.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. szeptember 15., kedd

A jövő reménysége - 17. fejezet

17. NYOMOZÁS



JASPER AZONNAL MARIA és közém lépett. Mindhármunk teste megfeszült, és odalentről is mocorgást hallottam – Esméék bármikor készen álltak arra, hogy megvédjenek, ha szükséges. Szinte láttam magam előtt Emmett arcát, ahogy azért drukkol, hogy kitörjön a balhé, és ő verekedhessen egy jót.

- Megmondtam, hogy maradj benn! – mordult fel Jasper. Maria kihúzta magát, és egyenesen rá nézett.

- Sosem én voltam az, aki engedelmeskedett a te parancsaidnak, nem igaz? – vonta fel kérdő gúnyossággal a szemöldökét. Jasper kezei ismét ökölbe szorultak.

- De most te vagy az, aki védelmet kért tőlünk… nem igaz? – vágott vissza, mire Maria zavartan megszakította vele a szemkontaktust, és hátrébb lépett egy lépést. Azt hiszem, nem volt hozzászokva, hogy Jasper szembeszálljon vele – valószínűleg, azt az egyetlen alkalmat kivéve, amikor is Jasper végleg elhagyta, máskor nem is történt még ilyen.

- Nem akarok harcolni vele, csak beszélni – intett felém a fejével Maria. Jasper rám pillantott a válaszomat várva – mikor bólintottam, a fal mellé húzódott, de nem hagyott magunkra. – Ismered ezt a Jade-et… - Maria inkább elmélkedve ejtette ki ezeket a szavakat, nem kérdőn, így nem éreztem szükségét, hogy válaszoljak neki. – Mivel idejöttél, ezért gondolom, a mi oldalunkon állsz…

- Én Jasper és a Cullen család oldalán állok. Hozzád semmi közöm! – Ezt a pár mondatot úgy kinyögni, hogy visszafogjam a bensőmben morgó farkast, maga volt a lelki kínszenvedés.

- Azt hiszem, ez most lényegtelen. Tudod, „az ellenségem ellensége, a barátom” alapon, mi most épp barátok vagyunk – mosolyodott el angyalinak tűnő ártatlansággal, miközben a szemeiben valami démoni kéj lángolt a helyzet ironikusságán. – Mit tudsz Jade-ről? – kérdezte hirtelen.

- Nem veled fogom megosztani az információimat – préseltem össze az ajkaimat, mintha kiszökhetne bármiféle titok közülük. Lehet, hogy utáltam Jade-et, az is lehet, hogy nem értettem egyet a módszereivel, és féltem a terveitől, de még mindig inkább tartottam az eseményekben pozitív szereplőnek őt, mint egy vámpírt, aki embereket öl.

- Pedig lehet, hogy én tudnék csak segíteni Cullenéknak. Ők fontosak neked, igaz? A bronzhajú… Edward… a kedvesed – húzta el a száját, mintha citromba harapott volna.

- Hogyan segíthetnél? – fontam össze magam előtt a karjaimat. Hirtelen úgy éreztem, fázom, pedig valójában a testem nem érzékelte a hideget, mióta először átváltoztam. Maria jól tudta irányítani az embereket, nekem is azonnal megtalálta a gyenge pontomat. Edward… Bármennyire is tudtam, hogy mindent érte és a családom többi tagja miatt teszek, mégis egy kis részem azt kiabálta a fejemben, hogy áruló vagyok.

- Nem tudom, hogy Jasper említette-e, de valaha egy nagy sereg vezetője voltam. Értek a harchoz, a taktikához, a gyilkoláshoz – vigyorodott el látva a megrökönyödésemet szókimondásán. – A harc, úgy vélem, elkerülhetetlen, és bármennyire is a hátam közepére kívánom, az is kizárt, hogy kimaradhatnék belőle. Márpedig, ha nem tudok mindent az ellenségről, akkor azzal nem csak én kerülök veszélybe, hanem mindenki más is ebből a… családból – fintorodott el. – Viszont, ha mesélsz Jade-ről, a terveiről, a gyengeségeiről, nyert ügyünk lesz – vonta meg úgy a vállát, mintha nem egy ember meggyilkolásáról beszélne éppen, hanem csak az időjárásról. Újra megborzongtam.

- Csak egyszer láttam még harcolni, és… akkor sem akart komoly sérülést okozni – emlékeztem vissza a verekedésre, amit a felbukkanásakor folytatott le Joshuával. – És a terveiről sem tudok sokat. Csak tapogatózom egyelőre a sötétben – feleltem végül. Bármennyire is rosszul voltam attól, hogy akármit is eláruljak Jade-ről és a farkasokról Mariának, tudtam, hogy nem igazán van más választásom.

- De valamiért idejöttél! Valamiért szükséged volt Jasper… tapasztalatára – pillantott oldalra furcsa kifejezéssel az arcán, amit megint nem értettem, de valószínűleg bántó lehetett Jasper számára, mert a vonásai megfeszültek hirtelen.

- Jade… - lehunytam a szemem egy pillanatra, és próbáltam összeszedni magam, hogy folytatni tudjam. - …elárulta az egyik fiatal farkasjelöltnek, hogy micsoda. – Hallottam Jasper halk felszisszenését, és pontosan tudtam, hogy mire gondol most. Arra, ami nekem is először eszembe jutott. Jade maga mellé akarja állítani a leendő farkasokat. – Ez tilos addig, amíg valaki először át nem változik, és akkor is általában a falkavezér feladata megmagyarázni az új tagnak, hogy mi is történik vele, és megnyugtatni.

