kezdem megkedvelni Isis-z. Olyan, mint Bella. Edan meg annyira cuki volt, hogy csak akkor engedte le a pajzsot, amikor Bella megengedte. Még Edwardot sem engedte oda. Russel viszont kezd kicsit idegesíteni. És az is nagyon tetszett, hogy Joshua indult el segíteni nekik. A farkasokat mostanában hanyagolod, ha szerepelnek, akkor is leginkább csak Nate. Akit persze imádok, de a többiek is hiányoznak. Főleg Benji. Kíváncsi vagyok, mi van vele, meg a bevésődésével. Esetleg Isa tehetne egy rövid látogatást La Pushban. :D És tudom, hogy ez nem ide tartozik, de légyszi új fejezetet a Démoni érintéshez. Könyörgöm! *kiskutya szemek*

    VálaszTörlés
  23. Szia!

    Ettől a résztől nekem is könnybe lábadt a szemem. Szegény Isis, át tudom érezni a helyzetét. Szerintem, én is így gondolkodnék. De Edan, ó, ő annyira aranyos! :)
    Úgy érzem, Russellel csak a gond van, és még lesz is bőven. Azért, remélem, egyszer ő is észhez tér.
    Ja, igen, Nate-et is sajnálom még mindig, kéne már neki egy nő, de tényleg.
    És arra is kíváncsi vagyok, ki veszi majd át a Volturi helyét. Tényleg ideje már őket lecserélni. :D

    További jó munkát!

    VálaszTörlés
  24. Szia!
    Ez valami hihetetlenül édes feji lett.
    Edward,ahogy ráparancsol a kicsikre,hogy hallgassanak Isa-ra.Aztán meg ahogy vigyorog Isis miatt,aki tényleg apa mániás.Aztán a fülbe súgás.Meg mikor ráadja az ingét és közli Josh-ékkal hogy előbb hazavinné a feleségét és a kislányát.Meg ahogy Edan-nál értetlenkedik és végül felemeli.Ez az Ed kész tökély,imádom.:P
    Edan,hát egy cukorfalat.Virágot szed a mamijának.Meg Isisre szólj,hogy így nem tud beszélni.Hát annyira édes.A bokros kép,meg annyira előttem ven.A kisemberke ott ücsörög és várja,hogy érte jöjjenek.És,tökéletesen engedelmeskedik az anyukájának,hisz még az apukájának sem engedi le a pajzsát.Olyan okos,kedves,türelmes.Ő a mindenem még mindig.
    Isis,szokás szerint tiszta Isa.Kis makacs és heves és hirtelen.De a végén annyira édes.Mikor közli,hogy ő jó szeretne lenni,hogy őt is szeresse Isa.Nagyon édes volt.Lehet ezután jobban fogom őt is szeretni???Kíváncsi vagyok.Orsi

    VálaszTörlés
  25. "Jó akarok lenni, hogy engem is szeress." Mindent vitt, amúgy is Isis párti voltam, de ez után még jobban <33 (L)

    VálaszTörlés
  26. Szia!

    Végre én is eljutottam idáig, hogy sikerült elolvasnom az előző két könyvet, és itt is sikerült beérnem a többieket a történettel. Csak gratulálni tudok Neked ehhez az egészhez. Számomra izgalmas volt minden egyes fejezet, sosem éreztem azt, hogy most nincs kedvem tovább olvasni, inkább azt, hogy még, még, még, még! Esténként hajnalig olvastam, mert nem bírtam elszakadni a történettől. Mindig valami újat hoztál, és mindig fenntartottad a figyelmemet, ami nagy szó. Én nem igazán szoktam Tw-s ficeket olvasni, de ez most megérte. Nekem néhol sokkal inkább tetszettek a Te megoldásaid, mint Steph-é. Persze ő utánozhatatlan, és pótolhatatlan, mégis tényleg csakis gratulálni tudok Neked.
    Mikor félő volt, hogy Isabella vámpír lesz, én azért szorítottam, hogy ne már! És mikor végülis farkas lett, nagyon örültem :) Jó ötlet volt őt azzá tenni, mert annyi izgalmat hozott ezzel a történetbe, hogy azt elmondani nem lehet.
    Amikor pedig a gyerekek születtek, nagyon örültem, hogy így döntöttél, hogy farkasként is lehet egy vámpírtól gyermeke. Átéreztem a fájdalmát, a boldogságát, az aggódását, és mindent. Így elmondhatom, hogy az érzelmek átadásával semmi gondod nem akadt. Sosem volt olyan, hogy ne lett volna valami logikus, vagy könyvhű. Én nagyon megszerettem ezt a történetet, és remélem, hogy még sokáig fogod folytatni, és sosem hagyod abba :)
    És most néhány szó erről a fejezetről is, hogy teljes legyen a kép. Nagyon féltem, hogy esetleg valami baja esik majd Isisnek. Átéreztem, hogy mennyire rossz lehet neki is, és hogy miért érezheti azt amit, és miért tette mindezt. Nagyon megsajnáltam őt, és most már sokkal inkább kedvelem a karakterét, mert az elején bevallom őszíntén, hogy annak ellenére, hogy kicsi még, nem igazán szerettem. De most annyira kis édes volt, és annyira szárnyaszegett, hogy az embernek nincs szive többé rossz szemmel nézni rá. És a vége pedig nagyon szomorú volt.
    Az volt az első gondolatom, hogy na de itt abbahagyni??
    Úgyhogy ezek után még egyszer gratulálok, és már kíváncsian várom a folytatást!

