Boldog Karácsonyt!

A mai napom nem úgy alakult, ahogy terveztem, így még nem készültem el a karácsonyi meglepetésetekkel, de holnap mindenképpen kész leszek vele estére. :)

Addig is boldog karácsonyt mindenkinek! :)

Megjegyzés: A fenti képet nem én készítettem, a google-ban találtam. A készítők honlapjának a címe a kép alján látható. :)

Kérdezz-felelek

Szóval, először is, kitettem mindenki linkjét és bannerét, aki kérte tőlem. Aki nincs kint, az szóljon nekem, mert vagy nem kaptam meg a mailjét, vagy vak vagyok, és elkeveredett a sok levél között.

És akkor a kérdezz-felelek...



„Mi lett Bella nagyi naplójával? Isabella elvesztette vagy megvan neki, csak feledésbe merült a sok cselekmény miatt?” (Kopi)

Természetesen, megvan Bella naplója, csak Isabellának egyfelől nincs túl sok ideje mostanában olvasgatni, másfelől lehet, hogy direkt nem akarja tovább olvasni. Bármennyire is szereti a nagymamáját, és akármennyire is bizonyos abban, hogy Edward belé szerelmes, nem Bellába, mégis csak bizarr érzés lehet arról olvasni, hogy a saját nagyanyád szerelmes volt abba a férfiba, akibe most te vagy szerelmes… Szóval, amíg Isában nem tudatosult, hogy szerelmes Edwardba, addig természetes volt, hogy érdeklődött a nagymamája múltja iránt, de most már inkább furcsa lenne neki ezekről a dolgokról olvasni.


„Edward és Isa elköltöznek vagy ott maradnak a Cullen házban?” (Kopi)
„Isa és Edward elfognak költözni?” (Flohh)

Még nem tudom… Mindig csak a főszál van meg a fejemben, és egy-két közepes nagyságrendű szál, a kisebb dolgokat írás közben találom ki, és arról, hogy maradnak vagy költöznek, még fogalmam sincsen.


„Szóval, Isa ugy,e mindig vagy farkas alakban, vagy ember alakban van. És ugye a farkasok szőrösek, és... Isa nem lesz ettől szőrös? Mert az embernőkön is van szőr, és ez a farkasdolog nincs hatással erre?” (Thara)

Hát, a filmen a farkasférfiak sem szőrösek, sőt… :D Babapopsi simaságú a mellkasuk, ami elég furcsa számomra egy pasitól. :D Jó, persze, ne legyen egy pasi sem bozontos, de azért annyi szőr, mint ami mondjuk Edwardon van a NM-ban, simán elmegy. :) Szóval, nem hiszem, hogy a farkasszőr kihatással lenne az emberi testükre, vagy ha van is, akkor is gondoskodnak arról, hogy ez emberi alakban ne legyen zavaró (lásd borotva, gyanta, epilátor stb.). Szóval, szerintem, maradnak olyan szőrösek, amilyenek alapból voltak emberként. :) Viszont, fordítva igaz, hogy az emberi „szőr”, vagyis a haj, kihatással van a farkaskinézetükre, hiszen, minél hosszabb a hajuk, annál hosszabb szőrű a bundájuk, ha pedig levágatják a hajukat, a farkasbundájuk is rövidebb.


„Dominicnál tulajdonképpen mi történt? Lehet esetleg összefüggés Isa akkori eszméletvesztése és a mostani ájuldozása között?” (Kisildikó)
„Mikor Isa és Edward először voltak ÚGY együtt, akkor Isa vérzett, nem?Ha igen, akkor Dominik hazudott és nem történt köztük semmi míg Isa eszméletlen volt.” (Névtelen)

Dominicnak semmi köze a mostani rosszullétekhez. És igen, A jövő reménysége utolsó fejezetében, mikor Edward és Isa először szerelmeskedtek, Isa vérzett egy kicsit, ezért is ijedt meg, mikor Edward hirtelen megdermedt felette. Szóval, még szűz volt biztosan. Vagyis Dominic hazudott, és nem erőszakolta meg.


„Maria kapcsolata. Két variációm van, mi lehet majd a kérdezz-felelekben, téged ismerve” (Kisildikó)

Hát, Maria kapcsolata, mivel azt az utasítást kapta, hogy ha Maria nem jelentkezik a megadott időpontokban, akkor adja át a levelet Jade-nek, ezért valószínű, hogy megpróbálta megkeresni őt. De mivel Jade eltűnt La Push környékéről (Maria pedig azt mondta a kapcsolatának, hogy itt keresse, mert ha Cullenék tüntették volna el Mariát, attól még Jade a környéken maradt volna…), ezért nem találta meg. Lehet, hogy még egy ideig kutat utána, aztán feladja, mert nincs sok választása. Mondjuk, a levél tartalma már úgyis lényegtelen Jade számára, mert tud Jasperről, de ezt persze, a kapcsolat nem tudja, csak mi. :D


„Apropó a vámpíroknak lehet nemi betegségük?” (Szupcsi)

Nem. :D Ha életükben volt is, amint vámpírok lettek, minden sérülésük, betegségük be- és meggyógyult. :) Egyébként, Szandi vagy fél napig kuncogott azon, ahogy írtad, hogy milyen vicces lenne, ha baba helyett nemi betegséget kapott volna Isa. :D


