.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. szeptember 21., hétfő

A jövő reménysége - 18. fejezet

18. FUVAR



- EZT NEM MONDHATOD EL senkinek! – néztem Juliette szemébe. Még mindig a földön térdeltünk, kezemben ott volt a Jade szavahihetőségét megcáfoló lap, körülöttünk pedig egyéb papírok százai hevertek.

- De hát, miért? A fiúknak… - kezdett volna ellenkezni, de én közbevágtam.

- Bízz bennem! – kértem, miközben a törzsi tanács ítélethozó papírját összehajtottam, és zsebre vágtam. Juliette elnyíló szájjal bámult rám még mindig tanácstalanul. Nem akartam még több embert belekeverni, de úgy tűnt, hogy nem lesz más választásom. – Szedjük össze ezeket, aztán odakint elmondok mindent. – Egy bólintást kaptam válaszként, aztán mindketten újra gyors pakolásba kezdtünk.

- Nos? – pillantott rám Juliette. Körülbelül öt perce mentünk szótlanul egymás mellett, miután elbúcsúztunk Ritától, és sietősen távoztunk a hivatalból. Vettem egy mély levegőt, aztán megragadtam Juliette kezét, és az egyik üres buszmegálló padjához vonszoltam. Miután leültünk, megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, aztán belevágtam.

- Azt hiszem, Jade ugyanazt tervezi, amit anno a nagyapja tett – böktem ki. Hallottam, ahogy Juliette lélegzete elakad egy pillanatra.

- Ezt meg honnan…?

- Honnan veszem? – birizgáltam a cipőm orrával egy kavicsot. – Nos… - köszörültem meg a torkomat. – Azt hiszem, biztonságosabb neked, Danielnek és a többieknek, ha nem mondom el a részleteket – pillantottam fel bocsánatkérően. Nem csak azért, mert titkolóztam előtte, hanem, mert én is pont úgy használtam fel Daniel nevét, ahogy délelőtt Maria Edwardét. Tudtam, hogy Juliette számára is Dan az első és legfontosabb, ahogyan a számomra Edward. – De hidd el, hogy én csak biztonságban akarok tudni mindenkit, akit szeretek. Tudok pár dolgot, amit nem mondhatok el, és tudom, hogy nehéz lesz, amire kérlek, de… Arról, amit találtunk, ne szólj senkinek! Kérlek!

- De ha tényleg igazad van, a fiúknak tudniuk kell róla! – tiltakozott. – Ha megmutatjuk nekik a bizonyítékot…

- Ez csak annyit bizonyít, hogy Jade füllentett. Majd azt mondja, hogy szégyellte a családja múltját, vagy hogy ő maga sem tudta, hogy mi az igazság, mert a rokonai sosem árulták el neki. Hidd el, kimagyarázná! – érveltem, igaz, nem emiatt akartam megtartani magamnak, amit megtudtunk. Ahogyan Ouray esetében, a papír miatt sem akartam, hogy Jonathan esetleg ugyanúgy száműzze Jade-et, ahogyan az ősöm tette Jade nagyapjával. Muszáj volt szemmel tartanom őt.

- És ha tényleg ez a helyzet? Ha nem is hazudott, csak nem tudta? – gyűrögette a szoknyája szélét Juliette zaklatottan. Valószínűleg, nem nagyon volt titka eddig Daniel előtt, és nehezére esett volna egy ilyen horderejű dolgot megtartani magának.

- Látod, ez is bizonyítja, hogy nem mondhatjuk el! – csattantam fel. – Még te is inkább bízol abban a nőszemélyben, mint bennem – keltem fel a padról, és újra elindultam abba az irányba, amerre eredetileg tartottunk. Juliette csak futva ért utol engem.

- Én neked hiszek! – Megtorpantam, aztán felé fordultam.

- Akkor bízz bennem!

- Rendben, hallgatni fogok – sóhajtott fel. – Viszont, lehetne, hogy lassíts? Ez a hülye cipő feltörte a lábam – hajlította be a bal térdét felemelve a lábát, hogy megnézze a sérült helyet.


- Én… - hirtelen az ég felé emeltem az orromat, és mélyen beszívtam a levegőt. – Azt hiszem, megússzuk a gyaloglást – vigyorodtam el, aztán kisétáltam a járda szélére, és felemeltem a hüvelykujjamat.

- Mit csinálsz? – sziszegett rám Juliette, és belekapaszkodott a karomba, hogy leengedjem, de erősebb voltam nála.

- Nyugi, mint mondtam már, bízz bennem! – szélesedett ki a mosolyom. Alig fél perc múlva a sárga, nyitott tetejű autó lefékezett mellettünk. Juliette félénken húzódott mellém, miközben én az anyósülés felőli ajtóra támaszkodva behajoltam egy kissé a kocsiba.

- Elvinnétek egy fáradt emberlányt és egy lusta farkast egy darabon? – fúrtam a tekintetemet Edwardéba. Kissé felemelkedett ültében, és a száját az enyémre nyomta – elpirulva csókoltam vissza. Alice torokköszörülésére visszahúzódott, aztán rám mosolygott.

- Pattanjatok be! – intett a hátsó ülés felé. Hagytam, hogy Juliette szálljon be elsőnek. Bizonytalanul és kissé riadtan pislogott rám, de nem szólt egy szót sem – ahogy kértem, megbízott bennem, és ez jól esett. Ahogy elhelyezkedtem én is, Alice a gázba taposott – láttam, hogy Juliette kezei önkéntelenül belemarkolnak az üléshuzatba.

