Violet lábai
alól még sosem fogytak el ilyen gyorsan a lépcsőfokok. Hálát adott a
mozgásérzékelőnek, mert a sötétben biztosan összetörte volna magát, a villany
kézi felkapcsolása pedig másodperceket rabolt volna el az idejéből.
Lihegve rontott
be az ajtón, és gondolkodás nélkül egyenesen a hálószoba felé vette az irányt. Eszébe
sem jutott az óvatosság, ahogyan az sem, hogy fegyvert keressen, amivel
védekezhet. Az adrenalin teljesen kikapcsolta az agyát, a testét viszont
felpörgette. Úgy érezte, ha három fegyveres férfira lelne a kis szobában,
azokat is fél kézzel intézné el. Ha egy pillanatra megáll, rádöbben ennek
képtelenségére, de a gondolkodás most luxus lett volna számára.
A nagy elán a
küszöbön ért véget, mikor a látványtól földbe gyökerezett a lába. Egy ideig
zavartan próbálta felmérni a helyzetet, de nem igazán sikerült neki. Egy
ismeretlen, fiatal nő éppen plédet terített a hintaszékben üldögélő édesanyja
vállára. Sok mindenre számított – például egy betörőre, aki feldúlja a lakást
-, de ez a kedves, gondoskodó gesztus meglepte.
- Á, gondolom,
ön Violet! Nagyon örülök! – Ahogy a nő észrevette, elé sietett, és kezet
nyújtott neki. Violet tétovázva rázta meg. Az ujjak melegen simultak a
tenyerébe, mire rájött, hogy az övéi viszont jéghidegek az aggodalomtól.
- Én… ezt… nem
értem. – Meg akarta dörzsölni a halántékát, de félúton elfelejtette, miért is
emelte fel a karját, így az visszaesett a törzse mellé.
- Selena vagyok,
képzett ápolónő. Mostantól én fogok vigyázni az édesanyjára. – Violet kimondta
az egyetlen értelmes magyarázatot, ami beugrott neki.
- Daren küldte?
– El sem tudott képzelni más lehetőséget. A barátja elintézte valahogyan, hogy
plusz pénzt kapjon az örökségéből, csak azért, hogy segíthessen rajta. Selena
nem válaszolt, csak egy borítékot húzott elő a köpenye zsebéből.
- Ezt önnek
küldték, kérem, olvassa el!
- Ki… ki
küldte? – Violet magas összegben mert volna fogadni arra, hogy épp egy groteszk
álmot lát. Talán még fel sem ébredt, csak azt álmodta, hogy igen. De a levél az
ujjai között olyan valósnak tűnt – a papír érzete, a zizegése.
- Nem mondhatok
semmit, minden ki fog derülni a levélből, amit tudnia kell – rázta meg a fejét
a nő. Ide-oda lebbenő, szőke, loknis tincseivel inkább hasonlított egy játék
babára, mint nővérre. Violet meredten bámulta a fehér borítékot, amelyre a
nevén kívül semmit sem írtak. – Kérem, menjen nyugodtan, üljön le, és olvassa végig!
Én vigyázok az édesanyjára, nem kell aggódnia érte! – Lágy, de határozott
érintést érzett a vállán, és mire észbe kapott, már ki lett terelve az
előszobába. Átfutott az agyán, hogy visszamegy, és elzavarja a betolakodót, ám a
kíváncsiság mégis erőt vett rajta.
Az ágya szélére
ült le, hogy ráláthasson az anyja szobájának ajtajára, aztán kivette a levelet a
borítékból. Nem volt lezárva, az írója vagy nagyon megbízott Selenában, vagy
nem látta gondnak, ha a nő is elolvassa a sorokat. Ahogy egy másik papírdarab
is az ölébe hullott, érdeklődve emelte fel, és hirtelen a tüdejében akadt a
lélegzet. Egy csekk… Háromszáz dollárról…
Megremegett a
keze, miközben széthajtotta a levelet. Elsőre a gyöngybetűs kézírás tűnt fel
neki, ami teljes ellentétben állt a saját, gyors macskakaparásával.
Kedves Violet!