- Szóval, ha szólsz a falkavezérednek, akkor elkergeti őt, és nem tudod többé megfigyelni. Egyszerű a megoldás, ne szólj neki – felelte olyan hangsúllyal, mintha egy gyengeelméjűhöz beszélne. Jasper felé fordultam, aki megrázta a fejét. Szóval, nem árulták el Mariának, hogy a farkasok képesek egymással gondolatban kommunikálni. Egyfelől hálás voltam nekik, amiért megtartották a farkasok titkait – ez igazán tisztességes dolog volt tőlük -, másfelől így nekem kellett árulóvá válnom, amitől a lehető legerősebb önutálat futott végig rajtam szégyenérzetet fecskendezve minden egyes sejtembe.

- Nem tudom eltitkolni előlük… - sütöttem le a szememet. – Belelátunk egymás gondolataiba. Vagyis… Én el tudom zárni előlük az enyémet időnként. De örökre nem tarthatom zárva, mert akkor gyanakodni fognak, és…

- Vannak olyan helyzetek, amikor szükséged lehet a velük való kommunikációra – fejezte be a mondatomat Maria. – Ez így már nehezebb dió – szusszantott bosszúsan.

- Iratkozz vissza az iskolába – szólt közbe Jasper. Maria és én is furcsállva néztünk rá – nem értettük, mi köze van ennek az egész témához. Jasper széttárta a kezeit, és közelebb lépett. – Ha újra iskolába fogsz járni, napközben nem leszel La Push-ban, délután tanulnod kell majd, este pedig aludnod, hogy másnap újra frissen mehess az iskolába. Emiatt, ha beszélsz az alfáddal, valószínűleg, megérti majd, hogy egy ideig nem vehetsz részt a falka életében az elfoglaltságaid miatt. Így nem kell átváltoznod a jelenlétükben, és nem fognak gyanakodni sem, hogy valamit el akarsz titkolni előlük.

- Ó… - gondolkoztam el, aztán felszisszentem. – De akkor mi lesz a képzésemmel. Így sosem tanulok meg rendesen harcolni – morogtam bosszúsan.

- Majd mi megtanítunk. Nem kell ahhoz másik farkas… - ajánlotta Jasper. – Ha gondolod, én is segítek. Harc közben pedig lezárhatod az elmédet. Bár Edward ennek nem fog örülni… Nagyon élvezte, hogy végre hall téged – mosolyodott el halványan.

- Igen, így jó lesz… Azt hiszem – bólintottam bizonytalanul. Bár semmi kedvem nem volt ismét visszamenni a gimnáziumba, valószínűleg ez volt a legjobb, amit tehettem – és nem mellesleg Edward és Esméék is örülnek majd a döntésemnek, ebben biztos voltam. – Köszönöm – küldtem egy hálás mosolyt Jasper felé.

- Jade-del kapcsolatban pedig… csak óvatosan. Nem tudjuk még, mire képes, és az első a te biztonságod – lépett közelebb Jasper. Éreztem a belőle áradó féltést és szeretetet – meghatottan nyújtottam ki felé a kezemet.

- Ó, az istenért! – mordult fel Maria elrontva a pillanatot.

- Óvatos leszek, de nem hiszem, hogy bántana – ráztam meg a fejem.

- Én ebben nem igazán bíznék – Maria hangja gúnyos volt, de mintha egy kis félszt is kihallottam volna belőle. – Végigüldözött két kontinensen, és hidd el, közben nem nézte, hogy kin kell átgázolnia.

- Téged üldözött? Akkor… - a hirtelen feleszméléstől eltátottam a számat. – Miattad van itt. Te hoztad őt ide! – hirtelen elöntött a harag. Jade Mariát követte, aki elhozta őt egészen Jasperig és a többi Cullenig.

- Nem volt más választásom. Háromszor összecsaptam vele, de túl erős volt. Egyedül nem bírtam volna megölni, így is alig sikerült elmenekülnöm mindig. Kellett a segítség. Hidd el, nekem sem öröm, hogy meg kell hunyászkodnom – keményedett meg a vörös tekintet.

Ez a pár mondat mindent elmondott nekem, amit Maria személyiségéről tudnom kellett, és még nagyobb undort éreztem iránta. Az foglalkoztatta csak, hogy be kellett hódolnia Cullenéknak, de azzal egy cseppet sem törődött, hogy bajba sodorta őket. Ha én lettem volna hasonló helyzetben, azon lettem volna, hogy minél messzebbre csaljam a veszélyt másoktól, nem pedig azon, hogy megvédessem magam tőle – áltattam magam. Aztán belém hasított a felismerés, hogy én pont ugyanazt tettem, mint Maria, mikor először idekerültem. Az álszent gondolatoktól elpirultam, és örültem, hogy most senki sem lát bele a fejembe.

- Azt hiszem, most jobb, ha megyek – szólaltam meg végül. – Köszönöm a segítséget – mosolyogtam Jasperre, aztán egy figyelmeztető pillantást vetettem Maria felé, hogy tudja, attól még, hogy most egy oldalon állunk, nem vagyunk barátok, ahogyan ő állította, majd elindultam a földszintre.

Mivel nem nagyon akaródzott egy házban maradnom Mariával, és az iskola is csak délután ért véget, úgy döntöttem, hogy csak gyorsan elköszönök a többiektől, aztán visszamegyek La Push-ba. Mindenképpen, minél előbb meg akartam beszélni Jonathannal a helyi iskolába való beiratkozásomat.

Mikor visszaértem, Nate a háza előtti lépcsőn ült, és mintha valamit farigcsált volna. Ahogy meglátott, felpattant, és gyorsan a farmerja zsebébe dugta, amin dolgozott. Kíváncsian néztem rá, de úgy tett, mintha nem tudná, miért.

- Szia! – intett már messziről. – Mi járatba erre, kislány? – mosolygott rám. Még mindig feszült volt egy kissé a viszonyunk a csók miatt, de most, hogy hazudnom kellett neki, a lelkiismeret-furdalás miatt próbáltam kedvesebben viselkedni vele, mint az utóbbi időben.

- Nem látogathatlak meg csak úgy? – álltam meg előtte, mire kiszélesedett a vigyora.

