.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. március 23., kedd

A jelen boldogsága - 13. fejezet

13. BUROK




AHOGY LEFÉKEZETT AZ AUTÓ A HÁZ előtt, kinyitottam az ajtót, és a lehetőségeimhez képest a lehető leggyorsabban kikászálódtam a hátsó ülésről. A takarót magam köré fonva indultam el a ház felé kissé ingatag lábakkal, miközben fogalmam sem volt róla, hogy ordítani vagy sírni lenne-e nagyobb kedvem. A csalódottság égető fájdalomként hullámzott keresztül rajtam újra és újra. A férfi, akit az életemnél is jobban szeretek, és az a valaki, akire apámként nézek fel, meg akarják ölni a gyermekemet… Hogy lehetne nyugodtan kezelni ezt a gondolatot?

- Isabella, várj! – Edward mellettem sietett megfeszülő testtel, mintha attól tartana, hogy bármikor megbotolhatnék, és neki el kéne kapnia, Carlisle pedig lassabb léptekkel követett minket.

- Átköltözöm La Push-ba! – jelentettem ki.

- Tessék? – Edward egy pillanatra megtorpant, aztán mikor rájött, hogy én tovább haladtam, két hatalmas lépéssel beért. – Ezt nem teheted…

- Francot nem! – csattantam fel, miközben úgy löktem be az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt a helyéből. A család többi tagja azonnal lent termett a földszinten, és bár aggodalmasnak látszottak, nem voltak annyira felzaklatva, mint Edwardék. Felpillantottam Carlisle-ra, aki aprót rázott a fején. Vagyis, a többieknek még nem mondta el az elméletét…

- Annyira sajnálom, hogy nem láttam előre… - ölelt meg Alice. – Tudnom kellett volna, hogy rosszul leszel, ha Edward elvisz. Kérlek, ne haragudj rám! Az én hibám!

- Semmi baj, Alice. Te semmiről sem tehetsz – próbáltam megnyugtatni a lelkiismeretét.

- Jobban vagy? – érdeklődött Esme anyai féltéssel az arcán.

- Igen, semmi bajom – biztosítottam róla. Igaz, hogy a lázam még mindig nem ment le, és emiatt nem éreztem magam a legjobban, de ha ennyit el kell viselnem a kisbabám kényelméért, akkor legyen… Semmiség az egész. Hallottam, hogy Edward a hátam mögött felmordul, de nem foglalkoztam vele. – Alice, segítenél összeszedni pár cuccot? – Bármennyire is nehezemre esett volna Edwardtól távol lenni, muszáj volt megtennem ezt a lépést. A közös gyermekünk érdekében. Miután megszültem, Edward is teljesen másképp látja majd a dolgokat… Egy gyönyörű kisbabát csak nem utasítana vissza. A saját fiát. Muszáj szeretnie őt. Bennem már most olyan erős szeretet lángolt, hogy hittem, bármire képes lennék a gyermekemért.

- Tényleg el akarsz menni? De hát, miért? – kerekedtek el Alice szemei. Mély levegőt vettem, és csak aztán folytattam.

- Mert gyereket várok, és ők meg akarják ölni! – pillantottam vádlón Edward és Carlisle felé. Hirtelen mintha megsüketültem volna – halotti csend borult az egész házra.

- Gyereket? – Rosalie hangja halk és hitetlenkedő volt. – De az lehetetlen… - fordult az apja felé. A testvérem a karjában érdeklődve nézett fel rá észlelve a hangulatváltozását.

- Ez még egyáltalán nem biztos. Csak van egy elméletem… - lépett előrébb Carlisle. – Hagyd, hogy megvizsgáljalak, utána még megbeszélhetjük, hogy mit is kell tennünk… - kérte tőlem.

- Hogy megtarthatom-e a gyerekemet vagy sem? – A hangom vagy fél oktávnyit magasodott, és a szemeim szinte szikrákat szórtak. – Ezen nincs mit megbeszélni!

- Hát nem érted? – Edward arca eltorzult a tehetetlen dühtől, ujjai a hajába túrtak. Egy pillanatra megszeppenten néztem rá – még sosem láttam ilyennek, mintha épp az őrület szélén állt volna. – Azok a mondák… A végük mindig halál. Ha az a valami benned marad, meg fogsz… - A hangja elcsuklott, és olyan tekintettel nézett rám, mintha már tényleg nem élnék. A gerincemen végigfutó jeges érzés megborzongatott.

- Ő nem valami… - suttogtam megrendülten. – Ő a kisbabánk.

- Carlisle-nak tényleg meg kéne vizsgálnia – fogta meg Alice a kezeimet. – Lehet, hogy felesleges ez az egész. Előbb tudjuk meg, mi is a valódi helyzet, rendben? – húzott a lépcsők felé. Rossz érzés fogott el. Tudtam, hogy Carlisle sosem akarna bántani, de ha ő is úgy gondolja, mint Edward… Vajon, az életemért képes lenne az akaratomon kívül elvégezni az abortuszt?

- Várj, előbb ki kell mennem a mosdóba! – szabadítottam ki magam a fogásából. Vetettem egy utolsó pillantást Edwardra, aki dermedten a padlóra szegezte a tekintetét. Nem úgy, mint aki nem akar felnézni az ember szemébe, és ezért direkt valami mást fixíroz, hanem inkább, mint aki nincs is tisztában azzal, hol is van éppen. A többiek arcán már nem is mertem végignézni… Főleg Rosalie-én. Utolsó alkalommal szörnyen bántam vele, és sejtettem, milyen fájdalmas lehet számára az, ami történik.

Próbáltam lassú léptekkel haladni, hogy ne vegyék észre rajtam, készülök valamire, de a szívem a torkomban dobogott. Reméltem, hogy Jasper betudja az izgalmat a veszekedésünknek, és nem jön rá, hogy más is van mögötte.

A mosdóba érve ledobtam a takarót a mosógép tetejére, megnyitottam a csapot, aztán az ablakhoz mentem, és felhúztam. Kicsit szédelegtem a láz miatt, mikor kihajoltam és lepillantottam, de igyekeztem nem foglalkozni ezzel. Átlendítettem a lábaimat a párkányon, aztán ülő helyzetből az ereszbe kapaszkodva felhúztam magam. Végigaraszoltam az eresz és a kiugrók segítségével egészen Carlisle szobájáig – a többiek esetében nem voltam biztos benne, hogy a szobájukban hagyták-e a mobiljukat, de Carlisle-nál volt vonalas telefon a sürgős esetek miatt -, és végül halkan bemásztam a nyitott ablakon. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, ahogy biztos talajt éreztem a lábaim alatt.

Gyorsan az íróasztalhoz mentem, felemeltem a kagylót, majd tárcsáztam.

- Igen? – szólt bele egy férfihang a telefonba.

- Isabella vagyok – suttogtam halkan örülve annak, hogy egy farkas számára ez is tökéletesen hallható.

- Isabella? Valami baj van? – Aidan hangja őszintén aggódó volt.

- Gyere a Cullen házba, szükségem van… - kezdtem volna elmagyarázni a helyzetet, mikor odakintről zajok szűrődtek be. Jasper és Carlisle jöttek fel az emeletre. Visszatartott lélegzettel figyeltem, ahogyan a kilincs megmozdul, aztán hirtelen Jasper hangja visszhangzott végig a folyosón.

- Várj! Előbb… előbb hozzuk le az ultrahangot – tanácsolta Carlisle-nak. Pár másodpercig csend volt, aztán tovább indultak. Megkönnyebbülve eresztettem ki a tüdőmben tartott levegőt.