Pár pillanatig csend volt - Juliette valószínűleg nem mert megszólalni, Alice úgy tett, mintha az út teljesen lekötné a figyelmét, Edward és én pedig a visszapillantó tükör segítségével szemeztünk. Mikor már úgy éreztem, az arcom ténylegesen is lángokba borul, kiböktem az első kérdést, ami az eszembe jutott – büszke voltam magamra, hogy ilyen elkábult állapotban egyáltalán még képes voltam gondolkozni.

- Mit csináltok itt amúgy?

- Én is pont ezt akartam kérdezni tőletek – nevetett fel mély hangon Edward, majd az arcvonásai egy pillanatra megfeszültek, és tekintete a tükörben Juliette-re vándorolt. – Alice elcipelt magával az iskolába – válaszolt végül a kérdésemre.

- Igen, ezt már tudom – bólintottam.

- Honnan tudod? – vonta fel a szemöldökét Edward.

- Gondolatolvasó lettem – kuncogtam, mire megforgatta a szemeit. – Na jó, beismerem, füllentettem… - vontam meg a vállam. – Jártam délelőtt nálatok.

- Ó, tudtam! – szusszant fel mérgesen Edward. Értetlenül néztem rá. – Mondtam Alice-nek, hogy nem akarok menni, hátha benézel, de addig nyaggatott, míg végül beadtam a derekam. Pedig az unalmas órák helyett lehettem volna veled is – vonta össze mogorván a szemöldökét, mire Alice bűnbánóan fordult felé.

- Tudod, hogy nem láthatom előre, mikor jön…

- Pont ezért kellett volna otthon maradnom!

- De most már itt vagyok – vettem elejét egy testvéri civakodásnak. Edward hátranyújtotta a kezét, én pedig belecsúsztattam az enyémet a tenyerébe. – Viszont, még mindig nem tudom, mit kerestek itt. A tanításnak már kettőkor vége volt, nem? Csak nem zártak be titeket délutánra? – vigyorodtam el a felvetett lehetőség iróniáján. Két vámpír, akit egy ajtóval próbálnak bent tartani egy teremben, mikor valójában, egy hadsereg sem állíthatná meg őket, ha menni akarnának.

- Az tetszene, mi? – húzta el a száját Edward, aztán hátrafordult, felemelte a kezemet, és egy puszit nyomott rá. Ahogy én, ő sem volt képes elviselni, hogy ne érjen hozzám, mikor a közelében vagyok. Juliette elvörösödve fordította a fejét a mellettünk elsuhanó táj felé, miközben kisimított pár szőke tincset az arcából. Előre dőltem, és közelebb hajoltam Edward füléhez.

- Az jobban tetszene, ha velem zárkóznál be egy szobába – suttogtam. Magam sem tudom, honnan jött a hirtelen bátorság – talán, az Edward pillantása okozta bizsergés miatt, vagy egyszerűen csak túlságosan kevés időt tudtunk együtt tölteni, mióta elköltöztem, és mostanra váltak kezelhetetlenné az elvonási tüneteim. Láttam Edward ádámcsutkáját hullámzani a száraz nyelés miatt, és ettől elégedetten dőltem hátra.

- Carlisle-nál voltunk a kórházban – szólalt meg hirtelen Alice, talán, hogy időt adjon a testvérének, amíg összeszedi magát annyira, hogy ismét beszélni tudjon. Elfojtottam egy vigyort, majd megpróbáltam Alice-re figyelni.

- Mit csináltatok nála? – érdeklődtem.

- Összeszedtünk egy pár dolgot, ami majd kelleni fog neki La Push-ban. Vicces volt! – kacagott fel csilingelő hangon, amire még Juliette is visszafordította a fejét felénk. Láttam a szemeiben azt a csodálatot, amit én is mindig éreztem, ha Alice hangjának apró csengettyűit hallottam. – Úgy kellett kicsempésznünk a nagyobb cuccokat, ezért Edward bevetette egy kicsit magát…

- Bevetette? – rándultam meg, amit Edward is észrevehetett, mert azonnal magyarázkodásba fogott.

- Csak beszélgettem az egyik ápolónővel, aki rosszkor volt rossz helyen, hogy eltereljem a figyelmét – vonta meg a vállát, de közben fürkészve figyelte a tükörképemet.

- Szegény… Látnotok kellett volna! Miután Edward elköszönt tőle, a kábultságtól majdnem hasra esett a saját lábaiban – nevetett Alice jókedvűen, miközben én mosolyt erőltettem az arcomra, de valószínűleg elég savanyúra sikeredhetett.

- Hát igen, Edward már csak ilyen lenyűgöző – mormoltam a fogaim között, miközben éreztem a szorítást a gyomromból a mellkasomba kúszni. Kihúztam a kezemet Edwardéból, és összefontam a karjaimat magam előtt. Tudtam, hogy Edward csak az enyém, mégis elborította az agyamat a vörös köd a féltékenységtől. Mintha hallottam volna Edward hangját, ahogy halkan azt mormolja Alice felé fordulva, hogy „kösz”, de nem tudtam biztosan, hogy nem csak a fantáziám játszott velem.

Morcosan fordítottam én is a fejem a fák felé, és amíg Alice le nem fékezett a határ mellett, nem is szólaltam meg. Ahogy megálltunk, Juliette azonnal fellélegezve szállt ki az autóból, én pedig szótlanul követtem.

