.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. július 2., péntek

A jelen boldogsága - 25. fejezet

Szandi sajnos, ma nem tudta lebétázni a fejezetet, Freeb nézte át. Köszönöm neki. :)



25. FÉK




EDAN NYUGTALANUL PISLOGOTT FEL RÁM, miközben próbáltam etetés után elaltatni. Olyan volt, mint az apja, pontosan tudta, hogy mikor vagyok feszült. Isis mellette feküdt az ágyon, és nyugodtan nézelődött. Felemeltem az ágy szélére akasztott csörgőjátékot, és megrázogattam a kisfiam orra előtt, hogy eltereljem a figyelmét. A testvéremnél ez mindig bevált, de Edan értetlen arcot vágott – mintha azt akarta volna mondani nekem, hogy: Szép, szép, de mihez kezdjek vele?

Felsóhajtottam, és körülnéztem a szobában. Mikor megláttam a cd-lejátszót, felderült az arcom. Ha Edan tényleg annyira hasonlít Edwardra, ez biztosan be fog jönni. Felkeltem az ágyról, és elindítottam azt a lemezt, ami éppen a lejátszóban volt. Egy zongoradarab szólalt meg, de azt nem tudtam volna megmondani, ki a szerző.

Kíváncsian figyeltem Edant, aki egy pillanatig csak feküdt mozdulatlanul, aztán mozgatni kezdte a lábacskáit – ütemre. Elvigyorodtam, és visszatelepedtem mellé az ágyra. Olyan csodás volt csak nézni az én két csöppségemet – mielőtt anya lettem volna, el sem tudtam képzelni, hogy ez ilyen hatalmas és erőteljes érzelem lehet.

Annyira belemerültem a gyönyörködésbe, hogy nem is hallottam meg Edward érkezését. Csak abból tudtam, hogy belépett a szobába, hogy a két gyönyörű, mogyoróbarna tekintet az ajtó felé fordult, és vidám babagügyögés üdvözölte őt.

- Szia! – mosolyogtam rá leplezve a kíváncsiságomat és aggodalmamat. Az arcán egy másodpercig átszellemült mosoly volt, aztán hirtelen komollyá vált.

- El kell mennem egy pár napra… - lépett beljebb. A szívem a torkomba ugrott, és kellett pár pillanat, hogy összeszedjem magam, és megszólaljak.

- Miért?

- Muszáj elintéznünk valamit Emmettel és Alice-szel – sütötte le a szemeit a szőnyegre, amiből tudtam, hogy ennél többet nem szívesen osztana meg velem.

- Veszélyes? – tettem fel a legfontosabb kérdést, ami foglalkoztatott.

- Nem. Nem, egyáltalán nem – rázta meg a fejét azonnal Edward. – Csak beszélünk pár régi ismerőssel, és a Denali klán is velünk lesz, úgyhogy semmi baj nem lehet… - tette hozzá, hogy megnyugtasson.

- Szóval, Tanya is ott lesz… - húztam el a számat, megjátszva a féltékenységet. Már régóta nem tartottam Tanyától – tökéletesen biztos voltam a férjem szerelmében és hűségében. Edward még közelebb jött hozzám, és letérdelt elém.

- Tudod jól, hogy Tanya egyáltalán nem érdekel – jelentette ki komolyan.

- Persze – fordultam a gyerekek felé, hogy Edward ne lássa az arcomon a kezdődő mosolyt. Edan kíváncsian figyelt engem, mire cinkosan rákacsintottam, hogy ne aggódjon. Valamiért biztos voltam benne, hogy érti, amit mondunk… Vagy legalább is, egy részét.

- Isabella – hallottam meg Edward sóhaját. – Hát, nem bízol meg bennem? – kérdezte szomorúsággal a hangjában, mire meginogtam. Nem tudtam elviselni még egy kis móka kedvéért sem, hogy Edward szenvedjen.

- Bolond, nem gondoltam komolyan – fordultam meg azonnal, hogy a szájára nyomjam az enyémet. Fél percnyi kábulat után eltolt magától – túl hamar véleményem és a vágyaim szerint -, én pedig igyekeztem összeszedni a gondolataim széthullott gyöngyeit. – Sajnálom, azt hittem, vicces lesz – mosolyogtam Edwardra félszegen.

- Szóval, nem vagy féltékeny? – vonta fel a szemöldökét.

- Azt nem mondtam – kuncogtam fel. – Minden nőnemű egyedre féltékeny vagyok, aki a közeledben lehet, amikor én nem tudok… De tudom, hogy ők ezerszer féltékenyebbek rám, mert nem kaphatják meg azt, ami az enyém…

- Pontosan. A fagyott, kőkemény szívem, csak a tiéd – ígérte, mire incselkedően beharaptam az alsó ajkamat.

- Tudom, de ki mondta, hogy most a szívedre gondoltam… - szélesedett ki a vigyorom, miközben azért el is pirultam. Edward fejcsóválva húzta olyan félmosolyra a száját, amitől mindig erős szívdobogásom lett.

- Ejnye, Mrs. Cullen… Akkor mire gondolt? – búgta. A testem annak ellenére, hogy alig pár órája szerelmeskedtünk, azonnal reagált rá.

- Megmutatom majd később… - ígértem a kicsik felé pillantva. – Mikor indultok? – tértem vissza a kellemetlenebb témákra.

- Sötétedéskor. Alice szerint, ma sütni fog a nap…

- Akkor emberek közé mentek? – lepődtem meg. Valamiért azt hittem, hogy vámpír-elintéznivalójuk akadt, és fel sem merült bennem egyéb lehetőség.

- Mondjuk úgy, hogy jobbnak látjuk emberi eszközökkel utazni, és igen, ehhez kénytelenek vagyunk emberek közé menni – húzta el a száját Edward. – Pedig mennyivel egyszerűbb lenne futni, és önerőből átúszni az óceánt – nevetett fel vágyakozóan, de én valahogy nem tudtam osztozni az örömében.

- Az… óceánt? – nyögtem. Máris Volterrába készülnének? De hát, Edward azt mondta, hogy csak ő, Emmett és Alice mennek a családból. Jasper biztosan nem hagyna ki egy ilyen harcot – főleg, ha élete szerelme is részt vesz benne…

- Igen – bólintott.