- De, dehogy nem! Bejössz? – intett az ajtó felé, és mikor bólintottam, kinyitotta előttem. Megint elgondolkoztam azon, hogy a nappaliba menjek-e a kanapéhoz, vagy a konyhába az asztal mellé, de végül ismét ez utóbbi mellett döntöttem. A nappali túl meghitt lett volna, és véletlenül sem akartam olyan helyzetet provokálni, ami újabb kellemetlenségeket szülne.

Leültem az egyik székre, és jobb kezemmel az asztalra könyököltem megtámasztva a fejemet.

- Kérsz valamit inni? – lépett Jonathan a hűtőhöz. – Van narancslé, kókusztej, esetleg tudok adni teát is, de azt főzni kell… - sorolta.

- Nem, köszi, nem kérek semmit – utasítottam vissza udvariasan. Elővette a kókusztej dobozát, a szájához emelte, és jóízűen belekortyolt. – Szóval… Lenne egy kérdésem… - szólaltam meg, miután visszatette az innivalót a helyére, és leült velem szembe.

- Tudtam, hogy nem csak egy szimpla látogatásról van szó – húzta kissé önironikus mosolyra az ajkait. Bocsánatkérően pislogtam rá. – Kérdezz! – sóhajtott fel.

- Mit szólnál, ha beiratkoznék az iskolába? – hadartam el egy szuszra.

- Ha ezt szeretnéd, természetesen, támogatlak – fonta össze az ujjait az asztal fölött. – Gondolom, nem a rezervátum gimnáziumába akarsz járni – fintorodott el. Tudtam, hogy arra gondol, azért választanám inkább a helyi sulit, mert Edwardék is oda járnak.

- A Forksi Középiskola jobb lenne, ha tovább szeretnék tanulni… - pirultam el, mert valójában eddig eszembe sem jutott, hogy az érettségi után ismét visszaüljek az iskolapadba, de ez volt az a kifogás, ami úgy hittem, kevésbé fáj majd Nate-nek.

- Továbbtanulni? – hökkent meg. – Persze. Én… Nem is gondoltam arra, hogy el akarsz menni egyszer. De… - dörzsölte meg zaklatottan az állát. – Ha a terveid között a főiskola vagy egyetem szerepel, akkor tényleg jobb, ha a városi iskolát választod.

- Viszont – sütöttem le a szemeimet az asztallapra -, ha délelőtt iskolában leszek, délután pedig tanulnom kell, akkor nem igazán tudok majd eleget tenni az itteni kötelességeimnek.

- Vagyis abba kéne hagynod a harctanulást, és később sem tudnálak befogni járőrözésre – bólintott Jonathan, hogy megértette, mire gondolok. – Hát, nézzük a jó oldalát, legalább nem kell majd aggódnom érted – nevetett fel halkan. Bosszúsan ráncoltam össze az orromat.

- Amúgy sem kéne aggódnod értem.

- Igen, persze, tudom. Erős, önálló nő vagy – nyújtotta ki felém a kezét, hogy megsimogassa az arcomat, de mikor önkéntelenül hátrébb húzódtam, visszavonulót fújt.

- Most mennem kell – pattantam fel azonnal. – Juliette-tel bemegyünk a városba nézelődni – magyaráztam, bár a vele való találkozóig, még jó pár órám volt.

- Azt hittem, utálsz vásárolni. – Nate sötétbarna szemei fürkészően szegeződtek az arcomra. Egyszer régebben tettem egy apró megjegyzést neki arról, hogy az egyetlen üzlet, amibe szívesen lépek be, az a könyvesbolt, de nem hittem volna, hogy megjegyzi.

- Igen, nos, inkább a városra vagyok kíváncsi. Itt vagyok most már egy ideje, de még nem állt módomban körbenézni – feleltem. Ez félig igaz is volt. Amíg bujkáltam a rendőrség és az egyéb veszélyek elől – szorult össze még mindig a gyomrom az emlékektől -, addig a magam érdekében maradtam távol a forksiaktól, aztán, mikor farkassá váltam, az ő érdekük volt, hogy ne legyek a közelükben.

- Hát, akkor jó szórakozást! – kísért ki az ajtóig Jonathan.

- Köszönöm – mosolyogtam még vissza rá, aztán elindultam arrafelé, amerre Juliette-ék háza volt. Amint Nate látótávolságon kívül esett, lefordultam jobbra. A nap állását tekintve, dél körül lehetett, így volt még két teljes órám.

Elsétáltam a hintaágyas verandáig, aztán bekopogtam az ajtón. Aidan szemei még mindig karikásak voltak. Mikor beengedett, nyoma sem volt az arcán a megszokott mosolynak. Szinte fizikailag fájt őt így látnom.

- Hogy vagy? – kérdeztem, de azonnal meg is bántam. Hogy is lehetne azok után, ami történt...

- Megvagyok – biccentett. – Saoréhoz jöttél? Most épp ébren van, ha gondolod, bemehetsz hozzá, bár nem hiszem, hogy tudnál vele beszélgetni. – A tekintete fájdalmasan csillant meg.

- Még mindig nem szól senkihez? – kérdeztem halkan. A két rózsaszín ajak összepréselődött, és egy fejrázást kaptam válaszként. – Veled sem? – szorult össze a torkom.

- Nem – jött a fáradt sóhaj. Fogalmam sem volt, mit is mondhatnék, ezért csak a kezemet Aidan vállára tettem, hogy kimutassam az együttérzésemet. Megpaskolta az ujjaimat, aztán halványan rám mosolygott. – Köszönöm.

- Mit? – kérdeztem értetlenül.

- Hogy nem jössz a hülye közhelyekkel, mint például, minden rendben lesz, vagy hogy a sors úgyis elrendezni majd a dolgokat… - forgatta meg a szemét. – Mindenki ezt mondogatja, én pedig legszívesebben ordítanék már, valahányszor meghallom.

- Elhiszem.

