.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2011. augusztus 14., vasárnap

Gyógyító pilleszárnyak - 33. fejezet

Noémivel, a szerkesztőmmel sikerült befejeznünk a Kígyók sziszegése korrektúráját. Leadtam a kész kéziratot a kiadónak. :) Köszönöm nektek a türelmet, amivel megajándékoztatok, amikor késtem a fejezetekkel, mert a regényemen kellett dolgoznom. És köszönöm az ajánlókat is, amiket a könyvbe írtatok. :)



33. MÁS PERSPEKTÍVA




- HA AZÉRT JÖTT, HOGY… - Jonathan zavart tétovasággal lépett ki a verandára, miután bekopogtattam.

- Nem – ráztam meg a fejemet. – Vanessával kell beszélnem – nyugtattam meg. Nem állt szándékomban beleavatkozni ebbe az ügybe. Majd Edward és Isabella eldöntik, milyen lépéseket akarnak tenni. Ez csak rájuk és Jonathanra tartozik. Pusztán remélni tudtam, hogy nem lesz rossz vége a dolognak. Nagyon is tisztában voltam azzal, miféle alantas cselekedetekre vesz rá néha a szerelem őrülete, így megvetés helyett inkább csak sajnálatot éreztem a velem szemben álló iránt. – Kihívnád?

- Szólok neki – lépett vissza a házba Jonathan egy zavart torokköszörülés után. Lesétáltam a verandáról, és fel-alá kezdtem mászkálni várakozás közben. Mikor az ajtó ismét kinyílt, megálltam és az elém siető felé fordultam.

- Szia! – biccentettem. Vania egy kissé sápatagnak tűnt. Aggódva emelte rám a tekintetét és várta, hogy mit akarok mondani. – Beszéltem azzal a férfival. Még a nevét sem tudom… - döbbentem rá. Edward biztosan tisztában van vele, de nekem eszembe sem jutott megkérdezni tőle.

- Henry Readen – segített ki Vania. – Mit… mit mondott? – remegett meg a hangja.

- Arra célozgatott, hogy a szeretője voltál, kihasználtad, aztán elhagytad – néztem a zöld szemekbe. Azok a szavaimat hallva kikerekedtek, de nem tudtam megállapítani, hogy a meglepettségtől vagy az aggodalomtól.

- Ez hazugság! Sosem voltam a szeretője annak az alaknak! – lépett közelebb hozzám és megfogta a kezeimet. – Ugye, elhiszed? Ha kell, a fiad nézzen bele a gondolataimba, vállalom! De tudnod kell, hogy sosem tettem ilyesmit. Én… - akadt el hirtelen a hangja és zavartan lesütötte a tekintetét. Lehet, hogy erről igazat mondott, de volt valami a mélyben, amit éreztem, hogy eltitkol.

- Elhiszem, hogy nem voltál a szeretője – nyúltam az álla alá. Megnyugodva fújta ki a levegőt. – Olyan értelemben, mint az enyém, biztosan nem. De ha kuncsaftként…

- Nem! – ütötte arrébb a kezemet. Meglepett ez a hirtelen, dühös reakció.

- Tudom, miből éltél korábban, nem baj, ha ő is… - próbáltam lenyugtatni.

- Readen sosem volt a kuncsaftom! – húzta ki magát, aztán aggodalom jelent meg a tekintetében. – Carlisle… - halkult el a hangja. A gyomrom csomóba rándult, éreztem, hogy most valami olyat fogok megtudni, amit nem feltétlenül akarok. – Nekem sosem volt egyetlen kuncsaftom sem – nézett a szemembe. Nem erre a beismerésre vártam, és ez összezavart.

- Ezt nem értem – ráztam meg a fejemet.

- Azt hiszed, a bátyám hagyta volna, hogy prostituáltként éljek? Szíjat hasított volna a hátamból, ha megpróbálom – nevetett fel keserű hangon. – Nem mintha valaha meg akartam volna. Fogalmam sincs róla, hogy a lányok hogyan bírják – borzongott meg. – Vagyis, de… Drogokkal, piával, örök lelki sebekkel.

- De akkor... Miért mondtad, hogy…? – zavarodtam össze.

- Carlisle, én sosem mondtam ilyesmit. Csak te következtettél erre, én pedig rád hagytam – mosolyodott el szomorúan. Gyorsan visszaidéztem minden egyes beszélgetésünket, és rájöttem, hogy igaza van. Sosem ejtette ki a száján, hogy prostituáltként dolgozott.

- Miért nem mondtad el? Miért hagytad, hogy ezt higgyem? – jelentek meg ráncok a homlokomon. Ennek egyszerűen nem volt értelme.

- Nem is… nem is tudom… - kezdett mászkálásba. Összefonta maga előtt a karjait, és minden egyes fordulónál mélyedést vésett a sarkával a puha földbe. – Attól féltem, hogy ha csak egy naiv lánykát látsz bennem, sosem mersz közeledni majd felém. Tapasztaltnak hittél, úgy gondoltad, nem okozhatsz nekem semmiféle sérülést lelkileg, mert tudom kezelni a puszta szexet. Érzelmek nélkül. Ha elmondtam volna, hogy csak egy lány vagyok, megijedtél volna, nem? – állt meg hirtelen, hogy rám nézhessen.

- Valószínűleg igen – ismertem be komoran. A lelkiismeretem most már amiatt is háboroghat, hogy megrontottam egy ártatlan lányt, mert nem tudtam kezelni a magány érzését. Bár ez most nem teljesen az én hibám volt! – Tisztességtelen volt velem szemben, hogy hallgattál – mondtam ki, ami bántott.

- Tudom és sajnálom. Bocsásd meg nekem, kérlek! Egyszerűen csak… akartalak. És féltem bevallani az igazat. – A kétségbeesés könnyei csillogó fátylat vontak a zöld írisz fölé.