- Hová mentek? – markoltam bele a takaróba.

- Romániába – felelte, mire meglepetten néztem rá. Egyáltalán nem erre a válaszra számítottam, de megkönnyebbültem tőle. Volterránál bármi jobb… - Mondjuk úgy, hogy van ott valaki, akinek fontos információja van a számunkra. De jobb, ha ennél többet nem tudsz.

- Miért? – bosszankodtam kissé.

- Mert minél kevesebben tudnak róla, annál kevesebb személy van veszélyben.

- Veszélyben? Azt mondtad, hogy nem lesz veszélyes… - ráncoltam össze a homlokomat.

- Az út nem is. Ha kiderül, miért megyünk, az már igen. De nem fog kiderülni, úgyhogy nem kell aggódnod – nyomott egy puszit az orrom hegyére Edward. Elkeseredetten felsóhajtottam.

- Mintha az olyan könnyű lenne… És mikor jössz vissza? – kérdeztem gyorsan. – Csak hogy tudjam, mikortól kezdhetek el tényleg aggódni – fintorogtam viccesen Edwardra, bár teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam.

- Két nap… Meglátod, még fel sem fogtad, hogy elmentem, már itt is leszek – simított végig az arcomon.

- Azt kétlem – fektettem a tenyeremet a kézfejére belebújva az érintésébe.

A következő két nap bizonyította, hogy nekem volt igazam. Miután Edwardék elindultak, pokoljárás kezdődött a szobánkban. Isis és Edan általában jól aludtak, de a kislányomat most, mintha megszállta volna valami – torka szakadtából üvöltött egész éjszaka. Hiába vettem a karomba, hiába ringattam vagy próbáltam meg vérrel és tejjel etetni, semmi sem nyugtatta meg – csak akkor jöttem rá, hogy az apukája hiányzik neki, mikor végre rá tudtam venni, hogy használja rajtam a képességét. Már hajnalodott, és kezdtem én is a sírógörcs határára sodródni – ami miatt Edan is zaklatottabbá vált -, mikor kopogtattak az ajtón.

- Jasper! - derült fel az arcom, amint megláttam őt az ajtó résében. Ahogy belépett, Carlisle is követte egy mérőszalaggal és egy kisebb mérleggel. – Könyörgöm, segíts… - néztem Jasperre kétségbeesett szemekkel. Ahogy kimondtam a kérésemet, máris éreztem, hogy megszáll a nyugalom, és Isis is elcsendesedett a kezemben. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. – Egész éjjel ez ment. Megmentetted az ép elmémet, ezer hálám!

- Igazán nincs mit… - biccentett felém. – Sajnálom, hogy csak most jöttem, de vadászni voltam – tanulmányozta félrehajtott fejjel Isist, miközben Carlisle lepakolta a kezében lévő dolgokat az íróasztalra.

- Átveszed? – kérdeztem Jaspertől, mire ijedt szemeket meresztett rám.

- Mármint, hogy én?

- Persze – bólintottam, és elindultam felé a kislányommal. – Csak amíg lemérjük Edant…

- Félek, ez nekem nem fog menni – tiltakozott olyan arccal Jasper, mintha arra kértem volna, igyon a véremből.

- Ó, dehogy is nem! Az öcsémet is fogtad már… - vontam meg a vállamat somolyogva.

- Igen, de csak pár pillanatig, és ő sokkal nagyobb már, és… - Jasper lélegzete és szava elakadt, mikor óvatosan a kezébe fektettem Isist. A nagy barna szemek érdeklődve fürkészték az új barátot – Jasper csak egyszer jött be hozzánk a szülés után, mert a napokat általában odakint töltötte Russellel és a farkasokkal, de a kicsik akkor éppen aludtak.

- Látod, kedvel téged… - vigyorodtam el, mikor Isis felemelte a kezét, hogy megérintse Jasper arcát. Jasper közelebb hajolt hozzá, és hagyta, hogy az apró ujjak viháncolva megcsapkodják az állát.

- Jöhet Edan – fordult felém Carlisle mosolygó tekintettel. A kisfiamhoz siettem, aki már azelőtt nyújtotta felém a karjait, hogy lehajoltam volna hozzá.

- Gyere, kincsem – puszilgattam meg, aztán felfektettem a pelenkázó asztalra, és elkezdtem kibontani a ruháiból. Önkéntelenül gügyögő hangon beszélgettem vele, pedig tudtam, hogy Edan sokkal komolyabb és értelmesebb, mint egy korabeli kisbaba. De én annyira szerettem volna egy kicsit normális anyukának érezni magam, hogy képtelen voltam lemondani ezekről az apróságokról.

Carlisle hümmögve lemérte Edan testhosszát és súlyát, aztán felírta egy füzetbe – mintha nem tudta volna anélkül is megjegyezni -, majd elvégzett pár egyszerűbb vizsgálatot.

- Minden rendben, igaz? – kérdeztem aggódva.

- Azon kívül, hogy gyorsabban fejlődik, mint egy átlagos kisbaba, igen – nyugtatott meg. Ráharaptam az alsó ajkamra, hogy ne kérdezzem meg, mi lesz, ha ez a gyors ütem nem lassul le és áll meg. A gondolattól, hogy elveszíthetem a gyermekeimet – alig pár éven belül -, szinte megőrültem.

Mikor a szülés után Edward óvatosan és félve a reakciómtól elmondta nekem, hogy a műtét sikerült, de közben sok vért vesztettem, és a burokkal együtt a méhemet is el kellett távolítani, szinte fel sem fogtam a dolgot. Úgy tettem, mintha nem is hallanám őt, hiszen, volt két gyönyörű kisbabám, akik – úgy gondoltam -, örökre velem maradnak majd, és ez akkor, pillanatnyilag, teljesen boldoggá tett.

De most, szinte örültem, hogy nem lehet több gyermekem. Ha Isist és Edant… Ha elveszíteném őket… Soha többé nem pótolhatná másik gyerek a hiányukat, és úgysem lennék képes ismét szülni, csak hogy újra és újra átéljem a fájdalmat. Ha a kisbabáimmal az történne, ami Esme gyerekével, én is meg akarnék halni, ahogyan ő emberi életében, és valószínűleg, csak Edward miatt nem tennék semmi hülyeséget.