Azért írok neked, mert tisztában vagyok
vele, milyen kilátástalan helyzetben vagy. Megoldást ajánlok. Mint valószínűleg
már észrevetted, van a borítékban 300 $, ez a tiéd. Nem kell érte semmit
tenned, ajándék.
A nővért azért küldtem, hogy személyesen is
beszélhessünk. Tudja a dolgát, nyugodtan ráhagyhatod édesanyádat, garantálom a
biztonságát. Fél óra múlva egy kocsi vár a ház előtt, gyere, és hallgasd meg az
ajánlatomat! Ha megteszed, pusztán a fáradtságodért kapsz még 50 $-t. A
beszélgetésünk nem kötelez semmire, eldöntheted szabadon, hogy elfogadod-e az
általam felvázoltakat vagy sem. Ha igent mondasz, újabb 300 $ üti a markodat,
valamint havi 500 $ mindaddig, míg az egyezségünk tart.
Várlak, és mindent megbeszélünk!
D.
Violet újra és
újra végigolvasta a levelet – a dollárjelek szinte vonzották a szemét. Megoldódhatna
az egész élete, ha ennyi pénzt keresne, de a világ egyszerűen nem így működik.
Az ember nem kap állást anélkül, hogy egyáltalán jelentkezne rá, és nem
hajigálnak hozzá pénzkötegeket, hacsak nem viszik cserébe a lelkét.
Kissé meggyűrte
a papírdarabot, miközben felpattant. Most azonnal válaszokat akart. Mikor
belépett a hálószobába, Selena úgy pillantott fel rá, mintha a fejébe látna, és
pontosan ismerné a zavarodottságát.
- Ki küldte? –
lengette meg Violet a levelet. A hangja elég erélyesre sikeredett ahhoz, hogy
kizökkentse Lisbeth-et az ablakon túli látvány szemléléséből. A nő nyugtalan
fészkelődésbe kezdett, míg Selena a vállára nem fektette a tenyerét. Az érintésre
a nő szinte azonnal ellazult, és a légzése nyugodttá vált. Ha mást nem is, azt
el kellett ismernie Violetnek, hogy a nővér pontosan tudja, mit csinál.
Amint Selena úgy
ítélte, a betegével minden rendben, otthagyta az őrhelyét, és közelebb lépett
Violethez.
- Sajnálom, de
nem mondhatom el. – Violet igyekezett visszafojtani a türelmetlenségét, az
előző napi kitörés még élénket élt az elméjében, és ez óva intette mindenféle
meggondolatlanságtól.
- Nem mondhatja
el? Miért? – váltott halkabbra.
- Parancsba
kaptam. – Egy pillanatig viccnek tűnt az egész, de Violetnek rá kellett jönnie,
hogy mégsem az. Meghökkenve fürkészte az ápolónő arcát, hátha megérti.
Elképzelni sem tudta, kinek lehet akkora hatalma, hogy bármit is megtiltson egy
másik embernek. Talán a főnöke lehet, aki kirúgná, ha beszélni kezdene? De mire
fel ez a titkolózás? Azt remélte, hogy ennél zavarodottabb már nem lehet, ám
Selena következő mondatai még kuszábbá tették a fejében keringő ötleteket. – Az
Úr kiléte titok. Viszont… - Selena még közelebb lépett hozzá, és egyszerre bizalmas
hangnemre váltott, mintha már régóta ismernék egymást, sőt, barátnők lennének. –
Figyelj, nem kell félned, higgy nekem! Az Úr tisztességes, ha beülsz az autóba,
nem esik bajod. Te magad döntheted el, hogy aláírod-e a szerződést, és bármikor
eljöhetsz. Az Úr jó ember.
- Az Úr, az Úr…
Ki ő, valami isten? – A tapasztalat azt súgta Violetnek, hogy most azonnal
tépje össze a levelet, zavarja el Selenát, és felejtse el ezt az egészet… Az
ösztönei viszont úgy találták a nő igazat mond. A tekintetében nem látott
semmit, ami arra utalt volna, hogy át akarja verni. – Ennyi pénzt nem adnak
tisztességes munkáért – rázta meg a fejét elsősorban önmagát győzködve.
Felemelte a csekket, és újra megnézte a szépen kanyarintott nullákat.