- Kösz, hogy elhoztál, Alice! – mosolyogtam rá. – Sziasztok! – fintorogtam Edwardra, aztán elindultam, és pár lépéssel beértem Juliette-et. Hallottam az autó ajtajának halk nyílását és csukódását. – Menj előre! – szóltam oda Juliette-nek, aki egyáltalán nem tiltakozott – valószínűleg kényelmetlenül érezte magát vámpírok társaságában. Lelassítottam a lépteimet, hogy Edward még utolérjen a határ előtt, de nem álltam meg.

- Várj! – éreztem a hideg ujjakat a csuklómra fonódni.

- Mit szeretnél? – fordultam meg értetlenséget tettetve.

- Csak két dolgot… - lépett közelebb hozzám. Próbáltam tartani magam, de a tüdőmbe szívott Edward-illat ezt eléggé megnehezítette.

- Mondd! – rántottam meg a vállam. Egy tizednyi másodperccel később Edward karjai már a csípőmön voltak.

- Ez az egyik – hajolt előre, és finoman megcsókolt. Ahogy elengedett, elkábulva tántorodtam meg. Fél füllel hallottam, ahogy Alice farolva megfordul az autóval, és elhajt, de most nem igazán tudtam erre koncentrálni.

- És mi a másik? – motyogtam szédelegve.

- Ez – vigyorodott el, de még mielőtt gyanakodni kezdhettem volna, megragadta a felkaromat, aztán egyetlen gyors, de óvatos mozdulattal felhajított a hátára. Lábaim automatikusan a dereka köré fonódtak.

- Mit csinálsz? – követeltem a választ, miközben rögtön a farkasénemre koncentráltam. Először elemezte az orrát elöntő illatot, aztán megnyugodott.

- Elrabollak – nevetett fel Edward, majd futni kezdett eltávolodva a határtól. Próbáltam dühösnek érezni magam továbbra is, de amint elkezdtünk száguldozni, már csak a csodálat maradt a táj szépsége és Edward iránt. Ahogy kiértünk a rétre, megállt, és finoman leemelt a hátáról.

- Ha azt hiszed, hogy ezzel jóvá teszed a kis flörtölésedet az ápolónővel, akkor tévedsz – nyújtottam ki rá a nyelvemet, aztán hátat fordítottam neki.

- Nem is volt flörtölés… - ölelt magához hátulról. Kibújtam a karjai közül, és szembefordultam vele. – És csak a cél érdekében történt… - próbált magyarázkodni.

- Szóval, ha én Jonathannal nem-flörtölök, hogy valamit elérjek nála, természetesen, csak a cél érdekében, akkor azzal nincs semmi gondod, ugye? – pislogtam rá ártatlanul, miközben elgondolkozó arcot vágva emeltem a mutatóujjamat a számhoz. Edward szemei összeszűkültek, aztán tett felém egy lépést.

- Ha megteszed, szép, sötétbarna farkasbunda díszíti majd a szobám padlóját.

- Ó, szóval, neked szabad, nekem nem? – tettem csípőre a kezeimet.

- Bennünk vámpírokban erős a birtokló ösztön – jelentette ki.

- Ahogyan bennünk farkasokban is – léptem én is egyet felé, így az orrunk majdnem összeért, és közvetlen közelről nézhettem a sötétarany íriszbe. – És most csókolj meg! – a hangom parancsoló volt, de a tekintetem valószínű inkább könyörgő. Edward elmosolyodott.

- Biztos, hogy…

- Biztos – döntöttem hátra a fejemet, hogy bizonyítsam, komolyan gondolom. Az állati ösztöneim nyugton voltak, semmi mást nem éreztem, csak hogy Edwardot akarom most azonnal. A szám mohón falni kezdte az ajkait, amint megcsókolt. Karjaim a nyakára kulcsolódtak, ujjaim beletúrtak a dús, bronzvörös tincsekbe.

- Ha… Ha túl sok… Szólj… - lihegte Edward, miközben szája a nyakamra kúszott. Torokhangú nyögés szakadt fel belőle, én pedig megremegtem, ahogy az ütőerem fölötti forró bőr érintkezett a jéghideggel. A mellkasom olyan ütemben emelkedett, mint egy asztmásé, akinek éppen rohama van. Ujjaim Edward bal kezére fonódtak, ami eddig a derekamon nyugodott, és feljebb húztam a mellemig. A meglepettségtől egy pillanatra abbahagyta a kényeztetésemet, aztán a szája visszatért az enyémhez, ujjai pedig finoman megszorították a markában lévő halmot.

A nyakába kapaszkodva húztam magammal a földre, míg végül rajtam nem feküdt. Végigsimított a combomon, aztán megragadta a lábamat a térdhajlatnál, és a dereka köré fonta. A lélegzet a tüdőmben akadt, ahogy az ágyékunk szorosan összepréselődött – Edward valószínűleg azt hihette, hogy túl messzire ment, mert el akart húzódni tőlem.

- Neh… - kaptam a szája után zihálva. – Még nem sok… - emeltem meg a csípőmet, hogy hozzádörzsöljem magam. Rekedten felnevetett, aztán a fülemhez hajolt.

- Neked lehet, hogy még nem sok, de én… azt hiszem, a határnál vagyok. – Hideg ajkait a fülem mögötti érzékeny ponthoz érintette.

- Ó… - nyögtem ki. Ennél értelmesebb jelen pillanatban nem jutott az eszembe. Igazából, azt sem bántam volna, ha átlépünk végre azon a bizonyos határon, bár tartottam tőle, hogy Edward nem egészen így, és nem pont most tervezte ezt megtenni. Legnagyobb sajnálatomra bebizonyosodott eme sejtésem, mert legördült rólam, és a szemeit lehunyva mélyeket lélegzett.

