.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. március 26., péntek

A kisbaba kérdés - Magyarázat

Mivel ez a babadolog jó pár ember gondolatait, érzéseit felkavarta, ezért úgy gondolom, tartozom némi magyarázattal…

Amióta elkezdtem írni A múlt árnyait azóta tudom, hogy Edwardnak és Isabellának muszáj, hogy a végén legyen gyereke. Nem azért, mert Meyert másolom, hanem azért, mert egyetértek Meyer nézeteivel. Egy család akkor lehet tökéletesen boldog, ha egy gyermek csodaként beragyogja a mindennapokat. Nem állítom, hogy csak gyerekkel lehet mindenki boldog, de a tökéletes boldogságot az én lelki beállítottságommal csak így tudom elképzelni. Edward és Isabella (ahogyan Bella is az volt) az a típus, akik csak egy gyerekkel teljesedhetnek ki. Ezért szükséges számomra, hogy az én történetemben is benne legyen a saját gyerek. Egyszerűen ezt nem hagyhatom ki, mert akkor a szememben nem lesz tökéletesen kidolgozott a regénytrilógia és hiányérzetem maradna. És bármennyire is szeretnék megfelelni nektek, azt hiszem, ti is inkább azt várjátok el, hogy én írjam a történetet (természetesen úgy, hogy közben meghallgatlak titeket és érdekel a véleményetek, de mégsem hagyom befolyásolni magam). :)
Ennek ellenére teljesen másképp írom meg a történetet, ahogyan Meyer. Mások a reakciók, másra lesz helyezve a hangsúly később a könyvben, vagyis, a nézetünk azonos Meyerrel, de igyekszem a lehető legegyedibben megírni a történetet akkor is, ha átveszem a gyerekmotívumot.

A másik dolog a rövid időn belül sok minden történt Isabella lelki világával kérdés… Először szeretkezett Edwarddal, ami lelkileg és testileg is hatalmas változásokat indíthatott el benne. Vagy álterhes volt, ami azért történhetett látható előzmények nélkül (bár már az első könyvben arról álmodozott, milyen lenne terhesnek lenni Edward gyermekével…), mert a szeretkezés beindított nála néhány gondolatot, mint pl., hogy tudat alatt rájött, sosem lehet anya, hiába működik a szex része a dolognak Edwarddal. Ez a tény pedig, akár 17 éves valaki, akár 30, igenis az ember egész életére kiható komoly dolog, amely hirtelen is pofon vághatja az embert egy új élmény (szeretkezés Edwarddal) hatására.
Vagy nem álterhes volt, hanem a teste tiltakozott a megtermékenyítés ellen az első szeretkezés óta, de mivel emiatt rosszullétei voltak, és felmerült a terhesség kérdése, ezért onnantól kezdve tényleg tudatosan is átgondolta a dolgokat, és rájött, hogy szeretne anya lenni.
Szóval, akár álterhesség volt, akár a teste tiltakozása mindkét esetben megvolt az oka arra, hogy rátörjön az „anya akarok lenni, és borzalmasan rossz, hogy mégsem lehetek az” érzés. Én már 3 évesen írtam a gólyának, hogy hozzon egy kisbabát, és amióta az eszemet tudom, szeretnék gyereket, szóval, nem hiszem, hogy az, hogy valaki 17 éves, bármit is jelentene… Van, aki 17 évesen nem kész az anyaságra lelkileg, van, aki igen.
Bellánál is ez volt. Nem is gondolt arra, hogy anya akar lenni, amíg nem lett az. És velem is volt már olyan, hogy valamire nem is gondoltam, aztán történt valami, és onnantól kezdve fontossá vált egy másodperc alatt. Szóval, én nem érzem hiteltelenül hirtelennek ezeket a gyors lelki változásokat Isabellánál.

A harmadik, amiről el szeretném mondani a véleményemet, az Isabella önzősége. Véleményem szerint, egyáltalán nem önző. Nem azért akarja pusztán megtartani a babáját, mert anya akar lenni. Ő maga is tisztában van vele, hogy belehalhat a szülésbe. Azért akarja megtartani a babát, mert képtelen lenne elvenni a saját gyereke életét. Inkább ő maga haljon meg, minthogy a gyereke. Ilyen az igazi anyai szeretet véleményem szerint.
Felmerült, hogy arra nem gondol, hogy milyen lehet majd a gyerekének anya nélkül felnőni… De, gondol. De honnan tudhatná előre bárki is, hogy a gyereke boldog lesz-e vagy sem (akár ő neveli, akár valami miatt, mondjuk mert meghal, valaki más)? Vannak boldog árvák, és boldogtalan családban élő gyerekek. Hogy vehetné el egy anya a lehetőséget a gyerekétől arra, hogy boldog élete lehessen? Vagy akkor senki se szüljön többet, mert mi van, ha a gyereke később boldogtalan lesz? És mi van, ha boldog lenne, de ő nem szüli meg végül?
Isabella esete pedig még speciális is, hiszen tudja, hogy ha ő meghalna, ott lenne két család is (Cullenék és a farkasok), akik szeretetben felnevelnék a gyerekét és megóvnák minden bajtól. Biztos benne, hogy jó kezekben hagyná a kisbabáját, ha neki meg kéne halnia. És ez így is van.
Kicsi Edward és Edward… Úgy hiszem, hogy az anyai szeretetnél nincs erősebb a világon. Sem a testvéri szeretet, de még a bevésődés sem. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy akár a bevésődés, akár más érzelem lehetne erősebb az igazi anyai szeretetnél. Isabella nem akar fájdalmat okozni az ő két Edwardjának (főleg a nagyobbiknak, mert ő szenvedne jobban Isa halálától), de egyszerűen nincs választása. A gyermeke az első, nem tud ellene dönteni, mert egy anyának mindig a gyermeke mellett kell döntenie. Egy igazi anyánál ez nem is kérdés.
Szóval, úgy gondolom, hogy mivel Isabella jó anya, ezért egyszerűen bármennyire is szenved a többi szerette, és ő bármennyire is szereti Edwardot, a testvérét, Cullenékat és a farkasokat, és bármennyire is élni szeretne, a gyermeke életben tartása mindezeket megelőzi. Egy igazi anyának a gyermeke az első. Ha kell meghal érte. Ha kell a szerelme helyett is őt választja. Ebből látszik, hogy valaki igazi, szerető anya.