- Nézz rám! – A
határozott tónusú hangra Violet azonnal felpillantott a kék szempárba. Nem értette,
miért rándult mosolyra Selena ajka – mintha jót derült volna valami viccen. A
nő leült az ágy szélére, és megpaskolta maga mellett a takarót. Violet tétován
indult meg, végül helyet foglalt a felkínált helyen.
- Egyszer régen
én is bajba kerültem – kezdett bele a történetébe Selena. Kezeit összefűzte az
ölében, de tekintetét a mellette ülőnek adta – talán, ez a fajta őszinte nyitottság
érte el azt, hogy Violet félretegye a helyzet bizarrságát, és igazán
odafigyeljen rá. – Nem volt hol laknom, nem volt pénzem, nem voltak
lehetőségeim. Szerencsétlenségemre, én a rossz emberbe futottam bele először –
sóhajtotta ki magából a múlt terheit. – Azt ígérte, kiutat mutat nekem, de csak
drogot adott, függővé tett, aztán kiküldött az utcasarokra. – Violet kinyitotta
a száját, hogy mondjon valamit, de minden gondolata hülyén hangzott volna. Nem
akart ítélkezni, és azt sem tudta, hogyan nyújthatna vigaszt egy ismeretlennek.
Végül Selena megkönnyítette a helyzetét, mert nem várt a válaszára, hanem
egyszerűen csak folytatta. – Úgy gondoltam, vége az életemnek, csak vegetáltam
napról napra. Aztán jött az Úr, meglátott bennem valamit, és megmentett.
Megszabadított attól a mocsoktól, segített leszoknom, támogatta, hogy
elvégezzem az ápolónő képzőt, munkát keresett nekem.
- Ez valami
szekta? – A kérdés logikusnak tűnt a mondottak után, ám a kacagás, amit
kiváltott, mégis elbizonytalanította Violetet.
- Nem, nem
szekta. Én ateista vagyok.
- Akkor kicsoda
az Úr? Jó, tudom, nem mondhatod el – szívta vissza a másik kedélyes hunyorgását
látva. Helyette egy másik fontos kérdést tett fel: – Mit kellett tenned cserébe
a segítségért? – Kissé zavarba jött, ám úgy tűnt, a beszélgetőpartnere már
számított erre a témára.
- Semmi olyat,
amit ne akartam volna én is megtenni – jelentette ki határozottan. Nem látszott
az arcán megbánás, félelem vagy iszonyat, sőt, teljesen nyugodtnak és békésnek
tűnt. Egy az életével elégedett nőnek. Violet annak ellenére irigyelte az
érzést, hogy még mindig a homályban tapogatózott. Talán neki is összejönne,
bármiről is van szó…
- Ha lemegyek…
nem kötelezem magam semmire, kiszállhatok abból a kocsiból bármikor, igaz? – Hallotta
már egyszer Selena szájából, mégis újabb megerősítésre volt szüksége.
- Nem kötelezed
és eljöhetsz bármikor – ígérte. – Hoztam kávét, a konyhában van. Idd meg,
öltözz át, aztán indulj! James fél óra múlva lent vár.
- James? – Violet
először azt hitte, a nő elszólta magát az ismeretlen levélíró nevével
kapcsolatban, ám csalódnia kellett.
- Az Úr
sofőrje.
- Sofőr… - Beleszédült
a gondolatba. Még soha nem ismert senkit, akinek sofőrje lett volna. Lehet,
hogy egy híres ember áll a háttérben, és tényleg valami munkáról van szó?
Mondjuk, egy nagymenő színésznek vagy politikusnak megbízható titkárnőre van
szüksége, aki nem adja ki a titkait. De miért pont ő?
Kissé kábultan
indult el a konyhába remélve, hogy a kávé majd segít rajta, de miután megitta,
sem érezte magát okosabbnak. Egy része, azt kiáltozta neki, hogy ez valami
átverés, csőbe fogják húzni, baja esik, elrabolják, megerőszakolják vagy
megölik. Annyi mindent hallott már a híradóban lány- és szervkereskedőkről,
sorozatgyilkosokról és hasonlókról… De a lakbér, a munkanélküliség, az anyja
gyógyszerei… A levél alapján, már csak azzal, hogy beül abba a kocsiba, ki
tudja fizetni a lakbérelmaradás jó részét, és talán ez meglágyítaná Mr. Wood
szívét. Időt nyerhetne.