- Nem muszáj abbahagynunk – próbálkoztam, miközben igyekeztem újratanulni az egyenletes légzést. Most már se a farkas, se a testi erőm nem volt akadály, így nem igazán értettem, hogy mi is tartja vissza Edwardot attól, hogy végre tényleg beteljesüljön a szerelmünk. Igaz, nem pont úgy történne meg, ahogy elképzeltem – egy hatalmas ágyban, virágszirmokkal körülvéve, miközben lágy zene szól -, de azt hiszem, a rétnél romantikusabb helyszínt nem igazán találhattunk volna.

Edward felém fordította a fejét, aztán kinyújtotta a kezét, és végigsimított az arcomon.

- Most még nem lehet.

- Miért?

- Mondjuk úgy, hogy előtte még meg kell tennem valamit – felelte titokzatosan. Az oldalamra fordultam, és felkönyököltem.

- Mit kell megtenned? – A kíváncsiságtól beleharaptam az alsó ajkamba. Edward kuncogva rázta meg a fejét.

- Még nem mondhatom el. Meglepetés. – Bosszúsan ráncoltam össze a homlokomat, de csak azt értem el vele, hogy még hangosabban nevetett. – Nem mondták még neked, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik?

- Én már úgysem öregszem. – A fejemet a mellkasára fektettem, és úgy néztem fel rá. Még egy dolog, ami régen elválaszthatott volna minket, de mostanra megoldódott. Edward hangosabban fújta ki a levegőt, mint eddig, és ez felkeltette a figyelmemet. A rossz érzés végigkúszott a mellkasomban a szívemig. – De ugye, ez nem csak egy kifogás? – mondtam ki a kérdés egy részét, ami jelenleg foglalkoztatott. Edward talán, szeretett annyira, hogy leéljen velem egy emberi életet, de most hogy farkas lettem, ez az emberi élet egy örökkévalósággá tágult. Edward volt annyira úriember, hogy ne akarjon megtenni bizonyos dolgokat, ha előre tudja, nem marad velem örökké. És a gyakorlásunk után is olyan furcsán viselkedett…

Próbáltam visszaemlékezni, hogy miről is beszélgettünk akkor. Mintha lökött tinédzsernek neveztem volna… Talán, azért komorult el az arca, mert rájött, hogy bármennyire is úgy tűnik, nem az. És már én sem vagyok egy egyszerű tizenhét éves. Mindketten majdhogynem halhatatlanok vagyunk. Én biztos voltam benne, hogy ezt a halhatatlanságot vele akarom tölteni, de hogy lehetnék biztos benne, hogy ő is így gondolja…

- Kifogás? – emelkedett meg Edward szemöldöke kérdőn.

- Mert valójában… nem is akarsz velem lenni, csak nem tudod, hogy mondd el – ültem fel, és a karjaimmal átöleltem a térdemet. Edward is ülőhelyzetbe húzta magát, és mikor végre rá mertem nézni, egy döbbent szempárral találtam magam szemközt.

- Te az előbb úgy érezted, hogy nem akarok veled lenni? Mert akkor valamit nagyon nem jól éreztél… - fürkészte az arcomat, mire elvörösödtem.

- Nem… Én tudom, hogy úgy velem akarsz lenni, de tényleg velem akarsz lenni? – fordítottam a fejem a föld felé, és irtani kezdtem a füvet marokszámra zavaromban. Edward arcán bosszús kifejezés jelent meg.

- Iszonyúan idegesítő, hogy most nem láthatok a fejedbe, mert fogalmam sincs, miről beszélsz – morogta.

- Hát… Tudom, hogy tisztességes em… - hirtelen megakadtam, aztán az ösztönösen a számra jövő szót kijavítottam. - …vámpír vagy, és ha esetleg úgy hiszed, hogy nem akarnám megtenni azt a bizonyos dolgot, mert nem biztos, hogy örökre együtt maradunk, akkor…

- Nem akarsz örökre velem maradni? – rándult meg Edward arcizma. – Ettől félsz? Hogy ha szerelmeskedünk, akkor majd elvárom, hogy velem maradj akkor is, ha már nem szeretsz?

- Mi? Nem! – tiltakoztam. – Dehogy is! Már megint teljesen félreértesz! – ráztam a fejem hevesen, miközben a kezemben lévő fűcsomót a földre szórtam. – Én, amíg csak létezem, legyen az egy óra vagy időtlen időkig, melletted akarok lenni. Nem is tudnék mással… - elszorult a torkom a gondolattól. Edward arcán nem olvadtak fel a komor vonások, sőt, mintha még jobban elmélyültek volna. – De te… - Idegesen mordultam fel, mikor a zajok és az orrfacsaró szag félbeszakította a kérdésemet.

Edward és én is azonnal felpattantunk, és fél percbe sem telt, mire beszélgetésünk megzavarója feltűnt a tisztáson.

- Mi a fenét kerestek itt? – Edwardot ritkán láttam ilyen dühösnek, de most villámot szórtak a szemei.

- Nem figyeltem rá, és kiszökött, sajnálom – hajtotta le a fejét szégyenkezve Jasper, miközben Maria elkínzottnak tűnő arccal figyelt minket.

- Megmondtuk, hogy a házban kell maradnod! – fordult felé Edward.