„Nem úgy volt, hogy a farkasoknak csak akkor lehet gyerekük, és csak akkor öregedhetnek, ha feladják a farkas énjüket?” (Zsepi)
„Elvileg a farkasok nem lehetnek terhesek, csak akkor, ha föladták a farkasságot. Akkor most ő föladta, vagy mi? Azért gyógyult olyan lassan, mert nem akart farkas lenni, vagy hogy van ez? Vagy ez egy újfajta betegség ami kitört Isabellán?” (Dawn)
„tényleg nem lehetne gyerekük? Ed nemzőképtelen? vagy Isa… a farkasoknak lehet gyerekük egyáltalán?” (Helga)
„A farkasoknak nem lehet babája, nemde? De ha Isa mégis terhes, akkor elvileg nem is szabad majd átváltozni? Mert azzal árthat a magzatnak.” (Tia)
„Még írtad régebben, hogy Meyer szabályait követed, de ott nem úgy volt, hogy nem lehet gyerekük a farkasoknak, amíg nem mond le a farkas énjéről.” (Ancsa girl)

Hát, egyszer régen, még az első könyv idején azt írtam, hogy valószínűleg, csak akkor lehet gyereke egy farkasnak, ha lemond előtte a farkasságáról, és hogy szülés után bármikor újra farkas lehet belőle… Mikor ezt írtam, akkor még csak a Breaking Dawn közepén tartottam, és hát… kissé érdekes fordításban olvastam, ami azt jelenti, hogy zavaros volt az egész.
Aztán mostanában hozzáolvastam angolul is, és Szandival is sokat gondolkoztunk ezen, és egy teljesen más kép alakult ki bennem a farkasságról, mint amit először írtam nektek. :D
Szóval, ahogyan most képzelem:
Először is, Leah esete nem lehet szabály, mivel egy példa, nem példa. Az eredeti könyvben ő volt az egyetlen női farkas, és ő maga sem tudta pontosan, hogyan is működik a farkassága és a nőisége. Azt tudjuk, hogy elvileg nem menstruált farkasként, és úgy gondolta, hogy nem lehet gyereke (vagy egyáltalán, vagy csak addig, amíg farkas). Azon is gondolkozott, hogy Sam lehet, hogy azért nem belé vésődött, mert ugye, a bevésődés egyik lényege, hogy olyan partnert találjon a farkas, akivel szaporodhat, és aki tovább viheti a génjeit, és lehet, hogy Leah, már azokban az időkben, emberként sem lett volna képes teherbe esni.
A másik, ami érdekes, hogy lehet, hogy Leah azért nem menstruált és azért nem vésődött be senkibe, mert egyszerűen nincs olyan férfipartner számára a világon, akivel képes lenne utódokat létrehozni. Egy farkasnő fizikailag erősebb, mint egy embernő, és lehet, hogy ha még szűz, akkor hát, nehezebb elvenni a szüzességét, mert a szűzhártya is megerősödik, és egy emberférfinak ez nem is sikerülhetne. Vagyis marad a lehetőség, hogy egy farkassal jön össze, vagy egy vámpírral. A vámpír megint csak kizárva, mert Leah undorodik tőlük, és a szaporodáson kívül, az érzelmek és a vonzódás is fontos, hogy valaki bevésődjön egy másik személybe (ebben az esetben, vámpírba). Maradnak a farkasok, de mivel Leah Sambe szerelmes (aki ugye, már másba vésődött), ezért nem tud a többi farkasra férfiként nézni, és mivel, mint már írtam, a vonzódás is fontos a bevésődésnél, így nem képes bevésődni egy másik farkastársába sem. Ergo, a sors, természet, isten, vagy valami felsőbb erő, ami irányítja a bevésődést, tudja, hogy Leah számára nincs megfelelő partner, és ezért nem is menstruál.
Ezzel szemben, Isa számára létezik a tökéletes pár Edward személyében. Vámpír, aki elég erős ahhoz, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen egy szűz farkasnővel, nemzőképes, még ha nem is tud róla (de mi tudjuk a Breaking Dawnból), és Isabella szereti őt és vonzódik hozzá, valamint Leah-vel ellentétben, el tudja fogadni a vámpírokat és így Edward vámpírságát is. Szóval, Isa számára létezik a tökéletes pár, ezért vésődhetett bele Edwardba, és mivel a bevésődés egyik lényege a szaporodás, így teherbe is eshet tőle bármikor.
Hogy ez testileg hogyan lehetséges? Először is, így újra elolvasva a Twilight saga könyveit, jobban belemerülve, kielemezve, az angol szöveget is hozzáolvasva, és Szandival még egyszer átrágva, rájöttünk, hogy igen, a vámpírok teste tényleg nem képes a változásra, de a farkasoké képes! Igaz, hogy erősek és nem öregszenek, de a testünk nem csak öregedés hatására képes változni (lásd hízás, fogyás, terhesség, körmök és a haj növekedése stb., amik függetlenek a kortól…), ahogyan a farkasok teste sem az öregedés hatására változik, de mégis változik. Lásd, Jacob levágatja a New Moonban a haját rövidre, de az Eclipse-ben ismét növeszteni kezdi, mert Bellának úgy jobban tetszik. Ergo, a teste változik. Bella azt is mondja, hogy Jacob az átváltozás után is még magasodik, izmosodik. Ergo, a teste változik. A farkasok teste nem halott, így nem dermedt meg, mint a vámpírok teste a haláluk pillanatában. A farkasoknak van vérkeringésük, testhőjük, pulzusuk, el tudnak fáradni, a csontjaik törnek, megsérülhetnek és vérezhetnek stb. Vagyis, a testük él. Ergo, a testük képes a változásra is, ha él.
Szóval, míg a vámpírnők teste nem képes egy baba kihordására, mivel nem tud tágulni a méhük és a hasuk, addig a farkasnők teste képes lehet a változásra, így egy magzat kihordására is.
Az már más kérdés, hogy valószínűleg, a babának nem tenne jót, ha az anyja terhesen ide-oda változna, és hol farkasalakban lenne, hol emberiben, de ez megoldható annyival, hogy a női farkas a terhesség idején nem változik át.
Vagyis, jelen pillanatban, a Twilight saga alaposabb átolvasása és Szandival alaposabb átbeszélése után, úgy gondolom, hogy egy farkasnőnek nem kell lemondania a farkasságáról feltétlenül ahhoz, hogy teherbe essen.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy Isabella terhes.
És igazából, ez csak az én magyarázatom, mivel Meyer a farkaslétről is elég keveset írt, de arról, hogy hogyan működik egy női farkas, még kevesebbet, így szinte, bármit lehet kezdeni ezzel a szállal. :D