A nagy
hálószoba felé sandított, aztán némi tétovázás után a mobilját felkapva ment a
fürdőszobába. Szüksége volt egy mentőövre, amely biztonságérzetet ad számára,
hogy ne hátráljon meg, és merjen kockáztatni.
Daren, ha esetleg estig nem kerülnék elő,
szólj a zsaruknak! Mrs. Serrano tudja, ki járt nálam! – pötyögte be az
sms-t. Bízott abban, hogy Darenre a végsőkig számíthat baj esetén, Mrs. Serrano
pedig látta Serena arcát, tud személyleírást adni róla, ha szükséges.
Gyors zuhanyt
vett csak, aztán a köntösébe bújva mezítláb átslattyogott a szobájába, hogy
felkutasson valami megfelelő ruhát.
- Készen
vagyok! – állt meg végül a háló előtt. Fogalma sem volt, mit kéne felvennie,
ezért a szokásos munkainterjús öltözékét választotta. Egy fekete térdig érő
szoknyát és egy csinos fehér felsőt. A fekete blézert egyelőre a karjára
terítette.
- Úgy nézel ki,
mint egy gimnazista lány – mérte végig Selena.
- Öltözzek át?
Van még egy… - kezdett bele, de leintették.
- Nem, nem, ez
tökéletes lesz. Igazán tökéletes! – A kék szempárban valódi lelkesedést látott,
ezért kissé megnyugodott, hogy mégsem nyúlt félre annyira. – Akkor ne izgulj, sok
sikert! És vigyázok édesanyádra! – mosolyodott el Selena, mikor észrevette,
hogy a lány a válla mellett elhajolva az asszony felé pislant.
- Rendben. Nem
vagyok normális, de megyek! – igazította meg Violet remegő kézzel a táskáját. A
lépcsőházban a gyomra vad rángásba kezdett, de nem hagyta eluralkodni magán a
pánikot. Lesietett a lépcsőkön, és gondolkodás nélkül lépet ki a kapun. Csak
akkor torpant meg, amikor észrevette a ház előtt várakozó kocsit. A hátsó ajtó
azonnal kinyílt, így kétsége sem lehetett, hogy ebbe kell beülnie.
Most még
megfordulhatna… Még megtehetné… A tudata visítva tiltakozott, mégis bemászott a
hátsó ülésre. Becsukta az ajtót, és kicsit megkönnyebbült, mikor az nem
záródott be. Csak ezután nézett tétován körbe. Az utas- és vezetőteret egy fekete,
átláthatatlan fal választotta el egymástól, amitől megint bizalmatlanná vált. Már
azon volt, hogy az ajtónyitóhoz kap, mikor a motor beindult és kigurultak a
forgalomba.
Általában
szerette a csendet, de most csak egyre idegesebb lett tőle. A környéket
fürkészte. Azt hitte, hogy majd kicipelik a város szélére, ahol senki nem látja
és hallja, ehelyett az élettől nyüzsgő városközpontban köröztek. Ha az egyik
pirosnál kipattanna az autóból, és sikoltozni kezdene, máris tucatnyian
sietnének a segítségére. A biztonság kedvéért újra ránézett az ajtó záró
gombjára, ami le volt nyomva.
Felidézte maga
előtt az anyja arcát, hogy tudja miért is vállal ekkora kockázatot, de így is
nehezére esett nyugton ülni. Hirtelen csak egy gyenge nőnek érezte magát, akire
ezernyi veszély várhat. A Rick irodájában történtek után megfogadta, hogy soha
többé nem lesz elesett, mégis legszívesebben összegömbölyödve behúzódott volna
egy sarokba, akár egy sündisznó, akitől ellopták a tüskéit.
- Hová megyünk?
– csúszott ki a száján, bár abban sem volt biztos, hogy a sofőr hallja-e őt
egyáltalán. Jó ideig csend volt, ő pedig már lemondott a válaszról, mikor a
kissé recsegő hang betöltötte a teret.