- Éhes voltam! – Edward felszisszent, mire Maria halványan elmosolyodott. – Még most is éhes vagyok… - javította ki magát, mégsem tudtam megkönnyebbülni. Ha most nem is tudott elkapni senkit, lehet, hogy legközelebb már sikerrel jár. – Nem várhatjátok el tőlem, hogy kihűlt vért igyak zacskóból. Undorító! – fintorodott el. – Még az ő vére is ízletesebb - járatta végig rajtam a tekintetét, és mélyet lélegzett. – Én ezt nem bírom ki. Meg fogok őrülni! – hisztizett tovább.

- Elegem van belőle! – dühöngött Edward.

- Akkor hagyjátok, hogy egyek – felelte Maria csevegő hangsúllyal.

- Persze, hogy aztán tényleg az egész falkával meg kelljen küzdenünk miattad. – Edward kezei ökölbe szorultak, ezért ösztönösen mellé léptem, és megérintettem a görcsös izmokat.

- Márpedig nekem friss embervér kell – jelentette ki, és büszke tartással a magasba emelte az állát.

- Kellhet, mert úgysem kapsz. Amíg a mi védelmünk alatt állsz, nem ölhetsz embert. Ha nem tetszik…

- Mi lesz akkor? – vigyorodott el elégedetten Maria. – Nem dobhattok ki, és nem árthattok nekem – nevetett fel. Kérdőn néztem Edwardra, de úgy tett, mintha nem venné észre. Szóval, Maria valamivel sakkban tartja őket, ami miatt muszáj vigyázniuk rá. Hiába törtem a fejemet, fogalmam sem volt, mivel irányíthatja Cullenékat. Viszont azt tudtam, hogy ha nem képesek kordában tartani őt, akkor veszélybe sodorhatják magukat. A képlet elég egyszerű volt. Mariának itt kellett maradnia, és embervérre volt szüksége. Én pedig immunis voltam a vámpírméregre.

- Adok neked a véremből – szólaltam meg. A vitatkozás hirtelen elhalt, és döbbent csönd ült a tisztásra.

34 megjegyzés:

  1. váóó, ó miért nem történt meg? d ekomoylan erre gy szót tudok modnani: WÁÓ:D ügyes vagy:) gratula:) várom a folytatsát:)

    VálaszTörlés
  2. Szia Spirit!
    Húú hát megérte fenn maradni az biztos :) Hiányzott már egy kis Edee&Izabella jelenet :D
    Nagyon jó lett a feji, kíváncsi leszek erre a "majd én adok a véremből" dologra :D Ismét csak gratulálni tudok a fejihez és mint mindig várom a kövi részt. :)
    Üdv: Kata

    VálaszTörlés
  3. Hát szóval én is itt vagyok. Itt is. :D Nevettem is rajta, meg olyan jó is volt. :) Tetszett az Edward-Isabella rész. Nagyon. :D
    Annyira tudtam, hogy nem fogod egyértelműen leírni, hogy mit tett Jade. Szóval a nagyapját száműzték a falkából, mert csinált valamit. És most elhatároztam, hogy annyiszor olvasom újra, míg meg nem találom a rejtett utalásokat, és rá nem jövök, hogy mit tett. :D
    Maria meg... védelmet kért a Cullenéktől, és Cullnék meg megvédik, mert valamit mondott nekik... Talán Maria tud valamit róluk, ami nem lenne jó ha kitudódna? Ennek nem sok értelme van. Megfenyegette, hogy megöli Isabellát? Szintén nem találom logikusnak. Oké, ezt a problémát napolom, inkább gondolkozok Jade-en. *gondolkozik*.... Szólok, ha jutottam valamire. :D

    VálaszTörlés
  4. Á de jó, éreztem, hogy fel kell még ma néznem ide! :)
    Nagyon jó fejezet lett ez is! Végre megint egy kis Isabella-Edward romantika. :) És milyen jól alakulnak a dolgok... Úgy tűnik, Isabella már teljesen jól kordában tartja a farkasát. :) (Csak nehogy később kitörjön...) De vajon mit akar még megtenni Edward? Csak nem leánykérés lesz előbb? :D
    Aranyos volt Isa féltékenységi jelenete, meg ahogy visszakérdezett, hogy Ed hogyan vélekedne fordított helyzetben. Á, az teljesen más... :) Ezek a férfiak... :):):)
    Maria étkezéséből nem gondoltam, hogy probléma lesz, amikor más nomád vámpírok vendégeskedtek Cullenéknél (a BD-ben), meg tudták oldani, hogy kicsit messzebb vadásztak. De persze lehet, hogy Mariánál ez valamiért nem működik. Nagyon kíváncsi vagyok, mivel tudja sakkban tartani a Cullen családot, meg hogy mi lesz ebből az "igyál az én véremből"-ötletből. Nem hiszem, hogy Edward nagyon lelkesen pártolná...
    Na majd meglátjuk. Szokás szerint nagy-nagy gratula és köszönet (főleg hogy így meglepetésszerűen jött a folytatás, azt hittem, az új oldal körüli teendők most elszakítanak az írástól, de nagyon örülök, hogy nem így lett!)
    Siess a folytatással, puszi:
    Kata

    VálaszTörlés
  5. Szia Spiritem!