    Puszi: Nocy :)

    VálaszTörlés
  27. Szia!

    Nagyon tetszett ez a fejezet, a gyerekek miatt különösképp.
    És ha nem gond, akkor boncolgatnám, hogy melyik része, miért tetszik. :)

    Elején, amikor a vadászatra indultak Eddel, az annyira szeretettel teljes volt. Összhang volt közöttük, és ahogyan Edan oda futott az anyukájához, és körbe ölelte picike karjaival, az nagyon édes lehetett.

    Aztán, mikor hárman elindultak a rétre, és ott pihentek, és Edan egy virágcsokrot adott a mamijának, hááát... :)

    Isis szerintem nagyon szép, és okos kislány lehet. És szerencsés, hogy olyan apja van, mint Edward. :) Szerintem ez a surlódás az anyja és közte akkor keletkezhetett, amikor ő folyton nyűgösködött, miközben Edan nyugott volt, és ezáltal Isabella bizonyára jobban bírt Edannel, mégha mindkettejüket ugyanannyira szeretheti.

    Az a veszély, ami név szerint, most Russel, szerintem izgalmas rész volt. Elképzeltem, ahogyan a pici testet fogja a kezeivel, és a levegőbe tartja, és a kislány olyan félelemmel teli arccal tétován figyel Isabellára, hogy az embernek könnybe lábad a szeme. Szerintem a veszélytől függetlenül az a vágyódás, amit Isis mutat az apja iránt felül múlhatatlan. Nagyon szeretheti az apját, ha képes volt ellen állni a mamijának.

    Amikor visszamentek Edanhez, az vicces lehetett. Szegény Edwardban bizonyára felmerült a gondolat, hogy esetleg veszélynek tartja a saját fia őt. Végül is, ha Isa nem szól, hogy most már leengedheti, akkor anélkül bizonyosan nem tudta volna felvenni a karjaiba Edward, akármennyire is az apja a kisfiúnak. :)

    Amikor a mosógépen ültek, az édes lehetett, nagyon. Elképzeltem, ahogyan a kis köpenybe vannak bugyolálva, és a csuklya a fejükön van...Jaaaj! :) Gyönyörű szépek lehetnek.

    Mindenesetre nagyon érzelmes fejezetre sikeredett, ami kizárólagosan csak pozitív számomra. Imádtam! :)

    U.I: Lesz kép a két kis lurkóról vagy Giannáról? :) Annyira kíváncsi vagyok rájuk, kérlek, hadd tudjam meg, hogy te hogyan képzelted el őket. :)

    Puszi, Cintia.

    VálaszTörlés
  28. Eddigi legjobb rész..Istenem..legjobb.:)
    Izgalmas,sírós,tartalmas és mindenki kapott egy kis szerepet.:) Gratulálok..nagyon tetszett.:)
    Ezer puszi Zsizsi.:)

    VálaszTörlés
  29. Jaj, annyira aranyos!!! Látszik, hogy még kicsi, bármennyire is idősebb a tényleges koránál. :)
    Úgy olvadozok a gép előtt, mint az Móni hsz-jében áll.
    Azt viszont sajnálom, h Russel ilyen lett, bár lehetett rá számítani. :(
    Visszatérve Isisre: miből gondolja, h a vámpírok gonoszak? Talán az apját, a nagynénjeit, a nagybátyjait és a nagyszüleit is rossznak tartja? V túl sok van benne Jake-ből, h a vámpírok gonoszak? V csak egyszerűen kicsi? Annyira édes!!!
    Pusz

    VálaszTörlés
  30. Kedves Spirit!
    Nagyon jól adagolod a dolgokat, fogalmam sincs,mi lesz ebből a Russell-vonalból. Ezt a szereplődet nem igazán kedvelem, bevallom, de kíváncsi vagyok a sztorira.Isis meg remélem rájön, hogy nem-gonosz-vámpír apa lánya is lehet nem gonosz. Lessa

    VálaszTörlés
  31. istenem milyen édes:)
    nagyon aranyos de ilyen véget.. hát a szívem megszakadt ilyen édes szavakat olvasva:

    VálaszTörlés
  32. én is már a sírás határán voltam, de egyben olyan aranyos volt ez a rész. nagyon örülnék ha lennének családi külön történetek, majd a gondok után. nagyon bírnám. :))

    VálaszTörlés
  33. Ahogy olvastam, hogy Edan nem engedte le a pajzsát még Edwardnak sem, az jutott eszembe, hogy mivel ő inkább farkas, mint vámpír, így valószínűleg alfának tartja Isa-t, és parancsként értelmezi a kéréseit.

    Mocinha

    VálaszTörlés
  34. szia! imádom! :D mikor jön már az új fejezet? :P annyira várom a következő részt, hogy falba tudnám verni a fejemet xD puszi: Meli

    VálaszTörlés
  35. Istenem, de drága.. :') Isis.. Áh, nem csalódtam benne.. Igazi kis tündér.. Imádom.. Még azt hiszi, hogy létezik bárki, aki őt nem szereti..*-* Jaj, csodálatos fejezet volt.. Kellőképp izgalmas, és érzelmes is.. :) És a végén meg is könnyeztem.. Jaj, most bele vagyok őrülve Isisbe.. Olyan kis aranyos, áh.. :']

    VálaszTörlés