Varázslatos realitás 84.

Infó a frissekről: Igyekszem mindenből frissíteni, de nem sokára lesz egy elég komoly vizsgám, és muszáj arra tanulnom, főleg, mivel anyuék egy csomó pénzt fizettek ki tandíjként. Sajnálom, hogy megint sokat kell várni, és szívem szerint inkább írnék, de remélem, megértitek, hogy tanulnom kell a vizsgákra. Nem tudok időpontot mondani, hogy mikor miből frissítek. A tanulási szüneteket írással töltöm, és erőmön felül igyekszem, úgyhogy remélem, hogy nem kell sokat várnotok már. A következő friss Leah történetéből lesz, mert annak már a vizsgaidőszak előtt megírtam a nagy részét, és így könnyebb befejezni. Utána Edward szemszöget és Gyógyító pilleszárnyakat fogok írni, és végül Démoni érintést. Tényleg igyekszem és bocsánat! A vizsgák után megint összeszedem magam.

- Kérlek, ne! – a hang még el sem jutott Peter füléig mikor már két kar fogta körül a nyakát és egy meleg száj nyomódott a sajátjához. Annyira meglepődött, hogy a szemét sem csukta be, majd végig se gondolta, csak átkarolta a lány derekát és belefeledkezett a csókba. Csak Charlotte mosolya tudta kizökkenteni, viszont az annyira, hogy elveszítette az egyensúlyát megbillent, és a lányba kapaszkodva tudta csak egyenesen tartani magát, ami viszont annyira nevetséges volt, hogy immáron mind a ketten belekuncogtak a csókba.

Mikor szétváltak, még mindig mosolyogva néztek egymásra. Peter jobb kezét Charlotte arcára simította. Hideg tenyere alatt a lány bőre forró volt és kipirult.

- Ez határozottan jobban áll neked, mint amikor sírsz. – A fiú szavaitól Charlotte még jobban elvörösödött.

Peter a reakció láttán csak egy dolgot tehetett. Újra megcsókolta a lányt.

Varázslatos realitás 83.

- Talán, jobb lenne, ha mennék. – Peter mondata jeges rémületként futott végig Charlotte hátán. Ha most elengedi őt, lehet, hogy tényleg nem jön vissza többé… Maga sem értette, miért, de ez a gondolat elviselhetetlenül fájt. Itt ült előtte a földön egy fiú, akit alig pár napja ismert, és azt akarta, hogy mindörökre maradjon. Hogy ne menjen el soha.

Charlotte emlékezett még rá, milyen volt pár napja az élete. Unalmas, hideg, monoton, kilátástalan, szürke. Létezett, de nem élt. Aztán ez a fiú összeszedte a földről a leejtett papírjait, és minden egy csapásra megváltozott. Színekbe öltözött a világ. Legalább is Charlotte kis világa biztosan.

- Kérlek, ne! – szakadt ki belőle. Maga sem volt tisztában azzal, mit is csinál, csak annyit tudott, hogy rá kell vennie Petert, hogy maradjon. Egyszerűen nem hagyhatja, hogy most kisétáljon az ajtón, és talán soha ne nézzen vissza. A karjai kétségbeesve fonódtak Peter nyaka köré, aztán megtette, amit még soha. Kezdeményezett. A száját a fiúéra nyomta, először csak esetlenül, puhatolózva, a saját sós könnyeit ízlelve, aztán egyszer csak megtörtént. A fülében tompán visszhangzó búgás csilingeléssé szelídült. Persze, Charlotte tisztában volt vele, hogy csak képzelődik, mégis belemosolygott a csókba.

Varázslatos realitás 82.

Peter azt hallotta, hogy ez a férfiaknál nem fontos. Az első, az csak a nőknél jelent valamit. Mikor tizenhat évesen egy házibuliban az osztálytársa nővére letámadta, ő nem így érezte. A lány az egyetemről látogatott haza, és minden bizonnyal megtetszett neki a magas, komolyan ácsorgó Peter, aki elhúzott szájjal italát lassan kortyolva vette tudomásul, hogy mindenki sokkal részegebb, mint ő. Először nem is értette, hogy a lány mit szeretne tőle, majd mikor berángatta a szobába és megcsókolta, egyértelművé vált a helyzet.

Peternek az volt az első alkalom. Mindenben. Mikor a barátai később féltékenyen kérdezgették, ő csak a vállát vonogatta. Nem azt érezte, amit éreznie kellett volna. Később megértette, szenvedélyesen hajtott minden fajta testi örömöt, de a kezdetet szörnyűnek élte meg. Durva csókok, karcoló fogak és tépő körmök. Kényszerítenie kellett magát arra, hogy ne ez jusson eszébe.

Tudta, hogy Charlotte-tal ez más lenne. Teljesen más. De ahogy a lány arcán legördülő könnycsepphez ért, megrémült. Mi van, ha benne van a hiba? Mi van akkor, ha egyszerűen képtelen törődést adni és ezért nem szeretkezett még soha. Charlotte arcát elnézve úgy gondolta, nem most kellene kísérleteznie. Megköszörülte a torkát.

- Talán, jobb lenne, ha mennék – mondta és hozzá csapott egy mosolyt. Nem akarta a lányt bántani, de mikor komolyabban eleredtek Charlotte könnyei, megrémült. Fogalma sem volt, hogy azzal okoz még nagyobb bajt, ha megöleli, vagy azzal, ha nem teszi. Szerencsétlenül, megoldásért esdekelve nézett a lányra.