- A gond az, hogy most sem azért mondtad el, mert be akartad vallani az igazságot – emlékeztettem rá. Valószínűleg csak azért árulta el nekem ezt a titkot, mert úgy vélte, rosszabb, ha azt gondolom róla, a szeretője volt egy férfinak, kihasználta, becsapta, aztán eldobta, minthogy sosem volt örömlány.

- Tudom, de… Carlisle… - ráharapott az ajkaira, mintha meg akarná akadályozni, hogy egy szó kicsússzon közöttük.

- Mondd! – sóhajtottam fel. – Jobb, ha most mindent megbeszélünk és nem halogatjuk tovább. Nem akarok több titkot és füllentést!

- Nem lehet – rázta meg a fejét reményvesztetten.

- Vania! – szóltam rá szigorúan.

- Nem, mert ha elmondom, örökre elveszítelek. Tudom, hogy így lesz, és… Nem lehet – ismételte meg.

- Readenhez van köze? Vele kapcsolatban titkolsz valamit mégis?

- Nem. Róla a teljes igazat mondom. Sosem volt sem a szeretőm, sem a kuncsaftom. Nem hazudtam vagy ártottam neki semmilyen módon. Párszor beszélgettem vele, mert kedvesnek tűnt, de aztán erőszakossá vált, ezért elküldtem. Nem értette meg és zaklatni kezdett. Ez az igazság! – foglalta össze határozottan.

Hittem neki. A pulzusa bár jelezte a zaklatottságot, nem ugrott meg kiemelkedően. Hacsak nem pszichopata, Münchausen szindrómás vagy gyakorlott hazudozó, akkor igazat mond. Márpedig tudtommal egyik sem volt.

- Rendben, hiszek neked.

- Köszönöm – sóhajtott fel.

- De örülnék, ha elmondanád, mi az, amit még titkolsz. – A vonásain ismét megjelent az aggodalom.

- Nem lehet…

- Vanessa, hogy bízhatnék benned, ha tudom, hogy valamit nem mondasz el? – tettem fel a nagy kérdést. – Ha nem is hazudtál, de egy komoly dolgot már eltitkoltál előlem. Ez mindent megváltoztat.

- Nem, figyelj! – ragadta meg ismét a kezeimet, ezúttal még kétségbeesettebben. – Kettőnk miatt hallgatok, érted? Nem mondhatom ki, mert akkor halálra rémülsz, és elhagysz! Bár abban sem vagyok biztos, hogy nem akarod-e már most megtenni… - remegett meg az alsó ajka. – De ha ezen is gondolkodsz, nem adok rá még egy okot – nyelt nagyot.

Elakadó lélegzettel fürkésztem az arcát, mert csak egyetlen dolog jutott eszembe, ami halálra rémiszthetett volna vele kapcsolatban. De az lehetetlen. Hiszen megegyeztünk. Csak két magányos ember társaságot és szexet nyújt egymásnak. Nem vár el tőlem semmit.

A francba is, hiszen csak egy kislány, hogy is gondolhattam, hogy ezt be tudja majd tartani? Hogy nem fog elvárni tőlem semmit tudat alatt és kezelni tudja az érzéseit? Miért nem mondta el, hogy sosem dolgozott a kuplerájban, akkor én soha…

- Vanessa…

- Hallgass! – szólt rám. – Semmi sem változott!

- De igen.

- Még mindig mindketten magányosak vagyunk és jól érezzük magunkat együtt. Semmi sem változott – próbált meggyőzni valakit – hogy engem vagy magát, azt nem igazán tudtam eldönteni.

- Van… - A puha ajak hirtelen az enyémre tapadt, hogy elhallgattasson. Lemerevedve álltam, akár egy kőszobor, miközben ő próbált életet lehelni belém. Néhány pillanatig hagytam csak, aztán eltoltam magamtól. Nem akartam, hogy még jobban megalázza magát. – Szerelmes vagyok valaki másba – mondtam ki. Hirtelen olyan sápadttá vált, mint egy halott és megtántorodva lépett hátrébb.

- Mi?

- Beleszerettem valaki másba.

- Hazudsz! – nyögte.

- Bár hazudnék – komorult el az arcom.

- De mikor? Hogyan? Kibe? – ömlöttek rám a kérdések.

- Fogalmam sincs, mikor történt, de csak nemrég döbbentem rá. Akarom, hogy tudd, sosem hazudtam neked. Én magam sem tudtam, mit is érzek – vallottam be az igazat. – A hogyanra sem tudom a választ. Én sem értem. És hogy kibe… - szorult össze a torkom. – Azt jobb, ha senki sem tudja.

- Tudom, kibe – nézett fel rám hirtelen.

- Nem tudhatod – tiltakoztam. Erre magától senki sem jöhet rá, akinek nincs gondolatolvasó képessége, mint Edwardnak. Nem követtem el semmit, ami által a gyanú legkisebb árnyéka is vetülhetne rá.

- De, tudom. És ő még csak egy…

- Ne mondd ki! – A sokktól a levegőt kapkodtam. Mégis tudja. De honnan? Hogy jött rá? A rettegés még soha nem uralkodott el rajtam ilyen hirtelen. Úgy csapott le rám, akár vihar idején egy villám.

- Carlisle…

- Nem akarom hallani! Szörnyűség az egész, tudom! Szörnyeteg vagyok – emeltem a kezemet a fejemhez, aztán csalódottan eresztettem le őket, mikor rájöttem, felesleges befognom a fülemet. A tényeken nem változtathatok. Attól még, hogy nem hallom őket, igazak.