- Isabella? Isabella, ott vagy? Mi történt? – idegeskedett Aidan a másik oldalon.

- Most nem tudok beszélni. Segíts! – motyogtam a kagylóba, aztán visszatettem a helyére. Újra az ablakhoz léptem, és az előbb megtett utat visszafelé is letudtam. A mosdóban tényleg megmostam az arcomat és ittam is egy kevés hideg vizet – mert a láz és az izgalom miatt teljesen felhevültem -, aztán kiléptem a folyosóra.

- Kész vagy? – sietett fel Alice a lépcsőn. Szerencsére, úgy tűnt, senki nem vette észre a kis akciómat. Legalább erre jó volt, hogy aggodalmasan reagáltak a híremre, és ez lekötötte minden figyelmüket.

- Igen, kész – bólintottam. Reméltem, hogy Aidan vette a lapot, és a lehető leggyorsabban elindul értem. Biztos voltam benne, hogy azok után, ami vele és Saoréval történt, meg fogja érteni az álláspontomat.

Alice bevezetett Carlisle irodájába, és leültetett a székre, amely az íróasztal előtt állt, aztán elkezdte átrendezni a szobát úgy, ahogyan a múltkori vizsgálatkor is volt.

- Beszéltem Edwarddal – szólalt meg a tömör mahagóni asztalt egyensúlyozva a levegőben. Mikor kérdőn néztem rá, folytatta. – Még mindig látom az esküvőtöket. Igaz, hogy a kép homályos, de boldognak tűnsz… Ha… Ha az történne, amit Carlisle és Edward akar, nem tudnál boldog lenni, igaz?

- Nem – helyeseltem.

- Pont ezt mondtam Edwardnak is – bólintott elgondolkozva, aztán tovább pakolászott. Mire végzett, Carlisle megérkezett maga előtt tolva az ultrahangos készüléket – Jasper pedig a vizsgálóasztalt hozta be fél kézzel.

- Rendben, akkor mi most… - mutatott az ajtó felé Alice.

- Ne! – kiáltottam fel, mire minden szempár rám szegeződött. – Én… Éhes vagyok! – mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott, miközben az ablak felé pillantottam. Hol járhat már Aidan? – Igen, most azonnal ennem kell valamit, különben éhen halok! – jelentettem ki határozottan.

- Megvizsgállak, addig Alice készít neked valamit – ajánlotta Carlisle.

- De… - ráncoltam össze a homlokomat. Semmi észszerű ok nem jutott eszembe, amivel húzhatnám még kicsit az időt.

- Talán, tényleg ennie kéne előtte egy kicsit… Nehogy elájuljon vagy valami – szólalt meg Jasper. Kérdő tekintettel néztem fel rá, de csak elmosolyodott, aztán felém nyújtotta a kezét. Bár nem viselkedett különösen, valamiért biztos voltam benne, hogy tudja, miért igyekszem elhalasztani a vizsgálatot. Talán, direkt akadályozta meg, hogy Carlisle benyisson a dolgozószobába, amíg telefonáltam.

- Szeretném minél előbb elvégezni a… - kezdett volna bele Carlisle, mikor meghallottuk a dobogó mancsokat odakintről. – Mit keresnek itt a… - Hirtelen gyúlt fény a szemében, és ahogy rám nézett, szomorúság költözött a tekintetébe. – Nem ártottam volna neki. Csak meg akartalak vizsgálni. – Éreztem, hogy igazat mond, és tudtam, hogy megbántottam őt a bizalmatlanságommal, mégis megnyugtatott a tudat, hogy a másik családom velem van.

- Sajnálom – motyogtam magam elé, aztán kikerülve Alice-t és Jaspert az ajtóhoz mentem. – Mindjárt visszajövök – ígértem.

A bejárathoz siettem, de mire odaértem, Esme már ajtót nyitott. Aidan, Jonathan és Joshua léptek be – immár emberi alakban – a házba. Ahogy megláttak, kissé megkönnyebbültnek látszott az arcuk – valószínűleg, a frászt hoztam rájuk azzal a titokzatos telefonhívással.

- Isabella, jól vagy? – Nate az egyik kezével megfogta a karomat, a másikkal pedig végigsimított az arcomon. – Mi a fene folyik itt? – fordult Edward felé, aki a nappali bejáratából figyelte az eseményeket Rosalie-val és Emmettel. Egy pillanatra megfeszültek a szeretett vonások, aztán Edward mély levegőt vett, és előrébb lépett.

- Nem kellett volna idehívnod őket. Nem vagy fogoly… - A hangja karcos volt, és kerülte a pillantásomat. – Ha tényleg el akarsz menni… Ha ezt akarod… - ökölbe szorultak a kezei, és fájdalom suhant végig az arcán. Nem bírtam nézni, ahogy szenved, még akkor sem, ha egyáltalán nem tudtam egyetérteni a nézeteivel. Odaléptem hozzá, és magamhoz öleltem. Egy pillanatig olyan volt a teste, mintha egy darab, mozdulatlan kősziklát szorítanék magamhoz, aztán végül a karjai körém csúsztak, és szorosan maguk közé zártak.

- Nem akarok elmenni – suttogtam a fülébe. – Állj mellettem, segíts nekem… Szeress… minket – szorosan lehunytam a szememet, de nem tudtam megakadályozni, hogy egy könnycsepp végiggördüljön az arcomon.

- Nem bírnám ki, ha elveszítenélek – remegett meg Edward egész testében ujjai pedig kétségbeesve kapaszkodtak a hálóingem anyagába.

- Ez nem fog megtörténni – ígértem.

- De a mondák…

- Azok a mondák gyenge embernőkről szóltak. Én erős vagyok – néztem fel a szemébe. Az olvadt arany kavarogva vonzott magához. – Higgy bennem! Kérlek! Könyörgöm, Edward! Nem akarok elmenni. Nem akarom egyedül végigcsinálni. – Meginogtam, ahogy Edward hirtelen eleresztett – kezei hűvös ürességet hagytak maguk után. Feldúltan tett két lépést a folyosón a konyha felé, aztán vissza, végül megállt előttem.

- Ha tényleg igaz… Mindenképpen megtartod? Semmivel sem tudlak rávenni, hogy…? – nézett fel a szemembe.

- Semmivel.

- Akkor sem, ha belehalhatsz? – sötétedett el a tekintete.

- Akkor sem. De nem fogok… - kezdtem volna, de a mutatóujját a számra helyezte.

- Melletted állok – jelentette ki. Egy másodpercig fel sem fogtam a szavait, aztán mikor eljutottak a tudatomig, úgy éreztem, mintha egy eddig engem fojtogató kéz eleresztett volna, hogy újra tiszta oxigénhez jussak. A karjaim ismét kinyúltak, hogy megöleljem Edwardot.

- Szeretlek – leheltem csókot a nyakára, miközben potyogni kezdtek a könnyeim. – És annyira sajnálom, hogy ezt kell tennem veled. De meglátod, nem lesz semmi baj – mosolyogtam fel rá. A tekintete még mindig kínzóan gyötrődő volt, de az arcára kényszerített egy halvány mosolyt viszonzásképpen.

- Megtudhatnánk végre, hogy mi folyik itt? – szólalt meg végül Joshua. – Mi a fenébe halhat bele? Mi történt? – Ő, Jonathan és Aidan idegesen fürkészték az arcomat. Már éppen meg akartam szólalni, mikor Edward megelőzött.