„Alice most depis, vagy haragszik a fiúkra vagy Bellára, vagy egyszerűen csak Jasperrel szeretne lenni?” (Flohh)

Alice nem haragszik senkire, mert érti, hogy ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy megmentsék Jaspert és biztonságban tudjuk a jövőben az egész családjukat. Egyszerűen csak halálra rémült szegénykém. Látni, hogy életed szerelme a halálba sétál, a világ egyik legsokkolóbb élménye lehet. Szóval, most egyszerűen, képtelen távol lenni Jaspertől. Meg kell nyugodnia a kis lelkecskéjének, hogy Jasper jól van, nem esett baja, és remélhetőleg, amíg csak világ a világ, nem is történik vele semmi.


„Ha esetleg gyerekük lenne, akkor ő milyen lenne? Vagyis milyen vámpír, vérfarkas és emberi tulajdonságai lesznek?” (Flohh)

Szandival azt beszéltük, hogy alapból vámpír és ember keverék lenne, némi farkasmutációval. :D Nem tudom, hogy ez így helyes szakkifejezés-e, de mindjárt megmagyarázom, hogy hogyan is képzeljük ezt, és miért így képzeljük. :)
Szóval, az emberi gén és a vámpír gén elsődleges, hiszen, amint megszületik egy kisbaba, máris ember, nem kell semmi ahhoz, hogy emberré váljon. A vámpírsággal is így van, amint valakibe vámpírméreg jut, három napon belül vámpírrá válik.
Ezzel szemben a farkasgén lappangó gén. Vagyis egy farkasgénekkel rendelkező kisbaba, amikor megszületik, akkor még nem farkas, csak egy emberi gyerek. Farkassá később válhat vámpírok közelségének a hatására.
Vagyis, ha egy vámpír és egy farkas szeretkeznek, és baba lesz a dologból, akkor a baba elsődlegesen ember és vámpír keverék, és maximum csak később alakulhatnak ki valamiféle farkastulajdonságok.
Szóval, a baba szerintem, fehér bőrű, vérrel is táplálkozik, de étellel is, melegvérű, van szívdobogása, gyors, erős, egy ideig növekszik, de aztán megáll a növekedésben, és halhatatlan. Vagyis, olyan nagyjából, mint Nessie az eredeti könyvekben. Erre az alapra tevődik rá pár tulajdonság a farkasgének által. Hogy ezek között az alakváltás is ott van-e… Hát, lehet, de az is lehet, hogy nem.
Igazából, ez is egy elég nyitott kérdés, így érdekesen el lehetne vele játszadozni, ha Isa terhes lenne… De ki tudja, hogy az-e… :D


„A kis Edwarddal mi van? Vagyis mostanában kicsit el lett felejtve a többi dolog miatt, de én kíváncsi vagyok rá, hogy meg volt e az első szava vagy ilyesmi?” (Flohh)
„Kicsi Edward amúgy most a Cullen házban van?” (Fummie)

Kis Edward még mindig jól van. Rose és Esme vigyáznak rá, és ha nem is írok róla, Isa is foglalkozik vele. De itt, bármennyire is hosszabb időnek tűnik, napok, hetek telnek csak el öt-tíz fejezet alatt, szóval, nem fejlődik olyan gyorsan kicsi Edward. :) Ha majd kimondja az első, igazi szavát, vagy bármi nagyon fontos történik vele, azt megírom. :)


„Akkor most Mariával mi van? Őt megölte Jade?” (Flohh)

Igen, őt megölte Jade, aztán elégették a máglyán. Ezért láttak Alice-ék fekete füstöt, mikor a határhoz igyekeztek.


„Egyébként, Spirit! Úgy vettem észre, hogy a "zenék, amelyek megihlettek" topicot már nem frissíted. Ez azért van, mert egyszerűen már nincs rá időd, vagy mert már nincsenek olyan zenék, amelyek megihletnek téged?” (A. J. Cryson)

Hát, az igazság az, hogy ritkán hallgatok zenét írás közben, egyfelől, mert nem egyedül lakom, és van, mikor anyuékat zavarja a zene, másfelől, mert sokszor eltereli a figyelmemet az írásról a zene (ugyanis, imádok énekelni, és ha olyan dalt hallok, aminek ismerem a szövegét, akkor muszáj énekelnem :D ), és olyankor lassabban készül el a fejezet.
Ettől függetlenül vannak még zenék, amiket írás közben hallgatok, csak amik kint vannak, azok a kedvenceim, és nem akartam végtelenített listát kitenni oldalra. :D


„Lehet, hogy volt már ilyen kérdés, akkor előre is bocsi, de hány oldal a fic, úgy össz-vissz wordben?” (A. J. Cryson)

A múlt árnyai 315 oldal wordben úgy, hogy könyvnyomtatáshoz van szerkesztve, vagyis van címoldal, tartalomjegyzék, ilyesmik…
A jövő reménységét nem tudom, mert minden fejezetet külön dokumentumként mentettem le, és még nem szerkesztettük össze egy .doc-ba. De majd egyszer megnézem nektek, ha lesz rá időm. :) Az tuti, hogy A múlt árnyainál hosszabb lett… Én olyan 350-400 oldalra tippelnék.