- Na menj! – intett a fejével az emelet felé. – Biztosan örülni fog neked – mondta, aztán maga elé motyogva folytatta, miközben a konyha felé indult -, még ha nem is mutatja… - Sajnálkozva néztem utána, aztán elindultam felfelé a lépcsőkön.

Saore az ablak mellé állított hintaszékben üldögélt, és a tájat figyelte, ahogyan mindig, valahányszor benéztem hozzá. Össze sem rezzent, és még csak pislogni sem pislogott, mikor beléptem, és becsuktam magam mögött az ajtót. Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, aztán mellé sétáltam, és felhúztam magam a párkány jobb oldalára.

- Szia! Volt egy kis időm, gondoltam, benézek hozzád – kezdtem el csacsogni. Valahogy frusztrált volna a teljes csönd, ezért kompenzálnom kellett az egyoldalú beszélgetést. – Még van két szabad órám, aztán találkozunk Juliette-tel, bemegyünk az anyakönyveket átnézni, hátha találunk valamit Jade-ről. Igen, tudom, hogy be szokott járni hozzád, de… Hidd el, nem bízhatunk benne – haraptam be a számat. – Majd eljövök újra, és elmondom, hogy mit találtunk, rendben? – néztem rá, de a szemei továbbra is csak az ablaküvegre szegeződtek.

Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a rossz érzéseket, amik átjártak, és igyekeztem mindenről mesélni, ami csak hirtelen eszembe jutott. Az első gyakorlásomról – kihagyva azt a részletet, hogy Edward betörte Nate orrát -, arról, hogy az öcsém egyre többet mászkál teljesen önállóan, bár még mindig nagyrészt a fenekén köt ki, ha pár lépés után nem talál valami kapaszkodót. Említettem azt is, hogy kaptam egy saját altatódalt Edwardtól.

Az igazság az volt, hogy bármennyire is szerettem Saorét, önző módon megkönnyebbültem, mikor végre indulnom kellett. Gyorsan elbúcsúztam tőle, aztán magára hagytam, bár nem voltam biztos benne, hogy feltűnik neki a különbség. Elhatároztam, hogy amint lehetőségem lesz rá, beszélek Carlisle-lal. Persze, érthető volt Saore szomorúsága, de hogy ennyire ne vegyen tudomást a világról, azt már ijesztőnek lehetett nevezni. Tudnom kellett, hogy mit lehet tenni ilyen esetekben. Talán, egy jó pszichológus segíthetne…

- Már mész is? – hallottam meg Aidan hangját. A konyhaajtó mellett támaszkodott a falnak.

- Juliette vár – feleltem. – Holnap majd megint eljövök – ígértem. Ahogy kiléptem az ajtón, láttam, hogy Aidan elindul vissza az emeletre, és összeszorult a szívem. Ha Edward lett volna ilyen állapotban, én biztosan beleőrültem volna. Valószínűleg Aidan is csak azért tartotta magát még, mert a bevésődése fontosabb volt neki, mint a saját érzései, és Saorénak szüksége volt rá.

Kissé borús hangulatban igyekeztem a faházhoz. Saore állapota és a sok rám nehezülő titok mellett most még az is frusztrált, hogy ma még nem láttam Edwardot. Ha mellettem volt, minden sokkal könnyebbnek tűnt, és önmagamat is teljesen másképp láttam. Jelenleg a lelkiismeret-furdalás mocsarában fetrengtem, amiért információkat adtam ki a falkámról, és hazudozom nekik, pedig ők megbíznak bennem. Az érzés, hogy áruló vagyok, cseppet sem volt kellemes, és ezen még az sem tudott változtatni, hogy tudtam, Edward miatt teszem főleg ezt az egészet.

- Hé, már azt hittem, nem is jössz – sietett elém Juliette. Egy világoskék ruhát viselt, a vállára pedig egy a quileute-ok által szőtt kendőt terített. Furcsa mód szőke haja és kék szeme ellenére már egyáltalán nem rítt ki a la push-i környezetből. Talán, jobban sikerült beolvadnia, mint nekem, akinek az ereiben pedig törzsi vér csörgedezett.

- Bocsánat, Saorénál voltam – mentegetőztem.

- Ó! Hogy van? – karolt belém, aztán a La Pushból kivezető út felé irányított.

- Semmi változás. Tudod, azon gondolkoztam, hogy talán, egy szakember segíthetne neki… - mondtam el a nemrég támadt ötletemet.

- Aidan nem igazán hisz az ilyesmikben… Ostobaságnak tartja.

- Hát, az én tapasztalataim szerint, egész hatásos – vontam meg a vállamat.

- Vannak tapasztalataid? – nézett rám kíváncsian Juliette.

- Nos, amikor tinédzserkorba léptem, elég nehéz volt velem… - ismertem be. Igaz, nem úgy, mint általában más korombeliekkel, mert nem ittam, drogoztam, fiúztam, vagy csellengtem, hanem inkább pont az ellenkezője. Nem szerettem kimozdulni otthonról, és nem tudtam, hogyan is kéne barátkoznom. A legtöbb időmet olvasással töltöttem, vagy csak álmodoztam. – De nyugi, nem vagyok ön- és közveszélyes – vigyorogtam Juliette-re.

- És tényleg használt ez a pszichoizé?

- Hát, én jobban éreztem magam tőle. Bár fogalmam sincs róla, miért. Csak jó volt valakivel beszélgetni, aki nem ismer. Úgy nincs következménye annak, amit mondasz… - magyaráztam.

Juliette elgondolkozva ment egy darabig mellettem, aztán témát váltva a testvéremről kezdett mesélni. Állítólag Daniel próbálta délben megetetni, aminek az lett a vége, hogy az öcsém szájába kevesebb sárgarépapüré került, mint Dan ruhájára. A művelet után Juliette-nek mindkét fiú ruháit ki kellett mosnia, és a konyhaasztal környéke is takarításra várt.