- Csak össze vagy zavarodva. Túl közel áll hozzád, biztonságos, otthonos, mint… mint a feleséged volt – szólalt meg halkan Vanessa. Nem tűnt dühösnek vagy undorodónak a hangja, és bár logikusan hangzott, amit mond, tudtam, hogy téved. Nem valamiféle Esmére hasonító pótszert látok Isisben, hanem önmagáért szeretem. A következő mondatával viszont egyet kellett értenem. – De te magad is tudod, hogy ez sosem működhet. Én vagyok az, aki megoldhatja az összes gondodat. – Összerezzentem, ahogy a tenyere az arcomra csúszott. – Nem most azonnal, hanem idővel. Szép lassan… Csak engedned kell. Csak nem szabad eltaszítanod – lépett hozzám olyan közel, hogy a testünk szinte egymáshoz simult. – Csak adj esélyt, ahogyan eddig is. Mert semmi sem változott. Hallod? Semmi – érintette a száját ismét az enyémhez.

Helyesen akartam cselekedni, de minden olyan kusza volt. Az egyetlen, amiben biztos voltam, hogy szeretem Isist, de nem lehetek vele soha. És ha nem akarom bántani őt, tovább kell lépnem. Vagy legalább is úgy kell tennem, mintha…

Kényszerítenem kellett magam, hogy visszacsókoljam a női ajkakat és halovány bizsergésen kívül semmit sem éreztem. Legnagyobb megdöbbenésemre még annyit sem, mint korábban. Akár egy tapintatos férj, aki legyűri a felesége által készített húst, bár az teljesen íztelenre sikeredett.

- Vissza kell mennem a régi házba – mondtam végül, miután a csóknak vége szakadt.

- De holnap meglátogatsz? – jött az aggódó kérdés.

- Nem tudom – feleltem. Annyi átgondolni valóm volt, hogy nem akartam olyasmit ígérni, amit nem tudok betartani végül. Eddig azt hittem, az Isis iránti szerelmem mindent megváltoztatott. Hogy a Vanessával való kapcsolatomnak véget kell vetnem, mert így helyes. De mi van, ha tényleg ő az egyetlen, aki segíthet nekem?

Sosem tudnék kiszeretni Isisből, de nem is lehetek vele. Hiszen ő sosem fog úgy szeretni, ahogyan én őt. A lelkiismeretem azt súgta, tisztességtelen, amit Vaniával teszek. Legalább is, ha tényleg azt titkolja előlem, hogy az egyezségünk ellenére belém szeretett. De ha idővel tompulhat a fájdalmam, és Vaniát boldoggá teszi, hogy vele vagyok…

Nem, ezt át kell gondolnom rendesen!

- De legalább felhívsz?

- Rendben – egyeztem bele. Ennyit mindenképpen megtehetek. – Readen miatt pedig ne aggódj. Megmondtam neki, hogy holnap reggelig hagyja el az országot. Ha van egy kis esze, megteszi – mondtam el, mi történt. Kicsit zavart, hogy Vania fontosabbnak találja a kettőnk gondjainak rendezését, mint azt, hogy mi is történt a zaklatójával. Vagy biztonságban érzi magát, mert tudja, hogy elintézem a dolgot, vagy sokkal jobban kötődik hozzám, mint azt valaha gondoltam.

Zsibongó elmével indultam el visszafelé, de a házig nem jutottam el. Megtorpantam a fák között, pedig csak egy apró szívecske heves dobogása jelezte számomra, hogy nem vagyok egyedül.

- Merre vagy? – néztem körbe. Épp szélcsend volt, így az illata alapján nem tudtam betájolni. Pár másodperc múlva halk zörgést hallottam a lombok között, aztán az egyik ágon felbukkant a mostanság legjobb barátom. – Gyere ide! – nyújtottam ki a kezemet. Mielőtt elindultunk a városba, lecseréltem a felhasított ingemet egy újra, de ahogy a karmos lábak rám telepedtek, azonnal kiszakították ezt is.

- Örülök, hogy látlak – vallottam be, miközben megsimogattam a sólyom fejét. A nagy barna szemek szomorúan néztek vissza rám. Mintha valamivel megbántottam volna, pedig nem is tettem semmit. Biztosan csak képzelem. Lehet, hogy valaki más okozott neki fájdalmat.

- Mutatok valamit. Azt hiszem, mindkettőnkre ráfér egy kis csend és nyugalom – indultam el vele a hegyek felé. Jasper és Alice ráérnek őrizni Marcust, és pár órára szükségem volt még egyedül. Vagy legalább is majdnem egyedül…

Azt hittem, hogy a sólyom majd egy idő után felemelkedik a vállamról, hogy odafentről követhessen, de úgy tűnt, kellemesen érzi magát a közelemben. Némi lassú séta után a mellkasomhoz öleltem őt, a tenyeremet óvóan a fejére fektettem, aztán futni kezdtem. Egyáltalán nem tiltakozott az intim ölelés miatt. Egy egyszerű sólyommal ezt sosem tehettem volna meg.

Gyorsan felértünk a hegy tetejére. A táj gyönyörű volt innen. A szemem áthatolt a ködön, amin egy emberi szem képtelen lett volna, és itta magába a látványt.

- Nézd… - húztam el a kezemet a madártól, aztán kinyújtva a karomat körbeforogtam vele. – Csodálatos, igaz? Tudod… Kicsit irigyellek, hogy te bármikor ilyen magasból láthatsz mindent. Teljesen más perspektíva. Erre lenne most szükségem… - sóhajtottam ki magamból a keserűséget. A sólyomszemek elszakadtak a tájtól és rám emelkedtek.

- A szerelem fáj. Sose legyél szerelmes olyasvalakibe, akit nem kaphatsz meg. És ne éldd meg soha, hogy a szerelmed előbb hagyja itt a földi létet, mint te – cirógattam meg a nyakát. Mintha együttérzést olvastam volna ki a szeméből, de nem voltam biztos benne, hogy tényleg ott van-e vagy csak én akarom látni.

