Mi van a lámpa alatt? Váljon valóra minden álmod! - Karácsonyi Könyvszalon és első KönyvmolyCON

Nézz be a lámpa alá, ajándékok várnak!


Lámpagyújtás
Karácsonyi Könyvszalon és Első KönyvmolyCON
az arany hétvégén (dec. 16-18.), a WestEnd City Centerben


A könyvszeretet három napos ünnepe.
Három nap, három csoda! – mint a mesében.


1. csoda: csak itt kapsz ajándékot a hét legelismertebb és legkedveltebb kiadótól.


Könyvmolyképző, Agave, Ciceró, Gabo, Jaffa, Park, Ulpius-ház
A Lámpagyújtásra szóló ajándékaidat itt nézd meg:
www.lampagyujtas.hu


2. csoda: csak itt vár igazi sztárparádé – 14 bestseller szerző dedikál.
Legyen a karácsonyi ajándékod még különlegesebb és még személyesebb.


Hogy kikkel találkozhatsz, itt tudod meg:
www.lampagyujtas.hu


3. csoda: Ilyen még nem volt Magyarországon!
ARC-ot kaphatsz egy a jövő Könyvhétre megjelenő kötetből.
Mi az az ARC? Mi az a könyv?
Ide nézz be, és megtudod:
www.lampagyujtas.hu


+1 meglepetés, hogy még jobban érezd magad:
a Lámpagyújtáson nonstop könyves akadályversenyen vehetsz részt,
extra nyereményért, egy Twilight díszkötetért.


Ne hagyd ki! Ez az idei legizgalmasabb könyves esemény.


A könyv a legszebb ajándék!


Találd meg szeretteidnek és magadnak a tökéletes ajándékot
és a tökéletes olvasnivalót az ünnepekre és az utánra!


Tudod, az ajándékozást mi kezdjük.


20% kedvezmény
és exkluzív ajándékok várnak.


Lámpagyújtás


Váljon valóra minden álmod!


Regisztrálj itt az ajándékokért:


www.lampagyujtas.hu


Már csak ennyit kell aludnod
a Lámpagyújtásig:

Hírek

Sajnos, csak hétvégén tudok elvileg frisselni, mivel megkezdődött az egyetem, és úgy alakult, hogy megint bejárós óráim vannak. :-/ Valószínűleg emiatt át fogok térni a hétvégi írásra. De már csak pár nap és jön az új fejezet. :)


Addig is... Kukkantsatok be az új hivatalos honlapomra, ha még nem tettétek meg: http://spiritbliss.hu


Valamint sajnos a facebook hibájából be kellett zárnom a régi Árnyékvilágos olvasói kluboldalt, és új kluboldal jött létre. Aki még nem csatlakozott az új oldalhoz, az tegye meg. :) Játékok, nyeremények, friss infók várnak rátok ott. Leginkább a facebookot használom azonnali információközlésre, úgyhogy ha azonnal mindent tudni szeretnétek az írásaimról és rólam, akkor érdemes csatlakozni. :) Ez a linkje az oldalnak: https://www.facebook.com/pages/Spirit-Bliss/100323633385557


Jelenleg a fenti oldalon egy olyan játék zajlik, amin egy gyönyörű álomfogót lehet nyerni. :)

Kreatív írás, korrektori munka stb.

Mivel befejeztem tegnap a Kígyók sziszegésének a javítását a korrektorommal és elküldtem a kiadónak, ezért megint van némi szabadidőm a kreatív írás oktatásra és egyéb munkákra. Ha valaki szeretne kreatív írást tanulni, esetleg regényt ír és mielőtt elküldené egy kiadónak, szüksége van egy korrektorra, az szóljon. Akkor is, ha neki nincs, de ismer valakit, akinek van. :D Sokkal olcsóbban dolgozom, mint mások, és a képzettségem is megvan az ilyesmihez, mivel végzős, magyar szakos vagyok az egyetemen (csak a diplomázás van hátra, minden magyaros órát megcsináltam :) ). A részleteket megtalálhatja mindenki itt: http://munkatvallalok.blogspot.com/

Ezen kívül, ha esetleg jár erre valaki, aki Pécs területén tud olyan 4 órás munkát, amelyhez nem kell végzettség és tapasztalat vagy magyar szakos egyetemistaként lehet végezni, akkor az szintén szóljon. Majdnem bármit elvállalok, ami tisztességes munka, és fix fizetést adnak érte. :)

Plusz, ha Pécs területén ismertek valakit, akinek gyerkőce van és babysittert keres, akkor is szóljatok. :D

Igen, kicsit kétségbeesett vagyok, nézzétek el nekem. :D Svájci frank alapú hitelünk van és a lakás a fedezet, szóval, tényleg jól jönne bármi. :) Köszönöm szépen! :)

Ahol el lehet érni: spiritbliss24@gmail.com 

Hírek + olvasói ajánlók

Múlt héten kaptam vissza Noémitől, a szerkesztőmtől a Kígyók sziszegése kijavított kéziratát. Elkezdtem átnézni a javításokat, de mivel több, mint 800 oldal wordben a könyv, ezért kell hozzá még 1-2 nap. Úgyhogy a blogra új fejezetet a hét közepe, vége felé tudok csak írni. Köszönöm a megértéseteket! :)

Ezen kívül nagyon várom még az olvasói ajánlókat a Kígyók sziszegéséhez. :) Most már minél előbb küldje el, aki szeretne benne lenni a könyvben, mert ha végeztünk a javításokkal, utána már tördelésbe megy a könyv. :) A Kígyók sziszegéséből találhattok részleteket a lentebbi linken, valamint azt is megtudhatjátok ott, hogy hová küldhetitek az ajánlókat és milyen formában. :) Köszönöm őket előre is! :) És köszönöm azoknak is, akik már küldtek! :)

Részlet a Kígyók sziszegéséből és részletek az olvasói ajánlók megírásának módjáról: http://twilightfic.blogspot.com/2011/07/olvasoi-ajanlok.html

Hírek

Sajnos, legkorábban csak hétfőn tudok új fejezetet írni, mivel holnap kezdődik a 3 napos, nyári olvasói találkozó, és arra kellett készülnöm ajándékkal és játékokkal. Bocsánat, hogy megváratlak titeket a folytatással!

Addig viszont ne feledjétek, hogy várom a Kígyók sziszegése című könyvembe az olvasói ajánlókat. A részleteket erről két bejegyzéssel lejjebb elolvashatjátok. :) Köszönöm azoknak, akik már írtak és azoknak is, akik még csak most fognak. :)

Szép hétvégét nektek! Majd írunk beszámolót a találkozóról és lélekben mindenki velünk lesz, aki nem tudott eljönni... :)

III. Nagy Nyári Olvasói Találkozó

A találkozó ideje: 2011. július 22-24. (Nem kötelező mindegyik napra jönni! Jöhet valaki csak az egyikre vagy két napra is. Ha valaki csak egy napra jön, akkor az 23-án lehetőleg, mert akkor lesz a legtöbb program. :) )

A találkozó helyszíne...: Pécs.

Szállás: Ingyen szállást tudok biztosítani maximum 10-11 embernek, úgyhogy aki jön, az hamar szóljon nekem.