- Örülök, hogy
eljöttél! – Violet megugrott, és a mellkasára szorította a kezét. Valahonnan halk
nevetés hallatszott, ő pedig úgy kapkodta körbe a fejét, mintha szellemeket
keresne. Mikor végül észrevette szemben az apró hangszórót, kissé
megkönnyebbült. Aztán meglátta mellette a kamerát is, és a tudat, hogy figyelik,
messze fújta ezt az érzést. – Nem kell félned, a főúton kering az autó, míg mi
beszélgetünk, és bármikor hazavitetheted magad.
- Ki maga? – Szégyenkezve
jött rá, hogy a hangja szinte cincogásnak hat, ezért kihúzta magát, hogy
magabiztosabbnak tűnjön.
- Nem az a
fontos, hogy ki vagyok, hanem, hogy ki lehetek számodra.
- Ezt meg, hogy
érti?
- Nézz magad
mellé! – Az utasításra Violet lepillantott az ülésre. Korábban nem is figyelt
fel az ott heverő, lapos, fekete táskára. Vagyis észrevette, de nem
foglalkozott vele, mert nem hitte, hogy neki tették oda. A kezébe vette, majd
kérdőn fordult vissza a hangszóróhoz. Egyre inkább érdekelte, mi is folyik itt,
és mivel eddig semmiféle rossz nem érte, a pulzusa kezdte felvenni a szokásos
ritmust.
- Nyisd ki! A
jelszó „vakon hinni” – közölte a Hang. Violet az ölébe fektette a táskát, és
kicipzározta. Egy fekete laptop került elő belőle. Ahogy felnyitotta azonnal
felugrott egy kis ablak, ami a jelszót követelte. Többször is újra kellett
kezdenie a gépelést, mert folyton félreütött, végül sikerült megnyitnia az
adott dokumentumot.
- Egy tájékoztató – vonta magára a figyelmét a
Hang ismét. Violet ösztönösen előrébb csúszott az ülésen, tekintetével
megkereste a kamerát. – Olvasd el figyelmesen, és utána ha van valami kérdésed,
örömmel válaszolok!
Violet mély
levegőt vett, megigazította a laptop monitorját, hogy ne legyen túl sötét, és igyekezett
a betűkre koncentrálni. A Hang egyáltalán nem sürgette, hagyta, hogy a saját
ütemében haladjon.
Az Úr-szolga kapcsolat alapjai és szabályai.
A cím először nem jutott el a tudatáig, ám mikor továbbolvasott, a felismerés
sokkoló erővel vágta fejbe. Szinte beleszédült.
Azért hívták
ide, hogy szexrabszolga legyen.
Szia, Adri!
VálaszTörlésHát, hűűűűűha!
Már alig vártam, hogy olvashassam a fejezetet, és nem csalódtam. Végre beindulnak az események, lassan megjelent D is. :D
Én örülök, hogy nem találkoztak személyesen, és remélem, ez még jó pár hosszú fejezet erejéig így lesz. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Violet véleménye majd - gondolom, először teljesen felháborodik, de elfogadja -, és hogyan fog reagálni az Úrnak, és mit fog tenni. Izgalmas lesz végig követni, ahogy belecsöppen egy ismeretlen közegbe és boldogulnia kell.
Most kicsit "felpiszkáltál" ezzel, hogy mások is képbe kerülhetnek :D Hmmm...
Ennek ellenére most még teljes mértékben a szexi dokira szavazok. :D
Viszont remélem, hogy nem Daren lesz az. Akkor már inkább egy idegen legyen, mint a legjobb és egyetlen barátja. :)
Nagyon nagyon várom a következő részt!
Sok puszi. :)
Lin
Még jó ideig nem találkoznak, aztán pedig egy jó ideig úgy, hogy Violetnek fogalma sincs, kivel találkozik. :D Izgi lesz. :) Kíváncsi vagyok, mit szóltok majd a reakcióihoz... :)
TörlésPussz :)
Szia!
VálaszTörlésElőször is kezdeném azzal, hogy enye-benye, nincs meg a megszokott mennyiség, mert ez bizony jó pár bekezdéssel kevesebb.