- Isabella… - Carlisle hangjától összerezzentem, gyorsan kitöröltem egy kósza könnycseppet a szemem sarkából, aztán megpróbáltam azonnal elkergetni a szörnyű gondolatokat.

- Felöltöztetem – nyúltam Edan felé, aki engedelmesen bújt bele a ruhácskájába, és mikor a karjaimba vettem az arcát kedveskedve a vállam és a nyakam hajlatához fúrta.

Furcsamód, ő sosem harapott meg engem, mint Isis, pedig biztosan érezte az ereimben csordogáló vér illatát. Nem tudtam eldönteni, hogy benne kevésbé erősek a vámpírgének, vagy csak nem akar bántani engem még ilyen apró módon sem – bár az anyai ösztöneim azt mondták, hogy a második a valódi ok.

- Most visszafekszünk, kis hercegem – tettem be kissé vonakodva a bölcsőjébe végül. Ahogy elnéztem őt, rájöttem, hogy kár volt új bölcsőre pénzt költenie Alice-éknek, mert pár nap múlva már egy igazi kiságyra lesz szükségünk…

- Jöhet Isis – fordultam Jasper felé, aki még mindig átszellemült arccal ringatta a kislányomat. – Látod, mondtam, hogy tetszeni fog – mosolyodtam el, és végigsimítottam a szőkésvörös tincseken – Isis haja egy árnyalattal világosabb volt, mint a testvéréé, és valamivel hosszabb is. – Na, gyere, kisszívem – próbáltam meg kivenni Jasper karjából, mire nyűgösen felnyöszörgött, és még erősebben kapaszkodott Jasper pólójába. – Hmmm… Azt hiszem, elcsábítottad a lányomat – nevettem fel, de Jasper, mintha meg sem hallotta volna. – Csak nehogy az apja megtudja. Tudod milyen, mikor féltékeny… - jutottak eszembe azok az idők, amikor Edward úgy gondolta, hogy van valami gyengéd érzelem Jasper és közöttem. A legbolondabb ötlet volt, ami valaha keresztülfutott az agyán, de szerencsére, mostanra kiverte a fejéből teljesen. – Jasper, jól vagy? Jasper… - csattogtattam meg az ujjamat az orra előtt, mire Isis felém fordult. Abban a pillanatban, ahogy levette a tekintetét Jasperről, ő összerezzent, és végre rám pillantott. Carlisle odasétált hozzánk, és legalább olyan értetlen arcot vághatott, mint én.

- Ez… Furcsa volt – nyögte Jasper, ahogy átvettem tőle Isist. – Mintha megbabonázott volna – rázta meg a fejét laposakat pislogva.

- Megbabonázott? – vontam össze a szemöldökömet, miközben Isis nevetve próbálta meg utánozni az ujjaival az előbbi csattintásomat.

- Én… Ahogy rám nézett… Egy pillanatra úgy éreztem, bármit megtennék érte – dörzsölte meg az arcát Jasper. – Ilyet eddig csak kétszer éreztem… Mikor Maria elismerését akartam elnyerni bármi áron, és Alice iránt. Bár az Alice iránti milliószor erősebb érzés. De ez… Ez már majdnem megközelítette azt… - motyogta hitetlenkedve.

- Egy újabb képesség? – szólalt meg Carlisle mellettem elgondolkozva.

- Biztosan – bólintott Jasper. – Igaz, bármikor harcolnék azért, hogy megvédjem a kisbabáidat – nézett rám. -, de saját akaratomból, nem pedig azért, mert úgy érzem, nincs más választásom. Ez bizarr volt… - borzongott meg. Elgondolkozva fürkésztem Isis arcát, aki vigyorogva figyelte a beszélgetésünket, és valahogy túl elégedettnek tűnt.

- Azt mondod, azt érezted, bármit megtennél érte, mert nincs más választásod? – kérdeztem elismételve Jasper korábbi szavait.

- Pontosan – bólintott. – Mintha csak azért éltem volna, hogy azt tegyem, ami boldoggá teszi őt.

- Ez a bevésődés – nyögtem fel, mire Jasper arca még sápadtabb lett, mint eredetileg, és Carlisle is elkerekedett szemekkel nézett rám.

- Nem vésődhetett belém – tiltakozott kétségbeesve Jasper. Már éppen el akartam magyarázni neki, hogy szerintem, nem is ez történt, mikor Isis megérintette az arcomat, és megmutatta az érzéseit. Azok között nyoma sem volt a bevésődésnek, viszont annál inkább éreztem az elégedett jókedvet, amit valószínűleg, az új képesség felfedezése okozott.

- Nem is vésődött – ráztam meg a fejemet, mire Jasper megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Istenem, ilyet ne csinálj velem többet… Tudod, mit kaptam volna Alice-től, ha arra érkezik haza, hogy… Ó, istenem, életemben nem rettegtem még ennyire – nevetett fel, és idegesen a hajába túrt.

- A bevésődés első látásra történik, és csak akkor, ha már képes valaki felvenni a farkas alakot – magyaráztam. – Valamint, a farkas érezi azt, amiket te az előbb, és nem a bevésődés tárgya.

- Igen, tudom, de ők… mások… - intett a fejével Isis és Edan felé. – Ugye, biztos, hogy…

- Teljesen biztos – bólogattam kissé idegesen.

- Ha képes ilyesmit kiváltani másokból, az elég nagy hatalom… - hajolt közelebb Isishez Carlisle. A barna tekintet összefonódott az aranyszínnel, ami azonnal olyan bambává vált, mint Jasperé az előbb. Mély levegőt vettem, és csak aztán szóltam rá a kislányomra.

- Isis, elég volt! – mondtam neki határozott, de azért kedves hangon. Carlisle azonnal megrázkódott, és zavartan felegyenesedett.

- Ez tényleg furcsa érzés… De legalább most már biztos, hogy nem bevésődés, hanem egy másik képesség. Vagy… - gondolkozott el egy pillanatra. – Lehet, hogy nem is másik képesség…

- Nem másik? – kérdeztem vissza, hogy megmagyarázza.