Étel: Reggelire, vacsorára hozzatok magatokkal vagy némi pénzt ételre vagy olyan ételt, ami nem túl romlandó. Szombaton nagy ebédelést tartunk (előre megbeszéljük, mi legyen a kaja, volt már paprikáskrumpli és chilis bab), amihez vagy alapanyagot hoz mindenki, vagy egy kevéske pénzt ad bele.

Utazás: A vonatjegy mellett a helyi közlekedést is fizetni kell egy buszjegy 220 Ft, és fejenként kb. 4 jegyre lesz mindenkinek szüksége.

Előrelátható program:

Július 22. délután érkezés Pécsre, este közös beszélgetés, kisebb játékok.

Július 23. egész napos játékok, nagy beszélgetés, nyereményjátékok, séta, teázóban teázás, este valószínűleg nagy közös dvd-zés.

Július 24. reggel még kis beszélgetés, aztán dél körül hazautazás Pécsről.

Amit ígérhetek: Klassz társaság (az új tagok is könnyen be tudnak illeszkedni :) ), nagy beszélgetések, érdekes játékok, nyeremények és örökre szóló élmények. :)

Aki szeretne jönni a találkozóra, az mielőbb írjon nekem a spiritbliss24@gmail.com címre. Írjátok meg, hogy hány napra jönnétek és kell-e szállás nektek.

Szeretettel várok mindenkit! :)

Hírek - Avagy többé nem ígérek felelőtlenül...

Sajnálom! Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Szívesen húztam volna még ennek a bejelentését nap végéig, hogy csak később utáljatok meg, de nem akartam, hogy estig várjatok, aztán csalódjatok... :-/

A Kígyók sziszegésének javításával hamarosan végzek, utána megy a szerkesztőmhöz, akivel újra átjavítjuk az egészet. De most nem ez hátráltat, mert ez halasztható lenne egy napocskára.

Viszont kiderült, hogy a szigorlatom utolsó időpontja június 1. Ami vicces, mert a vizsgaidőszak jún. 15-ig tart, de gondolom, a tanárok az utolsó két hetében már programot csináltak maguknak... (Ha tévednék, bocsánat, de sajnos, ez így szokás...) Azt hittem, hogy majd később is lesz egy időpont, és így ki tudok venni legalább egy szabadnapot, hogy Gyógyító pilleszárnyakat írjak, de nem így történt. Tanulnom kell. :-/ Aztán jövő héten 1-én vizsga, 2-4-éig pedig Könyvhét Pesten, amire egyébként szeretettel várok mindenkit, aki el tud jönni. :)

Szóval, nem ígérek... A jövő hét során a tanulás, vizsga és utazás miatt tuti nem tudok írni semmit. Az utáni héten remélhetőleg már igen, de amilyen a szerencsém, tényleg nem ígérek... 

Kérlek, ne utáljatok nagyon, mert szörnyű lelkifurdalásom van, amiért ennyire húzom-halasztom a dolgot, de sajnos a vizsgát és a Könyvhetet nem tudom húzni-halasztani, mert nem az én kezemben van a döntés, hogy mikor legyenek. Ha ez valakit vígasztal, el kellett volna már mennem hónapokkal ezelőtt legalább 4 különböző orvoshoz elég sürgősen, és azóta sem volt egy szabad napom rá, mert minden napot végigdolgoztam. Szóval nem csak a blogos írásra nem maradt időm, hanem még az egészségemre sem. Bár gondolom, ez senkit nem vígasztal, de így van.

Még egyszer sajnálom, és csak annyit ígérek, hogy amint lesz egy napnyi szusszanásom, azt nem pihenéssel fogom tölteni, hanem Gyógyító pilleszárnyak írásával. Ennyit tudok tenni sajnos csak...

Köszönöm a türelmeteket! :)

Hírek

Szóóval... A héten most már biztosan készen leszek a Kígyók sziszegésével, ugyanis, ma kezdtem el írni az utolsó előtti fejezetet. :) Ami azt jelenti, hogy jövő héten már lesz frissítés Gyógyító pilleszárnyakból és szép lassan felveszem majd megint a szálakat az Edward szemszöget és a többi történetet illetően is. :) Bocsánat a nagyon-nagyon hosszú szünetekért, de szükségem volt rájuk, hogy időben készen legyek és le tudjam adni a kéziratot a kiadónak. Remélem, megértitek... :)

Egyébként még mindig tanácsolom mindenkinek, hogy lépjen be a facebookos olvasói klubomba , mert ott több időt tudok tölteni, mint a blogon, és előbb értesülhettek például arról is, hogy miért van éppen szünet és mit csinálok a szünet alatt. :) És akkor nem kell aggódnotok, hogy bajom esett és örökre eltűntem. :) Egyébként köszönöm szépen az aggódó leveleket, tényleg jól estek, csak nem akarom, hogy miattam aggódjatok. :)

Jövő héten jövök majd a Gyógyító pilleszárnyakkal, addig küldjétek az energiát nekem, hogy jól sikerüljön a Kígyók sziszegése vége. :) Egyébként már a 437. oldalnál tartok. :)

Démoni érintés

Nagyon örülök, hogy ennyien szeretitek a Démoni érintés című regényemet, és hogy szeretnétek könyvként látni még úgy is, hogy tudjátok, akkor várnotok kell a végére. Köszönöm nektek ezt a hatalmas támogatást! :) Kérdeztétek már többször, hogy mivel segíthetnétek elő a kiadást, és hogy ne okozzunk gondot a kiadónak, de mégis lássák, hogy szeretnétek könyvként a történetet, elmondom, mit lehetne tenni. :)

Az egyik lehetőség, hogy írtok egy kedves mailt Katona Ildikónak, hogy miért is szeretitek a történetet, és hogy örülnétek, ha könyv lenne belőle. Mindenki csak egyszer írjon, hogy ne teljen feleslegesen Ildikó postafiókja. :)

A másik lehetőség, ami rengeteget segítene, ha csatlakoznátok facebookon a Démoni érintés olvasói klubjához jelezve ezzel, hogy szeretitek a történetet. :) Valamint, ha ajánlanátok a kluboldalt és a történetet az ismerőseiteknek, barátaitoknak. :)

Köszönöm még egyszer a támogatást és várjuk közösen és türelmesen, hogy Ildikóék elolvassák a kéziratot és döntést hozzanak. :)

Jah igen, elfelejtettem belinkelni a könyvklubot... :D Ez a Démoni érintés olvasói klubja: http://www.facebook.com/group.php?gid=138988542798026

Varázslatos realitás 117. + Hírek

Szóval... Sokat gondolkoztam a dolgokon, ezért nem írtam ki eddig ezt.

Árpilis végéig le kell adnom az Árnyékvilág - Kígyók sziszegése kéziratát, úgyhogy nagyon bele kell húznom az írásába. Ezért sajnos április végéig az Edward szemszög szünetelni fog. Sajnálom. Májustól folytatom az írását.