Hát, én így látom a dolgokat. :) Ez nem jelenti azt, hogy nem fogadom el, hogy néhányan közületek másképp gondolkoznak és másképp szemlélik a világot. :) Az a szép, hogy mindenkinek lehet egyedi véleménye, saját elvei. Csak le szerettem volna írni, hogy én hogyan gondolkozom és milyen elvek szerint írom a történetet, hogy jobban megértsétek, mi miért történik. :)

41 megjegyzés:

  1. szia!
    Én teljesen egyet értek veled ebben a dologban.
    Meg amúgy is babapárti vagyok.:)Csak azt nem akarom,hogy másban is eggyezzen a BDal,de szerintem-legalábbis remélem,hogy nem fog.
    Várom az új fejezeteket mindenből!:)

    Fanni:)

    VálaszTörlés
  2. Szia!:)

    Még sosem írtam kommentet... ennek oka, hogy később csatlakoztam az olvasóidhoz, másrészt mindig annyi a vélemény, hogy az enyém már eltörpülne közöttük, de most mégis írok, megelőzve a többieket:D
    Szerintem teljesen igazad van, és egyetértek a véleménykifejtéseddel. Szerintem is, egy anyának a gyereke a legfontosabb, itt Isabellának, és még ha ez Edward elvesztésével is járna, akkor is megteszi, mert nem lenne szíve megölni a gyermekét. Én ezt teljes mértékben megértem. Másrészt, visszatekintve az eddigi fejezetekre, történésekre, nem hiszem, hogy így folytatnád, még ha ez a lehetőség is adott, hogy Isa meghalhat. De ez szerintem úgy sem fog megtörténni.:)
    Edwardnak szüksége van Isabellára, és ez kölcsönösen is igaz. Lehet, hogy Isa kicsit naiv ebben a gyerekkérdésben, hiszen Cullenék sok mindenben tapasztaltabbak és érthető a félelmük, hogy esetleg a baba Isa életét is veszélyeztetheti, és talán, ha elméletileg nézzük, tekintve a veszélyességét... talán hallgatnia kellene rájuk. De ebből is látszik szerintem Isabella emberisége és az anyai szeretete, hogy képes lenne inkább világra hozni és meghalni, sem hogy ne adjon lehetőséget a kicsinek az életre.

    Valamint, ha megszületik, amiben biztos vagyok, hogy így lesz... Edward amint meglátja, már egy percig sem fog gondolkodni, hogy mi lett volna ha... meg mi lett volna a helyes. Mert abban a percben csak azt látja majd, hogy ez az ő gyereke, és az Isabelláé... az ő közös gyermekük, és ennek így kell lennie, a történeted csak így lesz teljes.

    Szóval csak így tovább, nagyon várom az elkövetkező fejezeteket, imádom, ahogy írsz:D

    Puszi: Szatti

    VálaszTörlés
  3. sziia(: hát ezzel én is egyetértek. van egy kisöcsém 2éves de énis sokmindent megtennék érte amit másért nem...lehet h beindultak az anyai ösztönök (: csak így tovább spirit!:) puszii Nikcsii

    VálaszTörlés
  4. Say egyetértek veled puszi és siess a fejikkel puszi Nika:)

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    "...Az a szép, hogy mindenkinek lehet egyedi véleménye, saját elvei. ..."
    Igen ez teljesen igaz, de olykor egyes vélemények szinte tökéletesen egyeznek, ahogy az előttem szoloké, az enyém, és szerintem még nagyon sok olvasod véleménye egyezik a leírtakkal! :)

    Szerintem aki szerető családban nő fel, vagy éppen azért mert az ő családja nem volt a legtökéletesebb, (és ezen szeretne változtatni) az mind tudja, hogy a család a legfontosabb, és aki ráadásul még nő is és egy kicsit is belegondol az anyaságba, kortól függetlenül, az szerintem egyet kell, hogy értsen Isa-val, pontosabban szólva veled Spirit.

    Ahogy te is írtad, hogy már kicsinek gondoltál a gyerekre, én is csak azt tudom mondani, hogy mikor kicsi voltam és babáztam (játékbaba), mindig volt a babámnak családja és gyerekei. Szerintem ez tök normális.
    Az unokahúgom ha jól emlékszem akkor 7 éves korában mondta azt nekem, hogy egyszer szeretne gyereket, pedig senki nem beszélt neki erről. Persze mondhatjátok, hogy ő még gyerek meg ilyenek, de én ismerem és érett gondolkodása van, ahogy más korabeli gyereknek is. Nem kell őket lebecsülni. Evvel csak azt akarom mondani, hogy a gyerek és az anyaság kérdése nem korhoz kötött.
    Az egy más tészta, hogy vannak akik még 30-40 évesen sem elég érettek egy gyerekhez. Nézünk csak körül a világban. Vannak akik a gimiből úgy kerülnek ki, hogy már két gyerekük is van. Na ők felelőtlenek! (Persze itt is lehetnek kivételek, nem mondom, hogy nem! Sőt, ismerek is olyat.)
    De akinek van egy biztos háttere, szerető családja, az mért ne vállalhatna be, akár 17-18 évesen is. Ez a 21. század.

    Én minden fejezet végén elolvasom a hozzászólásokat, és nem csak az aznapit, másnap és harmadnap is visszajövök és elolvasom, szóval pontosan tudom, hogy mely hozzászólások alapján született meg ez a mostani Magyarázat bejegyzés.
    Persze nem kell mindenkinek a babapárton lennie, nyugodtan lehet ellene lenni, ezt nem tiltja senki, és nincs is senkire ráerőszakolva, hogy márpedig igen is babapárti leszel, vagy nem olvashatod a történetet.
    Én csak azt mondom, hogy szerintem is kell a történetbe a gyereke, mert egyrészről megfűszerezi egy család boldogságát, másrészről tényleg olyan érzete lenne az embernek (tisztelet a kivételnek), hogy valami hiányzik, hogy hiába van a történet végére írva, hogy VÉGE, még sem kerek a történet. Hiányos!

    Egy dolog azért közös a babapáriakban és a babaellenesekben. Ez pedig, hogy mind a két tábor szereti a történetet és biztos vagyok benne, hogy mind a két tábor egészen addig olvasni is fogja, még az a szó nem jön szembe velük, hogy VÉGE! (ami remélem minél később lesz :P)

    Szerintem a babapártiak és nem babapártiak nevében is mondhatom, hogy várjuk a folytatást! :) (Aki meg nem várja, az szerintem rossz oldalon jár! :D)

    Angel

    u.i.: Nem csak a BD-ban születik gyerek, van még vagy 600000 könyv amiben születik, szóval biztosan nem másolat lesz, és legfeljebb csak halvány, de tényleg nagyon halvány azonosságok/egyezések lesznek/lehetnek majd benne, ami mind csak azért kellhet majd, hogy Meyer hű maradhasson. Ne feledjük, ez volt a fő kikötés az elején!!
    pl.: Burok - ez nem másolat, ez tény, ennek így kell lennie!