Óvatosan leültem a földre, aztán a karomat a magasba nyújtva hátradőltem. A sólyom néhány pillanat múlva leugrott a kézfejemről a mellkasomra. Bár számomra pehelysúlya volt, valahogy mégis bizseregni kezdett a bőröm ott, ahol éppen érintett. Tett előre két lépést, aztán fentről egyenesen az arcomba nézett.

Önkéntelenül akadt a tüdőmben a levegő, mikor a tekintete összekapcsolódott az enyémmel. Annyi érzelem kavargott benne, hogy az egyszerűen újra és újra letaglózott. Zavartan fordítottam oldalra a fejemet, mikor rájöttem, utoljára akkor éreztem ilyesmit, amikor Isisszel a kisházban feküdtünk a párnákon. Megőrültem…

- Tudod, jelenleg te vagy az egyetlen ezen a világon, akinek a társaságában tényleg jól érezhetem magam – szólaltam meg egy idő után. – Egy részem tudni akarja, ki is vagy, egy másik pedig fél attól, hogy ha egyszer megmutatod az emberi alakodat, elszáll a varázs. Igazából azt sem értem, miért követsz engem, és miért akarsz velem lenni – nevettem fel. Úgy véltem, én vagyok jelenleg a legpocsékabb társaság, amit csak ember – vagy alakváltó – kívánhat magának.

- Az alfád küldött, hogy megfigyelj engem és Marcust? – kérdeztem rá. Fájt volna, ha a válasz igen, mégis tudni akartam. A madár megrázta a fejét. – Akkor miért vagy most itt? – fordultam ismét felé. Az ellágyult pillantás ismét magába szippantott. Ahogy az agyamban a helyére pattant a megfelelő kirakós darabka, rugóként ültem fel. A sólyom riadtan rebbent arrébb a mellkasomról az előttem lévő sziklára.

A tekintete… Az, hogy mindig a nyomomban van… És… Megvédett, mikor Marcus elvesztette az önuralmát. Hiszen engem is védett. Nem csak Vaniát. Megóvott a farkasok büntetésétől. Sok-sok érv, de a legfontosabb a megérzésem volt. Már régóta éreztem, csak nem fogtam fel. Vagy nem mertem felfogni.

- Belém vésődtél – kerekedtek el a szemeim. A madár meredten nézett vissza rám, aztán bólintott. – Ó, te jó ég! – hajtottam a fejemet a tenyerembe. Miféle morbid játékát kell még átélnem a Sorsnak? Esme elvesztése, az Isis iránti szerelmem, a Vaniával való kapcsolatom, most pedig… Egy bevésődés? De hát… - Akkor lány vagy? – tettem fel a nagyon ostoba kérdést. Azzal tisztában voltam, hogy a nőstény sólymok nagyobbak, mint a hímek, de ebben az esetben ez alapján nem dönthettem. Az alakváltók egyébként is nagyobbak voltak, mint az állatok, akiknek az alakját felvették. A sólyom megint bólintott a kérdésemre.

- Sajnálom. Szörnyen sajnálom. Mindenkit csak tönkre teszek – szorult ökölbe a kezem. A barna szempár értetlenül nézett rám. – Nem tudom, ki vagy, de nem szerethetlek – költözött szomorúság a hangomba. – A szívem már másé. – A vijjogó hang a lelkem mélyéig hatolt. A madár közelebb lépett és hozzám bújva a mellkasomhoz dörzsölte a fejét.

- Ne csináld ezt, kérlek! – Legszívesebben ismét magamhoz öleltem volna őt, de nem tehettem. Nem adhattam neki is hamis reményt. Épp elég, hogy Vaniát már hiú ábrándokba ringattam, képtelen lettem volna még egy nőt tönkre tenni önzőségből. – Menj! Menj, most menj innen! – hessegettem el magamtól összeszedve minden akaraterőmet.

A fájdalom erősen lüktetni kezdett bennem, ahogy a sólyom a magasba emelkedett. Tett fölöttem pár kört, hátha meggondolom magam, de végül feladta. Ahogy elszállt La Push irányába, elkeseredve túrtam bele a hajamba. Végre találtam egy barátot, aki megért, és most róla is le kell mondanom. Ez annyira igazságtalan! Az pedig még inkább az, hogy annak a szerencsétlen kölyöknek egy ostoba indiánvarázs miféle szenvedést fog okozni.

Tisztában voltam a bevésődés hatásaival. Hogy az alakváltó képtelen sokáig távol lenni a bevésődése tárgyától, mert az szó szerinti kínokat okoz számára. De vajon nagyobbakat, mint olyasvalaki mellett lenni, aki csak barátként szereti az embert?

Azért jöttem fel ide, hogy kitisztuljon a fejem, most mégis zavarosabb volt minden, mint alig egy órája.

Úgy indultam vissza a régi házunkhoz, akár egy harcos, aki vereséget szenvedett a döntő csatában. Legyőztek. Elvesztem az érzéseim sodrásában, és hiába kapálóztam, csak egyre mélyebbre süllyedtem.

Teljesen magamba zuhanva értem végül haza, és még Alice jókedve sem tudott felderíteni. Vigyorogva sietett elém, ahogy beléptem az ajtón, és úgy tűnt, valami miatt szörnyen izgatott.

- Gyere, mutatok valamit! – ragadta meg a kezemet.

- Alice, még csak most ért vissza… - forgatta meg a szemét Jasper, de nem állította meg. Tisztában volt vele, hogy ha a kedvese valamit a fejébe vesz, akkor maga a jóisten sem veri ki onnan.

- Nekünk nincs szükségünk szusszanásnyi időre – kacagott fel.

- Marcusszal minden rendben volt? – kérdeztem rá. Bár nem úgy tűnt, mintha gond lett volna vele, nem örültem, hogy egyedül hagyták kint a kertben.