„Vagyis nem csak Isa volt szűz még... szegény Ed, azért így 100 felett már megérdemelte :D Vagy én értettem teljesen félre a dolgot, és csak Isának volt ez az első alkalom?” (Névtelen)

Nem értetted félre. Edward is még szűz volt, és ez volt az első alkalom a számára. Az eredetiben ugye, Bellával szeretkezett először a nászéjszakájukon, de mivel a ficemben sosem vette el Bellát, így Isabella volt számára az első. :)


„a nem twilightos regényedet folytatni fogod még?” (Névtelen)

A Gyermeki pillantást? Igen, szándékozom folytatni. A 2. fejezete már megvan, csak fel kéne tenni. :D Nem gondoltam, hogy azt is várjátok, mert annyira nem volt nagy az érdeklődés, mint a ficemnél. :D


„Melyik pasi lenne arra képes, hogy 100 évig várjon élete nőjére úgy, hogy a férfiasságát bent tartsa a gatyájában?” (Hira)

Hát, sajnos, én sem hiszem, hogy létezne ilyen férfi… :-/ A férfiak nem képesek ilyesfajta romantikus önmegtartóztatásra. Legalább is, nem nagyon hiszem… Edward a kivétel, aki sajnos, nem létezik. :D Pedig milyen jó lenne, ha létezne… :D


„de még a 2. könyvbe Ed beszélt Nate-tel, és úgy emlékszem Isa erről megfeletkezhetett... mert rá akart kérdezni csak nem sikerült :D Tehát mi volt az a beszélgetés?” (Borsy)

Arról már volt szó, mikor Edward betörte Nate orrát, hogy arról beszéltek akkor, hogy ha Nate még egyszer hozzáér Isához, akkor nagyon megbánja. Hogy ezen kívül másról is esett-e szó, az még nem derült ki. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. :D


„Az én kérdésem csak annyi , hogy majd Isabella is vámpír lesz, ugye ?” (GothicPrincesse)

Nem terveztem, hogy vámpírrá teszem. Isabella számomra már farkas, nem tudom, hogy el tudnám-e képzelni vámpírként. És azt sem tudom, hogy miután ugye, immunis a vámpírméregre már, egyáltalán hogyan lehetne belőle vámpír…


„És mi lesz a Jövő reménysége könyv borítója?” (Kiki)

Hát, ezen még nem gondolkoztam. :D A múlt árnyait az egyik volt osztálytársam, és jelenlegi barátom, Gabi tervezte, és szerintem, gyönyörű lett, szóval, ha A jövő reménységének is lesz borítója, akkor biztos, hogy őt kérem meg a tervezésre. De hogy milyen borítót szeretnék pontosan, azt még nem találtam ki. :)


„Kb. hány napon keresztül játszódik a történet, és meddig hiányzott Isa a suliból?” (Kiki)

A hiányzása kb. 1 hét volt, pontosan nem számoltam ki. Hogy a történet maga hány napig játszódik, azt nem tudom, de a fejezetekben mindig írom, hogy hány nap telt el éppen, szóval, ki lehet számolni, ha valakinek van ideje rá. :) Aki kiszámolta, mondja meg nekem is. :D


„Alice látta Edward döntését arról, hogy el fogja jegyezni Isát?” (Kiki)

Lehet, hogy voltak halovány, zavaros látomásai róla. Ahogy írtam valamelyik fejezetben, Alice megszokta a farkasok közelségét, és kezdenek látomásai lenni róluk is, csak nem olyan pontosak, mint amúgy. Az eredeti könyvekben is Alice először semmit sem látott a farkasokkal kapcsolatban és a farkasok közelében, aztán mikor megszokta Jacob miatt a jelenlétüket, azután már voltak apróbb, zavarosabb látomásai. :)


„Carlisle megállapította, hogy egyre kevesebb idő kell ahhoz, hogy Bella véréből eltűnjön a vámpírméreg, és akkor már nem is lesz tőle olyan rosszul, mint elsőnek, hanem csak gyengébb lesz és ennyi? Szóval akkor (Ha úgy van ahogy Juliette állította) később már észre se veszi, ha méreg kerül a szervezetébe?” (Fanni)

Ha Isa a mérgezéstől lenne rosszul, akkor valószínű, hogy idővel elmúlnának a mérgezés okozta tünetek, ahogyan a harapás okozta mérgezés esetében is… De persze, csak ha a mérgezéstől van rosszul. :D


„Ja, és még egy kérdés Russellel mi van?Annyira haragszik Bellára hogy már szóba se akar vele állni?” (Fanni)

Hát igen… Jelenleg annyira haragszik rá. De ez nem marad így. :)


„A fejezet többi része meg érdekes volt. Az aranyos volt, hogy a fiúk kurjantottak, mint a filmben. :) Gondolom olvastad, hogy ezt igazából is így szokták...” (Fummie)

Igen, olvastam, és nekem ez a kedvenc kulisszatitkom a filmből. :D Annyira klassz, hogy igazi quileute szokásokat is beletettek. Nagyon tetszik! Olyan jó lenne többet megtudni a szokásaikról… Nagyon kíváncsi lennék rá. :)


„Ohhh... és most akkor minden rendben van Dannel? Csak mert ezelőtt eléggé kemény volt Isával, most pedig vicces, kedves, könnyed. Vagy csak azért volt vele olyan, mert Juliette vámpírokkal utazott egy autóban?” (Barbee)

Hát igen… Az egy dolog, hogy Dan elfogadja, hogy Isa kedvese egy vámpír, az meg egy másik, hogy egy vámpírt Isabella ne engedjen Juliette közelébe. Persze, a helyzet azóta már változott, hiszen, a farkasok rájöttek, hogy Edwardnak milyen önuralma van. Hogy akkor is képes önmaga maradni, ha emberi vért itatnak vele. Szóval, az egész hozzáállásuk megváltozott Edward felé. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal puszipajtások lesznek, de már valamiféle tiszteletet éreznek Edward iránt. És Carlisle-t is tisztelik.