- Lehet, hogy Isabella állapotos. – A fiúk egy pár másodpercig szótlanul meredtek rá, aztán Nate volt az, aki elsőként megszólalt.

- Na jó, április elseje van, vagy mi? – vonta fel a szemöldökét. – Mondjátok már el, hogy mi történt, mielőtt infarktust kapnánk vagy valami hasonlót…

- Így van. Lehet, hogy kisbabát várok – erősítettem meg, amit Edward mondott, miközben nem tudtam visszafojtani egy szívből jövő mosolyt.

- De hát, ő nem… - pillantott Joshua Edwardra. – Te pedig mással nem… - nézett rám enyhén gyanakvó tekintettel, aztán fél szemmel Jonathanra sandított.

- Persze, hogy nem! – csattantunk fel Nate-tel egyszerre, aztán azonnal fülig is vörösödtünk.

- Na jó, feladom. Nem értem – tárta szét a kezeit Joshua, aztán a lépcső felé fordította a fejét a többiekkel egyetemben, ahogy Carlisle megjelent az emeleti korlátnál.

- Edward, elmondanád kérlek a vendégeinknek, hogy mi történt? Addig elvégezném végre a vizsgálatokat… - Edward egy másodpercig elkerekedett szemekkel nézett az apjára – mintha megrettent volna valamitől -, aztán bólintott. Kérdőn pislogtam felé, de ő csak bevonult a nappaliba – sokkal sápadtabban, mint általában. Nem szívesen hagytam magára őt a társaimmal – biztos voltam benne, hogy el fogja túlozni a helyzetet, és nem akartam, hogy minden felelősség az ő vállára szakadjon -, de tudnom kellett végre az igazat. – Aidan, feljönnél te is, ha megkérlek. Azt hiszem, Isabella szeretné, ha lenne vele valaki a másik családjából. – Aidan rám emelte a tekintetét, aztán bólintott.

- Nem… - ráztam meg a fejemet. – Erre semmi szükség. Bízom benned! – fúrtam a tekintetem az arany szempárba. Most, hogy Carlisle tudta, Edward kényszerűen belenyugodott a döntésembe, nem tudtam volna elképzelni, hogy bármit is tenne az akaratomon kívül. Azt már nem tettem hozzá, hogy ha nem muszáj, Aidant sem akarom kitenni semminek, ami fájdalmat okozhatna neki. – Maradj a többiekkel – kértem őt.

- Biztos? – kért megerősítést.

- Teljesen.

- Itt leszek, ha kellenék, csak egy szavadba kerül – tette a vállamra a kezét, aztán követni akarta a többieket a nappaliba.

- Várj! – kaptam el a kezét. – Ne vádoljátok Edwardot. Nem az ő hibája! – kértem. Aidan tétován bólintott egyet, mire eleresztettem.

Egy másodpercre lehunytam a szememet, aztán felsétáltam az emeletre, de fogalmam sem volt, mit mondhatnék Carlisle-nak. Tudtam, hogy megbántottam őt, pedig nem ez volt a szándékom. Feszülten ültem fel a vizsgálóasztalra, és mélyet sóhajtottam.

- Carlisle…

- Ne, erre semmi szükség! – mosolygott rám, miután becsukta az ajtót.

- Féltem, hogy teszel valamit, mert azt hiszed, meg kell mentened – vallottam be. Carlisle bekapcsolta az ultrahangos gépet, aztán egy másodpercig mozdulatlanul állt háttal nekem. A lelkiismeret-furdalástól összeszorult a gyomrom. – Bocsáss… - kezdtem volna bele egy bocsánatkérésbe, de nem hagyta, hogy végigmondjam.

- Tényleg átfutott az agyamon, hogy egyszerűen beadok valami altatót, és… - fordult felém egyenesen rám nézve. – De nem lettem volna képes rá – ismerte be teljesen őszintén.

- Tudom, én csak…

- Féltetted a gyermekedet, tudom. Megértem – bólintott Carlisle. – Az anyai ösztönök mindennél erősebbek – simított végig az arcomon gyengéden. – Inkább nekem kéne…

- Nem. Te is csak a gyermekedet féltetted, nem igaz? – szorítottam meg a kezét. Finoman visszaszorított, aztán aprót bólintott.

- Húzd kicsit fel a hálóingedet, és feküdj hátra, kérlek. – Teljesítettem, amit mondott, és igyekeztem csak és kizárólag a monitorra koncentrálni, hogy minél előbb meglássam, amire kíváncsi vagyok. Ahogy a vizsgálat megkezdődött, azonnal meresztgetni kezdtem a szemeimet.

- Carlisle? – kérdeztem kétségbeesve.

- Ez nem lehet… - hajolt közelebb a monitorhoz, holott a vámpírlátásával egy apró porszemet is tökéletesen ki tudott volna venni, aztán megütögette a gépet.

- Mi nem lehet? Miért nem látok semmit?

- Mintha… - Carlisle elgondolkozva összevonta a szemöldökét.

- Mintha? – csattantam fel idegesen.

- Mintha nem hatolna át az ultrahang a méheden. Minden mást látok – nézte meg a veséimet is Carlisle gyorsan ellenőrzésképpen. -, de egyszerűen nem látok bele a méhedbe.

- Ez mit jelent? – nyeltem egy nagyot.

- Néhány mondában úgy írták le az anyaméhet, mint egy páncélkeménységű burkot.

- Ezt azt jelenti, hogy…? – A szívem azonnal hevesen dobogni kezdett, és olyan izgatott lettem, hogy alig bírtam fekve maradni.

- Mivel korábban már teszteltem a véredet rá, a terhességet tartottam a legutolsó dolognak, ami felmerülhet, így előbb a többi vizsgálatot végeztem el biztos, ami biztos. Aztán nem volt már időm a terhességi vértesztre, mert Edward felhívott, hogy rosszul lettél, és azonnal rohantam hozzád. Futás közben jutott eszembe, hogy miket is olvastam a könyvekben, és ekkor jött az elméletem. De az előbb, amíg lent voltál… Megcsináltam a tesztet is. Csak aztán akartam elmondani, miután láttalak ultrahanggal, és a kirakós utolsó darabja is a helyén van.

- És, mit mutatott a teszt? – ültem feljebb, miközben ujjaimmal a vizsgálóasztal szélét szorítottam.

- Terhességet mutatott. És az, hogy nem látok át a méheden, csak megerősíti ezt. Bár azt hittem, hogy a mondák csak túloznak… - nevetett fel minden öröm nélkül Carlisle.

- Ó, istenem! – szorítottam a kezemet a szám elé, miközben potyogni kezdtek a könnyeim. Hát tényleg igaz. Kisbabám lesz. Most már teljesen biztos… - pislantottam az ultrahanggép felé. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is kéne tennem. Ez olyan hihetetlen volt azok után, hogy alig egy napja még teljesen biztos voltam benne, hogy sosem lehetek anya.

- Jól van, nyugodj meg… - igazította helyre a hálóingemet Carlisle, aztán magához ölelt. Szipogva próbáltam meg összeszedni a gondolataimat.

- Honnan tudták, hogy milyen az anyaméh? – csúszott ki a számon a kérdés. Az ilyen mondák általában kevésbé fejlett társadalmakból származtak – kevésbé fejlett orvostudománnyal -, vagyis furcsa volt számomra, hogy ilyesmiket is beleírtak a történetekbe. Igazából, fogalmam sem volt róla, miért pont ez a téma érdekelt. Talán, egyszerűbbnek tűnt a mondákon gondolkozni jelenleg, mint a saját életemen. Nem akartam elrontani az örömömet azzal, hogy végiggondolom a következményeket. Csak élvezni akartam az anyaság tudatát.