Mire beértünk a városba, egy kicsit elfelejtkeztem a gondjaimról. Hálás voltam Juliette-nek, amiért vidám dolgokról mesél, bár valószínűleg, fogalma sem volt róla, hogy ez most mennyire jót tett nekem.

A sok anyakönyvi kivonat, és egyéb papír között ülve szükség is volt arra a kis energiára, amivel út közben feltöltődtem, mert sosem volt még unalmasabb dologban részem, mint egy hatalmas iratkötet átnézése. A hivatalban dolgozó hölgy – mint a ruhájára tűzött névtáblájából megtudtuk, Rita -, igen segítőkész volt, és mindent elénk pakolt, amit csak kértünk tőle, viszont háklisnak látszott, ami az iratokat illette. Vagy öt percen keresztül taglalta nekünk, hogy hogyan lapozzuk a papírokat, mindegyiket ugyanoda és ugyanabban a sorrendben tegyük vissza, ahol és ahogyan találtuk, aztán szóljunk neki, ha végeztünk. Juliette-tel egymásra pillantottunk, aztán hatalmas sóhajjal álltunk neki a kutatásnak.

A mellettünk lévő asztalnál két tizenhárom év körüli lány üldögélt, és a beszélgetésükből úgy tűnt, hogy a történelem órára készítenek családfát. Még alig tíz perce voltunk csak ott, mikor összecsukták az utolsó poros aktát is, és magunkra hagytak. A kisvárosokban az volt a jó, hogy rendesen vezették az anyakönyveket, és mivel csak az utolsó két-három generáció idejében vált megszokottá a költözés, ezért, akik tősgyökeres forksinak vagy la pushinak mondhatták magukat, azok könnyen vissza tudták vezetni a családfájukat akár hét vagy tíz generációra is visszamenőleg, ha nem tovább.

Két óra múlva már úgy éreztem, hogy ha még egy betűt látok, a fejemet a falba verem – ami lehet, hogy a falnak jobban ártott volna, mint a koponyámnak -, és valószínűleg segítőtársam is hasonlóan érzett, mert egyre jobban meggyűrődtek az ujjai alatt a lapozott papírok.

- Nincs itt semmi érdekes, csak egy csomó hülye születési és halálozási adat! – csattant fel végül. – Nem fogunk találni semmit. Jade igazat mondott, tényleg innen származik, és nincs semmi titok – morogta kissé halkabban, mikor a másik teremből meghallottuk Rita figyelmeztető pisszegését. Azokat az aktákat már megtaláltuk, amik igazolták Jade meséjét az őseiről. Pont akkor születtek, és az volt a nevük, amit ő mondott az első reggelinél a többieknek.

- Na jó, menjünk – adtam fel, és összefogtam a kisebbik halmot, amit még nem volt időm átnézni. Ahogy megpróbáltam kifordulni az asztaltól, a cipőm beakadt a szék lábába, és miközben igyekeztem nem orra bukni, a papírok szanaszét potyogtak a kezemből. – Ó, a francba! – nyögtem fel, aztán gyorsan a padlóra térdelve szedegetni kezdtem őket. Juliette mellém térdelt, miközben hátrafelé forgolódva figyelte, hogy Rita nem bukkan-e fel.

- Siessünk, mert leharapja a fejünket! – suttogta nekem. Mindketten őrült módra dugdostuk vissza a kiesett papírokat az éppen kezünkbe kerülő barna mappába – semmi kedvünk nem volt mindegyiket átnézni, hogy pontosan melyikbe is való az adott irat.

Csak a véletlennek volt köszönhető, hogy a szemem megakadt egyetlenegy szón, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Elakadó lélegzettel olvastam végig a sorokat.

- Mit találtál? – állt le a pakolással Juliette is, mikor észrevette az arckifejezésemet. A kezébe nyomtam a már megsárgult iratot. A szemei elkerekedtek, aztán kérdőn pillantott rám.

- Tudtam, hogy hazudott… - motyogtam inkább magamnak, mint neki.

38 megjegyzés:

  1. Hali!
    Már régebben rábukkantam az írásodra és azóta folyamatosan olvasom. Mindig ámulok és bámulok. Nagyon tetszik, egyszerűen fantasztikus. És persze te is tudod, hogy hol kell abbahagyni :)
    Remélem Jade tényleg rossz kislány és valószínüleg lesz még egy-két gondjuk vele.
    Csak így tovább!
    Gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!

    Én vagyok az első!

    Miért pont most kellett abba hagyni? Istenem olyan nehezen jön meg a következő rész, hogy addig tuti meghalok a kiváncsiságtól.

    Annak viszont örülök, hogy kiderült MAria miért van itt és miért jött JAde is, csak mi a fenében hazudott?

    Spirit könyörgöm igyekezz a következő fejezettel!!!!!

    Szép napot mindenkinek!

    VálaszTörlés
  3. Szia Spirit!!
    Annyira tudtam, hogy Jade-ről találnak majd vmit a lányok!!! Már annyiszor mondtam Vikinek meg Jucának...most őrülten kíváncsi vok, hogy végül mi az igazság a származásával kapcsolatban...Maria meg egy önző dög...már elnézést a kifejezésért!:D Iza meg ne ostorozza magát! Felesleges! A jó érdekében cselekszik, de ezt mindannyian tudjuk!:) Várom a hétvégét, hogy megint talizzunk!:) Addig is puszi és várom a folytatást! Luna

    VálaszTörlés
  4. Hello Spirit!
    Már nagyon vártam a folytatást és most izgulhatok tovább!
    Több barátom figyelmét felhivtam a történetedre,ők is el vannak ájulva tőle!Csak így tovább és ha lehet ne várass minket sokáig,jó?!
    Szép hetet kívánok: Gabriella