„Edward olvas a gondolatokban, Carlisle pedig ahogy elolvassa, akaratlanul is „lejátssza” a fejében a mondatokat, mintegy gondolatként, vagyis Ed tudni fog Isa aggályairól, nem?” (Barbee)

Okos kérdés. :D Vajon, mikor Edward azt mondta, hogy nem fog fülelni, akkor csak a kimondott szavakra gondolt-e vagy azt is megígérte, hogy nem fog Carlisle gondolataiban olvasni… :D Egyáltalán, meg tudja-e tenni, hogy direkt nem olvassa valaki gondolatait, vagy csak úgy áramlanak felé a belső hangok irányítás nélkül, és nem tehet mást, minthogy meghallja őket… Hát, majd kiderül. :D


„De Isabellának hogyhogy nem az járt a fejében, hogy terhes?” (Cacty0729)

Mert Isabella azt hiszi, hogy ez lehetetlen. A Breaking Dawnban Edward és Bella is úgy hiszik. Edward teljesen sokkolódik, mikor rájön, hogy nemzőképes. Szóval, senki nem gondol arra, hogy ez egyáltalán lehetséges, így Isa is úgy gondolja, hogy egyszerűen nem lehet terhes, és bármilyen más okot hamarabb elfogad.


„de ez akkor azt is jelentené, hogy ha egy vámpír lefeküdne egy "beoltatlan" farkassal az meghalna, és ha emberrel tenné meg, akkor az illető átváltozna vámpírrá?” (Brizsith)

Szandi adott neked egy pontot a legértelmesebb komment versenyen. :D Na meg, persze, én is. :D Teljesen logikus a kérdésed. Igen, ha Isa a mérgezéstől lenne rosszul, akkor ez azt jelentené elvileg, amit leírtál… :D Ezt most mindenki gondolja tovább… :D


„Hogy áll a könyvkiadás?” (Deszy)

Hát, most karácsonyi szünetet tartunk éppen, mert Katona Ildikót is lefoglalják az ünnepek (engem meg a vizsgák és a karácsony). :) Azt mondta, hogy karácsony után folytatjuk a javításokat, addig pedig el kellett készítenem egy reklámtervezetet, hogy lássa, hogyan is képzeltem, és mit tudunk belőle megvalósítani majd. :)


„Mi lesz velünk, ha befejeződik A jelen boldogsága? Fogsz írni valami más fanfictiont?” (Deszy)

Ahogyan már említettem, lesz egy +1 könyv, ami Carlisle szempontjából íródik, de az én ficvilágomban játszódik majd, vagyis találkozhattok még a Nate vezette falkával, Isabellával, kicsi Edwarddal és a többiekkel. :)
Az utánra pedig már van vagy 3 Twilight fic-ötletem, ami független A múlt árnyai trilógiámtól, de remélem, hogy attól még tetszeni fognak. :)


„Akkor mostantól kezdve Edwardnak és Isának óvszert kell használniuk?” (B.J.)

Nem hiszem, hogy tudnának óvszert használni. :D Ők elég intenzíven szerelmeskednek, és az óvszer nem bírná a gyűrődést. :D Még az embereknél is elszakad néha, nemhogy egy vámpír és farkas ágycsatájánál. :D


„Egy kérdés: volt egy pillanatkép Benjiről, hogy el kell mennie vagy valami ilyesmi, az mostanában lesz vagy még nagyon messze van?” (Franci)

Ez A jelen boldogságában lesz majd, de még nem most. Még jó pár hónap eltelik majd. :) És jó sok bonyodalom áll még előttünk addig. :)

Karácsonyi ajándék fic

Először is boldog névnapot farkasfalkánk egyik tagjának, Vickynek! :) És boldog születésnapot és jobbulást, Zsaninak!

Tegnap együtt karácsonyoztunk a farkasfalkánkkal, és Juca, kapott egy novellát tőlem ajándékba. Megengedte, hogy megosszam veletek az ajándékát, így most ez következik... :) Ez egy Jacob/Nessie novella, mivel Juca nagyon vágyott már egy ilyen párosítású ficre. :)

A kérdezz-feleleket már megírtam és elküldtem mailben Szandinak, estére átnézi, és az is fel fog kerülni még ma. :)

Hát, kíváncsian várom a véleményeteket... :) Persze, azért a ficem új fejezetéhez se felejtsetek el hsz-t írni. :D



Piroska és a farkas



Úgy rohantam a fák között, mintha az életem múlt volna rajta, pedig semmi veszély nem fenyegetett. Egyszerűen csak az a láthatatlan kötelék mágnesként vonzott magához – mindegy volt, hogy pár lépésnyire, vagy éppen mérföldekre voltam-e a másik végétől.

Az első pillantás óta kényszert éreztem, hogy magam mellett tudjam a gyönyörű, barna szempár tulajdonosát, és megadjak neki mindent, amire csak szüksége van – egy barátot, testőrt, játszótársat vagy éppen táplálékforrást. Cserébe pedig ő olyan volt számomra, mint az oxigén, a napfény vagy a víz. Létezésem elengedhetetlen alapköve…

Korábban nem értettem Quilt. Nem tudtam, miért jó neki, ha feladja az egész életét egy pelenkás miatt, de mostanra rájöttem, hogy ez egyáltalán nem áldozat a részéről. Minden perc, amit Nessie-vel tölthettem, maga volt a földi mennyország. Látni, ahogyan a mogyoróbarna szempár felcsillan, mikor meglát, a cseresznyepiros, apró ajkak pedig olyan sugárzó mosolyra húzódnak, amelytől egy jégszív is megolvadna, felért bármivel, amit akkor élhettem volna át, ha csak egy egyszerű kamasz fiú maradok.