A Démoni érintéssel az a helyzet, hogy sokan kértétek, kérdezzem meg a kiadót, esetleg nem jelenhetne-e meg könyvként. Katona Ildikó ma visszaírt nekem, hogy küldjem el a meglévő fejezeteket, megnézik, hogy milyen. Ha úgy döntenek, hogy kiadják, akkor még egy fejezetet fel fogok tenni a blogra valamikor, de utána le kell állnom a feltöltésekkel, és a végét könyvként olvashatjátok majd el. Csak azért merem ezt megtenni, mert sokan biztosítottatok arról, hogy akár várnátok is a végére, csak legyen könyv belőle. Ez igazán jól esett, köszönöm nektek ezt az önfeláldozó támogatást! :)

Varázslatos realitás... Ez lesz továbbra is, most csak egy kis ihlethiánnyal küzdöttem a napokban. De lesz jobbik esetben naponta, bár előfordulhatnak kisebb kimaradások, de csak pár naposak, ahogyan eddig is.

Gyógyító pilleszárnyakból továbbra is a megszokott módon lesz friss, vagyis 7-10 naponta. :)

Ezeken kívül pedig, aki még nem tudja, írok egy szösszenet-regényt a Zsiráf Magazinba is. A Horda a címe, és minden héten szerdán van belőle friss. Az első három részt már olvashatjátok is az alábbi linkeken:

1. szössz: http://www.zsiraf.hu/index.php?page=article&id=19728

2. szössz: http://www.zsiraf.hu/index.php?page=article&id=19755

3. szössz: http://www.zsiraf.hu/index.php?page=article&id=19783

Aztán még mesélni való... :) Holnap megyek fel Pestre egy napra, mert A Maximában megjelenik majd két oldal az Árnyékvilágból és egy rövid interjú velem, és ehhez lesz fotózás. :) Drukkoljatok majd, mert nagyon izgulok. :D

Charlotte tétován toporgott egyhelyben. Nem tudta eldönteni, hogy mi legyen. Elővette a mobilját, de a könnyein át nem látta rendesen a számokat. Kesztyűs kezével megdörgölte a szemét, aztán kikereste Peter számát. Jó ideig csak nézte a kijelzőt, majd végül leeresztette a telefont. Ha most felhívja őt, annyi az együtt töltött kellemes estének. Peter hallani fogja, hogy kiborult. Nem ronthatja el az apja ezt is! Az első igazi karácsonyát. Nem hagyhatja!

Nekidőlt a ház falának, és mélyeket lélegzett. Ki-be, ki-be, ki-be. Nem számít, hogy megint átvágta. Ki-be, ki-be, ki-be. Nem számít, hogy soha nem szerette úgy, ahogyan egy apának kellett volna. Ki-be, ki-be, ki-be. Nem számít, hogy nincs apja. Ki-be, ki-be, ki-be. Peter számít. A karácsony számít. Az ajándék számít, ami ott vár a fiúra a lakásban, a hálószobájában, a kedvenc hópehelymintás párnája alatt.

Charlotte újra felemelte a mobilját, és megnyomta a hívás gombot. Peter egy csengés után felkapta. Várta a hívását. Neki fontos.

- Én vagyok, végeztem. Te még Katéknél vagy? – érdeklődött Charlotte fesztelen hangon, mintha semmi rossz nem történt volna. Mert tényleg nem történt semmi rossz.

Varázslatos realitás 106. + Hírek

Új blogot indítottam egy Vizet az elefántnak fanficnek. :) Tudom, hogy néhányan lesznek, akik megint azt mondják, hogy miért kell új dologba belekezdenem, de örülnék, ha támogatnátok engem. :) Egyszerűen, ha jön az ihlet, akkor nem lehet szembe szállni vele. Ha nem írnám ki magamból, nem tudnék a többi történetemre koncentrálni. Ígérem, hogy csúszás az új fic miatt nem lesz. Ha csúszom, akkor annak biztosan más oka van.

A Vizet az elefántnak ficem blogja: http://vizetazelefantnakfanfic.blogspot.com

Csütörtökön vagy pénteken este lesz friss a Gyógyító pilleszárnyakból, hétvégén pedig Edward szemszögből. :)

A Varázslatos realitás csúszásokat pedig nézzétek el nekünk. Magánokok miatt csúszunk mostanában, semmi köze nincs a többi írásomhoz. Köszönöm a megértéseteket! :)

Peternek fogalma sem volt arról, hogy mit kéne mondania. Kicsit szánalmasnak érezte magát, ahogy ott feküdt betakargatva Charlotte ágyában és a lány a haját simogatta. Talán aludt is, fogalma sem volt az idő múlásáról. Valahol kikapcsolt az agya, és úgy döntött, nem vesz tovább részt a dolgokban.

- Először csak fájt a feje – kezdte lassan mondani. Nem nézett fel, magának beszélt. A barátainak se volt könnyű elmondani az eseményeket folyamatosan, de ahogy Charlotte-nak próbálta formálni a szavakat, mintha megakadt volna benne a mondanivaló. Először akarta kimondani a kimondhatatlant. – Aztán pont veled voltam, emlékszem, és el kellett mennem. A kórházból hívtak, hogy elájult, akkor még semmi biztosat nem lehetett tudni, most meg mire biztos lett, azt mondták, nem lehet mit tenni. Én nem is értem, hogy nem derült előbb ki. Voltam benn nála… Eddig magánál volt, most nem, és ha magához is térne, azt mondta a doktor… De nem egészen értettem… Az se lenne már sok idő. Valami csonkolást emlegetett, de nem értettem. Csonkolás, milyen fura, az rossz szokott lenni. Megcsonkít, de ez jó lenne, hiszen daganat… én… El fogom őt veszíteni. Charlotte, az anyám meg fog halni.

Varázslatos realitás 95. + Hírek + Olvasói találkozó

Először is előrejelzések a frissekről. :) Tegnap letudtam az utolsó vizsgámat is, úgyhogy igyekszem visszazökkenni a rendes kerékvágásba. :) Legkésőbb csütörtök este frisselek Edward szemszögből, vasárnap környékén jön a Gyógyító pilleszárnyak új fejezete, aztán jövő hét elején pedig Démoni érintés. :)

Aztán... Ha szeretnétek részt venni kicsit az Árnyékvilág - Kígyók sziszegése megírásában, akkor kukkantsatok be az olvasói klubba . :) Most éppen Julie zenekarának keresünk közösen nevet. :) Akár a ti ötletetek is bekerülhet a könyvbe. :)

És végül... Február 4-5-6-án Pécsett olvasói találkozót tartunk, amelyre mindenkit szeretettel várok. :) Nem muszáj mindhárom napra jönni, a főprogram február 5-én lesz, valószínűleg egy teázóban, ahol beszélgethetünk, játszhatunk. :) A Könyvmolyképző Kiadó felajánlotta, hogy február 5-én tőlem is lehet venni az Árnyékvilágból majd 20% kedvezménnyel, vagyis 2399 Ft-ért 2999 Ft helyett. :) De ha már van könyvetek, és elhozzátok, azt is szívesen aláírom nektek. :) Aki viszont tőlem szeretne a helyszínen venni, az szóljon előre a spiritbliss24@gmail.com címen, hogy tudjam, hány könyvet kérjek a kiadótól. :)

Ha valaki mindhárom napra szeretne jönni, és messziről utazna, az minél hamarabb szóljon, hogy a szálláskérdést is el tudjuk időben intézni. :)

Aki szeretne jönni, az szintén írjon egy mailt a spiritbliss24@gmail.com címre. Köszönöm. :)

Charlotte reszketve ült le a konyhaasztal mellé, és a könnyei még mindig potyogtak. Nagy nehezen sikerült rávennie az apját, hogy menjen haza. Kénytelen volt megígérni neki, hogy majd beugrik hozzá, és megbeszélik, amiért jött. A férfi elégedett és fölényes mosollyal távozott. Mint aki azt üzeni Peternek: „Én nyertem. Ő az enyém. Ne is álmodj róla, hogy valaha téged fog választani helyettem.”