- Persze. Segített egy keveset… Majd meglátod! – vigyorgott fel rám Alice, aztán kitárta előttem a hátsó ajtót. –Tádádádáááám! – sietett előre, miközben széttárta a karjait. A tekintetem bejárta a gyommentes, felásott és beültetett kertet. – Rózsák lesznek főleg, de ültettünk mást is. Nem tetszik? – komorult el hirtelen az arca.

- De… Ez nagyon… - El akartam mondani Alice-nek, hogy mennyire csodálatos, amit tett, de képtelen voltam rá. Esme a legnagyobb kétségbeesés közepén is képes volt fényt lopni az életembe. Még úgy is, hogy már nem volt közöttünk.

21 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Tudtam....és kerestem is az ikrek születésénél, hogy bevésődött-e Carlisle....de amilyen kis ügyes vagy....konkrétan nem írtál le semmit :-D Ügyes húzás volt!!! :-D
    Nagyon jó volt a hegy tetején lenni....teljesen átélhető volt! ;-)
    Vaniat már sajnálom....vhogy legyen már boldog...természetesen mással!
    Nathen....őt is sajnálom már....vele is legyen már végre valami jó is....annyit szenvedett már Isa miatt!!!
    Jó lenne már mindenkiről olvasni vmit...pl. Benjaminról....meg Edanről....meg a falkáról!
    Jó, hogy Esmé most is segített :-D
    Összességében tetszett!

    Várjuk a kövit!!!

    VálaszTörlés
  2. Ilyen sem volt méég, h elolvastam és még komiztam is és így is első lettem :-D
    Most nem szólhat senki rám :-D , hogy ez így nem ért!!!! :-D
    Jó olvasást Mindenkinek!!!

    VálaszTörlés
  3. Le a kalappal - ismét... Hihetetlen, női szemmel is milyen pontosan leírtad, milyen, amikor egy egyébként lelkiismeretes férfi több nő között őrlődik... Igaz, itt az, amit háromnak gondol, valószínűleg csak kettő :)

    VálaszTörlés
  4. Mivel mostanság nem írtok túl sokan, ezért úgy gondoltam, értékelem azoknak az erőfeszítéseit, akik mégis megteszik és válaszolok nekik. :)

    O.reni: Egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy Edan és Isis születésekor nem volt semmiféle bevésődés. :) Ez 100%. :)
    Vania és Nate sorsáról egyelőre nem nyilatkozhatok. :D A többiek... Tudom, hogy hiányoznak nektek, de ha ez vígasztal bárkit is, akkor a GYP után Edan történetében nagyon-nagyon sok szerepe lesz a La Push-ban élőknek, és ott tuti nem lesz senki hanyagolva. :)

    Andrew: Mindig imádom, ha írsz nekem, mert olyan jó tudni, hogy sikerült eltalálnom, mik is lennének egy férfi gondolatai. Szörnyen nehéz belelátni ám a fejetekbe. :D Gondolom, ez fordítva is igaz. :) Szóval, nagyon örülök, hogy szerinted sikerrel jártam, köszönöm. :)

    Remélem, hogy a kritikus kritikahiány magyarázata a nyár, és a szeptember orvosolja majd a problémát. :) Mert hát, a hsz-ek adnak erőt, energiát, ihletet egy nehéz, fárasztó napon az íráshoz. :) Ha esetleg valakinek az lenne az oka, hogy valami nem tetszik neki a történetben, nyugodtan írja meg azt is. Persze, csak szépen, finoman, értelmesen. :) Ha építő kritikát kapok, annak is nagyon örülök. :)

    VálaszTörlés
  5. Na, ez nem lett valami hosszú komment, de még mindig az olvasottak hatása alatt vagyok.

    Vania vallomása, hogy nem volt prosti egy kicsit meglepett, bár számítottam rá. Melyik báty engedné meg?
    Olyan jó, hogy Carlisle sokszor mondja – magába is -, hogy szerelmes Isis-be :D
    A madár bevésődött. WÍÍÍÍÍÍÍ, én megmondtam!
    Tuti, hogy kiderül még valami Vaniáról, valami sötét kis titok. És persze, hogy tudta, hogy Isis-be szerelmes, hiszen annak idején Ő mondta, hogy Isis féltékeny :D
    AZért én már nagyon várom, hogy Carlisle és Isis találkozzon, mármint,hogy Isis - mert szerintem ő a sólyom - nem sólyom, hanem ember.

    Bocsi, hogy nem írtam az előzőhöz, de a netem gyagyiii. De majd próbálkozom - ha a mamám nem üldöz egy elmegyógyintézetbe...

    VálaszTörlés
  6. Ez ismét szuper lett. Sajnálom Carlisle-t, de már várom, hogy mikor jönnek össze Isisszel.
    Úgy tűnik, hogy a lelki gyötrődés, a tiltott szerelem, a bevésődés és a *versengenek értem a csajok akik nem érdekelnek, de aki érdekel nem kaphatom meg dolog* örökletes, csak Edwardnál előbb megmutatkozott, mint Carlisle-nál.

    VálaszTörlés
  7. Kinga: Ezen most jót mosolyogtam, mert Zsuzsa is pont azt mondta nekem, hogy valami sötét titok még tuti kiderül Vaniáról. :D Hasonlóan gondolkoztok. :) Egyébként én is várom, hogy végre olyan jelenetet írhassak végre, amiben Isis és Carlisle van. :D

    Ness: Igen, van némi párhuzam, bár Edward sosem állt ilyen választási lehetőség előtt. :) Carlisle-ra még sok nehéz döntés vár. :)

    VálaszTörlés
  8. Drága Spirit! :)

    Nagyon-nagyon jó olvasni az újabb és újabb fejezeteket, sokszor van, h a hét közepén azzal vígasztalódom, hogy hiába fárasztóak a napok, hétvégén csak leülök és belefolyok a történetedbe újra és végre olvashatom az új fejleményeket...