Lehet, hogy abban az esetben több időm maradt volna szórakozni, és a lányok összekavarodott mozaikarca is helyre állt volna, de velük sosem tapasztalhattam volna meg ezt a földöntúli érzést. Tudni, hogy valakit neked rendelt a sors, olyan volt, mint valami szellemi és lelki megvilágosodás.

Minél közelebb értem a házhoz, annál izgatottabb ütemben vert a szívem. Vakkantva tettem meg az utolsó métereket, mert tudtam, hogyha Nessie meghallja a közeledtemet, kiviteti magát a tornácra, hogy minél hamarabb velem lehessen. Rosalie-t az őrületbe kergette ezzel a szokásával. A szőkeséget bosszantotta, hogy Nessie szereti az ő farkasát – a mellkasom hirtelen melegség öntötte el a gondolattól.

Rosalie birtokolni akarta őt. Csak a magáénak tudni. Nem mintha elítéltem volna emiatt, hiszen én is pontosan ezt éreztem. Ez az őrjítő és kínzó vágy, hogy Nessie szeretetét kiérdemeljük, morbid módon hasonlóvá tett minket. Tudtuk, hogy ez egy bűnös és önző érzés, ahogyan azt is, hogy ennek ellenére, mindketten elengednénk Nessie-t, ha az érdekei azt kívánnák.

Valószínűleg, ezért is utáltuk egymást a szőkeséggel többek között. Egymásban gyűlöltük azokat a vonásokat, amiket magunkban igyekeztünk elnyomni. Megráztam a fejem – még a gondolatát is el akartam felejteni, hogy az IQ-negatív vérszívóhoz hasonlítottam magam.

Az egyik fa mögött gyorsan átváltoztam, és felvettem a rövidnadrágomat, aztán kiléptem a tisztásra. Pillantásom azonnal a szeretett lényt kutatta, de most nem találta sehol sem. Ijedten siettem a ház felé, és mikor bentről meghallottam a keserű sírást, rohanni kezdtem.

Mire feltéptem az ajtót, a gyomrom már csomóban volt. Egyenesen a nappaliba mentem. Nessie a szőnyegen ült kezében egy könyvet szorongatva, a szemeiből pedig hatalmas könnycseppek peregtek. Rosalie mellette térdelt, és igyekezett megvigasztalni, de mindhiába.

Nem foglalkoztam a szőkével, egyenesen Nessie-hez léptem, és felkaptam őt. A könyv puffanva esett ki az apró ujjak közül a földre, de nem érdekelt.

- Jól vagy? Mi a baj? Fáj valamid? – záporoztak a kérdéseim, miközben szemeim végigjárták a törékenynek látszó gyermektestet. Tudtam, hogy nem eshetett fizikai baja, mégis rettegtem attól, hogy egyszer csak elveszti a sérthetetlenségét, és baja esik. Igaz, hogy a doktor és Edward megtudott mindent a félvérek működéséről, amit csak lehetett, de ez egy cseppet sem oszlatta el az aggodalmaimat. Még így is egy csomó homályos részlet maradt…

A kis karok szipogva ölelték át a nyakamat, és jó ideig nem voltak hajlandóak elengedni.

- Mi történt? – tátogtam oda Rosalie-nak, miközben kezem Nessie hátát simogatta nyugtatóan.

- Csak olvasott egy mesét… - sütötte le a szemeit a szőkeség, mintha bűnösnek érezné magát valami miatt.

Nessie az egyik kezét a nyakamról a halántékomra csúsztatta, a képek pedig filmként kezdtek peregni az agyamban. Láttam, hogy Rosalie egy könyvet ad Nessie-nek, aztán leül mellé, és elégedetten figyeli, ahogyan a kislány falni kezdi a történetet.

Azt hittem, hogy betűk, szavak és mondatok fognak majd megjelenni a szemeim előtt, de ehelyett újabb képek jöttek. Nessie fantáziaképei…

Ő, egy édes, piros kapucnis köpenyben, amint az erdőben sétálgat egy kosarat lóbálva a kezecskéjében. Én, hatalmas farkasként. Esme nagymamafőkötőben. Edward pedig zöld vadászruhában, puskával a kezében. Aztán a cső egyenesen rám meredt. A dördülés hangjával együtt jöttek az érzések is – a veszteség fájdalma, ijedtség, félelem. A mancsaim feladva a testem terhét, összerogytak.

Nessie keze visszacsúszott a nyakamra, arcocskáját pedig meztelen vállamba fúrta – éreztem a nedves cseppek melegségét a bőrömön.

- Te hidrogénezett agyú ostoba liba! Képes voltál odaadni neki a Piroska és a farkast? – csattantam fel dühösen.

- Én… nem gondoltam, hogy ilyen hatással lesz rá… - mentegetőzött. Láttam rajta, hogy bánja a dolgot, mégsem tudtam megbocsátani neki, hogy fájdalmat okozott az én Nessie-mnek.

- Persze, mert nem tudsz gondolkozni agysejtek hiányában – morogtam felé.

- Te beszélsz, aki az izmaiban hordozza őket? – húzta ki magát, és olyan fenyegetően nézett rám, amitől egy átlagember behúzta volna fülét-farkát, de engem nem tudott megijeszteni.

- Majd mindjárt bebizonyítom neked, hogy mennyit tudnak az izmaim… - A vörös ajkak gúnyos mosolyra húzódtak, én pedig – bár sosem vallottam volna be –, a dühöm ellenére kíváncsi voltam a visszavágásra.

- Majd, ha simogatásra vágyom, szólok Emmettnek…

- Nyugodt lehetsz, mert bottal sem piszkálnálak meg soha – fintorodtam el. – Még a végén szilikonmérgezést kapnék…

- Nem is hagynám, hogy hozzám érj. Így is épp elég minden este Nessie-t átnézni, nem kapta-e el a bolháidat. Nem akarnám magamat is alávetni egy bolhátlanításnak miattad. – Megforgattam a szemeimet.