Carlisle eleresztett, aztán az íróasztalához lépett, és egy könyvet nyomott róla a kezembe. A könyv magától kinyílt egy helyen, amelyet valószínűleg sokat olvastak már, de a szöveg helyett az én tekintetem azonnal a képekre siklott. Az egyiken egy nő feküdt a földön kitekert pózban, hatalmas hasa volt, és az arca eltorzult a kínoktól. Körülötte festett arcú férfiak valamiféle füstöt fújtak felé. A következőn ugyanez a nő volt, a szája sikoltásra nyílt, a hasa pedig felrepedt anélkül, hogy bárki a közelében lett volna. Az utolsó képen egy vicsorgó gyermekarc bújt ki belőle vértől csöpögve. Pont, mint az álmomban… - Uramisten… - nyögtem fel. Éreztem, hogy a hasam megfeszül az elképzelt rémlátomástól.

- Valószínűleg, miközben elégették a testeket, néhány esetben önkéntelenül is látták az anyaméh állapotát – magyarázta Carlisle.

- Elégették a testeket? – kerekedtek el a szemeim.

- Egy démon tette tisztátalanná a női testet, és a gyermek démonivadék. Mindkettőnek pusztulnia kellett. A démoncsecsemő bár erősebb és fejlettebb, mint egy valódi újszülött, mégis elég védtelen ahhoz, hogy pár ember végezzen vele. – Nagyot nyeltem, és borzongva adtam vissza a könyvet. – Ezek után is biztosan arra vágysz, hogy világra hozd ezt a gyereket? – meredt a borítóra Carlisle. Lehunytam a szememet, és a kezem a hasamra csúszott. A félelem és a szeretet erőteljesen kavarogtak bennem, de pontosan tudtam, hogy melyik az erősebb. Nem fogsz engem bántani…

- Igen. Akarom ezt a babát – nyitottam fel végül a szememet.

46 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt Spirit, mint mindig! Megérte fennmaradni érte! :) Már hiányoztak a farkasok is :)

    VálaszTörlés
  2. Jééé és első, ilyen sem volt még! :D

    VálaszTörlés
  3. ohhh Én tudtam lesz baba!

    Szóval Aidan segít. De most legalább már tudunk a babáról biztosat. Meg ha az esküvő is hamar lesz már nem kell sokat várni a szülésre. És várom már Edward vajon fogja -e hallani a fejében, vagy nem és milyen lesz? Lány, fiú? Én is fel vagyok dobva mint Isa... bár a szülést asszem az olvasottak alapján nem vállalnám be.

    És annak nagyon örültem, hogy Ed beleegyezett a támogatásba. Így sokkal jobban tetszik, és jobban kifejezi a szerelmi köteléket. Még akkor is mellette van, ha ez az életébe is kerül, mert Isa ezt szeretné mindennél jobban.

    Ennyire futja most tőlem, de nagyon jól alakul és tetszik, így tovább. Várom a babainfókat!

    Charlotte90

    VálaszTörlés
  4. Ez nagyon jó volt!!!!!!!!! :D

    Jasper és Aidan mint segítők.

    Az nagyon tetszett mikor Joshua Nate-re fogta a terhességet! XD (legalábbis ha jól értettem)

    Látom elégé befolyásoltuk az "Edward szeresse a babát" dolgot, de az is lehet, hogy eleve is így tervezted.

    A lényeg, nagyon jó volt a fejezet, várom a folytatást.
    Vajon még milyen bonyodalmak lehetnek, hiszen ez még csak a 13. fejezet a 30-ból?!

    Angel

    VálaszTörlés
  5. Ohh és harmadik.....
    Még sosem voltam harmadik:-)

    VálaszTörlés
  6. Hali!
    Baba az úton! :D Isteni!
    Jazz nagyon cuki volt :P Vajon tényleg tudta, hogy mit akart Isa? Nálam ez nem tiszta. És ha igen, akkor honnan? Az érzései hogy árulták el ezt?
    Aidant én mindig is nagyon szerettem, de ő nem egy olyan létfontosságú szereplő, ezért nincs is benne olyan sokat, de itt nagyon tetszett, hogy pont ő volt az, aki felvette a kagylót :D
    Josh kételkedése csak később esett le, de akkor nagyon XD Őt is annyira imádom. Látszik, hogy már kezd kilábalni a nyomorból... Ennek örülök :)
    Rosaliet nagyon sajnálom... És ezért még Emmettől sem kaptunk egy poénáradatot... Pedig az rájuk fért volna XD
    Minden egybe vág és úgy van ahogy a könyvben, de mégis teljesen másképp leírva. Ügyi vagy :D
    Istenem, és a végén Ed is milyen cuki volt, ahogy be adta a derekát :D De a sanda gyanúm szerint nem fog minden ilyen simán menni. Még is csak jobban félti Isa életét, mint hogy gyereke legyen :/ Majd megoldod :D
    Nateék reakciójára nagyon kivi vagyok :D
    Alig várom már a frisst!
    Pux

    VálaszTörlés
  7. nah, hát kb 3 perccel a felkerülés előtt kapcsoltam ki a gépet szerintem..xD

    Vicces, mertmíg vártam, Grcae klinikát néztem, és tudod ki jelent meg benne?? Melissa George:D! ELnevettem magam,mert ittis dilis..:D -jah, Ő játsza az Aliasban a gonosz nőt (3.évad) ÉS ő a te törid szerint Jade:D!...

    Nah, annak viszont örülök, hogy Edward nem öhm, bocsi, '"szarakszik' sokáig, hanem már most felismeri, hogy tennie kell valamit -m jót, annak érdekében, hogy ne veszítse el:D.. És bármennyire is kardoskodom, és mondom, hogy ez fog történni: miszerint Edward át fog menni La Pushba ha a szerződés bánja is->de mivel ő mehet szabadn, nem lesz semmi:D. DE EZ nekem soooosem jön össze:D.

    Meglepődtem, hogy Aident hívta Isabella, azt hittem Johnatant fogja-és hát végülis ő is ment, szóval:D. Meg eléggé, öhm, hát pont szegény Aidennek lemondania otthon eléggé:S. Épp most kezdtem az Edwardos zsemszögek miatt újraolvasi a storyt, szóval most friss:P

    Viszont, bár vámpír meg farkas gyrsasg, kíváncsi vagyok, most milyen terhesség lesz-főleg egy öhm, okosabb Edwarrdal->bár az egyértelmű, hogy a godolatba is belehal, hogy elveszítheti Isabellát. Ez teljesen érthető, de remélem élvezni is fogja.. Meg Isabella úgyis praktikázni fog:D. Főleg a megemelkedett hormonszint miatt...:P

    Kérdés/remény: Isabella nem szereti hideget (vagyis baba most), DE remélem az elkövetkezendő x hónapot nem Edwardtól távol fogja tölteni (a távolt képletesen mondom.. no ölelés, no semmi..:S) mert az nem lenne jó..xD.

