Varázslatos realitás 55.

Charlotte, ahogy sikerült feltöltenie a mobilját pénzzel, leült az egyik padra, és elkezdett sms-t pötyögni. Dideregve húzta összébb magán a kabátot, de nem akart elvesztegetni azzal több időt, hogy először hazasétál. Gyaloglás közben pedig nem igazán tudott volna odafigyelni az üzenetírásra. Nem lett volna túl jó elüttetni magát pont most az első zebránál, és az sem lett volna vicces, ha ismét fellök valakit, csak mert nem veszi észre időben.

Mikor rájött, hogy kesztyűben túl macerás az apró gombok nyomogatása, a szájával lehúzta a jobb kezéről. Reszkető ujjakkal írta meg az sms-t, aztán rányomott a küldés gombra.

Sajnálom, hogy csak most, de fel kellett töltenem a telefonom egyenlegét. Épp itt ülök nem messze az egyetemtől egy padon. Azt hiszem, idefagytam… Te melegben vagy? Charlotte

Miután visszajött a jelzés, hogy az üzenet elment, Charlotte izgatottan figyelte a kijelzőt, és még arról is megfeledkezett egy pillanatra, hogy pokoli hideg van. A rezgés szinte azonnal megborzongatta a kezét, és mikor megpillantotta Peter nevét mosolyognia kellett.

Varázslatos realitás 54.

Peter futva érkezett az egyetem egyik terméhez. Hajnali négy körül tudott csak elszundítani, így reggel nem ébredt fel az órája csengésére. Nem szokott késni, mindig gondosan ügyelt arra, hogy pontos legyen, az idejét sem tudta, mikor aludt el utoljára, de pillanatonként hallotta sípolni a telefonját, izgatottan kapott érte, csak azért, hogy pár pillanattal később kedvetlenül elhajítsa. Csak képzelődött. Végül kikapcsolta a telefont, mert hallotta az éjszaka csöndjében barátja, hangját: „Haver, kislány lettél?”

Ennek köszönhetően gyűrött, zilált és karikás szemű volt, mikor feltépte a terem ajtaját, még kopogni is elfelejtett.

- Köszönjük Mr. Williams, hogy megtisztel minket jelenlétével, de egy óra késéssel, ilyen zajt csapva megérkezni mérhetetlen faragatlanság és egyáltalán nem méltó úriemberhez. – Sir Walter Jones, a tanszék egyik réme volt. Az angol hidegvér mintapéldája, makulátlan ősökkel, tökéletes ízléssel. Peter magában elátkozta a hülye fejét, hogy pont ez előtt a tanár előtt kell így viselkednie.

- Elnézést kérek, Uram!

- Fiatalember lásson neki a munkához! – A csoport másik kilenc tagjának állványa egy kört formázott a redős ruhákba öltöztetett modell körül. Odabiccentett Katnek, aki kérdőn felvonta a szemöldökét, amihez társult egy gondolatban küldött üzenet: „Hogy tudtál így elaludni?!” A fiú csak megvonta a vállát. Nem akarta elmutogatni, mi történt, és amúgy is dolga volt. Vászon, szénrajz, koncentrálás… Peter sóhajtva vetette bele magát a munkába. Mobiltelefonja lenémítva, a táskája mélyén várta Charlotte üzenetét.

Varázslatos realitás 53.

Az sms nem kézbesíthető, kérjük, töltse fel egyenlegét.

Charlotte aggódó bosszankodással olvasta el újra és újra a mondatot, aztán az ágyára hajította a mobilját, majd ő is utána vetette magát. Egész éjszaka azon gondolkozott, vajon Peter mit hisz, miért nem írt azonnal vissza neki újra. Aggódik vajon, fél attól, hogy többé nem kap választ, vagy egyáltalán nem is törődik a késlekedés okával?

A busz lassan zötykölődött, a kicsi Charlotte fejéből pedig nem akart kimenni az a buta kis dal a hernyóról meg a pillangóról. Dúdolgatva bámult ki az ablakon, amíg észre nem vette, hogy a szemben ülő fiú összevont szemöldökkel bámulja őt. Zavarba jött és úgy tett, mintha a többi embert figyelné, és az őt fürkésző tekintet elfordult felőle.

Megnyugodva fújta ki a levegőt, és ismét énekelni kezdett magában, a fiú pedig újra felé kapta a fejét, mintha csak meghallotta volna.

Charlotte a torkában dobogó szívvel várta meg, míg a busz a következő megállóban lefékez és kinyitja az ajtót, és nem mert semmire sem gondolni. Biztos volt benne, hogy a fiú belelát a fejébe. Hallja a gondolatait. Csak akkor lélegzett fel, mikor végre az utcán állt, és a jármű messze vitte a közeléből az ijesztő gondolatolvasót.

Most ő vágyott egy ilyen képességre. Bár beleláthatna Peter fejébe! Sokkal könnyebb lenne minden. Akkor nem kéne rettegnie, mert tudná… Tudná, hogy Peter mit érez…

Előbb inkább arra kéne rájönnöd, te mit érzel, kislány… - szólalt meg a fejében egy hang. Morogva fúrta a párnájába az arcát, hogy elhallgattassa.