- A bolhákon kívül új poén már nem jut eszedbe? Ez kezd kicsit unalmas lenni… - imitáltam ásítást.

- Még mindig elmésebb vagyok, mint te a hajamról szóló beszólásaiddal. Értem én, hogy hiányoznak bizonyos dolgok, de másképp is kiélhetnéd magad a hajfétisen kívül… Teszem azt, követhetnéd őseid példáját, és előnyben részesíthetnéd a kézműves munkát. Ha érted, mire gondolok… - vonta fel a szemöldökét kérdőn, én pedig akaratom ellenére és legnagyobb bosszúságomra fülig vörösödtem.

- Megőrültél? – néztem villámló tekintettel rá, aztán a pillantásomat Nessie-re kaptam, aki megérezve a zavaromat kíváncsian rám függesztette hatalmas, a könnyektől még csillogó szemeit.

- Nem érti még… - vonta meg a vállát Rosalie, de láttam rajta, hogy rájött, előbb beszélt, mint gondolkozott volna.

- Mit? – jött a kérdés gyermekien ártatlan hangon, ami miatt csak még inkább elpirultam.

- Semmit. Csak a nagynénéd már megint ostobaságokat fecseg össze-vissza – próbáltam meg lazán válaszolni, de nem úgy tűnt, mintha Nessie bevette volna a dolgot. Összefonta maga előtt a karjait, és bosszúsan ráncolta az orrát. Annyira elbűvölő volt, hogy egy pillanatra kiürült az agyamból minden értelmes gondolat, és csak nézni tudtam őt.

- De mondd meg! Tudni akarom! – ébresztett fel a bambulásból az akaratos hangocska.

- Majd, ha nagyobb leszel, elmondom – ígértem neki, de nem elégedett meg ennyivel.

- Tegyél le! – parancsolta. A szívem vadul verni kezdett a mellkasomban. Olyan nehezemre esett akár csak pár centire is eltávolodni Nessie-től, hogy inkább váltam volna meg bármelyik testrészemtől, mint tőle.

- Kérlek, hercegnőm… Tényleg elmondom majd idővel… - néztem rá könyörgő szemekkel.

- Tegyél le! – fordította el a fejét. Felsóhajtottam, aztán teljesítettem a kérését. Nessie sértődötten totyogott ki a nappaliból.

- Azt hiszem, elérkeztünk a dackorszakhoz… - nézett rám elgondolkozva Rosalie. Amióta Nessie a világra jött, ostoba gyermeknevelési és –pszichológiai könyveket bújt.

- A te hibád! – mordultam fel bosszúsan.

- Na persze, mert én kezdtem a sértegetést, ugye? – szorultak ökölbe a női kezek.

- Te adtál neki olyan könyvet, amiben farkasokat mészárolnak le.

- Hozzáteszem… gonosz farkasokat… - rándult meg a szőkeség szája, ahogy igyekezett elfojtani egy elégedett mosolyt.

- Lényegtelen. Megyek és kiengesztelem Nessie-t – indultam a hátsó kert felé. Ha nem hallottam volna Nessie halk dúdolgatását, akkor is tudtam volna, hogy ott van – szeretett a rózsabokrok alatt üldögélni, és énekelgetni a virágoknak. Rosalie vett egy mély levegőt, aztán a nyomomba szegődött.

- A férfiak bénák az ilyesmiben – vetett rám egy pillantást, ahogy kinyitottam a hátsó ajtót, és kilépett mellettem a fűbe. – De csak azért segítek, mert akaratomon kívül megríkattam Nessie-t, és nem szeretném, hogy még miattad is szomorú legyen – magyarázkodott.

- Nem beszélek veletek – ült le nekünk háttal a fűbe Nessie, mikor meglátta, hogy közeledünk.

- Kicsi szívem, ne haragudj erre a vakarékra… - guggolt le mellé Rosalie. Megrándult az arcizmom, de inkább visszanyeltem a sértést, ami a nyelvem hegyén ült. – Sajnos, az értelmi szintje elég csekélyke, így nem tehet arról, ha valami rosszat mond vagy tesz.

- Kösz… - szisszentem fel. – Ha így segítesz, milyen lehet, mikor ártani akarsz? – mormoltam magam elé.

- Ha akarod, megtudhatod – villantott meg egy kegyetlennek tűnő mosolyt Őszőkesége.

- Elég volt már! – A hirtelen felcsattanó gyerekhangra úgy rezzentünk össze mindketten, mint két rosszalkodó ötéves, mikor szülői szidást kap. Nessie felpattant a földről, és két apró karját csípőre téve, villámló szemekkel nézett ránk. – Ha továbbra is utáljátok egymást, akkor nem fogok hozzátok szólni soha többé! – préselte össze az ajkait. Egy pillanatra pont olyan volt, mint az apja, mikor éppen mérges volt rám valami miatt.

- Sajnálom… - emeltem fel azonnal a kezemet megadóan. Nessie várakozó pillantást vetett a nagynénjére is.

- Oké, én is sajnálom… - sóhajtott fel.

- Akkor szeretitek egymást? – nézett ránk ártatlan szemekkel Nessie. Az agyam szélsebesen pörögni kezdett, hogyan tehetném boldoggá őt a válaszommal úgy, hogy közben nem hazudok.

- Én nem utálom Rosalie-t – jelentettem ki. Végül is, igaz volt… Az utálat túl enyhe kifejezés lett volna arra, amit érzek – győzködtem magam.

- Én sem utálom a kor… Jacobot – javította ki magát Rosalie, miközben kaptam tőle egy furcsa pillantást. Valószínűleg, megkönnyebbült, hogy kitaláltam, hogyan kerülhetnénk meg a kényes kérdést.

- Helyes – biccentett Nessie elégedetten. – Akkor most öleljétek megy egymást! – Hirtelen mindkettőnk arca önkéntelen fintorba rándult.

- Inkább játszom veled fodrászosat… - próbálkoztam. Eredetileg azt akartam mondani, hogy inkább mártom a karjaimat sósavba, de valószínűleg, ezzel csak még inkább magamra haragítottam volna az én hercegnőmet. Nessie imádott gyöngyöket fűzni a hajamba, én pedig bármennyire is ódzkodtam ettől a játéktól, mégis ezerszer inkább vállaltam volna, minthogy a jégszobrot ölelgessem.

- Én pedig lopok neked egy zacskó, finom AB negatív vért – ajánlotta sorstársam olyan mosollyal az arcán, hogy megmintázhatták volna róla magát a Kísértést. Bella és Edward éppen próbálták leszoktatni Nessie-t arról, hogy emberi vért igyon, és mindenkinek megtiltották, hogy engedjenek Nessie szinte ellenállhatatlan bűbájának.

- Nem! Ölelést, most! – követelte eltántoríthatatlanul a mi kis zsarnokunk.

Tétován pillantottam Rosalie felé, aki szintén ódzkodva pislogott vissza rám. Gépiesen kinyújtottam a karjaimat, és igyekeztem visszatartani a lélegzetemet. A fehér karok is kinyúltak, és próbálták elkerülni, hogy az enyémekbe ütközzenek. Villámgyorsan összezártuk egymás körül őket, aztán azonnal elhátráltunk.

- Csodás – csapta össze elégedetten a tenyereit Nessie.

- Akkor beszélsz velem? – guggoltam le hozzá, és ismét kitártam a karjaimat – most már vágyakozva. Amint közéjük szaladt, magamhoz öleltem, és felkaptam.

- Igen – bólintott, és nyomott egy puszit az arcomra. – Játsszunk, jó?

- Fodrászosat? – kérdeztem kissé félve.

- Nem, butus farkasom… - kacagott fel csilingelő hangon. – Tegnap olvastam egy másik mesét, a Hófehérkét – mesélte, miközben intett, hogy tegyem le a földre. Kelletlenül engedtem el. – Te leszel a herceg, rendben? – mutatott rám, mire öntudatlanul is kihúztam magam. – Te pedig… - fordult a nénikéje felé. – Hófehérke leszel. Igaz, hogy szőke a hajad, de majd azt képzelem, hogy fekete – meredtek egy pillanatra a távolba a szemei, mintha tényleg látná maga előtt azt, amit kitalál.

- És mit kell csinálnunk? – érdeklődött Rosalie mosolyogva. Valószínűleg, tetszik neki a gondolat, hogy egy olyan karaktert játszhat, aki egy beszélő tükör szerint, a legszebb lány a világon – húztam el a számat magamban.

- Hát, te megetted a mérgezett almát, ezért mély álomba merültél. Feküdj le a földre! – kapta a rendezői utasítást. Rosalie a ruháját igazgatva tette, amit kértek tőle. – Oké, te pedig azt hiszed, hogy meghalt. Térdelj mellé!

- Oké… - A fűbe térdeltem, és a sarkamra ülve vártam a következő kérést.

- Most, hogy felébredjen, meg kell csókolnod… - A szőkeség szemei azonnal felpattantak, én pedig úgy ugrottam fel a földről, mintha az lángokba borult volna. A hangos kacagás betöltötte az egész kertet, az emeletről pedig mély brummogó nevetés hangzott fel.

- Olyan arcot vágtatok, mintha… mintha… - kereste a szavakat Nessie a térdét csapkodva a nevetéstől.

- Emmett Cullen, ezért megöllek! – pattant fel Rosalie, és azonnal el is tűnt a ház irányába.

- Az egészet az az idióta nagybátyád találta ki? – fújtam ki a levegőt megkönnyebbülve, bár a gyomrom még mindig csomóban volt. Visszarogytam a fűbe, és eldőltem, mint egy zsák krumpli.

- Nem idióta! – vigyorgott rám Nessie mellém térdelve. – Ez nagyon vicces volt…

- Majdnem infarktust kaptam… - szorítottam a kezemet a mellkasomra.

- Pedig Rosalie szép… - kúszott be Nessie arca a látóterembe, ahogy fölém hajolt.

- Nekem nem tetszik – borzongtam meg.

- Mert vámpír? – komorultak el a barna szemek. – Én is az vagyok… Félig... Engem is csúnyának látsz?

- Dehogy is! – tiltakoztam azonnal. – Te vagy a világ leggyönyörűbb kislánya… - mosolyogtam fel rá.

- Akkor miért nem tetszik Rosie? – követelte a választ Nessie.

- Egyszerűen csak nem ő az az egyetlen… - próbáltam megmagyarázni anélkül, hogy ráijesztenék Nessie-re. Nem mondhattam azt neki, hogy reményeim szerint, ő lesz az a nő, aki felnőve a társam lesz, és mások egyáltalán nem érdekelnek.

- Az egyetlen? Mint a hercegnek Hófehérke? – kérdezte, mire bólintottam.

- Pontosan.

- Értem… - A mogyoróbarna szemek egyenesen az enyémbe fúródtak, mintha valamit nagyon ki akartak volna olvasni belőlem. – Én sem tudnék megcsókolni mást, csak azt az egyetlent – felelte Nessie. Az apró, puha ajkak csak a másodperc tört részéig nyomódtak a számra, aztán a hozzájuk tartozó kislány felpattant, és elfutott. A kezem felemelkedett dörömbölő mellkasomról, és megérintette a bizsergő bőrfelületet. Most már biztos voltam abban, hogy infarktusom lesz… Na meg abban is, hogy Edward ezért meg fog ölni, de jelen pillanatban ezt egyáltalán nem bántam.