    Csatlakozom az előttem szólókhoz, megérte fenn maradni! :D
    ÚÚÚÚÚÚÚGY tudtam, hogy nem írod le konkrétan Jade titkát... de úúúúgy tudtam... xD no sebaj, leaglább lesz min agyalni
    Ed meg Isa aranyosak voltak. :) Bár kizártnak tartom, hogy Edward megengedné Isabellának ezt az "adok a véremből" dolgot. Előbb rágná le tőből a karját. Na meg, azért ennyire még Isa meggyőző ereje sem nagy... :)
    Nagyon jó lett a fejezet, kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből! Sok sok puszi:
    Ancsy

    VálaszTörlés
  6. jAJ sPIRIT!

    úGY VÁRTAM MÁR NAPOK ÓTA ÉS MOST igennnnn!Ez kell a tömbösített órák előtt, nem hiába maradtam fenn:-)...
    Végre Edward És Isa feji.(nagyon örvendezik...)Tudtam , hogy Jadenak vaj van a füle mögött és valami családi dolog lesz. már nem is találgatok úgyis előrukkolsz valami váratlannal. :-P
    Edwardnak meg mindig akkor jut eszébe valami érdekes, és zavaró amikor a legizgisebb dolgok jönnének. Ne kínozdd szegény Isát sokáig...
    Viszont abban én is teljesen biztos vagyok, hogy ED nem fogja hagyni Isának az "Igyál a véremből" akciót még ha szépen kéri is.

    Még nem értem ezt a MARIÁ-S ügyet, mi lehet olyan erős érv ami miatt engedig a Cullenéknál lakni? Talán a Volturihoz van valami köze?
    nem tudok már gondolkodni, de ezer hála hogy ezt most felraktad...
    (imádom AZ Isa ED fejiket)

    További sok ihletet és kitartást epekedve várom a kövit:-)
    Charlotte90

    VálaszTörlés
  7. Szia Spirit!

    KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!
    Nagyon jó lett,sőt tökéletes!Mindíg tudod,hogy kell fokozni az izgalmakat! Alig várom a folytatást!
    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
  8. Szia Spirit!
    Hűű még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy Maria Izából falatozzon!!! Fúúúúj!!!:S Örülök hogy Edward és Iza már gond nélkül együtt tud lenni...és az a kis féltékenykedős, kekeckedős párbeszédük nagyon tuti volt:D Imádom amikor elbeszélnek egymás mellett:D De most tiszta frászban vagyok hogy, mivel zsarolja Maria a Cullenéket!! Na majd kitárgyaljuk:D Szóval Jade ősét meg száműzték La Push-ból...de miért? Talán ugyanazt kezdte művelni amit Jade most, hogy csapatot verbuvál a leendő farkasokból és erre fény derült? Izabella is tett valami ilyen megjegyzést...és ha ezt Nate megtudná Jade repülne de jó messzire:D számomra ez a leglogikusabb magyarázat! Nagyon várom a folytatást!:) Puszillak: Luna

    VálaszTörlés
  9. Te, teeeeeeeeee, te függővégmániás!!! :)

    Remélem, Isabella meg tudja győzni Edwardot (végülis, mi az, amit ne tudna nála elérni?), és kíváncsi vok, h ha sikerül, Maria mit fog szólni hozzá.

    De persze lehet, h megint valami váratlannal állsz elő, és akkor megint foghatom a fejem, h "Jaj, ez a Spirit!..." :D

    Szegény Juliette-et csak úgy otthagyta, remélem, nem mondja el addig senkinek, amit Isabellától megtudott.

    Egyébként meg nagggggggggggggyon tetszett, mint általában, amit írsz.

    Pusz

    VálaszTörlés
  10. Szia Spirit!

    Jajj, de jó volt ez a fejezet! Már annyira vártam egy ilyen részt, ahol több Edward-Isa van! XD És megkaptam... Szuper! Jól alakulnak a dolgok... ;)
    Olyan édesek, mikor féltékenykednek. Jól szórakoztam! Köszönöm Neked!
    Nagyon várom a folytatást, kiváncs vagyok, hogyan tovább!

    VálaszTörlés
  11. hellóóóóó Spirit!
    Le vagyok nyűgözve:):):) hát igen, ez a romantika már hiányzott!!!Tutira leánykérés lesz, mert hát ismerjük Edit:) vagy amiért mindenki erre gondol, teljesen más lesz? Szerintem azért meg lehet kockáztatni...:):):)
    Ja, és a dolog így fog szerintem lezajlani:
    Ed: szó se lehet róla!
    Alice: miért, tényleg nem rossz ötlet, Edward, gondold át!
    Ed: nem és nem és nem!
    Isa: Én akkor is megteszem!
    Maria: okézsoké:):):)

    Lehet hogy Jade nagyapja is külön falkát akart és azrét lett száműzve???

    Meg arra gondoltam hogy lehet hogy a Cullen scaládnál van valami oylan szövetségféleség hogy aki menedéket kér tőlük, azt nem rakhatják ki addig amíg emg nem oldódik a dolog?Kapásból erre gondoltam, de lehet hogy tévedek...