A szörnyű az volt, hogy Charlotte maga bizonyította a szavai igazságát. Utólag fogalma sem volt róla, mit miért csinált. Miért féltette az apját, miért állította meg Petert, aki kiállt mellette és megvédte…

Megalázta a fiút. Teljesen. Legalább is ő így érezte. Hogy Peter mit gondolt, arról fogalma sem volt, mivel ahogy az apja távozott, őt is elküldte. Képtelen volt a történtek után a szemébe nézni.

Miért kellett mindennek elromlania? Miért nem lehet ő is egy kicsit boldog? Miért?

Játék - Legyél nyomozó! :)

Először is, ha van valaki, aki nyert korábban valami játékot nálam akár itt, akár facebookon, és még nem kapta meg az ajándékát, az szóljon nekem. A többségnek már biztos, hogy kiküldtem az ajándékait, de megeshet, hogy valaki elkeveredett. Szóval, írjatok! Köszönöm. :)

Aztán... Mint tudjátok, vizsgákra készülök, és emiatt nem igazán van időm írni. De hogy ne unatkozzatok, kitaláltam valamit. :) Hogy le tudjátok foglalni magatokat, játékot hirdetek. :) Legyetek nyomozók, keressetek nyomokat. :) A Gyógyító pilleszárnyak összes fejezete tele van utalásokkal és jelekkel, amelyek hol azt mutatják, hogy Isis lesz Carlisle felesége, hol azt, hogy Vania. Szedjétek össze ezeket a jeleket és utalásokat és írjatok egy magánnyomozói jelentést, hogy szerintetek miért is az egyik vagy a másik lány lesz a "befutó". :)

A jelentés kritériumai: 

- Minimum 1, maximum 10 oldal wordben, 12-es betűméret, Times New Roman, szimpla sorköz.

- Értelmes, kifejtő, érvelő megfogalmazásmód.

- Tehettek bele idézeteket, amelyekkel alátámasztjátok az érveléseteket, de ez ne haladja meg az egész jelentés 20%-át.

- A jelentést úgy fogalmazzátok meg, mintha tényleg magánnyomozóként jelentést tennétek egy ügyfeleteknek. :)

Aki esetleg most kezdene neki az olvasásnak, az itt megtalálhatja a Gyógyító pilleszárnyak eddig elkészült fejezeteit: http://twilightfic.blogspot.com/search/label/Gy%C3%B3gy%C3%ADt%C3%B3%20pillesz%C3%A1rnyak

Aki a 3 legügyesebb nyomozó lesz véleményem szerint, az nyer egy Árnyékvilág ajándékcsomagot, amelyben plakát, könyvjelző és egyéb apró érdekességek találhatóak. :) 

A jelentést a spiritbliss24@gmail.com címre küldjétek, és a mail tárgyához írjátok oda, hogy Nyomozó lettem! :)

A jelentések leadásának végső határideje: 2011. január 31. éjfél.

Jó munkát kis nyomozóim! :)

Érdekességek

Még régebben létrehoztam egy könyvklubot a Démoni érintésnek, de eddig nem nagyon szóltam róla... Viszont most szeretném azt is beindítani és feldobni kicsit, úgyhogy ha valaki szereti azt a történetemet és szeretne egy klassz közösség tagja lenni, ahol együtt játszunk, beszélgetünk stb., az itt beléphet: http://www.facebook.com/group.php?gid=127912600569915&v=wall#!/group.php?gid=138988542798026

Aki pedig még nem olvasta a Démoni érintést, viszont most el szeretné, az itt megtalálhatja a már elkészült 16 fejezetet: http://spiritblissoldala.blogspot.com/search/label/D%C3%A9moni%20%C3%A9rint%C3%A9s

Ezen kívül az Árnyékvilág könyvklubban új körkérdést indítottam, ami segít nekem egy kicsit az Árnyékvilág - Kígyók sziszegése megírásában. :) A kérdés az, hogy milyen szerintetek egy jó krimi? A részleteket elolvashatjátok és a véleményeteket elmondhatjátok itt: http://www.facebook.com/group.php?gid=127912600569915&v=wall#!/group.php?gid=127912600569915

Varázslatos realitás 81. + BUÉK!

Először is szeretnék nektek nagyon-nagyon boldog és békés, egészségben, sikerekben, örömökben gazdag új évet kívánni! :) Köszönöm nektek életem legjobb évét, mert a nagy részét tényleg nektek köszönhetem. A sok támogatást, segítséget, szeretetet, kedvességet, az építő hozzászólásokat, akár negatívak, akár pozitívak voltak, a baráti és megható szavakat. :) Szeretlek titeket! :)

Eszti (Hesz) is üzent nektek, én pedig tolmácsolnám... :)

"Kedves Mindenki!

Nagyon köszönöm, hogy befogadtatok. Hálás vagyok azért, hogy nem ettetek meg. :) Minden komment, amit írtok, olyan jól esik, mintha örökké karácsony lenne és ajándékokat kapnék. Remélem még sokáig írhatok Nektek, mert egyszerűen fantasztikusak vagytok.

Boldog Új Évet!"

Új évi köszöntő ajándékként pedig egy kis apróságot hoztam... Kértétek, hogy mutassak nektek kivágott, átírt jeleneteket az Árnyékvilágból. Íme egy. :) Adam és Camilla első csókjának eredeti változatával kívánok nektek még egyszer Boldog Új Évet! :)

http://data.hu/get/3346372/Arnyekvilag_-_Kimaradt_jelenet_1..doc

Charlotte ledermedve állt a fal mellett, és fogalma sem volt, hogy került ide és mi történik. Az egyik pillanatban még odabent volt az osztálybulin, a következőben pedig Roy Jonson kézen fogta, és kihúzta magával a hátsó udvarra, mondván, elfogyott az üdítő, segítsen bevinni pár üveggel.

Most pedig ott állt a fal mellett, Roy pedig megcsókolta őt. Legalább is, Charlotte úgy gondolta, ezt nevezik csóknak, és ettől csalódottság járta át. A száraz száj az övén volt, a nedves nyelv pedig próbált bejutni az összeszorított ajkain. Élete első csókját mindig tökéletesnek képzelte el. Úgy vélte, beleborzong majd minden porcikája és apró csengettyűket fog hallani. Ehelyett viszont csak annyit érzett, hogy fázik a hideg falnak döntve, és azt várta, mikor lesz már vége…

Aztán egyszer csak elengedték. Dühös mordulást hallott, ami végül nevetésbe csapott át.

- Ez a béna még csókolózni sem tud rendesen. Olyan, mintha egy jégcsapot nyalogatnék – hallotta meg Roy hangját. Egy másodpercig összezavarodva meredt a fiúra, aztán rájött, hogy nincsenek egyedül. Az egész csak egy gonosz tréfa volt, hogy lássák, a béna kis Charlotte hagyja-e magát…

- Na, most meg mindjárt sírva fakad… - horkant fel Roy, aztán elindult a barátai felé. – Inkább menjünk be, ez egy pityergő kislány, nem nő! – hagyták magára a síró lányt.