    Hurrá, végre Carlisle megmondta Vaniának nyíltan, hogy mit (nem) érez iránta... Mondjuk azon nem csodálkozom, hogy Vania fején tudta találni a szöget Carlisle új szerelmét illetően. Azon se csodálkozom, hogy ezzel is csak a saját malmára hajtotta a vizet, mondván, úgysem lehet együtt Isis és Carlisle.

    Még jó, hogy előbb kommenteltél, mint én, így nem kell őrlődnöm azon, hogy akkor most... már a születésnél megtörtént a bevésődés? De akkor ezek szerint jól sejtettem, és nem a válasz. :)

    Cullen-vonás. Szögegyenesen mindent félreértelmezni. Legalábbis ebből a szempontból Carlisle hajszálpontosan olyan, mint Edward, már ha csak A múlt árnyaira gondolok, ahol fejezeteken keresztül kínlódott attól a tudattól, hogy az ő szerelme Isabella iránt gusztustalan és KIZÁRT, hogy a lány is így érezzen iránta... Szóval ez deja vu.
    Hiába zseniálisak a vámpírok, mindenhez értenek, de ilyen téren... nem is tudom, mi a jó szó. Most komolyan, eszébe se jut, hogy ESETLEG Isis lehet a sólyom :D Pedig már "kezd" elég nyilvánvaló lenni. Vagy csak az olvasónak, nem tudom. :D

    Imádtam a fejezetet, nagyon... Mosolyogtam a kert leírásánál a meghatottságtól, nagyon kedves befejezés volt, nem egy tipikus függővég. :)

    Elgondolkoztam azon, hogy nagyjából mennyi fejezet lehet még hátra, mivel a trilógia részei is nagyjából 30 fejezetből álltak, de persze olvasnám ezt MÉG 30 fejezeten keresztül is. :)

    Edan nekem is hiányzik, na de lesz neki még külön része... :)

    Sajnálom Vaniát és Nate-et, de valahogy azt érzem, hamarosan szebb jövő néz elébük. :)

    Remélem, nem hagytam ki semmit a kommentemből, ha igen, írok még :D

    Soksok puszi Neked :)
    Viki

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Nagyon-nagyon tetszik a fejezet. Imádom! :D Örülök, hogy nem csak én gondoltam úgy, hogy az ikrek születésénél, Carlisle és Isis között furcsa/különös kapcsolat alakult ki az első pillanatban. Erről már volt is szó. Akkor mi történt? Most azt mondod nem volt bevésődés. Szerintetek mi volt az a bizonyos jelenet, amikor Edwardnak kellett figyelmeztetnie Carlisle-t, hogy folytassa a szülést?

    Vania titka egyre jobban izgatja a fantáziám. Mi lehet az? Mit csinálhatott, hogy Carlisle védelmét akarja felhasználni? :D

    Ah..a Sólyom, imádom! :D Milyen jól eltársalogtak Carlisle-vel. Okosan bólogatott.:D

    Sok-sok kommentet, hogy mielőbb jöjjön a következő fejezet. :D

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Nagyon tetszett a fejezet:) Végre hogy Carlisle megmondta Vaniának,hogy mást szeret!Arra a sötét titokra én is nagyon kiváncsi vagyok.Meg arra is,hogy Carlisle mikor jön rá,hogy Isis a sólyom.De nem baj,kell egy kis szenvedés a boldogság előtt:D

    VálaszTörlés
  11. Lányok:
    a bevésődés az első átalaulás utáni első találkozáskot alakulhat ki, így valamior mostanában kellett megtörténnie.
    most fáradt vagyok, nem olvastam vissza, de mostanában kéne keresgélni.

    és ha már bevésődésről van szó, biztos hogy a sólyom lesz C párja. bár csa 90% gondolom,. hogy az Izis

    VálaszTörlés
  12. Szerintem nem is kérdés, hogy a sólyom Isis. Sőt, Carlisle szerintem már rá is jött, hogy mi váltotta ki Isisből az átalakulást. A bevésődés, vagyis az, hogy nem tudnak távol maradni a bevésődés tárgyától. És mivel Isis önmagaként nem lehetett Carlisle-lal, mert ő elment, és kerülte őt, átváltozott, hogy vele lehessen. :) És ez annyira szép.

    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog rájönni Carlisle, hogy a sólyom Isis. Szerintem lesz benne valami baleset, amikor Isis megsérül, és ennek hatására átalakul. Vagy valami ilyesmi. De biztosan meglepsz majd minket, Spirit. :)

    Én már a kezdetekről az Isis-Carlisle páros oldalán állok, szóval most nagyon örülök.

    Bár azért Vaniát én is sajnálom, nagyon remélem, hogy neki is írsz valami happy endet. :) És Jonathannak is, légyszi!!!!

    VálaszTörlés
  13. Szia Spirit!