    VálaszTörlés
  6. Szia Spirit!
    Úgy örülök,hogy így leírtad ide a gondolataidat.:)
    És azt kell mondjam,minden egyes mondatoddal egyetértek.Mindenben ugyanígy gondolkodom így is.
    És így még sokkal nagyobb örömmel olvasom az írásaid,hogy ennyire engedtél magadba látni,számomra csak még hitelesebb lettél!!!Nagyon várom a további írásaid is és csakis a legjobbakat kívánom neked!!Orsi

    VálaszTörlés
  7. Én csak részben értek egyet. Szerintem a legfontosabb a család. Ha csak az anya szemszögét nézem, már bonyolultabb. Nekem nincs még gyerekem, de sokat gondolkodtam már ezen a témán, és már próbálkozunk is ezen a téren a férjemmel. Halálosan, végérvényesen, örökké szeretem, őszinte szerelemmel. Nekem mindig ő lesz a legfontosabb a világon, és nem hiszem, hogy a gyermekünk bármikor is háttérbe szoríthatná ezt az érzést. A gyerekedet felneveled, aztán kirepül. Rengeteg házasság megy tönkre a szülők középkorban történő újra kettesben maradásakor. Hogy miért? Mert az anyák túlzottan kötik magukhoz a gyermekeiket! Maguk mellett altatják (nem egészséges) kiszorítva a férjet a hitvesi ágyból. Féltékenységet generálnak a férjükben a gyerekükkel szemben, mert osztatlan figyelemmel fordulnak a baba felé. stb. Ez mind közrejátszik az elhidegülésben, ami a gyermek felnőtté válásáig bőven kiteljesedik. A szülők ekkor már nem látják egymásban a korábban értékesnek vélt vonásokat, úgy élnek, mint két idegen egymás mellett.
    A lényeg, amire ki akartam lyukadni, hogy nem tartom egészségesnek a "gyerek a legfontosabb" elvet. A párom a legfontosabb. Vele élem le az életem, ő lesz mellettem mindig. A gyerekemnek lesz saját családja, és meglazítja a kötelékünket (ÍGY EGÉSZSÉGES!). Nem számíthatok rá állandóan, míg a páromra igen!
    Bocsánat, de óvódapedagógiát tanulok, és nem bírtam ki, hogy ebben a témában ne szólaljak fel egy kicsit.
    Persze ezzel nem azt akartam mondani, hogy nem fogom szeretni a gyerekem, mert igenis szeretni fogom. De ő a párommal együtt lesz NEKÜNK a legfontosabb. Nem nekem, nem neki, NEKÜNK.

    Lehet, hogy én gondolom rosszul, de én ezt a családmodell-t ismerem...
    Elnézést, ha valakit megbántottam, nem állt szándékomban.

    Arielle

    VálaszTörlés
  8. szerintem inkább legyen abortusz. nem kell a gyerek!!!

    VálaszTörlés
  9. Arielle, kicsit félreértettél. Alapesetben, ha az ember megtalálja a tökéletes párt, és mindketten akarják a gyereket, akkor természetes, hogy nem csak a gyermekének él az ember, hanem a párjával is foglalkozik, és mikor eljön az idő, akkor hagyja kirepülni a gyerekét a fészekből. De ha a gyereke életéről van szó, és a férje, élettársa stb. arra akarja rávenni, hogy ezt az életet vegye el, ne hagyja megszületni, akkor igenis a gyerek az első. Ha én szerelmes lennék valakibe, de az nem akarná a gyerekemet, biztos, hogy a gyermekemet választanám, bármennyire is szeretem az illetőt. Tudom, hogy ezzel nem mindenki van így, és van, akinek ilyen esetben is a párja lenne a fontosabb, de a szerelem, bármennyire is azt hisszük, hogy örök, elmúlhat, míg a gyereked örökre a gyereked marad, akkor is, ha kirepül és saját életet kezd. Ha szeretetben neveli az ember a gyerekét, akkor remélhetőleg, örökre számíthat a szeretetére úgy, hogy közben hagyja, hogy a gyereke élje a saját életét. Én így gondolom.
    Fontos a szerelem, nagyon-nagyon jó dolog, ha az ember talál egy férfit, akivel boldogan, szeretetben felnevelheti a közös gyereküket, de ez az ideális eset. És az életben nem csak ideális esetek léteznek, sőt, az a ritkább. Sajnos.
    Ha a gyerekem életéről és boldogságáról van szó, akkor én a saját boldogságomat hátrébb helyezném a ranglistán. Inkább a házasságom menjen tönkre, inkább a szerelmem veszítsem el, semmit a gyerekem meghaljon vagy boldogtalan legyen.
    Ez nem jelenti, hogy magamhoz akarom kötni, mint mondtam. Azzal én is egyetértek, hogy muszáj hagyni a gyereket kirepülni, ha eljön az ideje. De a szeretet akkor is megmarad. :)

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. Fanni: Nem fog egyezni. :)
    Szatti: Én mindenki véleményére kíváncsi vagyok, úgyhogy bármikor nyugodtan írj, nem törpül el a véleményed a szememben a többi között. :)
    Nikcsii: Jó neked, én is úgy örülnék egy kisbabának a közelben, legyen az testvér, saját gyerek vagy legalább egy közeli barát gyereke. :D Úgy szeretnék babázni és kiélni az anyai ösztöneimet, de valahogy egy gyerekes ismerősöm sincs. :D
    Nika: Köszi, örülök. :)
    Angel: Köszönöm. :) Remélem, hogy tényleg mindkét párt a véleménye ellenére élvezi a történetet. :)
    Orsi: Köszönöm neked is. :) Szívesen nyílok meg néha, mert szeretem megosztani a gondolataimat, ahogyan azt is szeretem, ha ti nyíltok meg nekem. :)
    Arielle: Neked válaszoltam fentebb. :D
    Névtelen: Abortusz ellenes vagyok. :D Na jó, kivételt képez néhány speciális eset, amikor el tudom képzelni az abortuszt is, de ezek csak tényleg speciális esetek. És ez bár elég érdekes helyzet, nem olyan eset, amikor egyetértenék az abortusszal, bocsi... :)

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok!
    Eddig még nem írtam véleményt, de végig lelkesen olvastam a történetet. A gyerekkérdésről. Az én álláspontom az, hogy hiába is van egy szerető párom, a gyermek akkor is vér a véremből, és természetes, hogy soha nem ölném meg a saját gyermekemet. És inkább én halnék meg, mint ő haljon meg. És én is abortuszellenes vagyok.

    VálaszTörlés
  14. Spirit én nem rég kezdtem el olvasni a történeted, pontosabban, akkor mikor kiderült, hogy együtt fogunk írni. Érdekes téma, amiről most szó esik. Engem például személyesen is érint.

    Most két hónapos a kisbabám és a volt párom eddig csak képen látta, mivel nem szerette volna. Nekem mindennél fontosabb volt a gyermekem és az is marad. (Jelen esetben kicsit komikusnak is hathat, de Izabella a kislányom neve:D)

    Azzal egyet értek, hogy nem egészséges ha velünk alszik,minden pillanatunkat kitölti és elhidegülünk a párunktól..de az számomra nem igazi társ, akiben csak felmerül, hogy választás elé állít... :)

    Ennyit szerettem volna csak megosztani veletek. :)
    A későbbiekben majd kommentelni is fogok, amint teljesen utolértelek :)

    Pusza: Szasza

    VálaszTörlés
  15. Szia tudom hogy nem ide tartozik de van egy meglepetésem :) nézz be : http://baratsagbolszerelem.blogspot.com puszi: Niki :)