Na jó, persze ez csak vicc, viszont neked is épp akkor kell lerövidítened a fejezetet, mikor végre először igazán olvastam volna tovább. Nem vagy szép, ugye tudod? :P
No, de vegyük komolyabbra a figurát!
Visszatérve a múltkori kommentemhez, nem a szex leírásra értettem én a durvább megfogalmazást, hanem úgy összességében finom a nyelvezete a történetnek. Megváltoztatni nem áll szándékomban, úgy írod, ahogyan jólesik, csak annyit akartam mondani, hogy nyugodtan elengedheted kicsit jobban magad, a nyelved, mint más történeteidben. ;)
Írtad, hogy "Igyekszem, hogy elégedett legyél majd!". Hát ne tedd drága! TE legyél elégedett azzal, amit és ahogyan megírsz, ne pedig én vagy mások! Hidd el, rossz taktika másoknak megfelelni, amúgy se lehet mindenkinek, ráadásul csak magunktól vonjuk el vele az élvezetet. Első sorban neked tetsszen, akkor biztosan sokaknak fog, és ha nekem mégse tetszene, majd megírom, de a világ még akkor se fog összedőlni. :)
(Megsúgom: ez a fejezet határozottan tetszett, nehéz is lesz belekötnöm ezúttal. Shhh! ;))
Ami pedig Maya Bankset illeti, nagyvonlakban az írónő szeret olyan történeteket írni, amiben egy nőt két pasi kényeztet egyszerre, ráadásul általában a nő mindkettő iránt ugyan olyan erős vonzalmat érez. Ezt csak a fürdős jelenet miatt írtam, ahol Violet egyszerre gondolt a két férfira, a te írásaid palettája pedig elég színes ahhoz, hogy kinézzem belőled, hogy egyszer bepróbálkozz egy hasonló szituval. Ennyi, csupán erre gondoltam. :)
Ami a történetet illeti:
Ez az, köszönöm! :D
"...mégis legszívesebben összegömbölyödve behúzódott volna egy sarokba, akár egy sündisznó, akitől ellopták a tüskéit."
Miután a múltkor megemlítettem, hogy kicsit zavarnak a sablon beszólásaid, hát most meg kell jegyeznem, hogy ez egyáltalán nem sablonos! Én legalábbis még nem találkoztam vele, de ha létezik is, nem olyan ismert és sűrűn használt. Amúgy meg cuki, tetszik! :D
"A nővért azért küldtem, hogy személyesen is beszélhessünk." - no comment! Van egyáltalán, akinek még nem egyértelmű? ^^
Rájöttem! - vagy túllogikáznám?
Selena prosti volt, amikor rátalált az Úr és felkarolta. A csajnak nem volt szokatlan a fizetség módja, ráadásul szívesebben tette meg az Úrral, mint az utcán bárkivel is. Az Úr vonzó, tényleg segíteni akart (és segített is) neki, nem csak kihasználni, megalázni, pénzt csinálni belőle és ilyenek.
Ami Violetet illeti, ő azzal adta meg D.-nek ennek a lehetőségnek a meglépéséhez a kulcsot, azaz, hogy D. egyáltalán felvethesse neki ezt a fajta Úr-szolga viszonzott segítségnyújtás lehetőségét (mert hát kell valami, sokan vannak az ő szakmájában elesettek, mégse ajánlja fel mindenkinek), hogy azt mondja, akár kurva is lenne, hogy rendezze a dolgait, hogy az anyjának jó legyen - még ha nem is gondolta annyira komolyan.
Selena szó szerint kurva volt, Violet pedig elgondolkodott rajta, hogy akár ezt is bevállalná - a kettőt mondhatni csak egy hajszál választja el egymástól. És hát mondhatjuk végtére is, hogy ezzel az ajánlattal Violetnek nem kell kurvának lennie - legalábbis nem a szó legszorosabb értelmében. Nem kell mindenkivel kis összegekért összefeküdnie, kiszolgáltatottnak és megbélyegzetnek lennie az út szélén. Egyetlen partner, biztonság, sok pénz, nem mocskos és durva bánásmód - legalábbis ez se abban az értelemben véve.