    Már az elején fura volt, és talán kérdeztem is, h Vania "űzi-e az ipart" vagy sem. Hát most kiderült, Valahogy nekem nem is állt össze a róla kialakult kép, de egyre szimpatikusabb, mondhatnám, emberi azzal, hogy esendő, meghagyta C-t a hitében, hogy vele lehessen. Mint ahogy most bizonygatja, hogy nem szerelmes, nehogy elveszítse. Ez tetszik. A nők sok mindenre képesek, hogy megtartsák azt, akit szeretnek, még arra is, hogy ezt letagadják. De ha Vaniának ennyi esze van, akkor szerintem már rájött, hogy hamarosan el fogja veszíteni C-t Isis miatt. Még max annyi ideje van, amíg Isis gyerek (-nek néz ki). Tényleg, vajon hogy néz most ki? Hiszen emberként rég láthattuk, és ugye tudjuk, hogy gyorsan nőnek. A bevésődés gondolom, akkor történt meg, mikor nővé vált, akkor tudnak alakot is váltani, és a kis házban C érezte a lelkük szeretkezését, mikor Edward rájuk rontott (gondolom azért, mert ezt kiolvasta a gondolataikból). Én azt képzelem bevésődésnek. És Edward egy ideje próbál közeledni C felé, mert tudja, hogy ez ellen nem tehet semmit, hacsak nem akar a lányának fájdalmat okozi. Gondolom, mikor Isis sólyomként megsérült, ezt rendesen átbeszélték. Csak azt nem értem, h Isis már előtte is szerelmes volt, hiszen az már elég rég történt, mikor megcsókolta C-t, majd kitörölte az emlékeiből.
    Nem tudom, hány fejezetet tervezel még, de már NAGYON kíváncsi vagyok, hogy a család többi része - főleg Isabella - mit szól majd ahhoz, ha kiderül, illetve I és C hogy viselkednek egymással úgy, hogy tisztában vannak a másik érzéseivel. Én azt a következő 30 fejezetben gondolnám kifejteni :) Szóval: MÉG, MÉG, MÉG!

    Köszi, gratula:

    Pálinka

    UI: gratula a könyvedhez is, írhatnál legalább egy cikket a jó időbeosztás rejtelmeiről :)

    VálaszTörlés
  14. HSZ II: Párhuzamot vonnék Vania és Isis között abban, hogy mindketten azt nézik, C-nak mi az elviselhető, mindketten vele szeretnének lenni, de tudják, hogy ez teljesen önmagukat adva nem lehet egyelőre. Isisnek annyi előnye van, hogy C őt szereti, bár ezt ő még nem tudja. Ezért várom nagyon, hogy ki hogy reagál arra, mikor ez kiderül. És főleg, hogy hogy derül ki!!! A kert felújítása számomra olyan volt, mint egy búcsú Esmétől, valami új kezdete - szerelem? Nagyon tetszett. Kézenfekvő lenne, ha Nate és Vania összejönnének, de tudom, h ez nem így lesz, meg nekem az nagyon szirupos lenne. Szeretem a happy endet, de csak reális körülmények között - mondom ezt vámpírokról meg vérfarkasokról szóló történetnél :) -, illetve ha megdolgoznak a boldogságért. Nate kicsit leragadt Isabellánál, holott semmi esélye nem lesz soha. Vaniából most már kinézem, hogy beismeri majd a vereségét, és tovább áll, mert ha nincs értelme valaminek, tovább kell lépni. Nem tudom, hogy fogod ezt a sokmindent a következő néhány fejezetbe belesűríteni, de hogy izgalmas részek várnak ránk, abban biztos vagyok!

    Mégegyszer köszi és gratula:

    Pálinka

    VálaszTörlés
  15. Viki: Örülök, hogy kikapcsolódást tudok nyújtani neked a fejezetekkel. :)
    De, persze, felmerül Carlisle-ban, hogy Isis a sólyom, de a gyanú annyira nevetségesnek tűnik számára, hogy azonnal el is hessegeti. :) Hiszen, ha Isis lenne a sólyom, hogy vésődhetett volna pont belé? Isis nem szereti őt, Carlisle úgy véli, nem illenek össze, Isis jobbat érdemelne nála, esélye sincs. Akkor pedig lehetetlen, hogy a Sors ne lássa be ezt és pont belé vésesse Isist. :D

    Zsuzsa: Nem bízol szegény Vaniában... :D Majd kiderül, hogy jó-e a női megérzésed. :)

    Erzsi: Látom, te is sötét titokra gyanakszol. :) Hamarosan minden szál a helyére kerül, még egy kis türelem, és megtudtok mindent. :)

    Angel90: Köszi. :)

    Névtelen: Úgy bizony, igazad van. :) Átváltozás utáni első pillantáskor jön a bevésődés. :)

    Deszy: Örülök, hogy úgy véled, szép Isistől, hogy madár alakjában szeretne Carlisle-lal lenni, ha már emberként nem lehet. Már ha Isis a sólyom... :) Tényleg szép gesztus lenne tőle. :) Hogy hogyan derül ki, ki is a sólyom... Nem sokára megtudjátok. :)

    Pálinka: Hát igen... A nők sokszor foggal, körömmel kapaszkodnak a szeretett férfiba és bármit megtesznek érte, küzdenek, amíg csak tudnak. Bár én nem igazán támogatom ezt a hozzáállást. :D Egy nő számára legyen fontos a méltósága, és ha nem kell egy férfinak, akkor azt lássa be és álljon tovább. Én tuti még Carlisle-nak sem könyörögnék, az szörnyen megalázó. Ennek ellenére, bevallom, fiatalon voltam már hasonló helyzetben, és én is foggal, körömmel ragaszkodtam. Teljesen felesleges. Ha valaki nem szeret, bármit tehetsz, úgysem fog szeretni. Azóta is kiráz a hideg, ha arra gondolok, milyen szánalmasan viselkedtem. Meg is fogadtam, hogy soha többé. És azóta tartom is magam ehhez. :) A büszkeségem fontosabb, mint valaki, aki nem szeret. :)
    Szerintem az nem meglepő, hogy Isis a bevésődés előtt is már szerelmes volt Carlisle-ba. Isabella is szerelmes volt Edwardba. A farkas már a bevésődés előtt is vonzódik valahogy a bevésődése tárgyához, csak a bevésődés következik be az első átalakulás után. :)
    Én sem tudom pontosan, hány fejezet lesz még. :) És az időbeosztásról sem tudok tippeket adni. :D Egész nap írok, dolgozom, szóval, nekem is kéne néha egy időnyerő. :D
    Azt pedig nem tervezem, hogy Nate és Vania összejönnek. :) Tényleg nem lenne hiteles, túl egyszerű lenne, és hát, Nate-nek nincs senkije még Isis esküvőjén, szóval, kizárt, hogy Vaniával hosszú távon együtt legyenek. :)