    VálaszTörlés
  16. Szia, van az oldalamon egy meglepetés, majd nézz be hozzám, puszi!:)

    www.holdtolhajnalig.blogspot.com

    Szatti

    VálaszTörlés
  17. Részben egyetértek ezzel a gyerek a legfőbb boldogság dologgal, részben nem. Én valahogy máshogy vagyok összerakva, ami a páromnak is köszönhető. Mostanában mindig azon gondolkozom, hogy nem szeretnék gyereket, mert milyen világba születik, vagy ha felnő, lesz-e egyáltalán hely, ahol tud élni... Mármint ugye romboljuk a Földet, esetleg majd szegénynek vizért is kell háborúznia, stb. Én ilyen távlatokban gondolkodom. :) Habár 23 éves vagyok, mégsem érzem magam érettnek egy gyerekhez.
    Egyébként Isabella szerintem sem önző. Anya lesz. Egy anya minden fölé helyezi a gyermeket. Ő lesz a legfontosabb, nem számít, hogy az életébe kerülhet. Meg tudom érteni, hogy meg akarja szülni. Persze attól még neki Edwardra is gondolnia kell (mind2re :D). Én azt gondolom, hogy az már régen rossz, ha valakinek a férje és a gyereke között választania kell. Oké, hogy a gyerek valamilyen szinten előbbre való, de attól még nem szabad elhanyagolni a szerelmet.
    Azt is meg tudom érteni, hogy Isabella nem bízott Carlisle-ban, hiszen azt beszélték Edwarddal még a kocsiban, hogy abortuszt fog csinálni. Isabellának pedig hirtelen kellett cselekednie, ezért hívta a farkasokat, mivel tudta, hogy bármi legyen, ők mellé állnak, hiszen a testvérei.
    Ennek ellenére még mindig fura, hogy Isabella terhes lett. Nekem ez valahogy túl sok... Amúgy is túl hamar kellett felnőnie, most még inkább észnél kell lennie. Valahogy korainak érzem... De olyan szempontból jó, hogy nem kell tovább azon idegeskednie, hogy nem lehet gyereke. :)

    VálaszTörlés
  18. Hello.
    Tök igazad van, mert te írod a történetet. Úgy írod, ahogy neked tetszik, amúgy nekem eddig nagyon "bejön":)
    És nagyon várom az új fejezeteket! Bár azt azért remélem h Isa nem fog meghalni:( Bár akkor nem lenne Happy az End... De nem is biztos h az lesz. De remélem az lesz.
    Puszi, Maycsi
    Az értelmes megfogalmazás nem az én műfajom úgylátszik...xD

    VálaszTörlés
  19. Lelkem!

    Köszönöm a magyarázatodat, így már teljesen tisztán látom a nézeteidet. ÉS részben természetesen egyet is értek velük.

    Egyáltalán nem meglepő szituáció, ha egy 17 éves lány gyereket akar, sőt... tudom. A boldog család szemléleted is nagyon jól hangzik. Mmint egyetértek. csak a gond az h a mai világunkban a boldog család képe is lassan egy idilli képpé változik csupán.

    Amiben nem értek egyet az az , hogy a gyereket minden fölé helyezi. Gondolok itt arra, hogy a kezdeti boldogság után véleményem szerint bele kell gondolnia, abba hogy a gyerek teljes életet tud e élni ha megszüli. Gondolok itt az egészségére. Mivel Meyer sagájából megismertünk egy utat, így valamelyest mi olvasók is el tudjuk képzelni, hogy a szülendő baba nem lesz mindennapi( és még itt nem is számoltam a farkasság dolgot bele, a géneket). De mivel nem tudnak semmit róla így figyelembe kell vennie azt , hogy a gyereknek a jövőben ha felnő hiányt kell szenvednie, esetleg valamely sérülést is el kell viselnie lelkileg. Azzal a tudattal kell élnie, hogy ő nem mindennapi egyed. ÉS egy léléknél, nem mindig elég az, hogy szerető család(ok) veszik körül.

    HA tudnám, hogy beteg gyerekem születne, elgondolkodnék rajta, hogy biztosan így jó e neki, hogy a világra jön. ÉS a gyerek érdekében, a saját vágyaim fölé helyezném az ő jólétét. Ergo ha úgy hozza a sors én most 18 évesen úgy érzem, hogy elvetetném, ha tudnám a gyerekemről, hogy valami van. Azért beszélek beteg gyerekről, mert esetünkben talán egyes betegségek ritkaságával hozhatnánk párhuzamba a történéseket.

    De mivel nem voltam ilyen helyzetben nem tudhatom, hogy mekkora pálfordulás lenne a lelkemben, ha mégis így történne, És nem tudom mennyi lenne a a valószínűsége, hogy biztosan elvetetném.

    Ezt nem azért mondom, mert elítélem a betegséget, csak a gyerek lelkivilágát szem előtt tartva, lehet hogy nem merném bevállalni a sérüléseket, amit a vágyódásommal okozhatnék neki.

    Nekem ez a véleményem.:)

    Viszont nem ellened beszélek, a te(ti ) történeted, szóval dönts úgy ahogy jónak látod. hangsúlyozom, hogy ez csak a véleményem, nem akarlak befolyásolni. MEG jó dolognak tartom, hogy van ellentábor, meg mellette tábor. Az a történet éri el a legnagyobb hatást ami mindkét véleményt kiváltja. Szóval sztem Spirit, addig örülj, amíg nem ért veled mindenki egyet.:D

    puszi, Truska

    ui: Szandi, Spirit, ha esetleg lesztek hétvégén msnen rám írnátok? akár az egyikőtök. Csak szeretnék valamit kérdezni. köszönöm.:)

    VálaszTörlés
  20. Szia Spirit!
    Köszi hogy kifejtetted a nézeteidet, így már sokkal elfogadhatóbb számomra is ami Izabella körül történik!
    És abszolút igazad van, hogy Te írod a történetet, nem pedig mi:)
    A baba-dologgal mostmár részben egyetértek. Teljesen jól van az úgy, hogy bevállalja a veszélyt, hogy akár bele is halhat:) Így, hogy jobban belegondolok, talán én is bevállalnám, hiszen Izabellának ott van 2 szerető család is, akikre számíthat, és élete párja, akit nagyon szeret, és végül (de szerintem nem utolsó sorban), biztosítva van a kellő anyagi háttér is. A mai világban már sajnos gyerekvállaláskor erre is gondolnia kell a szülőnek/leendő szülőnek. Nem vagyok materialista tipus, de sajnos ez ma már elég fontos szerepet játszik az életben:( Másfelől, ha tudom, hogy se segítő család, se saját otthon, se megfelelő anyagi háttér, se olyan férfi mellettem, akiben száz százalékig megbízhatok és tudom hogy szeretem és viszont szeret... hát, akkor már jól átgondolnám. Mert biztosan nem akarnám egy olyan világba felnevelni ahol küzködnünk kell, hogy meglegyen a napi betevő falat...
    Szóval, mint mondtam, így ahogy te kifejtetted már szinte teljesen egyetértek a nézeteiddel. Az még mindig "nem tetszik", hogy ilyen hamar történt mindez (nem tudom mennyi idő telt el azóta a történetben, hogy Iza és Edward először együtt voltak, de két hónapnál szerintem nem több) hogy máris babát vár. Nekem a való életben biztosan hamar jött volna még így is, hogy már lelkileg felkészült...
    Persze világos, hogy ez csak fikció, a Te fikciód, nekem akkor is kicsit sok:)
    Valaki fentebb említette, hogy aki szerető családban nőtt fel, annak muszály, hogy egyet értsen Izabella elveivel. Hát én (büszkén:) állíthatom, hogy szerető családban nőttem fel, mégsem tudok teljesen egyetérteni, de ez már lehet, hogy az én önzőségem... Szeretnék babát én is, valamikor a nem túl távoli jövőben, és imádom is a piciket mert jelenleg két ilyen kicsi baba is van a családunkban, és sokszor azon kapom magam, hogy elképzelem milyen lenne ha.. mégis azt kell hogy mondjam, hogy Még nem szeretnék gyereket. Most ezt csak azért mondom, mert elültettétek a bogarat a fülemben, hogy talán akkor nem is leszek jó anya...:S :O :((
    Lehet, hogy én vagyok ennyire önző???