    Amúgy nagyon tetszett ez az autós emg az elrabolsó, meg egyáltalán az egész nagy rész!!!
    Köszönjük Spirit, puszimuszi
    Andibandi

    VálaszTörlés
  12. következő részt akarok! :D:D
    nagyon jó volt, és nagyon igzis a vége, mint mindig, és az edwardos jelenet hmmmm :):)
    grat

    VálaszTörlés
  13. Szia!
    Ne várj most olyan magas színvonalú hozzászólást (amiket eddig írtam azok sem voltak azok, szóvel annyira nem lesz feltűnő a hanyattlás:)), mert egy kicsit beteg vagyok. A fejezet jelentősen javított az állapotomon, sokkal jobb kedvem van már. Megint előjött a gonoszabbik éned... 1 hetet vártunk a következő fejezetre, hogy végre kiderüljön, hogy mit is találtak Jade-ről, erre csak egy apró utalást kapunk:S
    Nagyon aranyos volt Isa és Edward együtt, annyira szeretem, hogy mindig képesek elbeszélni egymás mellett, holott amúgy nagyon is egy hullámhosszon vannak. Maria meg lassan ugyanannyira ellenenszenves nekem, mint Jade. Mivel zsarolhatja a Cullen családot? Mi az ami megérné a Culleneknek azt, hogy megvédjék Mariát? Majd ezen is elmélkedünk holnap Jucával és Csillával!:D
    Puszi, Vicky

    VálaszTörlés
  14. Szia!
    nagyon jó volt a fejezet..már nagyon vártam..rájöttem, hogy egyre jobban imádom..:Dsok a kérdés..és sok a lehetséges válasz..de nam baj lesz min gondolkozni esténként...ha már itt tartunk lehet, hogy én emlékszem rosszul és már kiderült..akkor szóljatok, hogy hol olvassam újre...de valamelyik részben Ed beszélt Johnatannal és Iza meg akarta kérdezni, hogy mit...na az a beszélgetés előkerült már vagy Izabellának nincs arra ideje most..?

    VálaszTörlés
  15. Úristen, ez fantasztikusan zseniális lett! Imádom az írásod! (L) Kövit ide! ;)

    VálaszTörlés
  16. jaj, mikor lesz már kövi feji????
    nagyon jó volt a romantika :D
    Flugi

    VálaszTörlés
  17. jahj, Spiritem, úúúúgy röstellem, nagyon régen írtam kritikát :(:(:(
    DE most bepótolom egy hosszú-hosszú regénnyel :D
    Először is, úgy az egészre: még mindig F-A-N-T-A-S-Z-T-I-K-U-S-A-N írsz!!!
    Az alapöltel alapból fantasztikus. És, annyira nagyon jó vagy, hogy ha ezt olvasom, mindig Meyer-fílingem van.
    Félre ne érts! Nem hasolítalak én hozzá. Csak írói szinten ugyanott vagy, ha nem feljebb:)
    Most pedig konkrétan ez a fejezet:
    WHOÁÁÁ!!!
    Ezek az ötletek! És a megfogalmazás! Ha beleőszülök se lesz az én történetem ilyen jó...!
    ÉS, voltak kedvenc részeim, gyüjtögetek, ha nem baj :):

    "Próbáltam dühösnek érezni magam továbbra is, de amint elkezdtünk száguldozni, már csak a csodálat maradt a táj szépsége és Edward iránt. Ahogy kiértünk a rétre, megállt, és finoman leemelt a hátáról."

    "Láttam a szemeiben azt a csodálatot, amit én is mindig éreztem, ha Alice hangjának apró csengettyűit hallottam"
    (én is biztos csodálkoznáknék:D)

    "Nem csak azért, mert titkolóztam előtte, hanem, mert én is pont úgy használtam fel Daniel nevét, ahogy délelőtt Maria Edwardét. Tudtam, hogy Juliette számára is Dan az első és legfontosabb, ahogyan a számomra Edward."

    "- Elvinnétek egy fáradt emberlányt és egy lusta farkast egy darabon? "
    (XD)

    "Most már se a farkas, se a testi erőm nem volt akadály, így nem igazán értettem, hogy mi is tartja vissza Edwardot attól, hogy végre tényleg beteljesüljön a szerelmünk. Igaz, nem pont úgy történne meg, ahogy elképzeltem – egy hatalmas ágyban, virágszirmokkal körülvéve, miközben lágy zene szól -, de azt hiszem, a rétnél romantikusabb helyszínt nem igazán találhattunk volna."

    ennyi lenne a kifejezett kedvencem, mert szívem szerint bemásolnám az egészet :)
    Nah, most a kérdések:
    Vajon miért száműzték Jade ősét? Vajon Iza ad vért Maria-nak?
    Éa vajon Juliette tartja a száját?
    Ja, még egy dolog: nagyon örültem, amikor láttam, hogy a nő neve Rita, bág 1# én nem ilyen vagyok, 2# gondolom nem az én kedvemért lett ez a neve :P
    Nah, asszem nem írok többet, de ígérem, mostmár rendszeresen írok kritikát!
    xoxo
    R.
    p.s.: önreklám: szeretném, ha elmondanád a véleményedet a történetről, amit írok.
    Nem lövök le semmit, ha a nevemre kattolsz, láthatod.
    Angyali érintés a címe, és saját.
    Na, most abbahagyom
    *Ritazu balra el*
    xoxo
    R.