- Szabad? – Peter kérdése egyszerre töltötte el Charlotte-ot izgalommal és rettegéssel. Mi van, ha még mindig bénán csókol? Ha Peter is kineveti majd, aztán egyedül hagyja? Még mindig csak egy riadt kislánynak érezte magát, nem nőnek – pont, ahogyan Roy is mondta annakidején róla.

Igent akart mondani, de mikor Peterre emelte a tekintetét, a fiú arcán hirtelen már nem vágyakozást látott, hanem ijedtséget. Egészen addig nem értette, miért, amíg a fiú fel nem emelte a kezét és végig nem simított az arcán. Ahogy visszahúzódott, az ujjai nedvesek voltak Charlotte könnyeitől.

Karácsonyi meglepetés 3. - Vadász-szenvedély

A link javítva van, remélem, így már működik. :)

Ezt a Harry Potter ficet már jó pár éve írtam egy versenyre. Az elejét el is kezdtem feltölteni a másik blogomra, csak valahogy mindig elmaradt a frissítés belőle, bár sokan kértétek, hogy folytassam. Úgyhogy most végre egyben feltöltöttem az egészet, hogy el tudjátok olvasni a végét. :)

FIGYELEM!!! A történet slash, vagyis fiú-fiú szerelmet mutat be, ezen kívül lelki beteg emberek a főszereplői, így csak nyitott és erős lelkületű olvasóknak ajánlott elolvasni. Valamint a korhatár szigorúan 18 év! Én szóltam... :D

http://data.hu/get/3321081/WS_fic_-_Vadasz-szenvedely.doc

Karácsonyi meglepetés 2. - Vicces Twilight képregény

Carlisle: Állj! Ott vannak az erdészek, így nem lophatunk fenyőfát karácsonyra!

Jane: Az erdő egyre csak pusztul és pusztul, és így karácsony idején csak még rosszabb a helyzet. A mi feladatunk a törvény és a rend betartatása! Ha most hagyjuk, hogy Cullenék fenyőfát lopjanak, nyáron elszemtelenednek majd a hódok is!

Riley: Gyűlölöm Cullenéket! Miattuk kell még karácsonykor is dolgoznunk! Ha ők nem lopnák folyton a fákat, akkor otthon ülhetnénk a kandalló mellett, forralt vért... izé... bort szürcsölgetve.

Edward: Ez egy kicsit túlzás... Csak egy nyomorult törpefenyőt loptam, az istenért, nem bankot raboltam!

Karácsonyi meglepetés 1. - Árnyékvilág novella

A karácsony három napja alatt több ajándék és olvasni való is vár rátok, mert a Télapó úgy gondolta, ti vagytok a világon a legjobb és leghűségesebb olvasók, és megérdemlitek, hogy elhalmozzunk titeket meglepetésekkel. :) Úgyhogy nézzetek fel időről időre, mert bizonyos időközönként érkeznek az ajándékok. :)

Először is itt van egy Árnyékvilág novella. :) Az Árnyékvilág olvasói klubban nemrég úgy lehetett nyerni egy példányt az Árnyékvilágból, hogy írhattatok egy-egy novella alapötletet nekem, és akinek alapötlete a leginkább tetszett a klubtagoknak, az nyerte meg a könyvet. Emellett én magam kiválasztottam egy novella alapötletet, amelyet megírtam nektek ajándékba. :) Akiét nem választottam, az se szomorkodjon, mert lesznek még ünnepek, amikor jól jön egy-egy ajándékötlet. ;)

Az ajándéknovellát Frittmanné Petrekanics Angélának ajánlom, mert övé volt az alapötlet. :) Valamint, annak az olvasómnak, aki szívesen olvasott volna egy novellát az igazi barátságról. :)

Az első karácsony

Mire észbe kaphattam volna, Julie kivette a kezemből a bőröndömet, becipelte a nappaliba, aztán visszarohant értem, és mintha én is valami csomag lennék, húzni kezdett maga után. Az arcán hatalmas vigyor ült, és tartottam tőle, hogy az érkezésem előtt megivott vagy öt liternyi kávét.

- Jaj, úgy örülök neked! – ültetett le a kanapéra, aztán lehuppant mellém, mintha már ezer éve ismernénk egymást, és nem csak aznap reggel találkoztunk volna először, mikor eljöttem megnézni a lakást. – El sem hiszed, milyen unalmas egyedül lakni… De végre itt vagy! – Halálra váltan merevedtem meg, ahogy a nyakamba vetette magát, és szorosan magához ölelt. Nem voltam hozzászokva az ilyen közvetlen gesztusokhoz, főleg nem olyan emberektől, akiket alig ismerek.

- I… igen, itt vagyok… - motyogtam, hátha a hangom majd kizökkenti ebből a furcsa állapotból, de nem igazán jártam sikerrel. Némi szorongatás után persze elengedett, de továbbra is úgy viselkedett, mint Taz, a tazmán ördög – nem megevett mindent, hanem csak képzeletbeli szélvihart kavarva pörgött.

- Délelőtt, miután aláírtad az albérleti szerződést, berohantam a városba, és vettem egy üveg bort – emelt fel az asztalról egy üveget és két poharat. Tiltakozni akartam, hogy én nem igazán iszom alkoholt, de annyira lelkes volt, hogy végül meggondoltam magam. Pár korty nem fog ártani… - És csináltam sütit is – nyomott az orrom alá egy tányért, amin ismeretlen eredetű, barna izék voltak. Gyanakodva fogtam meg az egyiket, és óvatosan leharaptam belőle egy apró falatot.

- Ez… igazán finom – próbáltam nem fintorogni, de szerencsére Julie akkor sem vette volna észre, hogy a süteménye pocsék, ha a szeme előtt köpöm ki a padlóra. Mintha egy teljesen más világban járt volna. Csacsogott, mesélt, nevetgélt, én pedig pár óra és két pohárnyi bor után azt vettem észre, hogy egész jól érzem magam a társaságában.

Egyetlen dologban nem voltam biztos, hogy képes leszek-e nyugodtan dolgozni majd mellette anélkül, hogy folyamatosan zavarna. A festés volt az életem, és hiába kedveltem valakit, ha akadályozott, mikor éppen elkapott az ihlet. Próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot, és kiélvezni, hogy végre nem kell egyedül töltenem egy estét.

***

Éppen porszívóztam, mikor Julie hazaérkezett. Hatalmas szatyrok voltak a kezében, így anélkül is tudtam, hogy vásárolni volt, hogy a zúgástól hallottam volna, mit is mond. Széles kézmozdulatokkal kezdett magyarázni, és már majdnem felnevettem a néma pantomimjáték láttán, mikor hirtelen előhúzott az egyik szatyorból egy üveggömböt. A lassan szálingózó műhó egy gyönyörű, régies városkát szitált fehérré. Egy elzárt Paradicsom, amit nem szennyezett még be az emberi gonoszság. A porszívó csöve kiesett a kezemből, és anélkül, hogy egy szót szóltam volna Julie-hoz, a szobámba rohantam.