    Mindenestere köszi, hogy írtál erről nekünk:)
    Üdv és jó írást,
    Keya

    VálaszTörlés
  21. Névtelen: Akkor egy állásponton vagyunk. :)

    Szasza: Gratulálok a pici babádhoz, szerintem, igazán szép neve van. Nekem nagyon tetszik az Izabella név. :) Sajnálom, hogy téged ténylegesen érint a téma, és egyedül kell viselned a felelősséget, de büszke lehetsz magadra, hogy elég erős vagy hozzá. :)

    Zafír: Hát igen... Ma már nagyon is meggondolja az ember, hogy akar-e egy ilyen világba gyereket szülni, de ha már megfogant a kisbaba, én amondó vagyok, hogy az igazi csoda, aminek nem szabad véget vetni csak nagyon-nagyon komoly esetekben. És hát... Ha senki sem akarna gyereket szülni a világ szörnyűségei miatt, akkor előbb vagy utóbb kihalnánk. Meg azért gondolj csak bele, régen sem volt mindig virágos a helyzet. Pestis, éhezés, háborúk, szegénység. Ezek mindig is léteztek és sajnos, amíg az ember természete nem változik, létezni is fognak. :-/
    És persze, az tényleg már régen rossz, ha az embernek választania kell a párja és a gyereke között, de sajnos, van olyan helyzet, amikor mégis meg kell tenni. Főleg olyankor, mikor a férfi nem megfelelő párnak és apának (lásd, nem akarja a gyereket, bántalmazza, zaklatja a családtagokat, alkoholista stb.). Ha sajnos, mégis választásra kényszerül az ember, mert a párja nem olyan, amilyennek lennie kéne, akkor mindenképpen a gyereket kéne választani. Persze, sokan nem ezt teszik, de én nem tudom megérteni az ilyen embereket...
    Az, hogy a gyerek az első, nem jelenti azt, hogy elhanyagol az ember másokat. Ugyanúgy foglalkozik a párjával, a családja többi tagjával, a barátaival. :) Csak ha valami gond van, akkor álljon a gyereke mellé.

    VálaszTörlés
  22. Maycsi: Bízz bennem. ;)

    Truska: Igen, egyébként, én az abortuszt csak akkor tudnám elképzelni, ha előre tudnám, hogy a gyerekem beteg lesz, de még akkor sem biztos, hogy tényleg megtenném. De ebben az egy esetben gondolkoznék el rajta...
    Viszont, voltam már beteg gyerekek között. Anyum gyermekápolónő, jártam jótékonysági koncerten a kórussal régen fellépni nagyon beteg gyerekeknél. És tudod mit láttam? Hogy boldogabbak, mint az egészséges emberek. :) Persze, ezek a gyerekek jó környezetben voltak, megfelelő helyen, biztonságban, szeretetben. Sajnos, vannak olyan beteg gyerekek, akiknek ez nem adatik meg, és ezért a betegségükkel együtt nagyon nehéz az életük és szenvednek csak. :(
    De ha tudom, hogy a gyerekem betegen is mindent megkap, szeretetet, ellátást, nyugalmat, megfelelő környezetet, akkor még ebben az esetben is lehetségesnek látnám, hogy megszülöm. Mert a betegsége ellenére lehet boldog. A saját szememmel láttam, hogy lehetséges. Persze, attól is függ, hogy milyen betegségről van szó, ha olyanról, amely folyamatos fizikai fájdalommal jár, akkor persze, azt nem akarnám a gyerekemnek. Szóval, ez az egyetlen eset, amikor átgondolnám.
    Viszont Isabella esetében szó sincs betegségről. A mondákból tudja, hogy kb. mi vár rá. Vámpírgyereket szül, aki vérre vágyik? Ez nem betegség. Látja maga körül, hogy vámpírok is élhetnek boldog "életet". Farkast szülne esetleg? Az sem betegség. Léteznek boldog farkasok. Ő egyszerűen nem bonyolítja úgy túl, mint mi. Akár vámpírt, akár farkast, akár embert, akár ezeknek a keverékét szülné, az a szemében nem betegség. Egyszerűen nem veheti el a lehetőséget a gyermekétől az életre, mert nem tudhatja előre, hogy milyen élete is lenne a gyerekének.
    Ez olyan kb. mintha egy nő terhes lenne, tudja, hogy léteznek betegségek, amelyek veszélyeztetik a gyerekét, de valami miatt nem tudja előre kivizsgáltatni magát (mit tudom én, mondjuk egy amish faluban él, és nincs megfelelő technikai fejlettség ott hozzá), hogy a gyereke egészségesen születik-e meg, vagy van-e valamilyen betegsége.A lehetősége fennáll akkor is a beteg babának, de csak azért mert fennáll, de nem tény, hogy beteg lesz, nem fogja elvetetni.
    Az őseink sem tudhatták előre az őskorban, középkorban, sőt, pár évtizeddel ezelőtt sem még, hogy egészséges gyereket hoznak-e majd a világra, mert nem tudták előre megvizsgálni a magzatot, és ha emiatt mind azt mondták volna, hogy bocs, nem szülöm meg, mi lesz, ha beteg lesz, rég kihalt volna az emberiség.
    Isa nem tudja, hogy mi lesz a gyerekéből. Nincs tény, amely számára bizonyítaná, hogy valamiféleképpen betegen jön a világra majd. Márpedig amíg nincs ilyen tény, addig nem teheti meg, hogy ne adjon esélyt a babájának. Én így gondolom ezt. :)
    Ma este egyébként megpróbálom felmenni msn-re... :)

    VálaszTörlés
  23. Keya: Ne aggódj, az hogy most még nem akarsz gyereket, nem jelenti azt, hogy rossz anya leszel. :) Egyszerűen lelkileg nem vagy még kész rá. Ettől még, ha véletlenül terhes lennél, szerintem, legkésőbb abban a pillanatban, ahogy a kisbabádat a kezedbe veszed, olyan szeretetet éreznél majd, amely biztos vagyok benne, hogy jó anyává tenne. :) Szóval, nem kell aggódnod, mikor eljön az idő, jó anya leszel. :) Már az is mutatja, hogy aggódsz, hogy rossz anya leszel. Egy rossz anya nem aggódna ezen. :)

    VálaszTörlés
  24. Sziasztok!