    VálaszTörlés
  18. Szija Spirit!
    Ez a fejezet isteni lett. Nemis gondoltam volna, hogy fent lesz, csak úgy felnéztem, és tessék, egy király fejezet.
    Ahhj Marie-nak miért kellett megzavarnia őket?:(
    Így nem tudják megbeszélni a dolgokat.:@
    Vajon mit akarhat még Ed "az" előőt?:D Én nekem csak egy dolog jutott az eszembe, de valósziínű, hogy butaság.
    Nah igen az az ötletem, hogy lehet Edward meg akarja kérni Isa kezét *.*
    Dejó lenne ;)
    Grat :)
    Puszi : Flohh

    VálaszTörlés
  19. Nagyon jó lett ez is.Nagyon várom a kövit és annyira szeretem amikor Ed meg Bella romantikáznak és azt is amikor feltétel nélkül,bármi áron megakarják védeni egymást

    VálaszTörlés
  20. Szia Spirit.
    Úristen Úristen Úristeeeeen ilyen fejezeteeeeeeeeet. Meg fogok halni míg nem jön új. xD Ezerszer átolvastam, és egyszerűen nem tudom megunni!!!:D:D Izglmas, pörgős, minden ami kell. És a vége....már megint így fejezted be. xD Hmm...gonosz vagy.xD Jaden nem lepődtem meg, nem kedvelem, és így is marad. xD Juliette szegény, hogy félt...és vajon mit gondolt amiért Edward arca fintorba húzódott? Uhh Dan biztos megérzi rajta majd Edék szagát, rem nm lesz pipa Isabellára..:D Ésés a rétes dolog. Húúúh na az olyan Klaudis rész volt. Imádtam, vagy 1000x visszaolvastam. És a végén Maria. Kivi vok Ed és Jazz mit szólnak majd ehhez. Gondolom, nem akarják majd, de végülis elég ésszerű megoldás lenne.:D Izgatottan várom a folytatást!!!:D Pusz:Klaudi

    VálaszTörlés
  21. Szia Spirit!
    fogalmad sincs mekkora örömet szereztél nekem most ezzel a fejezettel:DDD eszméletlen volt! nagyon tetszett:D
    hűűű vajon mit csinált Jade nagyapja? hát az agyam most nem forog olyan jól, úgyhogy holnap délutánig gondolkodom a dolgon, és leírom mire jutottam:D csak azt akartam mondani, hogy ez a rész is fantasztikusra sikerült:D gratulálok hozzá!

    VálaszTörlés
  22. Ó te jó ég! Már harmadszorra olvasom el. Egyszerűen nem akarom bezárni. Fantasztikus és a vége nagyon nagy! Vigyor az arcomon, és megyek is és kezdem az elejétől.

    VálaszTörlés
  23. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...
    * comment vége * :DD

    VálaszTörlés
  24. Azta, végre, dejóvolt, végre, Edward, mééég, hamarabb Azt, úristendejóvolt, ennyit bírok írni

    VálaszTörlés
  25. Ez baromi jó!!!:D:D:D IMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOMIMÁDOM!!!!!!!!! Ezzel most nagyon feldobtad a napomat!!:):) igaz tegnap olvastam, de ma meg újra:D:D jajj, annyira szuper!!!:D:):)
    Nagyon tehetséges vagy!!:):):)
    És ez az Edvard Bella rész...áhh nemtudom szavakba önteni:D:)
    Köszönjük neked Spirit!!:)

    egyébként szerintem Maria inni fog Bella véréből... rá fogja venni Jasperéket, hogy engedjék meg, hogy igyon Maria!!:):) -> bár ez csak az én képzeletemben van!!:)

    VálaszTörlés
  26. Jujj, nagyon nagyon jó lett!!!Annyira izgatottan várom már a folytatást!!! Mikor lesz kb.?
    P.: Detti

    VálaszTörlés
  27. Lesz mostanában folytatás, drága Spirit? =) várjuk

    VálaszTörlés
  28. óóó én már nem bírom tivább mikor lesz folytatás!!!Elképesztő ez a könyv!!!

    VálaszTörlés
  29. Bocsi, bocsi, ígértem, hogy írok még egy kis véleményt, de csak most jutottam le idáig:S
    na szóval: én is azon a véleményen vagyok, mint a legtöbben, miszerint, Ed meg akarja kérni Isa kezét!! juuuj az olyan jóóó lenne:DDDD
    szerintem Isa biztos, hogy fog adni Mariának vért, akár mennyire is ellenkezik Ed majd csak meggyőzi valahogy, hogy ez nem is olyan rossz ötlet.
    na és Jade? én még mindig azon vagyok, hogy saját farkas falkát akar...bár azért a Maria-Jade összeesküvés sem rossz...na majd meglátjuk mi lesz ebből:DDD
    mikor jön a következő fejezet? már lassan be kell szereznem egy parókát, mert kitépem az összes hajam a nagy izgalomban:DDXDXDÁÁÁ!!! már nagyon-nagyon várom!!!!:DDDDDDDDDDD

    VálaszTörlés
  30. Mi lehet az amit Edward még meg akar tenni az előtt hogy Bellával együtt van??? kész rejtély annyira imádom:) az egészet nagyon jó:)csak így tovább
    R.

    VálaszTörlés
  31. ccssüüttöörrttöökk - péntek?? ahahaj, spirit azt nem bíírjuk ki :-/ najó talán valahogy, sok sikert nektek

    VálaszTörlés
  32. Gondolom most Edward teljesen ki fog akadni Isabellára, hogy ezt mégis, hogy gondolja, meg a szokásos..^^ Olvasom tovább, üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  33. Szia Spirit!
    lassan behozom a lemaradásomat
    én is mancsom mögé bujva szégyenkezem, hogy nem olvastalak, bevallom nekem még az I. rész utolsó fejezete is új volt. De tegnap óta falom a soraidat, nem tudok betellni a történettel. ha megbuktam jogelméltből rád fogom!!! Menet közben van egy rakat kédésem de mivel elkésett bárány vagyok inkább nem kédezek :)
    várom a következő részeket és NE hagyad abba az írást. én még a HP-fandomból ismerlek és azokat is nagyon élvezem :)

    Kimi

    VálaszTörlés