- Talán, fejlődött a képessége. Az érzéseit érintés által tudja megmutatni másoknak. Lehet, hogy a farkasgének hatására a bevésődés okozta érzéseket is át tudja adni, csak ez egy olyan erőteljes érzés – sokkal erőteljesebb, mint bármely másik -, hogy ehhez nem kell megérintenie senkit, elég csak ránéznie – fejtette ki az elméletét Carlisle, miközben az izgatottságtól csillogó tekintettel figyelte Isist.

- Ez azt jelenti, hogy legalább olyan erős természetes védelmi rendszerrel rendelkezik, mint a bátyja – tette hozzá Jasper.

- Ezt meg, hogy érted? – érdeklődtem.

- Hogy bánthatnál valakit, akiért képes lennél meghalni? – vezetett rá a képesség előnyeire Jasper egy kérdéssel. – És ha valakire mégsem hatna, vagy túl sokan támadnának rá, akkor is mindig lesz olyan, aki segíti majd őt az élete árán is.

- Ó… - vigyorodtam el. – Nekem vannak azt hiszem, a legügyesebb gyerekeim az egész világon – pusziltam össze Isis arcát, mire gügyögve csapkodni kezdett a karjaival. El sem hittem, hogy ekkora szerencsém lehet. Edan és Isis is olyan áldásokkal rendelkezett, amelyek megvédték őket a külső bajoktól.

Már csak azt reméltem, hogy a belső bajokat is képesek leszünk legyőzni vagy maguktól elmúlnak majd… Ironikus lenne Istentől, ha mások helyett a saját szervezetüktől kéne féltenem őket – szorult össze a mellkasom.

A délelőtt és a koradélután hamar eltelt. A kicsik – főleg Isis – mellett, nem lehetett unatkozni. Már három óra elmúlt, mikor Rosalie segítségével lementem velük a nappaliba, és fél percbe sem telt, hogy a család itthon maradt tagjai mind körénk gyűljenek.

Esme és Carlisle a testvéremmel letelepedett a kanapéra, míg a többiek leültek mellénk a földre terített pokrócra. Az öcsémet nem mertük addig a gyerekeim közelébe engedni, amíg Isis és Edan nem voltak tisztában azzal, hogy mekkora az erejük, és hogy a fogaikat nem használhatják a melegvérűek megkóstolására. Egyedül én voltam védett a vámpírméregre a családból – a farkasok közül pedig Joshua -, ezért pedig szörnyen hálás voltam a sorsnak. Fogalmam sem volt, hogy viselném, ha nem lehetnék együtt a gyerekeimmel, de nem is akartam elképzelni…

- Isis, nézd csak! – ültette Rosalie az ölébe a kicsit, miközben én Edant ringattam. Rose egy labdát emelt a lányom arca elé, majd megrázta azt. A csörgő hangra Edan meglepetten összerezzent, de mikor rámosolyogtam, azonnal megnyugodott.

Annyira csendes és félénk volt, épp ezt imádtam benne. Gyengéden simogatni kezdtem az arcát a mutatóujjammal, a külvilágról pedig teljesen megfeledkeztem. Egészen addig, míg valami zörögve neki nem csapódott az Edan mellkasa előtt átfont karomnak.

Meglepetten kaptam fel a fejemet, és Isis morcos tekintetével találtam szemközt magam – apró ajkait összepréselve ráncolta össze az orrát -, nem messze mellettünk pedig ott feküdt a labda, amivel az előbb játszott.

- Féltékeny – kuncogott fel mellettünk Jasper, aki érintés nélkül is tisztában volt a kislányom érzéseivel. – Azt akarja, hogy vele foglalkozz.

- Ó, értem… Gyere, kincsem – adtam Edant neki, aztán át akartam venni Rose-tól a kislányomat, de ő elfordította a fejét, és a kanapén ülők felé nyújtózkodott. – Na, gyere ide anyuhoz – próbálkoztam ismét, de hiába. Összeszoruló torokkal figyeltem, ahogy Isis még előrébb dől, hogy felhívja magára Carlisle-ék figyelmét, miközben rólam tudomást sem vett.

- Nyugalom kedvesem, majd elfelejti – mosolygott rám együttérzően Esme, mire lelkiismeret-furdalással küszködve bólintottam egyet. Carlisle végül felállt a kanapéról, és odasétált hozzánk.

Ahogy felemelte a földről Isist, hatalmas vigyor jelent meg a gyermeki arcon. Elnézve őket, azon elmélkedtem, vajon, tényleg többet foglalkozom-e a kisfiammal, mint Isisszel, és jogos-e a sértődése, de ha mélyen magamba néztem, tudtam, hogy őt is ugyanannyira szeretem, mint a testvérét. Meg kell tanulnom jobban kimutatni ezt – döntöttem el magamban.

A hegedűk hangjára, mind Carlisle felé pillantottunk, aki szabad kezével a zsebéhez kapva előhúzta a mobiltelefonját, aztán megpróbálta anélkül a füléhez emelni, hogy Isis kiszedje a készüléket a kezéből.

- Ott vagytok? – A szívem hevesen dobogni kezdett, mikor a másik oldalon meghallottam, ahogy Edward egy rövid igennel felel, aztán engem kér. Azonnal felpattantam a földről, és elvettem Carlisle-tól a mobilt.

- Edward? Minden rendben? – kérdeztem azonnal.

- Persze, semmi gond – felelte, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam. – Nemrég szállt le a repülőgépünk. Most épp úton vagyunk, Alice nem hagyta, hogy vezessek, de így legalább, fel tudtalak hívni.

- Mondd meg neki, hogy ezer hálám – nevettem fel halkan.

- Hallotta… - Szinte láttam magam előtt, ahogy Alice vigyorog, Edward pedig elfintorodik. – Elintézzük, amiért jöttünk, aztán rohanok vissza hozzátok – ígérte.

- Ajánlom is. Egy csomó mesélni valóm van, pedig még csak tegnap este mentél el… - haraptam be a számat. Eddig lekötöttek a gyerekek, de most szinte lángolt bennem az a hiányérzet, amit Edward távolléte miatt éreztem.

- De minden rendben van veled és a kicsikkel, ugye? – vált aggodalmassá Edward hangja.