A következő órák, napok teljesen kiestek. Fogalmam sem volt, mióta is festek, csak akkor álltam le néha, mikor szundítottam pár órácskát, és mikor időről időre észrevettem egy-egy szendvicset vagy egy csésze kávét a mellettem lévő kisasztalon. Gyanítottam, hogy Julie hozta be nekem őket, mert bár nem vettem észre, amikor belopakodott, a szellemekben még mindig nem hittem. Azokban pedig főleg nem, akik szendvicset tudnak készíteni.

Ahogy az utolsó ecsetvonás is a helyére került, lenyugodtam. Hátrébb léptem a vászontól és végigmértem a művemet.

- Ez gyönyörű lett… - Julie álmélkodó hangjára meglepetten fordultam hátra, aztán elpirultam.

- Köszönöm. – Nem voltam hozzászokva, hogy a tanáraimon és az osztálytársaimon kívül mások is lássák a műveimet.

- Gyere, én is mutatok neked valamit… - fogta meg Julie a kezem, aztán kihúzott a szobámból.

Először tiltakozni akartam, mert még csupa festék voltam, de mikor megláttam a nappalit, nem csak a lélegzetem, a szavam is elakadt.

A nappali sarkában egy hatalmas fenyőfa állt teljes karácsonyi díszben pompázva, az ablakokra papírhópelyhek voltak ragasztva, az asztal pedig nem csak hogy meg volt terítve, de roskadozott az ételek alatt – sütemények, pulyka, hal és egyéb ünnepi ételek illata szállt a levegőben.

- Ezt mind… te…? – nyögtem teljesen ledöbbenve. Festés közben teljesen kiment a fejemből a karácsony, és eszembe sem jutott, hogy valamivel készülhetnénk. Anyuéknak már napokkal ezelőtt feladtam az ajándékokat postán, ennél többet pedig nem terveztem az ünnepekre.

- Hát, az ételeket inkább hozattam. Gondoltam, nem mérgezlek meg az első karácsonyunkon… - harapta be Julie az alsó ajkát, és azt fürkészte az arcomon, mit is szólok a meglepetéséhez. Hihetetlen volt, hogy mindezt úgy hozta össze egyetlen nap alatt, hogy észre sem vettem – abban biztos voltam, hogy előző este még nem volt sem fa, sem semmi más, mert a fürdőszobába menet az azért mégis csak feltűnt volna.

- Köszönöm – rebegtem hálát, de nem csak Julie-nak a csodás vacsoráért és a lakás feldíszítéséért, hanem a Sorsnak is, amiért az utamba terelte a tökéletes lakótársat. – Boldog karácsonyt! – öleltem meg Julie-t.

Nem tudom, hogy van-e, aki az olvasói klubban még nem olvasta őket, de vannak még plusz novellák az Árnyékvilághoz, és felkerült az Árnyékvilág második könyvének, a Kígyók sziszegésének is a teljes első fejezete (Peter és Julie szemszög is). Ezeknek a linkjeit is kiírom, hátha valaki még nem találkozott velük. :)

Árnyékvilág novellák: 

http://data.hu/get/3254349/Arnyekvilag_ajandeknovella_1..doc

http://data.hu/get/3255780/Arnyekvilag_ajandeknovella_2._3..doc

http://data.hu/get/3256245/Arnyekvilag_ajandeknovella_4._5..doc

Árnyékvilág - Kígyók sziszegése 1. fejezet:

http://data.hu/get/3296777/Arnyekvilag_-_Kigyok_sziszegese_1._fejezet.doc

Békés és Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! :) Nem sokára jön a többi ajándék is! ;)

A múlt árnyai trilógia + Árnyékvilág 2. - Kígyók sziszegése ízelítő

Végre sikerült feltennem A múlt árnyai trilógia mindhárom könyvét letölthető változatban. :)

A múlt árnyai: http://data.hu/get/3256397/1._konyv_-_A_mult_arnyai.doc

A jövő reménysége: http://data.hu/get/3256402/2._konyv_-_A_jovo_remenysege_vegso.doc

A jelen boldogsága: http://data.hu/get/3256405/3._konyv_-_A_jelen_boldogsaga_vegso.doc

Ezen kívül, az Árnyékvilág már kapható ugye a könyvesboltokban és megrendelhető a Könyvmolyképző Kiadótól is. :) Én pedig úgy gondoltam, hogy ennek örömére adok egy kis ízelítőt a 2. könyvéből, az Árnyékvilág - Kígyók sziszegéséből. Az első fejezet elejét olvashatjátok lejjebb. :) Ajánlott csak azután elolvasni, hogy az Árnyékvilágot már elolvastátok, mert SPOILERES!!! Jó olvasást! :)

Peter:

Ahogy lenyomtam a kis templom hátsó ajtaján a kilincset, elkezdtem szédülni, és úgy éreztem, a helyiségből valaki kiszippantotta a levegőt. Csak arra tudtam gondolni, hogy mikor legutóbb meghoztam ezt a döntést, annak tragédia lett a vége. Mély levegőt vettem, aztán egy megkezdett tétova lépés után kifordultam a szobából. Egyszerűen képtelen voltam rá…

Szerencsére, mindenki el volt foglalva – ki a menyasszonnyal, ki egyéb előkészületekkel, így senkinek nem tűnt fel, hogy bevágtam magam a kocsimba, és a gázra tapostam. Nem gondoltam át, mit is teszek, egyszerűen csak úgy éreztem, el kell tűnnöm innen most azonnal.

Nem a felelősségtől féltem vagy az elkötelezettségtől, hanem attól, hogy hiába szeretem Julie-t, tönkre fogom tenni az életét. Sokkal többet érdemel, mint amennyit én nyújtani tudok neki.

A városba érve leparkoltam valahol, aztán kiszálltam az autóból és gyalog indultam tovább. A nyakkendőmet egy ideges mozdulattal lazítottam meg, mert úgy éreztem, megfojt. Az emberek furcsa tekintettel mértek végig – valószínűleg, úgy nézhettem ki, mint egy díszruhába öltöztetett felbőszített rinocérosz -, ezért kietlenebb városrész felé igyekeztem. Végigsiettem pár utcán, hogy végül egy sikátorban kössek ki.

Dühösen csaptam az öklömet a téglafalba, majd lehunyt szemmel nekidőltem.

Szerettem Julie-t. Tiszta szívből. Másképp, mint Marie-t, mert mikor őt megismertem még fiatal voltam, szenvedéllyel teli és heves. Lenni akartam valaki, le akartam tenni valamit az asztalra, hogy büszke legyen rám és arra, hogy a nevemet viseli.

Akkoriban kezdtem a menedzserkedést, és a munkát sokszor előbbre helyeztem, mint a feleségemet. Utólag persze, szörnyen bántam ezt. De azóta minden megváltozott. Én is.

A Julie iránt érzett szerelmem érett volt, valóságos, mély, igazi. Ő volt az első a fontossági listámon. Éppen ezért pontosan tudtam, hogy mire vágyik – hogy mi az, amit érdemel. Mégis képtelen voltam megtenni.

Egy idióta, vén marha vagyok… Hogyan hihettem, hogy ez működni fog? Hogy gondolhattam ezt az egészet? Csak tönkre teszem őt, ellopom a legszebb éveit, mert egy önző szemétláda vagyok!

A zsebembe nyúltam, és előhúztam onnan azt a kitépett újságcikket, ami a ma reggeli egyik bulvármagazinban jelent meg. A főcímtől vicsorba torzult az arcom.