    Másik: mikor lett terhes, öhm, melyik alkalommal? ->és ezt azért kérdezem,mert meg akarom kérdezni, mi van a farkasléttel? Átváltozhat, vagy az ártana a babának, vagy terhes farkast látnánk? Najó, végre ezt olvastuk, de jöhetne még a héééten a kövixD. De nekem szinte folyton hiú ábrándjaim vannak:(... Kíváncsi leszek, mikro végre kettesben maradnak, hogy akkor hogy beszélik át a dolgot. Szegény Edward biztosan zokogna, ha tudna:S

    VálaszTörlés
  8. Ja, és azt akartam még, hogy szegény Edward-mégsátpd
    adtabbá vált, mikorCarlisle elmondta neki gondolatban a vérvizsgákatot.. Azt hittem eltöri a kanapét, vagy valamit véletlen, vagy hasonló:S...
    Szegény:( na mind1, 14.-et szeretbnéééékxD:'( Pocsék napjaim vannak,lassan már pocsék heteim, szal jó lenne legalább ezzel felvidulnixD...:(

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Hm, megértem Isát, hogy kételkedett Carlisle-ékban, a helyében én is azt tettem volna, ha a gyerekemről van szó.
    Aidan jó választás volt, ha gond lett volna, valóban ő lett volna az egyik legmegértőbb ebben a kérdésben, de reméltem, hogy nem egyedül jön.
    Josh beszólásánál felvihogtam, pláne, amikor elképzeltem Nate-ék vöröslő fejét. XD

    Jasper segítsége is tetszett, bár elsősorban nem éppen tőle vártam volna ezt, inkább Rose-tól, de így legalább tényleg nem Steph utánzat a történet. :)

    Az is érdekes lesz, hogy ez után hogyan alakulnak majd az események így, hogy Edward mellette áll. Azért sajnálom, hogy nem nagyon lehetnek együtt, de nekik ez nem fog problémát okozni, ebben biztos vagyok.

    Ez a farkassá változós dolog bennem is felmerült, míg olvastam, kíváncsi vagyok rá. Bár, szerintem, az nem lenne lehetséges. Erről az Időutazó felesége jut eszembe, ahol a nő nem eshetett teherbe, mert a gyereke is időutazó volt, és állandóan elvetélt, amikor a még életképtelen magzat időutazott a méhében.

    Na, hirtelen ennyi jutott eszembe.

    Puszi
    Chi

    VálaszTörlés
  10. Persze, h akarja! Ebben olyan, mint a nagyanyja. :)
    Az a pirulós nagyon édes volt... :P
    Majd lehet, h jövök, épp infó óráról írok titokban.
    Pusz:
    Kisildikó

    VálaszTörlés
  11. Óhhh istenem!!!!!
    Spirit IMÁDOM!!!!!!<33333
    Tudtamh terhes lesz:DDD
    Edward is végre melléállt,annyira drága:DDD
    Jasper az miért segített neki? ezt nem értettem.
    várom aq kövi fejezetet.:DDD

    VálaszTörlés
  12. Egyébként lehet, hogy mikor Isabella farkassá változott, akkor még nem is volt terhes.
    Nem tudom, kicsit csalódott vagyok, hogy mégis terhes. Nem akartam, hogy terhes legyen, mert még mindig olyan BD utánérzetem van!
    "- Persze, hogy nem! – csattantunk fel Nate-tel egyszerre, aztán azonnal fülig is vörösödtünk." Ezen felröhögtem. Joshua beletrafált a lényegbe! :D
    Szerintem ez a gyerek meccs még nem lefutott Isabella és Edward között. Persze aranyos volt, hogy Edward mégis mellé állt, de valahogy biztos megpróbálja még meggyőzni.
    Bírtam, hogy megjelentek a farkasok. :) Megnyugtató, hogy Isabella ennyire számíthat rájuk.
    Viszont a Russel kérdés még mindig nem oldódott meg...

    VálaszTörlés
  13. Jaaj ez egy annyira jó rész volt!
    Nagyon örülök h Edward Isabella mellett áll, mert egy pillanatig megijedtem h elköltözik La Pushba (nem mintha nem bírtam volna amíg La Pushban lakott, csak valahogy.... Most maradjon Edwarddal!:))
    És most megyek és bekötözöm a kezem,mert tövig lerágtam a körmöm...x)
    puszi!

    VálaszTörlés
  14. Na végre!!!!tudtam,hogy lesz kisbaba.annyira örülök.nagyon jó lett a fejezet,de már alig várom a következőt.kérlek siess vele!
    bella27

    VálaszTörlés
  15. IGEN IGEN IGEN!!Imádom!
    Igen,mert van kisbaba. :)
    Igen,mert Ed mellete áll. :)
    Igen, mert egyáltalán nem BD-s a történeted. :)

    Nagyon tetszett Josh gyanakvása és ahogy elvörösödtek Isáék. Jasper és Aidan segítsége is remek ötlet.:)A kedvenc részem az ED-ISA párbeszéd volt.És már alig várom,hogy kettesben is átbeszéljék a dolgokat.
    Egyetlen egy kritikám lenne,hogy nekem most ez rövidnek tűnt.:(
    Nagyon nagyon várom a folytatást!Orsi

    VálaszTörlés
  16. tudom hogy nem nagyon válaszolt a komikra, de légyszi, ugye nem fog isa belehalni a szülésbe, mégha nem is megy minden simán, annak nagyon nem örülnék, remélem, megoldod, így hogy vámpírrá nem válhat. különben ez is jó rész volt. anita

    VálaszTörlés
  17. Anyira jó hogy gyereket vár:) Remélem Isabellának nem lesz semmi baja:)
    Puxy: Kacey

    VálaszTörlés
  18. Hali!

    Másodszorra, h úgy olvasom, h tudjak ide írni, most látom csak, h Isa eleve fiúban gondolkodik... És ha lány lesz? A BD-ben Bella szintén fiúra gondol, aztán lány lett, de végül is nem zavarta.

    Gondolom, hiába is kérdezném tőled, h mi lesz a neve a babának (mmint mi lesz, ha lány lesz, v ha fiú). Vagy megint szavazás lesz, mint amikor Sam unokájának a nevére szavaztunk? Bár kétlem, ezt sztem legfeljebb Szandival fogod megtanácskozni.

    Amikor a mancsdobogás behallatszott, akkor úgy sajnáltam Carlisle-t, még akkor is, ha Isa helyében én is így tettem vna.

    Jasper segítségén már meg sem lepődök, vhogy azok után, amit az első könyvben segített Isának, már szinte természetesnek tűnik.

    Aztán amikor Isa visszatasította Aidant, h Carlisle lelki békéjét megnyugtassa... Annyira aranyos volt tőle.
    Carlisle félmondatán meg elgondolkoztam, meg Isa válaszán: "Te is csak a gyermekedet féltetted, nem igaz?" Elgondolkodtam azon, h végül is sztem már Isa is a családhoz tartozik, szóval C végülis azért nem altatta el, mert 'védte a gyermekét' - és itt épp nem Edwardra gondolok,. Azért gondolkodott el rajta, mert az első gyermekét védte, és azért tett le róla, mert a legújabb gyermekét védte. (Érthető vok?)

    Azok a képek rémesek vtak, még akkor is, h elvileg számíthattam vna rá, meg sok újat nem mondott, de akkor is...

    Na, mennem kell zeneelméletre, ígyhát most búcsúzom, remélem, most elérjük a hsz határt, és írsz újat hamar!