    VálaszTörlés
  5. Na.tessék, persze h függ:D kivi vagyok miben hazudott:D:D hehe, VISZOOONT, szerintem..találtam egy hibát. lehet én olvasom félre-könyvtárban ülökxD de: mikor még az elején benn van Mariánál (vagy nem benn) Isabella... Akkor hálásan néz Jasperre hogy nem árulták el JADE-nek hogy a farkaso kegymás között kommunikálnak, amit most neki meg kell tennie.. nem MARIA-nak nem árulták el??:))
    najó, megyek,mert órám lesz mindjárt:D
    puszii,és siess a folytatással.. -én azt hittem amúúúúúgy, hogy összefutnak Edwardékkal a városban:D
    u.u.i.: sorry ha a Maria-Jade nél én olvastam félre agyilagxDxD

    VálaszTörlés
  6. Először is eléggé elítélem Isabellát az árulása miatt, bár lehet, hogy szükséges, nagyon nem szimpatikus. Jade miért kergeti Mariat?
    Nate vajon mit farigcsált? :DD hehe Am bírom, hogy mindig bepróbálkozik. :D
    Saore és Aidan, nagyon sajnálom őket. :( Tényleg szakemberre lesz szükség.
    Nagyon röhögnöm kellett, ahogy elképzeltem, hogy eteti Daniel a kis Edward-ot. Annyira vicces lehetett! ;)
    Woof woof! :)

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nagyon várom már a következő részt!!:D
    Mert ténleg jokko hagyod abba!!
    :D:D:D
    De hát így lesz izgalmas nem?
    Puszi

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Ha nem bánod, először kötnék muha. :D "Szóval, nem árulták el Jade-nek, hogy a farkasok képesek egymással gondolatban kommunikálni." Nem Marianak? Csak mert, ha emlékezetem nem csal, akkor Jade még csak nem is találkozott Jasperrel, nemhogy beszélt volna vele, és feltehetőleg Jade tudja ezt a titkot tekintve, hogy ő maga is farkas.
    Meglepődtem, mikor Jasper mondta, hogy Mariat meg kell védeni. Nem tudtam elképzelni, hogy mi az, ami elől menekülnie kell. Aztán jött a kézenfekvő megoldás. Én meg belegondoltam: Ha Maria menekül Jade elől, akkor miért Jade ért előbb Forksba? Mi van, ha fordított a helyzet, Maria kergeti Jade-et? Viszont: Ha Maria hazudott Cullenéknek, akkor azt Edward tuti észrevette volna, és Jade sem tűnik éppen olyannak, mint aki attól fél, hogy egy vámpír bármikor megtámadhatja.
    Szerintem Jade összegyűjti az új farkasokat, kiképezi, és velük akarja megtámadni Mariat, ahogy Maria most ráveszi a Cullenéket, hogy segítsenek neki legyőzni Jade-et.
    Észrevettem ám, hogy Nate csinálja a kisfarkast a kőből. Aranyos. :D:D
    Annyira tudtam a vége felé, hogy így fogod lezárni a fejezetet. Ez annyira nem ér. :D:D Bár arra még nincs elméletem, hogy miben is hazudott Jade. Azért van egy-két gondolatom, de egyiket sem tartom esélyesnek, mert nem látom értelmét.
    Ja, és lehet, hogy egoistának fog hangozni a kérdés, de direkt nevezted Ritának a hivatali dolgozót? :D:D
    Persze tetszett a fejezet, nem volt benne Edward, de volt Nate. :D

    VálaszTörlés
  9. Óóóhát itt abbahagyni...:P:P:D:D
    most nagyon kiváncsi lettem!!!
    De végül harc is lesz?? remélem nem fognak megsérülni Cullenék meg Isabella.
    Jade meg egy kis ...:P:D
    Egyébként nagyon tetszik!!:) mint mindegyik!!:D:D

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Rövid leszek, de tömör: IMÁDOM!
    Fogadni mertem volna, hogy valami nem stimmel Jade származása körül! Bár lassan már nem merem hangoztatni, de ennek ellenére is reménykedem, hogy pozitív szereplő lesz majd belőle, csak ki kell várni! Optimista ember vagyok!
    Saore kedvén is javíthatnál már egy picit, mert annyira szomorú látni, bocs olvasni, így róluk! Köszi!
    Amúgy Jasper ötlete fantasztikus, és baromira tetszett ahogy helyre tette Maria-'t!
    Puszi :-)

    VálaszTörlés
  11. Hm... Nagyon érdekes fejezet volt ez is... Szegény Saore és Aidan =( Kivánccsi vagyok, mit találtak a lányok, miről hazudott Jade. Gondolkoztam rajta, de nincs semmi épkézláb ötletem. Esetleg a koráról? Bár ez nem tudom, miért lenne érdekes.

    VálaszTörlés
  12. Nagyon jó volt ez a rész is, bár ezt már megszokhattuk, ahogy azt is, hogy mindig úgy hagyod abba, hogy az embert megöli a kíváncsiság.Gyorsan a folytatást!
    Krisztina

    VálaszTörlés
  13. Wááá, a legjobbkor abbahagyni! xD
    Nagyon jó lett! Mééég! :)

    VálaszTörlés
  14. Szijja!
    Naon jó lett:DIzgi:)
    Nem tudom ti hogy vagytok de nekem hiányzik egy kis Edward&Isabella romantika....
    De lehet h csak én gondolom így:S
    Nem negatív megjegyzésnek szántam!
    puszi
    Niki

    VálaszTörlés
  15. Huuuhhh... nagyon jó lett e is! :D
    Azt hiszem, egész éjjel azon fogok agyalni, h vajon mit talátak??? xD
    <3
    Barbee

    VálaszTörlés
  16. Ez most komoly??!! Itt abbahagyni?? mint azoknál a levelknél. megfogok őrülni a következő fejezetig!:DDDDD
    egyébként hihetetlenül fantasztikus rész volt! gratulálok, ismét:D Ed szerepel majd a következő részben? kíváncsi vagyok mit gondol ő Jaderől meg erről az egészről...