Szerelem vagy érdekérzelmek? – A fiatal énekesnőt Adam Swanson középkorú menedzsere nyomta be a válogatásra.

Legszívesebben megfojtottam volna azt a firkászt, aki mindenféle mocskos dolgot összehordott a cikkben rólunk. Az nem is zavart volna, ha engem szidnak, de Julie-t… Ő nem ezt érdemelte. Annyira tehetséges és kitartó, mégsem fogják soha elismerni, csak azért, mert engem szeret.

Ez a gondolat amennyire felmelegítette a mellkasomat, éppen annyira el is keserített.

Nem értettem, hogy lehet az emberekben ennyi rosszindulat. Miért élvezik kéjesen, hogy egy ismeretlen, érző lényt bántanak a szavaikkal és tetteikkel… Amikor leírják a méregtől fröcsögő szavakat, valószínűleg, bele sem gondolnak, hogy hegyes tőröket vágnak velük mások mellkasába – a legtöbbször teljesen indokolatlanul.

Én pedig képtelen vagyok megvédeni Őt ezektől a tőröktől. Ha valódi kések repülnének felé, legalább eléjük tudnám vetni magamat – és boldogan meg is tenném -, de a szavak élétől hogyan menthetném meg? Egy gyűrű és egy papír nem fog semmit sem megoldani…

Csak egyetlen okos döntés létezett, de annak a gondolatától is olyan pánik fogott el, amilyet eddig egész életemben csak kétszer éreztem. Először, mikor Marie-t elvesztettem az autóbalesetben, aztán pedig, mikor úgy hittem, Adam sosem bocsát meg nekem, amiért miattam kellett apa nélkül felnőnie. Életem két legfájdalmasabb élménye volt, és egy harmadikat nem biztos, hogy túléltem volna.

- Hé, öreg! – A durva hangra felemeltem a fejemet. Egy huszonéves kis suhanc állt velem szemben. Fekete ujjnélküli pólót és farmert viselt, a fején pedig kék kendő volt. A tekintetéből láttam, hogy nem egy baráti csevegés miatt szólított meg.

- Előre szólok, jobb, ha még most eltakarodsz – morogtam rá. Inkább voltam amiatt bosszús, hogy megzavart a gondolataimban, minthogy valószínűleg, amiatt tette, hogy kiraboljon.

- Igazán? – röhögött fel. – Miért, ha nem teszem, mi lesz? – csillant meg a jobb kezében valami.

- Szétrúgom a seggedet! Egyébként, más semmi… - néztem a szemeibe.

A legtöbb piti kis tolvaj, ha szembeszálltak vele, nem merte használni a kését, hanem egyszerűen csak elszelelt. A kés pusztán egyfajta erődemonstrálásként kellett, mert az áldozatok többsége már a látványától is azonnal megadta magát.

- Add ide a tárcádat és az órádat, és akkor nem lesz baj! – intett felém a férfi, de a hangja megremegett az idegességtől. Ő is csak egy nagypofájú senkiházi…

- Vedd el, ha akarod! – nevettem fel, miközben az adrenalin elöntötte a testemet. Ahogy a támadóm előre lendült, oldalra kitértem előle, és a jobbommal akkorát adtam a képébe, amekkorát csak tudtam. Sosem hittem volna, hogy egyszer élvezni fogom, ha valakit megüthetek, de most így volt – a nyomás enyhült a mellkasomban, ahogy kiadhattam a dühömet és elkeseredettségemet.

Fiatalabb koromban bokszoltam, és Adam mellett is sokat tanultam a harcművészetekről. A filmjeiben volt pár harcjelenete, én pedig összeismerkedtem az edzőjével, és azóta is lejártam hetente egyszer hozzá a termébe. Julie mellett muszáj volt valahogyan fitten tartanom magamat, bár még így sem értem el azt az eredményt, amit szerettem volna.

- Na, feladod? – kérdeztem a harmadik pofon után, mert már kezdett sajogni az öklöm.

- Oké, oké, haver… - emelte fel védekezően a kezét. Az orrából csorgott a vér, azt hiszem, sikerült betörnöm. Megforgatva a szemeimet sóhajtottam fel. Tudtam, hogy ez lesz…

Ha a hülyéje előbb beismerte volna, hogy gyáva, megúszhatta volna sérülés nélkül és nekem sem fájna a kezem. Megvártam, ahogy elhátrál, aztán rohanni kezd, majd ismét a falnak dőltem. Hát, ez nem az én napom…

Ahogy hirtelen rezegni kezdett a zsebem, meglepetten rándultam össze. Előkotortam a mobilomat, és ránézve összeszorult a gyomrom. Adam keresett.

Julie valószínűleg, most már az idegösszeomlás szélén áll. Vár rám az oltár előtt, én pedig cserben hagyom őt. De ez csak pillanatnyi fájdalom… Később rájön majd, hogy jobb neki nélkülem.

Az egyetlen, amit sajnáltam, hogy idáig elhúztam az egészet. Már az elején megálljt kellett volna parancsolnom a vágyaimnak és az érzéseimnek, de egyszerűen képtelen voltam rá. Julie az életkedvévével, a vidámságával visszahozta a boldogságot a napjaimba. Hogyan is tudtam volna önként lemondani róla… Ugyanolyan lehetetlenség volt, mint megfosztani a tüdőmet a friss oxigéntől.

A telefonom ismét rezegni kezdett, ezúttal Julie számát kiírva. Gyűlölni fog. Azt hiszi majd, átvertem, kihasználtam… - remegett meg a kezem, aztán összepréselt szájjal vágtam zsebre a mobilt.

Tökéletes.

Minél jobban utál, annál könnyebben felejt el. Pár hónap és már csak egy rossz emlék leszek neki. Pár év és a nevemre sem emlékszik majd. Csak úgy fog emlegetni, hogy „a szemétláda, aki elhagyott az oltár előtt”.

És Adam? Adam vajon mit fog gondolni? Hiszen Camilla Julie legjobb barátnője…

A pánik hullámokban öntött el, és úgy éreztem, fuldoklom.

Zihálva hagytam el a sikátort, aztán egy bár felé indultam, amelynek a neontáblája az út túloldalán vörösen villogott. Csak azután néztem körül a helyiségben, hogy lehuppantam a pult mellé. Még majdnem üres volt, csak két férfi üldögélt a sarokban.

- Hozhatok valamit? – sétált oda elém a pultos. Alacsony, kövér férfi volt, de a hangja barátságosnak tűnt.

- Valami erőset… - hagytam rá a döntést. Teljesen mindegy volt, mit kapok, csak segítsen. Nem akarom érezni ezt a hideg ürességet!

- Nincs ahhoz még túl korán? – érdeklődött.

- Italt kértem, nem tanácsot! – mordultam fel. Minek kotnyeleskedik, mikor csak az a dolga, hogy kiszolgáljon?

Anélkül, hogy a pohárra néztem volna, felhajtottam az italt, amit végül elém tett. A lángok azonnal végigmarták a torkomat, én pedig felsóhajtva adtam meg magam nekik.

- Még egy ilyet! – intettem a poharam felé. Nem voltam egy alkoholista típus, de ez most kellett. Nagyon kellett…

- Rossz nap? – érdeklődött a pultos.

- Annál is rosszabb.