    Spirit örülök, hogy megosztottad velünk a babakérdésben az érzéseidet.
    Én is úgy gondolom, hogy egy ekkora szerelem, mint az Isa és ed szerelme, csak egy babában teljesedhet ki. Természetesen meg kell találni az aranyközéputat, hogy a férj és apa, meg a gyerek se kerüljön túlzottan előtérbe, de én mint kétgyerekes anya úgy gondolom, hogy a gyerek mindig fontosabb, mint én magam, vagy a az apjuk.
    Valaki azt mondta, hogy amikor a gyerekek felnőnek, akkor csak a párja marad az embernek, akire támaszkodhat, ennek a dolognak van másik oldala is, mi van akkor, ha az apa túl korán távozik, akkor az ember nem a gyerekére kell hogy számítson. Ezért mondom, hogy mindig az aranyközépútat kell ersni és azt a legnehezebb megtalálni.
    Olyan is volt, aki azt írta, hogy a gyerek lelki sérülést szenvedhet a mássága miatt és ezt is figyelembe kell vennie ISa-nak. Nos szerintem mindenki szerez ilyen-olyan sérüléseket életében az csak saját magán és a csládján múlik, hogy hogyan dolgozza fel és ebben a dologban az anya szerepe a legfontosabb. És a másság az előnyére is fordítható valakinek.
    MInt ahogy Bella, úgy Isa is ösztösön érzi, azt, hogy ennek a babának meg kell születni, mert dolga van a világban.
    egy kis saját példám is van erre: Amikor én terhes lettem az első babámmal, mindenki ellenem fordult, pedig már nem voltam fiatal, hónapokig nem beszéltem a családommal, de ez első pillanattól fogva tudtam, hogy neki a világra kell jönnie és nem csalt meg az anyai érzésem, hiszen a születése óta érzem azt, hogy van értelme a létezésemnek és a családommal százmilliószor jobb és szorosabb a kapcsolatom, mint életemben korábban, annyira, hogy, amikor a másodjára is teherbe esetem az anyummal madarat lehetet volna fogatni. Szóval valóban dolga van a drágámnak és ezt éreztem a fogantatása pillanatában egyből. Ha hiszitek, ha nem én már akkor éjszaka tudtam, hogy terhes vagyok, amikor megfogant, felkeltem az éjszaka közepén és tudtam, és pontosan 40 hét múlva érkezett meg.

    Spirit csak így tovább! NAgyon várom a folytatásokat és remélem hamar olvashatom.

    Üdv

    U.I.:Kár, hogy nem Pesten laksz, akkor megismerhetnéd az én drágáimat, mert tudom, hogy téged is elvarázsolnának, mint mindenkit, akik ismerik.

    VálaszTörlés
  25. Aminata: Igen, aranyközépút. :) És igen, én is hiszek az anyai megérzésekben. :)
    Én is sajnálom, hogy nem Pesten lakom, viszont, nem sokára megyek Pestre, és lesz egy olvasói találkozó is. :) Aki szeretné hozni a babáit, az nyugodtan hozza. :D Engem cseppet sem zavarna, sőt, imádok babázni. :) Szóval, szívesen megismerlek titeket, és a gyerkőceiteket is. :) Ha szép idő lesz, úgyis valami nyitott helyre mennék szívesen, ahol friss a levegő, süt a napocska, ha pedig nem lesz szép idő, akkor is valami nyugisabb helyet választanék, ahová tuti be lehet hozni a gyerkőcöket is. :) Szóval, aki gyerekkel tudna csak eljönni a találkozóra, az is nyugodtan jöjjön. :)

    VálaszTörlés
  26. Ha lesz más is gyerekkel, akkor én is szívesen elmennék, bár nem hiszem, hogy olyan sok gyerekes anyuka jár erre:).
    Ha akkor és ott éppen nem , de ha pár napot maradsz Pesten én nagyon szívesen megismernélek, sőt ha gondolod el is tudlak szállásolni nagyon szívesen, kicsi a lakásunk, de sok jó ember kis helyen is elfér és biztos, hogy nem zavarnál, én egyedül vagyok a kicsikkel szóvalcsak csajok lennénk.:)

    Szólj nyugodtan, ha gondolod és a találkozóról is értesíts és ha nem jön közbe semmi ott leszek.:)

    VálaszTörlés
  27. Ne hidd, hogy kevés gyerekes anyuka jár a blogra. :D Én is mindig meglepődöm, mikor kiderül, hogy nem csak tizenévesek, hanem anyukák, sőőőőt, nagymamák is olvasnak. :D A férfiolvasóimat is muszáj megemlítenem, mert imádom, hogy ők más szemmel látják a történetemet. :D Szóval, elég vegyesen vagytok jelen a blogon, és több olyan olvasómról is tudok, akinek gyerkőce van. :) Szóval, klassz lenne, ha hoznátok őket is. Talán, össze is barátkoznátok rögtön, és meglenne, hogy kivel jártok mostantól játszótérre, vagy közös oviba. :D
    Ó, nagyon kedves a meghívásod. :) Szandi mellett van még egy legjobb barátnőm, Verocs, és egyelőre úgy tűnik, hogy ő be tud fogadni magához. Viszont, egy hétig tuti fent leszek Pesten, úgyhogy szívesen összefutnék veled a találkozón kívül is. :)

    VálaszTörlés
  28. szia:) van még egy meglepetésem:) nézz be az oldalamra:) http://baratsagbolszerelem.blogspot.com

    puszi: Niki :)

    VálaszTörlés
  29. Jézusom! Ezt a hülyeséget! Most biztos nekem támadnak az állandó olvasóid, pedig át kéne gondolniuk... Ne haragudj meg, de ez a "magyarázom a bizonyítványom" és még "jó" tanácsokkal is szolgálok bejegyzés valami elképesztően megdöbbentő. Mintha példát akarnál mutatni vagy oktatni. Ez inkább szomorú, mint dícséretes.
    üdv, Betti

    VálaszTörlés
  30. Betti: Itt senki nem támad senkinek. :) Én bárki véleményét megértem és elfogadom. :) És nem magyarázkodom meg jótanácsokkal szolgálok, csak elmondom a gondolataimat és beszélgetek az olvasóimmal (legalább is azokkal, akik szeretnének beszélgetni velem). :) Mellesleg, igen, egy író feladata szerintem a tanítás is. Sok író és költő gondolta ezt így régen és most is, és én is így gondolom. Bár még nem vagyok igazi író, csak palánta, mégis azt hiszem, fontos, hogy tanítsak is az írásaimmal. Nem úgy, hogy ráerőszakolom másokra a véleményemet, hanem úgy, hogy elmondom a véleményemet és meghallgatom másokét. :) A tiéd is meghallgattam, el is fogadom, csak én másképp gondolom. :)

    VálaszTörlés
  31. Kedves Spirit!
    Örülök, hogy így alakult a történet. Vannak akik kénytelenek belenyugodni, hogy nem lehet gyerekük, bármilyen ideális kapcsolatban élnek, de elszomorított volna,ha Isabelláékkal is ez történik.
    Hogy miért lett terhes Isabella, mikor még túl fiatal, felkészületlen, stb.? Tekintsétek tanmesei elemnek(tudom, hogy nem az), az ember nem csak akkor esik teherbe, ha felkészült lélekben, és minden tekintetben megfelelőek a körülmények.

    Az anyának szerintem is a gyereke az első, de a gyereknek az az érdeke, hogy a házasság, illetve a kapcsolat, amiből született a lehető legszilárdabb legyen. Szóval úgy is tekinthetjük, hogy a házasság az első.

    Carlisle reakciója teljesen indokolt. Az orvosnak válsághelyzetben az anya életét kötelessége elsősorban megmenteni, és szerinte Isabella életveszélyben van. Az se lett volna irreális, ha a lány akarata ellenére is megpróbál közbeavatkozni.
    De hogy csak azért ne szülje meg a gyermeket, mert az esetleg nem lesz egészséges? Még a tudottan beteg magzatok közül is sokat megszülnek az anyák, mert képtelenek ártani a saját gyereküknek, itt pedig csak egy lehetőségről van szó!
    Senki életéről nem döntheted el előre, hogy az értéktelen, boldogtalan, élhetetlen lesz. Hiszen akkor hol a határ? A törvény nálunk ugyan megszabja, hogy milyen betegség esetén hányadik hétig végezhető abortusz, de ha belegondoltok, hogy rettenetes erőfeszítésekkel életben tartanak nagyon pici koraszülötteket is, ahol semmi garancia nincs, hogy egészségesen fognak felnőni, és majdnem ugyanekkora társaikat nem engedik megszületni, mert mondjuk felnőve sem haladnák meg egy 8-9 éves gyerek értelmi színvonalát...
    Senkinek sem kívánnék egy ilyen döntési helyzetet.
    Üdvözlettel
    Nagyanyó

    VálaszTörlés
  32. Nagyanyó: Örülök, hogy írtál, mert mindig érdekes számomra olvasni, hogy mit hogyan látsz, és egy csomót tanulok tőled. :) Például az a gondolat, hogy a gyerek az első, de neki biztos családi héttér kell, ezért a házasság az első, nagyon elgondolkoztató dolog. Egyetértek vele. :) Mindent meg kell tenni, hogy a házasság is jól működjön, ne csak jó anya legyen az ember, nem csak magadért, a férjedért, hanem a gyerekért is főleg. :) Persze, sajnos, néha nem elég az, hogy az ember mindent megtesz, és akkor jön a választás, hogy férj vagy gyerek? És olyankor a gyerek az első. Pl. én mindig büszke voltam anyukámra, hogy mikor én 8 éves voltam, a húgom pedig 5 és fél, el mert válni aputól, és merte vállalni, hogy felnevel minket egyedül, mert tudta, hogy az sokkal rosszabb lenne nekünk, ha apa velünk élne. És örülök, hogy akkor a mi biztonságunkat, boldogságunkat választotta annak ellenére, hogy egyedül, egy ápolónői fizetésből, úgy hogy senki sem támogatta, nagyon nehéz volt neki felnevelni minket.
    Szóval, igen, fontos, hogy a férjjel is foglalkozzunk, ne hanyagoljuk el, és mindent megtegyünk, hogy boldog, kiegyensúlyozott családunk legyen. De az is fontos, hogy ha nem ilyen egy család, akkor már csak a gyerekek miatt is merjünk váltani. Legalább is, anyu esete számomra ezt tanította meg. :)
    És igen, nehéz megmondani, hogy ki döntheti el, kinek van joga élni és kinek nincs. Tényleg előfordulhat, hogy egy beteg gyerek boldogabb életet él, mint egy egészséges. Szóval, ez a világ legnehezebb döntése. :-/

    VálaszTörlés
  33. Sziasztok!

    Bocsi, ez most nagyon nem ide vág.

    ROB MAGYARORSZÁGON VAN, NAGYON ÚGY NÉZ KI.

    Pussz
    Gitka

    VálaszTörlés
  34. Gitka: Ezt meg honnan veszed??? Nem úgy volt, hogy áprilisban jön? Ne már... Mármint, én áprilisra terveztem az utamat...

    VálaszTörlés
  35. //www.rpattinson.net/ a chatből, páran már látták, twitter is írta, állítólag már a kocsmában is látták, én sem így terveztem
    :(

    VálaszTörlés
  36. Hát, ez nem vicces így... :-/ Akkor azt hiszem, lemaradok róla. :-/ Igaz, hogy fel tudnék menni jövő héten Pestre, de hát, kinek a nyakára mehetnék pont húsvét előtt? :-/ Verocsnak is tuti van már családi programja. :-/ Vááááááááááá *a haját tépi* Márpedig úgy tűnik, hogy tényleg igaz, mert a magyar dublőre most írta, hogy április 2-án már van jelenete úgy, hogy Rob is jelen lesz. :,(

    VálaszTörlés
  37. Sziasztok!

    Én már elmondtam a véleményem, most nem is akarok már véleményt nyilvánítani, még ha vannak új gondolataim is, csupán csak egy dolog ütötte meg a "fülem" azaz inkább szemem.

    "Beteg gyerek" Tudom, hogy írásban mindent nehezebb megfogalmazni mint szóban, de a sérült (lelkileg vagy éppen testileg) emberekre nagyon rossz szó az, hogy beteg, mert nem azok!!!
    (A betegség az egy kiadós megfázás vagy éppen allergia, és ilyenek. Ők nem betegek!)

    Amikor Spirit azt írta "Hogy boldogabbak, mint az egészséges emberek." meg, hogy "Tényleg előfordulhat, hogy egy beteg gyerek boldogabb életet él, mint egy egészséges." az nagyon megmelengette a szívem! :)

    Rögtön adok is magyarázatot:
    Én 7 évig jártam egy olyan iskolába (és + 2 éve folyamatosan visszalátogatok oda) ahova sérült gyerekek járnak. Én magam, mondjuk úgy "egészséges vagyok", bár ezt a szót sem szeretem használni. Azok az emberek akiknek valamilyen sérülése/hátrányossága van, ahogy Spirit is mondta, sokszor tényleg boldogabb életet tudnak élni mint mi "egészségesek"! Én ezt tapasztalatból tudom.

    Előtte nem is ismerem ilyen embereket, de mikor bekerültem abba a suliba, ahogy az elmúlt 9 év is mutatja egyszerűen nem tudok elszakadni se onnan, se az ott szerzett barátaimtól.
    A "sérült" emberekben annyi szeretet lakozik, hogy az már-már hihetetlen!
    Jó persze minden gyönyörű alma között van egy férges is - Bocsánat a kifejezését - de tényleg nagyon tudnak szeretni és nem lehet nem viszont szeretni őket.

    BOCSÁNAT, hogy ha esetleg valakit bármely mondatommal megsértettem, vagy megbántottam volna vagy akármi, előre is elnézést nem akartam! Egyszerűen csak ez a téma engem nagyon is érint, és nem tudtam "csöndben" maradni. :$
    Muszáj volt kiadnom magamból, mert én ezeket az embereket tisztelem azért mert a betegségeik ellenére ilyenek, és másokat is felvidítanak!
    Ha az anyukájuk elvetette volna őket, akár tudta akár nem, csak az én részemről nyilatkozhatok, de biztos vagyok benne, hogy most nagyon más lennék, hogy sok mókából és boldogságból kimaradtam volna, melyet nekik köszönhetek! Nem én vidítottam őket fel, hanem ők engem, és nem én hanem ők adtak nekem mindig erőt! Ezt köszönöm is nekik! :)

    A lényeg, hogy nagyon is egyet értek Spirittel, mert tapasztalatból tudom, tudnak nagyon is boldogak lenni még a betegségük ellenére! :D

    Angel

    u.i.: Ezt csak a "beteg" emberek megítélése véget írtam! Ez csak egyetlen momentum megítélése azok közül, melyet ezidáig megemlítettetek, SŐT inkább csak hozzászólás mint megítélés!

    VálaszTörlés
  38. Szia Spirit!

    Tökéletesen egyetértek veled abban, hogy egyetlen édesanya sem taszíthatja, utasíthatja - illetve ebben az esetben ölheti - meg a gyermekét. A világ legtermészetesebb dolga, hogy az anyai ösztön felébredése után egy nő képtelen lenne akár csak egy ujjal is ártani a babájának és mindenki mást is igyekszik megakadályozni ebben, még akár a saját élete árán is. Egy anyának a gyermeke az első, mindenek elé és fölé helyezi a kisbabája jólétét.

    Ennek különben bizonyított, biológiai okai is vannak: az érzelmek, amikért az agyunk limbikus rendszere felelős ilyenkor teljes mértékben háttérbe szorítják a neocortexet, azaz az agyunk "értelmi" központját. Ez az oka annak, hogy ha például kigyullad egy ház, akkor mondjuk egy anyamacska nem magát menti először, hanem a kicsinyeit, és bármilyen veszélyes, akkor is újra meg újra visszamegy a lángoló épületbe, hogy egyesével kihordja a kölykeit. A fizikai állapota és az életösztönei lehetővé tennék számára a menekülést, de a limbikus rendszer befolyása olyannyira erős, hogy szó szerint fizikailag is képtelen lesz ott hagyni a kicsiket az égő házban. Ez az anyai ösztön, ami a nőkben egyrősebb még a tulajdon létfenntartási ösztönüknél is.

    Elnézést ezért a kis tanító jellegű levezetésért, de biológia szakos vagyok, illetőleg fél évig tanultam társadalompszichológiát, és ott sokáig részletesen tárgyaltunk efféle témákat. :)

    Lényegében csak annyit szerettem volna mondani, hogy ez nem csak elhatározás kérdése, hogy Isabella (vagy bármelyik nő) megtartja-e a kisbabát. Ha csak egy szikrányi kötődést is érez a születendő gyermeke iránt (márpedig Isabella határozottan érez, ráadásul még csak nem is kicsit), akkor egy anya már csak ösztöni alapon is képtelen ártani a csecsemőjének. Az érzelmek, amiket egy kisbaba érkezése kivált belőlünk, mind visszavezethetők pszichés és biológiai eredőkre. Ha nem éreznénk így, és minden veszély-helyzetben az általános sémának megfelelően saját magunkat mentenénk először, sorsukra hagyva ezzel a gyakorlatilag védtelen, sok esetben önállóan még életképtelen utódainkat, akkor már régen kihaltunk volna. Ez gyakorlatilag tehát nem más, mint maga a fajfenntartási ösztön. Ez ilyen egyszerű.

    Tudom, hogy ez így, ilyen 'nyersen' levezetve talán egy kicsit keményen hangzik azok számára, akik őszintén hisznek az "anyaság mindenek felett"-ben és szeretnek úgy gondolni rá, mint lelki és érzelmi elhivatottságra. A fenti sorokat végső soron főként azért írtam, hogy azok, akik kritikusan állnak Isabella elhatározásához, ezáltal megérthessék, hogy ez a dolog sokkal, de sokkal több annál, mint puszta "önzés" vagy "önzőség". Ez itt, kérem szépen, tömény biológia, ami befolyásolja az ember gondolkodását, kihat a döntéseire, cselekedeteire és érzéseire, ezáltal pedig biztosítja a faj fennmaradását. Akinek ezzel a lelkébe gázoltam, attól utólag is elnézést kérek. Nem állt szándékomban megbántani senkit sem.

    Üdv: Nellas

    VálaszTörlés
  39. Nagyon szépen köszönöm a magyarázatot! Én se vagyok baba párti, és a Breaking Dawn se a kedvencem, ahhoz képest harmadszori olvasásra sem bírtam magammal. Megint nem tudtam letenni a könyvet. Innentől más szemmel fogom nézni a dolgokat!
    Az anyai szeretet kérdésében is tökéletesen egyet értek!

    VálaszTörlés
  40. Spirit teljesen egyet értek veled Egy gyermek vállalása rengeteg lemondással és fájdalommal jár, de ugyan annyi örömmel boldogsággal is és egy anyának ha tetszik ha nem, első a gyereke még a "párjánál is" természetesen az egyensúlyt meg kell találni meg lehet találni. amikor megszületik a baba az egy életre szól a kapcsolatod nem gyengül meg csak erősödik és erősödik, vele együtt sírsz nevetsz ott vagy ha bármi probléma van és ő ott van ha gondod van "felnőtt" korban,bár az én lányom most 16 és bármit meg tudok beszélni vele még az én problémáimat is. A mi családunkban 3-om gyerköc van de soha egy percig sem gondolkodnék ha az életemet kellene adnom értük vagy bármiről le kellene mondanom "kivéve a fagyiról na arról nem:)" ezt akinek még nincs gyermeke teljes egészében nem érzi át csak onnan amikor a szülőszobába a kezedbe nyomják :)) akkor ott át fogod érezni, amikor fogod lepereg előtted mennyi minden fog vele történni mennyi mindenre kell megtanítanod, mennyi fájdalmat örömöt fog érezni az életben, és te ameddig élsz vele együtt akarsz örülni és minden fájdalomtól megóvni akarod. természetesen ezt nem ügy értem ,hogy magamhoz láncolom őket nem elfogadom mert jót akarok a gyerekemnek még ha fáj is ,hogy önnáloságra neveljem,mindenre megtanítsam amire az életben szüksége lesz lehet mivel ki fog repülni a családi fészekből az életbe ahol csak magára számíthat de avval a tudattal ,hogy ha bármi van én mindig ott vagyok neki. bocsi de ezt muszáj volt leírnom én nagyon örülök a babának Spirit pussz Emília

    VálaszTörlés
  41. HATALMAS RESPECT NEKED! őszintén kívánom, hogy te is találkozz robbal itt pesten =)
    "Vannak boldog árvák, és boldogtalan családban élő gyerekek. Hogy vehetné el egy anya a lehetőséget a gyerekétől arra, hogy boldog élete lehessen? Vagy akkor senki se szüljön többet, mert mi van, ha a gyereke később boldogtalan lesz? És mi van, ha boldog lenne, de ő nem szüli meg végül?"
    ismét egy respect!!!!! <3

    VálaszTörlés