    VálaszTörlés
  16. Hahaha, Spirit most olvastam el a hsz-okat és jót nevettem az utolsódnál (eddig legalábbis ez volt az utolsód).
    Nate és Vania nem lesznek egy pár (de ezt szeritem már sokan tudták, talán mindenki), de amivel indokoltál... Hát, igen ez az esküvős fejezet sok mindent kizár és mégis annyi mindent sejtet.
    Ha tippelnem kéne, hogy hány fejezetes lesz a Gy.p. akkor azt mondanám, hogy 41 (xD) ennek az okát megtudom magyarázni: a ,,A múlt árnyai" 30 fejezetes, a ,,A jövő reménysége" 34 fejezetes és a ,,A jelen boldogsága" 37 fejezetes. Tudom, hogy ennek az esélye nulla...
    Ha azt vesszük, akkor Carlisle és Isis nemsokára találkoznak (azt nem tudom, hogy a sírt mikor csinálták, talán csak elkerülte a figyelmem, de ha azt is leírod, akkor ott mindenképpen találkozniuk kell)

    U.i.: Tudni akarom azt a sötét titkot!

    VálaszTörlés
  17. HSZ III: még néhány dolog eszembe jutott:
    - vajon Isabella átváltozva hallja a lányát? Végülis egy falkába tartoznak, csak más alakot vettek fel.
    - elkezdtem visszaolvasni az elejét, és bár még nem olvastam végig, valamiért az a gyanúm, Vania egy kaméleon (mint a Kaméleon c. filmen). Vagyis olyannak mutatja magát, amilyennek a másik látni szeretné, hogy megszerezze magának, és kicsalja tőle a pénzt. Végül is anya nélkül nőtt fel egy alvilági báttyal, egy kuplerájban, szóval volt kitől tanulnia. És C fizeti a tanulmányait, a lakását, szóval ezt elérte.
    - és mi van, ha direkt vágta meg magát az elején? Edward nem volt sehol, nem olvashatott a fejében, ő különben is mindig csak azt hallja, ami épp átsuhan az agyán, és ha bízott abban, hogy Isistől megmentik, akkor az csak előnyös számára, ha C haragszik a gyerekre. Miután első pillanatban felmérte a kapcsolatukat, valahogy el kellett távolítania kicsit őket. Ugyanakkor eljátszhatta a kegyes megbocsátót, mondván, h nem is a kislány hibája, mert véletlenül megvágta magát...
    - ha Isis az elején már megérezte a rossz szándékát - a gyerekek megérzik az ilyen embereket - akkor lehet, h ezért morgott rá, nem csak az illata miatt.

    Vagy ez már túl bonyolult? :)
    Remélem, nem lőttem le semmit, de valamiért ez a fejezet nagyon beindította a fantáziámat.
    Egyébként visszaolvasva nagyon izgalmas, pedig tudom, mi következik, de élvezem minden bekezdését. Ismét nagyot alkottál ezzel a könyvvel is, alig várom, hogy egyben kész legyen!

    Köszi, gratula:

    Pálinka

    VálaszTörlés
  18. Szióóóó!
    Nagyon-nagyon tetszett! :) Én már lassan a hajamat tépem Carlisle gyötrődése miatt.... nem szép dolog ennyit szenvedtetni szegényt..... :( :) Jajj, nagyon várom már, hogy mi sül ki ebből az egészből! :) Tuti, hogy valami nagyot fogsz alkotni megint :)

    Puszik!

    U.i.: Az a sólyom meg csináljon végre valamit! :D

    VálaszTörlés
  19. Nekem is az volt az első gondolatom, hogy nem egy tipikus függővég. Ettől elvileg most nem kéne türelmetlenül várnom a következő fejezetet. Ami miatt mégis ez a helyzet, hát a megelőző jónéhány sor :DDD Érdekes, hogy Carlisle-ben fel sem merül, hogy ha Edan, akkor Isis is... Mindenesetre ez a gyötrődő, önostorozó Cullen-vonás néha megható, néha kiborító. Lassan Edwardnak is éreznie kell, senkinek nem segít, ha merev atyai szigorral próbálja akadályozni az események kibontakozását. És mindeközben mit csinál Iza? Érdekes lenne a kettejük közti gondolatokat megismerni a gyerekeikkel és Carlisle-vel kapcsolatban is. (már csak azért is, mert ez ugyan Carlisle története, de hát Edward mégis csak Edward, szívünk csücske :DDD )

    VálaszTörlés
  20. Szia Spirit!

    Minden héten már alíg várom, hogy jöjjön a következő fejezet és kibontakozzon a történet.A bevésődésnél nem az van, hogy az leszel a bevésődésed tárgyánál amit ő szeretne?Nem mindig szerelem alakul ki belőle. Vagy lehet, hogy én értettem félre.Lenne egy nagy kérdésem. Ki fog majd derülni, hogy Eden miért ilyen elutasító mindenkivel?Én is kiváncsi vagyok Benjamin és tanárnő kapcsolatára.:D A múltkor azon gondolkodtam, hogy Vania kivel jöhetne össze. Én valahogy el tudom képzelni Marcus mellett de ez csak az én bolondos gondolatmenetem :D A sólyommal kapcsoaltban pedig fenn áll az eshetőség hogy Isis az, de lehet más is. Te mindig tudsz meglepetéseket okozni így inkább nem találgatok hanem megvárom mi lesz a vége :D Az biztos a jövő boldogságának az utolsó részéből nekem az jött le, hogy Isis nem Carlisle felesége lesz, hanem valaki másé.
    Szóval várakozom és gondolkodok.

    VálaszTörlés