- Pedig úgy néz ki ebben az öltönyben, mint aki esküvőre készül… - mért végig, mire megfeszült az arcom. Idegesen vettem le magamról a fekete öltönyfelsőt, a mellettem lévő bárszékre hajítottam, aztán felhajtottam egy újabb pohár whisky-t.

Egy idő után kezdett elnehezedni a fejem, és már csak tompán emlékeztem arra, hogy valamiért rosszul kéne éreznem magam. Automatikusan emeltem a számhoz a poharat, és mikor nem jött egy csepp ital sem a számba, mérgesen mordultam fel.

- ’ég… - követeltem.

- Jobb lenne, barátom, ha mára befejezné – csóválta meg a fejét a pultos. Halkan felröhögtem, mert hármat láttam belőle, és így mókás volt az összemosódott mozgása. – Inkább menjen haza, az asszony már biztosan várja…

Az asszony… Igen, várt rám. Várt, de én nem mentem el. Egy szörnyeteg vagyok!

- Hívok egy taxit. Hol tartja az iratait? Kéne a címe… – Éreztem, ahogy egy kéz a ruháimat tapogatja, aztán elveszi a pénztárcámat, de nem érdekelt. Ha akar raboljon ki, mit számít… - Csak annyi pénzt veszek ki, amennyit leivott, plusz a taxira egy keveset. Tessék! – jött az újabb tapogatás, és a tárca visszakerült a helyére.

- Kösz’öm… - próbáltam valami hálafélét motyogni, de a nyelvem nem akart engedelmeskedni.

Mire legközelebb magamhoz tértem kissé, már a taxi hátsó ülésén ültem, és a világ sötét-fényes csíkként suhant el mellettem.

- Nehogy összehányja nekem a kocsit! – hallottam a figyelmeztetést a vezetőülés felől, aztán újabb filmszakadás következett.

A menyasszonyi ruha olyan gyönyörű volt Julie-n – lágy, fehér hullámokban omlott a földre az uszály. A haja kontyba volt fogva, az alakja tökéletes, királynői. Magamhoz akartam húzni egy csókra, de féltem megérinteni. Mi van, ha összetöröm? Ha elrontom? Mint egy kifinomult játékot, amivel ha nem bánsz elég óvatosan, akkor vége…

- Jöjjön már az istenért! – Az erős rángatásra nyűgös morgással válaszoltam. Vissza akartam térni az álomképhez, de valami nem hagyta. Vagy valaki… – Ébresztő, itthon van! – A hang elég dühösnek tűnt. Pislogva próbáltam ráfókuszálni a világra, aztán mikor nagyjából sikerült, kikászálódtam az autóból. Még a házfalig sem értem el, mikor az autó gázt adott és elhúzott. A fószer valószínűleg hálát adott az égnek, hogy nem koszoltam össze a hátsó ülést. Ami tényleg csodaszámba ment, mert a gyomromat, mintha centrifugába tették volna.

- A fan… frac… Fenébe! – nyögtem fel bosszankodva, mikor a zsebemet tapogatva nem találtam a kulcsaimat. Mély levegőt vettem, aztán újrakezdtem a keresést. Kellett vagy két perc, mire rájöttem, hogy hiába kutatok. A dzsekimben hagytam őket, ami a kocsimban maradt, mert nem akartam magammal vinni a templomba.

Dühös morgással szálltam be a liftbe és nyomtam meg a megfelelő gombot, aztán nekidőlve a fémfalnak lehunytam a szemem. Arra készültem, hogy majd a küszöbön töltöm az éjszakát, míg reggel nyolckor be nem enged a takarítónő, de ez a tervem megdőlt, mikor az ajtómat nyitva találtam.

- Adam, semmi ked… vem most besz’lni… - motyogtam, miközben belöktem az ajtót és bebotorkáltam. Biztos voltam benne, hogy ő az, és képtelen lettem volna most elviselni a szemrehányásait.

A hangos dörrenést először fel sem fogtam – a fájdalom csak egy pár másodperccel később jött. Döbbenten néztem le magamra, és mikor megláttam az ingemen átterjedő vörös foltot, elkerekedtek a szemeim.

Az erő hirtelen futott ki a lábamból. Még szinte fel sem fogtam, mi történt, máris térdre rogytam. A sötét sarokból egy alak lépett elő, a kezében még mindig ott volt a füstölgő pisztoly.

Először nem láttam az arcát, de ahogy közelebb jött, a szétcsúszott kép, ha homályosan is, de összeállt végül.

- Te? – nyögtem döbbenten. – M… miért? – Hitetlenkedve meredtem a gyilkosomra, de a választ már nem kaptam meg. A világ elhomályosult előttem, én pedig erőtlenül dőltem a padlóra.

Julie…

Manga rajzoló verseny

Mint tudjátok, szeretem támogatni a fiatal tehetségeket, mindig szeretek új dolgokat kipróbálni, ezernyi ötletem és tervem van, viszont időm annál kevesebb. A szösszenetek nem veszik el az időmet, mert rövidek, de még vagy száz alapötlet van a fejemben, ami majd megőrjít, de nincs időm megírni. Hesz juttatta eszembe ezt az ötletet egy levelében írt mangaajánlóval tegnap, és azóta is ezen elmélkedem, és egyre jobb ötletnek tartom. Szóval... Ki szeretném próbálni, milyen mangát készíteni, és társrajzolót keresek hozzá. :) Én totál béna vagyok, ha rajzolásról van szó, de biztos vagyok benne, hogy köztetek vannak tehetséges rajzolók, akik a fejemben lévő történetekhez megrajzolnák a képeket és jól kiegészítenénk egymást. :) 

A verseny nyereménye, hogy a közösen elkészített mangát felteszem a blogomra (és megpróbálom más látogatottabb mangás és egyéb oldalakon is publikáltatni), és így sokan láthatják a műveteket és megismerhetik a művészeteteket és tehetségeteket. Ha pedig sok az érdeklődő, akkor nem lehetetlen, hogy több mangát is készítünk, és elintézem a nyomtatást is (de ez még a jövő zenéje, és csak akkor éri meg belevágni, ha elég sokan érdeklődnek majd, mert a kis példányszámú nyomtatás nagyon drága lenne).

Hogy hogyan lehet nevezni a versenyre...

1. Küldj nekem egy minimum 6 képkockából álló mangarészletet, melyet a Démoni érintés általad kiválasztott részletéhez rajzolsz. A mangarészletet csak .jpg formátumban tudom elfogadni, mert csak így tudom megnézni.

2. Írd meg pár mondatban, ki vagy, mióta rajzolsz, mit jelent számodra a rajzolás, miért szeretnél te lenni a társam a munkában, mennyi időt tudnál fordítani a rajzolásra.

3. Küldd el a mangarészletet és a bemutatkozást a spiritbliss24@gmail.com címre 2010. november 17-én éjfélig.

A beküldött pályaművek alapján minimum 1, maximum 3 rajzolót fogok kiválasztani, akikről úgy gondolom, hogy a munkájuk olyan, amilyenre én gondoltam és együtt tudnék dolgozni velük.

Rajzolásra fel, jó munkát és sok ihletet mindenkinek! :)

U.i.: Ha valaki nem tud rajzolni, de van ismerőse, aki igen, kérem, szóljon neki, hátha nem szeretné elszalasztani a lehetőséget. Köszönöm. :)