Szóval én így látom, de aztán lehet, túllogikáztam a dolgot. ^^
Viszont annak örülök, hogy nem húztad Selena történetének megismerését. Először féltem tőle, mert jó két bekezdéssel lejjebb mondja csak el, és már azt hittem, nem tudjuk meg, ami zavart és nem izgatott, mint egy titoknál/rejtélynél annak lennie kellene. De megnyugodtam. :)
Viszont még így a végére kénytelen vagyok odabiggyeszteni, hogy Violet még mindig egy naiv libuska, ez a véleményem nem változott olvasva a gondolatmeneteit, mint pl azt, mikor azt találgatta, kicsoda is adhat neki munkát, talán egy híresség?
Ettől eltekintve most tényleg élveztem a fejezetet, de azért ne kezd elvárni tőlem, hogy ezentúl is ennyi pozitívumot írjak. :P
TörlésLegyen további sok ihleted! :)
Pusz, Kriszti
Ui.: Majdnem lefelejtettem!
"Becsukta az ajtót, és kicsit megkönnyebbült, mikor az nem záródott be."
"A biztonság kedvéért újra ránézett az ajtó záró gombjára, ami le volt nyomva."
Öhm... Véletlenül nem maradt le egy "nem" szócska? Vagy nem az a lényeg, hogy attól nyugodt, hogy bármikor akár ki is ugorhat a kocsiból, mert az nincs bezárva?
Változó lesz, hogy mikor milyen hosszú egy fejezet. Lesznek hosszabbak, lesznek rövidebbek, mikor milyen hosszú az, amit egy fejezetbe szánok. :)
TörlésAz igyekszem, hogy elégedett legyélt úgy értettem, hogy igyekszem minőségi módon megírni, hogy akármilyen durva vagy finom is lesz a megfogalmazás, így is, úgy is jól megírtnak találd a történetet. :) Amúgy nem igazodom senkihez, eddig sem tettem, ezután sem fogom, ettől nem kell tartanod. :) Csak a minőség szempontjából igyekszem, hogy elégedettek legyetek meg persze, én is. :)
Örülök, hogy a sünös mondat tetszett! Köszönöm! :)
Violet igazából nem buta. A következő fejezetből talán ki is derül... Ő tudat alatt valószínűleg pontosan tudta, hogy miről is lesz szó (legalább is nagyjából, mert a szado-mazo részre nem számított...), csak épp még annyira szégyenletes, elborzasztó a prostiság gondolata, hogy azzal védte magát a kiborulástól, hogy önmaga előtt sem vallotta be, pontosan tudja, hová megy. Remélem, érted, mit akarok mondani... :D Mint mikor az ember fél valamitől, de meggyőzi önmagát róla, hogy nem is fél. Persze, tudja, hogy valójában igen, és csak önáltatás az egész. :) Szóval, nem buta, csak jó az önáltatásban. :)
Az ajtós dologgal kapcsolatban... :D Mikor a fejezetet ellenőriztem, vagy öt percig töprengtem azon, hogy vajon akkor van-e zárva az ajtó, ha a pöcök fent van, vagy ha le van nyomva... Látszik, hogy milyen gyakran utazom kocsiban... XD Szóval, de, igen, igazad van. Az a lényeg ott, hogy nincs bezárva. :)
Pussz :)
Hali!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy nem bántottad az anyját :)
Nincs most túl sok mondanivalóm, csak ennyi:
tudtam, hogy mi lesz a lényeg, de ez az utolsó mondat még így is durva, hogy tudtam, nagyjából mi lesz azon a papíron... És azzal, hogy odaraktál egy entert és így elkülönítetted az előzményektől, még hangsúlyosabb lett.
Tudsz te írni, ez nem vitás :):D:):D:)
Pusz
Örülök, hogy értékeled a szövegtördelés hangsúlyteremtő írói fogását! :D Klassz, mikor ilyen apróságokat kiemeltek, észrevesztek, mert ilyenkor tudom, hogy tényleg odafigyeltek a szövegre. :) Szóval, köszönöm. :)
TörlésPussz :)
Kezdenek beindulni a dolgok!:) Várom a következő részt!:))
VálaszTörlésIgen, igen. :) Már fent van a folytatás. :)
Törlés