    VálaszTörlés
  17. Kedves Spirit!

    Nagyon jól írsz,váom már a folytatást :o)
    Csak így tovább.
    üdv:Kiki

    VálaszTörlés
  18. Szia Spirit, jó fejezet lett... és érdekes, de könyörgök ne húzd tovább az időt... Edwardot...

    VálaszTörlés
  19. Ha ez a fejezet legalább annyira megmozgatja a mester okfejtők gondoatait, mint a levelek, akkor drága Spirit 200 megjegyzést fogsz kapni!!

    Ja és persze IMÁDOM!!!!

    VálaszTörlés
  20. ÍÍÍÍÍÍ!!!!:D:D:D
    hát ez egyre izgalmasabb!!!
    Bár nem hiszem h. nem őrülök meg amíg meg nem tudom h. pontosan mit is olvastak a lányok...
    Saore-t sajnálom.szegénykém nagyon magába zuhant!:S De remélem úgy tervezed h. a végén szülni fog egy egészséges kisbabát...vagy már nem lehet...ne haragudj,de más történetekben is benne vagyok uhogy nem jegyeztem meg ezt a kis részt:S(szám szerint 10 történetben:S)

    na de várom a folytatást, ez biztos!

    Sok puszit és ihletet!

    VálaszTörlés
  21. Szia!
    Oké, most már asszem kettőre nőtt a kedvenceim száma. Jade-hez társult Maria is:D Hülye ribik, mind a ketten. Nem gondoltam volna, hogy már most megtudjuk, hogy miért is van itt Jade. Ez olyan hip-hop volt. Nem volt spirites megoldás. De legalább már nem lesznek álmatlan éjszakáim. Mondjuk eléggé durva, hogy Jade ilyen sokáig követte Mariát:S Nem is tudom, hogy kinek szurkoljak. És itt a bökkenő. Az okés, hogy Jade Maria miatt van itt, de Jade már hetek, sőt talán már hónapok óta van itt, de akkor honnan tudta, hogy ide kell jönnie, ha Mariát követte, viszont Maria csak most érkezett:S Vagy esetleg nem csak harcoltak, hanem beszéltek is? És akkor itt van a másik dolgo is. Mint írtad, Isabella olyan messze ment volna a szerettei közeléből, amennyire csak tudott volna. De Maria viszont idejött a Cullen házhoz, és ezzel veszélyezteti e többiek életét. Mi van, ha Maria direkt jött ide, hogy bosszút álljon Jasper-en? Mi van, ha Maria és Jade szövetkeztek Jasper ellen? Mert hát igencsak érdekes volt a Maria-Jasper-Isabella párbeszéd. Maria és Jasper egy pár voltak, de Jasper otthagyta Mariát. És most "tiszteletlenül" beszélt Mariával. Nem épp puszipajtások, és a többi Cullen se kedveli. Nem is értem, hogy hogyan engedhetik meg Mariának, hogy velük lakjon?! Isabellának nem kellett volna mesélnie magáról, a farkasokról, és Jaderől. Mármint nem Mariának. Ezt elszúrta:S Oké, visszavonom az álmatlan éjszakásos mondatomat:D Fúú, hallod, már alig várom a harcos jeleneteket. Lesz itt egy jó kis csihi-puhi:D(6)Emmettes volt, mi?:D És imádom Jasper agyát:) Fincsi iskola:P Nehogy csak mi szenvedjünk! Szenvedjen Isabella is! Mondjuk Edward mellett aligha fog szenvedni:D Mért nem volt Edward??? Már annyira hiányzik, jójó, tudom, én, a farkas párti, hiányolom Edwardot, de így annyira üres:S Légyszi a következő fejezetben legyen Edward! És az elmaradhatatlan függővég... Ma taliztam Csillával, és agyaltunk rajta egy sort, de semmi. Abszólúte semmi:S
    És szidás jár Szandi drágának, mert nem jött föl msn-re és nem bétázott. Tudtam én, hogy találkozott Pesten Robert-tel, és elmentek kávézni, meg dumcsizni. Szégyelld magad!!!
    Hajrá a folytihoz!
    U.I.: Legyen már péntek!!! Juca

    VálaszTörlés
  22. Szia!
    Ilyen hosszászólás után nehéz bármit is írni, de azért megpróbálom.
    Felvetődött bennem is a kérdés, ha Jade Mariát követte, akkor miért ért ide korábban? Nagyon jó ötlet volt, hogy Isa járjon iskolába. Van egy sejtésem, hogy neki nem lesz annyira rossz, mint nekünk. Ha egy ilyen srác várna minden nap az iskolában, mint Edward, akkor én is sokkal szívesebben járnék suliba. Nagyon sajnálom Saore-t, mert ő aztán tényleg nem szolgált rá arra, hogy ilyen történjen vele, és nem csodálom, hogy nehezen dolgozza fel. Nem lehet könnyű Aidennek sem:(
    Nate megint próbálkozott, ez aranyos volt! :D Beszéltük Jucával, hogy ha mi írnánk a történetet, akkor Isa és Nate egy pár lenne, Jade pedig rövid időn belül nagy kínok közepette elhalálozna... De sajnos nekem tehetségem nincs az íráshoz, Jucának meg ideje:D
    Juca különben ha fizetnének a kritika írásért te már elég gazdag lennél! Ilyen szellemes és vicces hozzászólásokat írni, gratula hozzá! Te kritikaírónak születtél! :D
    Puszi, Vicky

    VálaszTörlés
  23. Ohh, drágám:D Mármint Vicky drága! Tudod, hogy már gazdag vagyok. A sztárság sok pénzzel jár:D De ezt azért már illendő lenne tudnod:@ Na jó, viccen kívül:D Már az első mondatod után röhögtem:D Annyira aranyos vagy:))) Na majd holnap adok is érte neked egy puszit:) Spiritnek meg majd pénteken:P Szóval addig is így szóban: pusziiii:P Juca