    Pusz

    VálaszTörlés
  19. Nnnnnnnnnna véééééééééégre!!!!!!!!!!! :D Már annyira vártam, hogy kiderüljön!!! :D Most már csak az lenne a még nagyobb csavar, ha mégsem lenne terhes, de azt már úgysem teszed meg... ugye? XD XD Fantasztikus fejezet lett, ahogy leírtad Isabella érzéseit... (L) :) És Nate-ék milyen édesek voltak, ahogy megérkeztek. :) Meg Josh beszólása, és ahogy mindketten rávágták a választ. :D Szóval nagyon jó fejezet lett megint. :D
    Egyébként az jutott eszembe, hogy mi van, ha nem is lesz annyira "misztikus" a gyerek? Előre is elnézést, ha valaki már írta, ez teljesen az én fejemből pattant ki!:D
    Szóval, hogy Isabella alakváltó, Edward vámpír. És mint tudjuk, Isa úgy változott át először, hogy Dominic megharapta, ezért indultak be nála a farkas gének, ahelyett, hogy vámpírrá vált volna, így immunitást szerzett a méreggel szemben. Na, ezt mind tudjuk. :D Azt akarom ebből kihozni, hogy mint Te is írtad, Spirit, lehet, hogy Isa méhében amolyan harc dúl, ahogy a gyermek az életéért küzd. Mármint a farkasgének és a vámpírméreg. Tehát ezek valahogy ki"ütnék", s ha nem is teljesen emberi gyerek születne, amit ebből a fejezetből megtudtunk (még átláthatatlansága), de nem lenne annyira erős, esetleg valamelyik "öröksége" lenne a dominánsabb. Nekem valamiért ebben az esetben az alakváltóság a magától értetődő, de nem tudom. Nem tudom, mennyire érthető, vagy átlátható az egész, de nem tudom jobban megfogalmazni. Mondjuk azt tökéletesen el tudom képzelni, hogy nem fogja annyira imádni a vért, mint az eredetiben Renesmee, pont a farkas gének miatt. Nahh, ennyit egyelőre az agymenésekből, majd jövök, ha még eszembe jut valami. :) pussz

    VálaszTörlés
  20. tudtam hogy lesz baba:):):):).
    csak arra lennék kíváncsi hogyan fogod megoldani a szülés kérdését Isabella hogyan fog életben maradni?? meg lehet,hogy rosszul értelmezem de,hogyan lehet egy farkas és egy vámpír "románcából" gyerek? a két gén nem üti egymást hiszen a farkasok a vámpírok elpusztítására "szakosodtak" ez is érdekelne, jó azt is tudom, hogy Isabella és Edward ellent mond mindenféle logikának hiszen örülten szeretik egymást,és természetesen mindent legyőznek együtt. amúgy imádom ahogy írsz amit írsz mindegy mi az. ezért csak biztatni tudlak soha ne add fel hihetetlenül jól írsz, na elég az ömlengésből gyorsan (vámpír sebességgel) írd meg a következő ficet pusz Emília

    VálaszTörlés
  21. :D
    Feszült figyelemmel és össze szorult gyomorral olvastam a fejezetet félve, hogy a vége rossz lesz! Igen, TERHES! :D Megtudom érteni Edwardot is! A tudat, hogy soha többet nem látja tényleg nyomasztó, de ő ennek ellenére is mindent megtesz, hogy ne a saját önzését válassza hanem kedvese kívánságát! Viszont azon gondolkodtam, hogy mivel Meyer hű a könyv ezért valamilyen szinten hasonló lesz a szülés (elméletben). Ám akkor Bella megmenekült mivel ott volt a méreg, de Isabellánál ez a dolog nem áll fenn! Ha túl nagy egy farkason a sérülés akkor is meg tud halni? Már mint soha nem derült ki mi öli meg a farkasokat! Csak a vámpír méregről volt szó! De egy autóbaleset? Egy tűzvész esetén? Vajon meddig megy el a gyógyító képességük?

    A legjobb rész:

    - De hát, ő nem… - pillantott Joshua Edwardra. – Te pedig mással nem… - nézett rám enyhén gyanakvó tekintettel, aztán fél szemmel Jonathanra sandított.

    - Persze, hogy nem! – csattantunk fel Nate-tel egyszerre, aztán azonnal fülig is vörösödtünk.

    Hát ez nagyon komoly volt! :D

    Nagyon tetszett és várom a folytatást!

    Cup Cup Szupcsi

    VálaszTörlés
  22. Nagyon nagyon szertem :):)
    Mikor lesz friss? :D
    Megtudná valaki mondani hogy Isabella
    álma erről melyik fejezetben van?

    VálaszTörlés
  23. sajnálom de egyet értek Zafírral... biztos lesz még ebbe a dologba valami csavar de nekem akkor sem tetszik 100%osan ez a terhesség dolog. de Te úgyis megoldod, hogy jobb legyen mint az eredeti verzióba (:
    várom a folytatást!
    N.

    VálaszTörlés
  24. Igeeeeeeeeeen!!!! Yesssss! XD
    Babuci! :D
    Jajj de vártam már... :D
    Csak aztán nehogy elvetéljen, vagy ilyesmi, mert nem élném túl... De majd megoldod. :)
    Nekem egy picit gyorsan változtak meg Isa érzései, és döntései, egy kicsit jobban oda kellett figyelnem, hogy követni tudjam, hogy most elmegy-e vagy nem, de teccett! :)

    VálaszTörlés
  25. Szia!
    Szeretek mindig őszinte lenni, így most is az leszek. Nekem nem igazán tetszett a fejezet...:( Hogy miért? Mert Izabella egyre idegesítőbb.
    Kicsi koromban egy nagyon csúnya dolog csúszott ki a számon a szüleim hallatára, amit persze azonnal megbántam. Eldöntöttem, hogy soha többé nem ejtek ki egyetlen szót sem meggondolatlanul, és nem is teszek elhamarkodva semmit.
    Nos valahol ezt várnám el Izabellától is... Eddig általában kilencvenöt százalékig helyeseltem a döntéseit, de ez a dolog, hogy rögtön felhívta Aidan-t kiakasztott. Hogy nem ismeri annyira Carlisle-t, hogy tudja, úgysem tenne semmit az ő beleegyezése nélkül...? Annyira megsajnáltam őt, mármint Carlisle-t... Szerintem sokkal mélyebben megbántotta Izabella mint mutatja. És el is hiszem. Tudom, hogy Iza nagyon örül a babának, hiszen - ahogy te is irtad - tegnap még úgy volt hogy nem is lehet gyereke, mégis szerintem nagyon önző. Csak magára tud gondolni. Egyszerűen nem tudom megérteni. Abba talán bele sem gondol, hogy ha neadjisten mégis belehal ebbe a baba dologba, magával viszi Edwardot is? és vele együtt az egész Cullen-család boldogságát? És mi lesz a kisöccsével? Ő is csak egy kisbaba, rá sem gondol? Önző. mást nem tudok rá mondani. persze szeretné, meg szereti is a babát, nem is ez a baj, hanem az, hogy nem gondolkodik. Nem gondolja át logikusan, és értelmesen... Ebben az esetben tisztára olyan mint Bella.. Ő is mindig a saját feje után ment..
    Hát remélem megoldódik valahogy, és happy-end lesz a vége. Utálom mikor Edward szenved:S
    Remélem nem haragszol az őszinteségemért:)
    Üdv., Keya

    VálaszTörlés
  26. jaj de jó lett ez is:D és lesz kisbaba:D alig várom a folytatást:P

    VálaszTörlés
  27. Wáoh! Nagyon nagyon tetszett a feji! Gondoltam, hogy lesz baba! Jajj, nagyon izgatott vagyok! :D Apropó, Spirit, vár egy apró ajándék nálam!:) Puszi, Fannyby, Fanee

    VálaszTörlés
  28. Én tudtaaam! Annyira tudtam, hogy lesz baba, éés olyan boldoggá tesz. :) és azt is tudtam, hogy Isabella megfogja tartani.. csak kérlek Spirit, nagyon szépen kérünk ne öld meg Isát, semmiképp se.. és Edward. Jajj, szegénykém.. ha lehetne, ha lesz időd, majd légyszi írd meg ezt a fejezetet Edward szemszögéből. Nagyon érdekelne, hogy mit élt át ezekben a pillanatokban.
    De összevetve nagyon jól sikerült.. csak túl rövid lett.. MÉG :D !!!
    Üdv: angeldia

    VálaszTörlés
  29. Szia!

    Végre egy megérzésem bejött és lesz baba. Tényleg szuper, hogy nem úgy írtad meg, mint, ahogy a BD-ben volt, így sokkal jobb.
    Le merem fogadni, hogy Jasper szándékosan segített, hisz' mégis csak ő érezte, amikor Isa kiborult, amikor Edy babyvel játszott( már, ha a közelben volt), mármost, ha érezte, hogy ki van borulva, és utána, azt, hogy mennyire feldobja az anyaság híre is, szerintem Jazz van, olyan kedves és segítőkész, hogy segítsen Isa-nak.
    A másik, ami nagyon tetszett az az volt, amikor Josh rögtön Nate-re gondolt...eltudom képzelni Edward arcát, amikor meghallja a gondolatait...Natet viszont nagyon sajnálom, azért mégis csak fájhat neki, hogy Isa nem szereti őt úgy, aztán az eljegyzés, utána meg még a baba is...nem szereznél neki egy bevésődést? ...valahogy...
    Arra leszek még kíváncsi, hogy a baba kisfiú, vagy kislány lesz. Legyen kisfiú... és mivel se Nessieről, se Noelről nem tudnak, így meg lehetne oldani, hogy ne legyen mérga a babának:D
    hirtelen csak ennyi ugrott be, de ez a fejezet is SZUPER lett!
    puszi: Aly

    VálaszTörlés
  30. Szia Spirit!

    Szegény Edward! Szörnyű lehet az a tudat, hogy a szerelmünk hamarosan meghal!
    De persze mi tudjuk, hogy nem fog! UGYE???
    Bár nem tudom, hogy oldod meg, hiszen az átváltoztatás kizárva! Vagy mégse? Lehet, hogy a szülés olyan változásokat okoz Isa szervezetében, ami háttérbe szorítva a farkas géneket és átváltozhat! A méreg nem öli meg, hiszen már immunis rá és nagyobb mennyiségben talán átváltoztathatná... Na jó, tudom, ez lehetetlen, de könyörgöm, hiszen vámpírokról és alakváltókról beszélünk: nincs lehetetlen! És ezt a történetet Te írod! ;)
    De lehet, hogy elég erős és túléli a szülést.
    Mindegy, csak ne haljon meg!

    Jasper nagyon aranyos volt, ahogy próbált segíteni és később is biztos megteszi!

    Én személy szerint nagyon örülök a babának, bárhogy alakul is!

    Üdv: Gabriella

    VálaszTörlés
  31. Szia Lelkem!

    tudom, nagyon hűtlen vok hozzád.:$ Bocsáss meg. Megígérem, hogy nyáron kárpótolni foglak.:):):) Tudom is, hogy mivel.:)

    Szóval. Az az oldal, hogy ilyen sajátosan felépítetted a terhességet tetszik. Ez a jeges dolog is az előző fejezetben, meg úgy az egész. Ezzel semmi bajom tényleg. Végülis ahogy csak tudod próbálod elkerülni a Meyer által megalkotott világ követelményei szerint, a saját stílusodban a dolgokat, és ez jó.

    Másrészt én nem örülök neki. MMint a kicsinek. Pont én mondom aki él és hal a kisbabákért..:D de így nekem picit illúzióromboló volt. Persze egy részem számított rá már a 2. könyv elején is, mikor egyszer azt mondtad nekem, hogy egy boldog családhoz kell egy kisbaba is. de..

    Ez most lehet, hogy furán hangzik és nem akarok okoskodni, de vmit szerintem nagyon elkapkodtál. Mmint ha csak azt vesszük, hogy a 2. könyv végén volt az első alkalom, és attól számítva eltelt a történetben kb 3 hét....talán. Szóval ez egy rendkívül sűrű eseménysorozat így néhány héten belülre zsúfolva úgy érzem. Szóval gondolok itt például arra, hogy ilyen gyorsan akart gyereket, meg ennyire lelkibeteg lett. Ez tudom, hogy hülyén hangzik. Csak az én véleményem szerint ez a "gyereket akarok, és mért nem lehet " dolog túl gyorsan tudatosult benne. Szerintem ez egy hosszú folyamat. Nem pedig csak néhány hét. Másrészt meg hát tudom,hogy hülye a felfogásom de ha már ennyire akart gyereket akkor még mindig lett volna más lehetőség, plusz még ott van az öccse.

    NE haragudj, hogy így állok hozzá és lehet h változni fog a véleményem, de én nem hiszek az örök szerelemben. Ez annyira idilli. Vagyis ez kell a történetbe, csak valahogy ez az oldal, és ezek a történések nem fekszenek nekem mostanában. NE haragudj.

    Kíváncsian várom a folytatást. Ha valamit nem értettél nyugodtan írj rám msnen, talán úgy jobban és nyíltabban ki tudom fejteni.

    Tényleg bocsi, igazán csodálatos író vagy, és ezen semmi sem változott, csak nincs két egyforma ember. Attól még imádlak.

    Puszi nektek!

    Jah és még valami : ÉN IS AKAROK MENNI HA SZERVEZEL PESTEN VMI ÖSSZERÖFFENÉST! és szívesen segítek keresni vmi helyet vagy ötletelni, hogy hol lehetne.:)

    puszi, Truska

    VálaszTörlés
  32. Hát ez nagyon durva. egyébként már az elején sejtettem, hogy tuti terhes lesz valahogy, vagy legalábbis reménykedtem benne. :) És nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogod tovább szőni a történetet, mert ugye farkas meg vámpír bébi, hááát .... micsonda egy szörnyszülött lesz szegény! :) De gondolom kitalálsz még pár csavart. Azért tök jó, hogy te teljesen más megvilágításból írod a történetet, szinte jobb mint az eredeti!! :)

    VálaszTörlés
  33. Érdekes lenne ha ikrei lennének és pl az egyik inkább farkas, a másik pedig inkább vámpír génekkel. De légyszi ne hallgass itt a kisebbségre és ne "öld" meg a babát(babákat)!!!! Olyan jó, hogy babás lett!!!! De hát farkas, hogy a franca ne élhetné túl a szülést, tényleg sokkal erősebb, mint egy ember. MOndjuk ezen a burkos dolgon meglepődtem, az kicsit tényleg az eredeti sztorira hasonlít. Én egyből azt hittem, hogy 2 kicsit lát, és nem azt hogy semmit.

    VálaszTörlés
  34. Szia!

    Vár rád valami nálam :)

    Jó lenne valamikor összefutni msn-en, hétvégén fent leszek, ha arra jársz, rádkattolok, jó?! :)

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  35. Még egy Edi baba leeesz dejóóóóó(:(: legalábbis remélem lesz és nem fogod megölni :OO
    puszii Nikcsii

    VálaszTörlés
  36. Szió!
    Teljesült a kívánságom!Kettő is!
    Lesz baba,éééés Edward mellette lesz.Remélem azért kicsit örülni is fog ennek a babának.
    Lehet hülyeség,de az jutott eszembe,hogy esetleg ha nekik is lányuk lesz mint az eredeti könyvben,esetleg nem lehetne,hogy Joshuaba vésődjön?Annyira örülnék ha boldog lenne.És akkor muszáj lenne szeretnie a vámpírokat.Szerintem ez egy tök jó megoldás lenne.Több dolgot is megoldana.
    Kíváncsi vagyok,hogyan fogod megoldani ezt a szüléses terhességes dolgot úgy,hogy ne legyen senkinek se baja.
    Várom a következőt nagyon!
    Judith

    VálaszTörlés
  37. Még mindig nem bírom felfogni, hogy lehet egy nő ennyire féleszű, mint amilyen Bella is volt és most Isa. Ha tudom, hogy belehalhatok a szülésbe, eleve nem vállalom be. Azért ne szülje meg a gyereket, hogy aztán az a szegény kicsi az anyja nélkül nőjön fel. Akármennyire is szeretne anya lenni - ami nekem szintén fura ilyen fiatalon - ésszerű döntést kéne hoznia. Soha nem tudnék ilyen önző lenni...

    Oké, tudom, ez csak egy kitalált sztori. Arra viszont kíváncsibb lettem volna, hogy reagál a bébi az "abortusz-próbára". A jövőben már biztos van valami szuper jó abortusz injekció, vagy ha nincs, a hagyományos úton ment volna vajon? Kétlem, de érdekes lett volna. Persze ezt soha nem engedné Isa.
    Így viszont, arra vagyok kíváncsi, hogy fogja világra hozni azt a "szörnyecskét". Nem hiszem, hogy akár egy farkasnak is jót tenne, ha valaki belülről szétszabná. Akármennyire is erős Isa, akkor is hatalmas károkat okozhat ez a szülés. Már ha lehet szülésnek nevezni ezt a borzalmat.

    Mindenesetre nagy feladat lesz ez Spiritnek, az egyszer biztos. Nagyon várom már a fejleményeket. Jah és bocsi az őszinte vélemény kifejtésem miatt, de szerintem ez lenne az első reakció és NORMÁLIS nő esetében. Persze lehet vitatkozni, úgyis kapok szerintem pár beszólást ezért :D
    További sok sikert!

    VálaszTörlés
  38. Hűű ez nagyon jó lett!
    Akkor most belehalhat Isabella???
    És a kis akciója Aidannal:D.
    Gyorsan a kövit!!!

    VálaszTörlés
  39. Hát bevallom én nem vagyok elájulva ettől a résztől.Sőt amióta elkezdődöt ez a harmadik rész, a történet olyan sablonos lett.Meg most ez a gyerek dolog...Szerintem ez nem Mayer-hűség,sokkal inkább Mayer utánzás!
    Még mindig nagyon jól írsz,nagyon jó megfogalmazod a történeteket.De mostanában ezek a történetek olyan sablonosak,elkapkodotak.Nem akarlak megbántani vagy ilyesmi,csak nekem ez a véleményem.Eddig nagyon szívesen olvastam a részeket és nagyon vártam is,de mostmár nem igazán.Remélem bekövetkezik vmi váratlan fordulat és vissza tér az a régi "tűz" ami mostanába hiányzik a történetből!

    Megfigyelő

    VálaszTörlés
  40. Nagyon tetszett a fejezet és nagyon örülök, hogy Iza terhes. Egy kis baba olyan tökéletes. Tudom, hogy nem lesz a történet Meyer hasonmás.

    VálaszTörlés
  41. Annyira jó lett!
    Nem értem-vagyis igen XD-szóval hát Edward szegény képes lett volna megölni a kicsit?Értem hogy belehalhat Isa :( és nem akarom. Fiú lesz vagy lány a kics?Aidannal a hívása is elég trükkös lett. Én nem is gondoltam volna erre...Jól kitaláltad MEGINT :D.Viszont most haragszom Carlisle-ra!Isa-nak szabad akarata megtartani a gyereket attól még hogy ezzel az életét kockáztatja.A képek viszont durvák lehettek.
    Naggyon gyorsan a kövit lécci!!!
    Köszi: Sári
    Ui:Ez a legjöbb történet az Edward szemszögössel eggyütt amit valaha olvastam!

    VálaszTörlés
  42. meglepi nálam! :) www.eclipsefic.blogspot.com

    VálaszTörlés
  43. Nagyon jó fejezet lett...valahogy nem így képzeltem ezt az egész dolgot, de nagyon tetszett ez a megoldás...mondjuk eléggé megdöbbentem, hogy Edward képes lenne ártani a saját gyerekének....
    Ugh és Isabella honnan tudja, hogy a gyerek fiú lesz??? Ez még nem biztos...vagy igen???
    Nagyon tetszett, hogy Jasper segített neki...látszik, hogy igazi jó barátok lettek...
    2 kedvenc részem volt:
    1. Mikor Edward beleegyezett a gyerekvállalásba.
    2. Mikor a farkasok azt feltételezték, hogy a gyerek esetleg Nate-től van. :)

    Hatalmas izgalommal várom a következőt!!! Remélem hamar érkezik!!!

    Puszi B.J.

    VálaszTörlés
  44. Nekem is tetszett, amikor Joshua Nate-re fogta, hogy Isa terhes. :D És úgy sajnáltam Carlaisle-t, amikor meghallotta a farkasokat. És a végén amikor Isa nézte a képet.. Teljesen előttem volt az a kép. :I És Edward-ot is nagyon sajnáltam. :( Meg szegény Rose. Kíváncsi leszek, mit fog erre reagálni. Vajon szeretni fogja Isa babáját, mint az eredetiben Belláét, vagy sokkal jobban féltékeny lesz, hiszen farkas, soha nem lehetne gyereke..? Kíváncsi vagyok. :D Várom a következőt nagyon, csak így tovább. Tényleg egyre izgalmasabb. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  45. sya
    ez de jó lett ez a rész...tökre meghatódtam...pedig én nem vook olyan puhán XD
    lécci siess a kövcsi fejcsivel
    pussz heni

    VálaszTörlés
  46. Szia Spirit, sziasztok olvasók!
    Ez az első bejegyzésem itt, mivel most jutottam el olvasásban idáig. Mostanáig faltam a fejezeteket... :) Nagyon tetszik és borzasztóan élvezem, hogy újra elmerülhetek ebben a hangulatban újra a Meyer könyvek után!
    Baba-kérdés: én bevallom, nem igazán örülök a terhességnek, mert úgy érzem, mintha Isabella magára hagyná Edwardot. Csak a gyerek van neki és E. már csak a második. És ezt olyan rossz olvasni... :( Nekem legalábbis. Tudom, hogy az anyaság sok mindent megváltoztat, de reméltem, hogy a kettejük kapcsolata és a fontossági sorrend nem változik meg. Kicsit rossz érzés, hogy Edward mindent megtenne továbbra is Isabelláért, míg Isabella most csak a leendő gyermekkel foglalkozik. Elhiszem, hogy egy anya számára ez egyértelmű, de akkor sem jó érzés ezt olvasni. Sajnálom Edwardot! :(
    Egyébként nagyon tetszik a stílusod és alig várom a következő fejezetet!
    Puszi mindenkinek!
    doo-doo

    VálaszTörlés