- Persze. Persze, semmi gond – nyugtattam meg gyorsan. – Mi csak reggel rájöttünk, hogy Isis… - A hirtelen fékhang félbeszakított, aztán a másik oldalon csend lett. – Edward? – szóltam bele a mobilba, de nem kaptam választ. – Edward? Edward, mi történt? – Ijedt szemekkel néztem fel Carlisle-ra, aki azonnal átadta Isist Rosalie-nak, és kivette a kezemből a telefont. A kezem reszketve hanyatlott le, miközben a sokktól könnyel teltek meg a szemeim.

35 megjegyzés:

  1. uvííí!!!
    Nem akarok gyerekes lenni,de első!
    Jeez,ez fantasztikus volt!
    Imádom Edant,de komolyan..Olyan könnyű elképzelni őt.
    A vége pedig...Vajon mi történt Edwarddal?
    Legközelebb kiderül!:)
    Gratz még egyszer!

    VálaszTörlés
  2. Hehe végre első kommentben gratulálhatok a részhez :D ismét egy jól rész egy izgalmas befejezéssel :D ezért érdemes volt fentmaradni.egy pillanatra megijedtem hogy Isis bevésődik Jasperbe XD. Grat tűkön ülve várom a folytatást:) pusz

    VálaszTörlés
  3. Lassu a netem mégsem első XD mind1 majd legközelebb :P

    VálaszTörlés
  4. Már nem ezért vagy azért,de én vagyok az első..beee *nyelvet ölt*meg a gyerekes is..:D

    VálaszTörlés
  5. Szia! :)

    Hát ez a vég... még jó, hogy alapból nem lehet autóbalesetük, hiszen nem lehet, na meg ha lenne is, akkor is halhatatlanok, legalábbis egy autóbalesetet tekintve.
    Szóval nyugi *nagy levegőt vesz, majd lassan kifúja és megkönnyebbülve folytatja* Edward él. :) Azaz létezik! :D

    Na látszik rajtad is, hogy nemrég nézted meg az Eclipse-szet, mert ha nem így lenne, akkor most nem lett volna ez a sok Jasperes rész benne, és akkor nem röhögtem volna szét magam! XD
    Na mi van, csak nem te is bevésődtél Jazzbe, mint Unnyó? XD

    "Azt hiszem, elcsábítottad a lányomat..." - A szívtipró XD
    Azonnal tudtam, hogy a bevésődésre akarsz kilyukadni, és tényleg szét röhögtem magam, ezt nem tudom máshogy mondani, de nagyon jó volt! :D

    Na akkor jöhet a kövi, és remélem még akkor is ilyen hatással lesz rád a film, mert látszik/érzem milyen jót tett. ;)

    Pusza, Krisz

    u.i.: Láttad? Láttad? Láttad? :D Tudtam én, hogy szereti a pap! :D Érdemes volt várni rá! :D Csak ne lenne ez a bugyuta szünet, na meg még az a sok rész, míg tovább húzzák majd ezt a tök nyilvánvaló dolgot -.-"

    VálaszTörlés
  6. Már megint nem tok írni semmit... Ááá!!!

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Igazából most nincs értelmes gondolatom, csak azt tudom mondogatni, hogy te jó ég!!!!
    Vajon mi a fene történhetett? Remélem semmi nagyon nagyon rossz, de igazából nem kezdek neki elméleteket gyártani, mert akkor a gyenge verziótól eljutok a durváig, és csak az őrületbe kergetem magam :D

    Jasper, ó Jasper! Annyira imádnivaló, és kis aranyos. Hogyan félt, hogy Isis bevésődött :)
    Annyit mosolyogtam rajta, ahogy elképzeltem.

    A babák... Isis olyan kis izgága és az új képessége :) Olyan vicces, ahogy elbűvöli Carlisle-t is. Edan a nyugodtságával olyan, mintha nem is baba lenne, hanem egy felnőtt. Amúgy totál zavarodott vagyok, hogy már kiben lehetnek erősebbek a farkasgének...

    Nagyon várom már a folytatást :) Puszi

    VálaszTörlés
  8. Friss, és ilyen gyorsan! Oda vagyok, meg vissza!
    Nagyon jó volt esti mesének!

    Jajj, de sok JASPER van benne!!!!!
    Imádom. Vicces volt, hogy egy pillanatra mennyire megilyedt, hogy esetleg bevésődik, míg Alice oda van... Hasonlóan az előttem szólóhoz, én is érzek némi Eclipse hatást, ami nagyon jót tett a fejinek!

    És visszavonom az előző kijelentésemet is, hogy Edan lesz az erősebb. Az új fejlemények alapján, most úgy tűnik, hogy egy szinten vannak körülbelül. Ez tetszik. És hogy Isis féltékeny...hát erre nincs mit mondani, tipikus lány:-)

    Ja és a végén a fékezés...hát, mivel elvileg hallhatatlanok, nem eshet bajuk, de azért kíváncsi vagyok, mi miatt kellett akkorát fékezni. Nem hiszem, hogy egy grizzlimedve állt be az út közepére...bár ki tudja. Vagy egy idegen vámpír, akit keresnek és ő előbb rájuk talált.
    Románia is nagy vámpír lakta vidék volt a történelmi regékben és mondákban, lehet, hogy megkeresik Dracula rokonát vagy leszármazottait...:-)Vagy esetleg őt magát:-)

    Hú, de vicces kedvemben vagyok, csak most hirtelen sok minden eszembe jutott. Megyek is.

    Nagyon tetszett. A csábító Jasper.-))(Nagyon nevet)

    Puszi
    Aranymag

    VálaszTörlés
  9. Szia Lelkem!

    Sajnálom, hogy eddig nem írtam, de próbáltam annyira összeszedni a gondolataimat, hogy ne legyen túl elhamarkodott a véleményem.

    Szóval előre leszögezem, hogy nagyon ügyes vagy, nagyon jól alakítod a szálakat.:) Remélhetőleg még sokáig élvezhetjük a történetet, és minden titokra fény derül előbb-utóbb, de...

    A helyzet az , hogy az elmúlt fejezetek során, mire a végére érek, mindig szomorú leszek. Nem bosszús, hogy na már megint egy függővég...:D Hanem tényleg szomorú, és rossz kedvű.:( Próbálok tenni ellene, de valahogy nem megy.
    Az egész helyzet nekem annyira abszurd. Mmmint tudom, hogy jójó vámpírok+farkasok+kis hibrid gyerekek.:) Szal bárki joggal kérdezhetné, hogy mi itt a normális?:)

    De nekem a gyorsan végbemenő folyamtok nem tetszenek.:S
    1. 17 éves, ami tudom, hogy nem lehetne gond, tekintve a középkori nőket, de böki a csőrömet a dolog.:S
    2. alig egy hete vannak meg a babái, és ezek az anyai ösztönök, hirtelen feltörő dolgok annyira hirtelenek, jó olvasom a bdt tudom, hogy ott is úgy alakította ki Meyer, hogy hipsz-hoszp akarta a gyereket. Csak annyira gyorsak ezek a végbemenő lelki folyamatok, hogy nem tudok mit kezdeni velük. Engem szabályosan idegesít kicsit. :S NE haragudj.

    Ugyanakkor meg tudod, mennyire imádom a babákat, és olvadoztam itt is a babás részeknél, mert nagyon édesek és élethű az egész leírás. Jasper is (L).:) Látszik, hogy hatással volt rád a film, és ezért írtad bele.:D Tényleg jó az egész, csak nekem gyors.

    Miért nem lehetett volna neki hagyni néhány évet, amíg családot alapítanak, meg miegymás?:S

    NE haragudj, hogy ha esetleg elszomorítottalak a kritikámmal, csak úgy gondoltam, hogy mivel barátok vunk , megérdemled az őszinteségemet, meg én is elvárnám az olvasóimtól, hogy írják le az érzéseiket.

    Minden összegezve nagyon remélem, hogy ez jobb lesz és elmúlik az a depis érzés a végére.

    Nem az te írásoddal van a bajom, hanem a fejemmel, meg néhány dologgal ami még fáj.:S Szal amíg nem tok dolgokat kezelni, nem tudom, hogy tetszeni fognak e a fejezetek.:S Tiszta paradoxon.:D

    Puszi, Truska

    Ui: Ennek ellenére NEVER LOOSE FOCUS:P

    ui.ui: Mi van Szandival?oo aggódom! Édesem ha ezt látod, kérlek amint tudsz adj valami életjelet!!!!!

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó lett! Siess a kövivel! Várom!

    VálaszTörlés
  11. ez a befejezés gonosz húzás volt... :)
    nagyon jó lett ez a fejezet is :)
    nagyon kíváncsi vok h mi történt.. :)

    Jasper nagyon aranyos volt :) <3
    először nagyon megijedtem a bevésődéses dolog miatt.. de aztán megnyugodtam :D
    Edan nagyon cukii :)
    Kiváncsi vagyok h milyenek lesznek ha megnőnek és hogy hogy fognak kinézni :)
    főleg Isisre leszek kivi:)
    szívszorító az a rész mikor Isis nem akart oda menni Isabellához..:(
    Remélem jó anya-lánya kapcsolat lesz köztük..

    nagyon várom folyt. :)

    VálaszTörlés
  12. Nekem nem szimpi Isis! Olyan túl... nem is tudom, akaratos. Edan sokkal aranyosabb!
    Jaaaj, Jasper nagyon cuki volt! :)
    De megint függővég! Most minek mentek Romániába? Hmm... Még csak sejtésem sincs.
    Egyébként nekem is még mindig fura ez a gyerek dolog. Ott van pl Isabella öccse, és folyton arról volt szó, hogy ő még csak tinédzser, és azért nem foglalkozik vele annyit. Most lettek gyerekei, az öccsét meg Rosalie és Esme neveli fel. Ez egy kicsit fura, bocsi!

    VálaszTörlés
  13. Szia,nagyon jó lett.Hmm,függő vég.Megint.Alig várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  14. Szia!
    Nekem is Edan a favorit! Isis is érdekes, a különleges tehetségével, de nekem is túl... akaratos? Edan legalábbis sokkal jobban hasonlít Edwardra... :D Biztos ezért tetszik jobban az ő karaktere. :)
    Románia... Kiváncsi leszek, ki miatt fékeztek Alice-ék olyan hirtelen?! Miért nem látta Alice előre, hogy érkezik valaki??? Hm, izgi lesz! :)
    doo-doo

    VálaszTörlés
  15. Imádtam, hogy sok Jasper van benne! Már kezdtem hiányolni. ;) Érdekelne Rosalie érzései a gyerekekkel kapcsolatban... Jó ötlet volt, hogy a gyerekeknek olyan képességük van, ami megvédi őket, hisz talán még szükségük lesz rájuk, vagy a Culleneknek lesz szüksége a gyerekekre? Addigra mire a Volturihez mennek, már elég értelmesek lesznek. Először én is sokkot kaptam a végén, hogy "Húú basszus, Edward" aztán leesett, hogy nem eshet baja. :D Romániában azok a vámpírok vannak nem, akik már egyszer megtámadták a Volutrit. Stefant meg Vlagyimir, vagy kik de lehet tévedek. :) Érdekes, hogy behozod őket is a sztoriba. Várom a kövit, siess létsziii!

    VálaszTörlés
  16. Hűű...egyre jobb.:)Isis képessége...:):D
    Isis jobban szereti az apját és Edan pedig Isabellát?? vagy ez csak úgy tűnik???
    Ugye nem lesz baj..???Csak mondjuk eléjük ugrott egy kutya és gyorsan kellett fékezni,mire Ed kezéből kiesett a telefon...ugye csak ennyi??
    Biztos nem..ahogy téged ismerünk Spirit.:)
    Na siess..áhh...nagyon várom.:)

    VálaszTörlés
  17. Csatlakozom az elöttem szólókhoz. Látszik, hogy nemrég nézted meg az Eclipse-t.
    Nagyon jó volt és Jasper...
    Isis képessége...

    VálaszTörlés
  18. Nagyon jó volt! Imádom Edant mert olyan nyugodt és figyelmes, Isist pedig mert lányosan ravasz!!
    Alig várom a következőt!!!

    VálaszTörlés
  19. NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!
    MI TÖRTÉNT???????
    :'(
    SZeretem a történetedet,de neee csináljál ilyet.Kérlek!!
    Amúgy meg érdekes volt.
    Én elöszőr arra tippeltem,hogy Isis bevésődött Jaspeerbe,és azzal magyaráztam,hogy van benne farkasvér,ha kevés is:D

    VálaszTörlés
  20. NAGYON-NAGYON,NAGYON-NAGYON-NAGYON JÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!
    Mikor lesz már jövő péntek?
    -7nap,kb168óra,ha fenn birok maradni,ha nem,több.
    Nem fogom kibírni!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  21. jaaaaaaaaaaaaaj, csak nekem tűnt rövidnek?:):)
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogfy miért volt az a fékhang...lehet hogy egy őz suhat át előttük az úton:):)
    Amúgy aranyos feji volt, izgi Isis képessége...
    Aranyosak nagyon, Edte pedig imádom!
    Puszi
    Andi

    VálaszTörlés
  22. Na, akkor még mielőtt minden gondolat kiszáll a fejemből.. Ja, nem. Az már megvolt. Hogy csinálhatod ezt velünk?! xD Ekkora függővéget.. Hú.. Kellett egy ki idő, mire felfogtam, hogy vége. xD És most komolyan péntekig kell várnunk?!*-* Atyaég, nem bírom ki. xD Csak én vagyok türelmetlen?! Ugye nem.. :D Tudom én.. xD És akkor úgy mellesleg.. Imádtam, hogy jó sok Jasper van benne.*-* És áh.. :D Csinálj még ilyen Jasperes részeket!;P Jaj, meg amikor Isa ott szivatta Edwardot, hogy féltkeny.. Jaj, szegény Edward. :D Meg milyen kis perverz már Isa.. "..ki mondta, hogy most a szívedre gondoltam?" x"D És még mindig imádom a Jasperes részt! :D És Isis.. Én pont azért szeretem, mert ilyen kis izgága, és szerintem pont ez benne az aranyos. :D Szerintem ha nagy lesz, tiszta Tanya lesz. Meg van benne a kellő versenyszellem.. :D Edant viszont pont azért szeretem, mert nyugodt. Tök jól kiegészítik egymást.. Én nem tudnék választani. :D És Isisnek meg tök jó a képessége. :D Viszont, Edan már korábban is tudta mozgatni azt a burkot, de mivel ő is nőtt.. Akkor most az ő képessége is fejlődött? :) És ott van még ez a Romániás ügy.. Szerintem is azért mentek oda, hogy megkeressék azt a két vámpírt, akik a BD-ben is voltak. Mert hát ők azért már tudhatnak valamit, ha megtámadták a Volturit, és sosem árt a segítség.. :D Aztán a vége..*-* Hát kellett egy kis idő, amíg felfogtam, hogy mi van.*o* És nem volt ötletem sem, hogy miért kellett fékezni, de tényleg, semmi.. Aztán elolvastam a hsz-eket.. doo-doo írta, hogy "Miért nem látta Alice előre, hogy érkezik valaki???" - erről az jutott eszembe, hogy Alice nem látta őket, mert farkasok. Tehán mi van, ha arrafelé is van valami falka-féle, vagy akár csak egy farkas.. És erről meg az jutott eszembe, hogy esetleg Jade.. Nem lehet, hogy arrafelé van éppen? Nem mi? :D Na, meg még az is eszembe jutott, hogy Alice vezet, éppen látomása van, és jön az az üveges tekintet, meg minden, és ezért nem tud a vezetésre figyelni egyáltalán, ezért Edward gyorsan átveszi a vezetést, és ezért kénytelen ledobni/tenni a telefont. :D Vagy nem tudom. xD Egyre nagyobb hülyeségeket találok ki. xD Na, mindegy. Más már úgysem jut eszembe, szóval be is fejezem, és szenvedek péntekig.. xD
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  23. Nem csodálnám, ha a történet hatására több gyerek születne ebben az országban!:)) Nagyon tetszett a fejezet, és csak annyit tudok mondani: mégmégmégmégmégésígytovább!!!:))) fableMariann

    VálaszTörlés
  24. Najó..szokás szerint ki kell akadnom, hogy ilyen függővéggel lett vége..xD már megint..:@:@
    Egy hét bőjt,mire kiderül mi történt, ez kíííínzás!!
    Amúgy,. tudod, szeretem Rosalie-t, s most érdekelne mi a helyzet vele.. érzései, meg hát csak nem Isabella foglalkozik CSAK a ygerekekkel...
    Az mondjuk fzurcsa volt, h egész este egyedül volt velük->nem mentek be a többiek. Bár mini Edward most eléggé Esméé... az oké, de Rose? Én azt képzeltem, hogy akár Isabellával van a szobában vagy hasonló,hiszen baba...:)

    Namind1, szóval várom a kövit, Rose-zal kapcsolatban meg hogy mi a fene történt??? Jah és a farkasokkal, gondolom mennek még ők is látogatni:)
    Romániába meg sejtésem szerint a 2 örweg miatt mennek.. -uuuh,nem emlékszem a nevükre..xD na, akik a BDben voltak:ÖÖ

    VálaszTörlés
  25. A frászt hoztad rám, de komolyan. Azt hittem már komolyan, hogy Jasper lesz az, de hála az égnek nem.
    Aztán a vége. Ugye nem lesz semmi baja! Ne legyen. :-)
    Függővég, nem szeretem, nagyon nem. De már a névjegyeddé vált. :-)
    oké, tudom, hogy Edward atért megy, hogy megmentse a családját, de csak így otthagyja őket. Kicsit több lelki vívódást vártam volna.
    Amikor Bella este szenvedett a gyerekekkel hol voltak a többiek? Simán úgy képzeltem volna, hogy Rose mindenben segít neki, Esmevel együtt. ké, neki most ott van kis Edy, de akkor is.
    Romániába, gondolom Stefan és Vladimir miatt mennek. Tanácsért, vagy segítségért? Miért nem a többieket hívják, Esetleg ők tudnak olyat, amit a többiek nem?
    Most megint törhetem ezen a fejemet jövőhét végéig? Vagy esetleg hamarabb véget érhet a szenvedés? :-)

    Puß
    Gitka

    VálaszTörlés
  26. Szióka!
    Húúúúúú nagyon aranyos és izgalmas volt,most egy hétig a sikító frász fog kerülgetni,hogy vajon mi történt Edwardékkal!:)Jaj a kicsik nagyon imádni valók nekem Edan a kedvencem,de tetszik Isis igazi csajszis viselkedése is!
    Gyorsan a kövi frisset :))Pusza

    VálaszTörlés
  27. Nem tudom miért,talán amiatt,h 1 teljes hétig internethozzáférés hiányában voltam kénytelen végigcsinálni a napokat,,de én a függővég, a rejtélyes Edward "eltűnés" ellenére is marhára fel vagyok dobódva:D
    Elolvastam az eddigi hozzászólásokat és vannak dolgok amikkel egyetértek,de van amire rácáfolnék ahogy tőlem telik.
    Itt van pl.,h Isabella ilyen fiatalon szült és nyilván előtérbe kerültek az anyai érzései ebből kifolyólag.Teljességgel jogosnak érzem és nem is lehetett ez másképp.Az eredetiben is,ha Ed nem kívánta volna annyira Bella vérét,már sokkal előbb szeretkeztek volna.Isanál pedig ez a veszély nem volt olyan jelentős,így hát előbb voltak együtt,nem védekeztek és jöttek a babák.17 évesen is lehetnek,sőt sokkal előbb is kialakulhatnak egy nőben anyai ösztönök,főleg,ha vkinek ennyire hamar fel kellett nőnie,ilyen korán megtalálta élete párját,akihez hozzá is kötötte az életét.Szóval teljesen logikusnak és jól felépítettnek ítélem meg Isabella lelkiállapotát.
    A kicsik karakterei nagyon tetszenek,Isis elsőre ellenérzéseket is kelthet,de szerintem csak azért furcsa,mert egy kisbabánál nem szokványos az ennyire fejlett érzelemvilág.Edan pedig olyannyira tündéri,h arra már szavakat sem találok.Isabella nagyon helyesen teszi,h még időben felismerte az esetleges kivételezését,bár nem mondanám,h többet foglalkozott vele,inkább csak kellemes lehet egy kicsit a virgonc kislánya után a fia tekintetében megpihennie.
    Hát igen,már megint Jasper...én is imádom és tudom,h sokan megköveznének érte,de túlzásnak tartom,h ennyire sokat szerepel:D
    De azért ezen a jeleneten rengeteget nevettem,olyan drága volt,ahogy megijedt:P
    Az,hogy Isa egyedül volt a gyerekekkel,nem tudom,de annyira valószínűtlennek tűnik:)Úgy értem,a BD-ben is mindenki Nesssie-vel akart lenni egyfolytában és tényleg annyira különlegesek ezek a picik,h nem hiszem el,h a családtagok ne sündörögnének szüntelen körülöttük:D
    Ebben a fejezetben választ is kaptam pár kérdésemre ügye:Dpl,h Isis haja egy kissé világosabb,mint a bronzvörös,de attól még h lehet szőkés?:DÉs hát ugyebár Isáéknak sem kell védekezniük ezentúl...ez annyira felkavart engem,nem is tudom..nagyon rémes.
    Valószínű,h Romániában a BD-ből ismeretes ősöreg, csotrogány vámpírokat keresik...:DLehet,h egy farkassal futottak össze véletlen Edék az úton,aki mondjuk régi ismerős:)Mindegy,úgyis kiderül,csak ne kéne olyan sokat várni !:D
    Siess a folytatással!
    Csók : Dena

    VálaszTörlés
  28. Szia!
    Mint mindig most is nagyon jó lett ez a feji...
    Tök jó hogy a kisbabának új ereje lett(nagy meglepetés volt:))
    Nagyon várom már a kövit szia adri

    u.i:Ezt a cikket láttad már:(:( Nézd meg sztem!!!!
    http://www.nice.hu/bulvar-videok/robert-pattinson-leszolta-budapestet

    VálaszTörlés
  29. Igen, láttam a cikket. A videót is láttam Rob interjújáról, és semmi rosszat nem mondott, csak félreértették és felfújták. :D

    VálaszTörlés
  30. Szia Spirit! Tudom, hogy nem ide tartozik, meg azt is tudom, hogy már kaptál mindenféle díjat - ilyet is -, de egyrészt nem nagyon tudnám másnak adni, másrészt pedig nagyon is megérdemled! :D Szóval, bocsi, ha az agyadra mennek a díjak, vagy tudom is én, de tényleg úgy kapartam össze azt a hét embert, akinek továbbadom, és te nagyon megérdemelnéd. :D Itt az infó: http://www.magazinok.hotdog.hu/holdfeny :)
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  31. Egyáltalán nem mennek az agyamra, nagyon megtisztelnek. :) Köszönöm neked és mindenki másnak is, aki mostanában adott nekem ilyen vagy bármilyen más díjat. :)

    VálaszTörlés
  32. Ez egy próba hsz, mert vacakol a blogspot...

    VálaszTörlés
  33. Szia!
    Szóval mégegyszer írok,mert látom nem jelent meg az üzim.
    Szép kis meglepi volt ez a feji nekünk.:)
    Olyan édes volt Isis,ahogy féltette az anyukáját.Kezdem megkedvelni.Bár Edan-t nehéz lenne nálam felülmúlnia. Olyan aranyosak volt az amikor Esmevel ,meg a 3 kicsivel maradt Isa.Annyira szeretem eszmét és olyan volt mintha 4 gyerekkel lenne,ahogy ringatta Isat is.Megérdemli a boldogságot.
    És az és nagyon tetszett hogy Isa megérezte Edward érkezését.:)
    Meg ahogy a kis Isis üdvözölte az apukáját.
    Edward a két kicsivel a karjában és még Edy babáról sem megfeledkezve puszit ad neki is.Hát itt aztán lehet olvadozni.:)
    Russel meg szerelmes,hiába,ez van.Sejtettem,hogy vámpír lesz majd.Remélem Giannaval jó vámpírok lesznek.Orsi

    VálaszTörlés
  34. úú de izé már a vége... o.O puszi:karamorita96

    VálaszTörlés