    VálaszTörlés
  24. Drága Spirit!
    Végre elolvastam (két részletben...:)) a fejit és hát továbbra is tartom magam a véleméynemhez, miszerint nagyon tehetséges író vagy és nagy jövő áll előtted ezen a téren.Már al sem tudom képzelni, hogy éltem Twilight és Twilight ficek nélkül! Annyira jó, hogy vagy nekünk:)
    Szóval...a fejezetről:
    mint tudtuk már jó előre, Jade természetesen rossz, valamiben sántikál, és nekem egyáltalán nem szimpi, már a megjelenése óta...Tehát Isabellával értek egyet:)
    Nekem nagyon gyanús Maria, meg maga a stílusa is, de jóhiszemű vagyok, ezért még bízom abban, hogy tényleg csak a segítség kell neki...viszont felmerült bennem egy cifra lehetőség...mi van ha Jade és Maria összefogott Cullenék ellen? Maria haragszik Jasperre, mert ott hagyat annak idején, Jade meg hát tudjuk, hogy miért....kicsit ferde történet, mert hát Maria ellensége Jade is, dehát nem tudjuk hogy utána nem jöttek-e össze valamiért!!!!!!!hmmm gyártom itt magamnak a szappanoperát, csakhogy lehet hogy nincs alapja:)
    de midnegy, hamarosan megtudjuk!
    Spirit! Tudom hogy sok a dolgod, ezrét nem jövök azzal hogy siess, de természetes hogy siess:Dna mégis azzal jöttem...de úgyis te döntöd el, emg az ihleted, meg az isteni sugallat:D:D:D
    Köszönjük a történetet, és továbbra is szeretem a függővéget:)
    puszi, jó munkát
    Andi

    VálaszTörlés
  25. P.Andi!
    Érdekes meglátás....de nekem tetszik. most, hogy így levezetted van benne valami...mármint Jade és Maria "összeesküvésének". Mindenesetre érdekes fordulat lenne.
    viszont ha azt a vonalat követjük, amit Maria említett, miszerint a harc elkerülhetettlen, akkor felmerül a kérdés, hogy kik is állnának egy oldalon. hiszen Jade "hivatalosan" nem tartozik a falkába, nem köti őt az alfa szava, így a többiek nem lennének kötelesek kitartani mellette. van egy olyan sejtésem, hogy Josh (és talán az újjonan átváltozott farkasok) Jade oldalára állnának, és nem hiszem, hogy Isa túl boldog lenne ha Josh-al kéne harcolnia...de hát ki tudja! illetve Spirit te biztosan tudod!:DDDés remélem minél hamarabb megosztod velünk is:DDD
    puszi, Helga

    VálaszTörlés
  26. szerintem Josht megpróbálják majd jobb belátásra bírni...muszáj lesz, és ha nem sikerül, akkor pedig muszáj lesz szembefordulniuk vele, mert a harcban nem lehet azzal húzni az időt meg az idegeket hogy akkor most ide vagy oda...
    aztán ha a jó farkasok odaállnak a Cullenek mellé, akkor Josh mégjobban felhúzza majd magát, hogy őt msot hátbatámadják meg ilyenek...szerintem...úgyhogy mostan mán Nate-nek kell nagyon okosnak lennie...

    VálaszTörlés
  27. bizony, szegény Natere jó sok teher nehezedik!
    Spirit, a következő fejezetben már lesz Edward? és mikor jön a következő rész?

    VálaszTörlés
  28. Spirit, legyen Edward (bociszemek), már nagyon hiányzik nekünk...

    VálaszTörlés
  29. Várom a következőt Én is nagy izgalommal!Mikor várható?

    VálaszTörlés
  30. Szia Spirit.
    Függgőővéég...:( Ez volt a második szó ami eszembe jutottt.;) Természetesen az eslő az volt, hogy megint mekkorát alkottál.:)
    Légyszii gyere fel smn-re, és akkor küldök neked órarendet;)
    Pusszi:*

    VálaszTörlés
  31. Edward és Isabella részt szeretnénk, vagy ha nem is egy egész részt legalább legyenek együtt egy kicsit:D:D:) Légyszíííííííves!!!
    Egyébként nagyon jó!:):):)
    mikor jön a következő rész?? mert már elvonási tüneteim vannak, meg most vesztem össze anyával szóval jó lenne, egy kis Twilight boldogító öröm!!:D

    VálaszTörlés
  32. Igen, igen, én is örülnék már egy kis "Twilight boldogító öröm" áradatnak:D nekem sem jönne rosszul...

    VálaszTörlés
  33. Most írom a fejezetet. Igyekszem kész lenni vele még ma, de nem tudom, hogy Szandi mikor tudja átnézni. Remélhetőleg, ma vagy holnap este felkerül majd. :)

    VálaszTörlés
  34. éljeeeeen!!!!!!!!!Spirit nem is tudod mennyire örülök most ennek a hírnek:DD

    VálaszTörlés
  35. Elkészültem a fejezettel, most már Szandin múlik minden... csak mostanában kevés az ideje, szóval, nem ígérek semmit. :-/ De amint átolvasta, felteszem. :)

    VálaszTörlés
  36. Szia Helga, te a gárdonyis Helga vagy, ugye?
    Noura

    VálaszTörlés
  37. Ó, és pont ilyenkor szólnak rám, hogy aludjak..:S Pedig egy ilyen résznél abbahagyni igazi bűn.. Azt hiszem, hogy holnap felkelek egy kicsivel korábban. Ha egyáltalán egy ilyen fejezet után el tudok aludni. Remélem, hogy nem fog menni.:P Akkor talán még van esélyem arra, hogy reggel suli előtt még olvassak egy fejezetet.:'D Na, mindegy. Megyek, remélem, hogy még leszek, ha meg nem, akkor...:( Akkor nem tudom mi lesz.:I Többieknek viszont további jó olvasást.:) Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés